Blogolj!
2020.06.02.

Antall József fia és egykori tanácsadója a minap interjút adott a Válasz Online-nak, amiből kiderült, hogy a rendszerváltozás utáni első miniszterelnök rettentő ellenszélben volt kénytelen dolgozni: a sajtó folyamatosan gáncsolta. Ez persze aligha lepi meg azokat, akik olvasták cikksorozatunk első két részét, amelyekben többek között bemutattuk:

1) az Egyesült Államok külügyminisztériumában voltak, akik komolyan aggódtak amiatt, hogy a ‘90-es években a posztkommunisták uralták a magyar sajtót és vele a közéletet, az erről szóló jelentést viszont kihagyták a State Department 1992-ben Kongresszus elé tárt véleményéből;

2) az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól. 

Megemlítettük azt is, hogy a rendszerváltáskor Mark Palmer volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete, a külügyi tárcát pedig a fent emített cenzúra idején James A. Baker vezette – mindketten üzleti kapcsolatban álltak Soros Györggyel, akinek legalább két oka volt gyűlölni Antall Józsefet. 

***

 “A HNF (Hazafias Népfront) őszi átalakulásával párhuzamosan napirendre kerül a Magyar Nemzet privatizációja, amelybe eleinte 35%-os tőkerésszel Soros György is hajlandó lenne beszállni.” Ezt az idézetet a spekuláns alapítványának 1989-es évkönyvéből kölcsönöztük, amely részletesen beszámol az átmenet évének történéseiről, olykor belügyi jelentéseket is idézve.  

Utóbbiak azért is érdekesek, mert nyilvánvalóvá teszik a balliberálisok és az emberi jogvédők viszonyát a “független” sajtóhoz. 

  1. 04. 26. „A Soros-ösztöndíjjal az USA-ban tartózkodó Demszky Gábor arról tájékoztatta egyik kapcsolatát, hogy megnyerte Soros György támogatását egy kiadóvállalat alapításához. Soros javaslatot kér, amelynek tartalmaznia kell egy szerkesztőség felállításának költségét (irodabérleti díj, szerkesztők és alkalmazottak fizetése), a lap első számának összes költségét stb. 
  2. 05. 12. „A »Beszélő« című lap - George Soros és Gere Ádám anyagi segítségével - Kft.formájában hetilappá kíván alakulni. Kőszeg Ferenc tájékoztatta Pap Máriát arról, hogy a lap főszerkesztője HirschlerRichárd lesz, a szerkesztőségben pedig helyet kap Eörsi János és Kőszeg mellett további 7-8 újságíró. Elmondta, hogy a lapot egy kft. keretében három jogi személy tulajdonaként kívánják bejegyeztetni: a Beszélő-ÁB egyesület (a lap szerkesztősége és Demszky Gábor), az SZDSZ, valamint a külföldi tőke (Soros, Gere). A Beszélő mellékleteként akarják megjelentetni a Szabad Demokratát. A lap kezdő példányszámát 50 ezerre tervezik, külalakja a Magyar Nemzetre hasonlítana, terjedelme pedig 12-16 oldal lenne, ebből négy oldalt hirdetésekre tartanának fenn. [...]” (BM III/III-91/9) 

Érdemes figyelni a dátumokra: 1989 áprilisában és májusában járunk, vagyis abban az időben, amikor néhány bennfentesen kívül még csak kevesek sejtik, milyen közel is van a rendszerváltozás. Az SZDSZ viszont Soros támogatásával már akkor mindent megtett, hogy az első szabad választáson ne egyenlő feltételek mellett, hanem helyzeti előnyből indulva mérethesse meg magát. Ebben, és az ehhez szükséges sajtó megszerzésében, megszervezésében Demszky Gábor mellett kulcsszerepe volt annak a Kőszeg Ferencnek, aki SZDSZ-alapítóként lett az állítólag független Beszélő főszerkesztője, majd később a magát politikailag el nem kötelezettnek hirdető magyarországi Helsinki Bizottság ügyvezetője. 

Kőszeg Ferenc a spekuláns egyik legfontosabb embere volt

A másik érdekesség, hogy a Beszélőt ezek szerint az ekkor a Hazafias Népfront lapjaként sokak által szeriőznek tartott Magyar Nemzet koppintásaként akarták bevezetni a magyar piacra. Az év második felében viszont az átszervezés előtt álló, és a választáson indulni kívánó HNF úgy döntött, pénzzé teszi napilapját. Soros és a szabaddemokraták, akik korábban mintaként tekintettek a Nemzetre, kapva kaptak az alkalmon. Meg is indultak a tárgyalások a felek között, amelyekbe aztán “újságíró szakmai” oldalról olyan személyek csatlakoztak be, mint az SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós és a szintén SZDSZ-es Dornbach Alajos. 

A megegyezés viszont elmaradt, a Soros évkönyv szerint részben azért, mert nem sikerült megtalálni a spekulánsnak tetsző szervezeti működési formát. De a TÉNY/SOROS - 1989 megemlít itt még valamit: “Az egykori szóbeszéd szerint az sem kizárt, hogy a megrekedt tár-gyalások hátterében netán prominens MDF-esek (például Antall József) óvása áll”. Ennek ellenére a Magyar Nemzet kormánykritikus, liberális lapként élte meg a ‘89-’90-es fordulatot. 

Össztűz Antallékra 

Az eddigiekből látszik, hogy a rendszerváltozás nem pont úgy köszöntött Magyarországra, ahogy az Soros György és a liberálisok elképzelték. Bár a sajtó alapvetően az ő párjukat fogta, nem sikerült erős hídfőállásokat kialakítaniuk, rá voltak utalva a pártállam korábbi kiszolgálóira.  

Az országgyűlési választásokat pedig az MDF és a keresztény-nemzeti pártok nyerték meg, amelyek nem kértek Soros “gazdasági mentőcsomagjából” - ez volt Antall második fő bűne a spekuláns szemében. Erre egyébként Bíró Zoltán úgy emlékezett: „Soros átadott (…) egy listát azokról a nemzeti vagyontárgyakról, amiket azért kért volna cserébe, hogy kifizeti a magyar államadósságot. Persze őrült aránytalanság volt a vagyonelemek és a tartozás között, de úgy gondolta, eljött a pillanat, amikor sikeresen zsarolhatja a megszorult magyar kormányt. Ebben az ügyben kosarat kapott.” 

A megtorlás nem maradt el. Negyven év után az első szabadon választott kormányt 1990. május 23-án iktatták be. De az eskütételt a Magyar Televízió nem közvetítette, mivel a vezetése inkább a BEK-döntőt választotta, mivel – ahogy a Médiatudományi Intézet blogján pedig azt írták erről - nem ilyen választási eredményre számított, és bizalmatlanul, “sőt – talán nem erős a kifejezés – ellenszenvvel tekintett a kormánykoalícióra. A hazai elektronikus média és a nyomtatott sajtó nagy részének szíve” az ellenzékbe szorult balliberális pártokért dobogott. 

