Blogolj!
2020.04.16.

Juhász Péter, a nemzet drogosa és Hadházy “Pókmajom” Ákos gátlástalanságát jellemzi, hogy meghonosították a közösségi finanszírozású kártevést: mindketten milliókat szedtek össze az interneten megtévedt vagy megtévesztett emberektől bohócmutatványaik és az ezekért kiszabott büntetések finanszírozására. Olyan mélyre azonban még ők sem süllyedtek talán, mint a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által finanszírozott NGO-k, meg a spekuláns “házi portálja”, a 444.hu, melyek a halál vámszedőiként a koronavírus-járványt használják fel kalapozásra.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) például szerdán délben adott ki egy közleményt, amelyben a következő pofátlan hazugság olvasható: “Ahhoz, hogy ezt minél tovább bírjuk, szükségünk van a ti támogatásotokra. Június végéig még 3 millió forintra van szükségünk, hogy végig mellettetek maradhassunk a járvány ideje alatt.”  

Úgy nyafognak, mintha Sugar Daddy kiadta volna az útjukat, s most még egy zsíros kenyérre sem futná nekik, pedig szó sincs erről! Az interneten kötelezően közzéteendő gazdasági beszámolójuk szerint ugyanis a TASZ az elmúlt években 100 millió forintot bőven meghaladó költségvetéssel működött. A legutóbbi raportban olyan tételek szerepelnek a bevételi oldalon, mint például ez:

Ezt a summát a működési költségek fedezésére kapták Sorostól, tehát ebből fizetik a béreket, ebből üzemeltetik a honlapjukat, ebből folytatják az államellenes kampányaikat stb. A következő tételt az önkénteshálózat bővítésére és szervezeti kommunikációra érkezett a számlájukra:

És kisebb-nagyobb adományokból még további, körülbelül 200 millió forint jött össze nekik a 2018-as beszámoló szerint.  

Szóval ilyen bevételek mellett akarnak most éhen halni a taszosok. De lássuk, mi a helyzet a 444.hu-val, aminek – mint mára talán már köztudott – kiadóját részben a Media Development Investment Fund (MDIF), egy Soros Györgyhöz köthető befektetési alap tulajdonolja. A járványhelyzet elmélyülése óta szinte nincs olyan cikk a szélsőliberális portálon, amely nem tartalmazza a taszosokéhoz hasonlóan drámai megfogalmazású kéregetésüket:

“Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk. (…) De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. (…) (M)ost kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról. Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat.”

Most abba ne menjünk bele, hogyan hazudik “reggel, éjjel, meg este” a 444 - például arról, hogy Magyarországon a legmagasabb a COVID-19-fertőzöttek halálozási aránya a régióban - csak vessünk egy pillantást a cégadatokra:

Ötszázmillió forintból tényleg csak éhen halni lehet.

2020.04.14.

Soros György azért bírálja az Európai Uniót, mert az hagyja, hogy tagállamai utazási korlátozásokat vezessenek be a koronavírus-járvány idejére – írta a napokban a Business Insider. A gazdasági lap beszámolója szerint a tőzsdespekuláns Budapest után Milánót is egymillió euróval támogatta. E döntése aligha függetleníthető attól a ténytől, hogy Lombardia fővárosának polgármestere, a balliberális Giuseppe Sala fontos szövetségese a hagyományosan Matteo Salvini és a bevándorlásellenes Liga felségterületének számító Észak-Itáliában.  

Sala több Soros által támogatott szervezetnek, így például a Polgármesterek Migrációs Tanácsának (MMC), a Eurocities Szolidáris Városok (SC) nevű kezdeményezésének, valamint a Felelős Kormányzás Nemzetközi Hálózatának (ICGN) is tagja. 

Ezek a lobbicsoportok évek óta az unió támogatási rendszerének átalakítását szorgalmazzák: azt akarják elérni, hogy a nagyobb városok közvetlenül pályázhassanak az integrációs alapból lehívható forrásokra. A mestertervük szerint a nemzeti kormányokat, amennyire csak lehet, ki kell kerülni, és a bevándorlás kezelését települési szintre kell levinni. Ennek elvi akadálya nincsen, hiszen az EU garantálja a személyek szabad mozgását, ami vonatkozik a menekültként vagy oltalmazottként elismert, úgynevezett harmadik országból származó külföldiekre is.  

Milánó polgármesterének kiemelt célja a migránsok befogadása

Ha tehát a magát 18 éves üldözött afgán kereszténynek hazudó, valójában 28 éves jemeni dzsihadista Ali, oldalán a szélsőliberális jogvédőkkel “legalizáltatja” magát valamelyik uniós országban, azaz menedéket kap egy erre kellően fogékony és érzékenyített bírótól vagy a helyi bevándorlási hatóságtól, akkor mehet, amerre kedve tartja - szó szerint nem lesznek előtte határok. Karácsony Gergely és Giuseppe Sala pedig a magyar és olasz kormány ellenkezésének dacára is otthont adhatna neki. 

Ami viszont gátolja, hogy ily módon tömegeket telepítsenek át Afrikából és Ázsiából Európába, az a pénz. Bár a Budapesthez és Milánóhoz hasonló városok vezetése jelentős összegek felett diszponál, akkora költségvetésük még sincs, amiből minden évben fedezni tudnák az újonnan érkező idegenek százainak, ezreinek a letelepítését. Amennyiben viszont az unió hozzáférhetővé tenné a számukra az integrációs alapot vagy más forrásokat, a probléma egycsapásra megoldódna. 

A 2019-es európai parlamenti választások környékén, de főleg a tavaly őszi önkormányzati választások után a teljes magyar ellenzék érdeklődése megnőtt a közvetlenül elérhető brüsszeli pénzek lehetősége iránt. Az első balliberális politikus viszont, aki nyíltan vállalta, hogy ezeket az összegeket a migránsok betelepítésére fordítaná, az éppen a Soros által most megjutalmazott Karácsony Gergely volt.  

Karácsony még 2015-ben, a nagy migránsroham idején Zugló polgármestereként akart üres laktanyákat megnyitni a bevándorlók számára. „EU-s forrásokból újítsák fel és azonnal nyissák meg a használaton kívüli laktanyákat, azokban helyezzék el a menekülteket” – követelte a 2015. június 25-én kiadott, A PM megoldása a menekültválságra című közleményében. Pártja, a Párbeszéd aztán olyan előterjesztést is benyújtott a XIV. kerületben, hogy önkormányzati lakásokat utaljanak ki a bevándorlóknak. 

Milánó és Budapest tehát nem azért kapott 1-1 millió eurós “adományt” Soros Györgytől, mert a spekuláns különösebben szívén viselné e városok lakóinak sorsát, hanem azért, mert a legmegbízhatóbb elvtársai vezetik azokat. 

Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy Soros a kezdeti tervét, amelyben az illegális bevándorlók kötelező kvóták szerinti szétosztása szerepelt, a támadások hatására módosította. Pont abban az időben, amikor a “nyílt városok” koncepcióját elkezdték hirdetni a különféle pártalapítványok és lobbiszervezetek, ő azt mondta: sem a migránsokra, sem egyes országokra nem szabad rákényszeríteni semmit. A migránsnak meg kell adni a szabadságot, hogy ott nyújtsa be a menekültstátusz iránti kérelmét, ahol akarja. Azoknak az államoknak pedig, amelyek nem hajlandóak befogadni az idegeneket, több pénzt kell utalniuk az EU integrációs alapjába. 

