2018.05.30.

1./ A Bíróakadémiához hasonlóan beindult az Ügyvédakadémia – a balliberális és a Soros-szál itt sem elhanyagolható. Az ügyvédi hivatásrenden belüli hangulatról egyébként mindent elárul az a megdöbbentő tény, hogy az egyik ismert budapesti ügyvédnő Facebook bejegyzésének tartalma szerint a „szép fehér bőrű árja magyarok között is ugyanannyian vannak a bűnözők.”

2./ A Magyar Helsinki Bizottság az Ügyvédi Kamarákkal karöltve változatlanul érzékenyíti az igazságszolgáltatás szereplőit – most az ügyvédek vannak soron, akiknek a képzésen való részvétel ingyenes volt, és utazási költségtérítést is biztosított a Soros-hálózat hazai zászlóshajója. Az MHB információink szerint érdemi befolyással lehet a magyar jogászképzésre is.

3./ Korábban megírtuk, hogy egy volt büntetőbíró még aktív ítészként szervezhette be bírótárasait a vonatkozó eljárásokba az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, úgy hogy a Magyar Helsinki Bizottság képviselte őket. A gyakorlati érzékenyítés kapcsán a mai napig nem kapott érdemi válaszokat a közvélemény, az MHB által behálózott bírák névsora nem ismert.

4./ A Budapesti Ügyvédi Kamara is persze kizárólag hiteles szakmai forrásból táplálja hivatalos kiadványának olvasóit – az elmúlt lapszámokban a sorosista Transparency International jelentéseiben gyönyörködhetett a pesti ügyvéd.

5./ Úgy tűnik az Alapjogi Biztos Hivatala is kellőképpen érzékenyítve lett – titkos munkaterv, külföldről finanszírozott jogvédők sőt szcientológusok az ombudsman hivatala körül.

1./ A Budapesti Ügyvédi Kamara folyamatosan hirdeti előző hírleveleiben az Ügyvédakadémiára történő jelentkezés lehetőségét. Az ügyvédek megfelelően „szervezett és átgondolt továbbképzése” immáron nemcsak a hivatásrend jól felfogott önérdeke, hanem törvényi kötelezettség is – olvashatjuk a Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos lapjához köthető Pesti Ügyvéd online társoldalán az ugyvedek-lapja.hu-n. A szlogen a következő: „Aki nem tanul lemarad. Aki lemarad, kimarad” A kérdés azonban, hogy miből marad ki?

Kiindulópontként és a szakmai összefonódás bizonyítékaként a link alatt közvetlenül „Ügyvédakadémia 2018 - 7. csoport: Büntető védelem” címet találjuk, és csalódottan vesszük tudomásul, hogy a felkínált Helsinki Bizottsághoz köthető oktatási anyagnak nyoma sincs.

Viszont a büntető védelem kurzus leírásából megtudhatjuk, hogy a jövőben változik a nyomozás menete, megszűnik az iratismertetés, nem lesz a jövőben ügyészi szakasz, és az elmúlt öt évben a védői munkát is érintő uniós irányelvek jelentek meg, amelyek alkalmazása nehézséget okoz. Csupa nehézség, csupa új macera. Szerencsére a csoport számára legutóbb például az a Lőrik József ügyvéd adott elő, akit korábban a Magyar Helsinki Bizottság, mint „tapasztalt budapesti védőügyvéd” említett egy 2013. február 21. napján a Nyílt Társadalom Intézet székelyén megrendezett fórum szakmai anyagában, és amelynek keretében az érintett – előzetes letartóztatás rendszerét áttekintő – szakértői csoportba Lőriket is delegálták.

Ha tovább böngésszük a kínálatot, újabb gyöngyszemekre lelhetünk. Az „Ügyvédakadémia 2018 - 3. csoport: Családjogi jogviták” csoport szakmai vezetője az a dr. Subasicz Éva ügyvéd, aki korábban Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet Programiroda vezetőjeként az emberi jogok kiemelt területén tevékenykedett illetve a Magyar Helsinki Bizottság felkérésére látott el ügyvédi feladatokat.

Végezetül megemlítjük, hogy az „Ügyvédakadémia 2018 - 17. csoport: Személyiségi jogi jogviták” csoport szakmai vezetője: dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd, aki a Budapesti Ügyvédi Kamara 493. sorszámú hírlevelének tanúsága szerint, mint a BÜK elnökségi tagja a legutóbbi közgyűlésen az ügyvédi kamarától határozottabb állásfoglalásokat vár el a jogállamot érintő közpolitikai kérdésekben és egyébként balliberális oldalalkon rendszeresen – szakmailag erősen kifogásolható – nyilatkozatokat jegyez.

Testvére, Dr. Nehéz-Posony Kata ügyvédnő ennél jóval tovább ment, egy idén márciusi Facebook bejegyzésében – mindenfajta következmény nélkül – azt találta leírni, hogy a „szép fehér bőrű árja magyarok között is ugyanannyian vannak a bűnözők.”

2./ Persze a Soros Györgyhöz köthető „szakemberek” nemcsak az Ügyvédakadémia keretén belül érzékenyítik a honi ügyvédséget. Fiatalkorúak büntetőeljárásbeli jogainak megerősítése fedőnév alatt  a Magyar Helsinki Bizottság 2018. május 3-án és május 8-án 20-20 ügyvéd számára szervezett interaktív képzést. Az MHB projektpartnerként vett részt az Egyesült Királysági Fair Trials International szervezet az Európai Unió által támogatott projektjében (JUST/2015/RCHI/AG/PROF/9564). A projekt célja az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016/800 irányelv magyarországi érvényesülésének elősegítése.
 
A képzés célja a fiatalkorú terheltekkel kapcsolatos munka eredményességének javítása és két, összekapcsolódó témája van:

(1) A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016/800 irányelv; és

(2) A fiatalkorú terheltek védelmét ellátó ügyvédek ügyfeleikkel való együttműködésének, kommunikációjának javítása a fiatalkorú terhelt jogainak lehető legteljesebb körű érvényesítése érdekében.

A képzést, mint megtudhattuk tapasztalt ügyvédek, pszichológusok tartották. A készségek elsajátítását pedig színészek segítették szerepjátékok keretében. A képzésen való részvétel ingyenes volt, utazási költségtérítést biztosítottak.

Ha kicsit visszamegyünk az időben még csak 2018. február 27-et írtunk, amikor a Magyar Helsinki Bizottság képzést hirdetett „A büntetőeljárási jogok erősítése: az ügyvédhez és a költségmentességhez való jog hatékony implementációja a Stockholmi Program szerint” című nemzetközi projekt keretében. A képzést az a Panpress Kft. által üzemeltetett ugyvedek-lapja.hu oldal hirdette meg, amely a Pesti Ügyvédet is kiadja és amelynek tartalmáról már többször beszámoltunk.

A Magyar Helsinki Bizottság a budapesti, győri és debreceni jogi karokon Jogklinika programot működtet. A program lehetőséget nyújt joghallgatóknak, hogy már az egyetemi éveik során ügyvédek irányítása alatt betekintést nyerjenek a menedékjogi eljárásba, és tapasztalatokat gyűjtsenek a hazai és nemzetközi menedékjogi és idegenrendészeti jogalkalmazás gyakorlatáról. E mellett a programban részt vevő joghallgatók jogi tanulmányaik során specializált elméleti képzésben vesznek részt, melynek keretében megismerik a magyar menekültügyi és idegenrendészeti szabályozást és a nemzetközi menedékjogi, emberi jogi normákat.

Honlapjukon az „Eredményeink 20 év alatt” résznél egészen előkelő helyen, a 25 felsorolt eredményből a 6. helyen szerepel a következő bekezdés:  „Több féléven át büntetőjogi, menekültügyi és antidiszkriminációs jogklinikát működtettünk, amely során a joghallgatók elméleti képzés mellett ügyvédek és oktatók segítségével tapasztalatokat szerezhettek a jogvédelem gyakorlatából is. Szervezetként vagy munkatársaink révén azóta is folyamatosan részt veszünk az egyetemi jogászképzésben.”

Kétségtelen, a Magyar Helsinki Bizottság tagjai között vannak olyanok, akik jogi egyetemen oktatnak, többek között például – mily meglepő – alapjogokat. Minél előbb sikerül elültetniük a fiatalok fejében fundamentalista alapjogi nézeteiket, annál jobb nekik.

A már említett jogklinika programot a budapesti, győri és debreceni jogi karokon működtették. A leírás szerint „a programban részt vevő joghallgatók jogi tanulmányaik során specializált elméleti képzésben vesznek részt, melynek keretében megismerik a magyar menekültügyi és idegenrendészeti szabályozást és a nemzetközi menedékjogi, emberi jogi normákat”. Magyarra fordítva: megismerik, hogyan gondolkodik ezen jogszabályokról a Magyar Helsinki Bizottság.

