Blogolj!
2020.05.22.

Több hónapnyi nehéz COVID-19 elleni küzdelem után épphogy csak fellélegeznénk, bombahírként jelent meg Macron francia elnök és Merkel német kancellár legújabb ötlete. Egy földi halandó számára valószínűleg felfoghatatlan, 500 milliárd eurós (180 000 milliárd forint) EU alap felállítását javasoljak. A legijesztőbb ebben viszont nem az összeg mértéke, hanem a súlyosm ámbár burkolt politikai szándék, egy liberális föderális birodalom megalapozása, a majdani Európai Egyesült Államok.

Merkel és Macron hangsúlyozták, hogy a koronavírus-járvány az EU legnagyobb megpróbáltatása, ezért van szükség eddig nem használatos megoldásokra. Már meg sem lepődünk, hogy a Soros-blog, a Project Syndicate elsők között volt, aki ráugrott a témára és felvázolta az EU előtt álló nagyszerű lehetőséget. Természetesen a cikk írójának nem annyira a gazdasági és társadalmi károk helyreállítása fontos, hanem Soros elvbarátjaként a születendő politikai föderációt helyezi a figyelem központjába.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük. Legutóbb írásunkban pedig Sorosék legújabb pénzügyi bűvészkedését mutattuk be.

Merkel liberális pálfordulása

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha majd évek múlva visszatekintünk, akkor az alap felállítása nemcsak a koronavírus elleni küzdelemben, hanem az EU történelmének egyik legfontosabb momentuma lehet. A Soros-blog már az EU „Hamiltoni pillanatának” tekinti az e heti bejelentést, hisz az esemény nagyban hasonlít a pillanatra, amikor az USA egy laza konföderációból egy politikai föderációvá vált az 1790-es adósságkezelés.

A pénzügyi spekulánsok világában az 500 milliárd euró nem is tűnik olyan kirívónak, hisz a központi bankok és pénzügyi intézmények naponta mozgatnak ezer milliárdokat. Az ötlet azért is meglepő az európai politikát ismerőnek, mert Merkel még a 2008-09-es válság kezelést követő években is folyton azért kardoskodott, hogy ne a német adófizetők állják a bajba jutott országok cechét. Ráadásul még Soros György is kritizálta Merkelt, hogy anno megfúrta a közös euróválság kezelést. Viszont nem kellett sokat várni, és szemtanúi lehetünk a német kancellár pálfordulásának, mindezt karöltve a liberális francia elnökkel.

A Merkel-Macron paktum lényege tehát nem a pénzügyi oldalról érdemes megközelíteni, hanem inkább a javasolt gépezet és feltételrendszerét érdemes jobban szemügyre venni. Mert ugye, ahogy már megszoktuk ismét az ördög a részletekben bújik meg. Sorosék három kulcs tulajdonságát emelik ki a születendő új fiskális rendszernek, amiknek köszönhetően teljes átalakulás mehet végig az európai politikában.

Közös kötvénykibocsátás

Elsősorban az elképzelés szerint a szükséges pénzösszeget kötvények kibocsátásával teremtenék elő az EU nevében, amely mögött garanciaként a tagállamok és az EU már létező bevételi forrásai állnának. Mérföldkő lenne az EU történetében, hogy a szükséges pénzügyi forrásokat nem a tagállamok dobnák össze, hanem egy pénzügyi termék biztosítaná. Igen, jól olvassák, ez nagyban hajaz a már korábban megismert eurókötvény vagy örökjáradék konstrukcióhoz, amiről már korábban írtunk. Ráadásul eddig folyton arról hallottunk, hogy a német közvélemény elvből elutasítja még a gondolatát is annak, hogy valamikor ők fizessék a bajba jutott déli országok adósságát. Ez egy veszélyes politikai játék, mert nem valószínű, hogy a németek változtattak álláspontunkon és le fogják nyelni ezt a békát.

Adóemelés összeurópai adónemen keresztül

Másodsorban a fiskális unió egyik alapfeltétele, hogy legyen miből gazdálkodni, így a már meglévő költségvetési keretet (a GNI 1.2%) bővíteni kellene közel duplájára. Ez csakis új összeurópai adó kivetését jelentheti, mégpedig olyan határon átnyúló tevékenységekre kell gondolni mint a szén-dioxid-kibocsátás, pénzügyi vagy egyéb digitális tranzakciók. Ha nagyobb a torta, nagyobb szeleteket is lehet vágni, de ezen burkolt „európai eszme” mögött felsejlik egy erőltetett közösségi összetartozás, hisz politikai csatározások sorát indítja meg, hogy ki milyen módon mekkora mértékben részesedjen a többletforrásokból. Valószínűsíthető, hogy azon projektek illetve államok fognak elsősorban prioritást élvezni, amelyek meghajolnak a magasztos európai eszme előtt.

Adósrabszolgaság

Harmadsorban, az elképzelésnek a politikailag egyik legveszélyesebb pontjához értünk, hisz a konstrukció precedenst teremthet. Az EU kölcsönt venne fel, így nem a tagállamok befizetéseiből állnák a különböző projektek költségeit. Veszélyes abból a szempontból, hogy ezentúl könnyen lehet majd hivatkozni arra, hogy nincs szükség a tagállami befizetésekre, elég papírt kibocsátani a pénz előteremtéséhez. Gyorsan elérkeztünk Soros dédelgetett álmához, a káros örökjáradék kötvény ötletéhez, ami lényegében az adósrabszolgaság előszobája. A Soros-blog nem is rejti véka alá, hogy az 500 milliárd euró után könnyen jöhet majd 1 000 milliárd a digitális forradalomra, 2 000 milliárd az elektromos autók térnyerésére vagy majd 3 000 milliárd a klímavédelemre. Valószínűleg senki nem tudja elképzelni az összeget, amiről szó van. De hogy érzékeltessem a 6 500 milliárd euró (2 275 000 milliárd forint) a magyar éves GDP közel 45-szöröse. Eszméletlenül sok pénzről és irdatlanul nagy hatalomkoncentrációról beszélünk, ami az EU jelenlegi formájának végét jelentené.

Liberális Birodalom előszobájában

Összességében nyugodtan állíthatjuk, hogy amennyiben sikeres lesz az alap felállítása, az Európai Unió elindul egy olyan úton, amiről letérni már nem lehet. Természetesen a jelenlegi szabályok alapján Magyarországnak vétó joga van minden költségvetést érintő témában. Ebből a szemszögből még veszélyesebb a szavazati jog felfüggesztésével járó fenyegetések, amivel az elmúlt időszakban volt kénytelen az Orbán Viktor vezette kormány szembesülni. Vagy talán nincsenek véletlenek? Mindenesetre résen kell lennünk, mert egy nap könnyen ébredhetünk arra, hogy egy új Liberális Birodalom lakói lettünk.

2020.05.21.

