Blogolj!
2020.07.27.

Ahogy azt a Pesti Srácok publicistája tökéletesen megfogalmazta: Úgy múlik ki az Index, ahogyan élt: hazug módon, hisztérikusan". Természetesen a Soros-hálózat sem maradhatott ki a sivalkodásból, ők is tették a dolgukat és megpróbálták Orbán Viktorral és a jobboldallal elvitetni a balhét a valójában baloldali belháború és hisztéria miatt kidőlőt Indexért.

Úgy tűnik, a régi baloldal megnyerte az Indexért folytatott belháborút. A több mint 80 Index-alkalmazott felmondása után egyértelmű: Gyurcsányék visszavették a baloldali propagandalapot az "új baloldaltól". Elsősorban a Momentumtól. Nem véletlen, hogy a lap vezérigazgatója Horn Gyula egykori bizalmi embere lett, az igazgatóságba pedig bekerült Gyurcsány Ferenc egyik ismert támogatója, aki az őszödi beszéd és az azt követő tiltakozások közben játszott sajátos szerepet. Nem véletlen, hogy a Momentum szervezett tüntetést a történtek miatt - ők vesztették most el az irányítást az Indexben, és az egyértelműen átkerült Gyurcsányhoz. Forrás: Origó

A Nyílt Társadalom Alapítvány Facebook-oldalán Sorosék úgy írtak az Index baloldali főszerkesztőjének, az Index baloldali elnöke általi kirúgásáról, hogy ez valójában a sajtószabadság magyarországi leépülésének újabb példája. És természetesen mindez Orbán Viktor miniszterelnökségének idején történhetett meg. Agybaj!

A Soros-féle alapítvány kommunikációs emberei ráadásul a Brüsszelből is pénzelt, migránssimogató Euronews propagandapportál cikkét mellékelték véleményük / parancsuk? mellé. (Az Euronews "független és objektív" szerkesztési elveiről nemrég Varga Judit miniszter asszony is kénytelen volt lerántani a leplet, a tanulságos olvasmány ide kattintva érhető el.)

Mi most annyit üzenünk Soroséknak és a Brüsszelből pénzelt propagandistáknak, hogy legközelebb azalábbiakhoz hasonló tényeket se hallgassák el, kivéve ha továbbra is nyílt manipulációra törekszenek:

2020.07.24.

Ha nyár, akkor bizonyos közösségek számára ez a büszkeség heteit jelenti, közismert nevén Pride. Az évek során Magyarországon is egyre nagyobb teret nyert az LGBT+ közösségek által közkedvelt Pride ünneplése. Ráadásul, már nem csak nyáron vagyunk kénytelenek szembesülni az egyre hajmeresztőbb ideológiával, hanem a hátsó ajtókon keresztül már a munkahelyeken is megy a burkolt érzékenyítés.

A büszkeség ünnepe, mint minden önmagát meghaladó felvilágosult mozgalom, az Egyesült Államokból ered. Több mint 50 évvel ezelőtt New York egyik ismertebb melegbárját (Stonewall Inn) a rendőrök megrohamozták, de ez alkalommal a bent lévők nem hagyták magukat, és a „harcok” több napig elhúzódtak. Már meg sem lepődünk azon a tényen, hogy 2015-ben a helyszínt történelmi mérföldkőnek nyilvánította New York városa, melyet később a liberális Barack Obama amerikai elnök történelmi emlékműnek (!) kiáltott ki 2016-ban.

Az évtizedek során a már mindenki számára ismert LGBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzgender) betűösszetétel olyannyira fejlődött, hogy egyesek már LGBTQ, LGBTQI, LGBTQIA, stb. kifejezéseket használnak, hogy olyanokat is egy ernyő alá vonjanak akik például nem tudják eldönteni, melyik nemhez tartoznak vagy éppen aszexuálisak. Azért, hogy véletlenül se hagyjanak ki egy gendert sem (fura mód a számuk egyre nő), megalkották az LGBT+ kifejezést is. A közösség folyamatosan tevékenykedik a világ minden táján, illetve próbálja szélesíteni jogait (pl. egynemű házasság, örökbefogadás, stb) nem riadva vissza a provokációktól sem (elég az Andrássy úti felvonulásra gondolni). Sőt, számtalan példa van, hogy pont ők bélyegzik meg a konzervatív gondolkodású embereket, ha netán valamilyen abszurd vagy annak tűnő felvetésüket meg merjük egyáltalán kérdőjelezni.

Az ideológia nem marad a hálószoba falain belül

Manapság bizonyára sokunk megtapasztalta, hogy a fentebb említett ideológia nem marad meg a hálószobában vagy szorítkozik egy tematikus időszakra, hanem egyesek nap mint nap kénytelenek szembesülni vele. Itt elsősorban azokra gondolunk, akik multinacionális cégeknél dolgoznak, mert ott „verseny” is kialakult, hogy mely vállalat a leginkább LGBT+ barátibb. 

Ezeken a helyeken több módon és szinten folyik az agymosás, ezzel sokszor kellemetlen helyzetbe hozva a többséget, akik nem biztos, hogy minden követeléssel, illetve meglátással egyetértenek.

Egyes cégek komoly energiát és pénzt fektetnek abba, hogy minél mélyebb befogadáspárti politikát alakítsanak ki úgy, hogy például egyenlő juttatásokat (pl. lombik program, transzneműek műtétje, adókedvezmények) biztosítanak azonos nemű pároknak, vagy különböző forrásokkal támogatják az LGBT+ csoportosulásokat és platformok létrejöttét a cégen belül. Sőt, különböző workshopokat rendeznek nem LGBT+ kollégáknak, ahol különböző kellemetlen kérdésekkel bombázzák illetve tananyagokkal okítják, hogy hogyan kell befogadni a más szexuális orientációjú embereket. Volt olyan példa is, hogy a külföldi kolléga szóvá tette, hogy zavarja őt ha magyarul beszélnek mellette a kollégák. Mindezt Budapesten, ahol az alkalmazottak jelentős többsége magyar. Ilyen világ felé haladunk, ahol ez a normális? Emellett arra bíztatják az embereket, hogy a munkahelyre azért (is) járjanak, hogy megéljék szexualitásukat, legyenek láthatóak és emeljék fel hangukat ha bármilyen diszkriminációt éreznek. Logikailag könnyen levezethető, hogy bizonyos esetekben a többség fogja kényelmetlen helyzetben érezni magát, ha véletlenül kitart azon gondolata mellett, hogy anyanyelvén beszéljen vagy hogy egy gyermeknek igenis szüksége van apára meg anyára.

Számtalan olyan esetről is lehet hallani, hogy különböző kvóták vannak már nemcsak a női arányra, hanem meleg vagy más irányultságú emberek számára is. Kezdi azt hinni az ember, hogy többé már nem az számít, hogy ki hogyan végzi el a munkát hanem milyen nemű vagy milyen színű a bőre. Hallottunk már olyan történeteket is, hogy egy vezető az új kollégáknál elsősorban a nemet, bőrszínt, szexuális hovatartozást, stb. vett figyelembe, és csak utána számított az, hogy milyen szinten tudja elvégezni a munkát. Vagy talán az már nem is számít?

A nagy vállalatok pénzt nem sajnálva támogatják a különböző fent említett ideológia által vezérelt rendezvényeket. A Pride hónap során logóikat szivárványosra cserélik, sőt a nem LGBT+ kollégákat is a Pride felvonuláson való részvételre ösztönzik.

Mindemellett a vállalat belső kommunikációs csatornáin videókkal promózzák a máshogyan gondolkodókat vagy az irodában kis ajándékokat osztogatnak színes szivárványos zászlóval. Sőt volt olyan eset, ahol a Pride hónap eseményeit kisgyermekkel rajzoltatták le vagy videón mosolyogva hangoson üdvözölték a másságot. Ez sokunk szerint már túl van egy bizonyos határon, hisz a pár éves gyermeknek fogalma sincs miről fejti ki a véleményét. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a felvilágosult liberális közegekben az teljesen elitélendő, ha kisgyermek megkérdezése nélkül (?) a családi fotót anyuka és apuka fölteszi a Facebookra, de ha Prideot kell ünnepelni az már normális.