Ebből az alapból viszont a “nyílt városok” koncepciója szerint jelentős összegeket fordítana Brüsszel arra, hogy a bevándorláspárti vezetésű településeket szerte a tagállamokban vonzóvá tegyék az idegenek előtt, és felkészültté arra, hogy bárkit letelepíthessenek a területükön. 

A New York-i spekuláns tehát végeredményben a tömeges bevándorlást ellenző kormányokkal finanszíroztatnák meg, hogy országuk területén a liberális vezetésű városokból migránsparadicsomokat csináljanak a Karácsonyhoz és Giuseppe Sala-hoz hasonló polgármesterek. 

2020.04.08.

Eddig is tisztában voltunk vele, hogy az Európai Unió intézményrendszerében számos sóhivatal működik, sok esetben akár több ezer fős aktatologató személyzetet foglalkoztatva. Elvileg van egy Frontex nevű határvédelmi feladatokat ellátó uniós intézmény, csak éppen a határokat nem védték meg a 2015-ös migrációs válságban. Létezik egy uniós járványügyi hivatal is, csak éppen a koronavírus járvány elleni védekezésre nem tudták felkészíteni az EU-t, sőt, még el is bagatellizálták az azóta kontinensünkön több tízezer áldozatot szedő vírust. De ne csüggedjenek, kedves Olvasóink! Van egy olyan uniós hivatal, aminek működése rendkívül indokolt, hatékony és hiánypótló.

Ez nem más, mint a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete (European Institute for Gender Equality; EIGE). Bárcsak a járványügyi hivatal lenne olyan éber és proaktív, mint a nemek – na nem a biológiai, hanem a társadalmi értelemben vett nemek – egyenlőségéért küzdő uniós intézmény! Érezték már magukat úgy igazán haszontalannak? Képzeljék el, milyen lehet az EIGE munkatársának lenni egy olyan kontinensen, ahol a keresztény tanításból – miszerint minden ember egyenlő – fakadó kultúra miatt a nők és a férfiak, sőt általában véve minden ember egyenlő? Ja, persze, igaz is: a 2015 óta érkező „új európaiak” hoztak magukkal némi változást...

Nézzük meg, mit tud ez a bizonyos EIGE. Létrejöttét egy 2006-ban elfogadott uniós rendeletnek köszönheti, 2007-ben pedig meg is nyílt a székhelyén, a litván fővárosban, Vilniusban. 2020 február óta az elnöke a holland Carlien Scheele, aki korábban a holland kormányzatban dolgozott a nemek és az LMBT közösség egyenlőségének elősegítéséért, valamint ő volt az első elnöke az Európa Tanács Nemi Egyenlőség Bizottságának 2012-2014 között. Láthatják, a pedigréje megvan a feladathoz. A szervezet különböző projekteket futtat, adatokat elemez, valamint 2013 óta a nemi egyenlőség indexet is közzéteszik az uniós tagállamokról. Persze, mi, mucsai paraszt magyarok ebben is hátul kullogunk, biztos azért, mert még hiszünk a hagyományos nemi szerepekben és nincsenek nemi alapú kvóták a választásokon. Felháborító!

Mielőtt rátérnénk arra, hogyan viszonyul az EIGE az egész világot emberéletek és a gazdaság terén is rettentően sújtó járványhoz, nézzük meg néhány projektjüket, csak hogy Olvasóink képet kapjanak a pótolhatatlan és rendkívül fontos munkáról, amelyet az intézmény végez – az európai adófizetők pénzéből, a mi pénzünkből:

  • 2017 óta fordítják az EU összes hivatalos nyelvére a „nemi egyenlőség szószedetet”, aminek célja az, hogy a szóhasználat terén is biztosítsa a nemek egyenlőségét. Tudják, nem lehet azt mondani, hogy tanár úr, vagy tanárnő, mert azzal feltételezzük az illető nemét.
  • Készülőben van egy kézikönyv, amely – a szándék szerint elsősorban az uniós intézményekben – elősegíti majd a munkahelyi szexizmus elleni küzdelmet. Ha nem lettek volna vele tisztában, szexizmus megkérni a kolléganőket arra, hogy a megbeszélésen jegyzeteljenek, vagy hogy szervezzenek meg egy informális munkahelyi programot.
  • Oda kell figyelni a nemek egyenlőségére a költségvetések kialakításánál is, ebben is segít majd a 2017 óta végzett kutatás, ha egyszer elkészülnek vele.

Ezek után térjünk rá, hogyan reagál a koronavírusra az EIGE. Egyre inkább az a benyomásunk, hogy nem annyira a nemek közötti valódi egyenlőségre törekszik (most abba nem megyünk bele, hogy egyébként azzal mi a probléma), hanem sokkal inkább a férfiak elnyomására, háttérbe szorítására. Ezt csak abból gondolhatjuk, ahogyan ők maguk megnyilatkoznak. A járványról szóló közleményükben azon aggódnak, hogy a védekezés miatt egyre több nő kerül a „frontvonalba”, mivel az egészségügyi dolgozók, ápolók jelentős része nő (ehhez bizonyára semmi köze annak az idejétmúlt sztereotípiának, hogy a nők természete alapvetően gondoskodó). Bár megemlítik, hogy igaz, hogy több férfi hal bele a betegségbe, mint nő, de hát szegény gyengébbik nem tajai közül sokan kénytelenek tömegközlekedéssel utazni, bezzeg a férfiak... Természetesen a járvány következtében kialakulóban lévő gazdasági válság is csak a nőket sújtja úgy igazán, hiszen számos olyan ágazatra van hatással, ahol sok nő dolgozik, így a légiközlekedésben dolgozó utaskísérők, a turizmusban és a vendéglátásban dolgozó hölgyek, a szállodai takarítónők és a fodrászok közül is sokan elveszthetik az állásukat. Arról nem is beszélve, hogy a döntéshozók többsége férfi, így a nők nem szólhatnak bele az intézkedésekbe. Felteszi a kérdést az EIGE: hol vannak a női döntéshozók!? Kérdezzük mi is: hol volt egészen eddig Ursula von der Leyen? Vagy az Európai Bizottság elnöke nem számít női döntéshozónak? Esetleg ő nem szólhat bele? Na, ugye.

Facebook-oldalukon olyan húsbavágó kérdésekkel foglalkoznak a több tízezer emberéletet követelő járvány idején, mint:

  • Gender-érzékeny kommunikáció: sokan egyből azt hiszik, hogy az orvos férfi, a nővér pedig nő. Ezen segít változtatni a gender-érzékeny kommunikáció, állítólag.

  • Milyen egyenlőtlenségeket okoz a nemek között a koronavírus?

  • Bár állítólag a nemek egyenlőségéért küzdenek, rendszerint úgy tűnik, mégiscsak a nőknek drukkolnak jobban. Mi másért emelnék ki folyton a nőket?

Hazánkról is megemlékeztek nemzeti ünnepünkön, március 15-én. Gondolhatnánk, milyen kedves gesztus ez a részükről, de a posztot olvasva inkább kinyílik a bicska a zsebünkben. Ezt is csak arra használták, hogy belénk rúgjanak egyet. Na nem mintha érdekelne bennünknet a sarlatánkodásuk ezzel a nemi egyenlőség index-szel...

