Blogolj!
2020.05.18.

Egy német lapnak adott interjúban Soros kifejezte abbéli aggodalmát, hogy az Egyesült Királyság példáját követve Olaszország is elhagyhatja az uniós blokkot. A koronavírus-járvány ideje alatt Itália nem kapott megfelelő támogatást Brüsszelből, ezért érthető módon nőtt az euroszkepticizmus az országban. A spekuláns attól tart, hogy Salvini vezetésével megvalósulhatna az „Italexit”, azaz az olaszok kilépése az EU-ból.

Az Augsburger Allgemeine újságnak Soros elmondta, az olaszok mindig Európa pártiak voltak, már csak azért is, mert nem bízhattak saját kormányaikban. A német lapban is próbálta népszerűsíteni az ötletét az örökjáradék-kötvényekkel kapcsolatban, fogadkozva, hogy azt nem kell visszafizetni, csak az éves kamatokat. A milliárdos valószínűleg azért támadja Salvinit, mert a Lega párt vezetője múlt hónapban támadta az EU ötletét az Európai Stabilitási Mechanizmus kapcsán, mondván: nem akarja, hogy örökre eladósodjon, és azt sem, ha a gyerekei adósai lennének Pekingnek vagy Berlinnek”. A volt belügyminiszter nyilvánvalóan világosan látja, hogy a külső szereplők irányában fennálló adósság az ország szuverenitását veszélyeztetni. Nem csak pénzügyi szempontból, hanem más kérdésekben is, hiszen könnyen zsarolhatóvá teszi az adós államot.

Úgy tűnik, a járvány és az arra adott európai válasz, jobban mondva annak hiánya még hosszútávú hatásokat okozhat a kontinens politikájában: a sokat emlegetett szolidaritás nyomait szinte alig lehetett észrevenni. Az EU tulajdonképpen magukra hagyta a tagállamokat, látszatintézkedésekkel pótolta a valódi cselekvést (mint például az a „szolidaritási akció”, hogy román orvosokat küldtek Olaszországba segíteni, miközben a románoknál sorra betegedtek meg az egészségügyi dolgozók), majd most a gazdasági kérdéseket sem tudja megoldani. Erre a látványpékségre mutatott rá egy-olasz EP képviselő, Isabella Tovaglieri is. A képviselő kifakadt azon, hogy az EU nem valódi segítséget nyújtott, nem igazi szolidaritást vagy szeretetet mutatott ki, hanem pusztán opportunista volt a „válságkezelése”. Szerinte emiatt Olaszország soha többé nem fog bízni az EU-ban.

A helyzetet nem segítette Mark Rutte holland miniszterelnök reakciója: egy teherautósofőr videón arra kérte, ne adjanak pénzt a „délieknek”, mire a kormányfő feltartott hüvelykujjával jelezte egyetértését. Ezután az olaszok részéről az Olasz Testvérek párt vezetője és EP képviselője is jelezték, az EU készüljön fel egy olyan helyzetre, amikor az olaszok már nem lesznek tagjai.

A BBC rádiójában Anand Menon európai- és külpolitikai professzor elmondta, hogy az olaszok több mint 60 százaléka tartja rossz dolognak az uniós tagságot, ez pedig a populista politikusok térnyerésének kedvezhet. Egy május közepén tartott felmérés szerint a Lega most 26,8 százalékon áll, ezzel a legerősebb párt Olaszországban. Talán ezért kezdett el aggódni Soros?

2020.05.14.
Előző cikkünkben bemutattuk, hogyan képeznek Brüsszelben, az uniós adófizetők pénzén olyan fiatal újságírókat, akik aztán politikai aktivistaként szolgálják munkájukkal Soros György nyílt társadalomról vallott nézeteinek európai szintű megvalósítását. Mint az alábbiakból majd kiderül, Brüsszel és a spekuláns alapítványi hálózata a kiképzés után sem engedi el az őket kiszolgáló lakájmédia riportereinek kezét.

Kezdjük rögtön egy önleleplezéssel.

Jávor Benedek, a mérhetetlen Párbeszéd egykori EP-képviselője Karácsony Gergely jóvoltából a hátsó ajtón kulloghatott vissza Brüsszelbe, miután pártja az MSZP-vel közösen katasztrofális verséget szenvedett a 2019-es uniós választáson. Az ősz végén ugyanis az immár balliberális vezetésű főváros képviseleti irodát nyitott az EU szívében, amelynek vezetésével őt bízták meg. Hogy a budapestieknek mi hasznuk ebből, egyelőre nem világos, mindenesetre a Párbeszéd a közelmúltban elbüszkélkedett vele, hogy Jávor kezdeményezésére idén is meghirdetik a #IJ4EU, vagyis az oknyomozó újságírás az Európai Unióért pályázatot.

Ha a független-objektív újságírást egy politikus kezdeményezésére támogatják, az elve gyanús. De az IJ4EU-nak persze semmi köze a függetlenséghez, ahogy azt mindjárt látni fogjuk.

A programnak három finanszírozója van. Az Európai Bizottság mellett Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata, valamint a norvég Fritt Ord, amelynek ügyvezető igazgatója, Knut Olav Åmås Soroshoz hasonlóan Karl Popper követőjének tartja magát.

Ezek után nem meglepő, hová vándorolnak az IJ4EU-n keresztül kiosztott milliók. A projekt honlapján tavaly februárban büszkén hirdették, hogy nekik köszönhetően kapott lendületet Magyarországon az oknyomozó újságírás.

A beszámolóból kiderül, hogy a 2018-as nyertesek között volt a Soros hálózat által amúgy is támogatott Direkt36 munkatársa, Panyi Szabolcs és az Átlátszó több szerzője, köztük Kőműves Anita, aki 2005-től amíg csődbe nem ment a „független” Népszabadságnak dolgozott, utóbb pedig több nyugati lapnak írt a magyar kormányt lejárató cikkeket.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy Panyi IJ4EU finanszírozásával készített cikkeinek terjesztésében részt vett a 444, aminek működésében fontos szerep jutott a Media Development Investment Fund (MDIF) nevű befektetési alapnak. Ez a Soros György közreműködésével alapított, és pénzügyi hozzájárulásával fenntartott szervezet 39 országban hozzávetőlegesen 111 médiavállalatot támogat, persze kizárólag olyanokat, amelyek „kritikus”, „független” és „demokratikus” lapokat és internetes portálokat tartanak fenn – mint amilyen például a Magyar Narancs is.

Szembeötlő átfedés van egyébként az IJ4EU és az MDIF által támogatott médiumok, valamint egy másik oknyomozó újságíróknak kiírt pályázat médiapartnerei között. Ugyanis az OSF által bőkezűen támogatott Transparency International fiatal, illetve leendő újságíróknak kiírt programjaihoz is többnyire a Népszava, az Index, a Magyar Narancs és az Átlátszó.hu nyújtott szerkesztőségi hátteret.

