Blogolj!
2020.06.12.

A milliárdos Soros György által alapított Nyílt Társadalmi Alapítványok (Open Sociecty Foundations) a modern történelem egyik legszövevényesebb társasága, amely az élet minden területére behatolnak. Mi több az elmúlt időszakban társadalmi felhatalmazás nélküli politikai szereplőkké váltak az Egyesült Államoktól Magyarországon keresztül a Balkánig. Nem rejtik véka alá, hogy fő kitűzésük vibráló és befogadó demokráciákat építsenek ki szerte a világban. Természetesen mindezt a Soros-elvek alapján Soros pénzből a Soros-célok érdekében.

Soros-hálózat mindenhol jelen van

A Soros György által alapított szervezet több mint 40 éve működik, és jelenleg már több mint 120 országban támogat több ezer projektet évente. Tulajdonképpen egy nemzeteken, országokon átnyúló szervezetről beszélünk, amely platformot is jelent a különböző szervezeteknek, hogy aktívan befolyásolhassák a mindennapokat. Véleményük szerint független egyéneket és szervezetek támogatnak, de mindenki számára világos, hogy „független” valójában a Soros-dogmákat jelenti. Ennek legjelentősebb biztosítéka, hogy mindmáig a szervezet elnöke maga Soros György és fia Alexander Soros.

Nem meglepő módon a Nyílt Társadalmi Alapítványok a világ legnagyobb humanitárius magán társasággá nőtte ki magát, amely elviekben az emberi jogokért küzd az élet minden területén. Az alapítása óta összesen több mint 15 milliárd USD-t, mai árfolyamon 4 500 milliárd (!) forintot költött a céljai elérése érdekében. A hatalmas mennyiségű pénzt olyan területeken osztotta szét, mint pl. a demokratikus gyakorlat, gazdasági méltányosság és igazságszolgáltatás, igazságügyi reform és alapjogok, emberi jogok, sajtó, felsőoktatás, stb. Nem meglepő módon mindannyiunknak számtalan példa juthat eszébe az ezeken a területeken vívott harcokra Magyarország és Soros György katonái között.

Soros-hálózat működése

Évente több ezer olyan projektet támogatnak, amelyek a hálózat céljaival megegyező tevékenységeket visz, mint pl. az igazságszolgáltatás megreformálása, átláthatóság vagy a nyílt viták a társadalmat éppen érintő témákban. Elég a mostani amerikai zavargásokra gondolni, ahol több hír terjed arról, hogy a zendülő szervezeteket aktívan támogatta Soros. Egyik ilyen szervezet a Black Lives Matter, amely egyik főszervezője a napokban kirobbant tüntetéshullámnak Minneapolisban. Ráadásul egy olyan embertől, aki nyíltan támadja Trump amerikai elnök politikáját nem lehetetlen elképzelni, hogy még ilyen háború közeli eszközöket is képes bevetni, hogy elősegítse a demokraták térnyerését, egy esetleges államcsínytől sem megijedve.

Európában is tapasztalunk hasonló nyílt politikai beavatkozást, hisz ahol gyengébb és megengedőbb kormányokkal kerülnek kapcsolatba, nyíltan szerepet vállalnak és aktívan befolyásolják az országokat. Brüsszelben a Nyílt Társdalom Európai Politikai Intézetén keresztül folyamatosan jelen vannak az európai döntéshozatal minden egyes szintjén egészen Európai Parlamenti képviselőkig illetve az Európai Bizottság egyes biztosáig. Ilyenkor juthatnak eszünkbe azok a képsorok, amikor Soros Györgyöt Brüsszelben az Európai Bizottság ex-elnöke keblére szorította és csókolgatta. Nem véletlenül minden ilyen eseményt jelentős intézkedéscsomag követte az európai politikában.

A hálózat több mint 120 országban tevékenykedik, legtöbb helyen saját irodákat fenntartva és legkülönbözőbb méretű sejteket (egyéneket, civil szervezeteket, stb.) támogatva. Az itt dolgozók olyan elvkatonák, amelyek a legnehezebb körülmények és társadalmi elutasítás mellett is harcedzetten állják a sarat, bízva a hálózat támogatásában. A hálózat alapjait a különböző Alapítványok (több mint 20) és Programok (16 tematikus és 7 földrajzi) teszik ki, melyeket külön-külön Bizottságok irányítanak. A Bizottságokat a Hálózati Tanácsadó Testület irányít összehangolva a tevékenységeiket és a kitűzött célokhoz használatos eszközöket. A stratégiát és a végső nagyívű döntéseket a Vezető Bizottság hoz meg, amelynek elnöke még ma is Soros György.

Soros-hálózat pénzmozgásai

Az évtizedek során felgyülemlett több mint 15 milliárd USD-ből jutott majdnem a világ minden szegletébe. Az USA-ba irányítják a pénzek több mint ötöde olyan projektekre, mint a faji megkülönböztetés, a migráció elősegítése vagy a gazdasági illetve politikai egyenlőtlenségek leküzdése. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy mióta Donald Trump hatalmon van, éves szinten közel harmadával növelték az elkölthető pénzek összegét. Újabb bizonyítéka lehet annak, hogy a Soros Trump ellenei kirohanásai nemcsak a sajtóban, hanem tettekben is megmutatkozik.

Ahogy korábban már említettem, a Soros-hálózat nem hagyja figyelmen kívül Európát sem, éves szinten közel 100 millió USD-vel támogatja a még befogadóbb (értsd migránsokat Európába) és demokratikusabb (értsd balliberális) Európa víziót. A kezdetektől, a 2015-ös migránsválság egyik fő támogatójaként, a Soros szervezetek aktívan részt vesznek Európa népességének homogenizálásában. Megragadnak minden politikai, gazdasági és jogi eszközt, hogy elősegítsék az illegális migránsok Európába való telepítését, nem mellőzve a kormányok munkájának megnehezítését sem. Ahogy korábban láttuk Soros emberei Brüsszelben jelentős munkát végeznek és képesek befolyásolni az európai politikát. Emellett minden olyan országban, köztük Magyarországon, ahol nem az általuk képviselt liberális demokrácia nyert teret, jelentős támogatásban részesítik azokat az (ál)civil szervezeteket és politikai pártokat, akik behódolnak.

Afrikát, ahol Soros György anno megkezdte filantropikus tevékenységeit, ma is figyelemmel követi és a költségvetés több mint 10%-át olyan projektekre költik, amelyek az általuk elképzelt demokráciát alapozza meg az egyes országokban. Észak Afrikába és a Közel-Keleti országokban a migránsválság után élénkült meg a tevékenységük, azóta is évente több mint 10%-al növelik a folyósítandó pénzeket. Egyik fő tevékenységük a régióban a szíriai menekültek támogatása, és bármilyen eszközt bevetve Európába való juttatásukhoz. Izraelben pedig oktatási intézményt alapítottak kivált azzal a céllal, hogy elősegítsék a kritikus gondolkodást, egy bújtatott a jelenlegi kormánnyal szemben álló filozófiát megalapozva.

A kommunizmus bedőlését követően Eurázsiában és Ázsiában is aktívan kifejtik tevékenységüket, nyíltan beavatkozva a törékeny politikai rendszerek kialakításába. Ékes példája Ukrajnában a Nemzeti Antikorrupciós Intézet megalapítása, vagy más környező országokban a különböző transzparenciát elősegítő programok. Elvekben jól hangzanak ezek az intézkedések, de valóságban kitűnő alkalom, hogy a Soros-hálózat emberei a frontvonalban beavatkozhassanak a politikai életbe. Ebben a régióban is aktívan elősegítik a jobb megélhetést kereső migránsok mozgását Ázsiából az Arab-öbölbe, Kelet-Ázsiába vagy éppen Európába.

Soros-hálózat rabszolgái

Soros György egyedül álló módon egy tökéletesen, pókháló szerűen működő szervezetet épített fel a 40 év során. Idős kora ellenére, ma is aktívan kapcsolódik be a Nyílt Társadalom Alapítványok munkájába. Pénzügyi spekulációból eredő profitját korlátlanul önti a programokba, hogy önös céljait elérje: terjessze a nyitott és liberális gondolkodást, destabilizáljon kormányokat és valószínűleg még több pénzt és hatalmat szerezzen magának. Minden felelős kormánynak viszont óvatosnak kell lennie, és nem szabad a szirénhangoknak bedőlnie, különben könnyen találhatja magát olyan helyzetben, hogy csak bábbá válik elveszítve az irányítást. A történelem során sokan megtapasztalhatták, hogy az esetleges jó cselekedet mögött, mindig megbújt valami alattomos hátsó szándék, egy új társadalmi rend kialakítása, amivel csak a Soros-hálózat rabszolgájává váltak.

2020.06.08.