2020.04.07.

Deutsch Tamás írása a Breitbart.com-on

Fordítás.


A jelenlegi helyzetben magabiztosan megfogalmazhatjuk az európai polgárok legjelentősebb aggodalmát - egy maroknyi liberális újságíró kivételével - a jogot, hogy életben maradjon, és az állam garantálja és meghozza az ezzel kapcsolatos intézkedéseket.

Magától értetődik, hogy a rendkívüli állapot bevezetése az ország alkotmányos rendjével összhangban történik - legyen az Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Belgium, Magyarország vagy bármely más Európai Uniós tagállam -, azonban bizonyos szabadságjogokat korlátoz. Franciaországban a koronavírus miatt elhalasztották az önkormányzati választások második fordulóját.

Indokolt-e és jogszerű-e  a közérdek szempontjából az ilyen korlátozás? Minden európai polgár józan ésszel nagyon könnyen megválaszolhatja ezt a kérdést.

Menjünk vissza a gondolatban a közelmúlt történelmének egyik fontos eseményéhez. A Párizsban elkövetett 2015-ös terrortámadások után François Hollande francia elnök rendkívüli helyzetet hirdetett ki, és - a jogállamisággal összhangban - a belügyminiszternek törvényes engedélyt adott arra, hogy házi őrizetbe helyezzen mindenkit, akinek a biztonsága veszélyben van.

Ugyanakkor a megyékben lévő prefektusok felhatalmazást kaptak arra, hogy: „korlátozzák a mozgás szabadságát speciális védelmi és biztonsági övezetek bevezetésével és bizonyos helyeken a mozgás tilalmával [kijárási tilalmi tilalom bevezetésével]”; „Megtiltják a közrend megzavarásának szempontjából gyanús személyeknek a francia terület egyes részein való tartózkodást”; „Bizonyos nyilvános ülések ideiglenes betiltására és egyes találkozóhelyek bezárására is sor kerülhet”; „Engedélyezhetik  a helyiségek közigazgatási átkutatását bűnügyi nyomozások alkalmával rendőr jelenlétében”.

A fent leírt rendkívüli helyzet Franciaországban két évig volt hatályban, anélkül, hogy a liberális média és a nem kormányzati szervezetek éles kritikának vetették volna alá. Ezt pusztán az élet velejárójaként, tényeként fogadták el.

A magyar kormány által elfogadott intézkedések - egészen más kontextusban igaz, de ugyanolyan legitim célokra és az alkotmány teljes tiszteletben tartásával - nem haladták túl a 2015-ben Franciaországban elfogadott sürgősségi intézkedések mértékét. Teljesen világos, hogy míg az ilyen intézkedéseket teljesen legitimnek és indokoltnak tekintik olyan nyugati országokban, mint Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország, a liberális média nem hajlandó elfogadni hatálybalépését olyan tagállamokban, mint Magyarország.

Az állítások szerint az állampolgárok tevékenységének ideiglenes korlátozása, amely létfontosságú az élet védelme érdekében, ellentétes a jogállamisággal, korlátlan vagy határozatlan hatalmat kínál az Orbán-kormány számára, elnyomja az olyan alapvető jogokat, mint a szólásszabadság és a gyülekezés szabadsága, sőt, kikövezheti az utat a „diktatúra” felé.

A Magyarországot megtámadó liberális újságírók és nem kormányzati szervezetek adnának –e végre magyarázatot arra, hogy miért áll szándékukban, hogy kettős mércét alkalmazzanak? Véleményük szerint a rendkívüli állapot bevezetése egyes tagállamokban teljesen törvényes és elfogadható, másokban pedig teljesen illegális és elfogadhatatlan? Hogyan egyeztethető össze ez a nyilvánvaló kettős mérce a jogállamisággal? Nem lehet, hogy ez inkább a jogállamiság megcsúfolása?

Kik dolgoznak igazán az európai értékek megsemmisítésén, ideértve az élet védelmét és az egyenlő bánásmódot? A kormányok, akik egész Európában gyors intézkedéseket hoznak a koronavírus betegség terjedésének megállítására és veszélyhelyzetet vezetnek be, vagy a liberális újságírók és nem kormányzati szervezetek, akik határozottan ellenzik a sürgősségi intézkedéseket és a gyors fellépést, és törekednek arra, hogy minél több zavart keltsenek a kettős mérce használatával?

A kérdés megválaszolását a kedves olvasóra bízzuk.

Deutsch Tamás az Európai Parlament képviselője, a Fidesz alapító tagja, és az Európai Parlament EPP-küldöttségének vezetője

2020.04.02.

Miközben a világ a koronavírussal küzd, Soros Györgyöt a járvány helyett továbbra is a migráció és a migránsok foglalkoztatják a leginkább. A milliárdos spekuláns a közelmúltban leporolta korábbi tervét, és a járvány miatt gazdasági válságba süllyedő Európa megmentésére ismét a migránsok betelepítését ajánlja. Az általa s pénzelt Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű agytröszt március közepi éves ülésén a brit Express.co.uk beszámolója szerint nyíltan beszélt erről. „Válságkezelési” csomagjának első pontja a „menekültválság” rendezése, ami Sorosnál természetesen a nyitott határokat és nyílt, multikulturális társadalmakat jelent. Bár a milliárdos nagyvonalúan késznek mutatkozott lemondani a kötelező betelepítési kvótákról, de az „Európa erőd” eszméjével való leszámlásra is felszólított. Érdemes egyébként megjegyezni: az fel sem merült, hogy a pandémia miatt elhalasszák a elemzőközpont ülését.

Fotó: Pixabay

Az európai uniós politikára komoly befolyással bíró ECFR alapítói között, miként az imént már utaltunk rá, megtalálható a Soros-féle Open Society Foundations, amely egyben a legfőbb szponzora is, kereken a költségvetése egyharmadát biztosítja, ami 2017-ben közel két és negyedmillió fontra – tehát nagyjából félmilliárd forintra – rúgott. Az ECFR tagjai között számos, a spekulánshoz hű liberális politikus található, akik rendszeresen bírálják a nemzetállamiságot képviselő vezetőket. Így közéjük tartozik például az osztrák Zöldpárt egykori társelnöke, Ulrike Lunacek, aki arról értekezett a kétharmaddal újrázó Fidesz-KDNP 2014-es győzelme után, hogy a kormányzat Magyarországon „sötét, Európa-ellenes nemzeti populizmust” betonoz be. Az egykori olasz miniszterelnök, Romano Prodi pedig azt hangoztatta, hogy Európának két nagy ellensége Marine Le Pen és Donald Trump, akikhez szerinte Orbán Viktor idomulni akar. A tavaly május elsején a Momentummal parádézó Emma Bonino, az abortuszpártiságáról ismert egykori olasz külügyminiszter szintén tagja az ECFR-nek. Ő jelenleg a balliberális Radikális Itáliaiak nevű csoport vezetője, és a Soros-egyetemet a joggal való visszaélésben megakadályozni hivatott magyar felsőoktatási törvény egyik legélesebb kritikusa. A ECFR legismertebb magyar tagjai pedig Bajnai Gordon, az egykori „független szakértői kormány” miniszterelnöke, aki az Együtt nevű – és azóta megszűnt – liberális formációval tűnt fel 2013-2014-ben, és Ficsor Ádám – aki a DK aggályos adathasználatában érintett cégek egyikének alapítója – Gyurcsány Ferenc titkosszolgálatokat irányító államtitkára volt.

