2018.10.08.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult a „Stop Soros” törvénycsomag miatt a Soros György által létrehozott és finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundations) –jelentette be honlapján nemrég a szervezet. Az Európa Tanács égisze alatt működő bírósághoz az európai emberi jogi egyezmény előírásainak megsértésére hivatkozva lehet fordulni, amennyiben a panaszosok már minden hazai jogorvoslati lehetőséget igénybe vettek, és nem jártak eredménnyel.

Az Európa Tanács és a Soros-hálózat magyarországi összefonódásáról teszünk most közzé tényfeltáró írást, amelyből következtetést vonhatunk le arra nézve is, hogy mennyire számíthat hazánk elfogulatlan ítéletre a legújabb bevándorláspárti meghurcolás aktuális, nemzetközi stációjának végén

Az Európa Tanács egy regionális nemzetközi szervezet, amelynek székhelye Strasbourg. Jelenleg 47 tagja van, de nyitva áll bármely olyan európai állam előtt, amely elfogadja a jogállamiság intézményét és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság és emberi jogokat. A Tanács egyik legfontosabb eredménye az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1950-es elfogadása volt. Ennek keretében állították fel az Emberi Jogok Európai Bíróságát, amely az emberi jogok legfőbb európai bírói fóruma. Az Európa Tanács laza, kormányközi együttműködés keretében jött létre, és, szemben az Európai Tanáccsal és az Európai Unió Tanácsával, nem az Európai Unió intézménye. (Wikipédia)

A hazai Soros-brigád élcsapatai és az Európa Tanács magyarországi lerakata, az „Európai Ifjúsági Központ” között szoros együttműködés alakult ki az elmúlt években. A diplomácia védelem alá eső területen képzéseket, összejöveteleket és kormánypártiként nehezen címkézhető szeánszokat tartottak augusztusban a Soros-párti álcivilek.

Augusztus 13. és 16. között az EJHA – Emberi jogi nevelők hálózata országos emberi jogi nevelési képzést hirdetett multiplikátorok [értsd: jövendőbeli kiképzők] számára, melyre az egész országból várták a szakembereket: pedagógusok, képzők, kortárs segítők, szociális munkások, diákok, aktivisták, mozgalmárok jelentkezését. A hangzatos felhíváshoz Facebook-esemény is kapcsolódott, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a rendezvény látogatóit két részre lehetett osztani: képzőkre és kiképzendőkre. Utóbbiak az ismeretek megfelelő elsajátítása után, maguk is kiképzővé válhattak a nemrég megalakult és terjeszkedésnek indult hálózatban.

A Budapesti Európai Ifjúsági Központ 1995-ben nyitotta meg kapuit az Európa Tanács első olyan intézményeként, amely egy a korábbi vasfüggönytől keletre fekvő országban létesült. A Központ az Európa Tanács IV. Főigazgatóságának részeként az Ifjúsági és Sportigazgatóság létesítménye. A Központ épülete a magyar állam tulajdonában van, fenntartását az ifjúsági ügyekért felelős minisztérium biztosítja. Az ingatlant Magyarország az Európa Tanács rendelkezésére bocsátotta. Ezzel egy időben a Magyar Kormány és az Európa Tanács egy megállapodást, ún. Székhelyegyezményt kötött, amelyben rögzítették a használat feltételeit. A Központ diplomáciai terület. Zökkenőmentes működtetéséért, a programok színvonaláért, a vendégek személyes kényelméért és ellátásáért teljes egészében az Európa Tanács felel. (Európai Ifjúsági Központ honlapja)

A képzésen számos, a Soros-féle nyílt társadalom eszmerendszerhez közel álló zsoldost vonultattak fel a szervezők, így többek között az iskolai és egyéb nyilvános érzékenyítések sztárcsapatát, az Élő Könyvtár elnevezésű agymosó gépezetet is.

Az Élő könyvtár nem más, mint az állami és önkormányzati fenntartású intézményekbe, iskolákba, könyvtárakba, továbbá fesztiválokra beszivárgó gépezet, amely többek között olyan kisebbségek bemutatását és szimpatikussá tételét végzi, mint a menekültek, bevándorlók, biszexuálisok, leszbikus melegek és transzneműek. Mondanunk sem kell, egy fejlődésben lévő fiatalnak csak erre lehet szüksége…

A hazai Soros-helyőrség nemrég felfedezett egyik reménysége, a NoÁr mozgalmi névvel ellátott Molnár Áron színművész szintén részt vett a kiképzendők fejtágításán és Facebook-oldalán be is számolt a modernkori marxista esti iskolában véghezvitt egotripjéről.

A modoros és arcba mászó stílusáról elhíresült énekes-versmondó a választási kampány utolsó időszakában kapott igazán nagy médiafigyelmet, amikor a boldogult emlékezetű, agitpropos időkre hajazó számaival próbálta kormányellenes üzenetekkel feltüzelni a választásoktól általában távol maradó fiatalokat. Emlékezetes, hogy ebben az időszakban a Soroshoz közel álló szervezetek brutális direkt és bújtatott kampányt folytattak a közösségi médiában annak érdekében, hogy a „gaz Orbán-rezsim” ellen megmozdítsák az általában apolitikus fiatalokat. Ezen hullám csúcspontján robbant be a köztudatba az engedély nélkül a Vörösmarty Gimnázium falai közé beszivárgó színművész, hogy a lebukását követően a Soroshoz hű médiafelületek minden nap megpróbálják tisztára mosni a fiatalember nevét. Ahogy a mozgósítás is rosszul sikerült (rendkívül magas részvétel mellett kapott 2/3-os felhatalmazást a nemzeti tábor), úgy NoÁr is lassan kikopott a köztudatból.

Harmadik helyen kell megemlítenünk Jósa Bálintot, a Soros által finanszírozott Amnesty International elnökségi tagját, aki szintén erős izgalmi állapotba hozta a képzésre szoruló Soros-gerillákat.

Jósa 2017-ben arról híresült el, hogy Nagykanizsán a No Hate Speech Mozgalom szervezésében próbálkozott olyan tanfolyam indításával, amely, többek között a mecsetépítés elfogadtatásának begyakorlására képzett volna ki pedagógusokat.