Ahogyan arról elsőként a Tűzfalcsoport beszámolt, Soros bedobta legújabb válságkezelési tervét az EU által kibocsátandó örökjáradék-kötvényekről. A legközelibb szövetségesei, talán jobban mondva bábjai, pedig egyből kifejezték támogatásukat. A baloldali spanyol kormányfő, Pedro Sánchez gyakorlatilag egyből rárepült az ötletre és felvetette a pár nappal később tartott uniós csúcstalálkozón, hogy Soros javaslata nyomán olyan adósságkonstrukciót kellene kialakítani, amit lejárat nélküli adósságeszközökkel finanszíroznának, és amely határtalan időre biztosítana kamatfizetést.

Április 22-én, szintén a Project Syndicate oldalon közölt írásában Soros kifejezetten arról írt, hogy a spanyol kormány úttörő szerepet játszik az örökjáradék-kötvények bevezetésében.

A spekuláns szerint az Európai Tanácsnak alaposan meg kellett volna fontolnia a spanyol kezdeményezést, mert az a „legátgondoltabb és leginnovatívabb ötlet”. Valahol rendkívül gyomorforgató, hogy jóllehet egyértelműen ő találta ki, miként lehetne rabszolgasorsba taszítani egész Európát, erről egy írást is közöl, majd szó szerint alig pár nappal később ugyanő megpróbálja eladni, hogy az egy tagállami kormány innovatív ötlete...

Nem csoda, hogy Pedro Sánchezt választotta szócsövének Soros: régről ismerik már egymást, és a milliárdos spekuláns megbízható szövetségest tudhat maga mellett a spanyol baloldali politikus személyében. Ő az egyik legjobb bevándorláspárti tanítványa, készségesen fogadja Spanyolország kikötőiben a migránshajókat kormányzása kezdete óta. Kormánya a marokkói spanyol enklávékat körülvevő szögesdrótot is el akarja távolítani, hogy az azt megmászó illegális migránsok ne sérüljenek meg.

Sánchez korábban részt is vett a Soros-hálózat munkájában a National Democratic Institute kötelékében. Sőt, belpolitikai botrány robbant ki abból, hogy miniszterelnökké válása után nem sokkal titokban, a hivatalos programjában való feltüntetés nélkül fogadta Sorost, még mielőtt bármilyen külföldi politikussal találkozott volna, sőt, többször fogadta a spekulánst, mint Pablo Casadot, az ellenzék vezetőjét. A kapcsolat Sorosék és a spanyol miniszterelnök között továbbra is élő, idén januárban Davosban a Világgazdasági Fórumon találkozott a spekuláns fiával, a birodalom (egyik) örökösével, Alexander Sorossal.

Egy spanyol professzor, César Vidal szerint Sánchez célja, hogy Spanyolországot Soros és a hozzá hasonló globalisták protekturátusává tegye. A vele készült interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy a spanyol miniszterelnök „titokban találkozgat Sorossal, az embereit magas pozíciókba helyezi, Soros fiával szelfizik és mindemellett úgy teljesíti a milliárdos terveit, mintha házi feladat lenne.” Nos, láthattuk, a jó tanuló gyorsan be is adta a házit, de szerencsére egyelőre a többi európai állam- és kormányfő nem vevő az örökös rabszolgasorsra.

2020.05.20.
Mutasd nagyobbnak, tekintélyesebbnek magadat annál, amilyen vagy – ez a félrevezetés egyik legősibb tétele, és előszeretettel élnek vele Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának támogatottjai is. Az alábbi példa azt szemlélteti, hogyan képesek „megsokszorozni” a hangjukat a liberális jogvédők.

A napokban három szervezet, a Civil Liberties Union for Europe, az Access Now és a Társaság a Szabadságjogokért feljelentette Hazánkat Brüsszelben, amiért állításuk szerint a koronavírus-járvány elleni védekezést „maszkként” használva a kormány valójában a jogállam és az alapvető jogok aláásásán munkálkodik.

Az NGO-k azonnali beavatkozást, Magyarország példás megbüntetését követelik a GDPR szabályok átmeneti felfüggesztése és a rendeleti kormányzás miatt.

Az Access Now és mostani bejegyzésük központi figurája, Hidvégi Fanny ezek után az EU Obserwernek azt nyilatkozta, hogy Magyarország az elrettentő példa, s rajtunk lemérhető, hogy miért veszélyesek azok a törekvések, amelyek különböző mobilalkalmazások bevetésével próbálnák segíteni a vírus elleni védekezést vagy a közrend fenntartását.

Hidvégi Fanny a TASZ és az Access Now közötti kapocs

(Ilyen irányú próbálkozások világszerte vannak, a lényegük, hogy a mobilra telepített alkalmazás hasznos információkkal látja le a használóját, és közben segíti a hatóságokat a karantén betartásának ellenőrzésében, vagy riaszt, ha olyan személy jött a közelünkbe, aki aztán megbetegedett. A cikk egyébként alapvetően nem is ezekről, hanem az arcfelismerő szoftverekről szól, amelyek nagyban segíthetik a bűnözés felszámolását.)

Hidvégi nem részletezte, mikor és hogyan élt vissza a magyar állam az emberek adataival, vagy a „brüsszelita” portál nem közölte részletesen az álláspontját, mindenesetre jellemző, hogy ebben a kérdésben is Magyarország lett az unió mumusa.

A 444.hu-nak ugyanő arról beszélt, hogy a biztonság vagy az egészség nem előzheti meg például a szólásszabadságot, de a többi szabadságjogot sem, majd előállt azzal az összeesküvéssel, miszerint a terrorizmus elleni harc csakúgy, mint a koronavírus elleni harc sok esetben csak ürügy arra, hogy a kormány jobban megfigyelhesse az állampolgárait. (A videó végén egyébként kibújik a szög a zsákból, kiderül, hogy az egész csak egy reklám, amikor elhangzik: ezért fontos, hogy támogassuk az olyan szervezeteket, mint a TASZ.)

És Hidvégi Fanny ugyebár nincs egyedül a félelmével, hiszen fentebb említettük, három jogvédő szervezet is Brüsszelhez fordult.

Csakhogy Hidvégi Fanny mindháromnak tagja. Ő az Access Now brüsszeli irodájának vezetője, emellett a TASZ elnökségi tagja, a TASZ pedig a Civil Liberties Union for Europe tagszervezete. Így lesz tehát egyetlen véleményből rögtön három, ráadásul nemzetközi álláspont.

Ehhez a megoldáshoz viszonylag gyakran nyúlnak a Soros György bőkezű támogatását élvező szervezetek, és előszeretettel hivatkoznak egymásra olyan esetben is, amikor valamit meg kéne indokolni. A séma ilyenkor az, hogy „TASZ és az Access Now észrevételei”, a „TASZ és az Access Now közös véleménye” stb.

A tanulság tehát az, hogy a szélsőliberális jogvédők visszaélnek az emberek jóhiszeműségével, és úgy próbálják széles körben elfogadott nézetként eladni a hazugságaikat, hogy álcivil szervezetek egész sorát felvonultatva nagyobbnak, tekintélyesebbnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

2020.05.19.

