2019.01.28.

Nagyot mennek az utóbbi időben a balliberális fake news-gyárak Magyarországon. Miközben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a zsidógyűlöletet és a terroristákat Európába importáló baloldalt kimosdassák a gyalázatból, amit azok saját magukra kentek, úgy tűnik, hogy a nevezett médiatermékek nem látják a fától az erdőt.

Az Andy Vajnát még halálában is gyalázó, Soros által finanszírozott 444.hu-s úttörő csapat még arra is képes volt, hogy az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát meghirdető, Izraellel pedig soha nem látott baráti, szövetségesi viszonyt kiépítő Fidesz, annak Holokauszt Emléknapra kiadott közleményét Soros György arcával illusztrálja. Ezzel is azt sugallva, hogy aki Soros György tevékenységét bírálni merészeli, az a 444.hu hirtelen hülye propagandistái szerint antiszemita.

Az Index sem szeretne lemaradni a versenyben. Szerintük az antiszemitizmus-áthárító program nem működik jól, erre pedig a Holokauszt-emléknapra rászervezett Horthy-emlékmise és a Figyelő vitatott címlapja is utal. Ezek a lap szerint a Fideszre vetnek horogkereszt alakú árnyékot.

Ha már árnyékok…

Olvasónktól kaptunk egy fotót, amin nehezen kivehetően ugyan, de látni lehet egy horogkeresztre hasonlító ábrát a legutóbbi nagy baloldali (legalább harmincan voltak) tüntetésen. Olvasónk jelezte, hogy hasonlót utoljára Nyugat-Európában látott, ahol a normalitás és a keresztény értékek ellen szövetkező baloldal a legváltozatosabb útszéli gyűlölködőket is integrálja magába.

Miután alaposabban utánanéztünk a dolognak, több élő közvetítésből is vágtunk ki képeket, amelyeken világosan látszik, hogy a horogkereszt árnyéka nem a Fideszre, hanem a Jobbik és a baloldal összefogására vet ma árnyékot.

2019.01.25.

Davosban zajlik a Világgazdasági Fórum, ahol Soros György, a bevándorláspárti tőzsdespekuláns ismét felszólalt, sőt brüsszeli bürokratákkal is találkozott. Természetesen a találkozó tényén kívül semmi mást nem tudni. Soros nem először szólalt fel Davosban, tavaly például arról beszélt, hogy Európának többet kellene befektetnie Afrikában. A humanitárius álca persze nem szolgál mást, mint a spekuláns afrikai érdekeltségeinek további erősítését, amelyet korábban részletesen feltártunk.

Mivel Európa meglepő módon feltételekhez, így a migráció lassításához köti a befektetéseit, úgy tűnik, Soros Kínában látja a megoldás kulcsát, így információink szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány afrikai gazdasági vezetők képzését támogatja Kínában.

A végső cél a korlátlan afrikai gazdasági és politikai befolyás. A módszere egyébként döbbenetesen sablonszerű. A kínai vezetést támadja, a demokrácia és a nyílt társadalom jegyében, közben feltelezhetően a kínai cégek afrikai befektetéseiből hasznot húzhat.

A milliárdos most egy zárt vacsorán beszélt, ahol azt mondta, Kína precendens nélküli dolgot csinál a kibermegfigyelő rendszerrel, ami tökéletesen alárendeli az egyéni szabadságot a pártállamnak. Ugyan ez még nem működik tökéletesen, de szerinte az út már látszik.

Bizonyítékképpen tekintsük át Kínai eddigi, döbbenetes mértékű befektetéseit Afrikában. Nem csoda, hogy ennyi pénz esetében Soros is megjelenik a játékban.

Kína befektetései Afrikában

  1. Bevezető tények
  • Kína kereskedelmi volumene Afrikában a 1990-es évek végétől 2017-ig elérte a 170 milliárd amerikai dollárt (146,4 milliárd eurót), ami évi tízmilliárd dollár gazdasági volumennek felel meg
  • Kína az Egyesült Államokat és az egykori gyarmatosító nagyhatalom Franciaországot megelőzve ma már a legfontosabb kereskedelmi partnere Afrikának (Amerikát 2009-ben előzte meg)
  • Kína kereskedelme Afrikával 2014-ben még csak a globális összes kereskedelem 5 százalékát adta – Kína és Afrika együtt a világnépesség 35 százalékát adja, vagyis van még potenciál
  1. Főbb fejlesztési és gazdasági területek
  2. Technikai infrastruktúra, közlekedéshálózat:
  • Kína a következő három esztendőben (2019–2021) összesen 60 milliárd dollár értékben kíván befektetéseket tenni Afrikában (ennek tényét Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke 2018. szeptember elején a Kína–Afrika Fórumon jelentette be)
  • Kína Afrika-szerte szerepet vállal kormányzati épületek, futballstadionok, vasutak, repülőterek, laktanyák és finomítók üzemeltetésében
  • Kína megépített 5000 kilométernyi vasutat és hasonló hosszan utakat, továbbá 14 repülőteret, tíz kikötőt, 34 erőművet és összesen 800 ezer fő befogadóképességgel számos stadiont
  • Zambiában, Etiópiában, Gabonban, Kamerunban és Ghánában a gátak kínai gazdasági segítséggel épültek
  • az infrastruktúra-építési programoknál még az a jellemző, hogy azokat kínai cégek hajtják végre, és kínai munkások dolgoznak a helyi cégek és a lakosok helyett (a kínai Kereskedelmi Minisztérium jelentései szerint 2015-ben a kínai cégek 50 milliárd dollárnyi munkálat kivitelezésére szerződtek Afrikában)
  • Afrikában a közvetlen kínai befektetések 27 százaléka az építőipar szektorához kapcsolódik
  1. Agrárképzés, vidékfejlesztés:
  • az agrárium területén Kína 22 oktató-előadó és demonstrációs centrumot hozott létre, ehhez több mint 10 ezer oktatószakembert küldött Afrikába, hogy megosszák tudásukat, több száz képzést és tanfolyamot szervezve
  • jelentősek a kínai földvásárlások is: a China Africa Research Initiative (CARI) kutatásának 2016-is adatai szerint a kínaiak közel 253 ezer hektár földterületet szereztek meg, elsősorban Kamerunban – a kutatás ugyanakkor azt is megállapította, hogy a kínai földvásárlás folyamata lelassult az utóbbi években (alapvetően termelési beruházásokról van szó)
  1. Orvoslás, egészségügy:
  • egészségügyi területen is aktív Kína: eddig összesen 68 maláriakezelő központot és több mint 200 orvosi segélyszolgálatot állított fel – 1963 óta Kína 42 orvosi csapatot küldött a kontinensre, amelyek 40 országban 18 ezer embert kezeltek
  • a nyugat-afrikai Ebola-járvány (2013–16) menedzseléséhez Kína 120 millió dollár értékű pénzügyi, technikai, anyagi- és emberierőforrás-támogatást nyújtott (pl. charter repülőjárattal mobil laboratórium elszállítása Sierra Leonéba, százágyas kórházközpont létrehozása Libériában stb.)
  • Elefántcsontparton, Gagnoa városában stratégiai kórházat létesítettek mintegy 50 ezer helyi lakos orvosi ellátásának segítése céljából (a kínai egészségügyi beruházás összértéke elérte a 4 millió dollárt)
  1. Urbanizációs fejlesztések – városok létrehozása, fenntartása:
  • Afrikában a kínai befektetők városokat is finanszíroznak, például Angolában egy egész várost épített fel a China International Trust and Investment Corporation nevű állami befektetőtársaság Luandától, az ország fővárosától 30 kilométer távolságra, összesen közel 9 négyzetkilométer nagyságú területen, ahol a tervek szerint 750 bérház mintegy 200 ezer lakos számára biztosít majd helyet
  • Dél-Afrikában a Shanghai Zendai Group „Afrika New Yorkját” tervezi, amit a következő 15 évben nyolc milliárd dollárból kíván felépíteni a johannesburgi gazdasági metropolisz közelében, 200 ezer új munkahelyet teremtve
  • Marokkó és a kínai Haite csoport között 2016-ban megállapodás született egy 300 ezer fő (alkalmazottak) befogadására alkalmas iparváros felépítéséről Tangiers, az ország ötödik legnagyobb városa közelében
  1. Energiaszektor – lelőhelyfeltáró tevékenység, bányászat:
  • az olajimport Afrikából (elsősorban Angolából, Nigériából és Szudánból) Kína teljes nyersolajimportjának 20 (más források szerint 30) százalékát teszi ki
  • a kínaiak új olaj- és gázlelőhelyeket fedeztek fel olyan országokban, mint Uganda, Ghána, Mozambik és Tanzánia – de olaj- és gázmezők feltárását tervezik Maliban, Sierra Leonéban és Kenyában is
  • Afrikában a kínai közvetlen befektetések 28 százaléka a bányászathoz kapcsolódik
  1. A gyártótevékenység földrajzi áthelyezésének kérdése:
  • Afrikában már 3200 kínai vállalat rendelkezik fiókteleppel
  • a világ „gyártóközpontja” egyelőre a dél-ázsiai térség (és Európa) marad, a kínaiak legalábbis részben saját maguknak teremtenek munkahelyet Afrikában, bizonyos stratégiai területeken (pl. az egészségügyben, agrárszektorban) hangsúlyt helyeznek a tudástranszferre is
  • az infrastruktúra-építést kínai cégek végzik, és a pekingi egyetem új strukturális gazdaságtannal foglalkozó központjának (kínai vállalatok véleményét megkérdező) kutatása szerint a felmérésben résztvevő, 62 külföldi befektetésben érdekelt kínai cégből csak kettő nevezte meg Afrikát kívánatos desztinációként
  1. Hitelnyújtás, hitelek visszafizetése:
  • Kína kétféle módon nyújt hiteleket Afrikának: kamatmentes hitelekkel és alacsony kamatozású kölcsönökkel (utóbbiaknál az éves kamatláb 2 százalék)
  • Kína 2018 márciusában bejelentette, hogy eltekint több mint húsz afrikai ország kamatmentes kölcsönének visszafizetéséről
  • ennek a ténynek tőkepiaci értelemben nem ellentmondva, a következő három évre tervezett 60 milliárd dolláros kínai befektetés jelentős része is kölcsön: a kamatlábak lejárata (a hiteltartozások huzamgörbéje) Kína befektetési és beruházási döntéseinek alapja, és a piac várakozásait is tükrözi