A 2020-as év első fele kezd úgy festeni, mintha egy nagyon hosszú katasztrófafilm lenne: nem volt elég egy világjárvány és az azt követő gazdasági válság (amiből még nem tudjuk, hogy fog kilábalni a világ, bár Sorosnak van rá ötlete, erről korábban írtunk), még a tetejébe – kis túlzással állítható, hogy – egész Amerika lángokban áll és az anarchia felé csúszik. Na de kinek áll érdekében, hogy az utcákat ellepje az erőszak és a rend ne álljon vissza?

A békésnek induló, ám erőszakba torkolló tüntetéshullámot egy fekete férfi halála váltotta ki, aki rendőri intézkedés közben vesztette életét. A tiltakozásoknak két fő szervezője van, két radikális szervezet: a Black Lives Matter és az Antifa.

Sokan felhozták már, még Trump elnök is, hogy – legalább részben - Soros áll a tüntetések hátterében, hiszen mint azt később cikkünkben bemutatjuk, ő pénzeli a két említett szervezetet. Természetesen a liberális média defenzívába kapcsolt és tagadja, hogy a milliárdos spekulánsnak bármi köze lenne a lázongáshoz. Sőt, a Nyílt Társadalom Alapítvány is kiadott egy közleményt, amelyben elutasítják az erőszakot, kifejezik büszkeségüket azért, hogy ezeket a szervezeteket támogatják és végül visszautasítják azt a széles körben terjedő feltételezést, hogy ők pénzelnék a tüntetőket. Érdekes azonban, hogy míg 2020. május 31-én még a Wikipédián a Soros által finanszírozott szervezetekről szóló szócikkben még szerepelt a Black Lives Matter, másnapra, 2020- június 1-jére már levették a felsorolásból. Ugyanazon a napon, amikor kijött a tagadó közlemény...

A Black Lives Matter feketék jogaiért küzdő civil mozgalomként jött létre 2013-ban. Azóta számtalan alkalommal érte kritika a szervezetet, hogy szélsőbaloldali ideológiát képvisel, alájátszik a feketék és fehérek közti feszültségkeltésnek és hagyja, hogy a nevében tüntetők erőszakoskodjanak. A helyzeten nem javít az alapítók hozzáállása sem, hiszen már korábban is egy áldozat családja kérte, állítsák le a tüntetéseket, mert már nem csak egy igazságtalanság elleni fellépésről van szó, hanem a társadalomnak ártanak vele, megosztóak és rasszisták. Alicia Garza, az egyik alapító szerint azonban a feketék nem lehetnek rasszisták, mert a rasszizmus egy társadalmi rendszer, nem csupán a másik emberrel szemben a bőrszíne alapján gyakorolt diszkrimináció.

A mostani erőszak kiváltója az úgynevezett „Ferguson-hatás”, ez volt az első város, ahol nagyobb tüntetést szervezett a Black Lives Matter 2014-ben, Michael Brown halálát követően. Azóta a rendőrellenes hangulat növekedett, az FBI szerint a rendőrgyilkosságok száma is nőtt és 28 százalékban a rendőrök elleni felfokozott gyűlölet hajtja őket. A szövetségiek jelentése szerint Baton Rouge-ban és Dallasban is a rendőrök elleni támadások elkövetőit a Black Lives Matter inspirálta. 

Honnan van pénze a szervezetnek? Nos, hiába tagadja Soros, hogy ő támogatná a tüntetőket, ugyanis az internet nem felejt, és feketén-fehéren le van írva, hogy nekik is utalt bőven: van mit a tejbe aprítani. A Washington Times írta meg még 2016-ban, hogy legalább 33 millió dollárt kaptak Soros Györgytől.

Már önmagában az is a gyanú árnyékát veti Sorosra, hogy a 2015-ben Baltimore-ban Freddie Gray rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála miatti tüntetéseket követő napokban a Nylít Társadalom Alapítvány memoban örvendezett amiatt, hogy „a jelenlegi események egyedülálló lehetőséget nyújtanak arra, hogy felgyorsítsuk a helyi végrehajtó szervek által generált és fenntartott strukturális egyenlőtlenséget, egyúttal bevonjuk a reform alakításába és monitorozásába azokat a lakosokat, akiket Baltimore-ban a történelem során jogaiktól megfosztottak”. Egy ezt követő jelentésben pedig arról is beszámoltak, hogy a fekete aktivisták befolyásolni tudják a 2016-os amerikai elnökválasztást. Hát nem ordít ebből a kijelentésből, hogy aktívan akarja alakítani a folyamatokat? Ezért is utalt legalább 650.000 dollárt Soros a Black Lives Matternek, miközben más, rendőrellenes szervezeteket is támogatott. Természetesen a támogatás tényét akkor is tagadták. Ezeknek a tetteknek köszönhetően a Dallasban a Black Lives Matter tüntetésen megölt rendőrök miatt egy szintén dallasi, ráadásul afroamerikai rendőr beperelte többek között Sorost is, amiért buzdított a „rendőrök elleni harcra”. Sőt, azzal is megvádolta a spekulánst, hogy legalább 80 embernek és szervezetnek is fizetett azért, hogy tüntessenek.

Soros és a Nyílt Társadalom Alapítvány egyébként rendszeresen szervez előadásokat, ad pénzt és szólal meg a rendőrség leépítésének témájában. Nyilván nem érdekeltek abban, hogy rend és fegyelem legyen, minél nagyobb a káosz és az anarchia, annál jobb nekik! Ha az állam nem tud ellenőrzést gyakorolni a területei és a lakossága felett, megszűnik létezni. Végül is ez a végső célja Sorosnak...

Az Antifasiszták – rövidebb nevükön Antifák – egy lazán, országonként szerveződő szélsőbaloldali szervezet, nincs hivatalos vezetőjük, központjuk vagy strukturált szervezetük, éppen ezért nem lehet őket erőszakos tetteikért felelősségre vonni (mármint kollektíve, természetesen az egyes egyéneket lehet). Az Antifa Trump 2016-os megválasztása óta került különösen előtérbe, aktivizálták magukat.

Nem sok mindent lehet tehát tudni az antifákról, de a neten megtalálható manifesztójuk némi segítséget nyújthat. Egyből megtudjuk, hogy igazi szélsőbalosokról van szó, hiszen egymást elvtársnak hívják. Ezen felül az is bizonyos, hogy ők sem szívlelik a rendőröket, egyenesen az ellenállásra szólítják fel tagjaikat, mondván, a rendőrök mind Trump szavazók, ezért, ha lebuktatnak egy fasiszta, fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetet, semmiképp se forduljanak a rendőrséghez. Tagjaiknak javasolják, hogy tanuljanak meg valamilyen harcművészetet űzni, továbbá járjanak utána, lakhelyükön milyen önvédelmi eszközöket hordhatnak maguknál és ezek mindig legyenek is náluk. 

Az Antifa egyik fő pénzügyi forrása az Alliance for Global Justice (Szövetség a Globális Igazságért). Az AFGJ pedig a Nyílt Társadalom Alapítványtól kap jelentős támogatásokat, mindemellett pedig a Tides Alapítványtól is, ami gyakorlatilag Soros egyik „pénzmosodája”, ezen keresztül is támogatja az általa fontosnak tartott ügyeket (Nyílt Társadalom Alapítvány utal pénzt a Tides Alapítványnak, ők pedig a támogatott szervezeteknek).

Az USA-ban választási év van, és Soros nagyon nem szeretné, ha Trump nyerne. Nem érdekli, hány város, kisvállalkozás ég le, hány ember hal meg, hiszen számára a cél szentesíti az eszközt és nincs az az összeg, amit szégyellene kifizetni azért, hogy elérje a célját. Az őrület pedig az elmúlt napokban, hetekben elkezdett átterjedni a világ más részeire is. Van-e köze egy ember halálának ahhoz, hogy Londonban, Párizsban, Brüsszelben és Canberrában az emberek a rendőrökre támadnak és boltokat fosztanak ki? Nem. Ez már másról szól.

2020.06.06.

Több alkalommal is beszámoltunk már arról a (ki)képzési tevékenységről, amelyet a baloldali pártokat mozgató Soros-hálózat szervez Magyarországon, így készítve fel erőiket a 2022-es választási kampányra. A kipróbált Soros-zsoldosok rendszeresen tartanak képzéseket különböző tüntetések megszervezéséről, valamint a "polgári engedetlenség" alkalmazásáról, annak gyakorlatba ültetéséről. A Soros-féle szervezetépítési stratégiában kitüntetett szerepet betöltő Közélet Iskolája nevű lerakatról és a VIII. kerületi bázisukról szóló írásainkat ezúton is ajánljuk azon olvasóink figyelmébe, akiket érdekel a hálózat hatalomszerzése az önkormányzati világban.



Június 6.: Újrainduló (ki)képzések

Sorosék hálózatépítő tevékenységéről szóló régebbi írásaink ugyan jelentős médiafigyelmet kaptak, de a felkészítések intenzitása azóta csak fokozódott. Az is látható, hogy a komisszárok a nemzetellenes tevékenységüket és a Soros-kottát ma már nyíltan kiteszik az ablakba is: Milyen egy erős mozgalom? - online képzés a Közélet Iskolájában címmel rendezi meg ugyanis legújabb szeánszát a Közélet Iskolája, társszervezésben (Ugyan kivel mással?!) a drogtanyaként elhíresült Aurórával.