A nemzeti sajtó tehát komoly hátrányban van: az uniós pénzek és a Nyílt Társadalom Alapítványok forrásaiból hosszú évek óta képzik azokat a „független” aktivista újságírókat, akik aztán jól  meg is fizetnek különböző ösztöndíjprogramokat és pályázatokon keresztül, hogy a nemzetek lebontásán dolgozzanak és a multikulturális világrendet propagálják.

2020.05.12.

Ha még nem múltál el 30 éves és újságírónak készülsz vagy már van a hátad mögött két év tapasztalat, akkor van egy új lehetőség most a számodra. #Youth4Regions. Ha te leszel az egyik szerencsés (…) képzéseken vehetsz részt, elismert újságírók fognak mentorálni, akikkel együtt dolgozhatsz, és ellátogathatsz szerkesztőségekbe, uniós intézményekbe is” - hirdeti Facebook-oldalán az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete.  



 

Az avatatlan szem számára ártalmatlannak tűnő hirdetés mögött politikai célok rejlenek, amelyek akkor vállnak világossá, ha megnézzük, miből is áll a fiatal, pályakezdő és ezért könnyen befolyásolható újságírónövendékek képzése, illetve, hogy kik azok, akik a kezdeményezés mögött állnak

 

A Youth4Regions-t évek óta újra és újra meghirdetik, a kiválasztottak pedig Brüsszelben, az unió szívében szerezhetnek tapasztalatot. Az egyhetes program három részből áll: elméleti alapozás, gyakorlat a nemzetközi sajtó néhány Brüsszelbe delegált tudósítójának támogatásával, és látogatás az EU intézményeiben.  

 

A program egyik reklámarca, a 2018-as turnusban résztvevő Aurore a Youth4Regions kampányvideójában arról beszél, hogy milyen fontos a független újságírók összefogása, tapasztalatcseréje, mivel az utóbbi években Európa-szerte megszaporodtak a tüntetések és erősödik az “extrémizmus”, a brüsszeli ösztöndíj viszont segíthet a helyzet hosszútávú kezelésében. 

 

Mire gondolhatott a francia lány, mitől, kiktől kell megvédeni az európai embereket, akik tévesen azt hiszik, Brüsszel nem hallgatja meg őket? Orbán Viktor 2014 nyarán beszélt először arról, hogy a liberális demokrácia nem az egyetlen néphatalmi modell, s ezzel ideje lenne végre szembenézni. A következő évben a nemzeti konzervatív és keresztény Jog és Igazságosság nyerte a lenyel elnök- és parlamenti választást. 2016-ben sokak meglepetésére az Egyesült Királyság választóinak többsége a Brexitre szavazott; 2017-ben Andrej Babist cseh miniszterelnökké; 2018-ban kormányra került Olaszországban a Matteo Salvinni vezette Liga; 2019-ben a sárgamellényesek tüntetései megingatták a liberális francia kormányt stb. 

 

Vagyis az utóbbi évek aggasztó jelensége, amire Aurore utalt, az az, hogy előre törtek a nemzeti szuverenitást az Európai Egyesül Államok lázálma elé helyező pártok és politikusok, valamint megerősödtek azok a társadalmi mozgalmak, amelyek beleszólást követelnek az életükre kiható politikai döntések meghozatalába, és elégedetlenek az Európai Unió inkább ideologikus, mintsem racionális működésével. 

 

Ezzel összecsengenek a tavalyi résztvevők nyilatkozatai is: a spanyol Davidet a “független” újságírásért vívott harc folytatására ösztökélte a Youth4Regions, a román Andreea pedig egyebek között azt tanulta meg, hogy újságíróként a társadalmi “egyenlőségért” kell harcolnia, az olasz Francesca pedig végre megértette, milyennek kell lennie a “jövő újságíróinak”.  

 

Említésre méltó az is, hogy például a 2019-es turnus résztvevői az unió CITIES Forum-án mélyíthették el elméleti tudásukat a gyakorlatban. A CITIES az unió városfejlesztési tervéhez kapcsolódik, annak szakmai egyeztető fóruma, amelyen például olyan témákat vitatnak meg, hogy miként lehetne hatékonyabban integrálni a migránsokat, illetve növelni az érdekérvényesítő képességüket. 

 

Összegzésként tehát elmondható, hogy a Youth4Regions valójában egy Soros György nyílt társadalomról vallott eszméit terjesztő politikai aktivistaképzés, és semmi köze a független-objektív újságíráshoz, amivel reklámozza magát. De ugyanez igaz egy másik uniós ösztöndíjprogramra is, amit cikkünk második részében mutatunk be. 

2020.05.09.

Tucatnyi, Soros nyitott társadalomról vallott nézeteit követő és, jellemzően a tőzsdespekuláns támogatását is élvező NGO, valamint nagyszámú szélsőliberális potentát fordult a közelmúltban az Egyesült Államok Külügyminisztériumának elidegeníthetetlen jogokkal foglalkozó bizottságához, amitől lényegében a vallásszabadság, mint egyetemes emberi jog megtagadását követelik. A petíció aláírói között van a Reproduktív Jogok Központja, amely az abortusz teljes korlátozatlanságáért küzd, akárcsak Magyarország “régi barátja”, a Human Rights Watch. 

Miközben az abortuszhoz való jogot magától értetődőnek tartják, azt eltagadják, hogy a vallásszabadság az élethez való joggal együtt a legelső írásba foglalt, és széles körben elfogadott alapvető emberi jogok közé tartozik. Sőt, szerintük a vallásszabadság nem alapvető emberi jog, csupán arra szolgál, hogy egyesek legitimálják a kirekesztést. Ilyen kirekesztésnek tartják például a 2000 éves kereszténység részéről, hogy alapvetően ellenzi a terhességmegszakítást, amit a szélsőliberálisok akár a várandósság 9. hónapjában is elvégezhetőnek tartanak; vagy az, hogy a családot jellemzően egy férfiból és egy nőből álló szeretetközösségnek tartják. 

Bicskanyitogató módon mindezt a koronavírus-járvánnyal kapcsolják össze, amikor azt írják: most, sokkal inkább, mint bármikor, minden országnak az egészséghez és jóléthez való jogot kéne az első helyre tenniük, és ezeket minden ember számára elérhetővé kell tenniük, bármiféle diszkriminációtól mentesen. Figyelemre méltó, hogy a megfogalmazásukban az államoknak nem állampolgáraik vannak, csupán népességük, amely ennél fogva változékony összetételű, és független a vértől, a kultúrától. 

Ebből világos, hogy a petíciójuk egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy egy újabb akadályt sodorjanak el a migráció emberi joggá való emelése elől. Ha ugyanis bárki komolyan venné, amit leírtak, akkor a jövőben egyetlen ország sem hivatkozhatna arra, hogy keresztény, hindu, buddhista vagy muszlim, és ennek megfelelően szeretné megválogatni, kiknek ad állampolgárságot. 

Talán ennél is nagyobb fenyegetést jelent viszont a gyermekvállalást ösztönző, a családokat anyagilag támogató politikát folytató kormányokra, hiszen az amerikai Külügyminisztériumnak címzett levélből az is levezethető, hogy az anyáknak, apáknak, családoknak nyújtott támogatások kirekesztőek azokkal szemben, akik nem nevelnek gyermeket. 