III. Összegzés

  • Kína afrikai befektetéseinek fő mozgató oka, hogy általuk is fűtsék a kínai gazdaságot: Kína most a legfontosabb feltörekvő piaci országnak számít a közel azonos népességű India mellett, növekedésének fenntartása létérdek, hiszen a kínai gazdaság „jólléte”, vagyis megfelelő iramú fejlődése egyre jelentősebb hatást gyakorol a világpiacokra
  • a terjeszkedésnek a gazdasági okokon túl politikai motivációi is vannak, vagyis Kína szeretné kiterjeszteni geopolitikai befolyását, ezt már jól tükrözik extenzív ágazati beruházásai is

nagy kérdés, hogy Afrika egy része a korábbi ázsiai fejlődés útjára tud-e majd lépni pl. Kína segítségével, vagy a demográfiai robbanás és a földrajzi, környezeti változások és a mindezzel összefüggésben alakuló gazdasági helyzet reménytelensége miatt mind többen kényszerülnek elhagyni szülő- és lakóhelyüket az évszázad végére 4 milliárd fősre duzzadó kontinensen

2019.01.21.

1. Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvényén nyílt politikai szerepvállalásra buzdítja a magyar bírókat.
2. Miközben a magyar bírósági rendszert élesen támadják az Európai Unióból, egy rendkívül érdekes kettős mércét fedeztünk fel a bírálatok tanulmányozása kapcsán.
3. Mivel a jogászi hivatásrenden belül ők sem tétlenkednek, a 444.hu és a HVG módszerét átvéve, most mi is közlünk egy listát az aktív sorosista, illetve balliberális jogászokról.

1. Folytatódik a zavarkeltés: ezúttal az MTA rendezvényén tüzelték a bírókat 

Kis híján “forradalmi gyűléssé” változott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvénye november végén - jegyezte meg ironikusan a Tűzfalcsoport egyik informátora, miközben a holland nagykövetség támogatásával tető alá hozott “Models of Judical Administration”, azaz “A bírósági igazgatás modelljei” című műhelybeszélgetésről osztotta meg velünk tapasztalatait.  

Mint mondta: a hallgatóság soraiban többek között feltűnt az egyik “ellenzéki jogászceleb”, Fleck Zoltán, aki – mint tudjuk róla – bármikor képes írásban és szóban, akár még angolul is eltemetni a magyar jogállamiságot, ha erre igény mutatkozik. 

De föltűnt az MTA estjén Takács Péter is. Ő kevésbé futtatott szereplője a magyarországi tudományos életnek, éppen ezért szeretnénk felhívni a figyelmet arra a nagyszerű, az MTA gondozásában megjelent tanulmányára, amelyben a magyar állam elnevezésének elemzése közben kimutatja, hogy a “2010-ben hatalmat szerzett [érted, nem megválasztott, hanem hatalmat szerzett! – a szerk.] elit”, azért keresztelte át a Magyar Köztársaságot Magyarországra, mert ezzel is jelezni kívánta, hogy a 2010 előtti nyitott demokrácia helyett egy populista, tekintélyelvű rendszert kíván kiépíteni - ami kb. 2014-re sikerült is neki. 

S nyilván az érintettség okán tettette tiszteletét az Országos Bírói Tanács (OBT) két rendszerkritikus tagja, Vadász Viktor és Matusik Tamás a minikonferencián. A rendezvény apropóját ugyanis Bencze Mátyás és Kovács Ágnes közös tanulmányának megjelenése adta, amelyben a bírósági igazgatás jelenlegi rendszerét kritizálják - de ez most majdnem teljesen érdektelen a számunkra. 

Sokkal inkább figyelemre méltó ugyanis az, amit a dolgozat bemutatását követő pódiumbeszélgetésre meginvitált holland jogtudor, az utrechti egyetem professzora, Philip Langbroek művelt november 26-án. 

Langbroek, aki éveken át dolgozott az Európa Tanács (ET) Igazságszolgáltatás Hatékonyságának Értékelésével Foglalkozó Bizottsága (CEPEJ) mellett, most forrásunk szerint arra ragadtatta magát, hogy lényegében nyílt politikai szerepvállalásra buzdítsa a magyar bírókat. Azzal érvelt, hogy az ellenzéki pártok gyengék, többé már nem tudják megvédeni az igazságszolgáltatás függetlenségét, a bíróknak tehát a sarkukra kell állniuk. De - fűzte hozzá nyugtatólag - nincsenek egyedül, mert külföldön már most számos támogatójuk van, s személy szerint ő maga is kész széles körű kapcsolatrendszerét mobilizálni.  

Vagyis a rendszerkritikus bíróknak nincs más dolguk, mint nemzetközi szinteken indítani támadást az ország ellen. Erre később Vadász Viktor annyiban ráerősített, hogy hallgatói hozzászólásában kifejtette: a magyar bíró uniós bíró is, ezért az uniónak is lehet beleszólása abba, mi történik Magyarországon. 

Érdemes felidézni, hogy nyáron épp az OBT meghívására érkezett Magyarországra egy másik nemzetközi szervezet, az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózatának (ENCJ) delegációja, amit a tömörülés elnökeként Langbroek honfitársa, Kees Sterk vezetett. Ők ketten valószínűleg ismerik egymást. A CEPEJ és az ENCJ pedig számos ügyben együttműködnek, de külön-külön is jelentős befolyással bírnak az ET-nél épp úgy, mint Brüsszelben. 

Az ellenzéki sajtó akkor azt bizonygatta, hogy Sterkék csak egy tiszteletkört tesznek Magyarországon, mivel az OBT, mint tagszervezet, udvariassági látogatásra hívta őket. Ugyanakkor az ENCJ képviselőit igazságügyi források szerint szinte kizárólag csak a közigazgatási bíráskodás reformja és az Országos Bírósági Hivatal, valamint az OBT közötti vita érdekelte. 

Ezek után érdekes, bár nyilván csak a véletlen műve, hogy éppen az ET emberi jogi biztosa szólította fel a napokban arra Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságok átalakításáról szóló törvényt.

2. Csak a magyar bírósági rendszer szúrja a strasbourg-i és brüsszeli szemeket

 Dunja Mijatović, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa pénteken Strasbourgból felszólította Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét, hogy ne írja alá a közigazgatási bíráskodás hagyományos modelljének helyreállításáról szóló törvényt, mert az...

De nem. Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, ki is az a Dunja Mijatović?! 

Nos, Mijatović asszony Jugoszláviában született, s gyökértelenségét (vagy, ha eufemizálni szeretnénk: “nemzetfelettiségét”) mi sem jellemzi jobban, minthogy a Wikipédia-oldala szerint anyanyelvének a "szerbhorvát", más életrajza szerint pedig a "bosnyákszerbhorvát" nyelvet tekinti. Tito marsall eme büszkesége amúgy végzettségét tekintve médiajogász, s 2010-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjévé választották. 

E poszton egy ismerősét, a magyarországi Soros Alapítvány veteránját, az ex-SZDSZ-es Haraszti Miklóst váltotta, aki nem mellesleg a CEU vendég professzora is volt. Haraszti és Mijatović azóta hol felváltva, hol kéz a kézben támadják a magyar kormányt. 