És most idézzük a Soros-zsoldosokat:

Ha rendszerszintű változást szeretnénk elérni, akkor a csoportunknak gazdasági, politikai és társadalmi hatalomra van szüksége. Ezen a képzésen arról lesz szó, hogy melyek lehetnek a hatalom formái és hogyan alakíthatjuk ezeket a nyomásgyakorlás eszközeivé. A képzés során összekötjük az elméleti anyagot a gyakorlati példákkal, és ezen keresztül gondolkodunk arról, hogy a szervezetek hogyan használhatják fel tudatosabban és előre kidolgozott stratégiák mentén a hatalmukat fontos ügyekben.

Tehát Sorosék már a (ki)képzés leírásának bevezetőjében beismerik:

  • gazdasági, politikai és társadalmi hatalmat akarnak csoportjaik számára
  • nyomásgyakorlásra készülnek
  • elméleti és gyakorlati képzést adnak a hálózat stratégia mentén történő használatára

Joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy mégis kitől kaptak felhatalmazást a nyílt társadalom ügynökei a velük szemben álló, demokratikusan megválasztott nemzetállami kormánnyal szembeni nyomásgyakorlásra, meg gazdasági, politikai és társadalmi hatalom kiépítésére...

Ha mindez nem volna elég, azt is megjelölik, hogy milyen további kérdések mentén szervezik összejöveteleiket:

A képzésen ilyen kérdésekre keresünk közösen a válaszokat:
- A jelenlegi magyar politikai helyzetben mi kell a változáshoz?
- Mik a megnyerhető ügyek és hogyan tematizáljunk egy problémát?
- Mitől igazán erős egy társadalmi mozgalom?
- Mit tanulhatunk magyar és kelet-európai példákon keresztül a társadalmi változásról?

Ismerős, nem? Problémák beemelése a közbeszédbe, az áldozati, elnyomott státusz kivívása és mindezek bemutatása Magyarországhoz közeli, sikeres beavatkozási kísérleteken keresztül. Saul Alinsky nagyon büszke lenne rájuk!

A HaHa-s múltú politikusok egyre többször bukkannak fel a baloldalon, legutóbb Barabás Richárdból lett Újbudán alpolgármester.

Vigyázó szemetek az Egyesült Államokra vessétek!

Mint ismert, az Egyesült Államokban lassan hetek óta zajlanak olyan zavargások, amelyek mögött egyre inkább kirajzolódik Soros hálózata és a demokraták politikai számítása.

Az NYPD Hírszerző és Terrorizmusellenes csoportjának helyettes biztosa, John Miller múlt vasárnap este jelentette be: erős bizonyítékuk van rá, hogy New York Cityben, a békés tüntetések alatt kiprovokált erőszakos cselekmények előre eltervezettek. Az tüntető szélsőséges csoportok jóval a demonstrációk elkezdése előtt, a menet útvonalán, előre kiválasztott helyszínekre vonulnak.

Az anarchista csoportok célja a rombolás, hatalmas anyagi kár okozása és a tüntetőkre irányítani a felelősséget. A cél valószínűleg a két oldal, a demonstrálók és a rendőrség egymás ellen uszítása, végső soron a katonai közbeavatkozás kiprovokálása.

Nem véletlen tehát, hogy az Egyesült Államokban tomboló antifa-terrorral kapcsolatban Donald Trump is utalt rá a napokban: Soros György pénze áll a gyújtogatások és fosztogatások mögött.

Megálljt kell parancsolni!

Az eddigi írásainkban bemutatott képzéseket és a világszerte fokozódó Soros-féle nemzetellenes tüntetéshullámokat figyelembe véve, valamint emlékezve a Soros-hálózat mozgósítási tevékenységére a 2018 országgyűlési és a 2019-es önkormányzati választás alkalmával, ideje volna határozottan fellépni a hasonló (ki)képzési tevékenységet folytató, idegen érdekek mentén politizáló NGO-kal és álcivilekkel szemben. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban vagy Izraelben is igyekeznek szoros törvényi kontroll alatt tartani ezeket az ellenséges szervezeteket.

Ma még csak a tisztjeiket képzik, illetve néhány önkormányzatot sikerült megszállniuk, azonban kétségünk sem férhet hozzá, hogy nemzetközi hálózatuk eltökélt a trianoni küldetés, tehát a magyar nemzet felszámolásának befejezésében.

2020.06.05.

Angela Merkel német kancellár 15 éve vezeti Németországot, és mindig képes volt meglepetéseket okozni. De mégis valahogy, a legutóbbi pálfordulása, az Európai Helyreállítási Alap belengetésével egy teljesen más dimenzióba helyezi a jövő Európai Unióját, előrevetítve az Európai Egyesült Államok eszméjét. Viszont számunkra, magyaroknak korántsem biztos, hogy ez az út, amin járni akarunk.

Soros-recept a gyakorlatban

Pár hete Angela Merkel közösen Emmanuel Macron francia elnökkel javaslatot tett egy 500 milliárd eurós tőkével rendelkező Európai Helyreállítási Alap felállítására, ami a koronavírus okozta gazdasági sokkokat hivatott orvosolni. Ezt fejelte meg nemrég az Európai Bizottság 250 milliárd euró kedvezményes kamatozású hitellel, így a csomag összesen 750 milliárd euróra duzzadt. Ahogy korábban írtuk a pénzt Soros Györgynek és pénzügyi spekuláns társainak kedvező módon, kötvénykibocsátással teremtenék elő fedezetként pedig új még bevezetendő összeurópai adónemek szolgálnának. Ez egy tipikus balliberális pénzügyi koktél, ami amellett, hogy a spekulánsoknak igenis kecsegetető, a színfalak mögött egy burkolt szorosabb integráció gondolata bújik meg. Főleg, ha figyelembe vesszük a rejtett politikai üzenetet, hisz a pénzt majd 2058-ig kell visszafizetnie az Alapnak. De jelenleg képes bárki bátran kijelenteni, hogy 40 év múlva is lesz euró vagy Európai Unió?

Közös európai fiskális politika előszele

Merkel jól ráérzett a lehetőségre, hisz ilyen mértékű egészégügyi és gazdasági válsággal a történelem során senki nem találkozott, így a legtöbben vakon tapogatóznak. A COVID-19 óriási károkat okozott a gazdaság minden területén, kormányokat beleértve rengetegen kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, így egyszerre lehet több legyet ütni egy csapásra. Egyrészt az Európai Helyreállítási Alap által folyósított pénz tekinthető kvázi egy mézes madzagnak, hisz mindenkinek szüksége van pénzre a válságkezelés során. Mindezt minél gyorsabban, lehetőleg még nyáron, hisz óriási bajokkal küzdenek olyan déli országok mint Olaszország, Spanyolország és Görögország. Másrészt a pénznek ára van: a máig hiányzó közös európai fiskális politika, aminek az Alap tökéletesen megfelel kiindulópontként.

Németország nemcsak az EU, de a világ egyik legnagyobb gazdasága, amely óriási kitettséggel rendelkezik az egyes országokban. Vegyük például az egyik legnagyobb bajokkal küszködő Olaszországot, amely Németország ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere. Így az autó és gépészeti iparban bármilyen nemű megtorpanás óriási károkat okozhat nemcsak az olaszoknál, hanem a németeknél is. Természetesen a zavarosban a legjobb halászni, amit a németek az euróválság alatt is megtanultak. Németország a görögöknek nyújtott kölcsönügyleteken, közel 3 milliárd eurót, azaz 1 000 milliárd forintot nyert. Nem nehéz elképzelni, hogy most is hasonló mértékben segít majd a bajba jutott országokon, és kell a fedezet a visszafizetésre meg a profitra. Ennek tökéletesen megfelel az Európai Helyreállítási Alap nyújtotta pénzügyi segítség.

Közös teherviselés – Szorosabb integráció

A pénzügyi opportunizmus mellett jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mi történt a németekkel, akik eddig mindig vehemensen támadták a közös adósságterhet. Kvázi nem akarták ők soha finanszírozni a déli tagállamok adósságát. Viszont ha nem figyelnek, pont az ellenkezője fog törtnni. Igaz, a javaslat alapján a vissza nemfizetendő támogatást a tagállamok csak a COVID-19 okozta gazdasági problémák enyhítésére használhatják, és végképp nem a korábbi adósságok törlesztésére. Ahogy fentebb említettem a pénz kötvénykibocsátás követően fog keletkezni, mögötte viszont az egyes tagállamok külön-külön fognak adósként állni. Legalábbis elméletben, hisz nehéz elképzelni, hogy egy Olaszország, aki jelenleg is több mint 2 500 milliárd euró (875 000 milliárd forint) adósságon ül, ha valamilyen ok folytán nem tudna eleget tenni kötelezettségeinek, a németek vagy más gazdag tagország ne fizetné ki helyette. Senki nem akarná, hogy az EU becsődöljön (nem fizetés esetén) vagy veszélybe kerüljön az EU pénzügyi szempontból legjobb besorolása (AAA). Meg is érkeztünk a közös teherviselés európai gondolatához, amit a németek mindvégig elítéltek. Megjegyzem, helyesen, hisz a déli tagországok soha nem a fegyelmezett költekezésről vagy a szigorú költségvetési politikáról voltak híresek. Hova tűntek az eddig olyan hangos német konzervatív bölcsek?