Alig telt el pár nap az adósságrabszolgaság (örökjáradék) legújabb ötletének belebegtetése óta, Soros és elvbarátai nem tétlenkedtek. Egy kicsit átcsomagolva, de hasonló elveken alapuló (hatalomkoncentráció, pénzteremtés, értékpapírosítás, adósság finanszírozás) ötlettel rukkoltak elő Soros blogján, a Project Syndicate hasábjain. Az ötlet roppant egyszerű és egyben veszélyes is: pénzügyi intézmények egy szűk csoportja kihasználva az államok sebezhető helyzetét a COVID-19 válság miatt, pénzt kölcsönöznek kicselezve a szokásos, átlátható folyamatokat. Valószínűleg ez az ötlet is csak egy maréknyi országnak lesz imponáló, és ugyanolyan sorsa jut mint a koronakötvény vagy az örökjáradék, annyi különbséggel, hogy Soros most bűnbakként valószínűleg újra előveszi Angela Merkel német kancellárt.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük.

Nem kétséges, hogy a koronavírus okozta válság az egész világot megrengette, és nagy feladat elé állította a nemzeti kormányokat. Számtalan gazdasági cikk taglalta már, hogy az államok kvázi korlátlanul öntik a pénzt a gazdaságba, akár a GDP 20-30%-át is kitévő intézkedéscsomagokat fogadnak el, hogy mentsék ami még menthető. Viszont ahogy lenni szokott, még a legjobb gazdasági kimenetelek esetén is, meglesz a böjtje ezen intézkedéseknek. A gazdaság megtorpanása mellett, az államok költségvetése elszáll, és az adósságok az egekbe emelkednek. A hiénák, jelen esetben Soros és társai ugrásra készen figyelik a legújabb zsákmányt, ami megközelítőleg 2 500 milliárd amerikai dollárt tesz ki. Legalábbis számításaik szerint a következő években ennyi finanszírozásra lesz szüksége a bajba kerülő országoknak. Véleményük szerint az egyes országok képtelenek lesznek önmaguk finanszírozni (vagy csak nagyon drágán) a koronavírus előidéző intézkedéseiket, a gazdasági visszapattanás lassú lesz, és a kilábalás jócskán elhúzódhat még több bizonytalanságot okozva.

A Soros-blog tovább megy, és szerinte az egész folyamatot ki kell szervezni, a megszokott folyamatoktól teljesen eltérve kell „kisegíteni” a bajba jutott országokat. Egy ún. különleges célú gazdasági egységet (special purpose vehicle, SPV) kell létrehozni, hogy egyrészt a finanszírozókat a bizonytalanságból fakadóan ne érinthesse a tovagyűrűző kár, másrészt a nyújtott hiteleket tovább lehessen értékpapírosítani, ami újabb pénzkeresési lehetőség. Valószínűleg sokaknak már dereng, hogy már valahol a közelmúltban hallottunk az értékpapírosításról, de előbb nézzük meg miért is szükség az SPV felállítása. Az SPV tekinthető egy olyan vállaltnak/alapnak, amit kizárólag egy többnyire kockázatos folyamatra hoznak létre, és árva gyerekként kezelve csak a hasznot fölözik le az ügyletekről, a bajban meg magára hagyják.

A jelenlegi bizonytalan helyzetből adódóan a hitelezés kockázatos, ezért sem mernének közvetlenül finanszírozni olyan intézmények mint az IMF vagy más multilaterális pénzintézetek, inkább vezető jegybankokkal karöltve irányítani akarják a folyamatokat az SPV-ék segítségével. Az ördög mindig a részletekben bújik meg, így a Soros-elv itt is felismerhető: az SPV kötvényeket (!) bocsát ki, amit a vezető jegybankok megvásárolnak (tisztázatlan ár, kamat, feltételek mellett), majd az ebből befolyó összeget az SPV tovább hitelezi az országoknak (ki tudja milyen felételek mellett). Ez a séma teljesen egybevág a korábban megismert Soros-tervvel miszerint egy Helyreállítási Alap, ami mögött az EU vagy lejárat nélküli kötvényeket bocsát ki, amiből befolyó összegből finanszírozza a COVID-19-ből fakadó gazdasági talpra állást. Mi magyarok mondhatnánk: egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.

A méretéből adódóan már most óriási összegekről beszélünk (2 500 milliárd amerikai dollár), de a fentebb említett értékpapírosítás lévén még több pénzt lehetne csinálni. Az értékpapírosítás, köznyelven szólva pénzügyi bűvészkedés, egy olyan folyamat mely révén bizonyos pénzügyi követeléseket (pl. hitel) magasabb hitelminősítésű értékpapírra alakítják át, majd azt különböző befektetőknek eladják. Láttunk már ilyet, alig több mint 10 éve a 2008-09-es válság során, hisz a kockázatos ügyletek csomagolták át és kereskedtek vele óriási mértékekben. A pénzügyi válság kitörését megelőzően csak az USA-ban az értékpapírosítási üzletág óriási mértéket öltött: nyolc év alatt hatvanszorosára nőtt és elérte a közel 3 000 milliárd dollárt. A befektetők éhsége ki lett elégítve, de ahogy a lufi kipukkadt, az egész világ – főleg Európa beleremegett. A hiénák meg a keselyűk viszont újra vérszagot éreznek, ezért előbújtak és remélve, hogy sokan elfelejtették, újra megpróbálkoznak ezzel a toxikus eszközzel.

Természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az SPV-t az azt finanszírozók fogják irányítani. Így a befolyó összegek felett is a kötvényeket vásárló pénzügyi befektetők rendelkeznének eldöntve, hogy melyik ország mennyi pénzt, mire és milyen feltételek mellett kapna. Ha egy bizonyos szemszögből nézzük, a komoly kihívások előtt lévő országok helyzetéből akarnak egyesek vérszívóként profitálni az önmaguk által felállított szabályok alapján. Ráadásul egy szó sem esik arról, hogy ki felügyelnél ezt az SPV-t, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak. Röviden szólva Sorosék egy olyan globális pénzügyi intézményt terveznek felállítani, ami kvázi önállóan tudná befolyásolni a különböző országok gazdasági és politikai folyamatait.

Soros György és spekuláns társai nem tétlenkednek, és folyamatosan meredekebbnél meredekebb ötleteket dobnak be a köztudatba. Kihasználják, hogy az Európai Unió nagyon lassan reagál a COVID-19 okozta válságra, illetve az országok kimerítik tartalékiakat. Így kapóra jöhet számukra minden pénzügyi bűvészkedés, és eddig nem használatos pénzügyi termékek (koronakötvény, örökjáradék), hogy adósságrabszolgaságba lökjék az országokat. Szerencsére vannak nyitott szemmel járó politikusok, köztük a magyar miniszterelnök, aki nem akarja még inkább eladósítani a jövő generációit vagy Németország, akik hallani sem akarnak a tulajdonképpeni tagállamok közötti adóságegyesítésről. Anno Soros György Angela Merkelt hibáztatta azért, hogy kilenc évvel ezelőtt nem állt amellett, hogy az EU kvázi föderális államként oldja meg az euróválságot. Ezzel szemben Angela Merkel helyesen azt javasolta, hogy a tagállamok önmaguk oldják meg a problémáikat. Valószínűleg ugyanezen gondolat alapján ellenzi most is Németország, hogy a tagállamok egyesítsék problémáikat, amivel csak még inkább a hitelező hiénák karjaiba löknék magukat. Sorosban nem csalatkozunk, hisz minden egyes lépése a nemzeti államok lebontására irányul, és folyamatosan a még nagyobb központosításon dolgozik, reménykedve az örök időkig tartó haszonban

Ahogy eddig is láttuk, Soros György és társai minden válságot arra használnának fel, hogy még nagyobbat szakítsanak. Minden egyes gondolatuk az, hogy hogyan lehet kiszipolyozni még jobban a bajba jutottak vérét. Ráadásul tennék mindezt minden felhatalmazás nélkül, kiskapukat kihasználva, nem rettenve meg a már jól bevált, ámbár sokakat megkárosító pénzügyi bűvészkedésektől sem.