Cnsnews.com is beszámolt a sorosista szervezetek égisze alatt futó kezdeményezésről. Összefoglalójukban megjegyezték, hogy a Soros által támogatott Reproduktív Jogok Központja korábban a Vatikán kizárását követelte az ENSZ-ből. Egy másik aláíró, a Guttmacher Institute azt követelte, hogy tiltsák meg az egyházaknak, hogy kórházakat tartsanak fenn. A Planned Parenthood Federation szintén a Pápai Állam kizárását követelte az ENSZ-ből, és annak betiltását is, hogy a hittanórákon a családról, a nemi szerepekről stb. essék szó a Bibliával összhangban. Mindezek mellett a követeléshez csatlakoztak olyan álkeresztény szervezetek is, mint a Catholics for Choice, amelyeknek annyi közük van valójában az egyházhoz és a keresztény politikához, mint Gyurcsány Ferencnek

2020.05.07.

Nemrég látott napvilágot világunk egyik legnagyobb spekulánsának, Soros Györgynek terve miszerint az EU-nak szüksége lenne egy új típusú adósságpapírra a koronavírus okozta gazdasági problémák kezelésére. Mintha pénzzel, külsőleg, lopakodó föderális láthatatlan kéz irányítása alatt minden probléma megoldódna. Az ötlet méretét tekintve is óriási, hisz 1 500 milliárd euróról beszélünk, ami nagyságrendileg a többéves európai költségvetés másfélszerese vagy a magyar éves GDP több mint tízszerese. Ahogy később látni fogjuk megérzésünk nem csalatkozik, és ahogy mondani szokás az ördög tényleg a részletekben rejlik, így érdemes megfontolni a figyelmeztető jeleket.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben.

Még a pénzügyekben jártás emberek is ritkán találkoznak az úgynevezett örökjáradék fogalmával, de ha mégis többnyire negatív környezetben. Ahogy a neve is utal rá, a kötvénynek nincs lejárata, tehát tulajdonképpen az adósság az idők végezetéig nyomná a vállunkat. Igaz, feltehetően (?) a tőkét soha nem kell visszafizetni, viszont a kamatokat (0,5%) minden évben el kell utalni. Tulajdonképpen az adósságtól soha nem lehet majd megszabadulni, vagy ha mégis akkor a kibocsátó számára lényegesen rossz feltételek mellett.

Figyelembe véve a jelenlegi kamatkörnyezetet (0,6% - 1,3%) és összehasonlítva a megfelelően hosszú kötvényekkel a javasolt 0,5%-os kupon kedvezőnek tűnik, azonban mint minden pénzügyi termék esetén, számolni kell a kötvény piaci és kibocsátáskori árának változásaival. Ez az első figyelmeztető jel, hisz az örökjáradék kötvény az egyik legkockázatosabb pénzügyi termék, mégpedig azért, mert roppant érzékeny a piaci elvárt hozam változására. Jöjjön egy kis matek, amelyben látni fogjuk, hogy a kötvény jelenkori értéke hogyan ingadozhat:

A piaci szereplők mikor befektetések között választanak többek között figyelembe veszik a projekt jelenkori értékét és alternatívákat keresnek, amelyekkel legalább ugyanannyi hozamot realizálnának. A Soros-példa alapján az 1 500 milliárd névértékű örökjáradék kötvény piaci értéke bármekkora lehet 7 500 milliárd és 500 milliárd között, attól függően, hogy a „végtelen” futamidőre vonatkozó elvárt piaci hozamot (r) 0,1 és 1,5% között hova helyezi a piac.

A kibocsátáskor ez óriási kockázat az EU-nak, hisz kedvezőtlen helyzetben a kibocsátásból befolyó összeg a névértéknek akár a fele, akár a többszöröse is lehet. Csak bízni lehet politikai felsővezetőink éleslátásban, tisztán látják ezen jelentős kockázat tényét. Sajnos, kiábrándító tény, hogy mivel az EU-t alkotó 27 tagország gazdaság alapjai jelentősen eltérnek, így a névértéknél lényegesebben kisebb befolyó összeg valószínűsíthető. Viszont a Soros-terv alapján a kamatfizetés állandó 0,5%-os (jelen esetben 7,5 milliárd euró) terhet jelenteni a tagországoknak, amit függetlenül jó és rossz gazdasági környezettől, mindig fizetni kellene.

Soros György azon állítása, hogy a kifizetések jelenértéke egyszer csak eléri a nullát, matematikailag lehetetlen (lásd a fenti képletet). Nincs az a kamatszint, ami a 7,5 milliárdos értéket nulla közelébe vinni. Az viszont igaz, hogy a kamatkiadások jelen értéke csökken a piaci kamatok mozgásával, de ahogy fentebb láttuk maga a kötvény értékét is jelentősen csökkenti.

Ugyanakkor, érdemes megjegyezni, hogy az évenkénti kamatteher a jelenleg is tárgyalás alatt lévő többéves költségvetési keret kb. 3%-át tenné ki, ami megfelel a Migrációra és Határvédelemre vagy a Védelempolitikára szánt összeg arányával. Figyelembe véve a költségvetés körüli heves vitákat, jogosan felmerülhet az igény, hogy akár ezen költségvetési fejezeteket is meg lehet kurtítani és inkább örökjáradékkötvénybe fektetni. Természetesen az összképet nézve, ez a megoldás teljesen beleillik a korábban már megismert migránsokat támogató Soros-tervbe, hisz pont azoktól a területektől vonna el forrásokat, amelyek gátolják a tervét és ráadásul most is alulfinanszírozottak.

Mindezeket a kockázatokat látva, nézzük meg mégis kinek és miért érné meg ezekből a kötvényekből vásárolni. Az ötlet alapján csakis intézményi befektetők jöhetnének szóba, teljesen kizárva az akár kedvező konstrukcióból a lakosságot. Ugyanakkor, több mint valószínű nem egyszerre dobnák piacra mind az 1 500 milliárd eurónyi összeget, hanem az igényeknek megfelelően. El is érkeztünk a második figyelmeztető jelhez, hisz a hosszú távú szakmai befektetők, nyugdíjalapok vagy biztosítótársaságok nem ülnek ekkora mennyiségű készpénzben, mivel valószínűleg befektették egyes tagországok államkötvényeibe. Tehát nem számolva azzal, hogy új kihelyezendő pénz jelenik meg a szereplőknél (ami jogosan feltételezhető), ahhoz, hogy az örökjáradék kötvényből vásárolhassanak a pénzügyi szereplők, el kellene adni az eddig tartott államkötvényeket. Ennek hatására viszont az eladott államkötvények árfolyama jelentősen csökkenne párhuzamosan emelve azok piaci hozamát, így megdrágítva azon országok (pl. német) államadósságának finanszírozását, akik képesek voltak alacsony teher mellett intézni.