Nem csak a fiatalok képzésében (és nem csak itthon) vesznek részt, esetlegesen befolyásolva a tréningjeiken résztvevők gondolkodását. Az „Eredményeink 20 év alatt” felsorolás 18. és 19. pontjai a következőek:

„Civil szervezetként sikeresen kapcsolódunk bele a hazai és a külföldi bíróképzésbe, különösen a menekültügy területén.”

„…Rendszeresen tartunk jogi képzéseket itthon és külföldön egyaránt jogászoknak, állami hatóságoknak és bíróságoknak is.”

Azt, hogy milyen sikeresen, korábbi írásunkban már elkezdtük fejtegetni. Azonban nem csak itt, Magyarországon folytatnak ilyen tevékenységet, hanem megváltják az egész világot! Az „Eredményeink 2016-ban” lista 22. pontja szerint: „Szakértőink szerte a világban számos képzést tartottak menekültügyi bíráknak, ügyintézőknek és egyetemi tanároknak, többek között Közép- és Dél-Amerikában, valamint Észak-Afrikában és a kaukázusi régióban is. Nemzetközi projektünk hozzájárult, hogy menedékjogi oktatás indult a világ számos egyetemén, többek között Ukrajnában, Kazahsztánban, Kolumbiában, Venezuelában, Brazíliában, Mexikóban, Argentínában, Costa Ricában és Marokkóban. Több ország egyetemein – például Oroszországban és Uruguayban – menedékkérőket ingyenesen segítő jogklinikák létrehozásához nyújtottunk szakmai támogatást.”

3./ Mint azt az előzőekben is olvashatták, Sándor Zsuzsa levitézlett egykori bíróként nyíltan kiáll Soros György mellett és a törvénysértések okát abban látja, hogy:" ezt a kormányt nem sikerült eddig még megbuktatni".  Az agresszív exbíró a Magyar Helsinki Bizottság egyik frontembere, illetve plakátarca.  Ezzel idáig még nem is lenne komolyabb baj. Az már azonban vizsgálandó, hogy aktív korában volt-e konkrét kapcsolata a Soros hálózathoz tartozó szervezethez.

Arról szintén beszámoltunk, hogy a 2010-es fordulat után megszületett a bírák nyugdíjazásáról szóló törvény. Milyen érdekes, hogy a Soros György által finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság hozzájutott az érintett bírák listájához. Informátorunk szerint a dolog a következőképpen alakulhatott: a szervezet egyik ügyvéd aktivistája bekérette ügyvédi irodájába az adott bírót, neki jogi védelmet ajánlva és jelezte, hogy nemzetközi bíróság előtt Magyarország ellen megítélendő kártérítés összegének 10 százalékát kell majd felajánlani a szervezet számára.

Az ismert, nyugdíjazásra vonatkozó pozitív bírósági határozatok után a Soros-féle szervezettel megállapodást kötő bírák ismét – sokan napjainkban is – ítélkeznek.

Néhány kérdés e körben változatlanul tisztázásra vár:

  • Ki adta meg Soroséknak az érintett bírák névsorát?
  • Tudtak-e az érintett bírák teljesen objektívan ítélkezni például politikai természetű ügyekben?
  • Sándor Zsuzsa tart-e kapcsolatot ezen bírákkal, hiszen az eljárások egy része még tarthat és ő a szervezet frontembere?

Úgy véljük, hogy egy jogállamban ezeken kérdéseket tisztázni kell, még akkor is, ha konkrét vádat nem kívánunk megfogalmazni. Mint, ahogy korábban – bármennyire megdöbbentő – ebben a részben is kizárólag tényeket közlünk, a következtetések levonását továbbra is az olvasóra bízzuk.

4./ Mindeközben a Budapesti Ügyvédi Kamara sem tétlenkedik, hogy helyes irányba terelje a nemzet fővárosában az ügyvédek gondolkodásmódját. A januári és februári lapszámban is a Transparency International véleményét és javaslatait olvashatták a fővárosi ügyvédek.

.


5./ A korábban említett ugyvedek-lapja.hu oldal szerkesztője az a dr. Kaszás Beáta, aki egyik beszámolójában – amely a www.bpugyvedkimara.hu oldalon található – írt arról a kezdeményezésről, amely szerint Magyarország több mint 25 éve csatlakozott a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, bánásmódok elleni ENSZ egyezményhez. Ez alapján hozták létre és működtetik 2017 január elsejétől a nemzeti megelőző mechanizmus elnevezésű rendszert, amelyben az ombudsman speciális eljárási és intézkedési jogkörben, munkatársai közreműködésével lép fel annak érdekében, hogy a személyi szabadságuktól valamilyen bírói, közigazgatási vagy más hatóság utasítása értelmében megfosztott, fogva tartási helyeken őrzött személyeket ne érhesse kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód.

Dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa e körben elmondta, hogy a hivatal bízik a nemzeti megelőző mechanizmus preventív hatásában, már csak amiatt is, hogy a feladatot ellátó főosztály munkatársai bármikor megjelenhetnek az általuk kiválasztott fogva tartási helyeken. Ezek lehetnek börtönök, katonai, rendőrségi fogdák, őrzött szállások, pszichiátriai intézetek, gyermekotthonok stb. Eddig a hivatal körülbelül négyezer releváns helyet térképezett fel, és – mint azt feltételezi – még további bővülés várható, mert az egyházi, alapítványi intézmények egyelőre nincsenek rajta a listán.

A főosztály munkaterve titkos – emelte ki az ombudsman a cikkben. Az ellenőrzési terv azért nem nyilvános és a mechanizmus munkatársai azért keresik fel előzetes bejelentés nélkül a fogva tartási helyeket, hogy így garantálják a valós helyzetek objektív feltárását.

Dr. Fliegauf Gergely, a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályának vezetője hangsúlyozta a beszámoló alapján, hogy munkájuk nem nyomásgyakorlás kifejtése a fenntartó intézményekre, továbbá nem szeretnének versengeni azon civil szervezetekkel, amelyek jelenleg emberi jogi monitorozó munkát végeznek.

A mechanizmust civil szervezetek segítik, valamint olyan külső szakértők, akiknek személyes és tudományos tapasztalataik hozzájárulnak a rendszer hatékony működtetéséhez. Annak érdekében, hogy a mechanizmus hasznosíthassa a civil szféra gyakorlati és elméleti ismereteit, az alapvető jogok biztosa Civil Konzultációs Testületet hozott létre. A Testület négy meghívott és négy pályázat útján kiválasztott tagszervezetből áll. Meghívott a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Ügyvédi Kamara.

Nyilvános pályázaton kiválasztott tag a Magyar Helsinki Bizottság, a MENEDÉK – Migránsokat Segítő Egyesület, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány. Csupa nemzetközi kiválóság.

Az ombudsmani hivatal főosztály vezetője szólt arról is az írás tanúsága szerint, hogy a nemzetközi szervezetek megállapításai alapján Magyarországon a kínzás nem szisztematikus, persze azért vannak hiányosságok a fogva tartási körülményekben, és súlyos kivételek is mutatkoznak a fogvatartottak közötti erőszak eltűrésében.

Dr. Fliegauf egyébként interjút adott a zsurpubi.hu Jobbik közeli internetes oldalnak 2017 augusztusában, amelyben elismerte, hogy a szcientológusok által alapított Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt ismeri, és a szövegből kiderül az is, hogy fogadták őket az Alapjogi Biztos Hivatalában.

2018.05.28.

Ronald Reagan, volt amerikai elnök kiválóan és egyszerűen fogalmazta meg annak idején, hogy mi a legfőbb probléma az abortusz melletti érvekkel: „Észrevettem, hogy mindenki, aki abortuszpárti, már megszületett”. Világos, vitathatatlan érv, a hagyományosan katolikus és konzervatív írek május 25-én azonban mégis az abortusz liberalizációja mellett döntöttek: az „igen” szavazatok majdnem 70 százalékkal győztek. Ironikus, hogy 25 éve, mikor népszavazással döntöttek 1983-ban a magzati életet védő alkotmánymódosításról, csaknem ugyanennyi szavazattal szigorították az abortusz szabályozását.

Az ír népszavazás eredménye tökéletesen beleillik Sorosnak a katolikus egyház, hit és erkölcs ellen folytatott küzdelmébe. Korábban már hivatkoztunk a DC Leaks által kiszivárogtatott dokumentumokra, amelyek bepillantást engedtek a spekuláns milliárdos Soros György és álcivil hálózata, birodalma terveibe. Egy belső, nők jogait érintő hároméves (2016-2019) stratégia szerint eleve az volt Sorosék terve, hogy Írországban megváltoztassák a szigorú abortusz-szabályozást, mondván, ha ott sikerrel járnak, más katolikus országokban is alkalmazhatják a bevált gyakorlatot. „Mivel az egyik legszigorúbb abortusz-szabályozása Írországnak van, ha ott nyerünk, más erősen katolikus európai országokra is hatással lehet, például Lengyelországra, és bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a változás még ilyen konzervatív helyeken is lehetséges” – szerepel a dokumentumban. Sajnálatos módon már egy nappal később megjelentek azok a hangok, akik például az abortuszt teljesen tiltó katolikus Máltán követelnek változást.