LGBT+ + Emberi Jogok = Sikeres Vállalat?

Az idő múlásával a különböző kisebbségek jogainak kiharcolása és minél szélesebb közeggel való elfogadtatása egész magas szintre emelkedett. Olyannyira, hogy az ENSZ Magatartási Formát ír elő a vállalatoknak, hogy hogyan kezeljék az LGBT+ közösségekkel szembeni diszkriminációt (Standards of Conduct for Business)

Ebben a dokumentumban részletesen leírják, hogy a vállalatok hogyan tartsák tiszteletben és támogassák az LGBT+ közösségeket a mindennapokban, a munkahelyeken és gazdasági tevékenység során. Sajnálatos módon az ilyen ajánlások teljesen figyelmen kívül hagyják a különböző nemzetállamok vallási és kulturális hagyományait. Akaratlanul versenyt állítanak fel az egyes országok és vállalatok között, nem beszélve arról, hogy burkolt támogatást és hivatkozási alapot biztosítanak az elvek további terjesztésére.

A legnagyobb tanácsadó cégek kutatásaikban azt próbálják kimutatni, hogy a sokféleség és a befogadó munkakörnyezet pozitívan hat a vállalatok teljesítményére. Állításaik szerint azon vállalatok, amelyek támogatták és erősítették a fent említett ideológiát, jobban teljesítettek azokhoz képest amelyek ezt mellőzték. Sőt, a mostani koronavírus járvány okozta gazdasági visszaesésnél is azt próbálják sulykolni, hogy a cégek ne engedjenek a csábításnak és foggal-körömmel ragaszkodjanak a különböző kvóták fenntartásában. 

Az egész gazdasági (?) teória mögött az bújik meg, hogy a csapatok, szervezetek illetve vállalatok csak akkor lesznek sikeresebbek, ha energiájuk nagy részét a sokszínűségnek szentelik. Következtetésképpen egy magyar KKV, ahol többnyire családapák és -anyák dolgoznak szükségszerűen sikertelenebb lesz az idő előrehaladtával. Álljunk meg egy percre és őszintén tegyük fel a kérdést magunknak, hogy tényleg csak ekkor leszünk sikeresek? Jól gondoljuk, nem az ilyen agymenés és erőltettet érzékenyítés miatt élünk jobban és boldogabban, hanem mert keményen dolgozunk magunkért, családunkért és hazánkért.

Ne adjuk fel identitásunkat

A globális szervezetek és vállalatok nap mint nap azon dolgoznak, hogy a nap mind a 24 óráját befolyásolják és egy adott ideológia elfogadására kényszerítsenek bennünket. A kényszerítés jelenleg nem fizikai, hanem inkább szellemi szinten történik, hisz aki meg meri kérdőjelezni az egyre szélsőségesebb gondolatokat amelyet az LGBT+ közösség vall, rögtön megbélyegzik és a legkényelmetlenebb helyzetbe hozzák. Mindennek ellenére erősnek kell maradni, büszkén kell felvállalni a kulturális és vallási gyökereinket, amire egész nemzetünk alapszik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megvetéssel nézünk a máshogyan gondolkodóra, csak nem engedjük, hogy megtörjenek bennünket és feladjuk identitásunkat. Meg kéne végre értse az LGBT+ társasági is, hogy a kölcsönös tisztelet nem egyoldalú, hanem mindenki számára érvényes.

2020.07.21.

A jobboldalt világszerte éri az antiszemitizmus vádja akkor, amikor Soros Györgyöt kritizálják. Ugyanígy igaz ez az USA-ban vagy Oroszországban, mint hazánkban. Az persze nem zavarja a tiltakozókat, hogy nem zsidó származása miatt persona non grata Soros a világ egyes részein, hanem a felforgató tevékenysége miatt. Tovább árnyalja a képet, hogy a milliárdos spekuláns nem, hogy nem éli meg zsidó hitét és örökségét, hanem még aktívan szervezkedik is a több mint 70 éve létrejött önálló zsidó állam ellen.

A milliárdos „filantróp” ugyan zsidó származású, de azt már számtalanszor világossá tette, hogy számára ez semmit sem jelent: nem érez közösséget a zsidósággal, nem szeretne a zsidó nemzet része lenni, nem is tekint így magára. Izraelt pedig nem akarja támogatni, mert túl sok nácizmust tapasztalt ahhoz, hogy a nacionalizmus bármely formáját pozitívként tudja értékelni. Soros először 1994-ben járt Izraelben. Ekkor egy beszédében bírálta a zsidó nacionalizmust, amivel megbotránkoztatta hallgatóközönségét.

A spekuláns Izrael-ellenessége tehát nem egy megalapozatlan összeesküvés-elmélet, ezt maguk az izraeliek is így látják. Izrael szerint Soros aláássa az ország tekintélyét, veszélyezteti az érdekeit és nemzetbiztonságát, folyamatosan harcol az izraeli kormány ellen, sőt, még Izrael önvédelemhez való jogát is megkérdőjelezi. Teszi pedig mindezt a médiája, valamint a civil szervezetei felhasználásával és aktív segítségével. Az izraeli törvényhozás, a Knesset ezért még 2016-ban elfogadott egy, a magyar szabályozásnál sokkalta szigorúbb civiltörvényt. Eszerint azoknak az NGO-knak, amelyek külföldi támogatásokból szerzik a bevételeiknek legalább a felét, azoknak kiadványaikban kivétel nélkül fel kell sorolniuk a támogatóikat, és onnantól a hadsereggel és a kormánnyal csak akkor léphetnek kapcsolatba, ha különleges engedélyük van rá. A 444 cikke szerint a törvény miatt érintett 27 szervezetből 25 vagy baloldali, vagy emberi jogokkal foglalkozik.

Ők ezt természetesen úgy közlik, mintha ezek az NGO-k a gonosz jobboldali kormányok üldöztetésétől szenvednének, pedig csak jót akarnak. Valójában azonban tudjuk, hogy trójai falóként szolgálnak a balliberális, gyakran szélsőséges ideológiáknak, Izrael esetében pedig legtöbbször az állam ellen is küzdenek.

A közelmúltban Eli Vered Hazan úrral, az izraeli kormánypárt külügyi igazgatójával készítettünk exkluzív interjút.

A politikus így nyilatkozott nekünk:

„Soros György belülről pusztítja Izraelt; a szervezetei éjt nappallá téve kiapadhatatlan forrásból dolgoznak azon, hogy megfosszák az országot zsidó identitásától. Sőt, olyan civil szervezeteket támogat, akik ártatlan zsidókat gyilkoló terroristákat védenek.”

Világszerte sokan folytatnak kampányszerű harcot Izrael ellen, de napjainkban már egy új fajta antiszemitizmus tapasztalható: a kritika és a támadások nem onnan érkeznek, ahonnan történelmi tapasztalatok alapján várnánk, vagyis a szélsőjobbról, hanem a szélsőbal az, amelyhez tartozó erők Izrael-ellenesek. Céljuk általában Izrael, mint önálló zsidó állam tönkretétele, legitimációjának aláásása, mégpedig a palesztin érdekekre hivatkozva. Ezekben az Izrael-ellenes, jellemzően szélsőbalos vagy emberi jogokkal foglalkozó (persze valójában ez csak az álcájuk) szervezetekben általában az a közös, nem meglepő módon, hogy Soros szervezetei finanszírozzák őket. A nemzetközi mozgalomra, amely számtalan szervezetet tömörít, BDS mozgalomként szoktak hivatkozni, amely a „boycott, divestment, sanction”, magyarul bojkottálás, elidegenítés és szankcionálás jelentést takar. A Breitbart cikke szerint az USA-ban hat ilyen szervezetnek van központja, amelyeket Soros is támogat, méghozzá általában két úton: a Nyílt Társadalom Alapítvány révén, illetve a korábban már általunk is bemutatott Tides Alapítványon keresztül. Ez utóbbi kvázi pénzmosodaként, elosztó központként működik: a Nyílt Társadalom Alapítványtól átutalt pénzt innen juttatják el a szélsőbalos és antiszemita szervezeteknek. Soros 2001 és 2015 között 9,5 millió dollárt adott az Adalah, az Al-Tufula Center, az Arab Association for Human Rights, a Baladna, a Galilee Society, a Molad és a New Israel Fund nevű szervezeteknek, amik mind Izrael-ellenességükről híresek

A Wikileaks és a DC Leaks portálok még 2016-ban számos olyan dokumentumot szereztek meg, amelyek szerint a Nyílt Társadalom Alapítványok célja „Izrael rasszista és antidemokratikus politikájának” feltárása nemzetközi fórumokon, valamint a zsidó állam demokratikus jellegének megkérdőjelezése.