Harmadik figyelmeztető jel lehet a befektetni készülő intézmények számára, hogy a konstrukcióból adódóan az emelkedő piaci hozamok miatt a lejárat nélküli kötvény értéke, folyamatosan a névérték alatt lesz. Így abban az esetben, ha értékesíteni akarnák a kötvényt nagy és azonnali veszteséget realizálnának. Jelenleg épeszű ember nem akarna még nagyobb kárt okozni és ennyire sérülékeny pozícióba hozni az európai gazdaság pénzügyi szereplőit.

Ahogy a 10 évvel ezelőtti válságkezelésnél is láttuk ezen lépés az észak-dél, régi-új tagállamok vitáját újra felszítaná, és biztos nagy ellenállásba ütközne. Ráadásul az emelkedő hozamokkal is számolva – hisz a jelenleg megfigyelhető 0 közeli kamatszint nem tartható fent hosszútávon – még inkább az eddig fegyelmezett költségvetési politikát folytató országok számára is óriási terhet róna. Egy másik kézenfekvő opció, hogy utolsó mentsvárként az Európai Központi Bank is vásárolhatna korlátlanul a kötvényből, ahogy tette korábban. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha már pénzt pumpálunk a gazdaságba, akkor az EKB miért nem teszi meg közvetlenül és miért örökjáradék formában akar kamatokat beszedni. Kvázi miért nem nyomtatja a pénzt “ingyen”, és közvetlenül segítené a bajba jutott gazdasági szereplőket. Ugyanakkor, az ilyen mértékű és gyors pénzpumpálásnak következtében az infláció is meglódulna, amit elsősorban a fogyasztók a magasabb árakon keresztül saját bőrükön éreznének. A sokadik Soros-terv hatására a tagállamok nemhogy kikerülnének az adósságcsapdából, hanem még inkább belesüllyednének a fullasztó pénzügyi terhekkel teli mocsárba.

Mindezek ellenére Brüsszelben az Európai Intézmények folyosóin (is) egyre gyakrabban beszélnek egy olyan helyreállítási alap felállításán, amely hiteleket és vissza nem térítendő támogatásokat is tud nyújtani határozatlan futamidő mellett. Negyedik figyelmeztető jel, illetve kérdőjelek sorozatát veti fel az ötlet, hisz kik lesznek az alap irányítói, ki milyen súllyal fog rendelkezni a döntéshozatal során, ki fog rendelkezni, hogy mely területekre irányul majd a segítség? Örökjáradékról beszélve az alap, vagy csak a teher lesz örökéletű, minden tagállamra arányosan terhet fog róni? Mi fog történni, ha esetleg újabb tagország elhagyja az EU-t vagy ha új belépő lesz? Nem beszélve arról, ha megvalósul ezen Soros-terv egy precedenst jelenthet, a már többször emlegetett klímapolitikai törekvések támogatásához is.

Több mint valószínű a most megismert Soros-javaslat amellett, hogy tovább gyengítené az Európai Uniót, egy olyan burkolt politikai üzenet is, ami az Európai Egyesült Államok eszméjét akarja megalapozni. Ezért is kell még a csirájában is elfojtani minden olyan ötletet, ami nemhogy a föderáció irányába lökné az EU-t, hanem irtózatosan nagy pénzügyi terhet is róna mindenki nyakába.

2020.05.06.

A fáradhatatlan ügyvédről már többször írtunk, itt, itt, itt és itt is írtunk, ehelyütt arról a megbízásáról számolunk be, amelynek keretében a „a szólásszabadsághoz fűződő emberi jogaik sérelme” miatt fordultak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához – EJEB – azok a rendbontó, közintézményben randalírozó ellenzéki képviselők, akik 2018 decemberében erőszakkal behatoltak az MTVA Kunigunda utcai székházába, s néhány közülük ott is éjszakáztak. Karsai szerint „nagyon kirívó jogsértés” áldozatai lettek az érintettek, azonban ne értetlenkedjünk Karsai Dániel értetlenkedésén, hanem üssük fel a Btk.-t a 323. § szerinti, közérdekű üzem megzavarása bűncselekményről szóló résznél, mely cselekmény bűntettének kísérletét a Központi Nyomozó Főügyészség kimondta. A törvény szerint bűntett miatt szabadságvesztéssel büntetendő az, aki közérdekű üzem működését jelentős mértékben megzavarja. Karsai még a közérdekű üzem fogalmának használhatóságát is kétségbe vonta a konkrét esetben, amire annyit azért rögtön elárulhatunk neki: a törvényi betű alapján az „elektronikus hírközlő hálózat” egészen biztosan e kategóriába tartozik.

  • Egyetem elvégzése után Alkotmánybíróság, dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró személyi titkára másfél évig.
  • Igazságügyi Minisztérium közjogi kodifikációs főosztály, majdnem három év, kodifikációs feladatok.
  • Három hónapos szakmai gyakorlat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, mely után állást ajánlottak neki. Négy évig dolgozott ott, ahol „több mint ezer angol, illetőleg francia nyelvű határozat-tervezet elkészítésében” vett részt. (Bizonyára ismeri a járást, talán egy-két bírát is – elég ha odasúgja, hogy MHB…)
  • Számos jogvédő civil szervezettel működik együtt, mint a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency International Hungary, plusz egy eddig számomra ismeretlen szervezet, a CivilMédia (meglepetésért katt IDE).

A fő állításhoz pedig: az ellenzéki képviselők tartózkodása az MTVA székházában jogszerűtlen volt, mivel nem hivatalos személyként jártak el, semmilyen hivatalos eljárást nem folytattak. Megjelenésükkel és mozgásukkal kezdetektől fogva az volt a céljuk, hogy a műsorrendet megzavarva az élő műsorokat megszakítsák. A rendbontó magatartásuk miatt velük szemben jogszerűen eljáró biztonsági őrség fellépését tettleges ellenállással akadályozták, az épületből történő eltávolításuk pedig jogszerűen történt. Karsai Dániel érvelése ennek fényében, minden eresztékében recseg és ropog…

Karsai Dániel számos megnyilvánulásának szakmai színvonala és átgondoltsága persze semennyivel sem kérdésesebb, mint az őt körülvevő szellemi köré. Például a Karsai nevével is fémjelezhető Szalay Kör 2013-ban még az Alaptörvény megtartását és kiegészítését tartotta szükségesnek, két évvel később viszont már a folyamatosság megszakítását, „az Alaptörvény és intézményrendszere eltörlését” javasolta szükséges megoldásként. A fennálló alkotmányos rendszer alapjainak megtartása vagy eltörlése – a két opció közötti különbség pusztán egy finoman distinkcionált eltérés, a lényeg pedig úgyis változatlan: ez a rendszer rossz, tehát változtatni kell! Ennek pontos módja szinte már mellékes apróság… Ugorjunk hát fejest!

Perben a magyar állammal – Karsai-ügyek Strasbourgban

Elmarasztalások a magyarországi börtönviszonyok miatt Strasbourgban. Több ügyfelet is képviselt a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda az elmúlt években.