A jugó partizán hat évnyi sajtószabadság-védés és egy kis szünet után az idei év elején került az ET emberi jogi biztosságának élére. Az intézmény történetét áttekintve úgy tűnik, a biztosi cím elnyerésének alapfeltétele a Soros Györggyel ápolt jó, de legalábbis elvtársi viszony. Mijatović és elődeinek múltjában ugyanis, mint azt alább láthatjuk, a tőzsdespekuláns jelenti a közös pontot: 

  • Dunja Mijatović (2018-2024), a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által szponzorált openDemocracy platform tagja; 
  • Nils Muižnieks (2012-2018), a lettországi Soros Alapítvány egykori programigazgatója; 
  • Thomas Hammarberg (2006-2012), az Amnesty International volt főtitkára; 
  • és Álvaro Gil-Robles (1999-2006), aki különböző szervezetek képviseletében dolgozott együtt az OSF-vel hálózatával. 

Szóval, ott hagytuk abba, hogy az ET emberi jogi biztosa arra akarja utasítani Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, mert szerinte az veszélybe sodorná a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Mijatović megítélése szerint ugyanis a jogszabály hatálybalépésével “az igazságügyi miniszternek erős befolyása lenne a közigazgatási bíróságok felett.” 

Az állításnak annyi köze van a valósághoz, mint a nevében Magyar Helsinki Bizottságnak a magyarsághoz: nagyjából semmi. 

A törvény ugyanis a közigazgatási bírók kiválasztását alapvetően a közigazgatási bíróságok képviselőiből felálló tanács hatáskörébe utalja, a tárcavezető csak kinevezi a bírókat, az ítélkezésbe pedig semmilyen szinten nem folyhat bele, hiszen a bírókat ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben senki sem utasíthatja semmire. 

A másik probléma Mijatović és a közigazgatási reform valamennyi kritikusának vádaskodásával az, hogy a miniszteriális igazgatás egyáltalán nem példa nélküli az Európai Unióban, ahogy a közvetlen politikai befolyásolás sem. 

Lássunk néhány példát, hogyan nevezik ki a bírákat a demokratikus világ élcsapatához tartozó államokban!  

A honi “félfasiszta diktatúrával” szemben például a “szabad” Németország nem ismer olyat, sem hasonlót, mint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT). A szövetségi bírákat ezek helyett a 16 tartomány igazságügyi minisztereiből és a szövetségi parlament, a Bundestag 16 küldöttéből álló választási bizottság (Richterwahlausschluss) választja ki, formális kinevezésük pedig a szövetségi elnök (Bundespräsident) hatáskörébe tartozik. 

Macron Franciaországában (Liberté, égalité, fraternité! - ugye? Haha-ha!) a bírókiválasztás a Bírósági Főtanács (Conseil Supérieur de la Magistrature) kezében van, a kinevezés a köztársasági elnökéében. 

Ami az előbbit illeti, az természetesen egy nagyon öntudatos és nagyon független szervezet. Tagsága hét bíróból (valójában hat bíróból és egy államügyészből) és nyolc külsős, de mindenre elszánt demokratából áll, köztük a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés (l'Assemblée nationale) és a szenátus elnökeinek két-két személyes kinevezettjével, az Államtanács (Conseil d’État) egyik tanácsosával és az ügyvédi kamara képviselőjével - túlnyomórészt tehát inkább a politikához, közvetve-közvetlenül az elnökhöz köthető személyekkel. 

A liberális Hollandiában mindmáig királyi dekrétummal nevezik ki a bírákat. Hogy mennyire függetlenül, demokratikusan, a nyugati normáknak megfelelően, arról inkább a Holland Igazságszolgáltatási Társaság (Nederlandse Vereiniging voor Rechtspraak), egy haladó szellemű jogászokat tömörítő szervezet véleményét idézzük: 

“We do have a judicial council in the Netherlands but it does not have a decisive role in the appointment process. In addition, this judicial council does not meet the standards of the European commission. It is not independent and members are not elected by the judges.” 

Vagyis magyarul: 

“Hollandiában van ugyan egy bírósági tanács, de annak nincs döntő szerepe a kinevezési eljárásban. Ráadásul, ez a bírói tanács nem felel meg az Európai Bizottság standardjainak. Nem független és a tagjait nem a bírók választják.”  

Kerestük a fentiekre tekintettel, Dunja Mijatović, meg az uniós nagyágyúk ukázait, amelyekben arra szólítják fel a francia, német vagy holland elnököt, kancellárt, királyt vagy miniszterelnököt, hogy ne veszélyeztessék tovább a bírói függetlenséget, az igazságszolgáltatás pártatlanságát, és alkossanak mihamarabb az “európai értékekkel összhangban álló” törvényeket, de hiába... 

Tudjuk jól, persze, amit már a rómaiak is tudtak: Quod licet Iovi, non licet bovi. (am.: Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.) A birodalmak már csak így működnek.

3. Szakmai szégyenpad - íme a lista, amire sokan vártak már

Jelen pontban a 444.hu egyik cikksorozatának (ITT és ITT) első részét tudjuk idézni. „Különös hely Magyarország, ahol a mindenkori hatalom elleni lázadásnak, és a mindenkori hatalom - hazai és idegen - kiszolgálásának egyaránt nagy hagyományai vannak. A bátor hősöket nemzeti ünnepeinken szoktuk ünnepelni, a gerinctelen, szolgalelkű, pedálozó sorosista, balliberális, ellenzéki nyálgépeket viszont most fogjuk. A 444 Tűzfalcsoport az itt szereplők helyett is szégyenkezve, de büszkén mutatja be a 30 legszervilisebb magyart nemzetünk szégyeneit.

A lista összeállítását a szerkesztőségben parázs vita előzte meg. Hosszas ordibálás volt például arról, hogy mi a különbség a hűséges sorosista, balliberális, ellenzéki talpnyaló és az opportunista féreg közt, és hogy az utóbbi állatfajnak is van-e helye ezen a listán. Aztán arról is vitatkoztunk, hogy csak az igazán nagy halakkal foglalkozzunk csak, vagy menjünk le egészen mikroszintre is. És hogy ha valaki nyilvánvalóan diliflepnis, az lehet-e egyben szervilis is.”

Ellenzéki-ügyvédek szárnyalása: a pikszis jó, a pikszis különleges

A balliberális HVG online felülete 2018. január 19. egy olyan cikket jelentetett meg állítólagos kormányközi ügyvédekről, amely „a legtragikusabb történelmi korszakokra emlékeztető „listázás” a tudomány, oktatás képviselőit követően az ügyvédi kart is utolérte” – jelentett ki Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

Valójában a fenti idézet pontos, azonban nem erre a listázásra reagált ezzel Gyárfás Tamás korábbi ügyvédje. A HVG listázása nem érdekelte Bánátit.

dr. Nehéz-Posony Márton

Dr. Nehéz-Posony Márton

Dr. Nehéz-Posony Márton a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett jogi diplomát 2000-ben, és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara adótanácsadó képzését is elvégezte. 2004 óta tevékenykedik a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda ügyvédjeként (édesapja, a szintén ismert védőügyvéd Nehéz-Posony István abban az évben elhunyt). A közösségi oldalán és a baloldal sajtóban előszeretettel politizáló ügyvéd többek között a most Fidesz-frakcióvezető politikust, a 2010–18 között józsefvárosi polgármester (egyébként családos ember) Kocsis Mátét lemelegező Ungár Klárát is védte. A MÚOSZ újságírószövetség jogászaként – az elmúlt nyolc évben – számos alkalommal temette már el a magyar sajtószabadságot. Nehéz-Posony egyébként kiváló aduász a magyar igazságszolgáltatás közelébe férkőzött Soros-hálózat céljaihoz: a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik hírlevelének tanúsága szerint ugyanis – a BÜK elnökségi tagjaként – azért emelt szót a közgyűlésen, hogy a budapesti kamara sokkal határozottabb állásfoglalásokat tegyen „a jogállamot érintő közpolitikai kérdésekben”.