A pénzügyi és gazdasági problémákon valószínűleg túlmutat a politikai lehetőség, a még szorosabb európai integráció megteremtése. Merkel számára akár presztízs kérdés is lehet „Európa megmentése”, hisz ez az utolsó kancellársága. Ugyanakkor legutóbbi kísérlete, a 2015-ös migráns válság nagyon balul sült el, és milliók lepték el ellenőrízetlenül Európát. Mindezek mellett Merkelnek határozottan kellett reagálni a Német Alkotmánybíróság minapi döntésére is, akik felülbírálták az Európai Bíróság korábbi döntését. Ezt a döntést fel lehet fogni az EU alkotmányos válságának is, ahol jelképesen a nemzetállamok és a föderalisták harca jelenik meg. Több mint valószínű Merkel úgy akar bevonulni a történelemkönyvekbe, mint az Európai Egyesült Államok egyik alapítója. Úgy tűnik képes ezért eddig saját és német konzervatívok elveit eldobni, a németek pénzét elherdálni és az adósrabszolgaság elmélyítését is bevetni. Vajon egy újabb kudarcos „Wir Schaffen Das – Megcsináljuk” lehetünk majd szemtanúi?

Soros-eszme: idejétmúlt nemzetállamok

Soros-blogja, a Project Syndicate már sokadszorra ráharapott a témára és formálódó Európai Egyesült Államokat párhuzamba állítja Németország születésével, ugyanis a mostani Németország gyökere is a XIX. századi nacionalizmusából táplálkozik. Csak úgy mint Olaszország, Németország is több kisebb autonóm területből állt anno, amelyek önállóan nem tudtak megbirkózni a növekvő és fejlődő világ kihívásaival. A cikk szerzője tulajdonképpen megkérdőjelezi a nemzetállamok akkori és több helyen ma is jelen lévő modelljét, egyenesen idejemúltnak tekinti őket. A balliberálisak a pénzügyi nyerészkedések mellett ezért is üdvözítenek minden olyan lépést, ami az integrációt még szorosabbá fűzi, és közelebb húz az Európai Egyesült Államokhoz. Az elmúlt időszak döntéseivel a német kancellár is – sajnos – beállt a sorba.

Merkel újra csalódást fog okozni?

Angela Merkel az elmúlt hetek döntései jelzés értékűek Európa számára, hogy a nemzetállamoknak befellegzett, és a jelenlegi német irány is a még szorosabb, nem nemzeti alapon működő Európai Unió felé mutat. Merkel a migránsok Európába való telepítésével egyszer már óriási csalódást okozott. Szerencsére az erős nemzetállamok, Magyarországgal az élén, ellene álltak a tervnek és mindennap folytatják a harcot a kudarcos Soros által dédelgetett Nyílt Társadalom ellen. Merkel ha túl feszíti a húrt, nemhogy megmentőként, de bukott európai politikusként fog bevonulni a Nagy Európai Államfők csarnokába.

2020.06.02.

Antall József fia és egykori tanácsadója a minap interjút adott a Válasz Online-nak, amiből kiderült, hogy a rendszerváltozás utáni első miniszterelnök rettentő ellenszélben volt kénytelen dolgozni: a sajtó folyamatosan gáncsolta. Ez persze aligha lepi meg azokat, akik olvasták cikksorozatunk első két részét, amelyekben többek között bemutattuk:

1) az Egyesült Államok külügyminisztériumában voltak, akik komolyan aggódtak amiatt, hogy a ‘90-es években a posztkommunisták uralták a magyar sajtót és vele a közéletet, az erről szóló jelentést viszont kihagyták a State Department 1992-ben Kongresszus elé tárt véleményéből;

2) az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól. 

Megemlítettük azt is, hogy a rendszerváltáskor Mark Palmer volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete, a külügyi tárcát pedig a fent emített cenzúra idején James A. Baker vezette – mindketten üzleti kapcsolatban álltak Soros Györggyel, akinek legalább két oka volt gyűlölni Antall Józsefet. 

***

 “A HNF (Hazafias Népfront) őszi átalakulásával párhuzamosan napirendre kerül a Magyar Nemzet privatizációja, amelybe eleinte 35%-os tőkerésszel Soros György is hajlandó lenne beszállni.” Ezt az idézetet a spekuláns alapítványának 1989-es évkönyvéből kölcsönöztük, amely részletesen beszámol az átmenet évének történéseiről, olykor belügyi jelentéseket is idézve.  

Utóbbiak azért is érdekesek, mert nyilvánvalóvá teszik a balliberálisok és az emberi jogvédők viszonyát a “független” sajtóhoz. 

  1. 04. 26. „A Soros-ösztöndíjjal az USA-ban tartózkodó Demszky Gábor arról tájékoztatta egyik kapcsolatát, hogy megnyerte Soros György támogatását egy kiadóvállalat alapításához. Soros javaslatot kér, amelynek tartalmaznia kell egy szerkesztőség felállításának költségét (irodabérleti díj, szerkesztők és alkalmazottak fizetése), a lap első számának összes költségét stb. 
  2. 05. 12. „A »Beszélő« című lap - George Soros és Gere Ádám anyagi segítségével - Kft.formájában hetilappá kíván alakulni. Kőszeg Ferenc tájékoztatta Pap Máriát arról, hogy a lap főszerkesztője HirschlerRichárd lesz, a szerkesztőségben pedig helyet kap Eörsi János és Kőszeg mellett további 7-8 újságíró. Elmondta, hogy a lapot egy kft. keretében három jogi személy tulajdonaként kívánják bejegyeztetni: a Beszélő-ÁB egyesület (a lap szerkesztősége és Demszky Gábor), az SZDSZ, valamint a külföldi tőke (Soros, Gere). A Beszélő mellékleteként akarják megjelentetni a Szabad Demokratát. A lap kezdő példányszámát 50 ezerre tervezik, külalakja a Magyar Nemzetre hasonlítana, terjedelme pedig 12-16 oldal lenne, ebből négy oldalt hirdetésekre tartanának fenn. [...]” (BM III/III-91/9) 

Érdemes figyelni a dátumokra: 1989 áprilisában és májusában járunk, vagyis abban az időben, amikor néhány bennfentesen kívül még csak kevesek sejtik, milyen közel is van a rendszerváltozás. Az SZDSZ viszont Soros támogatásával már akkor mindent megtett, hogy az első szabad választáson ne egyenlő feltételek mellett, hanem helyzeti előnyből indulva mérethesse meg magát. Ebben, és az ehhez szükséges sajtó megszerzésében, megszervezésében Demszky Gábor mellett kulcsszerepe volt annak a Kőszeg Ferencnek, aki SZDSZ-alapítóként lett az állítólag független Beszélő főszerkesztője, majd később a magát politikailag el nem kötelezettnek hirdető magyarországi Helsinki Bizottság ügyvezetője. 

Kőszeg Ferenc a spekuláns egyik legfontosabb embere volt

A másik érdekesség, hogy a Beszélőt ezek szerint az ekkor a Hazafias Népfront lapjaként sokak által szeriőznek tartott Magyar Nemzet koppintásaként akarták bevezetni a magyar piacra. Az év második felében viszont az átszervezés előtt álló, és a választáson indulni kívánó HNF úgy döntött, pénzzé teszi napilapját. Soros és a szabaddemokraták, akik korábban mintaként tekintettek a Nemzetre, kapva kaptak az alkalmon. Meg is indultak a tárgyalások a felek között, amelyekbe aztán “újságíró szakmai” oldalról olyan személyek csatlakoztak be, mint az SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós és a szintén SZDSZ-es Dornbach Alajos. 

A megegyezés viszont elmaradt, a Soros évkönyv szerint részben azért, mert nem sikerült megtalálni a spekulánsnak tetsző szervezeti működési formát. De a TÉNY/SOROS - 1989 megemlít itt még valamit: “Az egykori szóbeszéd szerint az sem kizárt, hogy a megrekedt tár-gyalások hátterében netán prominens MDF-esek (például Antall József) óvása áll”. Ennek ellenére a Magyar Nemzet kormánykritikus, liberális lapként élte meg a ‘89-’90-es fordulatot. 

Össztűz Antallékra 

Az eddigiekből látszik, hogy a rendszerváltozás nem pont úgy köszöntött Magyarországra, ahogy az Soros György és a liberálisok elképzelték. Bár a sajtó alapvetően az ő párjukat fogta, nem sikerült erős hídfőállásokat kialakítaniuk, rá voltak utalva a pártállam korábbi kiszolgálóira.  