A stratégia alapján három nagy abortusz mellett érvelő ír szervezetet támogatott a Nyílt Társadalom Alapítvány: az Amnesty International Ireland 137.000 eurót kapott 2016 elején, az Irish Family Planning Association 127.000 eurót nagyjából ugyanakkor és az Abortion Rights Campaign 25.000 eurót kapott erre a célra (ők már visszafizették). Azonban az írek, akárcsak mi, magyarok, sokáig éltek elnyomás alatt, így ők is szeretnék magukat megvédeni a külföldi befolyástól. Az 1997-es választási törvényük szerint regisztrálni kell azokat, akik 100 eurónál nagyobb összeget adományoznak egy szervezetnek politikai célokra. Sőt, a törvény egyenesen megtiltja, hogy külföldről adományt fogadjanak el, kivéve, ha külföldön élő ír állampolgár az adományozó. A szabályozás célja, hogy megakadályozzák a külföldi befolyást Írország belpolitikájába, így a választásokba és népszavazásokba is.

Soros hatalmas adományai tehát nem feleltek meg az ír szabályozásnak. A kormányzat egy szerve (Standards in Public Office Commission) felszólította tehát ezt a három szervezetet, hogy fizessék vissza a kapott juttatást. A felszólításra válaszul az ír Amnesty International igazgatója, Colm O’Gorman közölte, hogy „minden lehetőséget keresni fognak arra, hogy megváltoztassák ezt a fajta szabályozást” és hogy „nem fognak eleget tenni egy olyan törvénynek, amely emberi jogokat sért”. Mármint, szerinte emberi jogokat sért, hogy a törvény alapján Sorostól nem fogadhatnak el pénzt. Nem tesznek eleget a szabályoknak, sivalkodnak, inkább a szabályokat változtassák meg az ő kedvükért. Nem ismerős valahonnan?

Soros György zsoldosai óvodás vagy kisiskolás korukban olyan gyerekek lehettek, akik felborították a társast, ha vesztésre álltak, vagy új szabályokat alkottak a Monopoly játékhoz is. Nos, a való életben ez nem így működik; lehet, hogy az utóbbi években Írországban teret nyertek maguknak a liberálisok, de mi tartjuk magunkat és most még elszántabbak vagyunk abban, hogy leleplezzük a terveiket és módszereiket.

2018.05.24.

Az Egyesült Királyságban székelő Smartmatic vállalat – amely 16 szövetségi tagállam, köztük a fontos csatatérállamok, például Florida és Arizona államok számára biztosít szavazó-berendezéseket – közvetlen kapcsolatban áll a baloldali milliárdossal, a Clinton-csatlós Soros Györggyel.

Miután a közelmúltban a WikiLeaks-en megjelent e-mailek azt mutatják, hogy Hillary Clinton külpolitikai iránymutatásokat is kapott, és a belpolitikát is koordinálta a Sorossal, valamint a milliárdostól elnökjelölti kampánytámogatásként tízmillió dollárt kapott, egyre több aggodalom merül fel a tekintetben, hogy valójában ezek az árnyékszereplők mozgatják a szálakat a közelgő elnökválasztás hátterében.

A Soroshoz kötődő szavazóeszközök a brit székhelyű Smartmatic cégtől érkeznek, amely cég elnöke Mark Malloch-Brown egykori ENSZ-tisztviselő, aki jelenleg Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának igazgatótanácsában ül.

A LifeZette (amerikai konzervatív portál) szerint Malloch-Brown tagja volt Soros Boszniai Tanácsadó Bizottságának, és tagja a Nemzetközi Válságcsoportnak – a Soros György által saját személyes vagyonából 1990-ben alapított szervezetnek.

2007-ben Soros György kinevezte Malloch-Brownt a Quantum Funds alelnökének, a Soros Alapkezelő alelnökének és a Nyílt Társadalom Intézet (OSF korábbi neve) alelnökének.

A Browns-kapcsolatok összefonódnak a Clintonokkal is, amikor partnere volt a Sawyer-Miller tanácsadó cégnek, ahol a Clinton-közeli Mandy Grunwald dolgozott. Brown az FTI Consulting vezető tanácsadója volt – egy olyan cégnél, amelynek ügyvezetője Jackson Dunn, aki 15 évig dolgozott együtt a Clintonokkal.

Figyelembe véve ezt és a Smartmatic gyenge eredményeit a tekintetben, hogy tisztességes választásokat nyújtson, mindez nagyon rémisztővé válik.

A WikiLeaks által megszerzett és nyilvánosságra hozott, 2006-os amerikai diplomáciai sürgönyök feltárják, hogy a Smartmatic milyen szerepet játszhatott a 2004-es venezuelai elnöki újraválasztás kapcsán, a feljegyzés szerint „a Smartmatic Corporation mind a tulajdonjog, mind a műveletek rejtelmei csak bonyolítják Hugo Chavez elnök és támogatói földcsuszamlásszerű (és vitatott) győzelmének tényét.

A Venezuelában használt Smartmatic gépek széles körben gyanúsak, bár soha nem bizonyították véglegesen, hogy hajlamosítanak a csalásra – így a feljegyzés. A venezuelai ellenzék meg van győződve arról, hogy a Smartmatic-gépek a 2004. augusztusi népszavazáson is megfosztották őket a sikertől. Azóta a népszavazás eredményein legalább nyolc statisztikai elemzést végeztek.

2018.05.18.

Közismert, hogy a magyar származású milliárdos vagyonát különböző nemzetek valutái elleni spekulációval harácsolta össze. Annak ellenére, hogy a Davosban tartott Világgazdasági Fórumon kijelentette, hogy a kriptovaluta piac egy hatalmas buborék és a diktatúrákat szolgálja, áprilisban mégis felvásárlásba kezdett az alapítványa. Várjunk csak… Tényleg meglepődtünk ezen?

Miután előadásában kifejtette, hogy többek között a Bitcoin kriptovaluta a diktátoroknak nyújt segítséget és ad lehetőséget arra, hogy külföldön biztosítsanak maguknak forrásokat, a kriptovaluták értéke elképesztő mértékben zuhanni kezdett; a Bitcoin értéke több mint 40 százalékot esett a piacon az után, hogy 2017 decemberében rekord magas értéket ért el. Mindez véletlen lenne?

Soros, a spekuláns megjegyzi egy sikeres digitális valutáról, hogy egy buborék, ami ki fog pukkadni és hirtelen zuhan az értéke. Még akár rá is foghatnánk, hogy csak igaza volt, ha nem tudnánk, hogy van érdekeltsége a piacon. Annak ellenére ugyanis, hogy 2018 januárjában negatívan beszélt a kriptovalutákról, 2017 végén az Overstock.com harmadik legnagyobb részvényese lett, amely cég ismert arról, hogy az egyik első nagykereskedő volt, aki elfogadta fizetségként a kriptovalutákat. Az oldal háztartási termékek elektronikus kereskedelmével foglalkozik, ennél azonban érdekesebb, hogy egy kriptovalutákra kialakított tőzsdét szeretnének létrehozni, ezt az Overstock vezérigazgatója, Patrick Byrne jelentette be tavaly decemberben.

Vajon csak szerencséje volt, vagy meglátta a lehetőséget a kriptovalutákban? Véleményünk szerint azért itt felfedezhető egy elég ésszerű cselekvéssor: befektet egy cégbe, ami kriptovalutákkal kereskedik, leszólja a fizetőeszközt, annak lecsökken az értéke és ekkor belép a piacra, hogy bevásároljon belőle.

Úgy fest, hogy a 86 éves spekuláns kezdi felfedezni a digitális piacot és egyre több internetes szolgáltatóba fekteti be a pénzét. 2017 végén többek között jelentős számú részvényt vásárolt a Twitternél (15.700 darabot), a Netflixnél (71.500 darabot) és a Snapnél (141.800 darabot). Olyan nagy tech cégek, mint a Facebook és a Google részvényeit viszont tavaly év végén eladta és a davosi fórumon kijelentette, hogy azok veszélyesek és az amerikai IT cégek világpiaci monopóliuma nemsokára véget érhet. Újabb tipp, vagy lesz ehhez is valami köze? Kíváncsian várjuk, beletrafál-e „véletlenül” ebbe is…

2018.05.16.