Az ECFR ülésén deklaráltakkal összhangban a Soros-univerzum több magyarországi szatelitje is nagyobb aktivitásba kezdett az utóbbi hetekben, s vehemensen bírálták a kormány intézkedéseit. A vírus miatti veszélyhelyzet kihirdetése után alig egy héttel az Amnesty International rukkolt elő egy kiadvánnyal, amelyben azt fejtegették, hogy szerintük emberi jogi szempontból aggályosak a kabinet járványügyi intézkedései, valamint a bevezetett utazási korlátozások és tilalmak. A karanténról pedig azt írták, hogy önkényes fogvatartásnak is minősülhet. Fokozottabb védelmet követeltek „a migráns munkavállalók” és a „státus nélküli (irreguláris) bevándorlók” számára, ahogyan azt is fontos kérdésnek tartották, hogy a nők mellett a nem-bináris identitású személyek is külön gondoskodásban és támogatásban részesüljenek. Egy másik Soros támogatta szervezet, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) vezetője, Majtényi László többször is kikelt a veszélyhelyzet kihirdetése és a különleges jogrend ideiglenes bevezetése ellen, azt hangoztatva, hogy a „legalapvetőbb szabadságaink kerülnek zárójelbe”. A börtönbizniszben is kulcsszerepet játszó Magyar Helsinki Bizottság pedig a szabálysértési és büntetőjogi elzárás végrehajtásának felfüggesztését javasolta a minap a járványra hivatkozva. A Helsinki Figyelő elnevezésű blogjukon a jogvédők Iránnal példálóztak, ahol 85 ezer, főként egészségügyi problémával rendelkező fogvatartottat engedtek ki óvadék ellenében.

2020.04.01.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete részben uniós hátterű, és az Európa Tanács által is támogatott emberi jogi fórumokon, menekültkrízissel foglalkozó konferenciákon gyakorta szerepel együtt a Soros-hálózathoz köthető szakmai szervezetek képviselőivel, CEU-s és más tudományos műhelyekből érkező jogászokkal, professzorokkal. Ez általános gyakorlat volt a Bizottság budapesti ténykedése kapcsán már 2015–16-ban, a migrációs válság idején, de azt követően is.

Így például Nagy Boldizsár jogász, a CEU (Soros György Közép-európai Egyetemének) docense, Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke vagy a Soros-közelinek direkt módon nem nevezhető, de erősen migrációpárti ENSZ szakosított ügynökségeinek vezetői az Európai Bizottság budapesti képviseletének vezetőivel fejtegették az emberi jogi aggályokat és a fiatal migránsok védelmének kérdését emberi jogi, menekültjogi és más fórumokon.

A konferenciák, fórumok látogatói időközönként olyan jól megválogatott szervezetek szakmai műhelytevékenységein is részt vehettek előzetes regisztrációval, mint például: Transparency International Magyarország, Átlátszó, No Hate Speech Mozgalom és más kormánykritikus, bevándorláspárti, finanszírozását tekintve jórészt külföldi hátterű, politikai aktorként is markánsan fellépő és megnyilvánuló NGO-k.

A konferenciákon, fórumokon például fotókiállításokkal, videókkal, gyermekrajzokkal igyekeztek mélyíteni a résztvevők érzékenyítését, például a röszkei „senkiföldjéről”, épülő drótakadályokról és kerítésről, embertelenségről, kétségről és fájdalomról. Az egyik ilyen emberi jogi konferencia vetített dokumentumfilm-anyagát az Open Society Archives (OSA) válogatta – egy olyan fórumon, amelynek tető alá hozásában az Európai Bizottság és az Európa Tanács (nem uniós szerv) is szerény részt vállalt, és amelyen reprezentálta magát a Bizottság magyarországi képviselete is.

A Soros-világhoz köthető kutatók, jogászok is bekapcsolódnak a budapesti képviselet által biztosított szakmai utazásokon: például a korábban az Eötvös Károly Intézetnél és a Mérték Médiaelemző Műhelynél is dolgozó Uszkiewicz Erik is részt vett az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által 2018. novemberében szervezett brüsszeli tanulmányúton.

Az Európai Bizottság magyarországi képviselői szemlátomást már hosszú évek óta dolgoznak (kvázi árnyékkormányzati jelleggel) saját „szakminisztériumi” háttérintézmények, műhelyek, agytrösztök létrehozásán és működtetésén. Ezek az „árnyékműhelyek” arra hivatottak, hogy rávilágítsanak a mostani kormányzás alternatíváira, és hogy vázolják a helyesnek ítélt utat akár a migráció, akár a Brexit itthoni elvárt kezelése, akár általában a magyar és összeurópai érdekviszony-rendszer kívánatos értelmezése kapcsán.

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája által működtetett közösségi térben, a Millenáris Parkban található Európa Pontban, 2019. december 2-án többek között a Carnegie Europe-pal és az Open Society European Policy Insitute-tal közösen egy beszélgetést tartottak az EU jövőjéről a két szervezet „Refocus the European Union: Planet , lifetime and technology” tanulmánya alapján. A példák jelzik, hogy a magyar kormánnyal gyakran eljárási konfliktusokba kerülő Bizottság nagy előszeretettel ad teret a hazai Soros-szervezetek fiatalokat is megcélzó propaganda-aktivitásának.

A Bizottság Európa Pontja nyújt időnként színhelyet a Transparency International korrupció-tematikájú happeningjeinek, például itt tartottak pár éve sajtótájékoztatót, majd kerekasztal-beszélgetést a Transparency Globális Korrupciós Barométeréről, amely egy 2016-os globális közvélemény-kutatás ismertetésével igyekezett komorra festeni a magyarországi viszonyokat. Az eseményen túlnyomórészt balliberális agytrösztök, műhelyek (Political Capital és Publicus Intézet) képviselői mondhatták el véleményüket.

Csontos Enikő, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének képviseletvezető-helyettese is részt vett Fleck Zoltánnal, az ELTE ÁJK egyetemi tanárával és Michiel van Hulten-nel, a Transparency International európai uniós tagozatának vezetőjével a Transparency International Magyarország 2019. december 9-én, a Korrupcióellenes Világnap alkalmából szervezett konferenciának egyik panelbeszélgetésén. A konferenciát „Magyarország: túl a jogállamon?” címmel tartották a helyhatósági szinten lehetséges változtatási lehetőségekre koncentrálva.

Az önkormányzati választások után szűk két hónappal rendezett konferencia, politikai „összerázó” happening nyitóbeszédét Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere tartotta, de külön panelt is tartottak Baranyi Krisztina (Ferencváros), Fülöp Zsolt (Szentendre), Márki-Zay Péter (Hódmezővásárhely) és Pikó András (Józsefváros) részvételével, amelynek keretében a friss, ellenzéki polgármesterek a magyar korrupciós állapotokon méltatlankodtak. Az Európai Bizottság budapesti képviselete egyik reprezentánsának részvételével megtartott Transparency-konferencia megszervezéséért a Nyílt Társadalom Alapítványoknak (OSF) is köszönetet mondtak.