2020.05.18.

Egy német lapnak adott interjúban Soros kifejezte abbéli aggodalmát, hogy az Egyesült Királyság példáját követve Olaszország is elhagyhatja az uniós blokkot. A koronavírus-járvány ideje alatt Itália nem kapott megfelelő támogatást Brüsszelből, ezért érthető módon nőtt az euroszkepticizmus az országban. A spekuláns attól tart, hogy Salvini vezetésével megvalósulhatna az „Italexit”, azaz az olaszok kilépése az EU-ból.

Az Augsburger Allgemeine újságnak Soros elmondta, az olaszok mindig Európa pártiak voltak, már csak azért is, mert nem bízhattak saját kormányaikban. A német lapban is próbálta népszerűsíteni az ötletét az örökjáradék-kötvényekkel kapcsolatban, fogadkozva, hogy azt nem kell visszafizetni, csak az éves kamatokat. A milliárdos valószínűleg azért támadja Salvinit, mert a Lega párt vezetője múlt hónapban támadta az EU ötletét az Európai Stabilitási Mechanizmus kapcsán, mondván: nem akarja, hogy örökre eladósodjon, és azt sem, ha a gyerekei adósai lennének Pekingnek vagy Berlinnek”. A volt belügyminiszter nyilvánvalóan világosan látja, hogy a külső szereplők irányában fennálló adósság az ország szuverenitását veszélyeztetni. Nem csak pénzügyi szempontból, hanem más kérdésekben is, hiszen könnyen zsarolhatóvá teszi az adós államot.

Úgy tűnik, a járvány és az arra adott európai válasz, jobban mondva annak hiánya még hosszútávú hatásokat okozhat a kontinens politikájában: a sokat emlegetett szolidaritás nyomait szinte alig lehetett észrevenni. Az EU tulajdonképpen magukra hagyta a tagállamokat, látszatintézkedésekkel pótolta a valódi cselekvést (mint például az a „szolidaritási akció”, hogy román orvosokat küldtek Olaszországba segíteni, miközben a románoknál sorra betegedtek meg az egészségügyi dolgozók), majd most a gazdasági kérdéseket sem tudja megoldani. Erre a látványpékségre mutatott rá egy-olasz EP képviselő, Isabella Tovaglieri is. A képviselő kifakadt azon, hogy az EU nem valódi segítséget nyújtott, nem igazi szolidaritást vagy szeretetet mutatott ki, hanem pusztán opportunista volt a „válságkezelése”. Szerinte emiatt Olaszország soha többé nem fog bízni az EU-ban.

A helyzetet nem segítette Mark Rutte holland miniszterelnök reakciója: egy teherautósofőr videón arra kérte, ne adjanak pénzt a „délieknek”, mire a kormányfő feltartott hüvelykujjával jelezte egyetértését. Ezután az olaszok részéről az Olasz Testvérek párt vezetője és EP képviselője is jelezték, az EU készüljön fel egy olyan helyzetre, amikor az olaszok már nem lesznek tagjai.

A BBC rádiójában Anand Menon európai- és külpolitikai professzor elmondta, hogy az olaszok több mint 60 százaléka tartja rossz dolognak az uniós tagságot, ez pedig a populista politikusok térnyerésének kedvezhet. Egy május közepén tartott felmérés szerint a Lega most 26,8 százalékon áll, ezzel a legerősebb párt Olaszországban. Talán ezért kezdett el aggódni Soros?

2020.05.14.
Előző cikkünkben bemutattuk, hogyan képeznek Brüsszelben, az uniós adófizetők pénzén olyan fiatal újságírókat, akik aztán politikai aktivistaként szolgálják munkájukkal Soros György nyílt társadalomról vallott nézeteinek európai szintű megvalósítását. Mint az alábbiakból majd kiderül, Brüsszel és a spekuláns alapítványi hálózata a kiképzés után sem engedi el az őket kiszolgáló lakájmédia riportereinek kezét.

Kezdjük rögtön egy önleleplezéssel.

Jávor Benedek, a mérhetetlen Párbeszéd egykori EP-képviselője Karácsony Gergely jóvoltából a hátsó ajtón kulloghatott vissza Brüsszelbe, miután pártja az MSZP-vel közösen katasztrofális verséget szenvedett a 2019-es uniós választáson. Az ősz végén ugyanis az immár balliberális vezetésű főváros képviseleti irodát nyitott az EU szívében, amelynek vezetésével őt bízták meg. Hogy a budapestieknek mi hasznuk ebből, egyelőre nem világos, mindenesetre a Párbeszéd a közelmúltban elbüszkélkedett vele, hogy Jávor kezdeményezésére idén is meghirdetik a #IJ4EU, vagyis az oknyomozó újságírás az Európai Unióért pályázatot.

Ha a független-objektív újságírást egy politikus kezdeményezésére támogatják, az elve gyanús. De az IJ4EU-nak persze semmi köze a függetlenséghez, ahogy azt mindjárt látni fogjuk.

A programnak három finanszírozója van. Az Európai Bizottság mellett Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata, valamint a norvég Fritt Ord, amelynek ügyvezető igazgatója, Knut Olav Åmås Soroshoz hasonlóan Karl Popper követőjének tartja magát.

Ezek után nem meglepő, hová vándorolnak az IJ4EU-n keresztül kiosztott milliók. A projekt honlapján tavaly februárban büszkén hirdették, hogy nekik köszönhetően kapott lendületet Magyarországon az oknyomozó újságírás.

A beszámolóból kiderül, hogy a 2018-as nyertesek között volt a Soros hálózat által amúgy is támogatott Direkt36 munkatársa, Panyi Szabolcs és az Átlátszó több szerzője, köztük Kőműves Anita, aki 2005-től amíg csődbe nem ment a „független” Népszabadságnak dolgozott, utóbb pedig több nyugati lapnak írt a magyar kormányt lejárató cikkeket.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy Panyi IJ4EU finanszírozásával készített cikkeinek terjesztésében részt vett a 444, aminek működésében fontos szerep jutott a Media Development Investment Fund (MDIF) nevű befektetési alapnak. Ez a Soros György közreműködésével alapított, és pénzügyi hozzájárulásával fenntartott szervezet 39 országban hozzávetőlegesen 111 médiavállalatot támogat, persze kizárólag olyanokat, amelyek „kritikus”, „független” és „demokratikus” lapokat és internetes portálokat tartanak fenn – mint amilyen például a Magyar Narancs is.