Összefoglaló: A baloldali vámmentes vásárlás eredményeképpen keletkezett adománnyal a kezében Charles „Chuck” Feeney iparmágnás, a felbomlás alatt álló, Bermuda székhelyű Atlantic Philanthropies tagja előállt az adó-privilegizált dollár felhasználásának egy új módjával a radikális közösségi változások Amerikában történő elősegítése érdekében. Az alapítvány tökéletesítette az adómentes pénzzel rendelkező 501(c)(4)[1] akciócsoportok megalapításának technikáját. Habár ezek az akciócsoportok amerikai székhelyűek voltak, nem lehetett azokat politikai tevékenységek hitelesítésére használni. Részben az Atlanticnak köszönhető az Obamacare csomag bevezetése és Lou Dobbs, migrációtámogató televíziós közszereplő CNN-ről való elűzése.

Mi az a sötét pénz?

Az 501(c)(4) egyike azon háromtípusú nonprofit szervezeteknek, amelyek a „sötét pénz” (dark money) használóinak tekinthetők. Ezek az akciócsoportok jogosultak korlátlan adományok átvételére cégektől, magánszemélyektől és munkaszervezetektől. A klasszikus politikai akcióbizottságoktól (PAC-k) eltérően ezek a (c)(4)csoportok pénzek kifizetésével befolyásolhatják a választásokat (bizonyos kereteken belül), de nem kötelesek a tőkéjük forrását felfedni. A másik két entitás a munkaszervezetek, amelyek az adóról szóló kódex 501(c)(5) paragrafusa értelmében jönnek létre, valamint az üzleti ligák, amelyek pedig a kódex 501(c)(6) paragrafusa értelmében jönnek létre.

A Center for Responsive Politics (Fogékony Politikáért Központ, röviden CRC) szerint: „a sötét pénz olyan politikai költség, melynek segítségével a szavazó döntése befolyásolható, a tőke forrása és az adományozó azonossága ismeretlen. A körülményektől függően a sötét pénz olyan tőkét is jelenthet, amelyet politikai nonprofit akcióbizottságok költöttek el.”

A baloldali, egyre növekvő számú álszentekből álló kórus szerint a sötét pénz súlyos veszélyt jelent a köztársaság létezésére. A sötét pénzt folyamatosan erős kritikával illeti Bernie Sanders (Vermont állam) és Elizabeth Warren (Massachusetts), valamint baloldali politikusok, tudósok, akadémikusok, újságírók és aktivisták csoportjai. A nagy hűhó ellenére a sötét pénz nem olyan erős tényező a választások kimenetét tekintve, mint azt egyesek gondolják.

Az Institute for Free Speech (Szólásszabadság Intézete, korábban a Versenyképes Politikáért Központ) egy tavalyi tanulmányában megállapította, hogy a 2016-os választási ciklus során a sötét pénz mindössze 2,9%-át tette ki a teljes kampányköltségeknek. Hovatovább, a nonprofit szervezetektől érkező sötét pénz összege sosem haladta meg az 5%-ot a teljes kampánykifizetések tekintetében az elmúlt 6 kampányciklus során, és ez az arány egyre csökken.

Nemrégiben a CRC alkalmazásában álló kutatók, Michael E. Hartmann és Michael Watson három pénzáramlást vizsgáltak meg: a közvetlen kampány hozzájárulásokat, a klasszikus, közérdekű 501(c)(3) csoportokat (agytrösztök) és az úgynevezett „sötét pénz” csoportokat, mint például az 501(c)(4). Hartmann és Watson arra a következtetésre jutott, hogy az Állampolgárok Egyesülete kontra Szövetségi Választási Tanács ügyében meghozott legfelsőbb bírósági döntés óta a költekezések mértéke mind a három kategóriában növekedett, de az akcióbizottságok és az 501(c)(4) csoportok kiadásai továbbra is a kampányköltségek legkisebb hányadát teszik ki.

A sötét pénz tehát nem akkora fenyegetés, mint amekkorának azt beállítják. Nem kétséges, hogy a sötét pénznek megvannak az előnyei: fedezni képes a népszerűtlen beszédmódot, és felelősségre vonja a kormányt annak elveiért és tevékenységeiért.

Ha az adományozók kilétének azonosítása szükségessé válik, akkor ezen adományozók megfélemlíthetőek lesznek – vagy ahogy a baloldal nevezi, „felelősségre vonási” lépésekre kerülhet sor: megnevezésekre, megszégyenítésekre, lincselésekre vagy munkahelyek elvesztésére.

Nem kell túl messzire visszatekinteni a történelemben ahhoz, hogy példát találjunk arra, miként próbálta a kormány eltiporni a civil jogokat az aktivista csoportokhoz tartozó adományozók kilétének felfedését követelve. A NAACP kontra Alabama állam (1958) ügyben a baloldal örömittas éljenzésben tört ki, amikor az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a NAACP tagsági listájának követelésével Alabama állam sérti a 14. alkotmány-kiegészítést és a tisztességes eljárást. Ám a baloldaliakat már régen nem érdekli a szólásszabadság és a tisztességes eljárás védelme. „A cél szentesíti az eszközt” – ezt vallják Saul Alinsky tanításainak követői. Ők most fenyegetésnek tekintik a névtelen adományozóktól érkező pénzeket. A sötét pénzre vonatkozó álszenteskedés – akármilyen hektikus is legyen – nagyon ingerli a konzervatívokat és a szabadelvűeket, de főleg azokat a baloldali filantrópokat, akik jóval vagyonosabbak a jobbra hajló társaiknál.

Hogyan kedvelte meg az Atlantic a sötét pénzt?

Az Atlantic Philanthropies úgy gondolja, hogy a sötét pénz megközelítés fundamentálisan átformálja Amerikát. Azon egyének adományát várja, akik politikai szemlélete a baloldal felé húz, és akik nem félnek az adó-privilegizált pénzüket az 501(c)(4) szervezeteknek adni a baloldali politikai célkitűzések elérése érdekében.

Az Atlantic Philanthropies egy mintasablont hozott létre, amikor 27 millió dollárt adományozott támogató csoportoknak, elsősorban a Health Care for America Now (HCAN) csoportnak, annak érdekében, hogy az Obamacare csomagként ismert bürokratikus politikai kezdeményezést megerősítse. A HCAN egy olyan 501(c)(4) támogató csoport, amely együttműködött a MoveOn, az AFL-CIO,  az Organizing for Action, és a már megszűnt Association of Community Organizations for Reform Now (ACORN) csoportokkal egy olyan nyomásstratégia előkészítése érdekében, amely létfontosságú volt az Obama elnök első ciklusában bevezetett törvény megalkotásakor. [A HCAN-ról „Hogy segítették elő a liberális aktivisták az Obamacare bevezetését” címmel Philip Klein írt cikket (Foundation Watch, 2010. augusztus).] A helytelenül elnevezett „Megfizethető ellátásról szóló törvény” bevezetése volt a „kampány tetőpontja”, mely kampány az Atlantic Philanthropies-nek és szövetségeseinek, valamint az Atlantic akkori elnökének, a Soros György-párti, baloldali gondolkodású Gara LaMarche-nak volt köszönhető. LaMarche jelenleg a Democracy Alliance (Demokrácia Szövetség) elnöki tisztét tölti be, és nemrégiben azzal hencegett (némi indoklás mellett), hogy Obama elnök 2008-as megválasztása a befektetések „gyümölcsözését” reprezentálta „a progresszív infrastruktúra építése” során.

Az Atlantic Philanthropies, egy átlagos, bermudai székhelyű nonprofit vállalat, sikeresen támogatta az egészségügyet köszönhetően annak, hogy a külföldi helyszín semlegesítette az amerikai bázisú alapítványokat irányító szabályokat. Más szóval: az amerikai nonprofit törvények előnyben részesítik az offshore alapítványokat. Mivel az Atlantic Philanthropies székhelye az Egyesült Államokon kívül található, ezért a vállalatnak lehetősége van 501(c)(4) képviseleti tevékenységek támogatására. Ugyanez nem megengedett amerikai bázisú alapítványok esetén. (Amerikai alapítványok támogathatnak (c)(4) szervezeteket, de a támogatás korlátozott oktatási tevékenységekre és csak olyan azonos típusú szervezetek támogathatók, amelyek nincsenek kihatással a választások eredményeire.)

Az elmúlt pár évben az Atlantic Philanthropies 70,3 millió dollárt adott az „bevándorlási reform támogatására”. Ezen összeg jelentős hányada 501(c)(4) szervezetekhez vándorolt (lásd „A támogatások és az elvek megváltozásának kiértékelése: Elméletben és gyakorlatban” – Annette Gardner és Claire Brindis, Stanford Business Books, 2017).