Az elmúlt hónapok világosan megmutatták, hogy Soros György kiterjedt NGO-hálózata az Európai Bizottság budapesti képviseletén keresztül, hathatós EU-intézményi háttérrel és támogatással – a legfrissebb magyarországi politikai erőviszonyokat, választási fejleményeket is kihasználva – próbálja kiépíteni saját politikai hátországát különösen a fővárosban, az ország gazdasági és kulturális életében is kulcsszerepet játszó Budapesten.

Ahogy Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója kimondta az OSF-szervezésű decemberi konferencián: „….a lakosságban is meg kellene érlelődnie a változás szükségességének, annak, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan”, vagyis földcsuszamlásszerű politikai változásokat akarnak elérni 2022-ig egy, az Európai Bizottság lojális híveként, sőt annak politikai bábjaként működő magyar kormány mielőbbi megalakítása érdekében.

2020.03.31.

Miközben a balliberális sajtó csodálattal adózik Soros Györgynek, amiért az 1 millió eurót adományozott a kegyencei által irányított fővárosnak – ez egyébként az egyetlen ismert felajánlása a koronavírus-járvány kezdete óta, nem számítva azt a pénzt, amit a COVID-19-cel összefüggő Trump-ellenes médiakampányra adott a demokratáknak –, talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ez az összeg csupán a töredéke annak, amit a katasztrófán eddig megkeresett.

Fotó: Insider Monkey

A Barron’s, az Egyesült Államok egyik vezető gazdasági lapja szúrta ki a tőzsdefelügyelet honlapján, hogy egy március 6-i jelentés szerint a Soros Fund Management részesedése 2,7 millió A osztályú részvénnyel meghaladta az 5 százalékot a beltéri sporteszközeiről, különösen a fitneszkerékpárjairól ismert Peloton Interactive Inc.-ben. Soros alapkezelője idén kezdett nagy arányú bevásárlásba, a tavalyi év végén még mindössze 281 ezer Peloton-papírja volt.

Az pontosan nem ismert, hogy a különbözetet képező több mint 2,4 millió részvényt mikor vásárolta meg. Ugyanakkor tény: a Peloton tavaly december óta lejtmenetben volt, s ez a trend csak március 12-13-án fordult meg, vagyis egy héttel azután, hogy a Soros Fund Management eleget tett adatközlési kötelezettségének.

Március 6-án az A osztályú Peloton papírok árfolyama 24,89 dolláron zárt, a mélyponton pedig mindössze 19,51 dollárt ért. Azzal viszont, hogy a koronavírus berobbant az Egyesült Államokba, s egyre többeket kényszerít otthonmaradásra, a cég meglódult: keleti-parti idő szerint hétfőn délután 2 órakor az árfolyama elérte a 27,89 dollárt, és meredeken emelkedett, a piaczárás valószínűleg 29 dollár közelében éri majd.

Óvatos becslés szerint tehát abban a pillanatban, amikor Soros Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata kiadta a budapesti adományról szóló közleményt, csak ezen az egy üzleten már akár 5-7 millió dollár körül haszna is lehetett az öreg New York-i spekulánsnak. De a nyeresége óráról órára növekszik, hiszen a pénzét egyelőre nem vonta ki a Pelotonból.

Hasonló húzása volt egyébként, hogy február folyamán több mint 45 millió dollárért vett 758 ezer Blizzard-részvényt. A Blizzard az egyik legnagyobb múlttal rendelkező videójáték-kiadó, de a Pelotonhoz hasonlóan nem kezdte jól az évet, bár januárban erősödéssel kezdett, részvényárfolyama februárban zuhanni kezdett, majd március 16-20. körül a trend megfordult, s azóta magabiztos, felívelő pályán van.

A koronavírus eddigi legnagyobb Wall Street-i nyertese viszont alighanem Bill Ackman, Soros György egykori üzlettársa. Ackman a tél folyamán, amikor sokan még alábecsülték a COVID-19 gazdasági hatásait, 27 millió dollár értékben vásárolt különböző biztosítási csomagokat, úgynevezett CDS-eket (Credit Default Swap). Vagyis az amerikai és a világgazdaság „ellen fogadott”, és ezzel a Business Insider március 26-i cikke 2,6 milliárd dollárt keresett.

A konzervatív American Thinker ennek apropóján bővebb portrét közölt Ackmanról, kiemelve, hogy a legutóbbi négy választáson a Demokrata Párt bőkezű támogatója volt, de kisebb adományokkal a fanyalgó republikánusok, például Mitt Romney és John McCain kampányait is megsegítette. 

2020.03.29.

Exkluzív interjút készített Javier Villamor úrral, a baloldali spanyol kormánnyal szemben kritikus újságíróval a Tűzfalcsoport.

Korábban Cvetin Chilimanov, szabadúszó macedón újságíróval, a Macedón Hírügynökség angol nyelven író munkatársával; a Stop Operation Soros nevű mozgalom tagjával is beszélgettünk.

Nemrég pedig Eli Vered Hazan úrral, az izraeli Likud külügyi igazgatójával készítettünk interjút, aki elmondta nekünk: Soros György belülről pusztítja Izraelt; a szervezetei éjt nappallá téve kiapadhatatlan forrásból dolgoznak azon, hogy megfosszák az országot zsidó identitásától.


  1. Vegyük szemügyre a spanyol politikai helyzetet. Magyarországról úgy látjuk, hogy ott gyakorlatilag nincsen politikai stabilistás. Hogyan hat ez az ország gazdaságára, szuverenitására és biztonságára?

Az 1978-as alkotmány elfogadása óta politikai instabilitás van Spanyolországban. Az alkotmány elismeri a nemzeten belüli nemzeteket, ez az oximoron pedig többféle problémát is okozott, például megnyitotta az utat a szeparatizmus előtt.

Spanyolország a német tartományokhoz hasonló módon decentralizált ország, de ennél bonyolultabb a helyzet. A régióink, mint például Katalónia vagy Baszkföld, egész Európában a legnagyobb autonómiával rendelkeznek, mégis konfrontatív politikát folytatnak a központi kormányzattal, és ilyenformán a spanyol társadalom többi részével szemben is.

A jelenleg hivatalban lévő kormány, amely több éves instabilitást követően került hatalomra, egy emlékeztető a polgárháború előtti kormányra, amit szocialisták, kommunisták, szeparatisták, anarchisták és antikapitalisták alkottak... Röviden mindazok az erők, amelyek a spanyol nemzet és történelme ellen vannak. Más szóval: spanyolellenesek.

Gazdasági értelemben egy ilyen kormány elriasztja a magánbefektetőket, amint az eddig is történt és fog is, ahogyan Spanyolország egy újabb gazdasági válság felé tart. Nemzeti szuverenitásunkat tekintve teljesen fel van hígulva, mivel a többi uniós tagállamhoz hasonlóan egyrészről az Európai Unió veszélyezteti a szuverenitást, de Spanyolországban ráadásul a népszuverenitás sem érvényesülhet teljesen, hiszen a központi kormánynak a kormányzáshoz jelenleg szüksége van a szeparatisták támogatására. Ezt köszönhetjük az 1978-as alkotmánynak.