Az országgyűlési választásokat pedig az MDF és a keresztény-nemzeti pártok nyerték meg, amelyek nem kértek Soros “gazdasági mentőcsomagjából” - ez volt Antall második fő bűne a spekuláns szemében. Erre egyébként Bíró Zoltán úgy emlékezett: „Soros átadott (…) egy listát azokról a nemzeti vagyontárgyakról, amiket azért kért volna cserébe, hogy kifizeti a magyar államadósságot. Persze őrült aránytalanság volt a vagyonelemek és a tartozás között, de úgy gondolta, eljött a pillanat, amikor sikeresen zsarolhatja a megszorult magyar kormányt. Ebben az ügyben kosarat kapott.” 

A megtorlás nem maradt el. Negyven év után az első szabadon választott kormányt 1990. május 23-án iktatták be. De az eskütételt a Magyar Televízió nem közvetítette, mivel a vezetése inkább a BEK-döntőt választotta, mivel – ahogy a Médiatudományi Intézet blogján pedig azt írták erről - nem ilyen választási eredményre számított, és bizalmatlanul, “sőt – talán nem erős a kifejezés – ellenszenvvel tekintett a kormánykoalícióra. A hazai elektronikus média és a nyomtatott sajtó nagy részének szíve” az ellenzékbe szorult balliberális pártokért dobogott. 

Ez az ellenségeskedés egészen odáig ment, hogy 1990 szeptemberében a köztévé vezetése letiltotta Antall József magyar nemzethez intézett szózatát, amelyben az előttünk álló kihívásokat vette számba. Erre csak a halála után, 1993. december 17-é derült fény, amikor Berkes Zsuzsa a következőket olvasta be a tv-ben: 

“Őriz a Magyar Televízió archívuma egy olyan Antall József-interjút, amit sose láthattak, hallhattak nézőink. Annak idején 1990 szeptemberében egy tévéelnöki döntés következtében nem szólalhatott meg a képernyőn. Pedig az Antall-kormány első száz napja után, az önkormányzati választások előtt – a felvétel a tanúság rá – a miniszterelnök megszólította a magyar népet. Pontos, elemző, meleg, bizalmat kérő és bizalmat adó szavakkal. De valami furcsa politikai szándék közéjük állt. A felvétel ma is jóval több, mint valamiféle történelmi kuriózum. Érvényessége máig hatol, és talán utólag is segíthet bennünket a megértésben, eligazodásban. Nemcsak Antall József személyiségét illetően, hanem saját sorsunkban is.” 

Viszont ekkor már késő volt. A keresztény-nemzeti pártok koalíciójának népszerűsége már 1991-ben beszakadt, és a mélyrepülés a következő évben is tovább folytatódott. A Népszabadság, 1992. július 16. azt írta, “a kormányzat népszerűsége folyamatosan csökkent. 1992 májusában 32%-ot ért el, az Országgyűlés megítélése is negatívan változott, 29% volt”. 

Ebben az időben óriási jelentősége lett volna, ha egy akkora tekintély, mint az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiáll, és azt mondja: Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” Ehelyett azonban törölték ezt a részt az emberi jogi jelentésükből, amivel ezzel Soros és az SZDSZ kezére játszottak. 

 

2020.05.31.

Az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány elleni védekezés mellett a nemzetközi liberális médiának „hála” a kormánynak egy másik fronton is védekeznie kellett: a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény, a különleges jogrend teljesen kiütötte a biztosítékot a balliberális oldalon. Arról persze nem szóltak a hírek, hogy más uniós tagállamokban is speciális jogrendet alkalmaznak, hiába mondta el Szijjártó Péter külügyminiszter is a CNN csatornán, a mainstream média szemellenzőt vett fel és csak a magyar jogszabály lebegett előtte vörös posztóként.

Napjainkra már lecsengeni látszik a sajtóban a Magyarország elleni hadjárat, bár könnyen lehet, hogy a nagyobb hallgatás oka, hogy nem akarnak bocsánatot kérni a gusztustalan lejárató kampány és diktatúrával riogatás miatt. Szerencsére vannak olyan józan hangok is, akik figyelmeztetik őket: ideje lenne bocsánatot kérni, hiszen a kormány véget akar vetni a veszélyhelyzetnek, ezzel együtt pedig a bizonyos kérdésekben rendeleti kormányzásra is lehetőséget adó különleges jogrendnek. Így tett partnerünk, a The European Post szerkesztője, Marco Gombacci is, akivel nemrég készítettünk interjút.

Gombacci véleménycikkében arról ír, hogy Magyarországon egyáltalán nincs diktatúra, sőt! Mint mondja, a nemzetközi közösség hevesen támadta hazánkat: az Amnesty Internationaltől kezdve az Európai Parlamenten keresztül bukott olasz politikusokig (nevezetesen Matteo Renzi volt miniszterelnök, aki követelte Magyarország kizárását az EU-ból). Elnyomásról beszéltek, diktatúráról Európa szívében, éppen csak a kéksisakos ENSZ csapatok nem vonultak be... Kritizálták, hogy nincs időkorlát a törvényben, a veszélyhelyzet idején nem lehet választást tartani és sápítoztak, hogy nem ülésezik a Parlament.

„Sajnálom, hogy még a neves szerkesztőségek sem vették a fáradtságot, hogy megfelelően tájékozódjanak és elolvassák a törvény fordítását” – írja cikkében Gombacci, majd sorra veszi a törvény alapján, hogy miért nem volt igazuk a kritikusoknak. Onnan kezdve, hogy a Parlament a veszélyhelyzet ideje alatt is ülésezett, addig, hogy az esetleg elhalasztásra kerülő választásokat a veszélyhelyzet megszűnte után 15 napon belül meg kell tartani. Szerinte a törvény saját maga hazudtolja meg paragrafusról paragrafusra az ellene felhozott nemzetközi vádakat és kritikákat. Végül idézi a magyar miniszterelnököt, aki azt mondta, hogy meg fogjuk adni a lehetőséget a bocsánatkérésre. Gombacci azonban felteszi a kérdést: ki fogja valóban megtenni?

Ez a kérdés bennünk is felmerült, hiszen az elmúlt 10 évben számos méltatlan és megalapozatlan támadássorozat érte hazánkat a nemzetközi liberális kurzus részéről, de egyszer sem néztek magukba és kértek elnézést. Sok reményünk tehát nincs afelől, hogy megbánják a nemtelen viselkedésüket. Azt azonban minden esetre jó érzés tudni, hogy vannak olyan nemzetközi szövetségeseink, akik hajlandóak kiállni értünk.

Grazie mille, Marco Gombacci!

2020.05.28.

Soros Györgytől korántsem áll messze a választásokba való beavatkozás, sőt, előszeretettel gyakorolja is annak érdekében, hogy a neki megfelelő jelöltek nyerjenek. Szerencsére a számításai nem mindig jönnek be, ahogy hazánkban sem sikerült meghekkelnie a kampányt, úgy az USA-ban sem. Gondolhatta, próba szerencse, hátha idén bejön: novemberben ugyanis elnökválasztás lesz, és a spekuláns bizonyára mindent be fog vetni, hogy ne a jelenlegi elnök, Trump nyerjen.

Soros és hálózata rendszeresen támadja Donald Trumpot: még mindig fáj nekik, hogy 2016-ban az amerikaiak a republikánus jelöltet választották elnöknek a globalista, Soros-szövetséges Hillary Clinton helyett. Trump vele szemben nem támogatja azokat az ügyeket – abortusz, melegházasság, illegális migráció, nyílt társadalom – amik Sorosnak fontosak. Éppen ezért a spekulánsnak az az érdeke, hogy a jelenlegi elnököt idén de válasszák újra. Támadásba is lendült már januárban, a davosi Világgazdasági Fórumon: Trumpot szélhámosnak és narcisztikusnak nevezte, majd kijelentette, hogy a világ jobb hely lenne, ha nem ő lenne hatalmon. Azzal vádolja az amerikai elnököt, hogy diktátor akar lenni, és ebben csak az USA alkotmánya akadályozza. Persze, Sorostól megszokhattuk már, hogy előszeretettel hívja diktátornak azokat a vezetőket, akik nem az ő liberális világnézete szerint irányítják az országukat.

Soros még a Facebookot és annak igazgatóját, a köztudottan liberális Mark Zuckerberget is megvádolta azzal, hogy kölcsönös előnyök reményében összejátszik Trumppal, hogy újraválasszák az elnököt. És még azt mondják, hogy a Soros-hálózatot felfedők gyártanak „konspirációs teóriákat”? Na, kérem. A milliárdos szerint ezért nem tesz semmit a Facebook az álhírek terjedése ellen. Lehet, hogy az ellen nem tesz semmit, de talán azért lehet, mert a közösségi oldal cenzorait teljesen lefoglalja a jobboldali vélemények elhallgattatása. Soros ezúttal nagyon melléfogott. Viszont, attól már biztos jobban érzi magát, hogy a Facebook „legfelsőbb bíróságának” számító új testület jelentős része a Soros-hálózatból került ki.