Sorosék azonban kifejezetten ódzkodtak például az iráni emberi jogi helyzet bírálatából, mondván, nehogy veszélyeztessék az iráni atomalkut… A Nyílt Társadalom Alapítvány arab regionális irodája (Arab Regional Office) úgy látta, hogy az elmúlt években a „közvélemény radikalizálódása” és a jobboldali izraeli kormányok politikája miatt “elnyomóbb” lett a hangulat a palesztinokkal szemben. A dokumentumok pozitívként értékelik viszont egy helyi palesztinpárti civil szervezet, a Palestinian Citizens of Israel (PCI) növekvő aktivitását nemzetközi fórumokon, amelynek sikerült Izraelt rasszista államnak beállítania, és sürgeti a PCI szerepének, hatékonyságának növelését az ENSZ-ben, az EU-ban és az Egyesült Államokban. Az is kiderül, hogy Sorosék fontosnak tartották titokban tartani a közel-keleti aktivitásukat. Mindezt úgy, hogy egyébként álszent módon az átláthatóság, elszámoltathatóság hiányát hozzák fel rendszeresen vádként politikai ellenfeleikkel szemben.

A Nyílt Társadalom Alapítványtól a régióban az egyik leginkább támogató szervezet az Adalah, amely az izraeli arabok jogegyenlőségének zászlaja alatt meg akarja szüntetni Izraelt zsidó államként. A szervezet Izraelt “népirtással” és “apartheid állam” létrehozásával vádolja, és arra ösztönzi az országokat, hogy szüntessék meg diplomáciai kapcsolataikat Izraellel. Izrael-ellenes, a zsidó állam létezésének alapját aláásni próbáló tevékenységet folytatnak a Sorosék által szintén támogatott Mada Al-Carmel szervezet is. Utóbbival kapcsolatban az elmúlt hetek amerikai zavargásaival kapcsolatos érdekes hír jutott el hozzánk: Brooklynban két ügyvéd osztogatott az erőszakos tüntetőknek Molotov-koktélokat, egyikőjük pedig korábban részt vett a Mada Al-Carmel szervezet nyári ösztöndíj programjában, ahol feltehetően radikalizálták Sorosék. Nem kellhetett hozzá sok, ugyanis hazájában, az USA-ban is egy olyan szervezetnél dolgozik, amit a milliárdos spekuláns pénzel: az Alkotmányos Jogok Központja is Izrael-ellenes tevékenységet folytat.

A következő pár hétben óriási feszültséget kelthet majd a világpolitikában, de elsősorban a Közel-Keleten, ha az USA beleegyezésével Izrael belevág Ciszjordánia egyes részeinek annektálásába. A szóban forgó terület a Jordán folyó nyugati partvidékén helyezkedik el, amelyet Izrael az 1967-es hatnapos háborúban foglalt el. A közel-keleti béketeremtés folyamata több évtizede zajlik. Eddig elsősorban az úgynevezett „kétállami megoldás” körül forogtak a tervek, vagyis azt szorgalmazták, hogy a zsidó állam mellett alapítsanak egy palesztin államot is. Ez utóbbinak a területét Ciszjordánia egy része, valamint a gázai övezet adhatná az elképzelések szerint, de most úgy fest, hogy Izrael annektálni fogja előbbinek egy részét. Anélkül, hogy ezekről a tervekről bővebb geopolitikai elemzést adnánk és véleményt mondanánk, egy dolgot szinte százszázalékos bizonyossággal megállapíthatunk: Sorosnak és az Izraelben az államot aláásni kívánó hálózatának is lesz még ehhez egy-két szava.

2020.07.16.

Annak érdekében, hogy a nemzet faji igazságosság felé mutató történelmi helyzetét támogassa, a  Nyílt Társadalom Alapítvány bejelentette, hogy összesen 220 millió dolláros beruházást eszközöl az országban feltörekvő szervezetek és vezetők irányába, akik a fekete közösségekben hatalmat építenek, és ígéretet tesznek arra, hogy képesek az adott szituációt kihasználva jobb helyzetet teremteni az érintett csoport számára.

Ennek a támogatásnak a legnagyobb része - 150 millió dollár - ötéves ciklusokban történik a fekete vezetésű igazságszolgáltatási szervek számára, amelyek elősegítik a faji egyenlőség felé mutató lendület megteremtését és fenntartását. A nyitott társadalom reakciója tükrözi azt a meggyőződést, hogy a valódi haladáshoz hosszú évek folyamatos támogatására van szükség, és legyen mód a vezetők elszámoltatására az érintett közösségek által.

„Inspiráló és hatalmas tapasztalat jelen lenni a faji igazságügyi mozgalom ezen átalakulási pillanataiban!” - mondta Patrick Gaspard, az Open Society Alapítvány elnöke. „Nagy örömünkre szolgál, hogy alapítónk és elnökünk, Soros György által elindított létfontosságú munkát folytathatjuk az elnyomott emberek jogainak, méltóságának érdekében az egész világon.

„A szisztematikus rasszizmus lebontására irányuló küzdelem folyamatos; a köztársaság hajnalától napjainkig létezett, és beépült a kormányzat minden szintjébe, valamint a büntető- és igazságszolgáltatási rendszerekbe. Azonban az emberek sokasága, akik utcára vonultak, reményt nyújtanak mindannyiunknak. Ennek az amerikai történelem számára legnagyobb eseménynek a sikerét évekkel, nem pedig hetekkel kell mérni!” - mondta Tom Perriello, az Open Society-USA ügyvezető igazgatója.

„A befektetések e csoportjának kedvezményezettjei között vannak olyan feltörekvő szervezetek, mint például a Black Voters Matter és a Circle for Justice,  és vannak köztük, akik a rendőrség megszüntetéséért harcolnak. Ezek a szervezetek együttesen alkotják az igazságosság létfontosságú ökoszisztémáját, amely alkalmas arra, hogy a mai rendkívüli energiát kiaknázza és biztosítsa, hogy érdemi reformot eredményezzen. Itt az ideje a sürgős és merész fellépésnek az Amerikai Egyesült Államokban a faji igazságtalanság leküzdésére” - mondta Alex Soros, az Open Society Alapítvány elnökhelyettese. „Ezek a beruházások képessé teszik a fekete közösség vezetőit arra, hogy újra gondolják a rendőrséget, megszüntessék a tömeges bebörtönzést, és a lehetőségek előtt álló akadályokat, amelyek már régóta az egyenlőtlenségek forrásai.”