A BÜK Nehéz-Pozsony Mártonnal az élen „nagytestvérezésbe” kezdett 2017 elején, mivel „a napi sajtóban” megjelentek szerint a hatóságok „egyes ügyvédi irodák egészét titkos információszerzés céljából megfigyelés alá vonták”. Sajátos jogi kultúrájáról és a jogbiztonság, jogállam eszméihez fűződő viszonyáról sokat elárul az is, hogy 2015 őszén, a migrációs ostromállapot heteiben nyílt levelet írt alá arról, hogy „a jog eszközeivel nem lehet megoldani a menekülthelyzetet”. A keresztény szokásokat és hitelveket közösségi posztjaiban gyakran gúnyoló, gyalázó celebügyvédtől azonban ilyen intellektuális szellemességek is kitelnek: „Nagy Imre Soros-ügynök volt, ez teljesen nyilvánvaló” vagy „Kötcse, hol zsírjaink domborulnak”, de a hazai baloldal kedvelt fiskálisa még egy soros (folyószámos) iktatókönyvet meglátva is Facebook-bejegyzésben tud derülni nagyokat

dr. Dénes Balázs

dr. Dénes Balázs

Dénes Balázs 2017 januárja óta a Civil Liberties Union for Europe (Európai Szabadságjogi Unió) nevű Soros-közeli, emberi jogi watchdog szervezet vezetője, korábban – 2004 és 2012 között – a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke. 1998-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2003–2004-ben a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa volt. Huszonkilenc évesen lett a TASZ elnöke, s e megbízatását követően, 2013-tól négy évig az Open Society Foundations projektigazgatója volt.  2018 márciusában egy izraeli lap megírta róla, hogy egy magánbeszélgetésen készült hangfelvétel tanúsága szerint Dénes egy német társadalomkutató-tanácsadó szervezettel készült találkozóra azért, hogy elmagyarázza nekik, miként léphetnek majd föl a magyar civiltörvény ellen. A legutóbbi tüntetéseket és rendbontásokat bátorító Dénesék ernyőszervezete amúgy adózási okokból Berlinben rezideál, a hatékony uniós lobbi érdekében pedig Brüsszelben is fenntartanak egy irodát, s a budapesti szervezkedés támogatása mellett már gőzerővel készülnek a 2019. májusi EP-választásokra.

dr. Sánta Szabolcs Miklós

Sánta Szabolcs Miklós

Dr. Sánta Szabolcs Miklós, aki nemrégiben az ellenzéki sajtónak igyekezett modellezni – persze nem az előírásosan zajló, jogi processzus pontos megértetésének szándékával – Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő menedékkérelmi eljárását, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 2007-ben. Ezt követően egy először gazdasági területtel, később pedig elsősorban kábítószeres bűncselekményekkel foglalkozó irodában tevékenykedik ügyvédjelöltként, 2012-től pedig ügyvédként. 2008-tól a TASZ munkatársa volt, e minőségében Sánta Szabolcs Miklós védte például azt az olasz melegjogi aktivistát, aki még 2014-ben a melegfelvonuláson papnak öltözve, pénisszel díszített árpádsávos Nagy-Magyarország képpel jelent meg egy kamionon – az olasz férfi orrát ugyanis ezt követően a nyílt utcán eltörték.

Sánta Szabolcs Miklós most már a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, s ő is beállt azok közé, akik szerint hazánkban csúcsra járatják a diktatúrát: büntetőügyi előkészítő eljárásban ugyanis „2018. júliustól már gyanú nélkül is nyomozhatnak, megfigyelhetnek a hatóságok” – ahogy az ellenzéki ügyvédet megszólaltató egyik balliberális portál már cikke hosszadalmas címében megfogalmazta. Ő ráadásul a leghűségesebb Facebook-követőnk, amire büszkék vagyunk.

A politikusbűnözők prókátora: dr. Sándor Zsuzsa ex-bírónő

dr. Sándor Zsuzsa

Politikai megrendelésről delirált nemrégiben a vörösiszap-per kapcsán „régi kedvencünk” Sándor Zsuzsa volt ügyész, volt köztisztviselő, volt büntetőbíró, volt szóvivő, “kényszernyugdíjas”, újságíró, blogger, a Helsinki Bizottság egyik reklámarca, valamint az MSZP-s politikusbűnözők fogadatlan prókátora (és ki tudja mi minden más még) az Atv egyik műsorában. Sándor lényegét tekintve arról beszélt, hogy a vádlottak derék emberek mind, csak hát ugye a fideszes befolyás, meg a kormány odahatása miatt kellettek a bűnbakok, és ők lettek azok, a szerencsétlenek...  

Sándor Zsuzsa portré következik. 

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt. Bíró voltam, amíg hagyták. Ügyvéd lehetnék, de nem leszek” - ezekkel a szavakkal mutatkozott be Google+ névjegyében Sándor Zsuzsa, nem sokkal lejjebb pedig azt olvashatjuk: “Ki mint él, úgy ítél”. 

Sándor 1948-ban született. Jogásznak tanult, majd az egyetem elvégzése után, 1973-ban lépett ügyészi pályára.  

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt” - vallotta, mint láttuk, s hogy meddig volt az? Nyilatkozataiból kirajzolódó életrajza szerint 17 éven át lépdelt fölfelé a ranglétrán, egészen a Legfelsőbb Ügyészségig, majd elközelgett a rendszerváltozás, s vele valamiért a felismerés: többé nem az; hiába a demokratikus kibontakozás, az MSZMP minden területen érvényesülő befolyásának csökkenése, a függetlenség és a jogállamiság előszele - a vádat, az államot képviselni Sándor Zsuzsának csak 1989-ig volt érdemes.  

Az igazsághoz hozzá tartozik: állítása szerint azért lépett ki az ügyészi karból, mert megtudta, miként bántak el Mansfeld Péterrel 1956 után. Lehet. Bár az őszinteségét némileg megkérdőjelezi, hogy továbbra is állami szolgálatban maradt: a Pénzügyminisztérium APEH-felügyeleti osztályán dolgozott. A rendszerváltozás után férjével egy kis időre a neomarxizmus nyugat-európai fellegvárába, Frankfurtba tették át székhelyüket, ahonnan 1992-ben tért vissza, hogy a Fővárosi Bíróságon felvegye a bírói talárt. 

“Bíró voltam, amíg hagyták” - írta, s ezzel nyilvánvalóan arra akart utalni, hogy a 2010-ben felálló Orbán-kormány és a fideszes kétharmad ellehetetlenítette, “kényszernyugdíjazta”. Igen, ám... A hvg archívuma megőrzött egy interjút, amit 2006-ban készítettek vele. A szerint 2004-ben önként vonult vissza az ítélkezéstől, s bár formálisan bíró maradt, de attól kezdve nem tárgyalt, csak a szóvivői teendők ellátására koncentrált. Ez meglehetősen kényelmes helyzetbe hozhatta, hiszen megszabadulhatott a bírói munka minden nyűgétől, ugyanakkor tovább élvezhette annak előnyeit - “amíg hagyták” neki. 

Sándor Zsuzsa, így érthetően rosszul viselte, hogy 2012-ben nyugdíjba kellett vonulnia, s az élére állt a hivatalukat és befolyásukat vesztett, a kommunista érában szocializálódott exbírótársainak. Partnerre, szoros szövetségesre a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által támogatott Helsinki Bizottságban talált; a liberális jogvédőkkel egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig vitték az ügyet, amely persze ebben az eljárásban is az Orbán-kormány ellen döntött. 

Ekkoriban lett Sándorból az ellenzéki holdudvar meghatározó tagja. Először csak a - minő szerénység! - Jog-Ász címmel indított blogján ekézte a rendszert. Aztán jöttek az interjúk az országos lapokban, tv műsorokban, szakértőként keresték, s terjesztették szavait a balliberális médiumok. Szerzője lett a 24.hu-nak, a Vasárnapi Híreknek, a Pesti Bulvárnak, a zoom.hu-nak, és előszeretettel osztja meg jegyzeteit például az erzsébetvárosi MSZP alapszervezet. 

S mindeközben, bár azt írta: “Ügyvéd lehetnék, de nem leszek”, nyilvánosan a védelmébe vette Hagyó Miklóst, Hunvald Györgyöt, a sukorói svindli vádlottjai, Czeglédy Csabát, a MAL Zrt. vezetőit stb. Másfelől “különös érzékenységet” mutat a magyar nemzet iránt, aminek olykor tanújelét is adja – mint például az egyik blogposztja címében: “Magyar seggbe magyar lóf@szt!" 

Ezek után érdemes egészen hátborzongató a fent idézett utolsó állítás: “Ki mint él, úgy ítél”. 

Érdemes komolyan elgondolkodni rajta, és azon, amit eddig a bírói függetlenségről hittünk - vagy legalább hinni szerettünk volna.

Folytatjuk…

2019.01.14.

Mától rendszeresen nemzetközi lapszemlékkel is jelentkezik a Tűzfalcsoport!