Szembeötlő átfedés van egyébként az IJ4EU és az MDIF által támogatott médiumok, valamint egy másik oknyomozó újságíróknak kiírt pályázat médiapartnerei között. Ugyanis az OSF által bőkezűen támogatott Transparency International fiatal, illetve leendő újságíróknak kiírt programjaihoz is többnyire a Népszava, az Index, a Magyar Narancs és az Átlátszó.hu nyújtott szerkesztőségi hátteret.

A nemzeti sajtó tehát komoly hátrányban van: az uniós pénzek és a Nyílt Társadalom Alapítványok forrásaiból hosszú évek óta képzik azokat a „független” aktivista újságírókat, akik aztán jól  meg is fizetnek különböző ösztöndíjprogramokat és pályázatokon keresztül, hogy a nemzetek lebontásán dolgozzanak és a multikulturális világrendet propagálják.

2020.05.12.

Ha még nem múltál el 30 éves és újságírónak készülsz vagy már van a hátad mögött két év tapasztalat, akkor van egy új lehetőség most a számodra. #Youth4Regions. Ha te leszel az egyik szerencsés (…) képzéseken vehetsz részt, elismert újságírók fognak mentorálni, akikkel együtt dolgozhatsz, és ellátogathatsz szerkesztőségekbe, uniós intézményekbe is” - hirdeti Facebook-oldalán az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete.  



 

Az avatatlan szem számára ártalmatlannak tűnő hirdetés mögött politikai célok rejlenek, amelyek akkor vállnak világossá, ha megnézzük, miből is áll a fiatal, pályakezdő és ezért könnyen befolyásolható újságírónövendékek képzése, illetve, hogy kik azok, akik a kezdeményezés mögött állnak

 

A Youth4Regions-t évek óta újra és újra meghirdetik, a kiválasztottak pedig Brüsszelben, az unió szívében szerezhetnek tapasztalatot. Az egyhetes program három részből áll: elméleti alapozás, gyakorlat a nemzetközi sajtó néhány Brüsszelbe delegált tudósítójának támogatásával, és látogatás az EU intézményeiben.  

 

A program egyik reklámarca, a 2018-as turnusban résztvevő Aurore a Youth4Regions kampányvideójában arról beszél, hogy milyen fontos a független újságírók összefogása, tapasztalatcseréje, mivel az utóbbi években Európa-szerte megszaporodtak a tüntetések és erősödik az “extrémizmus”, a brüsszeli ösztöndíj viszont segíthet a helyzet hosszútávú kezelésében. 

 

Mire gondolhatott a francia lány, mitől, kiktől kell megvédeni az európai embereket, akik tévesen azt hiszik, Brüsszel nem hallgatja meg őket? Orbán Viktor 2014 nyarán beszélt először arról, hogy a liberális demokrácia nem az egyetlen néphatalmi modell, s ezzel ideje lenne végre szembenézni. A következő évben a nemzeti konzervatív és keresztény Jog és Igazságosság nyerte a lenyel elnök- és parlamenti választást. 2016-ben sokak meglepetésére az Egyesült Királyság választóinak többsége a Brexitre szavazott; 2017-ben Andrej Babist cseh miniszterelnökké; 2018-ban kormányra került Olaszországban a Matteo Salvinni vezette Liga; 2019-ben a sárgamellényesek tüntetései megingatták a liberális francia kormányt stb. 

 

Vagyis az utóbbi évek aggasztó jelensége, amire Aurore utalt, az az, hogy előre törtek a nemzeti szuverenitást az Európai Egyesül Államok lázálma elé helyező pártok és politikusok, valamint megerősödtek azok a társadalmi mozgalmak, amelyek beleszólást követelnek az életükre kiható politikai döntések meghozatalába, és elégedetlenek az Európai Unió inkább ideologikus, mintsem racionális működésével. 

 

Ezzel összecsengenek a tavalyi résztvevők nyilatkozatai is: a spanyol Davidet a “független” újságírásért vívott harc folytatására ösztökélte a Youth4Regions, a román Andreea pedig egyebek között azt tanulta meg, hogy újságíróként a társadalmi “egyenlőségért” kell harcolnia, az olasz Francesca pedig végre megértette, milyennek kell lennie a “jövő újságíróinak”.  

 

Említésre méltó az is, hogy például a 2019-es turnus résztvevői az unió CITIES Forum-án mélyíthették el elméleti tudásukat a gyakorlatban. A CITIES az unió városfejlesztési tervéhez kapcsolódik, annak szakmai egyeztető fóruma, amelyen például olyan témákat vitatnak meg, hogy miként lehetne hatékonyabban integrálni a migránsokat, illetve növelni az érdekérvényesítő képességüket. 

 

Összegzésként tehát elmondható, hogy a Youth4Regions valójában egy Soros György nyílt társadalomról vallott eszméit terjesztő politikai aktivistaképzés, és semmi köze a független-objektív újságíráshoz, amivel reklámozza magát. De ugyanez igaz egy másik uniós ösztöndíjprogramra is, amit cikkünk második részében mutatunk be. 

2020.05.09.

Tucatnyi, Soros nyitott társadalomról vallott nézeteit követő és, jellemzően a tőzsdespekuláns támogatását is élvező NGO, valamint nagyszámú szélsőliberális potentát fordult a közelmúltban az Egyesült Államok Külügyminisztériumának elidegeníthetetlen jogokkal foglalkozó bizottságához, amitől lényegében a vallásszabadság, mint egyetemes emberi jog megtagadását követelik. A petíció aláírói között van a Reproduktív Jogok Központja, amely az abortusz teljes korlátozatlanságáért küzd, akárcsak Magyarország “régi barátja”, a Human Rights Watch. 

Miközben az abortuszhoz való jogot magától értetődőnek tartják, azt eltagadják, hogy a vallásszabadság az élethez való joggal együtt a legelső írásba foglalt, és széles körben elfogadott alapvető emberi jogok közé tartozik. Sőt, szerintük a vallásszabadság nem alapvető emberi jog, csupán arra szolgál, hogy egyesek legitimálják a kirekesztést. Ilyen kirekesztésnek tartják például a 2000 éves kereszténység részéről, hogy alapvetően ellenzi a terhességmegszakítást, amit a szélsőliberálisok akár a várandósság 9. hónapjában is elvégezhetőnek tartanak; vagy az, hogy a családot jellemzően egy férfiból és egy nőből álló szeretetközösségnek tartják. 

Bicskanyitogató módon mindezt a koronavírus-járvánnyal kapcsolják össze, amikor azt írják: most, sokkal inkább, mint bármikor, minden országnak az egészséghez és jóléthez való jogot kéne az első helyre tenniük, és ezeket minden ember számára elérhetővé kell tenniük, bármiféle diszkriminációtól mentesen. Figyelemre méltó, hogy a megfogalmazásukban az államoknak nem állampolgáraik vannak, csupán népességük, amely ennél fogva változékony összetételű, és független a vértől, a kultúrától. 