Jósa sajnos lehetőséget kapott korábban arra is, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság által finanszírozott 2017-es Médiakonferencián fellépjen.

A Nagykanizsa Online korábbi írásából kiderül hogy az emberi jogi aktivista a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) történeti honlapon arról is vallott, iskolai programokat vezetett a befogadó társadalomért a Nyílt Társadalom Intézet és az Európai Bizottság projektjeiben, és tagja az Amnesty International elnökségének. Így nem meglepő, hogy [az akkor még csak tervezett] tréningjük 11-13 évesek számára többek között a következő fogalmak megismerését tartja fontosnak: diszkrimináció, iszlamofóbia, xenofóbia, menekült, gyűlöletbeszéd, rasszizmus, LGBT.

Az a fentiekből már egyértelműen látszik, hogy milyen alakoknak ad teret az Európa Tanács magyarországi intézménye és ennek fényében tippelhetünk arra is, hogy milyen elbírálás alá fog esni a Magyarország ellen indított eljárás egy másik tanácsi intézményben, az Európai Bíróságon. Az Európai Ifjúsági Ház finanszírozásának kérdésköre és a szintén adófizetői pénzből fenntartott médiahatósági programok pedig rávilágítanak arra is, hogy Soros-hálózata egyre szorosabban ólálkodik az olyan nemzetközi és hazai lehetőségek körül, ahol ártatlan gyermekek befolyásolását érhetik el.

Írásunk következő részében a legutóbbi képzés szervezőit is bemutatjuk…

Folytatjuk!

2018.10.03.

A Magyar Tudományos Akadémia és a politikai elfogultság 2. rész

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a köztestület 184. közgyűlésének rendes taggá választották Sólyom László jogtudóst, volt köztársasági elnököt.

Sólyom korábban volt köztársasági elnökhöz méltatlan módon exponálta magát marginális ellenzéki kezdeményezések, politikai akciók kapcsán. Ilyen volt például a kudarcos kockás inges tanármegmozdulás.

A bánáti bazsarózsák hős védelmezője a közvélemény egy részében – főleg konzervatív oldalon – teljesen elvesztette a hitelét, hiszen egy volt köztársasági elnöknek is a nemzet egységét kellene kifejezni nyilvános közéleti ténykedése során. Sólyomnál ez rég elveszett.

Mint korábban megírtuk a Magyar Tudományos Akadémia a függetlenségéért és a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze.

Jakab András, a Jogtudományi Intézet egykori igazgatója – Sólyomhoz hasonlóan – több ellenzéki fórum így az Eötvös Csoport és a Szalay Kör környékén is felbukkant már.

Sólyom László, korábbi köztársasági elnök és Jakab András, az MTA Jogtudományi Intézetének korábbi igazgatója által moderált előadásra, a „Politika és a katolicizmus” címmel rendezett szeánszra várta nemrég az érdeklődőket az álkonzervatív Eötvös Csoport.

Igen ritkák azok az esetek, amikor egy konferenciáról szóló beszámoló esetében a moderátorok személyét és az általuk elmondottakat érdemes kiemelni, de a kormánypártisággal nehezen vádolható Index címlapján olvasható beszámoló is világosan rámutatott, hogy a beszélgetés valódi főszereplője Sólyom László volt.

A kirakat-konzervatív Sólyom által elmondottakat értelmezve, az itt felsorolt - unalomig ismételt- pontokat olvashatták ki az esemény résztvevői:

· a határzár és a vasfüggöny közötti analógia

· a keresztény hagyományokat tisztelő magyar állam elszigetelődése [indián rezervátum]

· a migránsveszély eltagadása

· a hagyományos családmodell létjogosultságának megkérdőjelezése

· a kereszténység magyarországi szerepének elvitatása

· Ferenc pápa kedvessége és Orbán Viktor romlottsága

Különösen érdekes, hogy Sólyom részletesen kitért a keresztényi családmodell kérdéskörére. A köztársasági elnökként a környezetvédelmi eszményképekhez ragaszkodó Sólyom jelentős energiákat fordított monológjában a keresztény családmodell eszményképének és létjogosultságának megkérdőjelezésére. Itt kell megjegyeznünk az egykori köztársasági elnök fegyverhordozójáról, Jakab Andrásról, hogy korábbi írásunkban már kénytelenek voltunk bemutatni, ahogy a sokak által sértett tudósként aposztrofált jogász milyen nagy vehemenciával támadta a házasság férfi és nő közötti alkotmányos meghatározását.

Sólyom és Jakab között további egyetértési pont, hogy közösen álltak ki a Soros által finanszírozott CEU mellett, figyelmen kívül hagyva a blogunk által nyilvánosságra hozott és nagy médiavisszhangot kiváltó dokumentumokat.

Ehelyütt ismételten utalunk rá, hogy a rendszerváltás időszakában a Soros Alapítvány két kulcsembere: Vásárhelyi Miklós és Dornbach Alajos szabad demokrata színekben fontos politikai szerepet vállalt - egyikük a budapesti pártlista Göncz Árpád utáni második embereként, majd a parlament külügyi bizottságának alelnökeként, másikuk házelnökhelyettesként. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, mint emlékezetes, alig egy éve még az alapítványi Demokrata-pályázat külsősként felkért programirányítója, míg Fodor Gábor, az országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke ugyanezen program asszisztense volt.

Sólyom László szánalmas megfelelési kényszerét összevetve a hazai ellenzék siralmas állapotával és Soros ismert módszereivel, egyre világosabban rajzolódik ki az a jól ismert sorosista forgatókönyv, amely szerint gyenge és megalkuvó konzervatívokon keresztül próbálják átjátszani a jobboldali választópolgárok szavazatait a Soros-hálózat gazdagítására. Elég csak megnéznünk, ahogy Soros befolyása alá gyűrte az Európai Néppárt jelentős részét és bevándorlási párti álláspontra térítette őket.

A Sólyom környezetét ismerő informátoraink véleményével kiegészítve a fenti sorokat, nem lennénk meglepve, ha a jövőben egyre markánsabb megnyilatkozásokon és baloldali médiahátszélen való siklóernyőzésen kapnánk rajta a korábbi köztársasági elnököt. A Sólyom Lászlót kihasználó erők már tervezik a jövőt.