Az Il Giornale olasz konzervatív lap a Milliós eső Olaszország felett: itt van, aki Soros pénzét kapja című, 2018. december 20-án megjelent cikkében a Soros-féle NGO-k 2017-es finanszírozását elemzi röviden. A cikkben az áll, hogy Soros a szervezetein keresztül 2,1 millió dollárt fizetett ki, és a pénzelt kezdeményezések alapvetően a migráció támogatására, az emberi jogokra és az információs területre koncentrálnak. Az Open Society által biztosított adatok alapján – írja a lap – a pénz 52 százaléka egyenlőséggel és diszkriminációellenes küzdelemmel foglalkozó projektekre ment el, míg a támogatás 22 százaléka a gazdasági progresszió támogatására, 14 százaléka emberjogi intézményekhez, 6-6 százalék pedig az információs szektornak, illetve a „demokratikus gyakorlatok” támogatására jutott. A lap szerint nehéz pontosan megszerezni minden, a pénzből részesült szervezet nevét, de például az Olasz Menekültügyi Tanács 2016-ban két „adományt” is kapott 100 ezer 259 dollár, illetve 24 ezer 500 dollár értékben.  De finanszírozta Soros alapítványa az Arcigay olasz melegjogi egyesületet vagy a roma és szinti cigányokat támogató Associazione 21 Luglio (Július 21. Egyesület) nevű szervezetet is összesen 150 ezer, illetve 25 ezer dollár értékben. Végül vannak azok az egyesületek, nonprofit szervezetek és nem kormányzati szervezetek, amelyek „együttműködnek” (esetükben már nem tüntette fel a Soros-alapítvány az adományok összegét). Ilyenek például: a Refugees Welcome Italy, a Diritto di Sapere (A jog tudni) vagy az interkulturális centrumként működő Officine Gomitoli.

Az Il Giornale október 26-én megjelent Az orosz parlament betiltja Soros NGO-ját című cikkében arról ír, hogy nyugati szervezetek tiltakoznak amiatt, hogy az orosz Duma „feketelistát” alkotott.  Oroszországban ugyanis a parlament elrendelte az ország belső ügyeibe való „beavatkozással” vádolt különböző nyugati – nem kormányzati – szervezetek betiltását, ezért a „nemkívánatos” szervezetek személyzetének azonnal el kell hagynia az Oroszországi Föderáció területét, különben börtönbüntetésre is számíthatnak. A jogszabályban érintett 15 szervezet a Duma szerint valójában „propagandatevékenységet folytatott a nemzeti választások szabad megtartásának befolyásolása céljából”. Ezek között vannak amerikai NGO-k, de orosz oligarchákhoz közeli szervezetek is, így pl. a National Endowment for Democracy, az Open Russia Civic Movement, a German Marshall Fund és az Open Society Foundation. A lap szerint utóbbi az amerikai milliárdos Soros György alapította és finanszírozott szervezet, és arra is felhívja a figyelmet a cikk, hogy Putyin orosz elnök közelében lévő parlamenti képviselők már többször is megvádolták a szervezetet „lázító propagandával” és a „nemzeti szuverenitás elleni cselekményekkel” a megelőző hónapokban.

Az Il Giornale Spread,[1] Monti kijelentése: „Soros hívott engem 2011-ben” című cikke 2018. október 8-án arról ír, hogy a mostani olasz kormányzati manővereket kritizáló korábbi kormányfőnek azt tanácsolta az amerikai milliárdos nyolc évvel ezelőtt, hogy kérjen segítséget az Európai Uniótól. Monti azonban azt is elmondja, hogy nem kívánták megfogadni az olasz helyzet miatt különösen aggódó Soros eme tanácsát, mivel el akarták kerülni a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank alkotta gyámkodó trojka mentőcsomagját. A cikkben az is szerepel, hogy Soros az elmúlt években migrációpárti kezdeményezéseiről vált ismertté, és Monti a cikk által idézett interjújában – amelyet a korábbi miniszterelnök Lili Gruber ismert olasz újságírónőnek és televíziós műsorvezetőnek adott – bírálta a mostani olasz kormány tagjait, köztük a migrációellenes Matteo Salvini északi ligás belügyminisztert.

[1] spread (gazdasági fogalom): arra utal, hogyan kell a biztosítékok árát tárgyalni; van egy felső ár, amelyet a vevő még hajlandó kifizetni, és egy másik felső ár, amelyet az eladó szeretne megkapni – az ár e között a két szám között kerül megállapításra, a kettő közötti különbözet tulajdonképpen a spread

2019.01.08.

Miközben a baloldali mainstream nemzetközileg is elkötelezte magát az emberi jogok és szociális jogok ügye iránt, s egy egész nemzetközi NGO-hálózat bástyái állnak immár a béke megvédésének frontján, mindeközben a piedesztálra emelt, mára világszinten meghatározó politikusok jórészének életvitelében sehol sem látszik fölsejleni ez a hiteles és példaszerű érzékenység.

Nyilvánvaló, hogy Tamás bátya kunyhója vagy a gazdasági világválság közepén is magasztosan égbe meredő, pazaron pompázó és végeláthatatlan luxusingatlanok között igen széles a skála, s az is természetes, hogy volt vagy jelenlegi állami vezetőknek-kormányfőknek és családjuknak telhet az átlagnál jóval komfortosabb életkörülmények megteremtésére is. A kérdés az, hogy az érintettek által hangoztatott társadalmi nézetek és programok hitelességét mindez esetleg mennyiben ássa alá, avagy megfogadták-e a régi cicerói tanácsot, miszerint: „Az erény rövid meghatározása: a józan ész szerinti életvitel.”

A tapasztalati tények ennek éppen ellenkezőjét mutatják. Például a két éve Magyarországon „Putyin-féle vezetést” és elnyomást vizionáló Bill Clinton rezidenciális körülményeit bizonyára számos orosz oligarcha is megirigyelné. Még elnöki mandátumának 2001-es lejárta előtt, a Clinton család a New York állambeli Chappaquában az Old House Lane 15. szám alatt –1999-ben – 1,7 millió dollárért vásárolt magának ingatlant, amelyet – későbbi hírek szerint – Hillary esetleges elnökválasztási győzelme után 2,5 millió dollárért (mai árfolyamon kb. 702 millió forintnyi összegért) értékesítettek volna. A holland gyarmati stílusú ház 486 négyzetméter nagyságú – ez tulajdonképpen a fő házuk, amely egy hatalmas, 4452 négyzetméteres telken terül el. Az épületmonstrumhoz a többi közt tartozik öt hálószoba, négy fürdőszoba és az elmaradhatatlan úszómedence is.

Itt megtekintheti.

2016 augusztusában – az elnökválasztás előtt – a Clintonok közel 1,2 millió dollárt fordítottak arra, hogy megvásároljanak egy 337 négyzetméteres, farmstílusú házat is az Old House Lane 33-ban, a meglévő házuk mellett a zsákutca végén. A kíváncsiskodók távoltartása érdekében – az illetékes rendőrfőnök kérésére – még a helyi önkormányzat is szabályozást módosított, hogy az Old House Lane-t és a közeli Green Lane-t helyi forgalmi utaknak minősítsék át.

2016-ban a T&C magazin feltárta, hogy az Obama család egy 761,8 négyzetméteres házba költözött, amelyet a Fehér Ház elhagyása után terveztek bérelni Washington D.C. Kalorama nevű, kifinomult és kertvárosias hangulatú környékén. A Chicago Sun-Times arról számolt be, hogy Obamáék végül úgy döntöttek: 8,1 millió dollárért (kb. 2,3 milliárd forint) meg is vásárolják a luxusingatlant.

Obamáék luxusingatlana ide kattintva tekinthető meg.

De nem sokkal marad el Nancy Pelosi, a demokraták törvényhozási vezetője sem, akinek villája 7,2 millió dollár (2 milliárd forint) értékű, míg a világ összes globális gondját magán viselő Soros György egy 2003-ban 19 millió dollárért (kb. 5,3 milliárd forint) – 63 hektáron – New York külvárosában vásárolt 19 szobás kúriában húzza meg magát. Csak összehasonlításként: Soros 2015-ben ennek kevesebb, mint egyötödét, azaz mintegy négymillió dollárt (1,2 milliárd forintot) fizetett ki több tucat magyarországi ellenzéki szervezetnek és egyesületnek. De hát van pénz – így telik hát a luxusra, s a szolidaritás álságos jelszavát zászlajukra tűző, politikai faltörő kosok pénzelésére is.

Soros vityillója

A helyzet nekünk persze némileg ismerős, hiszen ez nálunk szinte hagyomány a baloldalon. Legutóbb bizonyára Bajnai Gordon miniszterelnökjelölt tekintgetett így ki XII. kerületi, 271 négyzetméteres villájának ablakán egy 2009. áprilisi friss reggelen, amikor párás szemekkel és kissé megilletődötten, talán éppen a „fájni fog” mondatot morzsolgatta magában – csakis szakértőien odasajgató kormányprogramjának hiteles, de hatásosan érzelmes bejelentésére készülve.