Ez az ellenségeskedés egészen odáig ment, hogy 1990 szeptemberében a köztévé vezetése letiltotta Antall József magyar nemzethez intézett szózatát, amelyben az előttünk álló kihívásokat vette számba. Erre csak a halála után, 1993. december 17-é derült fény, amikor Berkes Zsuzsa a következőket olvasta be a tv-ben: 

“Őriz a Magyar Televízió archívuma egy olyan Antall József-interjút, amit sose láthattak, hallhattak nézőink. Annak idején 1990 szeptemberében egy tévéelnöki döntés következtében nem szólalhatott meg a képernyőn. Pedig az Antall-kormány első száz napja után, az önkormányzati választások előtt – a felvétel a tanúság rá – a miniszterelnök megszólította a magyar népet. Pontos, elemző, meleg, bizalmat kérő és bizalmat adó szavakkal. De valami furcsa politikai szándék közéjük állt. A felvétel ma is jóval több, mint valamiféle történelmi kuriózum. Érvényessége máig hatol, és talán utólag is segíthet bennünket a megértésben, eligazodásban. Nemcsak Antall József személyiségét illetően, hanem saját sorsunkban is.” 

Viszont ekkor már késő volt. A keresztény-nemzeti pártok koalíciójának népszerűsége már 1991-ben beszakadt, és a mélyrepülés a következő évben is tovább folytatódott. A Népszabadság, 1992. július 16. azt írta, “a kormányzat népszerűsége folyamatosan csökkent. 1992 májusában 32%-ot ért el, az Országgyűlés megítélése is negatívan változott, 29% volt”. 

Ebben az időben óriási jelentősége lett volna, ha egy akkora tekintély, mint az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiáll, és azt mondja: Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” Ehelyett azonban törölték ezt a részt az emberi jogi jelentésükből, amivel ezzel Soros és az SZDSZ kezére játszottak. 

 

2020.05.31.

Az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány elleni védekezés mellett a nemzetközi liberális médiának „hála” a kormánynak egy másik fronton is védekeznie kellett: a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény, a különleges jogrend teljesen kiütötte a biztosítékot a balliberális oldalon. Arról persze nem szóltak a hírek, hogy más uniós tagállamokban is speciális jogrendet alkalmaznak, hiába mondta el Szijjártó Péter külügyminiszter is a CNN csatornán, a mainstream média szemellenzőt vett fel és csak a magyar jogszabály lebegett előtte vörös posztóként.

Napjainkra már lecsengeni látszik a sajtóban a Magyarország elleni hadjárat, bár könnyen lehet, hogy a nagyobb hallgatás oka, hogy nem akarnak bocsánatot kérni a gusztustalan lejárató kampány és diktatúrával riogatás miatt. Szerencsére vannak olyan józan hangok is, akik figyelmeztetik őket: ideje lenne bocsánatot kérni, hiszen a kormány véget akar vetni a veszélyhelyzetnek, ezzel együtt pedig a bizonyos kérdésekben rendeleti kormányzásra is lehetőséget adó különleges jogrendnek. Így tett partnerünk, a The European Post szerkesztője, Marco Gombacci is, akivel nemrég készítettünk interjút.

Gombacci véleménycikkében arról ír, hogy Magyarországon egyáltalán nincs diktatúra, sőt! Mint mondja, a nemzetközi közösség hevesen támadta hazánkat: az Amnesty Internationaltől kezdve az Európai Parlamenten keresztül bukott olasz politikusokig (nevezetesen Matteo Renzi volt miniszterelnök, aki követelte Magyarország kizárását az EU-ból). Elnyomásról beszéltek, diktatúráról Európa szívében, éppen csak a kéksisakos ENSZ csapatok nem vonultak be... Kritizálták, hogy nincs időkorlát a törvényben, a veszélyhelyzet idején nem lehet választást tartani és sápítoztak, hogy nem ülésezik a Parlament.

„Sajnálom, hogy még a neves szerkesztőségek sem vették a fáradtságot, hogy megfelelően tájékozódjanak és elolvassák a törvény fordítását” – írja cikkében Gombacci, majd sorra veszi a törvény alapján, hogy miért nem volt igazuk a kritikusoknak. Onnan kezdve, hogy a Parlament a veszélyhelyzet ideje alatt is ülésezett, addig, hogy az esetleg elhalasztásra kerülő választásokat a veszélyhelyzet megszűnte után 15 napon belül meg kell tartani. Szerinte a törvény saját maga hazudtolja meg paragrafusról paragrafusra az ellene felhozott nemzetközi vádakat és kritikákat. Végül idézi a magyar miniszterelnököt, aki azt mondta, hogy meg fogjuk adni a lehetőséget a bocsánatkérésre. Gombacci azonban felteszi a kérdést: ki fogja valóban megtenni?

Ez a kérdés bennünk is felmerült, hiszen az elmúlt 10 évben számos méltatlan és megalapozatlan támadássorozat érte hazánkat a nemzetközi liberális kurzus részéről, de egyszer sem néztek magukba és kértek elnézést. Sok reményünk tehát nincs afelől, hogy megbánják a nemtelen viselkedésüket. Azt azonban minden esetre jó érzés tudni, hogy vannak olyan nemzetközi szövetségeseink, akik hajlandóak kiállni értünk.

Grazie mille, Marco Gombacci!

2020.05.28.

Soros Györgytől korántsem áll messze a választásokba való beavatkozás, sőt, előszeretettel gyakorolja is annak érdekében, hogy a neki megfelelő jelöltek nyerjenek. Szerencsére a számításai nem mindig jönnek be, ahogy hazánkban sem sikerült meghekkelnie a kampányt, úgy az USA-ban sem. Gondolhatta, próba szerencse, hátha idén bejön: novemberben ugyanis elnökválasztás lesz, és a spekuláns bizonyára mindent be fog vetni, hogy ne a jelenlegi elnök, Trump nyerjen.

Soros és hálózata rendszeresen támadja Donald Trumpot: még mindig fáj nekik, hogy 2016-ban az amerikaiak a republikánus jelöltet választották elnöknek a globalista, Soros-szövetséges Hillary Clinton helyett. Trump vele szemben nem támogatja azokat az ügyeket – abortusz, melegházasság, illegális migráció, nyílt társadalom – amik Sorosnak fontosak. Éppen ezért a spekulánsnak az az érdeke, hogy a jelenlegi elnököt idén de válasszák újra. Támadásba is lendült már januárban, a davosi Világgazdasági Fórumon: Trumpot szélhámosnak és narcisztikusnak nevezte, majd kijelentette, hogy a világ jobb hely lenne, ha nem ő lenne hatalmon. Azzal vádolja az amerikai elnököt, hogy diktátor akar lenni, és ebben csak az USA alkotmánya akadályozza. Persze, Sorostól megszokhattuk már, hogy előszeretettel hívja diktátornak azokat a vezetőket, akik nem az ő liberális világnézete szerint irányítják az országukat.