2018.10.01.

Az ország legnagyobb drogreformere - írta Soros Györgyről a Forbes 2014 októberében, amikor kiderült, hogy minden előzetes becslésnél többet, mintegy 200 millió dollárt pumpált Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatán és egyéb csatornákon keresztül a nemzetközi tőzsdespekuláns az Egyesült Államok drogliberalizációjáért küzdő szervezetekbe 1994 óta.

A cikkben megszólaló Ethan Nadelmann, a Drug Policy Alliance egyik vezetője történelminek nevezte Soros szerepét, majd elmondta, hogy nélküle talán sosem sikerült volna elérni az orvosi marijuana legalizálását, ami - tegyük hozzá - a legfontosabb lépés volt a dekriminalizáció és a teljeskörű legalizálás irányába. Merthogy ez a végső cél, amit Michael Vachon, a Soros Alapkezelő elnökségi tanácsadója nyíltan kimondott a Forbes kérdésére.

Soros György ugyanakkor kevésbé látványos módon, és az USA határain kívül is támogatja a kábítószerellenes törvények felpuhítását, eltörlését, ennek érdekében pedig jelentős összegekkel támogatja a “civil” jogvédőket. A "beszívott világért” folytatott harcában kitüntetett szerepet kapott a Human Rights Watch (HRW), melynek működését 2010-ben újabb 100 millió dollárral segítette.

A HRW cserébe már a ‘80-as évek végétől minden eszközt megragadott, hogy a drogellenes háborúkat fékezze. Legutóbb a Fülöp-szigetek ellen indítottak kommunikációs offenzívát, mondván a Rodrigo Duterte elnök által vezényelt rajtaütésekben megannyi ártatlan (értsd: zömmel csempészek, dílerek és a különféle szerek előállítói) veszíti és veszítette már az életét.

De, amint egy régi jelentésből kiderül, ezzel operáltak Kolumbia esetében is, amikor a HRW elődje, az Americas Watch a kormányerőket és az Egyesült Államokból érkező tanácsadóikat hibáztatták az országon végigsöprő erőszakhullám miatt, s így voltaképpen a Pablo Escobar vezetése alatt álló Medellin-kartel kezére játszottak.

Figyelemre méltó, hogy a HRW/Americas Watch egyik stratégiai partnere a Dél-amerikai régióban a Koka Termelők Andoki Tanácsa volt, melyet a radikális baloldali Evo Morales, Bolívia későbbi elnöke vezetett, s más csoportokkal közösen kampányolt a kokain alapanyagának szabad kereskedelme mellett.

Soros és “drogbarát” szervezeteinek érvelésére egyébként jellemző, hogy szerintük az államoknak kísérletet sem lenne szabad tenniük a kábítószer-előállítók és -terjesztők üldözésére. Azt hangoztatják, hogy az efféle törekvések gazdasági és környezeti károkat okoznak, ráadásul több halálos áldozatot követelnek, mint maguk a drogok.

Érdekes viszont, hogy a Soros-hálózat drogkampányai jellemzően csak a kannabiszra és a kokára fókuszálnak, két olyan növényre, amely a gyógyszeriparban hasznosítható. (Leszámítva néhány látszatakciót, mint pl. a kírmi heroinisták támogatása a félsziget elszakadása után.)

Az orvosi marijuana legalizálásáért folytatott küzdelemben gyakran elhangzott, hogy milliárdos üzlet. De az nyilván csak a véletlen műve, hogy a nemzetközi tőzsdespekuláns az utóbbi években, a mozgalom sikereivel párhuzamosan szépen bevásárolt a New York-i tőzsdén jegyzett nagy gyógyszeripari, illeve növénynemesítéssel foglalkozó vállalatok papírjaiból...


A JOGRIPORTER ALAPÍTVÁNY

A Jogriporter Alapítványt a Sárosi Péter és Takács István Gábor hozták létre 2014-ben. Nem az utcasarkon botlottak egymásba: korábban mindketten a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű magyarországi Soros szervezet munkatársai voltak.

Az Alapítvány a drogosok, szexmunkások, HIV pozitív emberek jogainak és érdekeinek érvényesítésével foglalkozik. Önmeghatározásuk szerint céljuk „a társadalom, a szakemberek és a politikai döntéshozók hozzáállásának formálása, főleg a drogpolitika terén”; magyarul a drogos lobbit erősítik, a drogliberalizációért küzdenek.

A szervezet egyik fő tevékenysége az úgynevezett „videós érdekérvényesítés”; ez azt takarja, hogy filmeket készítenek és a filmkészítést oktatják tréningeken aktivistáknak is. Állítólag ezeknek a képzéseknek köszönhetően több száz fős nemzetközi videós aktivista hálózattal rendelkeznek.

A Jogriporter Alapítvány bevételeinek fő forrásai a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány adományai és az Európai Bizottság nyújtotta támogatások. Évente körülbelül 50 millió forintból gazdálkodik a szervezet, ebből a pénzügyi beszámolóik alapján nagyjából 48 millió forintot az amerikai spekuláns alapítványától kapnak. Büszkék arra, hogy kizárólag külföldi forrásokból tartják el magukat, de nem akarnak külföldről támogatott szervezetként regisztrálni. Ennyi pénzből viszont jól meg lehet élni, főleg úgy, hogy mindössze hárman dolgoznak az alapítványnál.

Sárosi Péter korábban a TASZ drogpolitikai programjának vezetője volt, jelenleg az alapítvány igazgatója és az Európai Bizottság drogpolitikai tanácsadó testületének tagja. A drogliberalizáció eltökélt harcosaként tagja a szélsőséges Kendermag Egyesületnek is, amelynek a szelfibotos, bevalottan drogozó Juhász Péter „politikus” alapítója volt.

Az alapítvány kuratóriumának tagja Sárosi Péter és Takács István Gábor, a két állandó munkatárs. Mellettük a három másik tag mindegyike az ELTE Pedagódiai és Pszichológiai Karán dolgozik: Dr. Demetrovics Zsolt a kar dékánja, Dr. Felvinczi Katalin dékánhelyettes és Paksi Borbála Márta pedig tudományos munkatárs. Liberális, baloldali kötődésükre utal, hogy Felvinczinek a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja igazgatóságának póttagjává választásáról az MSZP számolt be honlapján; Demetrovics pedig saját honlapján az életrajzában írja, hogy a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet, Alkotmány és Jogpolitikai Intézetének kutatója volt 1995-1999 között.