A Nyílt Társadalom emellett jelentős befektetések sorozatát is végrehajtja, összesen 70 millió dollárral a faji igazságosság elősegítése érdekében. Ezek a kezdeményezések a következőket foglalják magukban:

  • Beruházások egy sor városban, melyek kapcsán újra gondolják a közbiztonságot, túlmutatnak a kriminalizálás és a börtönbüntetés kultúráján, és céljuk a biztonságos, egészséges és faji szempontból igazságos közösségek létrehozása. E célok érdekében merész és ígéretes stratégiákat fognak finanszírozni.
  • Pénzügyi támogatás, érdekképviselet és technikai segítségnyújtás révén partnerük lesznek az önkormányzatok és a helyi szervezetek.
  • A további beruházások a fiatalok polgári elkötelezettségének előmozdítására irányulnak, akik közül sokan elsőként folytatnak aktivista tevékenységet hazájuk történelmének rendkívüli politikai pillanatára adott válaszként. Mivel a nyári szakmai gyakorlatokat a COVID-19 által megrongált munkaerőpiacon megszüntették, és a középiskolák és a főiskolák nem tudják, tudnak-e ősszel hallgatókat fogadni a campusba, az Open Society finanszírozása lehetőséget teremt a hallgatók számára, hogy beiratkozhassanak gyakornoknak illetőleg részt vegyenek ösztöndíjakban, amelyek a faji igazságosságra, a demokráciára, a szervezésre és a mentorálásra összpontosítanak.
  • Támogatás a választók elnyomása és a dezinformáció elleni küzdelem, valamint a biztonságos választások biztosítása érdekében a pandémia közepette folytatott erőfeszítések támogatására.

„A rendkívüli lendület fenntartása a fekete élet igazságszolgáltatásának megteremtése szempontjából alapvető fontosságú a demokrácia útjának elérésében! Össze kell kapcsolnunk a mozgalom hosszú távú elkötelezettségét a rövid távú lehetőségekkel!” - mondta Gaspard.

Nos mi ez, ha nem az idén tartandó amerikai választásokba történő nyílt beavatkozás?

2020.07.13.

A kormány az elmúlt 10 évben folyamatosan azon dolgozott, méghozzá sikeresen, hogy többek között a magyar gazdaságot minél inkább kifehérítse. A kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) az elmúlt évek egyik legsikeresebb lépése volt, de mostanra vállalkozások százai használja pénzügyi trükközésre, azaz adóelkerülésre. A kormány célja, hogy a bújtatott munkaviszonyt visszaszorítsa és tiszta vizet öntsön a pohárba. Nem kellett sokat várni, számtalan balliberális orgánum mint például a G7 támadásba lendült és rögtön védelme alá vonta a több milliós számlákat kiállító „szegény” vállalkozásokat. Természetesen ahogy várható volt, a cikk több helyen rosszhiszeműen és tényeket elferdítve fogalmaz, korrekt cselekedetként beállítva a „trükkök százait”. A nemzeti kormány előtt ez volt a módi, ugye emlékszünk ki használta büszkén ezt a kifejezést?

A több mint hét éve létező KATA kb. 150 ezer munkavállalót, akik előtte a fekete vagy szürkegazdaságban tevékenykedtek, vont be a közös teherviselésbe. Az ok nyilvánvaló, hisz a KATA-val járó adminisztratív teendők és az adóteher (általános esetben 50 000 FT) teljesen vállalható volt minden kisvállalkozásnak. Jelen esetben a „kis” jelzőn van a hangsúly, de manapság már olyan könyvelő cégek, ügyvédi irodák vagy más szolgáltatást nyújtó vállalkozások bújnak meg a KATA mögött, akik akár több milliós számlákat is kibocsátanak egy ügyfélnek, ami után elenyésző adót fizetnek meg. Ráadásul rengeteg nagyvállalat munkavállalóit KATAsként alkalmazza, ami nemcsak jelentős adóveszteséget jelent az államnak, hanem a munkavállalót is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza. Erre a tényre világított rá a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára is, hisz a jelenlegi szabályozás azokat a nagy vállalatokat célozza, amelyek ma színlelt szerződések alapján foglalkoztatja a munkavállalót.

A G7 portál arra hívja fel a figyelmet, hogy az év elején a Pénzügyminisztérium csak szigorúbb ellenőrzést ígért, most viszont a kormány adóval akarja sújtani azt a céget, amely hárommillió forintot meghaladó bevételt generál egy KATA-s vállalkozónak. Mégpedig úgy, hogy a hárommillió forintot meghaladó részre 40%-os adót vet ki, külföldi partner esetén viszont a teljes terhet a vállalkozónak kellene megfizetnie. Ennek ellenére a valóság az, hogy ez adónem „továbbra is az Európai Unió egyik legegyszerűbb és legkevesebb terhet jelentő közteherviselési lehetősége marad.” Hisz' a portál nem tér ki arra a tényre, hogy a 40%-os adó eddig is létezett, de azt csak évi 12 millió forint után kell megfizetni, most pedig a szigorítás lényege, hogy ha egy partnertől jön be legalább hárommillió forint, akkor jelenik meg a 40%-os adó.

Teljesen világos, hogy legjobb esetben is ferdítés, barátok között nyugodtan nevezhetjük álszentnek vagy hazugnak a cikk állításait, hisz a kormány célja a visszaélések megszüntetése és a trükközők lebuktatása. Fontos, hogy csak azon simlis cégek járnak rosszul a módosítással, akik rejtett foglalkozást űznek, hisz az adót a KATA-s cég „munkaadója” kell majd megfizesse. Így biztosan nem éri meg az adóelkerülés, de lássuk a számokat.

A tények magukért beszélnek

A könnyebb megértés érdekében egy átlagkereső amennyiben bejelentett munkavállaló, akkor minimum 266 000 forintot kap készhez, ami a vállalatnak összesen 486 000 teljes bérköltséget jelent (15.5% szociális hozzájárulási + 1.5% szakképzési hozzájárul adóval is számolva). Viszont a cég választhat, hogy 316 000 forintban állapodik meg a jelen esetben vállalkozóval, aki szintúgy 266 000-ban részesül. Teljesen világos, hogy amennyiben teheti a cég a második opciót választja és érdekelt belekényszeríteni a munkavállalót is ebbe az alkuba. Nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen szerződés esetén a munkavállalót kvázi semmi nem védi meg, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a jogviszonya, ráadásul alacsonyabb szintű társadalombiztosítási ellátásra (pl. nyugdíjra) számíthat a jövőben. Nem utolsó sorban az állam jelentős adóbevételről is elesik (60 000 Ft SZJA + 74 000 Ft TB járulék + 62 000 Szoc.ho + 6 000 Szakkép.ho = 202 000 Ft). Figyelembe véve, hogy kb. 400 000 KATA-s vállalkozó van, és ha ennek kb. fele kényszervállalkozó, akkor az állam 80 milliárd forinttól esik el.

Mindemellett a cikk bújtatva próbálja mentegetni azokat a vállalkozásokat, akiknél elvileg „normális”, hogy egy ügyfélnek számláznak 3-4 millió forintot. Fontos megjegyezni, hogy itt nem azzal van a probléma, hogy ilyen nagy számlákat nyújtanak be a vállalkozások, hanem mindezt „kis adózóként” próbálják sunyiban megtenni. Balliberálisék el vannak tévedve, hisz az egész konstrukció azon tényleges kisvállalkozókat akarta segíteni, akik eddig kvázi (fél)illegálisan tevékenykedtek vagy netán kezdő vállalkozóként nem mertek volna komoly vállalkozásba kezdeni. Tévhit azt állítani, hogy több milliós számlákat egy ügyfélnek kiállító könyvelőirodák, jogászok vagy mérnökök tényleg vállalkozók lennének. Természetesen tisztelet illeti meg a kivételt, de erős a gyanú, hogy inkább adóelkerülésről van szó. Viszont fontos aláhúzni, hogy ezután is tevékenykedhetnek ezek a vállalkozások, de amennyiben elérik a 3 milliós értékhatárt, kötelesek a közös teherviselésben még hangsúlyosabban részt venni. Nem beszélve a mostani gazdasági és járványügyi helyzetről, ahol a szolidaritásnak és a korrekt gazdasági tevékenykedésnek még jobban helye van.

Vállalatok vegzálása vagy korrekt adófizetés?