Az Atlantic-nek különösen nagy szerepe van azon 501(c)(4) adományokban, amelyet 2004 és 2014 között adtak át a bevándorlási reformmal kapcsolatos nyilvános viták megfelelő mederbe történő terelése érdekében. A médiában „az üzenetek átadása defenzív oldalról az offenzív oldal felé mozdult – 9/11 óta először” („Támogatás, Politika & Filantrópia: A bevándorlási reform támogatásának évtizede” – elérhető az Atlantic Philanthropies weboldalán).

„A defenzív oldalról az offenzív oldalra történő elmozdulás egy olyan új korszak kezdetét jelentette, amelyben a migrációt támogató üzenetek erősebbek voltak a bevándorlás-ellenes üzeneteknél” – olvasható az Atlantic által kiadott 2016-os tanulmányban. Figyeljük meg, hogy ez a retorika hogyan mossa össze (A) a közvélemény érthető haragját az illegális migrációval és a kormány tehetetlenségével kapcsolatosan, valamint (B) az általános bevándorlás-ellenességet.

A tanulmányban olvasható, hogy 2009-ben „a migrációt támogatók miatti nyomás következtében Lou Dobbs otthagyta a műsorát és a CNN felbontotta a szerződését, mellyel pontot tett a három éves migrációs buzdításának végére”.

(capitalresearch.org, 2018. május 8.)

[1] amerikai adókódex 501. paragrafusa

2018.05.10.

Soros, a csendestárs – a különös droglegalizáló

Soros György, amerikai útlevéllel utazik, filozófus-üzletember filantrópként tűnik fel. Valójában bizonyos nemzetközi pénzügyi/politikai érdekek, a kábítószer, a feketepénz-áramlás és az irreguláris hadviselés érdekében (a spekulációktól kezdve a médiavezérlésig terjedően) működik, hogy megdöntsön nemzeteket, és megsemmisülést idézzen elő. Az 1990-es évektől kezdve a világ számos részén persona non grata, vagyis nem kívánatos személy lett. Több országban – különösen Olaszországban – bűnügyi nyomozás folyik ellene. 1993-ban az Egyesült Államok bankképviseleti hatóságának elnöke is nyomozást követelt, miután Soros 1992 szeptemberében 1-2 milliárd dollárt vett ki európai valuta-manipulációkból. Soros azonban még mindig hatalmas, és az Egyesült Államokban csak mint „közszereplő” jelenik meg.

A Soros és az őt kiszolgáló személyek elleni vizsgálatok, közvetlenül feltárják majd azokat a hálózatokat, amely jelenleg képesnek bizonyulnak az Egyesült Államokkal szembeni támadási műveletekre. Egy ilyen jellegű nyomozás támogatására 1997 áprilisában az EIR News Service egy 70 oldalas különjelentést adott ki: „A Soros-gólem igaz története – a gigászi spekuláns Soros György arcéle”. Itt néhány kulcsfontosságú pontot foglalunk össze.

Kábítószer-legalizáció és narkopénzek

 „Filantrópként” Soros György a nemzetközi droglegalizációs lobbi elsődleges finanszírozója, és a kábítószer-kartell narko-terrorista gépezetének egyik vezető pénzelője – ami különösen jól dokumentálható Kolumbiában. Soros évente több százmillió dollárt csoportosít át a kábítószer-dekriminalizációs „propagandagépezet” számára, amely jelenleg 18 országban működik Észak- és Dél-Amerikában, a karibi térségben, Európában és Ausztráliában.

Dél-Amerikában a Soros-csoport, a Human Rights Watch/Amerika (korábban Americas Watch) a kábítószer-kartellek kábítószer-előállítási és terrorista apparátusának szerves részeként működött, legalábbis a három legjelentősebb kábítószer-termelő országban – Kolumbiában, Peruban és Bolíviában.

A Human Rights Watch/Amerika (HRW) 1995-ben új kábítószer-programba kezdett, amelynek első éve annak jegyében telt, hogy a drogellenes programokkal világszerte megakadályozza az „emberi jogi visszaéléseket”. A HRW abban az időben kijelentette, hogy mivel „a nemzeti és nemzetközi drogellenes programok… egészében véve megakadályozták az emberi jogok alapos vizsgálatát, 1995 elején a HRW több évre nyúlóan erőfeszítéseket kezdett tenni az olyan emberi jogi jogsértések dokumentálására, és ezek nyomán kifogások emelésére, amely jogsértéseket a kábítószer-kereskedelem nemzetközi szinten és az Egyesült Államokban történő korlátozása érdekében tett erőfeszítések idéztek elő”.

Az Egyesült Államokon belül Soros létrehozta és finanszírozta a propagandaügynökségek falanxát – a pressziót és a pénzcsatornákat, például kábítószer-legalizálásra. 1994. július 8-án, amikor a Human Rights Watch/Amerika vezetője, Aryeh Neier Soros Nyílt Társadalom Intézetének (New York) elnöke lett, Soros 10,5 millió dollárt szedett össze kiegészítő támogatási alapokban ahhoz, hogy három éven keresztül egy szövetségcsoportot, a Kábítószer-politikai Alapítványt (DPF) mint Amerika vezető kábítószer-legalizálási fórumát finanszírozzák. (Soros 1992 óta már 500 ezer dollárt jutatott a DPF-nek.) A Soros által folyósított 10,5 millió dolláros támogatásból 6 millió dollár úgy oszlott meg, hogy ebből 3 millió dollárt tett ki a operatív támogatás és 3 milliót az adománytámogatás, míg a fennmaradó részben ezt más adományozók egészítették ki.

Kevin Zeese, a Marihuána-jogi Országos Szervezet (NORML) korábbi országos igazgatója, aki Soros DPF-adományainak idején a DPF alelnöke és tanácsosa volt, egyenesen kérkedett is azzal, hogy ez a pénz lehetővé tette a DPF masszív terjeszkedését.

Mindez azért lett, mivel a szövetségi állami szintű népszavazások már azt célozták, hogy „orvosi használatra” legalizáljanak drogokat. Ezt tekintik ugyanis éknek az összes drog dekriminalizációja kapcsán.

Soros 1996. november 5-én Kaliforniában (215. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) és Arizonában (200. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) hatékony módon „vásárolta meg” azt, hogy átvigyenek különböző kábítószer-legalizációs intézkedéseket – mindkét esetben az I. melléklet szerinti narkotikumok „orvosi használatának engedélyezésére”. Azóta más államokban, további népszavazások is történtek.

Arizonában, a 200. sz. népszavazási javaslat támogatói által összegyűjtött 440 490 dollárból 440 ezer dollár származott Soros zsebéből. További 25 ezer dollárt fordítottak a kábítószer-legalizálásért küzdő DPF általi közvélemény-kutatásra, amely szervezet Sorostól 3 millió dollárt kapott operatív programra, és 3 millió dollárt adományprogramra.

Kaliforniában a 215. sz. népszavazási javaslat ügyéhez Soros közvetlenül 550 ezer dollárral járult hozzá, és az általa támogatott DPF újabb 200 ezer dollárt adományozott, összességében több mint egyharmados részesedéssel a népszavazás költségeiben.

Saját könyvében (Soros Sorosról) Soros azt írja: „Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma elsősorban bűnügyi problémaként való kezelése téves gondolat... Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma felszámolásának egész elképzelése hamis ötlet.”

Soros kábítószer-dekriminalizációs kampánya képezi az általános irányt azoknál az alapítványoknál és front-csoportoknál, amelyek mögött ott áll, és amelyeket a „nyílt társadalom” és a „szabad piacok” nevében támogat világszerte, különösen Kelet-Európában. Az intézményi ellenőrzés, a különböző titkos műveletek, pénzáramlások, a „pro dope” legalizáció stb. csatornájának szerepét töltik be. Mindennek középpontjában a Soros által létrehozott és pártfogolt Közép-Európai Egyetem áll, amely elsősorban Budapesten található, de Varsóban és Prágában is vannak fontos karai.

Az első Soros-alapítvány a Nyílt Társadalom Alap volt, amelyet 1979-ben alapítottak (1993 decembere óta Nyílt Társadalom Intézet/New York). 1997-ben 24 nemzeti alapítvány volt ebben a Soros-hálóban, a Moldovai Soros Alapítványtól (1992) a Dél-afrikai Nyílt Társadalom Alapítványig (1993) és a Moszkvai Nyílt Társadalomig (1995). 1994-ben az összes Soros-alapítvány kiadásai körülbelül 300 millió dollárt tettek ki; mindegyiküket maga Soros elnökölte.

  1. december 7-én Soros horvátországi tevékenységeit Franjo Tudjman elnök leplezte le az kormányzópárthoz intézett beszédében: „Dióhéjban: államot hoztak létre az államon belül Horvátország destabilizálására.” Az említett hónap december 23-án Horvátország Belügyminisztériuma bejelentette a Soros Nyílt Társadalom Intézetével szembeni büntetőeljárást pénzügyi bűncselekmények – adóelkerülés, hamisítási ügy, deviza-nyilvántartási hamisítás stb. – miatt.