A szervezet neve egyébként a magyar közéletben kevésbé ismert, de tavaly nyáron ők is kiálltak és elmondták, nem tesznek eleget a civiltörvény szerinti regisztrációs kötelezettségüknek, mert szerintük ez „alapjaiban veszélyezteti a magyar demokráciát”. Emellett csatlakoztak Az emberség erejével Alapítvány polgári engedetlenség kezdeményezéséhez, akikről már korábban megírtuk, hogy elsőként jelentkeztek a vidékre települő Soros irodák pénzéért. Nem utolsósorban csatlakoztak ahhoz a 14 „civil” szervezethez, amelyek közös beadványban kérték az új civiltörvény alapjogsértő mivoltának megállapítását a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától idén januárban.

2018.09.27.

Mi folyik az Európai Unióban? – offshorozás, sorosista kormányfőkkel repkedés, szexuális zaklatás

Juncker helyettese szocialista kormányfőkkel szeret repülni

Frederica Mogherini, aki az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, egyben a Juncker-bizottság alelnöke szemlátomást jól érzi magát a szocialista Zoran Zaev, Macedónia szociáldemokrata miniszterelnöke társaságában egy luxusjet fedélzetén. A kép időközben az eudiplomacy hivatalos instagram oldalán már nem elérhető.

A legutóbbi macedón választásokon A Soros György által támogatott szervezetek Zoran Zaev jelenlegi miniszterelnök mellett állnak ki.

Mint arról korábban beszámoltunk Soros György igen aktív a balkáni országok némelyikében és a szkopjei USA nagykövetségen és a Soros alapítványokon keresztül több millió dollárnyi amerikai közpénz érkezett, melynek jelentős részét a demokratikusan megválasztott jobboldali VMRO-DPMNE kormány destabilizálására fordították (a többivel pedig a baloldali SDSM pártot és baloldali szerveződéseket támogattak). A USAID weboldala azt mutatja, hogy 2012 és 2016 között az USAID közel 5 millió dollárt adott adófizetők által befizetett pénzekből a FOSM-nak (Foundation Open Society Macedonia) a „The Civil Society Project” keretében, amely „segíti azt, hogy képessé tegyék a macedón polgárokat kormányuk elszámoltathatónak tartására”. A USAID weboldala linket mutat www.soros.org.mk-ra, és azt írja, hogy macedón fiatalok százait oktatták ifjúsági aktivizmusra és az új médiaeszközök használatára.

Soros balkáni tevékenysége felkeltette az Egyesült Államok kongresszusának figyelmét is: legutóbb republikánus törvényhozók indítottak vizsgálatot Washingtonban. Miután nem voltak elégedettek az amerikai nagykövetnek, Obama korábbi amerikai elnök által kinevezett Jess Bailynek küldött levelekre adott válaszokkal, a szenátorok írtak Rex Tillerson volt külügyminiszternek, azt is megjegyezve, hogy nemcsak macedóniai helyzet, hanem Soros Albániában folytatott tevékenysége is veszélyeket rejthet.

A Cvetin Chilimanovval készült interjúnkból az is kiderült, hogy Sorosék úgy segíthették hatalomra Macedóniában a baloldalt, hogy az országba telep0tett NGO-k megpróbáltak negatív jelentéseket készíteni a gazdasággal kapcsolatban, amely jelentéseket a baloldali adminisztrációk üdvözölték, többek között az Obama adminisztráció, valamint olyan európai hivatalnokok, mint Federica Mogherini.

A liberális EP-vezér több százezer eurót vett ki az offshorozó hajózási társaságból

Guy Verhofstadt egykori belga miniszterelnök ott volt az Exmar hajózási társaság igazgatótanácsában, amely társaság egy offshore céget használt – a 2017. november elején a Paradise-iratok között kiszivárgott dokumentumok szerint – az adószabályok elkerülésére offshore műveleteken keresztül. Verhofstadt 2010 és 2016 között igazgatótanácsi tagként évente körülbelül nettó 53 ezer fontot (60 ezer eurót) vett fel az Exmar éves beszámolói szerint. Az Exmar Offshore Kft. tevékenységei mind szerepeltek a konszolidált beszámolókban, és Verhofstadt – 60 ezer eurós fizetést kapván vezető tisztségviselőként – minderről tudott. Az Európai Parlament liberális frakcióvezetőjének szóvivőjén keresztül természetesen kezdettől határozottan tagadja az adóelkerülés vádját.

A 2017. november elején kiszivárgott Paradise-iratok olyan egy dokumentumgyűjtemény, amely elvileg feltárja, hogy politikusok, hírességek, technológiai vállalatóriások, gazdag üzletemberek miként használják ki az offshore adóparadicsomokat. Azonnal mintegy 13,4 millió dokumentumot tartalmazó adatbázis került nyilvánosságra ilyen befektetésekről, az iratok pedig a német Süddeutsche Zeitung napilaphoz lettek kiszivárogtatva, majd az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű nemzetközi tényfeltáró újságíró-szervezet kapcsolódott be azok feldolgozásába.

Szexuális visszaélések az Európai Parlamentben: a rendszer szomorú sajátja?

Állítólagos szexuális jellegű „pártfogásokról” szóló és egyben a levélíró lemondását bejelentő e-mailt kapott még 2011-ben az Európai Parlament kollektív e-mail címéről mintegy 5000 munkatárs, amelyet a levélben szexuális visszaélésekkel megvádolt CDU-s Klaus Welle EP-főtitkárnak és Freddy Drexlernek, Welle kabinetfőnökének címeztek. Az EP részéről hivatalosan becsületsértőnek és rágalmazónak minősített levelet később törölték a rendszerből adatvédelmi felügyelőkkel folytatott konzultációt követően, és még akkor is törlődött, ha azt a felhasználók külön mappába tették (egy nyers szűrő a levél továbbítását is megakadályozta). A levél szerzője válogatott vulgáris kifejezéseket használva azt írta, hogy megtudott „néhány furcsa dolgot” a két érintett címzettről: nevezetesen, hogy a szükséges végzettséggel nem rendelkező személyeket szexuális tevékenység révén előnyhöz juttatták más, egyébként az adott pozícióra alkalmasabb jelöltekkel szemben.