Kisegyházak egyházi státuszának megszüntetése egy 2011-ben hozott törvény alapján. A 17 kisegyházból hatnak látta el a képviseletét egy ügyben Karsai irodája.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2013. májusi határozatában az Emberi Jogi Egyezménybe – különös tekintettel a tulajdonhoz való jogra – ütközőnek találta a 98%-os különadót. A panaszost Strasbourgban Karsaiék képviselték. (Ugyanazon év novemberében Strasbourg a 98%-as adó után ugyanazon panaszos esetében az indokolás nélküli elbocsátás miatt is elmarasztalta a magyar államot.)

2014 májusában Strasbourg ítéletben mondta ki: a tényleges életfogytiglan szabadságvesztés sérti az Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkét, amely a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát deklarálja. A panaszost Strasbourgban az ügyvédi iroda képviselte.

Pénznyerő automaták ügye (2012 októberében az Országgyűlésben elfogadott jogszabály, amely csak kaszinókban tette lehetővé ezek működtetését). Karsai irodája egy érintett cég jogi képviselője Strasbourgban; az EJEB azonban 2015 őszén elutasította a panaszosokat, mivel nem merítették ki az összes hazai jogorvoslati lehetőséget. Karsai később cikkekben igyekezett körbejárni és magyarázni az esetet.

2016 januárjában a Bíróság megállapította, hogy az ügyáthelyezési gyakorlat polgári perekben is sérti az Egyezmény 6. Cikkét. Az ügyfelet az iroda képviselte.

2016 májusában a Nagykamara megállapította, hogy a „molinózó” országgyűlési képviselők szólásszabadságát súlyosan megsértette a magyar állam. Az ügyben a strasbourgi képviseletet Karsaiék látták el. (A 2013 áprilisában az Országgyűlésben a „Fidesz: Loptok, csaltok, hazudtok” feliratú táblát felmutató PM-es Karácsony Gergely és Szilágyi Péter, valamint az ugyanazon év májusában tartott egyik parlamenti ülésen az „Itt trafikmaffia működik” feliratú molinót kifeszítő szintén PM-es Dorosz Dávid és Szabó Rebeka ügyéről van szó. Mindannyian az úgynevezett trafiktörvény elfogadása miatt tiltakoztak.)

Magyarországi rokkantnyugdíjas ügye: a strasbourgi bíróság 2017. márciusi ítéletében kimondta, hogy sérti a tulajdonhoz való jogot, ha egyik napról a másikra harmadára csökkentik valaki nyugdíját, mindenfajta valós ok nélkül. A panaszost az iroda képviselte.

Ami magát Karsai Dánielt illeti: a hol alkotmányjogászként, hol nemzetközi jogászként, hol pedig ügyvédként vagy egyszerre akár többféle minőségében aposztrofált ellenzéki véleményformáló nagy előszeretettel veszi fel a politológus vagy kommunikációs elemző szerepét is, hogy aztán Török Gábor vagy Lakner Zoltán helyett minősítse „jobboldali pártnak” az LMP-t, vagy éppen politikai haszonszerzésnek egyes kormánypárti politikusok bejelentett intézkedési terveit. Igaz, egy politológustól azért elvárt a tárgyilagos szakmaiság egy minimális szintje, míg Karsai indulatelemzései inkább csak egy kormányellenes töltetű, szellemileg sekélyes szájkaratéban merülnek ki, vagyis itt egy pártosan elvadult-elvakult közéleti kommentátorral van dolgunk.

Ahogy az ismert vicc úszni nem tudó megkérdezettje valószínűleg akkor sem tanul meg pár pillanat alatt úszni, ha azt neki megfizetik, úgy Karsai Dániel sem fog tudni kibújni a viseltes gúnyában rejlő valódi énjéből, s valószínűleg akkor sem tudna – legalább az ellenség pillanatnyi megtévesztése végett – szakmailag objektív lenni, ha arra tisztelettel megkérnék őt. Egyszerűen azért nem, mert az nála lényegileg kizárt.

De hogyan is várható el a szakmai tárgyilagosság és átgondolt megalapozottság egy olyan közéleti embertől, aki maga is egy külső-belső hálózat szoros anyagi függésében álló politikai zsoldos? Az analógián ezért kicsit pontosítva: Karsai Dániel most már azért kapja a pénzt, mert továbbra sem tud úszni – így bár tevékenysége semennyivel nem lett szakmailag alaposabb, legalább anyagilag jól jár vele. Sőt, nemcsak megfizetik őt, hanem segítenek neki fenntartani a szakmai alaposság éterbe csalt látszatát is: a sikerember mellszobrát faragják neki, s a korábban négy évig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán ténykedő Karsainak ma már futószalagról iktatják a magyar állammal szemben nyertes pereket. Ezért van az, a Soros-szervezetekkel partner ügyvédi iroda vezetője bőszen ellenzi a Stop Sorost, ezért van az, hogy a társadalmi igazságérzet által megkívánt közteherviselést máig támadó politikai blokk kitartottja a Strasbourg szerint „emberjogi egyezményellenes” különadó ügyében pert nyert, s ezért van az, hogy a jogállam jogrendjének konzekvens büntetőjogi fegyelmét felpuhítani szándékozó nemzetközi széljárásban, egyik perének eredményeként „embertelennek” mondták ki a tényleges életfogytiglant Strasbourgban. A probléma mindezzel az, hogy bár a látszat ravaszul megkonstruált, e külszín alatt a self-made man sikeressége helyett csupán egy végrehajtóember hatékonnyá olajozott működését láthatjuk – az egyén számára biztosított hatékonyság („sikeresség”) pedig történetesen egybeesik a zsoldostartó távlati céljainak megvalósításával.

Karsai Dániellel, őt ismerő ügyvéd forrásaink szerint az a fő probléma, hogy saját szerepét és munkáját egészen másnak igyekszik láttatni, mint ami az valójában. Ha ugyanis valaki politikai küzdőként viselkedik a közélet arénájában, s jogászi hivatását és szakmai becsületét kész feláldozni egy világmegváltó utópia és ideológia hű kiszolgálásának oltárán, akkor azért kár az alkotmányjogász, nemzetközi jogász jól csengő titulusaival médiumokban nyilatkozgatni vagy a védőszent Morus Tamás szellemi örökét sárba tiporva, ügyvédet alakítani! Az ugyanis más pálya…

2020.05.04.

Marco Gombacci, a The European Post szerkesztője, politikai elemző. Vele beszélgetett a Tűzfalcsoport. Véleménye szerint Magyarország az EU politikai korrektségének céltáblája.


A koronavírus-járvány által elsőként erősen sújtott ország Európában Olaszország volt. Az onnan érkező képek és számadatok sokkolóak voltak. Hogyan látja a járványra adott olasz választ?

Olaszország az első pillanattól kezdve jól reagált. Az emberek tiszteletben tartották a bevezetett intézkedéseket. Most azonban már itt az ideje újraindítani a gazdaságot. Az önálló, kis- és közepes vállalkozások szenvednek, és ezért az olasz kormánynak egy valódi tervvel kell előállnia annak érdekében, hogy ne tegye tönkre Olaszország gazdaságát a visszaesés.