Soros még a Facebookot és annak igazgatóját, a köztudottan liberális Mark Zuckerberget is megvádolta azzal, hogy kölcsönös előnyök reményében összejátszik Trumppal, hogy újraválasszák az elnököt. És még azt mondják, hogy a Soros-hálózatot felfedők gyártanak „konspirációs teóriákat”? Na, kérem. A milliárdos szerint ezért nem tesz semmit a Facebook az álhírek terjedése ellen. Lehet, hogy az ellen nem tesz semmit, de talán azért lehet, mert a közösségi oldal cenzorait teljesen lefoglalja a jobboldali vélemények elhallgattatása. Soros ezúttal nagyon melléfogott. Viszont, attól már biztos jobban érzi magát, hogy a Facebook „legfelsőbb bíróságának” számító új testület jelentős része a Soros-hálózatból került ki.

Mindenesetre Gyuri bácsi nem bízza a véletlenre a novemberi elnökválasztás lehetséges kimenetelét, ott támadja Trumpot, ahol éri. Emiatt még márciusban reklámkampányt indított az elnök ellen, mondván, rosszul kezelte a koronavírus-járványt. A reklámokat főleg azokban az államokban sugározzák, ahol 2016-ban szoros volt a verseny a Republikánusok és a Demokraták között: első sorban ezek Florida, Michigan, Pennsylvania és Wisconsin államok.

Soros Trumphoz fűződő viszonyán bizonyára nem javított, hogy az elnök által az Egészségügyi Minisztérium szóvivőjének kinevezett Michael Caputo támadásba lendült a spekuláns ellen, mondván, Sorosnak nagyon jól jött ez a járványhelyzet, ezt használja ki politikai céljaira (erről korábban mi is írtunk).

Soros, aki állítólag a demokráciáért küzd világszerte, befolyásolni akarja a választásokat az USA-ban is. Őszintén reméljük, hogy ott sem jár sikerrel.

2020.05.27.

Cikkünk előző részében bemutattunk egy feljegyzést, amely 1991 és 1992 fordulóján készült az Egyesült Államok külügyminisztériumában. A szerzője aggodalmát fejezte ki a magyar sajtó kiegyensúlyozatlansága miatt – mint megállapította: a tömegtájékoztatást a posztkommunisták dominálják hazánkban. A State Department vezetője ebben az időben James A. Baker volt. Baker a legkevésé sem tartozott a keményvonalas republikánusok közé, és mint utóbb kiderült, Soros Györggyel is jó kapcsolatot ápolt: Bill Clinton beiktatása után a Carlyle Alap közelében találjuk, amit Soros ebben az időben 100 millió dollárral stafírozott ki. Emellett mindketten tagjai a befolyásos neoliberális pénzembereket és politikusokat tömörítő Bretton Woods Bizottságnak. A fent említett dokumentum 1992 februárjának elején eljutott az MTI washingtoni tudósítójához, s rajta keresztül a magyar közvélemény is értesülhetett róla. Csakhogy a State Department hivatalos emberi jogi jelentéséből törölték a baloldali médiatúlsúlyra vonatkozó megállapítást. Emiatt a washingtoni külügy magyarázkodásra kényszerült. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete elismerte a kérdéses dokumentum eredetiségét, de azt állította: az egy korábbi szövegállapot, amit véletlenül küldtek el a hivatalos változat helyett a távirati iroda munkatárásnak. Ezt azért nehéz elhinni, mert a State Department emberi jogi jelentését a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig kell megküldeni a Kongresszusnak, vagyis annak teljes, szerkesztett és kötetbe foglalt változata már hetekkel korábban a rendelkezésre állt. Sokkal valószínűbb tehát, hogy valaki szándékosan szivárogtatta ki a Magyarországra vonatkozó jelentés cenzúrázatlan változatát, hogy mindenki megtudja: Soros és a State Department vezetése a magyar balliberálisok szekerét tolja. 

  

*** 

“1989 novemberében már felmerült egy olyan elképzelés, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek stabil, számukra megfelelő kormányt igényelnek, függetlenül attól, hogyan alakulnak a vá­lasztási eredmények. Ezt a gondolatot a nyilvánosság előtt Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes fogalmazta meg 1989. november 10-én, amikor arra utalt, hogy egy sajátos összetételű nemzeti kormányt kell alakítani (...). E kormány, mely el­sősorban a központi állami szervekben dolgozó liberális beállí­tottságú hivatalnokokra kívánt támaszkodni, előnyös lehetett volna az SZDSZ számára is. (…) Azt, hogy 1990 januárjában, februárjában a háttér­ben milyen folyamatok zajlottak le, ma még kevéssé tudjuk” - mondta 1991 áprilisában az Eszméletnek adott interjújában Weiner György. Nyilatkozata nem volt túl meglepő, 1989 végén, ‘90 elején érezhetően a liberálisoknak állt a zászló.  

Bizonyos köröknek annyira fontos volt a győzelmük, hogy az érdekükben még Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is beavatkozott a választási kampányba (Szabadság tér '89, Duna World, 2014. március 7.), pedig Palmer elvileg George H. W. Bush republikánus kormányát képviselte Magyarországon. A nagykövetről ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy 1988-ban együtt alapította meg hazánkban Soros Györggyel az International Business Centert (IBC), az első nemzetközi üzleti főiskolát (Rebecca Hardin, Kamari Maxine Clarke (szerk.):Transforming Ethnographic Knowledge, 164. oldal), valamint azt is, hogy a Soros György bőkezű támogatását élvező Freedom House alelnöke is volt, tehát nem éppen egy keresztény-konzervatív diplomata. (E tekintetben viszont jól beleillett a James A. Baker vezette külügyminisztériumi gárdába. Maga Baker pedig a Weiner által említett nemzetközi pénzügyi körök szekértolója volt, hiszen a Bretton Woods Bizottság, amelyben Soros Györggyel együtt ő is helyet kapott, a neoliberális gazdaságpolitika, az IMF és a Világbank érdekeinek támogatására jött létre.)

Mark Palmer inkább volt Soros, mint az Egyesül Államok nagykövete

Az SZDSZ ennek megfelelően magabiztosan várta az 1990-es országgyűlési választás eredményét, az első fordulóban viszont a voksok 21 százalékával a második helyre szorult az MDF mögött. Ráadásul a másik két nemzeti párt, az FKgP és a KDNP is erősen szerepelt, a szocialisták pedig páriának számítottak, a nyugati liberálisok és tőkések favoritjának reményei egyelőre tehát szertefoszlottak. 

Pedig a sajtó (majdnem) megvolt hozzá 

De lépjünk vissza még egyszer 1989-be! A Nemzeti Kerekasztal megalakítása az év júniusában a rendszerváltozás békés jellegét volt hivatott szavatolni. Az állampát, az Ellenzéki Kerekasztal tagjai és a társadalmi szervezetek egy sor fontos kérdésben, többek között a választás lebonyolításának részletszabályaiban is megegyezésre jutottak. A médiaviszonyok kiegyensúlyozásáról viszont nem született döntés, ami leginkább az SZDSZ mesterkedésének tudható be.  

A liberálisoknak nem állt érdekükben egy kompromisszumos sajtószabályozás elfogadása. Erre egyértelműen utalt Haraszti Miklós, az SZDSZ fő médiapolitikusa, amikor azt nyilatkozata: „mi tudtuk, mit akarunk. (…) más pártok pedig egyszerűen nem értették a feladatot”. (Ferenczi Krisztina: Előjáték a sajtószabadsághoz. Telehír. A televízió dolgozóinak lapja. 1994. november. Különszám. 52. Közli Paál Vince (szerk.): A magyarországi médiaháború története. Média és politika 1989–2010. Budapest, CompLex, 702–703.) 