Aki kicsit is jobban ismeri a gazdasági vállalkozások tevékenységét, komolyan nem állíthatja, hogy minden maradjon a régiben és inkább az állam ellenőrizze jobban a KATA-s feltételek teljesítését. Szerencsére a jelenleg érvényben lévő szabályoknak a kisvállalkozók könnyen megfelelnek, hisz a jogalkotó szándéka pont az volt, hogy minél többen vállalkozzanak, de sajnálatos módon a kiskapukkal könnyen visszaélnek. A portál pedig a visszaéléseket megbocsáthatónak sugallja, és a teljes felelősséget az állami szervekre tolja, hogy majd azok vegzálják a vállalkozásokat.

A valóság az, hogy a nemzeti kormány nem a trükközők és spekulánsok oldalán áll, hanem egy vállalkozásbarát, beruházásösztönző és munkahelyteremtő sikeres Magyarország kiépítésén dolgozik. A kormány javaslata egy korrekt elveket betartó szabályozás, a fair play támogatója és kiváltképp a jelenlegi helyzetben a közös teherviselés irányába tolja el a folyamatokat. Hisz a cél nem a vállalkozások megfojtása vagy szoclib módon különböző adóterhek kivetése, hanem a visszaélések megszüntetése és a korrekt teherviselés. Ez különösképpen igaz azon trükköző nagy cégekre, amelyek alkalmazottait KATA-s vállalkozásokba kényszerítik, ami ezek után viszont nem lesz kifizetődő.

2020.07.10.

„Az idei nyár sem telhet el Amnestys tábor nélkül!” – propagálja nyári táborát a Soros által vastagon kitömött Amnesty International.


„Augusztus 24-27. között hetedik alkalommal szervezzük meg nyári ifjúsági táborunkat, ezúttal Hollókőn, ahol egyszerre tanulhatsz az emberi jogokról, kipróbálhatod magad aktivistaként és megismerkedhetsz még 30 olyan fiatallal, akik hozzád hasonlóan nyitottak és szeretnének aktívan tenni a pozitív változásért.”

A hangzatos és sejtelmes beharangozó után joggal merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy mi is lehet az a „pozitív változás”, amelyet a Soros-féle Amnesty International olyan nagyon el szeretne érni a gyerekek bevonásával.

Az Amnesty weblapján körülnézve, számos olyan bejegyzést találhatunk már a főoldalon is, amelyek világosan bemutatják, hogy mi is az az ideológiai háttér, amely a gyerekek körül legyeskedő Soros-lerakatot jellemzi:

A terrorizmusért elítélt Ahmed H. mosdatása és az őt elítélő magyar bíróság ítéletének minősítgetése

A transzneműek jogai érdekében szervezett nyomásgyakorlás

A Soros párti Európai Unió Bírósága által hozott, Magyarországot elítélő határozat üdvözlése

És a sort még hosszan lehetne folytatni…

Ennyi már bőven elég is lenne ahhoz, hogy az ember távol tartsa gyerekeit a Soros-finanszírozott nemzetellenes alakulattól, azonban a táborhoz tartozó leírás további célokat is megfogalmaz:

„Középiskolás diák vagy? Izgatnak az emberi jogok és szívesen fellépnél a védelmükben? Gyere az Amnesty nyári táborába…”

Tehát olyan, még könnyen befolyásolható középiskolásokat (A középiskolások zömében fiatalkorú személyek!!!) keresnek, akik szívesen fellépnek az emberi jogok védelme érdekében. (Arról, hogy a Soros-gittegylet miképpen szivárgott be a magyar közoktatásba korábban ITT írtunk.)

Ahhoz, hogy a Sorosék által gyakorolt „emberjogizmus” gusztustalan kettős mércéjét megértsük, a fent már említett terrorista-mosdatás, transzneműek jogai melletti kiállás és perlési politizálás mellé fel kell sorolni azokat a valódi, súlyos emberi jogi jogsértéseket, amelyek egyáltalán nem zavarják a Soros-brigád érzékenységét:

A felsoroltak fényében már mindenki számára világos lehet, hogy amikor Sorosék emberi jogi érdeklődést, meg kiállást emlegetnek, valójában a képmutató kettős mércéjüket és a történelem szemétdombjára való ideológiájukat terjesztik egy kis rózsaszín tejszínhabbal.

A mi véleményük viszont tiszta és világos:

Védjük meg a gyerekeket a Soros-hálózattól!

2020.07.08.

Mára már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus a legnagyobb gazdasági visszaesést okozta a második világháború óta. Csak reménykedni lehet, hogy az esetlegesen visszatérő hullámok nem ejtenek még nagyobb sebet Európán. Még valószínűleg maga Angela Merkel sem gondolta, hogy ilyen időszakban kell átvegye az EU soros elnökségét. Viszont, ha a lehetőség adott, német szigorral áll neki, ami balul is elsülhet, ahogy a szerencsétlenül kezelt migránsválság meg „Willkommenskultur”.

Európai szolidaritás vagy mélyebb szakadék a tagállamok között?

Angela Merkel német kancellár minapi Bundesrat-i beszédében ismételten az Európai szolidaritásra hívta fel a figyelmet. Legutóbb, épp 13 éve ugyancsak a német soros elnökség első napjaiban beszélt a felső ház előtt. Véleménye szerint minden válságot, ahogy eddig csak közösen lehet megoldani, de a tények valahogy másról tanúskodnak. A 2008-as pénzügyi és adósságválságot csak tompították, ráadásul a déli tagállamok ugyancsak óriási államadósságban és strukturális reformok teljes hiányában szenvednek. Holott az elmúlt több mint 10 évben 3 000 milliárd eurót pumpált az Európai Központi Bank a rendszerbe, amit valószínűleg csak a nagy pénzügyi szervezetek élveztek, mert a kisemberek szintjére csak morzsák jutottak el. A 2015-ös migránsválság az európai együttműködés és szolidaritás teljes kudarca, hisz ellenőrízetlenül milliók árasztották el Európát és Brüsszeltől csak az újjal mutogatás és pereskedésre jutott. Időközben az EU egyik legerősebb tagállama, Nagy-Britannia is elhagyni kényszerült a közös hajót, ami szintén intő jel lehetett volna a brüsszeli bürokratáknak. Ne felejtsük el, hogy mindegyik esetben Németország volt az EU vezető hatalma, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért épp most sikerülne helyesen és nem csak tűnetileg kezelni a válságot. Ráadásul ezek a válságkezelések, nem összehozták a tagállamokat, hanem még mélyebb szakadékot ásott közéjük.

Jelenleg az EU történelmének egyik legnagyobb válságot éli meg, ennek ellenére eddig csak megkésett cselekvési terveket és átlagos ember számára felfoghatatlan nagy összegeket láttunk, a közös tettek pedig elmaradnak. Nem hiába Merkel is csak azt emelte ki, hogy (nagyon helyesen) a szomszédos országok szolidaritásukat kifejezve betegeket vettek át és mindent megtettek az életek megmentéséhez. De a gazdasági károkra mindeddig csak nemzetállamok hoztak megfelelő és remélhetőleg időben döntéseket, Brüsszel viszont még mindig a Macron-Merkel tervet ízlelgeti. Nem fér kétség, hogy Merkel utolsó nagy dobása lehet és bízik abban, hogy megmentőként vonul be a történelembe. Viszont könnyen lehet, hogy túl keveset túl későn fognak lépni, és csak a pénzügyi spekulánsok fognak a legnagyobbat nyerni az egész Helyreállítási Alap koncepcióval.

Németország vezető szerepének további megerősítése

Amióta bejelentette, hogy nem indul jövőre a kancellárságért, nem igen hallottunk Merkeltől, mert valószínűleg 15 év kancellárság után elfogyott a levegő körülötte. Viszont, a koronavírus okozta káosz és német soros EU-elnökség remek alkalom Merkel számára, hogy előbújjon a színfalak mögül, és újra megerősítse Németország vezető szerepét. Persze kérdés, hogy milyen áron és kik lesznek a legnagyobb haszonélvezői? Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy milyen hátsó szándékok húzódhatnak a nagy európai megmentési terv mögött, most viszont közelebbről megvizsgáljuk milyen vitákat szított Macron és Merkel nemrég bejelentett terve.