Pénzügyi fegyverviselés

Soros fiktív foglalkozásként (pénzügyi spekuláció) az egész országok ellen intézett rajtaütésszerű, cserbenhagyásos (angol kifejezéssel hit-and-run) támadásokra specializálódott. Fő üzleti címe Quantum Fund NV néven Curaçao szigetén, a Holland Antillákon – a karibi adóparadicsomban – lett bejegyezve. Így megkerülte az adófizetést, és elrejthette saját befektetőinek mivoltát és azt is, hogy mihez kezd a pénzével. Így pusztán a magán-pénzügyi érdekek hatalmas és nagyon csúnya hálózatának látható arcaként operál, ideértve Európa vezető arisztokrata és királyi családjainak összekapcsolódását is, a brit Windsor-házra összpontosulva. (Ezt a titkos magánhálózatot a saját tagjai „Club of the Isles”-nak, vagyis Szigetek Klubjának hívják.)

  1. Az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) krízise idején, 1992 szeptemberében Soros ott volt azok között a vezető spekulánsok között – a brit és az olasz valuták ellen –, akik végül bedöntötték az ERM-et. Bár a cél az áldozatok között nem Nagy-Britannia volt (igaz, millióknak kárt okozott a font süllyedése); az eltalálni szándékozott cél az volt, hogy megtörjék az európai országok monetáris kohézióját, és hogy ezáltal megtörjék egy a brit szabadkereskedelmi zabrálással szemben már elég erősnek bizonyuló (eurázsiai) gazdasági fellendülés felé vezető lendületet is.

Még pontosabban: a spekulatív támadások ez idő alatt az olasz líra mintegy 30 százalékos, pusztító leértékeléséhez vezettek, és az olasz központi bank tartalékainak teljes kiapadásához. Körülbelül 48 milliárd dollár ment el – és veszett el – a líra védelme érdekében. Becslések szerint Soros 282 millió dollárt keresett a líra leértékelésén, a font sterling leértékeléséből származó 1-2 milliárd dollár mellett.

Olaszországban a líraleértékelés hatása az olasz ipari és egyéb eszközvásárlásokra fordított költségek csökkenése volt, amelyeket a globális vásárlóknak történő eladással „privatizáltak”. A vészhelyzetre irányuló terveket Soros képviseletében 1992. június 2-án Olaszországban, egy elhíresült találkozón tárgyalták meg a tengerparton Őfelsége, az Egyesült Királyság királynőjének jachtján, olasz kormányzati tisztviselők társaságában.

Az igazságügyi nyomozást 1995 októberében Paolo Raimondi, a Nemzetközi Polgárjogi Szolidaritási Mozgalom elnöke sürgette olasz ügyészekkel Milánóban, Rómában, Nápolyban és Firenzében. 1996 decemberéig a nyomon követés addig a pontig jutott, hogy a Római Magisztrátus Soros György nevét a letartóztatás alá vont személyek listáján tette közzé arra az esetre, ha Olaszországba látogatna azzal a szándékkal, hogy „az igazságosságot eltussolja” a vizsgálatok elől.

  1. Ez év tavaszán, majd nyarán Soros György és az ő Quantum Fundja állt a délkelet-ázsiai országok devizáit és tőzsdeértékeit sújtó spekulatív támadások élén, amely támadások összességében 30-70 százalékos devizaelértéktelenedést, destabilizációt, illetve elszegényedést kényszerítettek ki. A Nemzetközi Valutaalap a „globális tőkeáramlás” nevében támogatta Sorost, és Mahathir Mohamad malajziai elnök azt mondta egy Fortune-nek adott interjúban, hogy Soros „több milliárd dollárt törölt a gazdaságunkból”. Mahathir felvetette: „Meghatározott információkkal rendelkezünk arról, hogy ő benne van, és természetesen nem ő az egyetlen... de ő indította el.”

Forrás: Committee for the Republic of Canada

2018.05.03.

Hazánk és az USA között jelenleg az a közös, hogy a hangos kisebbség egyik helyen sem tudta elfogadni a demokratikus választások eredményét.

Egy magát progresszív baloldaliként meghatározó csoport, melynek alapítói a szélsőbaloldali MoveOn.org korábbi vezetői, kiképzést tartanak több száz amerikai Demokrata párti jelöltnek, akik hamarosan indulnak a választásokon.  Lehet, hogy a magyar választások után Soros úgy látja, több beavatkozás szükséges, hogy nyerjenek a jelöltjei?

A PCCC-t a Soros által bőségesen támogatott szélsőbaloldali MoveOn.org két korábbi vezetője alapította: Adam Greene, aki stratégiai kampányigazgató volt, Stephanie Taylor szintén vezető pozíciót töltött be. A MoveOn.org az elmúlt két évben arról híres, hogy ők szervezték a Trump ellenes, gyakran erőszakba torkolló tüntetéseket; a FoxNews értesülései szerint buszokkal szállították a tüntetőket és táblákat is osztogattak nekik.

A PCCC (Progressive Change Campaign Committee; Progresszív Változás Kampány Bizottság) az amerikai BuzzFeed oldalnak elárulta, hogy a Washingtonban tartott képzésükre 450 jelölt érkezik, 70 százalékuk idén indul a választásokon és ebből 64 százalék olyan választókerületben méretteti meg magát, ahol 2016-ban az elnökválasztáson az emberek Trumpnak szavaztak bizalmat. A képzésről annyi derült ki, hogy politikai tanácsokat adnak a résztvevőknek (többek között kampánytémákat, melyek a szervezők szerint akkor a leghatásosabbak, ha populista gazdasági ígéreteket tesznek) és megtanítják őket, hogyan szerezzenek mikroadományokat.

A PCCC legnagyobb magánadományozói mellesleg Soros György és fia Jonathan, akik a PCCC által maximálisan elfogadható 5000 dollárt adományoztak fejenként. A szervezet azt állítja, hogy alulról induló kezdeményezésnek köszönhetően 26 millió dollárt gyűjtöttek össze, amit közvetlenül a progresszív jelöltek kampányára fordítanak. A PCCC által legfontosabbnak tartott témák például a társadalombiztosítás kiterjesztése, közegészségügyi rendszer bevezetése és ingyenes felsőoktatás. Amerikában ezek a kérdések gazdaságilag populista témáknak számítanak.

A szervezet egyik társalapítója, Stephanie Taylor elárulta, hogy a tréning arra koncentrál majd, hogy segítsen a jelölteknek a nyeréshez szükséges infrastruktúrát kiépíteni. Véleménye szerint a Demokrata Pártban komoly vita folyt arról, hogy ki induljon a különböző választókerületekben; a pártvezetés centristákat támogatott, de Taylor szerint a progresszív jelölteknek az általuk javasolt populista ígéretekkel sokkal több esélyük van.

Forrás: Breitbart

2018.04.26.

A magyar származású író és szociológus, Frank Füredi (született: Füredi Ferenc) állítása szerint egy magánjellegű ebéd közben Soros Györgynek dolgozó globalista aktivisták azzal kérkedtek, hogy kormányokat buktattak már meg.

A canterbury-i University of Kent korábbi szociológus professzora a Telegraph angol újságnak adott interjújában felidézte tapasztalatait a globalista spekuláns zsoldosaival kapcsolatban, miután arra utaló jelek mutatkoztak, hogy meg akarják buktatni a brit kormányt és egy újabb népszavazást akarnak kiíratni az uniós tagságról.

Frank Füredi

„Soros úgy hiszi, hogy ha az emberek úgymond rosszul szavaztak, rosszul választottak, akkor joga van meghiúsítani a döntésük eredményét” – fogalmazott Füredi.

„Soros nem hisz sem a határok létjogosultságában sem a nemzeti választások felhatalmazásában. Éppen ezért feljogosítva érzi magát, hogy befolyásolja és amennyiben lehetséges, irányítsa a társadalmak sorsát világszerte.”

A „Soros-művelettel” (hívhatjuk Soros-tervnek is, ám szerettük volna visszaadni a professzor eredeti szóhasználatát) való találkozásáról elmondta, hogy az 2013-ban hazánkban, Budapesten történt egy fiataloknak szóló csereprogramon (Open Society Youth Exchange), ahová a világ minden részéről érkeztek a nyílt társadalom eszméjének követői. A következőkben idézzük a személyes beszámolót:

„A legtöbb résztvevő okos, idealista fiatal volt, akik úgy tűnt, tényleg csak jobbá szeretnék tenni a világot. Ami aggodalommal töltött el a találkozóval kapcsolatban az volt, hogy a jelenlévőkre úgy tekintettek, mintha baloldali hittérítők lennének, akik hazatérve terjesztik majd az igét.