Hogy mennyire így volt  értsd: hogy mennyire tudták a szabaddemokraták, hogy mit akarnak – azt a következő, a Médiatudományi Intézet egyik tanulmányából származó idézet tökéletesen szemlélteti: A média hatalmával leginkább tisztában levő ellenzéki formáció már hónapokkal a választásokat megelőzően szinte az összes politikai reklámidőt előre lekötötte a televízióban. Az SZDSZ számításait azonban 1989 késő őszén a minisztertanács keresztül húzta, amikor utolsó határozatainak egyikével átszervezte a Magyar Televízió vezetését, amely a választásokon induló pártoknak egyenlő időtartamú műsoridőt adott arra, hogy programjaikat a választópolgárok előtt bemutathassák. 

Ettől függetlenül a magyar sajtó döntően baloldali-liberális dominanciájú maradt, ahogy az első részben bemutatott washingtoni jelentés is megállapítja. 

A Soros Alapítvány is a zsebébe nyúlt 

Jelentős összegekkel szállt be az SZDSZ kampányába a magát pártoktól független szervezetként meghatározó Soros Alapítvány is. Ehhez a saját működési szabályzatát “rugalmas értelmezésére” volt szükség, amiről a következőt olvashatjuk a szervezet iratai között: “Pártszerűen működő politikai szervezetek: Itt elsősorban az MDF-ről van szó, illetve érintőlegesen az SZDSZ-ről. Mivel a[z alapítvány pályázati] kiírás[ai] szerint politikai pártokat nem kívánunk támogatni, s ezek a szervezetek már hónapok óta bejelentették, hogy pártnak tekintik magukat, így értelemszerűen elesnek az Alapítvány segítségétől. Javasolnám viszont, hogy olyan esetekben, ahol ezek a szervezetek érintettek, pl. egy klub működtetésében (vagy lap kiadásában), a konkrét tevékenységet támogassuk, még ha szorosan közel is áll hozzájuk. 

Hangsúlyozandó, hogy az idézett dokumentum az MDF vonatkozásában kizárólag a liberális klubjai”, mint például a gödöllői Ellenzéki Klub támogatását szorgalmazza. Ami pedig a sajtót illeti, kiderült belőle, hogy 1989 decemberében, tehát már kampányidőszakban 5 millió forintot adott az SZDSZ-es Beszélőnek, amelyet az év folyamán az állambiztonsági iratok tanúsága szerint Soros segített hetilappá szervezni, miközben arra is kísérletet tett, hogy megszerezze a Magyar Nemzetet, korának legtekintélyesebb közéleti napilapját.  

 

*** 

Cikkünk harmadik, záró részében bemutatjuk, milyen szerepe volt Antall Józsefnek abban, hogy nem került a Magyar Nemzet Soros György érdekeltségébe; majd azt is, hogyan állt bosszút Soros és a balliberális sajtó a washingtoni külügyminisztérium fedezete mellett a spekuláns terveit meghiúsító keresztény-nemzeti kormányon. 

2020.05.25.

A 2020-as évet nagyon jó fundamentumokkal és ígéretes kilátásokkal indította Magyarország. Viszont elég volt pár hét és mindennapok alapjaiban megváltozott. A koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) olyan méretű válságot szabadított a világra, amihez talán hasonlót soha nem tapasztaltunk. A kezdeti megtorpanás után az országok a legdrasztikusabb, a gazdaság majdnem egészét átölelő döntéseket voltak kénytelen meghozni. Jó hír számunkra, hogy a magyar nemzeti Kormány elsők között volt, akik időben meghozták a megfelelő döntéseket, elkerülve a máshol tapasztalható tragikus forgatókönyveket, így reményeink szerint a válságból való kilábalás gyors lehet.

 

Vírus terjedése a gazdaságban

A koronavírus elsőként a világ egyik legnagyobb gazdaságát, Kínát vette célba. A globális termelői láncok miatt azon cégek, vállalatok, akik nagyban függtek a Kínából érkező nyersanyagok és alkatrészek beszerzésétől, azonnal fennakadást észleltek a termelésben. A másik oldalon Kína is mint fogyasztó alacsonyabb sebességre kapcsolt, óriási sokkot okozva a Kínába értékesítő vállalatoknak. Fontos megjegyezni, hogy az elmaradó kínai turisták – már csak nagyságrend miatt is – okozta fogyasztás kiesés is minden országot hátrányosan érintett. Európát nézve viszont a még nagyobb hatást a vírus okozta kínálat és kereslet elmaradása okozta, ráadásul mindezt a gazdaság minden egyes területén.

A COVID-19 okozta válságot hasonlíthatjuk akár egy vírusfertőzéshez, hisz lépésről lépésre okozza a kárt a gazdaságban. Elsőként nagyfokú bizonytalanságot okoz mind az állampolgárok mind a vállalatok között, akik racionálisan gondolkodva visszafogják a fogyasztásaikat, illetve (jobb esetben) elhalasztják a beruházásaikat megpróbálva eltolni a közelgő likviditási problémákat. Másodsorban ez fennakadásokat eredményez az elmaradt fogyasztás és az esetlegesen hiányzó nyersanyagok/alkatrészek következtében. Harmadsorban amennyiben a válság huzamosabb ideig fennmarad emberek veszítik el a munkáikat, amit csak tetőz a megtakarítások/források elapadása. Tovább rontja a helyzetet a szigorú, de többnyire érthető kormányzati intézkedések (bezárások, karantén, távolságtartás stb.) okozta feszültségek és gazdasági aktivitás visszaesése. Mindent számba vetve látszik, hogy mindenki az idővel (is) versenyt fut, hisz számszerűsíteni is lehet, hogy ha akár egy nappal kevesebb ideig is tart a minden területet átjáró visszafojtott állapot, óriási pozitív hatás jelenhet meg a mindennapjainkban.

Minden felelős kormány a világon elsődleges célpontként határozta meg az állampolgárok egészségének és biztonságának a védelmét. Ezt követően a kulcsfeladat a gazdaság motorjainak mozgásban tartása vagy szerencsétlenebb helyzetben újraindítása, ami magába vonja a jövő teljes átrajzolását. Egyik napról a másikra az EU gazdasági aktivitása közel egyharmadával csökkent, ami óriási károkat okozott a társadalomban és a gazdaságban egyszerre. Viszont ez a visszafojtott gazdasági állapot, illetve a különböző korlátozások nem tarthatnak örökre. Így a tagállamok elkezdték folyamatosan lazítani a szigorú intézkedéseket, amitől remélik, hogy a bizalom helyreállásával a kilábalás belátható időn végig megy. Amíg a COVID-19 válság majdnem egyszerre érintette az országokat, a hatás eltér hisz nagyon különböző gazdasági állapotú országokat érintett, és az érintett szektorok (pl. turizmus) illetve meghozott kormányzati intézkedések is eltérnek. Fontos megjegyezni, hogy a válság is megmutatta, elsősorban a tagállamok képesek gyorsan és megfelelően hozni az intézkedéseket, hisz a brüsszeli javaslatok hetekkel később érkeztek ráadásul a mértéke is eltér az ideálistól. Erős, nemzeti tagállamok nélkül lehetetlen lesz a kilábalás, bármit is mondjanak szerte Európában a baloldal képviselői, az Egyesült Európai Államok támogatói.