A mostani válság nagyon más mint az ezelőttiek, hisz egységesen érint minden tagállamot, bár különböző mértékben. Németország egyedüli előnye, hogy jelenleg még mindig a legnagyobb, legfejletteb gazdaság, mitöbb hatásosan kezelte a járvány első szelét, így a megriadt tagállamok még inkább feléjük fordulnak. Ezt kihasználva próbálja meg Merkel a tagállamok torkán lenyomni a közel 1 850 milliárd eurós (650 000 milliárd forintos) csomagot, ráadásul mindezt még a nyáron.

Illúziónk ne legyen, Merkel az egész megmentési tervet elsősorban Németország további erősödésére használja fel, Macront is csak díszítő elemként használja, hisz Franciaország mind politikai mind gazdasági ereje jócskán megkopott. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az eurozóna és bővebb értelemben maga az EU tovább élésében van Németország gazdasági ereje is, hisz kereskedelmi kapcsolatai lévén óriási kitettséggel rendelkezik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a 10 évvel ezelőtt keleti bővítés is előbb kedvezett Németországnak, mint magának az EU-nak. Elég körbe nézni, hogy a piacok kinyitásával a német ipar letarolta a környező országokat és kihasználva az olcsó munkaerőt az ipara rohamtempóban fejlődött.

Angela Merkel nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a pénzügyi kérdéseket, azaz a helyreállítási alap és a hétéves költségvetés (MFF) ügyét kell tisztázni. Minden más (mint pl. a jogállamiság kérdése) ezek után kerülhet tárgyalásra. Hogy jelképesen mondjuk: pénz beszél, kutya ugat. Nehéz menetre számíthat Németország, hisz nem mindenki számára kézenfekvő a megoldás részletei.

Rengeteg megválaszolatlan kérdés

A mostanában érdekes jelzővel ellátott „Fukarok” csoportjának (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) nem igazán tetszik, hogy a Helyreállítási Alap 2/3-át (500 milliárd euró) kvázi vissza nemtérítendő támogatásként bocsátanák a tagállamok részére, inkább kisebb részekre bontva hitelek formájában szigorú felügyelet módon helyeznék ki a pénzt. Merkel és Macron viszont ebben nem akar belemenni, és inkább vágnák az MFF keretösszegét, ami biztosan a Magyarországhoz hasonló országok kárára is mehet. Személtetés képpen a még februárban megakadt tárgyalások alapján Magyarország a kohéziós és agrárpénzeknél is 25% körüli összeget veszítene, amit a Helyreállítási Alap körüli vita tovább csökkenthet.

Egy másik kedvezőtlen tényező, hogy a különböző programok kifutására az immár öt fukar Németországgal karöltve mindössze két évet adna a tervezett négyhez képest. Mindez azt jelente, hogy sok esetben nem lenne elég idő a tervek megfelelő kidolgozására, így óriási pénzektől esnének el azok az országok, amelyek most miden percüket a válság kezelésével töltenek el. És most csak a pályázatok összeállításáról beszéltünk, de a folyósítás az egy másik kérdés, ami jobb esetben is csak mától számított 2-3 éven belül kezdenek a kedvezményezettek felé szivárogni. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a bürokratikus folyamatokat nem most kéne éppen drasztikusan lecsökkenteni, és azonnal segítséget nyújtani a bajba jutott országoknak? Valóban ezt jelenti a Merkel-féle szolidaritás vagy inkább sok hűhó némi bagóért?

Ugyancsak aggasztó és feltűnően gyanús, hogy eddig egy szó sem esett az esetlegesen támasztandó feltételekről a források cserébe. A pénzeket nagyvonalúan osztogató Merkel-Macron páros mintha ingyen osztogatná a támogatást és mindössze jelképes kamatot kér a hitelért cserébe. Félő, hogy a pénz jelentéktelen tűzoltásra megy el csak és végül a cechet közösen fogja mindenki fizetni. Kevés konkrétumok talán egyike, hogy a szokásos Európai Szemeszter keretében ellenőriznék a pénzek elköltését, de ezek még mindig nyitott és valószínűleg feledésbe merülő kérdések.

A pénz elosztás egy bizonyos képlet alapján történne, ami a nyugati országokat és az évtizedek során rosszul teljesítőket helyezi előtérbe. Hisz a lakósságszámot, GDP/fő és munkanélküliségi rátákat veszi figyelembe az elmúlt öt év során, ami olyan sikeres országok esetén mint Magyarország hátrányos lenne. Könnyen juthatunk olyan abszurd helyzetbe, hogy a szegényebb és kisebb országok fogják finanszírozni a fejlett nyugat-európai ámbár a házi feladat el nem végző országokat.

Hasonlóan abszurd és a teljes objektivitást mellőző kritérium lett volna a pénzügyi forrásokat jogállamisági kritériumokhoz kötni. Szerencsére több vehemensen tiltakozó tagállammal szemben Merkel határozottan kijelentette, hogy előbb a pénzügyeket rendezni és utána lehet ilyen álproblémákkal foglalkozni. Persze Brüsszel szokásos cselhez fordult és megpróbálja áterőltetni a jogállami kritériumokra vonatkozó javaslat elfogadását, mégpedig fordított minősített többséggel. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy ha egy tagállam esetében forrásokat akarnának felfüggeszteni vagy csökkenteni az Európai Tanácsban többség kellene a Bizottsági javaslat elutasítására. Így elég lenne tartózkodni és átmegy a döntés. Remélhetőleg ez a javaslat nem megy át, ami Magyarország és Lengyelország esetében kedvező fordulatot eredményezne.

Merkel átlépte a Rubicont

Több mint valószínű, hogy sem a hangzatos német elnökség által meghirdetett tervek sem az MFF+Helyreállítási Alap nem fogja megmenteni Európát, hisz ahogy a történelem során számtalanszor tapasztaltuk csakis erős nemzetállamok tudják hatékonyan kezelni a válságokat. Ugyanakkor, Merkel valószínűleg a pénzszórást fogja felhasználni, hogy Németország vezető szerepét még inkább megerősítse, és lefektesse egy majdani Liberális Birodalom alapkövét.

2020.07.05.
“Vigyázzanak a gyermekeikre, ugyanis annak, ha elzárkóznak például az orvostudománytól, a gyermekük láthatja kárát, ahogy ez most is történt” – ezzel az intéssel zárta a diósdi oltásellenes házaspár február 6-án kihirdetett ítéletét a Budapest Környéki Törvényszék bírája. Gondatlanságból elkövetett emberölés miatt L. Csaba másfél, L. Ada Rózsa pedig 1 év 2-2 évre felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Gyermekük, Endre, mindössze 8 hetet élt, akut K-vitaminhiány következtében fellépett agyvérzés okozta a halálát. 

A szülők gyakran össze-vissza beszéltek az eljárás során, de az a kezdetektől ismert volt, hogy áltudományos teóriák és összeesküvések rabjai. Az újszülöttek számára létfontosságú K-vitamint például felesleges, sőt káros anyagnak tartották, talán nem függetlenül attól, hogy az L. Endre világrajövetelénél segédkező A Te Születésed Kft. vezető szülésznője, Márki-Zayné Vincze Felícia (a hódmezővásárhelyi polgármester felesége) is úgy nyilatkozott róla, hogy annak több lehet a kára, mint a haszna, és hogy “sósav van benne

Márki-Zay Péter felesége is képbe került, de a felelősségre vonása elmaradt

Mikor a verdiktet indokolta, a bíró kiemelte: L.-ék úgy hitték, tettükkel a gyermekük érdekét szolgálják, éppúgy, mint egyéb orvosi beavatkozások, illetve oltások megtagadásával. Ez az érvelés nem új, a Soros György alapítványa által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) erre hivatkozott, valahányszor az oltásellenesek és az álhírek terjesztőinek védelmére kelt. A tragédia hátterét vizsgálva a Helsinki Bizottság nevébe is belebotlottunk. Ezt a történetet tehát szintén nekik köszönhetjük

Helsinkisek az egyetemen 

Sorozatunk előző részében szó esett róla, hogy Dr. Zeke Pétert, aki a kétezres évek közepén felmentette az emberölés vádja alól a szentmargitai Gyurcsó Jánost agyonverő Burkáék, majd kiharcolt nekik egy 45 millió forintos kártérítést is, a Helsinki Bizottság révén került kapcsolatba védenceivel.  