Mindenesetre Gyuri bácsi nem bízza a véletlenre a novemberi elnökválasztás lehetséges kimenetelét, ott támadja Trumpot, ahol éri. Emiatt még márciusban reklámkampányt indított az elnök ellen, mondván, rosszul kezelte a koronavírus-járványt. A reklámokat főleg azokban az államokban sugározzák, ahol 2016-ban szoros volt a verseny a Republikánusok és a Demokraták között: első sorban ezek Florida, Michigan, Pennsylvania és Wisconsin államok.

Soros Trumphoz fűződő viszonyán bizonyára nem javított, hogy az elnök által az Egészségügyi Minisztérium szóvivőjének kinevezett Michael Caputo támadásba lendült a spekuláns ellen, mondván, Sorosnak nagyon jól jött ez a járványhelyzet, ezt használja ki politikai céljaira (erről korábban mi is írtunk).

Soros, aki állítólag a demokráciáért küzd világszerte, befolyásolni akarja a választásokat az USA-ban is. Őszintén reméljük, hogy ott sem jár sikerrel.

2020.05.27.

Cikkünk előző részében bemutattunk egy feljegyzést, amely 1991 és 1992 fordulóján készült az Egyesült Államok külügyminisztériumában. A szerzője aggodalmát fejezte ki a magyar sajtó kiegyensúlyozatlansága miatt – mint megállapította: a tömegtájékoztatást a posztkommunisták dominálják hazánkban. A State Department vezetője ebben az időben James A. Baker volt. Baker a legkevésé sem tartozott a keményvonalas republikánusok közé, és mint utóbb kiderült, Soros Györggyel is jó kapcsolatot ápolt: Bill Clinton beiktatása után a Carlyle Alap közelében találjuk, amit Soros ebben az időben 100 millió dollárral stafírozott ki. Emellett mindketten tagjai a befolyásos neoliberális pénzembereket és politikusokat tömörítő Bretton Woods Bizottságnak. A fent említett dokumentum 1992 februárjának elején eljutott az MTI washingtoni tudósítójához, s rajta keresztül a magyar közvélemény is értesülhetett róla. Csakhogy a State Department hivatalos emberi jogi jelentéséből törölték a baloldali médiatúlsúlyra vonatkozó megállapítást. Emiatt a washingtoni külügy magyarázkodásra kényszerült. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete elismerte a kérdéses dokumentum eredetiségét, de azt állította: az egy korábbi szövegállapot, amit véletlenül küldtek el a hivatalos változat helyett a távirati iroda munkatárásnak. Ezt azért nehéz elhinni, mert a State Department emberi jogi jelentését a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig kell megküldeni a Kongresszusnak, vagyis annak teljes, szerkesztett és kötetbe foglalt változata már hetekkel korábban a rendelkezésre állt. Sokkal valószínűbb tehát, hogy valaki szándékosan szivárogtatta ki a Magyarországra vonatkozó jelentés cenzúrázatlan változatát, hogy mindenki megtudja: Soros és a State Department vezetése a magyar balliberálisok szekerét tolja. 

  

*** 

“1989 novemberében már felmerült egy olyan elképzelés, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek stabil, számukra megfelelő kormányt igényelnek, függetlenül attól, hogyan alakulnak a vá­lasztási eredmények. Ezt a gondolatot a nyilvánosság előtt Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes fogalmazta meg 1989. november 10-én, amikor arra utalt, hogy egy sajátos összetételű nemzeti kormányt kell alakítani (...). E kormány, mely el­sősorban a központi állami szervekben dolgozó liberális beállí­tottságú hivatalnokokra kívánt támaszkodni, előnyös lehetett volna az SZDSZ számára is. (…) Azt, hogy 1990 januárjában, februárjában a háttér­ben milyen folyamatok zajlottak le, ma még kevéssé tudjuk” - mondta 1991 áprilisában az Eszméletnek adott interjújában Weiner György. Nyilatkozata nem volt túl meglepő, 1989 végén, ‘90 elején érezhetően a liberálisoknak állt a zászló.  

Bizonyos köröknek annyira fontos volt a győzelmük, hogy az érdekükben még Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is beavatkozott a választási kampányba (Szabadság tér '89, Duna World, 2014. március 7.), pedig Palmer elvileg George H. W. Bush republikánus kormányát képviselte Magyarországon. A nagykövetről ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy 1988-ban együtt alapította meg hazánkban Soros Györggyel az International Business Centert (IBC), az első nemzetközi üzleti főiskolát (Rebecca Hardin, Kamari Maxine Clarke (szerk.):Transforming Ethnographic Knowledge, 164. oldal), valamint azt is, hogy a Soros György bőkezű támogatását élvező Freedom House alelnöke is volt, tehát nem éppen egy keresztény-konzervatív diplomata. (E tekintetben viszont jól beleillett a James A. Baker vezette külügyminisztériumi gárdába. Maga Baker pedig a Weiner által említett nemzetközi pénzügyi körök szekértolója volt, hiszen a Bretton Woods Bizottság, amelyben Soros Györggyel együtt ő is helyet kapott, a neoliberális gazdaságpolitika, az IMF és a Világbank érdekeinek támogatására jött létre.)

Mark Palmer inkább volt Soros, mint az Egyesül Államok nagykövete

Az SZDSZ ennek megfelelően magabiztosan várta az 1990-es országgyűlési választás eredményét, az első fordulóban viszont a voksok 21 százalékával a második helyre szorult az MDF mögött. Ráadásul a másik két nemzeti párt, az FKgP és a KDNP is erősen szerepelt, a szocialisták pedig páriának számítottak, a nyugati liberálisok és tőkések favoritjának reményei egyelőre tehát szertefoszlottak. 

Pedig a sajtó (majdnem) megvolt hozzá 

De lépjünk vissza még egyszer 1989-be! A Nemzeti Kerekasztal megalakítása az év júniusában a rendszerváltozás békés jellegét volt hivatott szavatolni. Az állampát, az Ellenzéki Kerekasztal tagjai és a társadalmi szervezetek egy sor fontos kérdésben, többek között a választás lebonyolításának részletszabályaiban is megegyezésre jutottak. A médiaviszonyok kiegyensúlyozásáról viszont nem született döntés, ami leginkább az SZDSZ mesterkedésének tudható be.  

A liberálisoknak nem állt érdekükben egy kompromisszumos sajtószabályozás elfogadása. Erre egyértelműen utalt Haraszti Miklós, az SZDSZ fő médiapolitikusa, amikor azt nyilatkozata: „mi tudtuk, mit akarunk. (…) más pártok pedig egyszerűen nem értették a feladatot”. (Ferenczi Krisztina: Előjáték a sajtószabadsághoz. Telehír. A televízió dolgozóinak lapja. 1994. november. Különszám. 52. Közli Paál Vince (szerk.): A magyarországi médiaháború története. Média és politika 1989–2010. Budapest, CompLex, 702–703.) 

Hogy mennyire így volt  értsd: hogy mennyire tudták a szabaddemokraták, hogy mit akarnak – azt a következő, a Médiatudományi Intézet egyik tanulmányából származó idézet tökéletesen szemlélteti: A média hatalmával leginkább tisztában levő ellenzéki formáció már hónapokkal a választásokat megelőzően szinte az összes politikai reklámidőt előre lekötötte a televízióban. Az SZDSZ számításait azonban 1989 késő őszén a minisztertanács keresztül húzta, amikor utolsó határozatainak egyikével átszervezte a Magyar Televízió vezetését, amely a választásokon induló pártoknak egyenlő időtartamú műsoridőt adott arra, hogy programjaikat a választópolgárok előtt bemutathassák. 

Ettől függetlenül a magyar sajtó döntően baloldali-liberális dominanciájú maradt, ahogy az első részben bemutatott washingtoni jelentés is megállapítja. 

A Soros Alapítvány is a zsebébe nyúlt 

Jelentős összegekkel szállt be az SZDSZ kampányába a magát pártoktól független szervezetként meghatározó Soros Alapítvány is. Ehhez a saját működési szabályzatát “rugalmas értelmezésére” volt szükség, amiről a következőt olvashatjuk a szervezet iratai között: “Pártszerűen működő politikai szervezetek: Itt elsősorban az MDF-ről van szó, illetve érintőlegesen az SZDSZ-ről. Mivel a[z alapítvány pályázati] kiírás[ai] szerint politikai pártokat nem kívánunk támogatni, s ezek a szervezetek már hónapok óta bejelentették, hogy pártnak tekintik magukat, így értelemszerűen elesnek az Alapítvány segítségétől. Javasolnám viszont, hogy olyan esetekben, ahol ezek a szervezetek érintettek, pl. egy klub működtetésében (vagy lap kiadásában), a konkrét tevékenységet támogassuk, még ha szorosan közel is áll hozzájuk. 