 

Állampolgárok védelme – nemzeti államok jelentősége

Az elmúlt hónapokban mindenki saját magán tapasztalhatta a válság itthoni hatásait (karantén, intézmények bezárása, otthoni munkavégzés, munkahelyek elvesztése, cégek részleges leállása vagy bezárása stb.). A legnagyobb bizonytalansági faktor, hogy senki nem tudja mennyi ideig fog tartani és milyen mély lesz a gazdasági visszaesés. A válasz nagyban függ attól, hogy mennyire és milyen gyorsan fog terjedni a vírus, illetve a kormányzati döntések mennyire lesznek képesek nemcsak a tüneteket, hanem az alapproblémákat is kezelni. Hatékony és stabil hatalommal rendelkező kormányok, mint Magyarország egy ún. V-alakú, gyors visszapattanásban bíznak, de a nagy többség inkább egy elhúzódó U-alakú, országok között egyenlőtlenül megoszló kilábalásról beszélnek. Ezt a feltételezést támasztja alá a nemrég benyújtott konvergencia program is, ami idénre ugyan 3,0 százalékos visszaeséssel számol, viszont jövőre már 4,8 százalékkal bővülhet a gazdaság. A gyors kilábalás feltételezése azon alapszik, hogy egyrészt Európa az év második felére nagyságrendileg jobb állapotban lesz mint ma, illetve a magyar stabil gazdasági szerkezet elősegítik a gyors alkalmazkodást. Európa szerte már tapasztalhatóak a könnyítések, illetve számos magyarországi gyár is újraindította a termelést. A folyamatosan enyhülő szigorítások következtében a hazai háztartások fogyasztása is megindulhat, amit támogat az EU szinten legmagasabb megtakarítási ráta, illetve egyik legalacsonyabb hitelállomány is. Mindemellett a magas beruházási rátának és a versenyképesség folyamatos növekedésének köszönhetően a magyar export teljesítmény momentuma megmarad, sőt bizonyos esetekben a magyar piaci részesedése is feltételezhető. Mindezeket figyelembe véve megalapozott egy idei mérsékelt csökkenést követő európai szinten is magas gazdasági növekedés az elkövetkezendő években.

Tegyük hozzá, hogy a magyar Kormány „kényelmes” helyzetben várta a válságot, hisz a 2010 óta meghozott következetes gazdaságpolitikának köszönhetően egy stabil alapokon álló, erősebb, kiegyensúlyozott szerkezetű gazdasággal (5% körüli gazdasági növekedés, közel 1 millió új munkahely, növekvő bérek, alacsony munkanélküliség, folyamatosan növekvő beruházások, csökkenő államadósság stb.) vágott neki a válságkezelésnek. A pozitívabb képet erősíti, hogy a válság kitörésé óta a kormánypártok népszerűsége töretlen, ami jelentős pozitív visszacsatolás, hogy az Orbán-kormány válságkezelőként is állja a sarat, sőt ahogy később látni fogjuk Európa egyik legnagyobb gazdaságvédelmi programját tervezi véghez vinni.

 

Magyar Gazdaságvédelmi Akcióterv

Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarország éllovas a járvány elleni küzdelemben, hisz a magyar Kormány szinte azonnal meghozta a védekezéshez és a gazdaság újraindításához szükséges intézkedéseket. Az intézkedések egyrészt nagyban hozzájárultak a fertőzöttek számának megfelelő keretek között tartásához, másrészt célzott gazdasági és költségvetést érintő intézkedések révén ott segít, ahol a válság a legnagyobb kárt okozza. A magyar Kormány ambiciózus Gazdaságvédelmi Akciótervvel állt elő, ami számszerűleg a magyar GDP ötödét teszi ki és középpontjába a munkahelyek védelmét, az új munkahelyek létrehozását, a prioritást élvező szektorok megerősítését, pénzügyi konstrukciók a vállalatok számára és a családok védelmét helyezi a középpontba. Érdemes megjegyezni, hogy ennél nagyobb a COVID-19-cel kapcsolatos gazdasági csomagot egyedül Németország, Olaszország és Svédország jelentett be Európában. Ráadásul az Európai Bizottság nemhogy hetekkel le van maradva a különböző mentőövekkel, de az uniós helyreállítási csomagot is csak júniusra ígéri. Ez újabb bizonyítéka, hogy karba tett kézzel várni a brüsszeli segítséget egyenlő a morális, illetve gazdasági összeomlással, nemhiába az egyes tagállamok szinte azonnal rendkívüli intézkedéseket vezettek be. A polgárokat érintő legkülönfélébb sokkokat a lehető leggyorsabban kell kezelni, és minden lehetséges eszközt rendelkezésre kell bocsátani a gyors talpra állás érdekében.

Összegzés

A modern gazdaságtörténelem még nem tapasztalt ennyire komplex egészségügyi és gazdasági sokkot egyszerre. Ellentétben más eddigi válságokkal (pl. a 2008-09-es pénzügyi válság), lehetetlen körbe határolni a problémát, felmérni a baj nagyságát, meghatározni a szükséges beavatkozási területek, illetve elővenni a rendelkezésre álló eszköztárat. Tulajdonképpen most egy mozgó és néha láthatatlan célpontra lövöldöznek a felelős politikai és gazdasági döntéshozók. Ezért is nagyon fontos, hogy a kormányok mindig a lehető legrosszabb forgatókönyvre készüljenek fel, és a lehető legjobb kimenetelért dolgozzanak. Természetesen ez optimista feltételezés, hisz ahogy a napokban láttuk, ameddig a magyar miniszterelnök és Kormánya éjt nappallá téve, szinte hetente jelent be újabb és újabb gazdasági, illetve társadalmi intézkedéseket, Brüsszel és az ellenzék a csontig lerágott jogállamiság miatt vegzálja Magyarországot. Úgy látszik egyes politikusoknak fontosabb a rövid távú politikai haszon, mint hogysem minden energiájukat a válság kezelésre és az azt követő időszakra koncentrálna. Ennek ellenére a magyar Kormány, ahogy az elmúlt 10 évben is, megvédi polgárai egészségét, biztonságát és jelentős mértékben támogatja a gazdaság motorjait, hogy megerősödve hagyja maga mögött ezt a válságos időszakot.

2020.05.23.

Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” (Forrás: a Magyar Hírlap, 1992. február 3-i száma.

E riasztó megállapítás az Egyesült Államok külügyminisztériumaként működő State Department 1992-es emberi jogi jelentésének terverezetéből származik, amit a tárca sajtóosztályáról küldtek meg az év február elején az MTI washingtoni tudósítójának – a szöveg Kongresszus elé került, hivatalos változatából azonban kimaradt.  