Mint azt megírtuk Freddy Drexler azóta már az Európai Parlament jogi szakszolgálatánál dolgozik és olyan állásfoglalást adott az Európai Parlament elnökének, amely lehetővé tette a Sargentini-jelentés szavazása során a tartózkodó szavazatok figyelmen kívül hagyását, így Magyarország elítélését. Az interneten elérhető dokumentum bizonyítja (hivatkozott), hogy Drexler úr a botrány ellenére fontos és befolyásos ember maradhatott a brüsszeli intézményrendszerben.

2018.09.24.

Állítólagos szexuális jellegű „pártfogásokról” szóló és egyben a levélíró lemondását bejelentő e-mailt kapott még 2011-ben az Európai Parlament kollektív e-mail címéről mintegy 5000 munkatárs, amelyet a levélben szexuális visszaélésekkel megvádolt CDU-s Klaus Welle EP-főtitkárnak és Freddy Drexlernek, Welle kabinetfőnökének címeztek. Az EP részéről hivatalosan becsületsértőnek és rágalmazónak minősített levelet később törölték a rendszerből adatvédelmi felügyelőkkel folytatott konzultációt követően, és még akkor is törlődött, ha azt a felhasználók külön mappába tették (egy nyers szűrő a levél továbbítását is megakadályozta). A levél szerzője válogatott vulgáris kifejezéseket használva azt írta, hogy megtudott „néhány furcsa dolgot” a két érintett címzettről: nevezetesen, hogy a szükséges végzettséggel nem rendelkező személyeket szexuális tevékenység révén előnyhöz juttatták más, egyébként az adott pozícióra alkalmasabb jelöltekkel szemben.

Érdekesség, hogy Freddy Drexler azóta már az Európai Parlament jogi szakszolgálatánál dolgozhat és olyan állásfoglaláson szerepel az aláírása, amelynek címzettje az Európai Parlament elnöke, egyúttal lehetővé tehette a Sargentini-jelentés szavazása során a tartózkodó szavazatok figyelmen kívül hagyását, így Magyarország elítélését. Az interneten elérhető dokumentum szerint Drexler a botrány ellenére fontos és befolyásos ember maradhatott a brüsszeli intézményrendszerben.

Az Európai Parlament akkor tagadta az e-mailben szereplő összes állítást, mondván, hogy „senki sem dolgozik illegális körülmények között az Európai Parlamentben”. Az évek során azonban számos hasonló, az intézményen belül tapasztalt szexuális zaklatásról szóló beszámoló látott napvilágot. Ezt aztán a nemzetközi sajtó (például a brit The Times) cikkei igyekeztek feltárni, és a közben tengerentúlról világméretűvé terebélyesedő MeToo-botrány (hollywoodi produceri visszaélések) nyomán is, 2017 őszén az Európai Parlament nagy többséggel határozatot hozott arról, hogy az EP sürgősen vizsgálja meg az intézményen belül tapasztalt szexuális zaklatásokról szóló beszámolókat. A dokumentum értelmében kötelező képzésben részesülnek a képviselők és valamennyi munkatárs a zaklatások megelőzése érdekében, emellett létrehoznak egy független szakértői munkacsoportot is, amely belső regisztert fog vezetni az EP-ben megtörtént szexuális bűncselekményekről.

Az egyetlen politikus, akit a kiszivárgott ügyekkel kapcsolatban a Times megnevezett, Yves Cochet francia zöldpárti képviselő volt, aki egy másik képviselőtársa 25 esztendős titkárnőjét próbálta meg elcsábítani SMS-üzenetekkel. Egy másik esetben pedig a kiszemelt áldozatot egy német parlamenti képviselő követte titkokban meetingekre, ahol az illető a nő leírása szerint őt a tárgyalóból ki nem engedve, útját elzárva „kellemetlenül kezdeményezett”. Az eset különös pikantériája, hogy miközben például a katolikus egyházat – nem alaptalanul – sokan kritizálják amiatt, hogy a vezetésben nyilvánvalóan volt hajlam több molesztálási ügy „eltussolására”, addig egyes információk szerint Martin Schulz, a német SPD meghatározó politikusa (tavaly szövetségi kancellárjelölt), az Európai Parlament akkori, 2012 és 2017 között regnáló elnöke állította le személyesen azt az eljárást, amely kivizsgálhatta volna a konkrét eseteket. 2016-ban ugyanis egy zárt parlamenti bizottság 15 EP-képviselő esetében tárt fel visszaéléseket.

Az esetek világossá teszik, hogy még a nagy médiapurparléval elfogadott EP-döntések és a hangzatosan csengő egyezmények is kevesek önmagukban, ha magában a rendszerben még megvannak azok a működési sajátosságok, amelyek gátat szabnak a célok realizálásának. Az Európa Tanács 2011-ben aláírt egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról (az ún. isztambuli egyezmény) ugyan kötelező szabályokat állít fel a szexuális zaklatással szemben, az ügyek azonban sok esetben mind a mai napig nem jutnak a bíróságok elé.

Csakis az összes szereplő, az ügyfelgöngyölítést támogató érintett intézmények és az eljáró hatóságok felderítésben, kriminálmetodikai feladatokban való közös együttműködésével lehet érvényt szerezni az érintettek jogainak. Amíg marad – a nyílt vagy közvetett – belső cinkosság gyakorlata, csak várhatjuk a nagy áttörést.

2018.09.19.

A magyarországi székhelyű Magyar Helsinki Bizottság egy 1989-ben alapított egyesület. Hivatásszerű jogvédelemmel 1994–95 fordulója óta foglalkozik. A Helsinki bevándorlást segítő tevékenységeket is folytatott az évek során, projektjei között a bevándorlást segítő tevékenységnek minősíthető a migráció és menekültáramlás közigazgatási előmozdítását segítő oktatásszervezés is, és a törvény alapján mindaz, ami a bevándorlást közvetve vagy közvetlenül elősegíti. Ebbe a körbe beletartozik a közigazgatás egyes szereplőinek képzése, „érzékenyítése” vagy bizonyos mértékig a gyakorlati szakemberek gyűlölet-bűncselekmények (pl. rasszizmus) elleni kapacitásfejlesztése is.