Ebből világos, hogy a petíciójuk egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy egy újabb akadályt sodorjanak el a migráció emberi joggá való emelése elől. Ha ugyanis bárki komolyan venné, amit leírtak, akkor a jövőben egyetlen ország sem hivatkozhatna arra, hogy keresztény, hindu, buddhista vagy muszlim, és ennek megfelelően szeretné megválogatni, kiknek ad állampolgárságot. 

Talán ennél is nagyobb fenyegetést jelent viszont a gyermekvállalást ösztönző, a családokat anyagilag támogató politikát folytató kormányokra, hiszen az amerikai Külügyminisztériumnak címzett levélből az is levezethető, hogy az anyáknak, apáknak, családoknak nyújtott támogatások kirekesztőek azokkal szemben, akik nem nevelnek gyermeket. 

Cnsnews.com is beszámolt a sorosista szervezetek égisze alatt futó kezdeményezésről. Összefoglalójukban megjegyezték, hogy a Soros által támogatott Reproduktív Jogok Központja korábban a Vatikán kizárását követelte az ENSZ-ből. Egy másik aláíró, a Guttmacher Institute azt követelte, hogy tiltsák meg az egyházaknak, hogy kórházakat tartsanak fenn. A Planned Parenthood Federation szintén a Pápai Állam kizárását követelte az ENSZ-ből, és annak betiltását is, hogy a hittanórákon a családról, a nemi szerepekről stb. essék szó a Bibliával összhangban. Mindezek mellett a követeléshez csatlakoztak olyan álkeresztény szervezetek is, mint a Catholics for Choice, amelyeknek annyi közük van valójában az egyházhoz és a keresztény politikához, mint Gyurcsány Ferencnek

2020.05.07.

Nemrég látott napvilágot világunk egyik legnagyobb spekulánsának, Soros Györgynek terve miszerint az EU-nak szüksége lenne egy új típusú adósságpapírra a koronavírus okozta gazdasági problémák kezelésére. Mintha pénzzel, külsőleg, lopakodó föderális láthatatlan kéz irányítása alatt minden probléma megoldódna. Az ötlet méretét tekintve is óriási, hisz 1 500 milliárd euróról beszélünk, ami nagyságrendileg a többéves európai költségvetés másfélszerese vagy a magyar éves GDP több mint tízszerese. Ahogy később látni fogjuk megérzésünk nem csalatkozik, és ahogy mondani szokás az ördög tényleg a részletekben rejlik, így érdemes megfontolni a figyelmeztető jeleket.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben.

Még a pénzügyekben jártás emberek is ritkán találkoznak az úgynevezett örökjáradék fogalmával, de ha mégis többnyire negatív környezetben. Ahogy a neve is utal rá, a kötvénynek nincs lejárata, tehát tulajdonképpen az adósság az idők végezetéig nyomná a vállunkat. Igaz, feltehetően (?) a tőkét soha nem kell visszafizetni, viszont a kamatokat (0,5%) minden évben el kell utalni. Tulajdonképpen az adósságtól soha nem lehet majd megszabadulni, vagy ha mégis akkor a kibocsátó számára lényegesen rossz feltételek mellett.

Figyelembe véve a jelenlegi kamatkörnyezetet (0,6% - 1,3%) és összehasonlítva a megfelelően hosszú kötvényekkel a javasolt 0,5%-os kupon kedvezőnek tűnik, azonban mint minden pénzügyi termék esetén, számolni kell a kötvény piaci és kibocsátáskori árának változásaival. Ez az első figyelmeztető jel, hisz az örökjáradék kötvény az egyik legkockázatosabb pénzügyi termék, mégpedig azért, mert roppant érzékeny a piaci elvárt hozam változására. Jöjjön egy kis matek, amelyben látni fogjuk, hogy a kötvény jelenkori értéke hogyan ingadozhat:

A piaci szereplők mikor befektetések között választanak többek között figyelembe veszik a projekt jelenkori értékét és alternatívákat keresnek, amelyekkel legalább ugyanannyi hozamot realizálnának. A Soros-példa alapján az 1 500 milliárd névértékű örökjáradék kötvény piaci értéke bármekkora lehet 7 500 milliárd és 500 milliárd között, attól függően, hogy a „végtelen” futamidőre vonatkozó elvárt piaci hozamot (r) 0,1 és 1,5% között hova helyezi a piac.

A kibocsátáskor ez óriási kockázat az EU-nak, hisz kedvezőtlen helyzetben a kibocsátásból befolyó összeg a névértéknek akár a fele, akár a többszöröse is lehet. Csak bízni lehet politikai felsővezetőink éleslátásban, tisztán látják ezen jelentős kockázat tényét. Sajnos, kiábrándító tény, hogy mivel az EU-t alkotó 27 tagország gazdaság alapjai jelentősen eltérnek, így a névértéknél lényegesebben kisebb befolyó összeg valószínűsíthető. Viszont a Soros-terv alapján a kamatfizetés állandó 0,5%-os (jelen esetben 7,5 milliárd euró) terhet jelenteni a tagországoknak, amit függetlenül jó és rossz gazdasági környezettől, mindig fizetni kellene.

Soros György azon állítása, hogy a kifizetések jelenértéke egyszer csak eléri a nullát, matematikailag lehetetlen (lásd a fenti képletet). Nincs az a kamatszint, ami a 7,5 milliárdos értéket nulla közelébe vinni. Az viszont igaz, hogy a kamatkiadások jelen értéke csökken a piaci kamatok mozgásával, de ahogy fentebb láttuk maga a kötvény értékét is jelentősen csökkenti.

Ugyanakkor, érdemes megjegyezni, hogy az évenkénti kamatteher a jelenleg is tárgyalás alatt lévő többéves költségvetési keret kb. 3%-át tenné ki, ami megfelel a Migrációra és Határvédelemre vagy a Védelempolitikára szánt összeg arányával. Figyelembe véve a költségvetés körüli heves vitákat, jogosan felmerülhet az igény, hogy akár ezen költségvetési fejezeteket is meg lehet kurtítani és inkább örökjáradékkötvénybe fektetni. Természetesen az összképet nézve, ez a megoldás teljesen beleillik a korábban már megismert migránsokat támogató Soros-tervbe, hisz pont azoktól a területektől vonna el forrásokat, amelyek gátolják a tervét és ráadásul most is alulfinanszírozottak.