A hazai sajtót hetekig foglalkoztatta az ügy, ami magyarázkodásra kényszerítette a James A. Baker vezette amerikai diplomáciát. A hivatalos magyarázat szerint, tévedés történt, egy referens hibázott, és rossz dokumentumot adott át a távirati iroda munkatársának. A Magyar Hírlap, 1992. február 25-i számában azt olvashatjuk 

James Nealon, a budapesti amerikai nagykövetség sajtóattaséja arra a kérdésre, előfordulhatott-e, hogy a jelentés szövegének Magyarországra vonatkozó részét utólag módosították, tehát azután, hogy az inkriminált mondatot a magyar sajtó közölte, határozott nemmel válaszolt. Egyszersmind hangsúlyozta: bármi történt is a washingtoni külügyminisztériumi irodákban, bárki volt az, aki az autentikus szöveg helyett a tervezetek egyikét adta át a sajtóirodának, az amerikai kormánynak csak egy hivatalos véleménye van. Ezt az emberi jogokról szóló jelentés végleges, nyomtatott szövege tartalmazza. Ebben a szövegben pedig nincs szó arról, jelen vannak-e a kommunisták a magyar sajtóban.” 

A magyarázat kissé erőltetettnek tűnik, főleg azóta, hogy sikerült fellelnünk a kérdéses jelentést tartalmazó kötetet, aminek a függeléke szerint az elemzésgyűjteményt a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig be kell terjesztenie a State Department vezetőjének a Kongresszushoz.  

Tehát, amikor a Magyarországról szóló fejezet napvilágot látott, a végleges szövegváltozatnak már ott kellett lennie minden képviselő és szenátor asztalán. Ilyen körülmények között viszont elképzelhetetlen, hogy február elején a jelentés mindenféle korai változata még szanaszét hevert a külügy sajtóosztályán, és egy figyelmetlen gyakornok véletlenül pont azt adta át az MTI tudósítójának, amelyik aggodalmát fejezi ki a magyar sajtót leuraló posztkommunisták miatt. 

Nealon valószínűleg igazat mondott, amikor kijelentette: nem történt utólagos módosítás a jelentésben. A cenzor legkésőbb 1992 januárjának vége előtt húzta ki a megállapítást az elemzésből. A szivárogtató célja pedig az lehetett, hogy erre felhívja nem is első sorban a magyar közvélemény, hanem inkább a Fehér Ház figyelmét. 

Soros embere Bush kormányában    

Ebben az időben a Fehér Házat a republikánus George H. W. Bush vezette, ugyanakkor az a Trump-adminisztráció működési zavarain is lemérhető, hogy az Egyesült Államok mindenkori kormányának tagjait sokkal lazább szálak kötik össze, mint a kontintentális Európa bármely országáét, és az egyes tárcák tisztviselői karja is meglehetősen eklektikus.  

Így fordulhatott elő például, hogy az Obama-korszak liberális-fundamentalista ügyvivői közül sokan megőrizhették pozícióikat a State Departmentben. A befolyásuk pedig akkora volt, hogy az önkormányzati választások előtt majdnem sikerült negyedmilliárd forinttal megtolniuk a baloldali sajtót Magyarországon.  

Nem volt ez másként a ‘80-as évek végén és a ‘90-es évek elején sem, amikor a fentebb már említett Jamas A. Baker töltötte be Washingtonban a külügyminiszteri posztot. Sőt! Noha az 1988-as választáson Baker volt az idősebb Bush egyik kampánymenedzsere, nem tartozott a keményvonalas jobboldaliak közé. Amolyan pártok felett álló politikusnak tartotta magát, aki tagja a Bretton Woods Bizottságnak, amelyet formálisan egy demokrata és egy republikánus közgazdász alapított 1983-ban a neoliberális gazdaságpolitika, a Világbank és az IMF céljainak támogatására.  

Ennek a testületnek Soros György is a tagja. És nem ez az egyetlen kapcsolat a tőzsdespekuláns és a washingtoni külügy vezetője között.  

Soros György 1993-ban, nem sokkal azután, hogy Bill Clintont beiktatták az elnöki hivatalba, 100 millió dollárral szállt be a Carlyle Alapba. A The Washington Post korabeli cikke szerint ez a társaság nem csak hozzá, hanem három nem rég még befolyásos politikushoz is kötődik – név szerint: Frank Carlucci, egykori CIA aligazgató és védelmi miniszer; Richard G. Darman, a költségvetési tanács volt elnöke és James A. Baker. 

Abban az időben tehát, amikor a State Department emberi jogi jelentéséből rejtélyes módon eltűnt egy mondat, mégpedig az, hogy “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják” a magyar sajtót, az Egyesült Államok külügyi tárcáját egy Soros Györgyhöz eszmei és pénzügyi szempontból is kötődő politikus vezette. 

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az MTI sokat vitatott tudósítása után nem más sietett Baker minisztériumának védelmére, mint a Helsinki Bizottság, amelynek egy nevét nem vállaló képviselője a balliberális magyar sajtó megkeresésére sietve “megerősítette: nem politikai, hanem emberi hiba miatt kerülhetett a külügyminisztériumi véleménybe az idézett mondat.” Majd hozzátette: “az emberi jogok vizsgálatával foglalkozó washingtoni szakértők abszolút nem törődnek azzal, ki volt a kommunista párt tagja a régi rendszerben és ki nem, s hányán vannak ilyenek a mai magyar sajtóban”. (Forrás: Magyar Hírlap, 1992. február 25-i száma.) 

Mint ismert, a Helsinki Bizottság magyarországi tagszervezete a rendszerváltozás környékén közvetlen pártbefolyás alatt állt, hiszen alapító elnöke, első ügyvezetője a szabaddemokrata Kőszeg Ferenc volt...  

Folytatjuk! 

Antall József átlátott Soros György tervein

2020.05.22.

Több hónapnyi nehéz COVID-19 elleni küzdelem után épphogy csak fellélegeznénk, bombahírként jelent meg Macron francia elnök és Merkel német kancellár legújabb ötlete. Egy földi halandó számára valószínűleg felfoghatatlan, 500 milliárd eurós (180 000 milliárd forint) EU alap felállítását javasoljak. A legijesztőbb ebben viszont nem az összeg mértéke, hanem a súlyosm ámbár burkolt politikai szándék, egy liberális föderális birodalom megalapozása, a majdani Európai Egyesült Államok.

Merkel és Macron hangsúlyozták, hogy a koronavírus-járvány az EU legnagyobb megpróbáltatása, ezért van szükség eddig nem használatos megoldásokra. Már meg sem lepődünk, hogy a Soros-blog, a Project Syndicate elsők között volt, aki ráugrott a témára és felvázolta az EU előtt álló nagyszerű lehetőséget. Természetesen a cikk írójának nem annyira a gazdasági és társadalmi károk helyreállítása fontos, hanem Soros elvbarátjaként a születendő politikai föderációt helyezi a figyelem központjába.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük. Legutóbb írásunkban pedig Sorosék legújabb pénzügyi bűvészkedését mutattuk be.