– A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből – leginkább a Soroséból – különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra – mondta erről 2006 májusában a Hetek riporterének. Az egyetemek és az emberijogi fundamentalisták kapcsolata azonban az oltásellenes L.-ék ügyének hátterében is tetten érhető.  

A diósdi nő védője a Budapest Környéki Törvényszék előtt folyó eljárásban Dr. Várdai Viktória Jáde volt, akinek nevére meglehetősen kevés találatot ad ki a Google keresője. Az egyik egy kétoldalas rezümé, amelyben visszaköszönnek az Alaptörvényt és az új büntetőeljárási törvényt illető szélsőliberális kritikák.  

A dokumentum ugyanakkor rögzíti, hogy Várdai konzulenese a pécsi egyetem doktori iskolájában Dr. Fenyvesi Csaba volt. Fenyvesi, akárcsak a Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője a Soros György által bőkezűn támogatott Helsinki Bizottságnak dolgoznak: mint A védőügyvéd című monográfia egyik lábjegyzetéből ugyanis kiderül, előbbi a “Helsinki Bizottság megbízott ellenőre”, míg Dr. Herke Csongor, a Helsinki Bizottság Baranya Megyei Csoportvezetője

A fiatal jogászok befolyásolása, érzékenyítése tehát már a jogi egyetemeken elkezdődik, s sokan közülük a nyílt társadalom doktrínája mellett elkötelezett aktivista ügyvédként kezdik meg a pályájukat. 

veszélyeztetés relativizálása 

A Soros-hálózat által szponzorált szervezeteknek azonban sokkal közvetlenebb kapcsolata van az oltásellenességgel. Közülük a Társaság a Szabadságjogokért foglalkozott a legtöbbet a kérdéssel. Sőt, 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság (LB) előtt azt is sikerült elérniük, amit a diósdi L.-ék védőinek nem. 

Ebben az ügyben – ahogy a TASZ fogalmazott egykorú híradásában – “pusztán azért” indult eljárás a szülők ellen, mert megtagadták a 15 hónapos korban és a 3 éves korban esedékes védőoltások beadatását közös gyermeküknek. A vádlottakat első- és másodfokon egyaránt bűnösnek nyilvánították, s előbb 1 év, illetve 10 hónap börtönbüntetést kaptak, majd ezt hat hónapra enyhítették, kétéves próbaidővel. 

Ügyvédjeik szerint azonban a bíróság nem vette figyelembe a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességét – ami az álláspontjuk szerint nincs, és így bűncselekményről sem beszélhetünk. Ráadásul a “szülők gyermekük legjobb érdekét tartották szem előtt.” Ezt az érvelést az teszi különösen érdekessé, hogy tíz évvel később már nem az emberijogi fundamentalisták, hanem a bíró szájából hallhattuk viszont L.-ék tárgyalásán! 

A 2009-es ügy végül felmentéssel zárult, mivel a gyerek szerencsésebb volt a diósdi L. Endrénél: nem vesztette életét, és nem is betegedett meg. Az LB döntése meglepő, mivel a veszélyeztetés lényege éppen az, hogy valakit szükségtelenül nagy kockázatnak teszünk ki... A TASZ viszont megkapta, amit akart.   

“Az ítélet azért is jelentős, mert a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ítéletben mondta ki azt, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazását nem alapozza meg pusztán az, hogy valaki megtiltja egyes védőoltások beadását gyermekének” – írták a döntést követő közleményükben.  

A tudomány relativizálása 

Az emberi jogi fundamentalisták azonban nem elégedtek meg ezzel, ők alapjaiban kérdőjelezik meg a kötelező védőoltások rendszerének létjogosultságát.  

2012-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) az ügyészséghez fordult, mivel a megítélése szerint a Nebáncsvirág Egyesület veszélyes álhíreket terjeszt. Egy évvel korábban pedig az ÁNTSZ fontolgatott hasonlót, mivel a szervezet honlapján, ahol egyébként a védőoltásokat “védő” oltásoknak nevezik, egyebek között arról akarják meggyőzni az embereket, hogy a gyermekbénulást nem vírus, hanem az ipari forradalom okozza.  

Az egyesület azzal védekezett, hogy nem kimondottan ellenzik a védőoltásokat, csak azt szeretnék, ha megadnák az embereknek a választás lehetőségét, ők pedig segítséget szeretnének nyújtani a szülőknek a felelős döntés meghozatalához, például azzal, hogy figyelmeztetnek: “a XX. század elején az angliai statisztikák alapján voltak olyan évek, amikor a himlőoltástól többen haltak meg, mint a himlőtől.” 

Mindenesetre a Nebáncsvirág nem maradt magára a harcban. A TASZ vezetője, Kapronczay Stefánia hosszú közleményben fejtette ki a jogvédők véleményét, miszerint a tudomány művelése nem csak a tudósok feladata: 

“Tudományos igazságokat, bármilyen tekintélyes személyek és szervezetek képviselik is, bárki jogosult kétségbe vonni – a vitának nem feltétele, hogy álláspontját valaki konferenciákon vagy szaklapokban fejtse ki, hiszen a tudomány par excellance demokratikus vállalkozás. Az a tény, hogy az ETT tagjai akadémikusok, főorvosok és egyetemi tanárok, nem jelenti azt, hogy az ő kezükben volna a bölcsek köve, hogy orákulumként nyilvánulhatnak meg, vagy hogy ők mondhatnák meg, ki az, aki művelője a tudománynak, és ki nem az. A civilizációhoz az is hozzátartozik, hogy ha bármit meg akarunk változtatni, azt a nyilvános kritika erőszakmentes, a másik felet tiszteletben tartó eszközével tegyük (ahogyan a Nebáncsvirág Egyesület teszi), ne erőszakkal, vagy erőszakszervezetek felhasználásával (ahogyan az ETT).” 

Az a TASZ tehát, amely például a migrációs válsággal összefüggésben lépten-nyomon az álhírek veszélyességére, a normális párbeszédet ellehetetlenítő “kommunikációs zajra” figyelmeztetett, orvosszakmai kérdésekben a tudományt olyan “demokratikus vállalkozásnak” tartja, amelyben ad absurdum egyenlő szava van a laposföldhívőknek és a Földet megkerülő űrhajósoknak. 

Ez a szélsőséges hozzáállás sok liberálisban is visszatetszést keltett. A 444 ezért megkereste a TASZ betegjogi programjának vezetőjét. Bence Rita pedig az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait kiforgatva azt mondta nekik: “a WHO (…) betegségtípusonként meghatározza a járványok megelőzéséhez szükséges átoltottsági arányt, ez sehol nem éri el a száz százalékot (csak egy példa, a mumpsznál 86%).”   

Mivel ez egy olyan ritka alkalom, amikor egyet tudunk érteni a portállal, ezért idézzük a szerző, Varga Máté reakcióját: “Ez a magyarázat egy szempontból mindenképp bizarr, hiszen alig leplezve a TASZ egy kifejezetten a nyájimmunitást gyengítő, cinikus, "potyautas" mentalitás pártjára áll. Ugyan valóban nem szükséges száz százalékos átoltottság ahhoz, hogy kialakuljon a teljes populációt védő nyájimmunitás, de ettől még minden egyes nyomós egészségügyi ok nélkül megtagadott oltás gyengíti a közösség teljes védelmét és végső soron veszélyezteti a társadalom valódi okok miatt be nem oltott részét (...) A TASZ fenti indoklásából egyébként az sem olvasható ki, hogy vajon egy amúgy beadható oltás be nem adásához fűződő jog – elfogadva, hogy létezik ilyen – miért erősebb, mint a társadalom többi tagjának, és ezen belül is különösen a legelesettebbeknek az egészséghez fűződő joga…”   

A hülyeséghez való jog mindenhatósága 

A TASZ irataiból megállapítható, hogy a fő problémájuk a kötelező védőoltásokkal az, hogy “több alkotmányos alapjogot, mindenekelőtt a testi integritáshoz való jogot”, valamint a lelkiismereti szabadságot is korlátozza. Ez a korlátozás viszont nem öncélú, nem a hatalom megragadását vagy megtartását szolgálja, hanem az egyén és a közösség védelmét, és különösen a gyermekekét. Persze, ez a hozzáállás cseppet sem szokatlan az emberi jogi fundamentalistáktól, akik például a magzat élethez való jogát is hátrébb sorolják a nő testi integritáshoz való jogával szemben. De ez már egy másik történet. 