Korábban Cvetin Chilimanov, szabadúszó macedón újságíróval, a Macedón Hírügynökség angol nyelven író munkatársával; a Stop Operation Soros nevű mozgalom tagjával beszélgettünk.

Nemrég Eli Vered Hazan úrral, az izraeli Likud külügyi igazgatójával készítettünk interjút, aki elmondta nekünk: Soros György belülről pusztítja Izraelt; a szervezetei éjt nappallá téve kiapadhatatlan forrásból dolgoznak azon, hogy megfosszák az országot zsidó identitásától.

Legutóbb pedig Javier Villamor, spanyol újságíróval beszélgettünk, aki elmondta: a jelenlegi spanyol kormány Soros bábkormánya

Nem mondhatni, hogy az elmúlt években Olaszországra jellemző lett volna a politikai stabilitás. A vírus hozott bármi változást a politikai helyzetben?

Eleinte úgy tűnt, hogy kialakult egyfajta politikai egység, de a vírus berobbanása után azonnal előjöttek a politikai erők közötti ellentétek. Különösen az Európai Unióhoz való hozzáállás miatt kaptak össze úgy a politikai vezetők, mintha nem lenne válság. Az olaszok most azt szeretnék, ha a politikusok több felelősséget vállalnának, ha az országot vezetnék politikai játszmák helyett. Ahogyan azt az olasz államfő, Sergio Mattarella mondta, „itt az egység ideje”, de nem lehet egység addig, ameddig a politikai pártok folyamatosan a politikai hasznot lesik. Itt az ideje a döntéshozatalnak és annak, hogy feltámasszuk romjaiból Olaszországot.

Visszatekintve az elmúlt öt évre, mennyiben változtatta meg a migrációs válság Olaszországot gazdaság, politika, illetve a társadalom tekintetében?

A migráció elsősorban a politikai spektrumot változtatta meg. Úgy hiszem, hogy egyelőre még alacsonyabb számban érkeznek az emberek, mint a későbbiekben fognak, és ez aggaszt engem. Ha már most, a jelenlegi számok mellett sem tudjuk kezelni a migrációt, mi lesz így a jövőben? A Salvini Liga pártjához hasonló politikai erők javarészt a migrációs politika korábbi olasz kormányok és az Európai Unió általi félrekezelése miatt tudtak felemelkedni. Túl sokat engedtek meg néhány NGO-nak, amelyek üzletet csináltak a helyzetből.

Mint újságíró és egy nemzetközi hírekkel napi szinten foglalkozó szerkesztő, hogyan látja a Magyarország elleni támadásokat az EU-ban? Megalapozottak a kritikák, vagy csupán politikai húzások?

Magyarország az EU politikai korrektségének céltáblája. Rengeteg példát látok a kettős mérce alkalmazására Budapesttel szemben. Függetlenül attól, ki mit gondol, kemények kritizálták a koronavírussal szembeni védekezésről szóló törvényt. A hamis hírekkel szembeni kormányzati fellépés áll az uniós vita középpontjában, és számos politikus és újságíró vádolja Magyarországot azzal, hogy diktatúrává vált. Ugyanakkor a médiával kapcsolatosan mondom, hogy láttam egy spanyol tábornokot arról nyilatkozni a riportereknek, hogy kontrollálni fogják a közbeszédet „annak érdekében, hogy lecsökkentsék a kormány lépéseivel kapcsolatos kritikus hangvételt”. Ez a mondat miért nem volt téma uniós szinten? Az uniós szocialisták miért nem kezdtek ezzel kapcsolatban vitát? Talán azért, mert Spanyolországot a szocialista Pedro Sánchez vezeti? Ezek a kettős mércék teszik a politikai vitákat őszintétlenné.

Olaszországban létezik a progresszív NGO-hálózat? Mint például migránspárti, abortuszpárti, családellenes stb. szervezetek. Hogyan állnak ezekhez hozzá a társadalomban?

Igen, vannak progresszív NGO-k, de ugyanúgy vannak konzervatívok is. Fontosnak tartom, hogy egy vitában mindkét oldal álláspontja megjelenhessen, hogy az emberek maguk tudják kialakítani az álláspontjukat a kérdésben. Ami elfogadhatatlan, az az, amikor az egyik fél megpróbálja delegitimizálni a másik oldalt, csak azért, mert másképp gondolkodnak. Olyan korban élünk, ahol az egyoldalú gondolkodás és a politikai korrektség uralkodnak. Fontos ezzel szembeszállni, hogy megmaradhasson a gondolat- és a véleményszabadság. Újságíróként fontos ezt szem előtt tartani.

2020.04.30.

A koronavírus-járvány elleni harc megmutatta, hogy az Európai Unió vízfeje, Brüsszel, nem képes hatékonyan kezelni a felmerülő válsághelyzeteket, és úgy, ahogy a migráció esetében, most is a tagállamoknak, a nemzetállamoknak kellett kezükbe venniük az irányítást. Van azonban egyvalami, amire Brüsszel nem sajnálja a pénzt. Ez pedig a propaganda.

Az elmúlt hónapokban szinte minden felhasználó találkozhatott már azokkal, a Brüsszel által finanszírozott kisfilmekkel, amelyben megpróbálják elmagyarázni, hogy mi mindent tesznek a járvány megfékezése érdekében.

A több millió forintos hirdetésekben Brüsszel többek között a momentumos Cseh Katalinnal készült reklámfilmet finanszírozott, amelyben azt állítják, hogy a brüsszeli politikusnő orvosnak állt. A politikus azóta is online interjúkat készít brüsszeli társaival. A propagandafilmet Brüsszelből is megtolták megközelítőleg ~600 ezer forinttal.

Ezen túlmenően arra sem sajnálták a pénzt, hogy elmagyarázzák, a globális kihívás, globális választ vár (ez a klímavédelmi ügyekből lehet ismerős, ott próbálták meg először lenyomni az emberek torkán, hogy a nemzetállamok teljesen fölöslegesek, és csak Brüsszelből lehet megoldani a Tisza szennyezésének a felszámolását, vagy éppen a pilisi tájvédelem problémáit), magyarán megpróbálják azt a politikai narratívát hirdetni, hogy szükség van rájuk, holott a gyakorlat pont az ellenkezőjét támasztja alá.

Persze olyan reklámmal is találkozhattunk, a melyben arról számoltak be, hogy több millió eurót adunk Afrikának, Ázsiának vagy a Karib-térségnek, és más, nem Európai régióknak a koronavírus elleni harchoz.

Ha megnézzük ezeknek a hirdetéseknek a költségeit, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar piacon az Európai Unió az egyik legnagyobb olyan entitás, amely pénzt költ a propagandára, miközben a tagállamoknak nyújtandó valós segítségnyújtásról egyáltalán nem beszélnek.