A biztonságunk kérdésében egyértelmű, hogy Spanyolország szomszédai (egyben ellenségei), mint Marokkó, egyből vérszemet kapnak, ha látják a spanyolokat botladozni. Pedro Sánchez miniszterelnökről pedig mindenki tudja, hogy mindössze egy báb, akiből sok mindent ki tudnak kényszeríteni. Mondjuk olyan, mint az üzletvezető, aki ingyen elosztogatja a termékeit ahelyett, hogy jó áron eladná őket.

Spanyolországot már 42 éve árulják és teljesen ki fog üresedni, ha nem sikerül megállítani ezt az őrületet.

  1. Szigorú intézkedések vannak érvényben a koronavírus miatt: jelenleg mi a helyzet, lehet-e még valamit tenni ellene? Van valami tanácsod a magyarok számára?

Jelenleg Spanyolországban teljes a káosz. Politikai, egészségügyi és gazdasági szinten is. Ha ehhez hozzáadjuk a hatalmon levőktől függő médiát, veszélyes elegyet kapunk.

Hazánkban a legmagasabb a megbetegedések és halálozások száma a népességhez viszonyítva. Értesüléseink szerint a kormány hónapok óta tisztában volt a veszéllyel, de nem léptek semmit a március 8-i (nőnapi) feminista felvonulás utánig. Ez a szigorúan ideológiai demonstráció sokba került nekünk emberéletek tekintetében. A kormány előbb vagy utóbb meg fog fizetni érte, még akkor is, ha most önmosdató kampányt indítottak. Mindezen felül az egyik legutóbbi botrány az, hogy egy jól ismert baloldali sajtóorgánum létrehozott egy hamis újságírói profilt, hogy a baloldali kormány hivatalos álláspontját visszhangozzák, mintha az független és objektív vélemény lenne. Tiszta szégyen.

A tanácsom a magyaroknak az, hogy ne pánikoljanak. A helyzet súlyos, de csak azok a politikusok fogják kihasználni az embereket és csökkentik a szabadságunkat és a rálátásunkat a világ többi részére, akik a nép ellenségei. Már most láthatjuk, hogy a globalisták több hatalmat kérnek a nemzetközi szervezetekben, ahelyett, hogy segítenének a nemzeteknek a koordinációban, jobban megérteni a helyzetet, együttműködni és szolidaritást mutatni egymás iránt.

 

  1. Kiben találhatnának a magyar konzervatívok szövetségesre Spanyolországban? Hogyan tudnánk egymásnak segíteni?

Az egyetlen konzervatív párt – jóllehet liberális – jelenleg a Vox, amely betöltötte a politikai űrt, amit a Partido Popular (Néppárt, hivatalosan jobboldali konzervatív párt, az utóbbi időben ez megváltozott – a szerk.) hagyott maga után azzal, hogy jelenleg balközépre húzódott, különösen az abortusz és az LMBT kérdések tekintetében.

Az Európai Unió mostani állapotát alapul véve euroszkeptikusnak tartom magam, de úgy hiszem, hogy lehetséges (és szükséges is) megújítani, hogy az európaiak ismét tudjanak hinni ebben a közös projektben. Az olyan országok, mint Franciaország és Németország hozzáállása a déli szomszédokhoz, mint Spanyolország és Olaszország – de az olyan országokhoz is, mint Magyarország, akik nem hajolnak meg a brüsszeli bürokrácia követeléseinek például a család kérdésében – csak tovább növelik a bizalmatlanságot és a neheztelést.

Orbán Viktor és a Visegrádi Négyek vezetői megmutatták, hogy sokféle „Európa” létezik, és mindet meg kell hallgatni. Brüsszel totalitárius törekvéseit meg kell állítani annak az érdekében, hogy a jövőben is lehessen közös jövőről, szabadságról és gazdasági növekedésről beszélni. Ha mind ebbe az irányba „eveznénk”, amit el tudunk érni közösen, az a képzeltünket is meghaladhatja.

 

  1. Miként ármánykodik Soros Spanyolországban a jobboldal ellen?

 

Már egy ideje követem Soros György tevékenységeit, és a valóság még az elképzeléseinknél is durvább. Ahelyett, hogy azt néznénk, mit tesz Soros a spanyol jobboldal ellen, meg kell vizsgálnunk közelebbről, hogy mit tesz a baloldalért, márpedig rengeteget.

A spanyol kormányban és környezetében rengeteg olyan ember van, aki a magyar milliárdoshoz hasonlóan gondolkodik. A legfontosabb közülük a kormányfő, Pedro Sanchez. Sanchez együttműködött a National Democratic Institute (NDI; Nemzeti Demokratikus Intézet), amelyet a Nyílt Társadalom Alapítvány pénzelt. Számtalan alkalommal találkoztak is ők ketten (a legelső botrány már rögtön akkor kirobbant, amikor megválasztották miniszterelnöknek, ugyanis titokban találkoztak, nem szerepelt a hivatalos programjában). Többször is beszéltek, de ezekről nem jelentett a Transzparencia Tanácsnak. A korábbi külügyminiszter, Josep Borrell, aki jelenleg az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, szintén sokszor beszélt már Sorossal.

A jelenlegi spanyol külügyminiszter, Arancha González Laya. Korábban a Nemzetközi Gender Bajnokok Egyesület Tanácsának elnöke volt, amiért cserébe a Párizsi Béke Fórum kitüntette. Ezt az egyesületet a Nyílt Társadalom Alapítvány és a Ford Alapítvány támogatják – ez utóbbi alapítvány is Sorostól kap amúgy pénzt. Ahogy spanyolul mondjuk, olyan, mint egy saját farkába harapó kígyó. Soros spanyolországi „erős emberének” leginkább Jordi Vaquer számít, a CIDOB – egy, a katalán regionális kormányhoz köthető külügyekkel foglalkozó agytröszt – korábbi tagja. 

Egy másik Juan Luis Sánchez újságíró, egy baloldali újság, az Eldiario.es alapítója, amely sajtóorgánumról úgy járja a hír, hogy szintén kap pénzt Sorostól. Ez az értesülés nem olyan légből kapott, ha azt nézzük, hogy ez az ember a Nyílt Társadalom Alapítvány európai tanácsadótestületének tagja volt.

Amint láthatjuk, Soros befolyása bőven túlnyúl azon, amit az emberek el tudnak képzelni. Mondhatjuk, hogy a jelenlegi – magát tévedhetetlennek tartó - spanyol kormány egy bábkormány Soros György (és mások) szolgálatában.

2020.03.27.

Kedves Olvasóink!

Mind nehéz, lemondásokkal teli, bizonytalan időket élünk. Egyeseknek a megélhetése került veszélybe, másoknak nehéz megoldani a gyermekfelügyeletet, megint mások idős, beteg szeretteik egészsége miatt aggódnak. Ne feledjük, hogy a magyarokat nem könnyen hajló fából faragták (legalábbis a legtöbb, igaz magyart): járt itt tatár, török, Habsburg, szovjet; országunkat a történelem során többször feldarabolták (hol ideiglenesen, hol a véglegesség szándékával); és persze sújtották már népünket világjárványok is. Mindezen együtt túl leszünk.

Amiről azonban ebben a nehéz időszakban sem szabad megfeledkeznünk, hogy a világ, ahogyan azt mi ismerjük és megőrizni szeretnénk az utókornak, folyamatos támadás alatt áll. Soros és hálózata most sem nyugszik és azt az értéket támadják, amely különösen ilyenkor fontos: a családot. Ez ugyanis, a család, mint a társadalom legalapvetőbb egysége, különösen a hagyományos család szúrja a progresszió híveinek szemét. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Soros egyik internetes felületén megjelent írást, mely szerint éppen itt az ideje a család mint “intézmény” felszámolásának. Kérjük nézzék el, nem szépirodalmi fordítás született, de szeretnénk Olvasóink elé tárni ezeket az aggodalomkeltő gondolatokat.