Később ebéd közben, egy budapesti szálloda éttermében értettem csak meg a teljes súlyát annak az arrogáns világképnek, amelyet a Soros hálózat szervezetei promotálnak. Az asztalnál ültek holland, amerikai, brit, ukrán és magyar képviselői is különböző Soros NGO-knak és hencegtek az eredményeikről. Néhányan állították, hogy központi szerepet játszottak Egyiptomban az Arab Tavasz kirobbanásakor. Mások az Ukrajna demokratizálásában való közreműködésükkel dicsekedtek. Megint mások azzal kérkedtek, hogy milyen befolyásuk volt a líbai Khadafi rezsim megbuktatásának előkészítésében.

Csendben ültem és kényelmetlenül éreztem magam olyan emberek társaságában, akik számára természetesnek tűnt istent játszani. Volt egy pillanat, amikor az asztalfőnél ülő résztvevő – egyébként egy magyar Soros szervezet vezetője – megkérdezte, mit gondolok a munkájukról. Nem akartam senkit sem megsérteni, ezért csak halkan megjegyeztem, nem vagyok meggyőződve róla, hogy egyáltalán legitim-e és működhet-e, ha a demokráciáról vallott eszméiket kívülről erőltetik rá Líbiára. Egy pillanatnyi hezitálás nélkül rávágta: „Nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy megvárjuk, míg a líbiaiak megtalálják a saját Jeffersonukat!” (Itt Thomas Jeffersonra, az amerikai függetlenségi nyilatkozat megalkotójára utalt.)”

Füredi visszaemlékezésében megjegyzi, meglepte az a gőgös hangnem, amellyel kioktatta és arra utalt, hogy olyan országokban, mint Líbia, tulajdonképpen ők, a Soros zsoldosok töltik be Jefferson szerepét. Mi a helyükben nem dicsekednénk azzal, hogy létrehoztunk egy bukott államot, ahol szabadlábon vannak a dzsihadisták, a fekete afrikaiakat rabszolgapiacokon árulják és nem utolsósorban az embercsempészek jó nagy pénzeket szakítanak azzal, hogy lélekvesztő csónakokon indítják útnak a migránsokat Európa felé – javarészt a Soros NGO-k segítségével.

Az őt dölyfösen leteremtő Soros zsoldost nem említette név szerint, ám az eredeti, angol nyelvű beszámolóban nőneműként utal rá. Annak tudatában, hogy 2013-ban történt az eset, és akkoriban ez a hölgy egy magyarországi Soros NGO vezetője volt, az alábbi személyek jöhetnek szóba (a teljesség igénye nélkül, a legismertebb és legnagyobb szervezeteket tekintve):

  • Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke 2007 óta
  • Kapronczay Stefánia, a Társaság A Sazabdságjogokért ügyvezető igazgatója 2013-tól
  • Somody Bernadette, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója

A három grácia

Füredi, aki szintén magyar zsidó családi háttérrel rendelkezik, nekiment azoknak is, akik védelmezik a spekulánst és az őt kritizálókat antiszemitizmussal vádolják. „Visszataszítónak tartom, hogy Soros kritikusait zsidóellenesnek bélyegzik, az antiszemitizmus elleni harccal éppen ellentétes az ilyen opportunista használata a kifejezésnek” – mondta.

Az akadémikus családja jelentős részét elvesztette a Holokauszt miatt, miközben Soros egy magyar tisztviselő keresztfiának álcázva magát megúszta és még el is kísérte segítőjét, hogy zsidó családok vagyonát elkobozzák.

Forrás: Breitbart

Soros és „rendszerváltoztató” stratégája

Az immár 90. évében járó nyugalmazott kelet-bostoni professzor, a monopoli blog bejegyzésében CIA-stratégaként jellemzett Gene Sharp - Soros György amerikai milliárdossal szövetségben - demokratikusnak álcázott mozgalmakat és manipulált elégedetlenkedések sorát hívta életre, hogy azok az utcánF bizonyítsák a kipécézett országok kormányainak:: az USA neokonjai az „új amerikai évszázadban” leigáznák az egész világot, vigyázó szemüket pedig Ukrajna felé vetik.

A szerző szerint közelebbről nézve, vannak hasonlóságok az arab tavasz és a kijevi események között. A szervezetek transzparensei, a szórólapok némelyike ​​azonos is (csak különböző nyelveken íródtak, de látható, hogy ugyanazt a kézírást használják nagyon jól). Az alapot a „demokrácia előmozdítása” jelenti a CIA-hidra (kötődésű) „Demokrácia Alapítványnak”, amely Soros György által támogatott, és amely szervezetet az agg Sharp vezet.

A cikk szerint Gene Sharp OTPOR és CANVAS nevű szervezeteivel „bármikor, bárhol a világon” tud kezdeményezni felkeléseket „olyan népszerűtlen kormányok ellen és azokban az országokban, amelyek ellenzi a Wall Street és a Pentagon előírt Új Világrendet”. A cikk példaként hozza, hogy a belgrádi székhelyű CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) nevű szervezetet alapító Srdja Popovic együttműködött a CIA-val és dolgozik a Pentagonnak, együttműködve a George Friedman alapította Stratfor kémvállalattal; remek kapcsolata a katonai hírszerzéssel az Egyesült Államokban, jól ismert.

A cikk szerint ez a fajta megközelítés már történelmileg kipróbált, hiszen már 1996 őszén arról írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung, hogy „a horvát elnök ismét összeesküvés ellen figyelmeztet”, egy a horvátországi eseményeket taglaló cikkben (akkortájt ugyanis Franjo Tuđman horvát elnök erősen megtámadta a Sors-alapítványt). „Eredetileg jóváhagyott humanitárius szervezetként, a Soros Alapítvány megpróbál technikai és pénzügyi támogatást nyújtani a fiatalok számára a feltételek megteremtéséhez a jelenlegi hatalom leváltásához, és az ellenőrzés elnyeréséhez minden életszféra felett, kezdve a média és a kultúra területén.”

Forrás: Monopoli

2018.04.18.

Caroline B. Glick, a Soros globális káoszkampánya című a The Jerusalem Post című lapban megjelent cikkében kifejti, hogy nincs olyan sarka a világnak, amelyet ne érintenének Soros György erőfeszítései. Nincs politikai terület, amely érintetlen maradna.

A Columbia Egyetem politológus alapképzésének abszolválása után, a Harvard Egyetemen mesterfokozatot szerző, Izraelben élő újságírónő egyik friss írását azzal kezdi, hogy az első külföldi vezető, aki Orbán Viktor miniszterelnököt felhívta, hogy gratuláljon a magyarországi parlamenti választásokon aratott döntő győzelméért, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök volt.

Netanjahu felhívta Orbánt, és meghívta őt Izraelbe. Netanjahu megköszönte Orbánnak, hogy „Magyarország támogatja Izraelt a nemzetközi fórumokon”.

Glick hangsúlyozza, hogy Orbán pártja, a Fidesz elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon, egymásután harmadik alkalommal ciklust adva Orbánnak miniszterelnökként, valamint a magyar alkotmány módosításához kétharmados parlamenti többséget.

A cikk szerint 2015 óta, amióta Angela Merkel német kancellár a Közel-Keletről több százezer – főleg muszlim – bevándorlót engedett be Európába, Orbán a nyitott határok politikájának egyik legelismertebb ellenfele, amely szerinte Magyarország nemzeti identitását és gazdaságát fenyegeti.

A szerző szerint Soros felvállalt egy olyan bevándorláspárti kampányt, amelyet a magyarok túlnyomó többsége ellenez. Nem azért ellenzik, mert gyűlölik a zsidókat, hanem azért, mert a szabadjára engedett migrációt a nemzeti érdekeket elpusztítónak tekintik – ideértve a nemzeti identitást, a szuverenitást, a gazdaságot és a nemzetbiztonságot.

Ráadásul Soros hasonló kampányokat indított Izrael ellen azáltal, hogy tömegesen finanszírozza az izraeli és a nyugati világban az Izrael-ellenes NGO-kat. Az NGO Monitor szerint egy izraeli szervezetet arra szántak, hogy NGO-k szerepét kutassa Izrael delegitimálásában – azt, hogy saját Nyílt Társadalom Intézetén keresztül Soros évente több tízmillió dollárt költ Izrael-ellenes nem kormányzati szervezetekre.

A J Street, a 2008-ban az Egyesült Államokban alakult Izrael-ellenes zsidó érdekvédelmi csoport Soros jótékonyságának kedvezményezettje. A csoportot Soros egy 2007-es cikkében álmodta meg, amit a New York Review of Books-ban tett közzé.