Mindezeket a kockázatokat látva, nézzük meg mégis kinek és miért érné meg ezekből a kötvényekből vásárolni. Az ötlet alapján csakis intézményi befektetők jöhetnének szóba, teljesen kizárva az akár kedvező konstrukcióból a lakosságot. Ugyanakkor, több mint valószínű nem egyszerre dobnák piacra mind az 1 500 milliárd eurónyi összeget, hanem az igényeknek megfelelően. El is érkeztünk a második figyelmeztető jelhez, hisz a hosszú távú szakmai befektetők, nyugdíjalapok vagy biztosítótársaságok nem ülnek ekkora mennyiségű készpénzben, mivel valószínűleg befektették egyes tagországok államkötvényeibe. Tehát nem számolva azzal, hogy új kihelyezendő pénz jelenik meg a szereplőknél (ami jogosan feltételezhető), ahhoz, hogy az örökjáradék kötvényből vásárolhassanak a pénzügyi szereplők, el kellene adni az eddig tartott államkötvényeket. Ennek hatására viszont az eladott államkötvények árfolyama jelentősen csökkenne párhuzamosan emelve azok piaci hozamát, így megdrágítva azon országok (pl. német) államadósságának finanszírozását, akik képesek voltak alacsony teher mellett intézni.

Harmadik figyelmeztető jel lehet a befektetni készülő intézmények számára, hogy a konstrukcióból adódóan az emelkedő piaci hozamok miatt a lejárat nélküli kötvény értéke, folyamatosan a névérték alatt lesz. Így abban az esetben, ha értékesíteni akarnák a kötvényt nagy és azonnali veszteséget realizálnának. Jelenleg épeszű ember nem akarna még nagyobb kárt okozni és ennyire sérülékeny pozícióba hozni az európai gazdaság pénzügyi szereplőit.

Ahogy a 10 évvel ezelőtti válságkezelésnél is láttuk ezen lépés az észak-dél, régi-új tagállamok vitáját újra felszítaná, és biztos nagy ellenállásba ütközne. Ráadásul az emelkedő hozamokkal is számolva – hisz a jelenleg megfigyelhető 0 közeli kamatszint nem tartható fent hosszútávon – még inkább az eddig fegyelmezett költségvetési politikát folytató országok számára is óriási terhet róna. Egy másik kézenfekvő opció, hogy utolsó mentsvárként az Európai Központi Bank is vásárolhatna korlátlanul a kötvényből, ahogy tette korábban. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha már pénzt pumpálunk a gazdaságba, akkor az EKB miért nem teszi meg közvetlenül és miért örökjáradék formában akar kamatokat beszedni. Kvázi miért nem nyomtatja a pénzt “ingyen”, és közvetlenül segítené a bajba jutott gazdasági szereplőket. Ugyanakkor, az ilyen mértékű és gyors pénzpumpálásnak következtében az infláció is meglódulna, amit elsősorban a fogyasztók a magasabb árakon keresztül saját bőrükön éreznének. A sokadik Soros-terv hatására a tagállamok nemhogy kikerülnének az adósságcsapdából, hanem még inkább belesüllyednének a fullasztó pénzügyi terhekkel teli mocsárba.

Mindezek ellenére Brüsszelben az Európai Intézmények folyosóin (is) egyre gyakrabban beszélnek egy olyan helyreállítási alap felállításán, amely hiteleket és vissza nem térítendő támogatásokat is tud nyújtani határozatlan futamidő mellett. Negyedik figyelmeztető jel, illetve kérdőjelek sorozatát veti fel az ötlet, hisz kik lesznek az alap irányítói, ki milyen súllyal fog rendelkezni a döntéshozatal során, ki fog rendelkezni, hogy mely területekre irányul majd a segítség? Örökjáradékról beszélve az alap, vagy csak a teher lesz örökéletű, minden tagállamra arányosan terhet fog róni? Mi fog történni, ha esetleg újabb tagország elhagyja az EU-t vagy ha új belépő lesz? Nem beszélve arról, ha megvalósul ezen Soros-terv egy precedenst jelenthet, a már többször emlegetett klímapolitikai törekvések támogatásához is.

Több mint valószínű a most megismert Soros-javaslat amellett, hogy tovább gyengítené az Európai Uniót, egy olyan burkolt politikai üzenet is, ami az Európai Egyesült Államok eszméjét akarja megalapozni. Ezért is kell még a csirájában is elfojtani minden olyan ötletet, ami nemhogy a föderáció irányába lökné az EU-t, hanem irtózatosan nagy pénzügyi terhet is róna mindenki nyakába.

2020.05.06.

A fáradhatatlan ügyvédről már többször írtunk, itt, itt, itt és itt is írtunk, ehelyütt arról a megbízásáról számolunk be, amelynek keretében a „a szólásszabadsághoz fűződő emberi jogaik sérelme” miatt fordultak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához – EJEB – azok a rendbontó, közintézményben randalírozó ellenzéki képviselők, akik 2018 decemberében erőszakkal behatoltak az MTVA Kunigunda utcai székházába, s néhány közülük ott is éjszakáztak. Karsai szerint „nagyon kirívó jogsértés” áldozatai lettek az érintettek, azonban ne értetlenkedjünk Karsai Dániel értetlenkedésén, hanem üssük fel a Btk.-t a 323. § szerinti, közérdekű üzem megzavarása bűncselekményről szóló résznél, mely cselekmény bűntettének kísérletét a Központi Nyomozó Főügyészség kimondta. A törvény szerint bűntett miatt szabadságvesztéssel büntetendő az, aki közérdekű üzem működését jelentős mértékben megzavarja. Karsai még a közérdekű üzem fogalmának használhatóságát is kétségbe vonta a konkrét esetben, amire annyit azért rögtön elárulhatunk neki: a törvényi betű alapján az „elektronikus hírközlő hálózat” egészen biztosan e kategóriába tartozik.

  • Egyetem elvégzése után Alkotmánybíróság, dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró személyi titkára másfél évig.
  • Igazságügyi Minisztérium közjogi kodifikációs főosztály, majdnem három év, kodifikációs feladatok.
  • Három hónapos szakmai gyakorlat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, mely után állást ajánlottak neki. Négy évig dolgozott ott, ahol „több mint ezer angol, illetőleg francia nyelvű határozat-tervezet elkészítésében” vett részt. (Bizonyára ismeri a járást, talán egy-két bírát is – elég ha odasúgja, hogy MHB…)
  • Számos jogvédő civil szervezettel működik együtt, mint a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency International Hungary, plusz egy eddig számomra ismeretlen szervezet, a CivilMédia (meglepetésért katt IDE).

A fő állításhoz pedig: az ellenzéki képviselők tartózkodása az MTVA székházában jogszerűtlen volt, mivel nem hivatalos személyként jártak el, semmilyen hivatalos eljárást nem folytattak. Megjelenésükkel és mozgásukkal kezdetektől fogva az volt a céljuk, hogy a műsorrendet megzavarva az élő műsorokat megszakítsák. A rendbontó magatartásuk miatt velük szemben jogszerűen eljáró biztonsági őrség fellépését tettleges ellenállással akadályozták, az épületből történő eltávolításuk pedig jogszerűen történt. Karsai Dániel érvelése ennek fényében, minden eresztékében recseg és ropog…

Karsai Dániel számos megnyilvánulásának szakmai színvonala és átgondoltsága persze semennyivel sem kérdésesebb, mint az őt körülvevő szellemi köré. Például a Karsai nevével is fémjelezhető Szalay Kör 2013-ban még az Alaptörvény megtartását és kiegészítését tartotta szükségesnek, két évvel később viszont már a folyamatosság megszakítását, „az Alaptörvény és intézményrendszere eltörlését” javasolta szükséges megoldásként. A fennálló alkotmányos rendszer alapjainak megtartása vagy eltörlése – a két opció közötti különbség pusztán egy finoman distinkcionált eltérés, a lényeg pedig úgyis változatlan: ez a rendszer rossz, tehát változtatni kell! Ennek pontos módja szinte már mellékes apróság… Ugorjunk hát fejest!