Merkel liberális pálfordulása

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha majd évek múlva visszatekintünk, akkor az alap felállítása nemcsak a koronavírus elleni küzdelemben, hanem az EU történelmének egyik legfontosabb momentuma lehet. A Soros-blog már az EU „Hamiltoni pillanatának” tekinti az e heti bejelentést, hisz az esemény nagyban hasonlít a pillanatra, amikor az USA egy laza konföderációból egy politikai föderációvá vált az 1790-es adósságkezelés.

A pénzügyi spekulánsok világában az 500 milliárd euró nem is tűnik olyan kirívónak, hisz a központi bankok és pénzügyi intézmények naponta mozgatnak ezer milliárdokat. Az ötlet azért is meglepő az európai politikát ismerőnek, mert Merkel még a 2008-09-es válság kezelést követő években is folyton azért kardoskodott, hogy ne a német adófizetők állják a bajba jutott országok cechét. Ráadásul még Soros György is kritizálta Merkelt, hogy anno megfúrta a közös euróválság kezelést. Viszont nem kellett sokat várni, és szemtanúi lehetünk a német kancellár pálfordulásának, mindezt karöltve a liberális francia elnökkel.

A Merkel-Macron paktum lényege tehát nem a pénzügyi oldalról érdemes megközelíteni, hanem inkább a javasolt gépezet és feltételrendszerét érdemes jobban szemügyre venni. Mert ugye, ahogy már megszoktuk ismét az ördög a részletekben bújik meg. Sorosék három kulcs tulajdonságát emelik ki a születendő új fiskális rendszernek, amiknek köszönhetően teljes átalakulás mehet végig az európai politikában.

Közös kötvénykibocsátás

Elsősorban az elképzelés szerint a szükséges pénzösszeget kötvények kibocsátásával teremtenék elő az EU nevében, amely mögött garanciaként a tagállamok és az EU már létező bevételi forrásai állnának. Mérföldkő lenne az EU történetében, hogy a szükséges pénzügyi forrásokat nem a tagállamok dobnák össze, hanem egy pénzügyi termék biztosítaná. Igen, jól olvassák, ez nagyban hajaz a már korábban megismert eurókötvény vagy örökjáradék konstrukcióhoz, amiről már korábban írtunk. Ráadásul eddig folyton arról hallottunk, hogy a német közvélemény elvből elutasítja még a gondolatát is annak, hogy valamikor ők fizessék a bajba jutott déli országok adósságát. Ez egy veszélyes politikai játék, mert nem valószínű, hogy a németek változtattak álláspontunkon és le fogják nyelni ezt a békát.

Adóemelés összeurópai adónemen keresztül

Másodsorban a fiskális unió egyik alapfeltétele, hogy legyen miből gazdálkodni, így a már meglévő költségvetési keretet (a GNI 1.2%) bővíteni kellene közel duplájára. Ez csakis új összeurópai adó kivetését jelentheti, mégpedig olyan határon átnyúló tevékenységekre kell gondolni mint a szén-dioxid-kibocsátás, pénzügyi vagy egyéb digitális tranzakciók. Ha nagyobb a torta, nagyobb szeleteket is lehet vágni, de ezen burkolt „európai eszme” mögött felsejlik egy erőltetett közösségi összetartozás, hisz politikai csatározások sorát indítja meg, hogy ki milyen módon mekkora mértékben részesedjen a többletforrásokból. Valószínűsíthető, hogy azon projektek illetve államok fognak elsősorban prioritást élvezni, amelyek meghajolnak a magasztos európai eszme előtt.

Adósrabszolgaság

Harmadsorban, az elképzelésnek a politikailag egyik legveszélyesebb pontjához értünk, hisz a konstrukció precedenst teremthet. Az EU kölcsönt venne fel, így nem a tagállamok befizetéseiből állnák a különböző projektek költségeit. Veszélyes abból a szempontból, hogy ezentúl könnyen lehet majd hivatkozni arra, hogy nincs szükség a tagállami befizetésekre, elég papírt kibocsátani a pénz előteremtéséhez. Gyorsan elérkeztünk Soros dédelgetett álmához, a káros örökjáradék kötvény ötletéhez, ami lényegében az adósrabszolgaság előszobája. A Soros-blog nem is rejti véka alá, hogy az 500 milliárd euró után könnyen jöhet majd 1 000 milliárd a digitális forradalomra, 2 000 milliárd az elektromos autók térnyerésére vagy majd 3 000 milliárd a klímavédelemre. Valószínűleg senki nem tudja elképzelni az összeget, amiről szó van. De hogy érzékeltessem a 6 500 milliárd euró (2 275 000 milliárd forint) a magyar éves GDP közel 45-szöröse. Eszméletlenül sok pénzről és irdatlanul nagy hatalomkoncentrációról beszélünk, ami az EU jelenlegi formájának végét jelentené.

Liberális Birodalom előszobájában

Összességében nyugodtan állíthatjuk, hogy amennyiben sikeres lesz az alap felállítása, az Európai Unió elindul egy olyan úton, amiről letérni már nem lehet. Természetesen a jelenlegi szabályok alapján Magyarországnak vétó joga van minden költségvetést érintő témában. Ebből a szemszögből még veszélyesebb a szavazati jog felfüggesztésével járó fenyegetések, amivel az elmúlt időszakban volt kénytelen az Orbán Viktor vezette kormány szembesülni. Vagy talán nincsenek véletlenek? Mindenesetre résen kell lennünk, mert egy nap könnyen ébredhetünk arra, hogy egy új Liberális Birodalom lakói lettünk.

2020.05.21.

Ahogyan arról elsőként a Tűzfalcsoport beszámolt, Soros bedobta legújabb válságkezelési tervét az EU által kibocsátandó örökjáradék-kötvényekről. A legközelibb szövetségesei, talán jobban mondva bábjai, pedig egyből kifejezték támogatásukat. A baloldali spanyol kormányfő, Pedro Sánchez gyakorlatilag egyből rárepült az ötletre és felvetette a pár nappal később tartott uniós csúcstalálkozón, hogy Soros javaslata nyomán olyan adósságkonstrukciót kellene kialakítani, amit lejárat nélküli adósságeszközökkel finanszíroznának, és amely határtalan időre biztosítana kamatfizetést.

Április 22-én, szintén a Project Syndicate oldalon közölt írásában Soros kifejezetten arról írt, hogy a spanyol kormány úttörő szerepet játszik az örökjáradék-kötvények bevezetésében.

A spekuláns szerint az Európai Tanácsnak alaposan meg kellett volna fontolnia a spanyol kezdeményezést, mert az a „legátgondoltabb és leginnovatívabb ötlet”. Valahol rendkívül gyomorforgató, hogy jóllehet egyértelműen ő találta ki, miként lehetne rabszolgasorsba taszítani egész Európát, erről egy írást is közöl, majd szó szerint alig pár nappal később ugyanő megpróbálja eladni, hogy az egy tagállami kormány innovatív ötlete...