Csak az elmúlt hónapokban megközelítőleg 3,5 millió forintot költöttek a momentumos Cseh Katalin promozására és a saját létjogosultságuk megindoklására. Ha nagyobb időintervallumot veszünk, akkor a Facebook adatai szerint az Európai Parlament brüsszeli központjából eddig 34 millió forint ment el propagandára. Csak Magyarországon. Megközelítőleg ennyi pénzért hirdetnek a környező országokban is. Hasonlóan irreleváns tartalmakat.

A Facebookon futó hirdetésékből kiderül, hogy Brüsszel megvédi az Európai Unió polgárait, de azt is próbálják sulykolni, hogy az EU minden fronton küzd a koronavírus-járvány okozta válság ellen. Az egyik legtöbbet hirdetett cikkükben összeszedték, hogy melyik az a „Tíz dolog, amit az EU tesz a koronavírus-járvány elleni küzdelemben.

Ebben a 10 pontban alapvetően vagy félinformációkat, vagy feltételes módban megfogalmazott irányelveket akarnak eladni a magyar közönségnek.

Többek között arról írnak, hogy:  

  1. „Az EU ideiglenes beutazási korlátozást vezetett be a külső határokon a nem létfontosságú utazásokkal szemben” – nem az EU, hanem a tagálalmok vezették be, ahogy a 2015-ös migrációs válságkor sem az EU, hanem a nemeztállamok védték a határaikat.
  2. „Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) számára további forrásokat biztosítana az Unió. Ez a központ kíséri figyelemmel a járvány alakulását és naprakész információkat biztosít a terjedéséről.” – Ez volt az az intézményt, amely kezdetben nem vette komolyan a koronavírust, sőt letagadta annak jelentőséget, és hátráltatta a védekezést.
  3. „Életmentő orvosi berendezéseket kell beszerezni” – ez a hirdetett szöveg legcinikusabb pontja, itt arról próbálnak beszámolni, hogy az Európai Bizottság megkezdte a COVID-19 járvány elleni fellépéshez szükséges orvosi berendezések beszerzését és azok eljuttatást különböző Uniós országokba.  Eddig mindösszesen egy videót találtunk arról, hogy az EU Romániának adományozott pár maszkot és kesztyűt, amelyet egy tűzoltóállomáson vettek át a románok. A tagállalmok maguknak szerzik be az eszközöket, és egymás között segítenek pl. Olaszországon. De ehhez vajmi kevés köze van Brüsszelnek. 

Létezik szolidaritás az európai nemzetállamok között

Miközben Brüsszel félre kezelte a válságot, addig az európai nemzetállamok saját erejükből megpróbáltak a védekezéshez szükséges minden fellelhető eszközt beszerezni a világpiacról, és segíteni azokat az országokat, amelyeket nagyobb mértékben sújtott a járvány, vagy nem jutottak hozzá életmentő felszerelésekhez.

Németország, Franciaország és Ausztria együtt közel 4 millió maszkot és több tízezer védőruhát adományozott olasz egészségügyi dolgozóknak. Németország több millió kesztyűt és maszkot juttatott Ausztriába és Svédországba, ahogy Magyarország is segített a bajba jutott országokon.

Miközben Szabó Tímea sajnálja a magyaroktól a segítségnyújtást, az Európai Bizottság büszkén teszi közzé, hogy Magyarország az egyik legszolidárisabb tagállam, hiszen több mint 1 520 000 maszkot szállított különböző országokba, köztük Horvátországba, Szlovéniába, Romániába, Szlovákiába, Olaszországba, Szerbiába, Észak-Macedóniába, Albániába, Bosznia-Hercegovinába és Ukrajnába. Emellett több mint 200 ezer kesztyűt és egyéb felszerelést adott át Horvátországnak, Szlovéniának, Romániának, Szlovákiának, Szerbiának és Ukrajnának. Szerte az Európai Unióban, országok, régiók és városok nyújtanak segítséget egymásnak, hogy felkarolják a leginkább rászorulókat. Így működik az uniós szolidaritás a gyakorlatban, és nem úgy, ahogy a hazai ellenzékiek eddig gondolta, és ahogy működtette. Az általuk alkalmazott „szolidaritás” kimerült abban, hogy Brüsszelbe szaladnak árulkodni, majd örülnek, ha megbüntetik Magyarországot.

Azonban ez a fajta szolidaritás nem a Brüsszelben ülő bürokratáknak, nagy hangú politikusoknak, hanem a nemzetállamok vezetőinek köszönhető. Tehát Európa országai és nemzetei egymás mellett állnak a bajban, miközben Brüsszeltől segítséget nem kapnak, csak a Facebookon tolt propagandát.

Frissítés az Európai Parlament Kommunikációs Főigazgatóságától

Annak érdekében, hogy az Európai Parlament tájékoztassa a polgárokat az Európai Unió Covid-19 vírus elleni fellépéséről, továbbá a polgári felelősségvállalás fontosságáról, az Európai Parlament a #Europeansagainstcovid19 hashtag köré összegyűjtötte kommunikációs és információs tevékenységét.

Az Európai Parlament a #EuropeansAgainstCovid témájú közösségi médiabejegyzések támogatásával ugyanúgy jár el, mint az Európai Parlament tevékenységeit magyarázó többi bejegyzéssel.
– A Kommunikációs Főigazgatóság különféle olyan „kommunikációs termékeket” állít elő, melyek a Covid-19 vírus kitörésének Unió által történő kezelésére összpontosítanak. Ezek a „termékek” erősíteni szeretnék az állampolgári felelősségvállalást is, és ezeket mintegy összekapcsolja a # EuropeansAgainstCovid19. Mint általában, annak érdekében, hogy jobban eljusson az üzenet azokhoz, akiket még nem foglalkoztat az EP munkája, az Európai Parlament a központi médiumain keresztül promótálja ezeket a termékeket a közösségi médiában (például Facebook posztokban, közösségi média-hirdetésekben, a Facebookon, Instagramon, Twitteren és a Messengeren).
A cikkben említett számok torz képet adnak a valóságról, mivel sokkal szélesebb időkeretet fednek le, mint a cikkbe említett COVID válság – ezek az adatok egész évre vonatkoznak, és a 2019-es európai választások előtti időszakot is felölelik.
A 34 milliós összeg említése:
– ez az összeg magyar forintra vonatkozik – Euróban kifejezve ez 96 029 EUR
– az összeg egy egész évre vonatkozik (2019 március-2020 április)
– ennélfogva bennefoglaltatnak azok a tevékenységek is, melyek az Európai Parlament intézmény, figyelemfelhívó kampányára vonatkoztak az európai választások kapcsán
– mindez könnyedén ellenőrizhető itt: LINK
Cseh Katalin / 3 millió euró említése:
– ez nem az Európai Parlament oldala
– szintén 2019 márciusa óta tartó periódusra vonatkozik
– itt ellenőrizhető: LINK

2020.04.29.