Perben a magyar állammal – Karsai-ügyek Strasbourgban

Elmarasztalások a magyarországi börtönviszonyok miatt Strasbourgban. Több ügyfelet is képviselt a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda az elmúlt években.

Kisegyházak egyházi státuszának megszüntetése egy 2011-ben hozott törvény alapján. A 17 kisegyházból hatnak látta el a képviseletét egy ügyben Karsai irodája.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2013. májusi határozatában az Emberi Jogi Egyezménybe – különös tekintettel a tulajdonhoz való jogra – ütközőnek találta a 98%-os különadót. A panaszost Strasbourgban Karsaiék képviselték. (Ugyanazon év novemberében Strasbourg a 98%-as adó után ugyanazon panaszos esetében az indokolás nélküli elbocsátás miatt is elmarasztalta a magyar államot.)

2014 májusában Strasbourg ítéletben mondta ki: a tényleges életfogytiglan szabadságvesztés sérti az Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkét, amely a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát deklarálja. A panaszost Strasbourgban az ügyvédi iroda képviselte.

Pénznyerő automaták ügye (2012 októberében az Országgyűlésben elfogadott jogszabály, amely csak kaszinókban tette lehetővé ezek működtetését). Karsai irodája egy érintett cég jogi képviselője Strasbourgban; az EJEB azonban 2015 őszén elutasította a panaszosokat, mivel nem merítették ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget. Karsai később cikkekben igyekezett körbejárni és magyarázni az esetet.

2016 januárjában a Bíróság megállapította, hogy az ügyáthelyezési gyakorlat polgári perekben is sérti az Egyezmény 6. Cikkét. Az ügyfelet az iroda képviselte.

2016 májusában a Nagykamara megállapította, hogy a „molinózó” országgyűlési képviselők szólásszabadságát súlyosan megsértette a magyar állam. Az ügyben a strasbourgi képviseletet Karsaiék látták el. (A 2013 áprilisában az Országgyűlésben a „Fidesz: Loptok, csaltok, hazudtok” feliratú táblát felmutató PM-es Karácsony Gergely és Szilágyi Péter, valamint az ugyanazon év májusában tartott egyik parlamenti ülésen az „Itt trafikmaffia működik” feliratú molinót kifeszítő szintén PM-es Dorosz Dávid és Szabó Rebeka ügyéről van szó. Mindannyian az úgynevezett trafiktörvény elfogadása miatt tiltakoztak.)

Magyarországi rokkantnyugdíjas ügye: a strasbourgi bíróság 2017. márciusi ítéletében kimondta, hogy sérti a tulajdonhoz való jogot, ha egyik napról a másikra harmadára csökkentik valaki nyugdíját, mindenfajta valós ok nélkül. A panaszost az iroda képviselte.

Ami magát Karsai Dánielt illeti: a hol alkotmányjogászként, hol nemzetközi jogászként, hol pedig ügyvédként vagy egyszerre akár többféle minőségében aposztrofált ellenzéki véleményformáló nagy előszeretettel veszi fel a politológus vagy kommunikációs elemző szerepét is, hogy aztán Török Gábor vagy Lakner Zoltán helyett minősítse „jobboldali pártnak” az LMP-t, vagy éppen politikai haszonszerzésnek egyes kormánypárti politikusok bejelentett intézkedési terveit. Igaz, egy politológustól azért elvárt a tárgyilagos szakmaiság egy minimális szintje, míg Karsai indulatelemzései inkább csak egy kormányellenes töltetű, szellemileg sekélyes szájkaratéban merülnek ki, vagyis itt egy pártosan elvadult-elvakult közéleti kommentátorral van dolgunk.

Ahogy az ismert vicc úszni nem tudó megkérdezettje valószínűleg akkor sem tanul meg pár pillanat alatt úszni, ha azt neki megfizetik, úgy Karsai Dániel sem fog tudni kibújni a viseltes gúnyában rejlő valódi énjéből, s valószínűleg akkor sem tudna – legalább az ellenség pillanatnyi megtévesztése végett – szakmailag objektív lenni, ha arra tisztelettel megkérnék őt. Egyszerűen azért nem, mert az nála lényegileg kizárt.

De hogyan is várható el a szakmai tárgyilagosság és átgondolt megalapozottság egy olyan közéleti embertől, aki maga is egy külső-belső hálózat szoros anyagi függésében álló politikai zsoldos? Az analógián ezért kicsit pontosítva: Karsai Dániel most már azért kapja a pénzt, mert továbbra sem tud úszni – így bár tevékenysége semennyivel nem lett szakmailag alaposabb, legalább anyagilag jól jár vele. Sőt, nemcsak megfizetik őt, hanem segítenek neki fenntartani a szakmai alaposság éterbe csalt látszatát is: a sikerember mellszobrát faragják neki, s a korábban négy évig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán ténykedő Karsainak ma már futószalagról iktatják a magyar állammal szemben nyertes pereket. Ezért van az, a Soros-szervezetekkel partner ügyvédi iroda vezetője bőszen ellenzi a Stop Sorost, ezért van az, hogy a társadalmi igazságérzet által megkívánt közteherviselést máig támadó politikai blokk kitartottja a Strasbourg szerint „emberjogi egyezményellenes” különadó ügyében pert nyert, s ezért van az, hogy a jogállam jogrendjének konzekvens büntetőjogi fegyelmét felpuhítani szándékozó nemzetközi széljárásban, egyik perének eredményeként „embertelennek” mondták ki a tényleges életfogytiglant Strasbourgban. A probléma mindezzel az, hogy bár a látszat ravaszul megkonstruált, e külszín alatt a self-made man sikeressége helyett csupán egy végrehajtóember hatékonnyá olajozott működését láthatjuk – az egyén számára biztosított hatékonyság („sikeresség”) pedig történetesen egybeesik a zsoldostartó távlati céljainak megvalósításával.

Karsai Dániellel, őt ismerő ügyvéd forrásaink szerint az a fő probléma, hogy saját szerepét és munkáját egészen másnak igyekszik láttatni, mint ami az valójában. Ha ugyanis valaki politikai küzdőként viselkedik a közélet arénájában, s jogászi hivatását és szakmai becsületét kész feláldozni egy világmegváltó utópia és ideológia hű kiszolgálásának oltárán, akkor azért kár az alkotmányjogász, nemzetközi jogász jól csengő titulusaival médiumokban nyilatkozgatni vagy a védőszent Morus Tamás szellemi örökét sárba tiporva, ügyvédet alakítani! Az ugyanis más pálya…

Ezeket a cikkeket olvastad már?