Hangsúlyozandó, hogy az idézett dokumentum az MDF vonatkozásában kizárólag a liberális klubjai”, mint például a gödöllői Ellenzéki Klub támogatását szorgalmazza. Ami pedig a sajtót illeti, kiderült belőle, hogy 1989 decemberében, tehát már kampányidőszakban 5 millió forintot adott az SZDSZ-es Beszélőnek, amelyet az év folyamán az állambiztonsági iratok tanúsága szerint Soros segített hetilappá szervezni, miközben arra is kísérletet tett, hogy megszerezze a Magyar Nemzetet, korának legtekintélyesebb közéleti napilapját.  

 

*** 

Cikkünk harmadik, záró részében bemutatjuk, milyen szerepe volt Antall Józsefnek abban, hogy nem került a Magyar Nemzet Soros György érdekeltségébe; majd azt is, hogyan állt bosszút Soros és a balliberális sajtó a washingtoni külügyminisztérium fedezete mellett a spekuláns terveit meghiúsító keresztény-nemzeti kormányon. 

2020.05.25.

A 2020-as évet nagyon jó fundamentumokkal és ígéretes kilátásokkal indította Magyarország. Viszont elég volt pár hét és mindennapok alapjaiban megváltozott. A koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) olyan méretű válságot szabadított a világra, amihez talán hasonlót soha nem tapasztaltunk. A kezdeti megtorpanás után az országok a legdrasztikusabb, a gazdaság majdnem egészét átölelő döntéseket voltak kénytelen meghozni. Jó hír számunkra, hogy a magyar nemzeti Kormány elsők között volt, akik időben meghozták a megfelelő döntéseket, elkerülve a máshol tapasztalható tragikus forgatókönyveket, így reményeink szerint a válságból való kilábalás gyors lehet.

 

Vírus terjedése a gazdaságban

A koronavírus elsőként a világ egyik legnagyobb gazdaságát, Kínát vette célba. A globális termelői láncok miatt azon cégek, vállalatok, akik nagyban függtek a Kínából érkező nyersanyagok és alkatrészek beszerzésétől, azonnal fennakadást észleltek a termelésben. A másik oldalon Kína is mint fogyasztó alacsonyabb sebességre kapcsolt, óriási sokkot okozva a Kínába értékesítő vállalatoknak. Fontos megjegyezni, hogy az elmaradó kínai turisták – már csak nagyságrend miatt is – okozta fogyasztás kiesés is minden országot hátrányosan érintett. Európát nézve viszont a még nagyobb hatást a vírus okozta kínálat és kereslet elmaradása okozta, ráadásul mindezt a gazdaság minden egyes területén.

A COVID-19 okozta válságot hasonlíthatjuk akár egy vírusfertőzéshez, hisz lépésről lépésre okozza a kárt a gazdaságban. Elsőként nagyfokú bizonytalanságot okoz mind az állampolgárok mind a vállalatok között, akik racionálisan gondolkodva visszafogják a fogyasztásaikat, illetve (jobb esetben) elhalasztják a beruházásaikat megpróbálva eltolni a közelgő likviditási problémákat. Másodsorban ez fennakadásokat eredményez az elmaradt fogyasztás és az esetlegesen hiányzó nyersanyagok/alkatrészek következtében. Harmadsorban amennyiben a válság huzamosabb ideig fennmarad emberek veszítik el a munkáikat, amit csak tetőz a megtakarítások/források elapadása. Tovább rontja a helyzetet a szigorú, de többnyire érthető kormányzati intézkedések (bezárások, karantén, távolságtartás stb.) okozta feszültségek és gazdasági aktivitás visszaesése. Mindent számba vetve látszik, hogy mindenki az idővel (is) versenyt fut, hisz számszerűsíteni is lehet, hogy ha akár egy nappal kevesebb ideig is tart a minden területet átjáró visszafojtott állapot, óriási pozitív hatás jelenhet meg a mindennapjainkban.

Minden felelős kormány a világon elsődleges célpontként határozta meg az állampolgárok egészségének és biztonságának a védelmét. Ezt követően a kulcsfeladat a gazdaság motorjainak mozgásban tartása vagy szerencsétlenebb helyzetben újraindítása, ami magába vonja a jövő teljes átrajzolását. Egyik napról a másikra az EU gazdasági aktivitása közel egyharmadával csökkent, ami óriási károkat okozott a társadalomban és a gazdaságban egyszerre. Viszont ez a visszafojtott gazdasági állapot, illetve a különböző korlátozások nem tarthatnak örökre. Így a tagállamok elkezdték folyamatosan lazítani a szigorú intézkedéseket, amitől remélik, hogy a bizalom helyreállásával a kilábalás belátható időn végig megy. Amíg a COVID-19 válság majdnem egyszerre érintette az országokat, a hatás eltér hisz nagyon különböző gazdasági állapotú országokat érintett, és az érintett szektorok (pl. turizmus) illetve meghozott kormányzati intézkedések is eltérnek. Fontos megjegyezni, hogy a válság is megmutatta, elsősorban a tagállamok képesek gyorsan és megfelelően hozni az intézkedéseket, hisz a brüsszeli javaslatok hetekkel később érkeztek ráadásul a mértéke is eltér az ideálistól. Erős, nemzeti tagállamok nélkül lehetetlen lesz a kilábalás, bármit is mondjanak szerte Európában a baloldal képviselői, az Egyesült Európai Államok támogatói.

 

Állampolgárok védelme – nemzeti államok jelentősége

Az elmúlt hónapokban mindenki saját magán tapasztalhatta a válság itthoni hatásait (karantén, intézmények bezárása, otthoni munkavégzés, munkahelyek elvesztése, cégek részleges leállása vagy bezárása stb.). A legnagyobb bizonytalansági faktor, hogy senki nem tudja mennyi ideig fog tartani és milyen mély lesz a gazdasági visszaesés. A válasz nagyban függ attól, hogy mennyire és milyen gyorsan fog terjedni a vírus, illetve a kormányzati döntések mennyire lesznek képesek nemcsak a tüneteket, hanem az alapproblémákat is kezelni. Hatékony és stabil hatalommal rendelkező kormányok, mint Magyarország egy ún. V-alakú, gyors visszapattanásban bíznak, de a nagy többség inkább egy elhúzódó U-alakú, országok között egyenlőtlenül megoszló kilábalásról beszélnek. Ezt a feltételezést támasztja alá a nemrég benyújtott konvergencia program is, ami idénre ugyan 3,0 százalékos visszaeséssel számol, viszont jövőre már 4,8 százalékkal bővülhet a gazdaság. A gyors kilábalás feltételezése azon alapszik, hogy egyrészt Európa az év második felére nagyságrendileg jobb állapotban lesz mint ma, illetve a magyar stabil gazdasági szerkezet elősegítik a gyors alkalmazkodást. Európa szerte már tapasztalhatóak a könnyítések, illetve számos magyarországi gyár is újraindította a termelést. A folyamatosan enyhülő szigorítások következtében a hazai háztartások fogyasztása is megindulhat, amit támogat az EU szinten legmagasabb megtakarítási ráta, illetve egyik legalacsonyabb hitelállomány is. Mindemellett a magas beruházási rátának és a versenyképesség folyamatos növekedésének köszönhetően a magyar export teljesítmény momentuma megmarad, sőt bizonyos esetekben a magyar piaci részesedése is feltételezhető. Mindezeket figyelembe véve megalapozott egy idei mérsékelt csökkenést követő európai szinten is magas gazdasági növekedés az elkövetkezendő években.

Tegyük hozzá, hogy a magyar Kormány „kényelmes” helyzetben várta a válságot, hisz a 2010 óta meghozott következetes gazdaságpolitikának köszönhetően egy stabil alapokon álló, erősebb, kiegyensúlyozott szerkezetű gazdasággal (5% körüli gazdasági növekedés, közel 1 millió új munkahely, növekvő bérek, alacsony munkanélküliség, folyamatosan növekvő beruházások, csökkenő államadósság stb.) vágott neki a válságkezelésnek. A pozitívabb képet erősíti, hogy a válság kitörésé óta a kormánypártok népszerűsége töretlen, ami jelentős pozitív visszacsatolás, hogy az Orbán-kormány válságkezelőként is állja a sarat, sőt ahogy később látni fogjuk Európa egyik legnagyobb gazdaságvédelmi programját tervezi véghez vinni.