Valóban politikai célokat szolgál Soros György “adománya”, amit Budapestnek és Milánónak ígért oda a közelmúltban, s ezt nem más, mint a tőzsdespekuláns “civil” szervezete, a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) árulta el közleményében 

A hálózat New York-i központjának tájékoztatása szerint világszinten 130 millió dollárt fordítanak a koronavírus elleni küzdelemre és “a kormányok politikai szabadságjogokat veszélyeztető akcióinak visszaverésére”. A célkeresztben az elnökválasztás előtt álló Egyesült Államok és Magyarország van, ez világosan kiderül abból, hogy a keretösszeg felét az USA-ban, az európai nagyvárosoknak szánt 3 millió forint egyharmadát pedig Budapesten szándékoznak elkölteni. 

Karácsonynak Sorosék mondják meg, mire költheti az adományt

Az “adomány” címzettjei első sorban “helyi szervezetek”, amelyeknek az OSF által megjelölt társadalmi csoportokat kell támogatniuk: a szürke és fekete gazdaságban dolgozókat, alkalmi munkásokat, menekülteket, migránsokat, menedékkérőket, hátrányos helyzetű csoportokat (drogosok, elítélt bűnözők, letartóztatottak és a hagyományostól eltérő szexuális beállítottságú embereket). Emellett különösen Budapest esetében küzdeniük kell az “álhírek” ellen. 

Ez azért is pikáns, mert eddig a koronavírus-járványt illetően szinte kizárólag a Soros-hálózatot támogató lapok és portálok terjesztettek valótlan állításokat - máskor pedig pénzkeresésre akarták felhasználni a kialakult helyzetet.

Itt érdemes felidézni, hogy a Tűzfalcsoport Magyarországon elsőként számolt be Soros György Budapestnek és Milánónak szánt 1-1 milliós adományáról. Már akkor is sejteni lehetett, hogy nem könyöradományról van szó, hanem egyfajta politikai befektetésről, hiszen Lombardia fővárosának polgármestere, a balliberális Giuseppe Sala fontos szövetségese a hagyományosan Matteo Salvini és a bevándorlásellenes Liga felségterületének számító Észak-Itáliában. Sala több Soros által támogatott szervezetnek, így például a Polgármesterek Migrációs Tanácsának (MMC), a Eurocities Szolidáris Városok (SC) nevű kezdeményezésének, valamint a Felelős Kormányzás Nemzetközi Hálózatának (ICGN) is tagja. 

Soros tehát a koronavírust is a politikai befolyásszerzésre, és közvetve az amerikai elnökválasztásba történő beavatkozásra használja fel. Utóbbi különösen fontos neki, hiszen legutóbb hiába kötött békét Hillary Clintonnal, s támogatta Donald Trumppal szemben, jelöltje csúfos vereséget szenvedett a most újrázni kívánó republikánus politikussal szemben. 

2020.04.27.

Rést készül ütni a Magyarországot az illegális migrációval szemben pajzsként óvó határvédelmi rendszeren az Európai Unió Bírósága (EUB), amely előtt tavaly két szegedi bíró támadta meg fejtette ki aggályait a tranzitzónák miatt. A Hazánkat feljelentő féltő ítészek nagy valószínűséggel azok köréből kerültek ki, akiket korábban a Soros György bőkezű támogatását élvező magyarországi Helsinki Bizottság “érzékenyített”, hiszen a beadványukban ott visszhangoznak a szélsőliberális “jogvédők” vádaskodásai progresszív emberijogi nézetei. Így például kifogásolták, hogy a magyar állam nem engedi szabadon bóklászni a fél világon átkelt idegeneket, akár csak azt, hogy a Szerbiából érkező határsértőket automatikusan kitoloncolják, hiszen menedékkérelmüket a válság sújtotta otthonukhoz legközelebb eső biztonságos országban kellett volna benyújtaniuk.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy a szegedi bírók két olyan ügyben fordultak kérdéseikkel a Luxembourgban ülésező törvényszékhez, amelyben egy helsinkis ügyvéd, dr. Pohárnok Barbara látja el a migránsok képviseletét, s ő jár el az érdekükben az uniós bíróság előtt is.

A migránsjogvédők múlt csütörtökön adtak ki egy közleményt, miután az EUB főtanácsnoka bejelentette, hogy a meggyőződése szerint a tranzitzónákban történő elhelyezés jogellenes őrizetnek minősül, ezért azt meg kell szüntetni, és ezzel a Helsinki Bizottsággal egy platformra helyezkedett. Bár az észt Priit Pikamäe véleménye nem köti az unió törvényszékét, de csak a legritkább esetben tér el a főtanácsnoki indítványoktól. Magyarország elmarasztalása a tranzitzónák miatt tehát több mint valószínű.

Pikamäe és mentora, Toomas Hendrik Ilves

Priit Pikamäe előterjesztése némileg meglepő - hiszen szembe megy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben hozott ítéletével, amely szerint a felperesek tranzitzónás elhelyezése nem valósított meg tiltott fogvatartást - ugyanakkor cseppet sem váratlan a múltjának és politikai-ideológiai kötődésének ismeretében.

A főtanácsnok pályája gyorsan ívelt felfelé: a diploma megszerzése után egyből iroda-, majd részlegvezető az észt külügy- és igazságügyi minisztériumban. 2001-ben nevezték ki bíróvá a tallinni városi bíróságra, ahonnan egy éven belül átvették a fellebbviteli törvényszékre. Öt évvel azután, hogy a bírói pályára lépett, azaz 2006-ban, már a legfelsőbb bíróságon (LB) ítélkezik, 2013-tól pedig annak elnöke. Kinevezését Észtország akkori liberális szociáldemokrata párti elnöke Toomas Hendrik Ilves kezdeményezte. Ilves olyan szoros barátságot ápol Soros Györggyel, hogy a New York-i milliárdos még az esküvőjére is meghívta. A botrányról, amit ezzel okozott, a Demokrata írt magyarul a spekulánsról készült portrésorozatában.

Mentorához hasonlóan Priit Pikamäe is a Soros-féle nyílt társadalom doktrínájának elkötelezett híve, ráadásul a 90-es években a tőzsdespekuláns hálózatának támogatottja volt. LB elnöki kinevezését pedig olyan fontosnak tartották, hogy a milliárdos alapítványa által is támogatott Freedom House Kelet-Közép-Európa rendszerváltozás utáni történetét áttekintő monográfiájában is kiemelték.

Ilves és közeli barátja, Soros György

Olybá tűnik tehát, hogy Magyarország és a határvédelmi rendszer elítélését

  • a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának fizetési listáján szereplő szervezet (Helsinki) által érzékenyített magyarországi bírók kezdeményezték,

  • egy olyan ügy örvén, amiben egy OSF által támogatott szervezet látta el a jogi képviseletet,

  • egy olyan nemzetközi bíróság előtt, amelynek főtanácsnoka egy Soros közeli ismerőse által felkarolt karrierjogász,

  • és maga is az OSF egykori támogatottja.

De mindez nyilván csak a véletlen műve, hiszen a Soros által pénzelt liberális sajtó már számtalanszor megírta, hogy nem létezik semmiféle Soros-terv...

Ezeket a cikkeket olvastad már?