Egyes képzések gyakorlati jellegükből adódóan kifejezetten promotív szemléletűek, ami azt jelenti, hogy a bírák, ügyvédek, ügyészek, rendőrtisztek, határőrök és más, képezni kívánt szakemberek valójában egy serkentő, befolyásoló, ideológiai értelemben is megmozgató kommunikációs tréningben részesülnek a menekült- és migránsbarát jogvédők részéről. Miután az igazságszolgáltatás közhatalmi tevékenység, az egyes jogviták megítélésekor pl. a bíráknak független módon és semmilyen irányú elfogultságot nem mutatva kell döntéseket hozniuk; ez az elv része az alapjognak, az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése is rögzíti.

A 2014-ig végzett határmegfigyelő programon túl, az elmúlt években a Magyar Helsinki Bizottság migrációt és menekülteket valamilyen formában segítő programjai a következők:

Emberi Jogi Tanácsadó Program (írásban lehet hozzájuk fordulni, panaszlevélben, a fogva tartással és rendőri intézkedésekkel kapcsolatos panaszok esetén, valamint menekültügyek és idegenrendészeti ügyek esetén)

Antidiszkriminációs tréningek (NGO-k munkatársainak és szakszervezeti tisztségviselőknek, emellett az elmúlt évek során huszonöt nagyvállalat humán erőforrás szakemberei is részesültek képzésben)

„Hozzáférés a védelemhez” – határőrök emberi jogi képzése (2015-ig), az Olasz Menekülttanács (CIR) koordinálásával szervezett projekt keretében a Magyar Helsinki Bizottság felmérte a projektben résztvevő országokban a határrendészet számára elérhető emberi jogi képzéseket

„Alapvető jogok a gyakorlatban: európai bírák képzése a nemzetközi védelemre szorulók számára” (a Görög Menekülttanács partnereként a Magyar Helsinki Bizottság 2016 és 2018 között modulok fejlesztésével vett részt ebben a projektben, három témában: fogva tartás, menekültügyi eljárás, gyűlölet-bűncselekmények)

Érzékenyítő képzés a Magyar Igazságügyi Akadémián (2015), a jelenlévő bírák számára ismertetve az antidiszkriminációs jog társadalmi hatásait, illetve az ezzel kapcsolatos európai példákat

„Gyakorlati szakemberek kapacitásfejlesztése gyakorlatorientált képzéssel a rasszista, homofób és egyéb gyűlölet-bűncselekmények üldözése érdekében” c. projekt (2015–16) – a Themistokles and Dimitris Tsatsos Foundation – Centre for European Constitutional Law (CECL) koordinációja alatt, az EU által támogatott képzés görög, magyar és olasz bírák, ügyészek, ügyvédek és rendőrtisztek számára (Magyarországon hat ilyen képzést szerveztek: Budapesten ügyvédeket, bírákat, ügyészeket, Miskolcon és Szegeden rendőröket képeztek)

→ pl. a rendőrképzésben 43-an vettek részt, akiknek a nyomozati cselekmények fenti szemléletű megtervezését, a dokumentálás módját, az indítékra utaló indikátoroknak a vádemelési indítványban és vádiratban elvárható módon való feltüntetését, az ügyészség, illetve bíróság bizonyítási munkájának segítését magyarázták el

Folyamatos uszító sajtójelenlét

A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta nyilatkozta azt a Klubrádióban, hogy nem igaz „az a kormányzati érvelés, hogy az áthelyezési mechanizmus csak szeptember 26-áig van érvényben.” Nos mivel az érintett, az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott 2015/1601. számú határozat 13. cikk (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a határozatot szeptember 26-ig kell alkalmazni, nehéz elfogadni a Helsinki elnökének ettől eltérő jogértelmezését.

A Magyar helsinki Bizottság másik szimbolikus alakja, Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő még ennél is hajmeresztőbb dolgot produkált az ATV egyik műsorában.  A bírónő a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetésének körülményeiről kívánt egy zavaros kiselőadást tartani, de ezzel addig jutott, hogy a vonatkozó jogszabályi háttré elején megakadt és azt ecsetelte, hogy a válsághelyzet akkor rendelhető el, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt eléri.

Nehéz megítélni, hogy a helsinkis bírónőnk ostoba vagy szándékosan hazudik, hiszen a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény egyértelműen rögzíti azt is, hogy bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti, különösen, ha az adott településen vagy annak külterületén található befogadó állomáson vagy a külföldiek elhelyezését biztosító egyéb létesítményben zavargás tör ki, vagy erőszakos cselekményeket követnek el, a válsághelyzet elrendelhető. Erről azonban a műsorban egy szó sem esett.

 „Idegenellenesség” elleni és migráció melletti kampányok, akciók a médianyilvánosságban – pl. a Helsinki üres borítékokkal való tiltakozása a kormány migrációval kapcsolatos nemzeti konzultációi ellen;

– a honlapjukon tájékoztató táblácskák elhelyezése a menekültügyi tényekről („A kormány tíz rögeszméje”);

– Somogyvári Zoltán jogi főmunkatárs „Civilizáció roadshow” c. országjáró előadássorozata 2017 őszén a migráció pozitívumairól („Migration is not a crime” és hasonló jelszavakkal);

– Léderer András menekültügyi programmunkatárs, az egykori SZDSZ Új Generáció ifjúsági szervezet elnökének szolidaritási médiaakciója a Stop Soros törvénycsomag ellen;

– Pardavi Márta és Kádár András Kristóf társelnökök pro és kontra jellegű (kormányellenes, migráció melletti) médiaszereplései, kampányüzenetei stb.

A fentiek ellenére a társelnök hárít

A hosszú lista ellenére Kádár András Kristóf úgy tűnik szeret füllenteni, most a Hírtv-ben előadott delirálását itt lassítva is láthatjuk, hogy mindenki jól értse.

2018.09.18.