 

Magyar Gazdaságvédelmi Akcióterv

Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarország éllovas a járvány elleni küzdelemben, hisz a magyar Kormány szinte azonnal meghozta a védekezéshez és a gazdaság újraindításához szükséges intézkedéseket. Az intézkedések egyrészt nagyban hozzájárultak a fertőzöttek számának megfelelő keretek között tartásához, másrészt célzott gazdasági és költségvetést érintő intézkedések révén ott segít, ahol a válság a legnagyobb kárt okozza. A magyar Kormány ambiciózus Gazdaságvédelmi Akciótervvel állt elő, ami számszerűleg a magyar GDP ötödét teszi ki és középpontjába a munkahelyek védelmét, az új munkahelyek létrehozását, a prioritást élvező szektorok megerősítését, pénzügyi konstrukciók a vállalatok számára és a családok védelmét helyezi a középpontba. Érdemes megjegyezni, hogy ennél nagyobb a COVID-19-cel kapcsolatos gazdasági csomagot egyedül Németország, Olaszország és Svédország jelentett be Európában. Ráadásul az Európai Bizottság nemhogy hetekkel le van maradva a különböző mentőövekkel, de az uniós helyreállítási csomagot is csak júniusra ígéri. Ez újabb bizonyítéka, hogy karba tett kézzel várni a brüsszeli segítséget egyenlő a morális, illetve gazdasági összeomlással, nemhiába az egyes tagállamok szinte azonnal rendkívüli intézkedéseket vezettek be. A polgárokat érintő legkülönfélébb sokkokat a lehető leggyorsabban kell kezelni, és minden lehetséges eszközt rendelkezésre kell bocsátani a gyors talpra állás érdekében.

Összegzés

A modern gazdaságtörténelem még nem tapasztalt ennyire komplex egészségügyi és gazdasági sokkot egyszerre. Ellentétben más eddigi válságokkal (pl. a 2008-09-es pénzügyi válság), lehetetlen körbe határolni a problémát, felmérni a baj nagyságát, meghatározni a szükséges beavatkozási területek, illetve elővenni a rendelkezésre álló eszköztárat. Tulajdonképpen most egy mozgó és néha láthatatlan célpontra lövöldöznek a felelős politikai és gazdasági döntéshozók. Ezért is nagyon fontos, hogy a kormányok mindig a lehető legrosszabb forgatókönyvre készüljenek fel, és a lehető legjobb kimenetelért dolgozzanak. Természetesen ez optimista feltételezés, hisz ahogy a napokban láttuk, ameddig a magyar miniszterelnök és Kormánya éjt nappallá téve, szinte hetente jelent be újabb és újabb gazdasági, illetve társadalmi intézkedéseket, Brüsszel és az ellenzék a csontig lerágott jogállamiság miatt vegzálja Magyarországot. Úgy látszik egyes politikusoknak fontosabb a rövid távú politikai haszon, mint hogysem minden energiájukat a válság kezelésre és az azt követő időszakra koncentrálna. Ennek ellenére a magyar Kormány, ahogy az elmúlt 10 évben is, megvédi polgárai egészségét, biztonságát és jelentős mértékben támogatja a gazdaság motorjait, hogy megerősödve hagyja maga mögött ezt a válságos időszakot.

2020.05.23.

Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” (Forrás: a Magyar Hírlap, 1992. február 3-i száma.

E riasztó megállapítás az Egyesült Államok külügyminisztériumaként működő State Department 1992-es emberi jogi jelentésének terverezetéből származik, amit a tárca sajtóosztályáról küldtek meg az év február elején az MTI washingtoni tudósítójának – a szöveg Kongresszus elé került, hivatalos változatából azonban kimaradt.  

A hazai sajtót hetekig foglalkoztatta az ügy, ami magyarázkodásra kényszerítette a James A. Baker vezette amerikai diplomáciát. A hivatalos magyarázat szerint, tévedés történt, egy referens hibázott, és rossz dokumentumot adott át a távirati iroda munkatársának. A Magyar Hírlap, 1992. február 25-i számában azt olvashatjuk 

James Nealon, a budapesti amerikai nagykövetség sajtóattaséja arra a kérdésre, előfordulhatott-e, hogy a jelentés szövegének Magyarországra vonatkozó részét utólag módosították, tehát azután, hogy az inkriminált mondatot a magyar sajtó közölte, határozott nemmel válaszolt. Egyszersmind hangsúlyozta: bármi történt is a washingtoni külügyminisztériumi irodákban, bárki volt az, aki az autentikus szöveg helyett a tervezetek egyikét adta át a sajtóirodának, az amerikai kormánynak csak egy hivatalos véleménye van. Ezt az emberi jogokról szóló jelentés végleges, nyomtatott szövege tartalmazza. Ebben a szövegben pedig nincs szó arról, jelen vannak-e a kommunisták a magyar sajtóban.” 

A magyarázat kissé erőltetettnek tűnik, főleg azóta, hogy sikerült fellelnünk a kérdéses jelentést tartalmazó kötetet, aminek a függeléke szerint az elemzésgyűjteményt a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig be kell terjesztenie a State Department vezetőjének a Kongresszushoz.  

Tehát, amikor a Magyarországról szóló fejezet napvilágot látott, a végleges szövegváltozatnak már ott kellett lennie minden képviselő és szenátor asztalán. Ilyen körülmények között viszont elképzelhetetlen, hogy február elején a jelentés mindenféle korai változata még szanaszét hevert a külügy sajtóosztályán, és egy figyelmetlen gyakornok véletlenül pont azt adta át az MTI tudósítójának, amelyik aggodalmát fejezi ki a magyar sajtót leuraló posztkommunisták miatt. 

Nealon valószínűleg igazat mondott, amikor kijelentette: nem történt utólagos módosítás a jelentésben. A cenzor legkésőbb 1992 januárjának vége előtt húzta ki a megállapítást az elemzésből. A szivárogtató célja pedig az lehetett, hogy erre felhívja nem is első sorban a magyar közvélemény, hanem inkább a Fehér Ház figyelmét. 

Soros embere Bush kormányában    

Ebben az időben a Fehér Házat a republikánus George H. W. Bush vezette, ugyanakkor az a Trump-adminisztráció működési zavarain is lemérhető, hogy az Egyesült Államok mindenkori kormányának tagjait sokkal lazább szálak kötik össze, mint a kontintentális Európa bármely országáét, és az egyes tárcák tisztviselői karja is meglehetősen eklektikus.  

Így fordulhatott elő például, hogy az Obama-korszak liberális-fundamentalista ügyvivői közül sokan megőrizhették pozícióikat a State Departmentben. A befolyásuk pedig akkora volt, hogy az önkormányzati választások előtt majdnem sikerült negyedmilliárd forinttal megtolniuk a baloldali sajtót Magyarországon.  

Nem volt ez másként a ‘80-as évek végén és a ‘90-es évek elején sem, amikor a fentebb már említett Jamas A. Baker töltötte be Washingtonban a külügyminiszteri posztot. Sőt! Noha az 1988-as választáson Baker volt az idősebb Bush egyik kampánymenedzsere, nem tartozott a keményvonalas jobboldaliak közé. Amolyan pártok felett álló politikusnak tartotta magát, aki tagja a Bretton Woods Bizottságnak, amelyet formálisan egy demokrata és egy republikánus közgazdász alapított 1983-ban a neoliberális gazdaságpolitika, a Világbank és az IMF céljainak támogatására.  

Ennek a testületnek Soros György is a tagja. És nem ez az egyetlen kapcsolat a tőzsdespekuláns és a washingtoni külügy vezetője között.  

Soros György 1993-ban, nem sokkal azután, hogy Bill Clintont beiktatták az elnöki hivatalba, 100 millió dollárral szállt be a Carlyle Alapba. A The Washington Post korabeli cikke szerint ez a társaság nem csak hozzá, hanem három nem rég még befolyásos politikushoz is kötődik – név szerint: Frank Carlucci, egykori CIA aligazgató és védelmi miniszer; Richard G. Darman, a költségvetési tanács volt elnöke és James A. Baker. 

Abban az időben tehát, amikor a State Department emberi jogi jelentéséből rejtélyes módon eltűnt egy mondat, mégpedig az, hogy “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják” a magyar sajtót, az Egyesült Államok külügyi tárcáját egy Soros Györgyhöz eszmei és pénzügyi szempontból is kötődő politikus vezette. 

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az MTI sokat vitatott tudósítása után nem más sietett Baker minisztériumának védelmére, mint a Helsinki Bizottság, amelynek egy nevét nem vállaló képviselője a balliberális magyar sajtó megkeresésére sietve “megerősítette: nem politikai, hanem emberi hiba miatt kerülhetett a külügyminisztériumi véleménybe az idézett mondat.” Majd hozzátette: “az emberi jogok vizsgálatával foglalkozó washingtoni szakértők abszolút nem törődnek azzal, ki volt a kommunista párt tagja a régi rendszerben és ki nem, s hányán vannak ilyenek a mai magyar sajtóban”. (Forrás: Magyar Hírlap, 1992. február 25-i száma.) 

Mint ismert, a Helsinki Bizottság magyarországi tagszervezete a rendszerváltozás környékén közvetlen pártbefolyás alatt állt, hiszen alapító elnöke, első ügyvezetője a szabaddemokrata Kőszeg Ferenc volt...  

Folytatjuk! 

Antall József átlátott Soros György tervein

Ezeket a cikkeket olvastad már?