Tűzfalcsoport


A koronavírus járvány okozta válság tanulsága, hogy ideje eltörölni a család intézményét

Mit mutathat nekünk a vírus a nukleáris családdal és a magánháztartásokkal kapcsolatban?

Sophie Lewis

2020. március 24.

A cikk írása idején az emberiség visszafordíthatatlanul belépett a „korona korába”.

Annak a reményében, hogy „kilapítsuk a görbét”, a társadalom széles rétegei kezdtek el alkalmazni a járvány terjedését lassító magatartási formákat (akár kötelezően, akár önként, vagy félig önként vállalt módon, a helyi szabályozástól függően), mint a társadalmi távolságtartás (social distancing) vagy az otthon maradás.

A médiaplatformokat elárasztják az ezen magatartási formákkal kapcsolatos beszámolók, ezek közül érthető módon számos nyugtalan, sokkos és kétségbeesett hangvételű – egyeseknél a bevételeik kiesése, másoknál a szeretteik megbetegedésétől való félelem miatt. Ugyanakkor ezekkel ellentétben van sok olyan poszt is, amelyik humoros, a kényszerszabadságnak örülő is van, amelyekből számos esetben sugárzik a kreativitás a váratlan szobafogság ellenére is (például amőbázás az aranyhalakkal, a főzőlap gombjaival DJ-zés stb.).

Természetesen megszólaltak az ökofasiszta hangok, és voltak olyanok is, akik autoriter állami irányítás alá akarnák vonni a jelen helyzetet, de ugyanakkor gyarapodott a kölcsönös segítségnyújtás mértéke is: az immunhiány miatt veszélyeztetettek számára felajánlott élelmiszer és fertőtlenítő bevásárlás; a szexmunkások számára gyermekmegőrzés, a szerhasználók számára biztonságos fecskendők és tűk eljuttatása; kilakoltatási moratóriumok; bérleti díjak elengedése; és a hajléktalanok számára való szálláskeresés mind ide tartoznak. Ez utóbbi különösen is rávilágít a kimondatlan és megkérdőjelezetlen nehézségére a világjárványra előírt védekezésnek: a magánotthonokra.

A „nukleáris háztartások”, úgy fest, azok a helyek, ahova önkéntelenül is visszahúzódni kényszerülünk annak érdekében, hogy a betegség terjedését megakadályozzuk. Az „otthon maradás” valahogy magától értetődően meg kellene védjen minket. Ezzel azonban több probléma is van, és ha valaki (csak egy pillanatra is) hajlamos a kritikai gondolkodásra, az rájöhet, mi a gond: a párkapcsolat túlmisztifikálása; a társas élet romanticizálása; és az alapvetően „nem biztonságos hely” (unsafe space) normalizálása, amit magántulajdonnak neveznek.

Hogyan védhetné az egészségünket egy olyan hely, amelyet az egyenlőtlenül elosztott házimunka (mivel a háztartást általában a nők vezetik és tartják rendben), a bérlés és jelzáloghitel, földtulajdon és birtok, patriarchális gyermeknevelés és (sokszor) a házasság intézménye jellemez és leng körül? Az ilyen otthonokban megy végbe – ez mindenki számára nyílt titok – a földi erőszak nagy része: a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a családon belüli erőszakot a „legelterjedtebb, ugyanakkor legkevesebbet jelentett emberi jogi visszaélésnek” nevezi.

A queer és a nőies emberek („feminized people” minden bizonnyal egy olyan gyűjtőnév, ami nem rekeszti ki a nők köréből a transznemű nőket – a szerk.), különösen a nagyon idősek és a nagyon fiatalok, definíció szerint nincsenek ott biztonságban: kapitalista otthonaikban a jólétük a kivétel, nem a szabály. Közelebbről megvizsgálva a társadalmi távolságtartást és az otthonmaradást is, mindkét kifejezés azért figyelemreméltó, mert többet „hallgatnak el” (vagyis amit feltételeznek és természetesnek tartanak), mint amit „mondanak”. Hol maradjunk otthon...vagyis kinek az otthonában? Kitől maradjunk távol...jobban mondva mindenkitől, de néhány személy kivétel?

Mégis, az legfőbb probléma az otthon maradással egyszerűen az, hogy nem mindenki rendelkezik saját tartózkodási hellyel. Ahogy azt az Oakland székhelyű Anyák a lakhatásért szervezet megfogalmazta: „hogyan #maradjotthon, ha nincs otthonod?” Úgy fest van pár megoldás, például osztozni és elfoglalni. Etikai okokból megtagadva az állami iránymutatást, a járvány szempontjából kevésbé veszélyeztetett szomszédok sok városban önként megnyitották otthonukat azok előtt, akik jobban kitettek, vagy betegek, fontosabbnak tartva a felebaráti szolidaritást az otthontalanok iránt, mint a fertőzés elkerülését.

Mindeközben engedély nélkül elfoglalva üres ingatlanokat és azokban élve („önkéntes karantén folyamatban” – olvasható az egyik anya ablakában), az Anyák a lakhatásért vezető szerepet vállalt a kaliforniai dzsentrifikáció elleni küzdelemben és annak az elérésében, hogy a kényelmes lakhatást elismerjék velünk született alapvető emberi jogként.

Sajnos még mindig rengetegen vannak a hajléktalanokat leszámítva is, akik a világjárvány idején akkor sem tudnának otthon maradni, ha akarnának: például azok az emberek, akik börtönökben, fogvatartási központokban, menekülttáborokban vagy munkásszállókon vannak, azok, akik túlzsúfolt idősek otthonában vannak, vagy azok, akiket akaratuk ellenére tartanak egészségügyi és/vagy pszichiátriai intézményekben. Ha a koronavírus összeférhetetlen ezekkel az intézményekkel, abban az értelemben, hogy a járványra adott humánus válasz lehetetlen ilyen helyeken, egyben azt is bizonyítaná, hogy ezen intézetek összeegyeztethetetlenek az emberi méltósággal.

Los Angelesben a hatósági személyek saját lakókocsit vagy ideiglenes elkülönítő kabint adnak a hajléktalanoknak. Azonban ennél logikusabb válasz lenne kinyitni az összes hotelt és „magánpalotát” mindenki előtt, hiszen ezek jól levegőznek, szellősen elhelyezhetőek az emberek is és tisztán lehet tartani. Azonnal ki kell engedni minden rabot és fogvatartottat, az őket elszállásoló intézményeket pedig tágas önvezető falvakká kell alakítani, minden munkavállalót teljes fizetéssel hazaküldeni, hogy összeköltözhessenek a barátaikkal és lustálkodhassanak legalább a következő évtizedben.