Ha a magyar embereken múlna, még a rezsit se biztos, hogy ki tudná fizetni egyik-másik, a Soros-hálózathoz tartozó, vagy a hálózattal szoros kapcsolatban álló “civil szervezet” - derült ki a NAV beszámolójából. Az adóhatóság néhány napja tett közzé egy listát a különböző egyesületek, alapítványok támogatottságáról. E szerint például a Sargentini-jelentésben, mint forrás meghivatkozott Transvanilla Transznemű Egyesület számára mindössze 35-en ajánlották fel adójuk 1 %-át, összesen 0,14 millió forintot. A harcos feministák Patent nevű alakulata is hasonlóan mély társadalmi beágyazottsággal, 41 fős támogatói körrel rendelkezik. A legszánalmasabb viszont a zárt ajtós polgári engedetlenségi képzéséről elhíresült Civil Kollégium Alapítvány a maga 17 fős táborával. Csak az összehasonlítás kedvéért: a három szervezet együttes támogatottsága alig haladja meg a monarchiás bélyeggel ellátott téglák rajongóiét (86 fő).

Figyelemre méltó továbbá, hogy a Menedék - Migránsokat Segítő Alapítvány is mindössze 1,3 millió forintot tudott összekalapozni 199 adófizetőtől. A Háttér Társaság 292-től 1,7 milliót, az Amnesty International 281 főtől 1,8 milliót - ezek se sokáig működnének tehát, ha Soros György vagy más, a magyar törvényhozást befolyásolni igyekvő külföldi személyek és szervezetek nem nyúlnának mélyen a zsebükbe. De bizonyára a Helsinki Bizottság bűnözők jogaiért küzdő és migránsokat simogató, jelentéseikkel a magyar államot lejáratni igyekvő aktivistái és a NaNe egyebek közt abortuszliberalizációt pártoló feministái sem sokáig élvezhetnék belvárosi irodáik kényelmét, ha a Nyílt Társadalom Alapítványok pénze helyett abból az 5,5 illetve 4,5 milliós összegből kéne fizetniük a bérleti díjat, amit 7-800 magyarországi adófizető ajánlott fel nekik.

Jelentősebb bázissal egyedül a Társaság a Szabadságjogokért rendelkezik: ők 2909 főtől 20,4 milliót kaptak összesen. Ez is töredéke azonban annak, amit például magyar állatvédők szoktak kapni. Azaz, a magyar emberek kutyába se veszik Soros zsoldosait és elvtársaikat. Csak hát – amint azt a Sargentini-jelentés elfogadását megelőző viták megmutatták - ez a tény csöppet sem zavarja a brüsszeli bürokratákat, meg a “szabad sajtót”, amikor rájuk hivatkozva mocskolják Magyarországot.

2018.09.18.

Az elmúlt napokban mindenhol a Sargentini-jelentés elfogadásáról írnak. Amint az ismeretes, a Nyílt Társadalom Alapítványnak van egy listája azokról a megbízható szövetségeseikről, akik az Európai Parlament tagjai, így nem érhetett senkit nagyobb meglepetésként a szavazás végeredménye, Soros emberei megszavazták a Magyarországot elmarasztaló határozatot.

Azonban nem az Európai Parlament az Európai Unió egyetlen intézménye, ahol a spekuláns zsoldosai megvetették a lábukat: a Transparency International szervezetnek kifejezetten lobbi-tevékenység végzésére van irodája Brüsszelben 2008 óta, ezt a honlapjukon nyíltan vállalják is. A tájékoztatásuk szerint 2015. február 17. óta tartják számon a találkozóikat, ezek szerint kicsit több mint két és fél év alatt 718 alkalommal egyeztettek brüsszeli intézmények vezetőivel, tagállamok képviseleteivel és különböző politikusokkal. Az EU-s iroda tanácsadói között van a magyar Bátory Ágnes, aki a CEU professzora

Nem csak egy Soros szervezetnek van irodája Brüsszelben, több fronton támadnak a spekuláns zsoldosai. Az Amnesty International brüsszeli irodája honlapjának nyitóoldalán egyből két, Magyarországgal foglalkozó cikk van, természetesen mindkettő a Sargentini-jelentéssel kapcsolatos és kérleli az európai parlamenti képviselőket, hogy szabadítsák fel Magyarországot, ahol az áprilisi választásokkal még inkább megszűnt a demokrácia… Anno a kommunisták is a Szovjetunióhoz fordultak „segítségért”, de hát van, ami nem változik.

Külön felhívást is intéztek a képviselőkhöz, hogy szavazzanak igennel:

Az Amnesty International brüsszeli kitelepültsége a honlap tájékoztatása szerint mind az Európa Tanáccsal (nem azonos az Európai Unió Tanácsával), mind az uniós intézményekkel szoros kapcsolatot ápol és az emberi jogokért lobbizik, ezek közül is kiemelten a menekültjogért. Sőt! Minden évben kétszer, amikor az uniós elnökséget más ország kapja meg, külön listát készítenek neki arról, hogy milyen módon lehetne lépni egyet előre az emberi jogi fundamentalizmus útján. Emellett az Európai Emberi Jogi Bíróság megreformálásán dolgoznak a sorosista lobbisták, ami annak a veszélyét rejti magában, hogy a jövőben még több liberális, migránspárti döntés születhet a bíróságon, amely döntések kötelező erővel bírnak a részes államok, így Magyarország tekintetében is.

Az Open Society European Policy Institute egy kutatóintézet, aminek szintén van irodája Brüsszelben és saját bevallásuk szerint is az európai uniós döntéshozatal és törvényhozás befolyásolásán dolgoznak, hogy azok a nyílt társadalom eszmerendszerét elfogadják és reklámozzák is. Nem titkolt céljuk, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványt szorosan összefűzzék az uniós intézményekkel és hogy az ott dolgozókkal együttműködve napirenden tartsák a nyílt társadalommal kapcsolatos kérdéseket. A Twitter oldaluk természetesen tele van a Sargentini-jelentés elfogadását üdvözlő posztokkal.