Nehéz a történelmi batyu, amit a hátán cipel ez a fajta progresszív baloldal: ugyanis sem a nemzetközi balliberálisok, sem hazai elvbarátaik nem szólhatnak hitelesen a munkavállalók vagy a szociálisan leszakadók pártján.

A politikában ugyanis, miként az élet számos más területén, a hitelesség a legfőbb mérce. Ez pedig ott kezdődik, amikor valaki az általa fontosnak mutatott értékeket a saját életében és mindennapjaiban is képes követni. Ennek hiányát nem fedheti el semmilyen politikai piár: sem a metodista templomban hajléktalanoknak meleglevest merő és menedékkérőkkel gazsuláló Obama vagy a szír migránsokkal fotózkodó Gyurcsány-házaspár megkonstruált látványakciói…

Ez szorosan összefügg azzal a mára elemzői közhellyé vált megállapítással is, hogy világszerte visszaszorulóban van a baloldal. S éppen a progresszív megmondók, a több százezer dolláros beszédeket tartó amerikai exelnökök és elvbarátaik azok, akik mára felszámolták a klasszikus baloldalt és a liberalizmus egyes hagyományos értékeit. Ők azok, akik természetes kellékként használják a kettős mércét, a minden ízében elfogult és részrehajló ítélkezést, akik eszmei és politikai ellenfeleik szemében a szálkát nagynak látják és láttatják, viszont a maguk és barátaik életében vagy cselekedeteiben a gerendát sem veszik észre. Mert nem is akarják; mert nem pusztán kétféle súlymértékkel mérnek, hanem egyenesen elhazudják a valóságot – a hamis szóból így lesz hamis kép, amely idővel kialakul emberek sokaságában.

2019.01.04.

Rendőrökre támadó, erőszakos Soros-párti provokátorok, füstgránátot dobáló bukott politikusok és színjátszásból alulteljesítő ellenzéki képviselők: így telt Magyarországon a december. Van azonban egy civilnek álcázott Soros-pénzekkel kitömött szervezet, amely nem csak az agresszív tüntetőket bátorítja, hanem az EP-választásra is gőzerővel készül. 

Szeretnénk bemutatni olvasóinknak a Soros-hálózat egyik viszonylag frissen alakult szervezetét: ez a Civil Liberties Union for Europe („Európai Szabadságjogi Unió”, rövidítve a továbbiakban: Liberties).

A Liberties egyfajta lobbi- és ernyőszervezet az európai uniós tagállamokban működő emberi jogi jogvédő szervezeteknek; székhelye Berlinben van (az elnöke szerint ennek részben adózási okai vannak), de mivel lobbitevékenysége Brüsszelhez köti, ott is üzemeltetnek egy irodát. A szervezet elnöke Dénes Balázs, akinek a neve az utóbbi időszakból onnan lehet ismerős, hogy róla került elő hangfelvétel, amin a német külügynél lobbizott, hogy gyakoroljanak nyomást a magyar kormányra. A Liberties vezetését 2017. január óta látja el, azt megelőzően 1997-től a TASZ munkatársa majd 2004-2012 elnöke volt, majd 2013-tól négy éven keresztül a Nyílt Társadalom Alapítvány projektigazgatójaként dolgozott. Láthatjuk, Soros megbízható emberéről van szó, aki tettei alapján gátlásokat sem ismer, ha a spekuláns érdekeiről van szó: a magyar emberek munkahelyeit is beáldozná, hogy a kormányt rávegye, hogy a migránsokat beengedje az országba.

A Liberties létrejöttének időpontja kissé zavaros. A Facebook oldalukat 2013. december 12-én hozták létre, akkor még European Liberties Platform néven, ezt változtatták Civil Liberties Union for Europe névre 2017. április 6-án. Ehhez képest a LinkedIn üzleti közösségi hálózaton szereplő profiljuk szerint 2014-ben alapították a szervezetet. A saját honlapjuk szerint 2017-ben jegyezték be őket német törvények szerint. 2017. augusztusban az Index készített egy interjút Dénes Balázzsal, amiből megtudhatunk részleteket az alapítás körülményeiről is. Eszerint a szervezet létrehozását 2013-ban találták ki a Nyílt Társadalom Alapítvány első elnökével, Aryeh Neierrel, aki „mindig is szeretett volna egy ilyen európai jogvédő szervezetet”. Neier alapította a szintén a Soros-hálózathoz tartozó Human Rights Watchot és egy évtizeden keresztül vezette a Liberties létrejöttéhez is mintát adó ACLU-t (American Civil Liberties Union), így ő is Soros egyik közeli zsoldosa. Egy másik interjúban Dénes Balázs felfedte, hogy a szervezet létrehozásán 2013-2016 között a Nyílt Társadalom Alapítványnál folytatott munkáján keresztül dolgozott, akkor még European Liberties Platform név alatt futott a projekt, mint informális, bejegyzetlen szervezet. Ő maga mondja ki, hogy tulajdonképpen tekinthető a Nyílt Társadalom Alapítvány oldalhajtásának is.

A Liberties három dologgal foglalkozik: tagszervezeteiknek segítenek a lobbizásban, európai szintű watchdog-tevékenységet folytatnak és támogatókat keresnek saját maguknak és tagjaiknak is. A szervezet saját jogon négy területen tevékenykedik, így a sajtószabadság és a média helyzetével, a megfigyeléssel és a magánélet védelmével, a civil szervezetek jogaival és az uniós jogvédelemmel foglalkoznak. Az indexes interjúban az újságíró „Soros-lobbiszervezetnek” nevezi a szervezetet, ezt pedig nem is kéri ki magának Dénes Balázs, sőt: szerinte kifejezetten dicsőség, hogy magyar ember vezetheti. A lobbizókat jól ki is tömi pénzzel Soros, a lobbyfacts.eu honlap adatai szerint 724.091 eurót költöttek lobbizásra 2017-ben. Saját honlapjuk szerint fő támogatóik a Nyílt Társadalom Európai Kezdeményezés (OSIFE), a Ford Alapítvány és a Sigrid Rausing Trust. Ez utóbbi is ezer szállal kötődik a Soros-birodalomhoz: korábban már írtunk róla, hogy egyik tagja Christ Stone, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke. Nem is meglepő, eddig is tudtuk, hogy keresztül-kasul finanszírozzák egymás tevékenységét, azonban ez nem teljesen lekövethetetlen, ha az ember odafigyel rá.

A Libertiesnek 15 uniós tagállamban van tagszervezete, Magyarországon ez a TASZ, de tagja a bolgár, a lengyel és a román Helsinki Bizottság is. A többi tagszervezetre egyenként nem kitérve, ezeket is pénzeli a Nyílt Társadalom Alapítvány és más, a nyílt társadalom eszmerendszerét követő szervezetek is, például a Norvég Alap vagy az Oak Alapítvány (amelynek alapítója, Alan M. Parker korábban Soros György üzlettársa volt). Itt van például az olasz tagszervezet (Olasz Szabadságjogi és Emberi Jogi Koalíció) sajt vallomása a pénzügyeikről:

Dénes Balázs büszke arra, hogy a Liberties elsőként emelte fel a hangját és kérte az Európai Parlamentet, hogy hozzon határozatot a magyar Országgyűlés által hozott civiltörvényről és a CEU-ügyről; külön kampányt is indítottak ezzel kapcsolatban, amelyben petíció aláírását és az EP-nek levelek írását kérték az emberektől.

A Liberties honlapján a cikkeket olvasva az embernek könnyen felforrhat az agyvize: nyilvánvaló ferdítésekkel és rémisztgetésekkel teli; mondhatni, álhíreket gyártanak éppen azok, akik állításuk szerint – legalábbis részben – az álhírek ellen küzdenek. Itt egy példa: azt állítják, hogy a magyar kormány üldözi a hajléktalanokat, folyamatosan napirenden van a zaklatásuk, a hajléktalanságot betiltották… Miközben az épeszű magyar ember tudja, hogy nem erről van szó. Európa-szerte terjesztik álhíreiket, a cikkeket ugyanis lefordítják több nyelvre.

Végezetül, egy érdekesség, ami hirtelen szemet szúrt nekünk. A Liberties 2018. október 2-án számolt be arról, hogy 80 szervezet támogató aláírásával küldtek nyílt levelet az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak, amelyben azt kérték, hogy létesítsenek egy új pénzalapot az európai jogvédő és demokráciapárti csoportok finanszírozása céljából. Hivatkoztak arra, hogy még májusban közzétette a Bizottság a Jogok és Értékek Program tervezetét, de kifogásolták, hogy az sem lenne eléggé kielégítő. Bár tudvalévő, hogy az uniós kerekek lassan forognak, mégis meglepő gyorsasággal reagált a LIBE bizottság: 2018. december 11-én megszavazták a jelentést arról, hogy meg kéne háromszorozni a demokratikus értékeket védő civil szervezetek támogatását. Olvasóinkra bízzuk az ítéletet, de szerintünk érdekes az összefüggés, hiszen egy Soros-zsoldos által alapított és vezetett uniós lobbiszervezetről és a Soros-katonákkal teletűzdelt LIBE bizottságról van szó…

2019.01.03.