Másodsorban, azok közül, akiknek nincs saját tulajdonú otthonuk, sokak nincsenek biztonságban; az a tény pedig, hogy nem hagyhatják azt el, megsokszorozza a veszélyt. A karantén tulajdonképpen egy bántalmazó legszebb álma – egy olyan szituáció, amelybe majdnem korlátlan hatalmat kap azok felett, akikkel egy háztartásban van. Ennek megfelelően Kínában a járvány kezdeti szakaszában nővédő civil szervezetek közzétettek iránymutatásokat azzal kapcsolatosan, hogyan élhetik túl a koronavírus ideje alatt a családon belüli erőszakot. Országszerte háromszor annyi bejelentés érkezett otthoni bántalmazással kapcsolatban a rendőrséghez; 2020. március 21-én a Guardian hivatkozott az egyik ilyen szervezet alapítójára, aki azt mondta: „A felméréseink szerint az erőszak oka az esetek 90 százalékában a koronavírushoz köthető.”

És ahogy a vírus Amerikában terjed, tennünk kéne ennek megakadályozása érdekében. Az USA nemzeti családon belüli erőszak segélyvonalának igazgatója már jelezte: „az elkövetők azzal fenyegetik az áldozatokat, hogy az utcára teszik őket, hogy ott megbetegedjenek...hallottunk olyan esetről is, amikor megtagadják az áldozattól a pénzügyi forrásokat vagy az orvosi segítséget.”

Röviden szólva, a világjárvány idején sem szabad megfeledkezni a család intézményének eltörléséről. Madeline Lane-McKinley feminista gondolkodó szavaival élve: „A háztartások a kapitalizmus kuktái. A válság egyik velejárója a házimunka mennyiségének növekedése – takarítás, főzés, gondoskodás, de ugyanakkor több gyermekbántalmazást, molesztálást, párkapcsolati erőszakot, mentális kínzást és sok minden mást is magával von.” Messze vagyunk azoktól az időktől, amikor elfogadtuk a „családi értékek” ideológiáját, így a világjárvány fontos időszak arra, hogy a nukleáris háztartás túlélőiről – illetve menekültjeiről – gondoskodjunk, kimentsük őket és erőt adjunk nekik.

És végezetül, még ha a nukleáris háztartás nem is jelent közvetlen fizikail vagy mentális fenyegetést egy személyre nézve – nincs házastárs-verés, nincs gyermekmolesztálás, és nem bántalmazzák a queereket – a magán család, mint a társadalom növekedésének módja, őszintén szólva, szívás. Nemekre, nemzetekre és rasszokra oszt minket. Produktív munkára késztet minket. Elhiteti velünk, hogy „egyéniségek” vagyunk. Minimalizálja a tőkeköltséget, miközben maximalizálja egy ember „életteremtő munkáját”. Belezsarol minket abba a tévhitbe, hogy a szeretet és gondoskodás egyetlen forrása.

Jobbat érdemlünk a családnál, és a koronavírus ideje kiváló időszak arra, hogy gyakoroljuk az eltörlését. Anne Boyer mindig ragyogó szavaival élve: „Most meg kell tanulnunk jót tenni az idegennel, az ő érdekében. Most úgy kell élnünk, hogy minden nap bizonyíték legyen arra a meggyőződésünkre, hogy a rákos beteg, az idős ember, a fogyatékkal élő, valamint az elképzelhetetlen körülmények között, zsúfoltságban és veszélyeztetett helyzetben élő ember életének is van értéke.”

Nem tudhatjuk előre, hogy a kapitalizmuson kívül mást is megmenthetünk-e abból a „roncsból”, amit ez a „pestis” és az azt követő válság hagy majd maga után. Annyit azonban biztosan állíthatok, hogy 2020-ban felerősödik a vita: a családok a család ellen lesznek, ahogy az „igazi otthonok” a „sima otthon” ellen.

2020.03.25.

A koronavírus járványt az Index két dologra használta fel, pánikkeltésre és pénzgyűjtésre, hiszen a veszélyhelyzet kellős közepén az Index felelőtlen, megalapozatlan pánikkeltéssel egybekötött tarhálásba, majd mindezek után vírusölő gyógynövények reklámozásába kezdett. Bemutatjuk, hogy miként csinál pénzt az Index a koronavírus idején.

Úgy tűnik, hogy a lap megtalálta azt az üzleti modellt, amellyel már évtizedek óta kókler gyógyászok és pénzhajhász cégek reményvesztett embereket zsigerelnek ki. Ez nem más, mint a pánikkeltés, majd a bajok orvoslásában egyáltalán nem hatékony csodaszerek reklámozása, ezzel azt a hamis illúziót keltve, hogy az emberek gyógyteákkal és a gyógynövény alapú gyógyszerekkel védettek a vírus ellen.  

A koronavírus megjelenésével szinte egyidőben az Index – hasonlóan más liberális hangvételű, globalista szemléletű laphoz - a megalapozatlan pánikkeltésben járt az élen. Megpróbálták elhitetni az olvasóiikkal, hogy a kormány nem lépett időben, tudományos cikkeknek álcázott politikai véleményeket közöltek, majd egyszer csak minden egyes cikkük a koronavírus elleni védekezésről kezdett szólni.

A pánikkeltéssel egy időben olyan cikkeknek, riportoknak álcázott fizetett hirdetéseket tettek közzé, amelyek arról szóltak, hogy:

„a megfázást okozó vírusok ellen segíthetnek a gyógynövények”,

„ a bizonyítottan vírusölő hatással rendelkező gyógynövény”.

De olyan anyagokat is írtak, amelyek már a címükben arra késztették az olvasót – a koronavírus járvány közepén - , hogy remegő kézzel kattintson, és tudja meg az örök igazságot, arról, hogy  

„...egyes gyógynövények vírusellenes hatással rendelkezhetnek?

Ezekből az anyagokból megtudhatták, az Index olvasói, hogy „a  dél-afrikai muskátli speciális vírusellenes és immunrendszer támogató hatású”, vagy, hogy a sárga tárnics, tavaszi kankalin, vadsóska, fekete bodza és a vasfű kombinációja a légúti fertőzések tüneteinek hatékony kezelésére szolgál.

A közösségi médiában, zárt csoportokban, hitelesnek tűnő, de lehúzós oldalakon pedig büszkén hirdették, hogy lám, az Index is arról ír, hogy a gyógynövények a vírusok ellen is jók.

Miközben egyre többen fertőződnek meg a koronavírustól, százezreknek kell otthoni karanténba vonulniuk, sokak állása vált függővé, addig az Index - miután pánikot kelt és riogat, a kétségbeesett embereknek kimondva-kimondatlanul gyógynövény-kivonatú terméket reklámoz vírusos megbetegedések ellen, amelyek nem segítenek a koronavírus elleni védekezésben. A gyógynövényes hirdetés helyett mondjuk írhattak volna több cikket arról, hogy miért érdemes otthon maradni, vagy mondjuk segíthették volna azoknak az önkéntes csoportoknak a népszerűsítését, akik időseknek szállítanak ételt és egyéb létfontosságú eszközöket. Csak persze ebben kevesebb a pénz, mint a gyógytea reklámban.

A hangzatos címadások, a tendenciózus cikkek és a politikailag motivált véleményanyagoknak álcázott tudományos értekések mögül kilóg a lóláb. Nem a mentősöknek, az ápolóknak, vagy a munkájukat vesztett nagycsaládosoknak gyűjtenek, hanem saját maguknak (amelyről egyébként nem számolnak el az olvasók felé), majd gyógyfüveket reklámoznak emberek ezreinek.

Ezeket a cikkeket olvastad már?