Egy másik ilyen Soros-kedvezményezett a rosszindulatúan Izrael-ellenes Human Rights Watch (HRW). A HRW kampányt vezetett Magyarországon azt állítva, hogy az Orbán támogatta Soros elleni kampány antiszemita volt. Mint azt az NGO Monitor megjegyzi, Soros felmentette a HRW-t, miután a főbb adományozók elhagyták a csoportot a mélyen Izrael ellen irányuló elfogultsága és gyűlölete miatt.

Netanjahu azzal vádolta Sorost, hogy támogatta Izraelben, az Egyesült Államokban és Európában azokat az Izrael-ellenes NGO-kat, amelyek tömeges kampányt indítottak annak érdekében, hogy megakadályozzák Izraelt az afrikai illegális migránsok deportálásában.

Mivel Soros központi szerepet játszik a nemzetközi baloldal által pénzelt – Izraelben és az egész Nyugaton folytatott – Izrael elleni háborúban, az izraeli külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki az Orbán által támogatott Soros-ellenes magyarországi kampány kapcsán röviddel azt követően, hogy a magyarországi izraeli nagykövet elítélte a Soros elleni kampányt.

Az írás idézi a magyar kormányfőt: „Minden magyar kormány kötelessége megvédeni minden állampolgárát. A második világháború alatt Magyarország ennek az erkölcsi és politikai követelménynek nem tett eleget. Akkor a zsidók védelme helyett a náci kollaborálást választottuk. Ez nem fordulhat többé elő.”

Netanjahu a maga részéről megköszönte Orbánnak a „fontos szavakat”, és dicsérte őt kormányzatának ellenállásáért az ellen, amit általában „új antiszemitizmusnak” neveznek: Izrael gyűlölete ellen. Netanjahu azt mondta: „Van egy új antiszemitizmus, az anticionizmusban kifejeződve. Az egy és egyetlen zsidó állam delegitimizálása. Magyarország sok tekintetben azon államok élén áll, amelyek ellenzik ezt a zsidóellenes politikát, és én ezt örömmel fogadom, és ezért kifejezem kormányom elismerését.”

A holokauszt után a világ zsidósága megalkotta a „Soha többé” kifejezést, amely kifejezi az elkötelezettséget a zsidó nép elpusztítására irányuló összes jövőbeli kísérlet megakadályozására. Ez a kifejezés azonban gyakran korlátozódik a náci típusú antiszemitizmus elleni küzdelemre.

Bár a zsidógyűlölet a szélsőjobbon továbbra is jelentős veszélyt jelent, Izraelben és Európában fenyegetést jelentenek Izraelre és számos támadást hajtanak végre muszlimok. Nyugat-Európa számos államában a baloldali antiszemitizmus elterjedtebb, mint a jobboldali antiszemitizmus. És Izrael legerősebb támogatói Európában – szinte kivétel nélkül – a politikai jobbon teremtenek otthont maguknak.

Orbán mellé állva, Netanjahu azt bizonyította, hogy Izrael számára a „Soha többé” az antiszemitizmus valamennyi formájával szemben azonos erejű fellépést jelent.

Az Orbán mellett kiálló Netanjahu világossá tette, hogy Izrael tettei alapján alapozza szövetségeit. Támogatja azokat, akik támogatják a zsidó államot, és ellene van azoknak, akik ellenzik azt, függetlenül azok ideológiai és pártbéli identitásától.

Caroline B. Glick

breitbart.com

2018.04.06.

Február 16-án egy pillanatra erősen megremegett a DC politikai levegője az Észak-Atlanti-óceán túlpartján: Rod Rosenstein helyettes főügyész ugyanis bejelentette, hogy Robert Mueller különleges vizsgálóbíró (és korábbi FBI-igazgató) előterjesztése nyomán az amerikai igazságügyi minisztérium vádat emel tizenhárom orosz állampolgár és három orosz szervezet ellen, miután a korábban lefolytatott vizsgálat során tudomásukra jutott bizonyítékok szerint az érintettek beavatkoztak a 2016-os amerikai elnökválasztás folyamatába.

Ha viszont tényleg a Mueller-vizsgálatban megállapított sztenderdek alapján ítélnék meg az egész ügyet, akkor egyes vélemények szerint valójában az amerikai deep state (állam az államban) tisztségviselőit kellene politikailag felelősségre vonni a külföldi hatalmakkal való összejátszásért, sőt adott esetben a más országok választásaiba való – világszerte az amerikai érdekeknek megfelelően történő – beavatkozásért.

A külföldi szereplők amerikai választási beavatkozására vonatkozó vizsgálat annak fényében is érdekesnek mondható, hogy – amiként arra már többen is felhívták a figyelmet – a választópolgári azonosításra (voter ID) vonatkozó jogi szabályozás mindmáig hiányosságot szenved az Államokban. Az amerikai sajtó eddig 13 „orosz trollt” emlegetett, akik a gyanú szerint facebook-os mémjeik segítségével szándékosan megzavarhatták az elnökválasztás folyamatát.

A megkreált ideológia egyik legsajátosabb példáját az a Washington Post szolgáltatta, amely korábban szerkesztőségi véleménycikkekben vette védelmébe például a Russiagate kapcsán is kulcsszereplőnek számító Soros Györgyöt – akár a magyar kormányzattal, akár másokkal szemben is. Karen Tumulty, a lap politikai újságírója egyenesen azt állította, hogy a sajtóban emlegetett Facebook-mémek egyenértékűnek számítanak az Egyesült Államok ellen intézett katonai támadásokkal.

Azért itt érdemes közbeszúrni, a CIA által sok esetben használt eszközök – a Soros György vagy a még mindig a balliberális apparátus befolyása alatt álló amerikai külügyminisztérium által pénzelt különböző szervezetek mellett – már nem puszta Facebook-mémek, mivel ők a legdurvább választásbefolyásolási eszközöktől sem riadnak vissza harcukban: az egyes baloldali pártok titkos finanszírozásától kezdve a gyűlöletkampányok spin-doktorain át a washingtoni deep state politikai irányelveihez leginkább hű, és azoknak maradéktalanul megfelelni kívánó zsoldosokig.

A közbeszédben és a sajtóban már elkezdték keresni az ésszerű módokat arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek később hogyan lehetne elejét venni. Felmerült például, hogy születhetne egy különleges ENSZ-egyezmény, amely olyan egyértelmű vörös vonalakat húzna meg, amelyeket nem lenne szabad átlépni a politikai kampányok finanszírozásánál vagy a közösségi háló használatában. Azonban egy ilyen egyezményt vagy szerződést hiába írna alá Donald Trump – érvel az egyik cikk –, attól még senki nem garantálhatja, hogy (a határok átlépésére minden tekintetben hajlamos, sőt arra biztató) Soros György és hálózata, akár a CIA is tiszteletben tartana egy ilyen szerződést.

De ez nem csak Amerika, hanem mások részéről, sőt együttműködésével is megeshet, mint azt például Soros György orosz kapcsolatai is sejtetik. Korábbi hírek szerint ugyanis az orosz kormány Bermudán olyan fedőcéget hozott létre, amelyen keresztül Soros György a 2010-es évek elején mintegy 27 millió dollárt (7 milliárd forintot) pumpált át saját amerikai NGO-inak. (A Klein Ltd. ehhez egy amerikai alapba, a Sea Change Foundation-be folyatta át a Soros-pénzeket.) Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy az ilyen esetek csupán a „jéghegy csúcsa”, és hogy Soros masszívan politikai tevékenységet végző, és egyre kevésbé civilnek látszó szervezetei akár az orosz földgáz- és kőolaj-lobbi politikai érdekeit is szolgálhatják. Ennek fényében viszont az amerikai konzervatív jobboldallal szembeni különböző támadások hitelessége is erősen kétségbe vonható, és felmerül, hogy kinek (kiknek) a kampányérdekeit is szolgálta valójában a 2016-os amerikai elnökválasztás „széttrollkodása”…

A Hillary Clinton kampányába jelentős összegekkel beszálló – és az elveszített választáson egymilliárd dollárt bukó – Soros György orosz kötődései kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a Russiagate-ben az egész korábbi balliberális kormányzat, az Obama-adminisztráció is érintett lehet. Például az Oroszország állítólagos 2016. évi elnökválasztási szerepével kapcsolatos vizsgálatok nyomán az is kiderült, hogy a Szenátus igazságügyi bizottsága előtt nem pontosan számoltak be akkori tisztségviselők az amerikai igazságügyi tárcának az Amerikában akkreditált orosz nagykövettel az elnökválasztási kampány idején – összesen két alkalommal – folytatott beszélgetéseiről.

A Russiagate-ben így az amerikai baloldal jelentős része és a mögötte álló pénzbirodalom kulcsszereplői is nyakig benne lehetnek, ám hogy ebben az ügyben mikor fogunk a mainál sokkal pontosabb képpel rendelkezni – ez még bizony a jövő zenéje.

Ezeket a cikkeket olvastad már?