2020.07.04.

Közismert, hogy az Egyesült Államok több államában hetek óta tombolnak a baloldali anarchisták. Az égő autókat még el sem oltották, a kifosztott üzleteket még helyre sem hozták a tulajdonosaik, a Sorosék lábai előtt heverő demokrata – baloldali front máris megtalálta a módját annak, hogy a Soros-hálózattal közösen etnikai alapon polarizálják az amerikai társadalmat, az így gerjesztett feszültséget pedig szavazatokra váltsák Trump ellen.

A sikeres destabilizációs kísérlet feletti örömének a Soros-birodalom örököse, Alex Soros az Instagramon adott hangot, amikor a gyönyörtől aléltan osztotta meg a drogos Snoop Dogg nevű „zenész” kirohanását Trump ellen.

Szép új világ: a multimilliárdos hálózatszervező, a nemzetek sírásója annak örül, hogy drogos semmirekellők indulnak a szavazófülkékhez voksolni az USA jövőjéről, tisztességes családok millióinak sorsáról.

Vigyázó szemeiteket az Egyesült Államokra vessétek!

2020.07.02.

Soros György második fia, az ötvenéves Jonathan igazi sötét ló, ritkán hallatja a hangját, nem ír cikkeket a Project Syndicate oldalára, sőt a családi vállalkozásból is kilépett 2011-ben, hogy saját alapkezelőt indítson Manhattan-ben. Politikai befolyása ugyanakkor messze nagyobb annál, mint amit az utóbbi időben apjuk első számú örököseként haknizó féltestvérének, Alex Sorosnak tulajdonít a közvélemény, ráadásul önálló vízióval rendelkezik – ahogy a Politico fogalmazott: egy „legkevésbé sem Soros-szerű” Soros-tervvel.

***

Az előbbiek véletlenül sem azt jelentik, hogy Jonathan és az apja alapvetően mást gondolnak a világról. A végső célban, a politikai és kulturális határok lebontásával megvalósuló nyílt társadalom felépítésében maradéktalanul egyetértenek, ez kiderül a fent idézett cikkből is, amelynek szerzője mégis úgy magasztalja Soros György fiát, mint aki száműzni akarja a pénz uralmát a közéletből, s minden hatalmat vissza akar adni a népnek.

A – nevezzük így – JS-terv tehát sokkal kevésbé egyértelmű, mint a migránsok letelepítését szorgalmazó Soros-terv. A megértéséhez mindenekelőtt tisztázni kell néhány dolgot az Egyesült Államok választási rendszeréről, pontosabban a kampányfinanszírozás szabályairól.

Jonathan Soros találta ki, hogy a hatalom érdekében a republikánusokat is támogatni kell

Nagyon leegyszerűsítve a szövetségi törvények egyértelműen meghatározzák azt, hogy egy-egy jelölt mennyi pénzt fogadhat el, ugyanakkor nem tiltja, hogy az úgynevezett politikai akcióbizottságok (PAC-ek) az általuk fontosnak tartott társadalmi célok megvalósulása érdekében hirdetéseket adjanak fel a kampány idején. Lehet PAC-je például az állatvédőknek, de a „migránssimogatóknak” is. A lényeg, hogy ezek az érdekcsoportok korlátlan összegeket költhetnek reklámokra, és emiatt komoly hatással lehetnek arra, kiből lehet induló és ki lehet befutó egy-egy körzetben.

A rendszer adta lehetőségeket kihasználva Soros György évtizedek óta támogatta a legnagyobb szélsőliberális Super PAC-eken keresztül a Demokrata Párt jelöltjeit, de csak őket. Viszont a pénz nem mindig garancia a sikerre. Vannak hagyományosan republikánus választókerületek, és mostanában megjelentek a színen a szocialisták is. Mindemellett a PAC-ek egyre visszataszítóbbak az amerikaiak szemében, sokan végleg eltörölnék ezeket a szervezeteket.

Jonathan Soros erre érzett rá, egyúttal megfogadta Churchill tanácsát: "Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!" Alapított tehát egy PAC-ellenes Super PAC-et Friends of Democracy (A Demokrácia Barátai) néven, s 2012 óta pártállástól függetlenül támogat minden olyan politikust, akinek a tervei között szerepel a kampányfinanszírozás reformja. Az alapítás évében nyolc kongresszusi képviselőjelölt mögé állt be a szervezete, heten közülük – demokraták és az általa utóbb „új McCaineknek” nevezett republikánusok – nyertek. 2014-ben aztán új nyolc patronáltja volt a szervezetnek.

A PAC-ellenesség tehát egész jól eladja a jelölteket, ugyanakkor ahhoz, hogy a 435 tagú képviselőház munkájára érdemi befolyással legyenek, hasonló eredmények mellett még legalább fél évszázadot kell várni. Az „új McCainek” emlegetése és a New York-i Andrew Cuomo példája viszont azt mutatja, hogy a JS-terv valódi célja a Republikánus Párt szétzilálása és a szélsőliberális demokraták átfazonírozása. Hiszen ismert, hogy McCain az elmúlt évtizedben folyamatosan pártja baloldalára sodródott, jóllehet már a 90-es években is voltak kilengései. Azaz a PAC-ellenesség valójában ürügy, hogy Soros és a hozzá hasonlók az előválasztásokon a velük és a liberálisokkal kiegyezni kész republikánusokat hozzák helyzetbe.

Ami pedig a demokrata Cuomot illeti, New York kormányzójává választását, mint PAC-ellenes jelöltét a Demokrácia Barátai támogatták. A kampányfinanszírozás reformjáért azonban vajmi keveset tett, ellenben szigorította a fegyverviselés szabályait, legalizálta az orvosi cannabis árusítását és fogyasztását, választójogot adott az elítélt bűnözőknek, bevezette az egyneműek házasságát, kiállt az abortusz korlátozatlansága mellett, és szétzavarta az általa felállított antikorrupciós bizottságot, amikor az rá nézve is kínos anyagokat ásott elő munkája során.

Másfelől kétségtelen, hogy a PAC-rendszer nem kedvez Soroséknak. A legutóbbi elnökválasztáson a 20 legtöbbet költő politikai akcióbizottság közül 13 konzervatív volt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy fia 2012-es és 2014-es eredményeit látva mára már Soros György sem ódzkodik attól, hogy fanyalgó konzervatívokat és a szélsőliberálisokkal kiegyezni hajlandó jobboldaliakat támogasson.

***

Jonathan Soros mesterkedése bizonyos szempontból visszatükröződik a magyarországi ellenzék mozgásán; a spekuláns középső fiának hatalomtechnikai receptje hazánkban is érvényesül. A JS-terv egyik tétele ugyanis, hogy a választókat széles körben sokkal könnyebb valami ellen (PAC, Fidesz), mint valami mellett (pl. bevándorlás támogatása) egyesíteni, a másik pedig az, hogy a siker érdekében bárkivel össze lehet állni (baloldal-Jobbik összefogás), valamint az, hogy a konzervatívok megtörése érdekében minél több fanyalgót le kell választani, meg kell vásárolni (akadémiai elit, stb.).

Ezeket a cikkeket olvastad már?