Ez a felsorolás nem teljes, de szerettük volna szemléltetni, hogy milyen szorgos kis hangyaboly dolgozik Sorosnak azon, hogy az EU-s politikusok úgy táncoljanak, ahogy ő zenél. A pénznek nincs szaga, abból pedig van bőven, hogy a lobbisták meg tudják győzni a politikusokat az igazukról.

Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy hazánkat és Lengyelországot folyamatosan pellengérre állítják, hiszen komoly erők dolgoznak ellenünk. Szerencsére pár hónap múlva eljön az európai parlamenti választások ideje, ami remélhetőleg arculatváltást hozhat majd a brüsszeli intézményekben is és kisöpri a Soros köpönyegéből előbújt bürokratákat a lobbistákkal együtt.

2018.09.14.

Úgy tűnik, a magyar után a lengyel kormány tekintélyének aláásásához is kész asszisztálni az Országos Bírói Tanács (OBT), amely múlt heti döntésével kritikus pillanatban csatlakozott Brüsszel Varsó-ellenes tengelyéhez. A testület a Kúria egyik termében, zárt ajtók mögött vitatta meg az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának (ENCJ) kezdeményezését, s információink szerint többségi határozatával, 6:4 arányban a támogatásáról biztosította a Lengyel Bírói Tanács (KRS) ENCJ-tagságának felfüggesztésére irányuló előterjesztést.

Brüsszel Lengyelországot Hazánkhoz hasonlóan komoly nyomás alatt tartja, amiért kormánya szuverenista politikát folytat, s intézményeit meg akarja védeni a külföldi befolyástól, s a nemzeti identitását veszélyeztető erőktől.

Az Európai Parlament (EP) 2017 novemberében elfogadott állásfoglalásában jelezte, hogy szerinte veszélyben vannak az alapvető európai értékek Lengyelországban, és az ún. 7. cikk szerinti eljárás elindítását kérte a jogállamiság súlyos sérelmének megelőzésére hivatkozva.

Decemberben aztán az Európai Bizottság foglalt állást úgy, hogy Varsó megfékezéséhez az “uniós atombomba” bevetésére lehet szükség. Az EP pedig februári plenáris ülésen elfogadta a Bizottság javaslatát - a bombázó a magasba emelkedett.
Ismert, hogy a Magyarországot is fenyegető 7-es cikk szerinti eljárás végén a célkeresztbe került tagállamot kizárhatják az uniós döntéshozásból, magyarán megfoszthatják azon jogától, hogy beleszóljon az őt (is) érintő érintő közösségi ügyekbe. Ám ezt csak az Európai Unió Tanácsa rendelheti el.

A Tanács júniusban hallgatta meg először a lengyel kormány képviselőit. A következő tárgyalás ősszel esedékes.

Az ENCJ a Reuters beszámolója szerint szeptember 17-én készül felfüggeszteni a Lengyel Bírói Tanács tagságát azzal az indokkal, hogy Lengyelországban megszűnt az igazságszolgáltatás függetlensége. A döntést megelőző vitában az OBT támogatása lehet az adu, hiszen azt csak egyféleképpen lehet magyarázni: úgy, hogy a lengyeleket még a legközelebbi szövetségesük is elítélte, szóba sem jöhet tehát más, mint a KRS felfüggesztése.

Ez a határozat pedig - mivel az ENCJ de facto tanácsadó szerepet tölt be az unió vezető testületei mellett – súlyos, talán jóvátehetetlen károkat okozhat Varsó Brüsszellel szembeni védelmének.

2018.09.03.

Kívülről, egy állami szervtől érkezett az a közigazgatási bíró, aki a Helsinki Bizottság sirámaival egyetértve az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult a Stop Soros törvénycsomag egyik eleme miatt. Szabó Gabriella mindössze két hónapja bíró. A személye nem csak azért érdekes, mert komoly szerepe lehet abban, ha rés keletkezik a Magyarországot és Európát egyaránt védő jogi határzáron. Hanem azért is, mert ő az élő bizonyíték arra, mekkora hazugság volt, amit évek óta hajtogatnak a "jogvédők" és a balliberális megmondóemberek: nevezetesen, hogy a közigazgatási bíróságokra kívülről érkezettek a Fidesz pártkáderei. A helyzet most inkább így fest: a közigazgatás rengetegében eddig meghúzódó migránspárti és brüsszelita jogászok akarják kihasználni a helyzetet arra, hogy beszivárogjanak a bíróságokra. S amint ez sikerül nekik, megkezdik a belső aknamunkát, amit meg is tehetnek, hiszen, mint tette azt Szabó Gabriella, az Alkotmánybíróságot megkerülve az Unióhoz fordulhatnak, ha szerintük valami sérti a brüsszeli irányelveket…

Ami a konkrét ügyet érinti, a Magyar Narancs számolt be róla ma, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája augusztus 21- én a Helsinki Bizottság pártjára állt. A hvg összefoglalója szerint a „civil” szervezet kurd nemzetiségű, szíriai állampolgár ügyfele július 19-én kért menedékjogot a tranzitzónában, kérelmét a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) a Stop Soros szabályozás alapján elutasította, majd elrendelte a kitoloncolását Szerbiába.

A döntést a Helsinki közigazgatási perben támadta meg, Szabó Gabriella bíró pedig egyetértett azzal, hogy az új rendelkezés ellentétes lehet az EU menekültügyi eljárásról szóló irányelvével, ezért előzetes kérdéssel fordult az EUB-hoz.

A helsinkis ügyvédek egyelőre arról számolnak be, hogy a szíriai kurd kérelmező ügye után a többi hasonló közigazgatási pert is felfüggeszti a Fővárosi Bíróság, így jelentős számú menedékkérő sorsa múlhat a luxembourgi bíróság döntésén. Ha az EUB azt állapítja meg, hogy a magyar jogszabály ellentétes az EU-direktívával, az a törvényt még nem semmisíti meg, de a magyar bíróságok várhatóan arra utasítják majd a BMH-t, hogy ne alkalmazzák az újonnan bevezetett elfogadhatatlansági okot – tette hozzá a HVG.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a Helsinki és Szabó Gabriella ténykedésének eredményeképpen az uniós bíróság a magyar törvényhozást kikerülésével akadályozhatja meg, hogy az illegális bevándorlókat kitoloncolják Szerbiába.

Ezeket a cikkeket olvastad már?