Legutóbbi írásunkban a Judicial Watch nevű rangos amerikai intézet tanulmánya alapján mutattuk be, hogy Soros gyakorlatilag saját külügyminisztériumot hozott létre az Egyesült Államokban annak érdekében, hogy így terjessze saját befolyását.

A tényeket bemutató dokumentum és írásunk alapos sivalkodást váltott ki a magyarországi fake news-gyárak legnagyobbikából, az Indexből.

Ezúton szeretnénk megjegyezni, hogy az Index számára hiteltelen forrásnak minősített rangos intézet és annak vezetője az USA elnökének, Donald Trumpnak is több alkalommal biztosított támpontot.

Egyúttal minden elismerésünk az Indexnek, hogy mindig találnak olyan újságírókat, akik még az egyik valaha volt legsikeresebb amerikai elnöknél is okosabbak tudnak lenni...

Erre mondaná Trump elnök, hogy fake news.

2018.12.28.

A washingtoni székhelyű konzervatív alapítvány, a Judicial Watch harmincoldalas friss, 2018-ban készült beszámolója alapján megállapítható, hogy az amerikai kormányzat lényegében támogatja Soros radikális baloldali programját. Soros jelenleg százmillió dollárt nyújt gondosan szervezett formában pénzügyi támogatásként az ilyen szellemű politizáláshoz világszerte, a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) globális hálózatain keresztül. Ezt a Judicial Watch külön vizsgálati jelentése dokumentálja, benne USA-ból finanszírozott NGO-k és az OSF affiliált szervezetei közötti pénzügyi kapcsolatok taglalásával. A jelentés szerint e program célja valójában nem más, mint a polgárok választása alapján egyébként legitimnek számító nemzeti kormányok destabilizálása, a nemzeti és állami határok felszámolása, a konzervatív politikusok célkeresztbe állítása, valamint állampolgári zavargások, engedetlenségi mozgalmak finanszírozása, a felsőoktatási intézmények felforgatása, menekültválságok szervezése és generálása különböző hasznokért cserébe. A különjelentés 2018. november 30-i keltezésű, s az OSF és az Egyesült Államok kormánya közötti pénzügyi és személyi kapcsolatokra is koncentrál, amit egyes releváns szereplők megnevezésével konkretizál (az OSF és az amerikai külügy összefonására alkalmas személyekről van szó).

2018-ban az OSF több mint 530 millió dollárt fordít arra, hogy Soros György agendáját globálisan népszerűsítse, elvileg a „jogállamiság megerősítése” és „a tisztességes politika előmozdítása” érdekében a különböző politikai és gazdasági rendszerekben. A valóság mást mutat a jelentés szerint, és Soros tevékenysége például az Egyesült Államokat is érinti. A milliárdos egy Mexikóval közös nyitott határt létrehozását segítené elő a migrációval kapcsolatos végrehajtási intézkedések elleni küzdelmmel, a faji diszharmónia előmozdítását segítő faji politikák finanszírozásával, a Black Lives Matter mozgalom finanszírozásával. De idetartozik az amerikai választási rendszer kérdése is, az „abortusz-on-demand” elv támogatása – vagyis minden amerikai nő kérhessen abortuszt a terhessége első hat hónapjában –, a kormányzati ellátórendszer átalakítása, a terrorizmusellenes intézkedések átgondolása, az amerikai kormányzat részéről szuverenitás-korlátozásként érzékelt nemzetközi-transznacionális éghajlatváltozási megállapodások támogatása, az alkotmányosan garantált fegyvertartás kérdése, stb.

A külön jelentés szerint a Soros-hálózat nemcsak Amerikát alakítaná át gyökeresen, hanem aktívan törekszik arra, hogy a politikát, a gazdaságot és az egyes társadalmak szerkezetét szinte mindenhol befolyásolja, így különösen Európában (pl. Albánia, Macedónia, Románia, Magyarország) és Latin-Amerikában (Honduras, Guatemala vagy Mexikó). Mind az európai, mint a hispán-amerikai esetek kulcsfontosságúnak számítanak például a migráció mint biztonságipolitikai kérdés szempontjából.

A jelentésben a többi közt az is szerepel, hogy a Hillary Clinton vezette külügyminisztérium 2009-ben 24 ezer dolláros (azaz közel 7 millió forintnak megfelelő) támogatást ítélt meg a budapesti Central European University (CEU) számára. A támogatott CEU-program befejező dátuma azonban nem szerepel a dokumentum szerint.

Az Egyesült Államok Soros-hálózatnak nyújtott kormányzati támogatásainak túlnyomó többségét azonban messze az 1989-ben alapított East-West Management Institute (EWMI) kapta. Az EWMI igazgatója, George Vickers korábban az Open Society Institute (OSI) nemzetközi műveleteinek igazgatója volt. Az EWMI az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) meghatározott projektjeit irányítja világszerte, a többi közt Azerbajdzsánban, Grúziában, Macedóniában és Albániában (az elmúlt évek macedóniai és albániai fejleményei kapcsán ismert Soros neve, de Eduard Sevardnadze elnök 2003-as megbuktatása óta jelen van Grúziában is). Az EWMI 2004 óta 72,5 millió dollárt (közel 21 milliárd forint) kapott USAID-szerződéseken keresztül. Látható, hogy Soros már régóta kiemelten kezeli a migrációs szempontból fontos balkáni, illetve kaukázusi térség több kulcsországát, és mindent megtesz a szükséges politikai változások elérése érdekében.

A jelentés azonosítja az OSF társszervezeteit, amelyek ma élvezik az Egyesült Államok kormányzati támogatását – a Soros-műveletek rendkívül kifinomultak és az egyetemeken, a jogrendszerben, a munkaerőpiaci (rekrutációs) szegmensben, az agrárium területén és a „társadalmi igazságosság” szervezeteiben, illetve számos vallási és politikai csoportosulásban öltenek testet. A kétségkívül sokoldalú OSF-hálózat kulcsfontosságú személyi állományának egy részét korábbi kormányzati (Obama-érabeli) tisztviselők adják, akik kihasználva saját informális státuszukat, lehetővé teszik az OSF céljainak elérését az adminisztrációnál (néhány név az alábbiakban):

  • közöttük van Barack Obama előző amerikai elnök belpolitikai tanácsának igazgatója, Cecilia Muñoz, aki jelenleg az OSF egyesült államokbéli programjainak igazgatóságán irányít;
  • az OSF-elnök Patrick Gaspard, aki a belügyek igazgatója volt Obama Fehér Házában, valamint Dél-Afrikába akkreditált amerikai nagykövet is;
  • mások között szerepel még az OSF globális biztonsági igazgatója, Denis Reynolds, aki korábban különleges felügyelőügynök volt a Külügyminisztérium (State Department) diplomáciai biztonsági szolgálatánál;
  • és például az OSF vezető politikai tanácsadója, Emily Renard, egykori külügyminisztériumi és Afrika-politikai tisztviselő.

A jelentés összegzése szerint az OSF által bőkezűen finanszírozott csoportok – a jelentésben jól azonosítottan – elősegítették a Hondurasból indított illegális bevándorlókaraván népszerűsítését, megszervezését, támogatva ezt a migrációt. E zömében baloldali csoportok közül számos jelentős összegeket kap az OSF-től, vagyis ez nem sokban különbözik az európai gyakorlattól, ahol a Soros-hátterű szervezetek folyamatos össztűz alatt tartják a bevándorlásellenes kormányokat, és mint néhány példa, kormányválság vagy kormánybuktatás mutatja, ezt nem eredménytelenül teszik. Mindehhez nyújt segítséget a valójában tovább élő Obama-külügy, amely ma a Soros-háló árnyék State Departmentje.

2018.12.17.

2018. november 21-én jelent meg blogunkon egy cikk „Hogyan szövi be Soros hálója a magyar tudomány és az oktatás világát (1. rész)” címmel, amelyben többek között feltártuk, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJK) milyen Soros-közeli emberek oktatnak, és hogyan gyűrűznek be a Soros-szervezetek az egyetemi tananyagba is; ezt az írást lehozta a Magyar Idők napilap is az online felületén. Magunk sem számítottunk arra a reakcióra, amely ezt követte az ÁJK részéről: gyakorlatilag semmit sem tagadtak. Értesüléseink szerint a kar oktatói elárasztották üzenetekkel a közös levelezőlistájukat, kétségbeesve próbáltak egy napon keresztül megegyezni, mit nyilatkozzanak. Ezt sikerült egy nap alatt összehozniuk:

Írásunk megjelenése előtt nem sokkal jött le a 888.hu-n egy cikk szintén az egyetemi balliberális véleménydiktatúra témájában, így ezek a CEU távozásával együtt valamelyest tematizálták a közbeszédet és az egyetemeken is elindítottak egy diskurzust. Ez a folyamat leképeződött az ÁJK egyik Facebook-csoportjában, az úgynevezett Közéleti Körben is: a diákok nemtetszésüket fejezték ki a cikkekkel kapcsolatban - ami az egyetemi kar mondhatni határozottan baloldali elhajlását figyelembe véve nem meglepő – és tanáraik védelmére keltek.

A cikk megjelenése után egy héttel, november 28-án az említett ÁJK Közéleti Kör Facebook-csoportban az egyik tag, egy diák, közzétett egy bejegyzést, amiben felhívta diáktársai figyelmét egy új, „egyetemeken átívelő bázisdemokratikus alapú szerveződésre” amely a „diákok és egyetemek érdekvédelmével foglalkozna”. A pontos részletek megbeszélését vasárnapra tűzte ki, azaz december 2-ára.

Ez a tény csak azért fontos, mert az így létrejött szervezet december 8-án már coming outolt a baloldali Új Egyenlőség hasábjain. 

Ez a szervezet a Hallgatói Szakszervezet, amelyről egyelőre annyit tudunk, hogy alapítója Nagy Klára, aki a Corvinus Társadalomelméleti Kollégiumában kapott marxista kiképzést. A szervezet november 14-én, az ELTE Társadalomtudományi Karán tartott információs sztrájk (ennek keretében előadásokat tartottak a társadalmi nemek vizsgálatának fontosságáról) után alakult hallgatói fórumon született, alapító gyűlését a november 24-én a CEU-ért hirdetett tüntetés után, a Kossuth téren kialakított „Szabad Egyetemen” tartották. Önmeghatározása szerint bázisdemokratikus szervezet, melynek fő szervei a rendszeres fórumok, a közösségépítés és az önképzés.

A „szakszervezet” jelképe egy baloldali anarchista körökben jól ismert szimbólum, amit a szerb rendszerdöntögető, Soros-kiképző Szrgya Popovics „Otpor!” mozgalmától vettek át:

Az ökölbe szorított kézfejet használták az Arab Tavasz és a Soros-által szervezett grúz forradalom során is:

Erősen indítottak, mert december 8-án már együtt vonultak az Olvasóink által ismert A Város Mindenkié csoporttal.  Na, most az egy dolog, hogy ilyen gyorsan összegrundoltak egy szervezetet, de talán példa nélküli, hogy alig egy héttel a létrehozás után már helyet kapnak a felszólalók között egy fontosnak tartott tüntetésen a „rabszolgatörvény” ellen. Bizonyára olvasóink is érzik az iróniát abban, hogy diákok tüntetnek a túlóra ellen, de erre a magyarázatuk a munkás-diák szolidaritás (igazán kommunista csengése van, nem?).

A Hallgatói Szakszervezet alapító ülése tehát a Kossuth teret elfoglaló Szabad Egyetem által szervezett eseményen volt. Az világosan látszik, hogy a két szervezetnek köze van egymáshoz, hiszen gyakorlatilag ugyanaz a logójuk.

Ez a két diákszervezet együtt hirdette meg csütörtök estére a Kossuth térre a demonstrációt, amely során a tüntetők megdobálták a rendőröket és a Parlament épületét, gyújtogattak és randalíroztak a Nemzet háza előtt.

Vajon véletlen, hogy szinte gombamód szaporodnak a diákszervezetek? Tény, hogy az egyetemistáknak van minden társadalmi csoport közül a legtöbb szabadidejük, de kezdődik a vizsgaidőszak, az utcán való balhézás helyett tanulniuk kellene. Elgondolkodtató, hogy az „Otpor!” is diákszervezetnek indult...

2018.12.11.

Nemrég beszámoltunk róla, hogy Soros György és az általa finanszírozott alapítványok egyre erősebb pozíciókat építenek ki Afrikában, ahol komoly hálót szőttek több ország nyersanyag kincsei és politikai intézményei köré.

A milliárdos spekuláns fia, Alexander Soros szinte élőben tudósít a közösségi médiában afrikai útjairól és a helyi vezetőkkel való találkozásairól. Így tett az elmúlt napokban is, tucatnyi fotót, cikket, videót közzétéve a Twitteren, Instagramon és a Facebookon.

Aktuális fekete-afrikai körutazása után, Norvégia felé vette az irányt, azonban 24 órás megállót iktatott közbe a kontinens észak-nyugati részén található Marrakeshben, Marokkó negyedik legnagyobb városában.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kellett ezt a megállót közbe iktatnia a Soros-birodalom trónörökösének és miért érdekes ez egyáltalán.

A válasz nem meglepő: a háttérben ismét a migrációs biznisz állhat.

Szombaton szerte a világból 70 város vezetői - támogatandó az ENSZ migrációs csomagját – megállapodtak abban Marrakeshben, hogy szorosabban együttműködnek a tömeges migráció kezelésében.

Az ENSZ 193 tagországa az Egyesült Államok kivételével júliusban véglegesítette a Globális megállapodás a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról című egyezményt. A csomagot a hét elején hagyták jóvá a marokkói városban, de több európai ország – köztük Magyarország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország – úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak hozzá.

Ennek ellensúlyozására gyűltek össze több mint 70 város vezetői, és vitatták meg, hogyan lehet jobban kezelni a tömeges migrációt.

A paktum célja az illegális migráció felgyorsítása, és minden áron való legálissá alakítása. Az ENSZ migrációs tervét az Európai Bizottság is felkarolta és ismét napirendre került a migránsok betelepítése azon országokba, amelyek nemet mondtak a kötelező kvótára.

A fentiek miatt már érthető, hogy a Soros fióka miért is érezhette ennyire fontosnak, hogy zsúfolt naptára ellenére, megállót iktasson közbe a konferenciázó migránspártiaknál. Így akár személyesen is felügyelhette Európa megszállásának és elárulásának hadmozdulatait.

Különösen érdekes, hogy a hétfőn nagy médianyilvánosságot kapott Sors-terv 2.0-ként elhíresült dokumentumból kiderül, hogy Sorosék brutális sebességgel és módszerekkel kívánják véghezvinni Európa bevándorlókontinenssé alakítását.

A Soros-terv 2.0 legfontosabb elemei

  • Állandó betelepítési mechanizmus létrehozása (Afrikából, Közel-Keletről az unióba).
  • Állandó útvonalak megteremtése a gazdasági bevándorlók számára is, kékkártya-rendszer. Már nemcsak „menedékkérők" betelepítéséről beszél nyíltan a terv, de a gazdasági bevándorlókat is legalizált módon szeretnék beengedni Európába.
  • Állandó belső áthelyezési mechanizmus (korábbi kvótarendszerhez hasonló új rendszer). Menedékjog-elismerési ráták tagállamok közötti konvergenciája:
  • A menekültstátusz odaítélésének arányai legyenek kiegyenlítettek minden EU-tagállamban.
  • Az önkormányzatok közvetlen (nemzetállamok feletti) ösztönzése a bevándorlók befogadására és ellátására.
  • Új migránsbefogadó központok létrehozása a közép- és kelet-európai országokban. Menedékkérőkre vonatkozó cseremechanizmus az egyes uniós országok között.
  • A bevándorlók jobb, hatékonyabb tájékoztatása befogadásuk uniós lehetőségeiről.
  • Szolidaritási hozzájárulás (adó) beszedése azon országoktól, akik nem szeretnének bevándorlókat átvenni vagy befogadni.

A napfényre került dokumentum egyik sarokpontja, hogy a nemzetállami kormányokat kikerülve, az önkormányzatok segítségével hajtanák végre a bevándorlók betelepítését a Sorosékhoz hűséges és alaposan megfizetett erők.

Láss csodát, Marrakeshben pont olyan városok vezetői gyűltek össze, akik hajlandóak szembe fordulni az országaikat irányító bevándorlásellenes kormányokkal is. Mit ad Isten, Alexander Sorosnak pont itt kellett 24 órás rendkívüli megállót beiktatnia…

Zárásként ajánljuk a Brüsszelből irányított, Euronews nevű fake news-gyár marokkói beszámolóját, ahol tőről metszett propagandával támadják a migrációt megállítani akaró európai államokat, miközben piedesztára emelik a Sorosék által finanszírozott, migránsokat (oppárdon, könnyes szemű menekülteket)  szállító és pátyolgató álcivil szervezeteket.

Ezeket a cikkeket olvastad már?