Nem csoda, hogy Pedro Sánchezt választotta szócsövének Soros: régről ismerik már egymást, és a milliárdos spekuláns megbízható szövetségest tudhat maga mellett a spanyol baloldali politikus személyében. Ő az egyik legjobb bevándorláspárti tanítványa, készségesen fogadja Spanyolország kikötőiben a migránshajókat kormányzása kezdete óta. Kormánya a marokkói spanyol enklávékat körülvevő szögesdrótot is el akarja távolítani, hogy az azt megmászó illegális migránsok ne sérüljenek meg.

Sánchez korábban részt is vett a Soros-hálózat munkájában a National Democratic Institute kötelékében. Sőt, belpolitikai botrány robbant ki abból, hogy miniszterelnökké válása után nem sokkal titokban, a hivatalos programjában való feltüntetés nélkül fogadta Sorost, még mielőtt bármilyen külföldi politikussal találkozott volna, sőt, többször fogadta a spekulánst, mint Pablo Casadot, az ellenzék vezetőjét. A kapcsolat Sorosék és a spanyol miniszterelnök között továbbra is élő, idén januárban Davosban a Világgazdasági Fórumon találkozott a spekuláns fiával, a birodalom (egyik) örökösével, Alexander Sorossal.

Egy spanyol professzor, César Vidal szerint Sánchez célja, hogy Spanyolországot Soros és a hozzá hasonló globalisták protekturátusává tegye. A vele készült interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy a spanyol miniszterelnök „titokban találkozgat Sorossal, az embereit magas pozíciókba helyezi, Soros fiával szelfizik és mindemellett úgy teljesíti a milliárdos terveit, mintha házi feladat lenne.” Nos, láthattuk, a jó tanuló gyorsan be is adta a házit, de szerencsére egyelőre a többi európai állam- és kormányfő nem vevő az örökös rabszolgasorsra.

2020.05.20.
Mutasd nagyobbnak, tekintélyesebbnek magadat annál, amilyen vagy – ez a félrevezetés egyik legősibb tétele, és előszeretettel élnek vele Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának támogatottjai is. Az alábbi példa azt szemlélteti, hogyan képesek „megsokszorozni” a hangjukat a liberális jogvédők.

A napokban három szervezet, a Civil Liberties Union for Europe, az Access Now és a Társaság a Szabadságjogokért feljelentette Hazánkat Brüsszelben, amiért állításuk szerint a koronavírus-járvány elleni védekezést „maszkként” használva a kormány valójában a jogállam és az alapvető jogok aláásásán munkálkodik.

Az NGO-k azonnali beavatkozást, Magyarország példás megbüntetését követelik a GDPR szabályok átmeneti felfüggesztése és a rendeleti kormányzás miatt.

Az Access Now és mostani bejegyzésük központi figurája, Hidvégi Fanny ezek után az EU Obserwernek azt nyilatkozta, hogy Magyarország az elrettentő példa, s rajtunk lemérhető, hogy miért veszélyesek azok a törekvések, amelyek különböző mobilalkalmazások bevetésével próbálnák segíteni a vírus elleni védekezést vagy a közrend fenntartását.

Hidvégi Fanny a TASZ és az Access Now közötti kapocs

(Ilyen irányú próbálkozások világszerte vannak, a lényegük, hogy a mobilra telepített alkalmazás hasznos információkkal látja le a használóját, és közben segíti a hatóságokat a karantén betartásának ellenőrzésében, vagy riaszt, ha olyan személy jött a közelünkbe, aki aztán megbetegedett. A cikk egyébként alapvetően nem is ezekről, hanem az arcfelismerő szoftverekről szól, amelyek nagyban segíthetik a bűnözés felszámolását.)

Hidvégi nem részletezte, mikor és hogyan élt vissza a magyar állam az emberek adataival, vagy a „brüsszelita” portál nem közölte részletesen az álláspontját, mindenesetre jellemző, hogy ebben a kérdésben is Magyarország lett az unió mumusa.

A 444.hu-nak ugyanő arról beszélt, hogy a biztonság vagy az egészség nem előzheti meg például a szólásszabadságot, de a többi szabadságjogot sem, majd előállt azzal az összeesküvéssel, miszerint a terrorizmus elleni harc csakúgy, mint a koronavírus elleni harc sok esetben csak ürügy arra, hogy a kormány jobban megfigyelhesse az állampolgárait. (A videó végén egyébként kibújik a szög a zsákból, kiderül, hogy az egész csak egy reklám, amikor elhangzik: ezért fontos, hogy támogassuk az olyan szervezeteket, mint a TASZ.)

És Hidvégi Fanny ugyebár nincs egyedül a félelmével, hiszen fentebb említettük, három jogvédő szervezet is Brüsszelhez fordult.

Csakhogy Hidvégi Fanny mindháromnak tagja. Ő az Access Now brüsszeli irodájának vezetője, emellett a TASZ elnökségi tagja, a TASZ pedig a Civil Liberties Union for Europe tagszervezete. Így lesz tehát egyetlen véleményből rögtön három, ráadásul nemzetközi álláspont.

Ehhez a megoldáshoz viszonylag gyakran nyúlnak a Soros György bőkezű támogatását élvező szervezetek, és előszeretettel hivatkoznak egymásra olyan esetben is, amikor valamit meg kéne indokolni. A séma ilyenkor az, hogy „TASZ és az Access Now észrevételei”, a „TASZ és az Access Now közös véleménye” stb.

A tanulság tehát az, hogy a szélsőliberális jogvédők visszaélnek az emberek jóhiszeműségével, és úgy próbálják széles körben elfogadott nézetként eladni a hazugságaikat, hogy álcivil szervezetek egész sorát felvonultatva nagyobbnak, tekintélyesebbnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

2020.05.19.

Alig telt el pár nap az adósságrabszolgaság (örökjáradék) legújabb ötletének belebegtetése óta, Soros és elvbarátai nem tétlenkedtek. Egy kicsit átcsomagolva, de hasonló elveken alapuló (hatalomkoncentráció, pénzteremtés, értékpapírosítás, adósság finanszírozás) ötlettel rukkoltak elő Soros blogján, a Project Syndicate hasábjain. Az ötlet roppant egyszerű és egyben veszélyes is: pénzügyi intézmények egy szűk csoportja kihasználva az államok sebezhető helyzetét a COVID-19 válság miatt, pénzt kölcsönöznek kicselezve a szokásos, átlátható folyamatokat. Valószínűleg ez az ötlet is csak egy maréknyi országnak lesz imponáló, és ugyanolyan sorsa jut mint a koronakötvény vagy az örökjáradék, annyi különbséggel, hogy Soros most bűnbakként valószínűleg újra előveszi Angela Merkel német kancellárt.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük.

Nem kétséges, hogy a koronavírus okozta válság az egész világot megrengette, és nagy feladat elé állította a nemzeti kormányokat. Számtalan gazdasági cikk taglalta már, hogy az államok kvázi korlátlanul öntik a pénzt a gazdaságba, akár a GDP 20-30%-át is kitévő intézkedéscsomagokat fogadnak el, hogy mentsék ami még menthető. Viszont ahogy lenni szokott, még a legjobb gazdasági kimenetelek esetén is, meglesz a böjtje ezen intézkedéseknek. A gazdaság megtorpanása mellett, az államok költségvetése elszáll, és az adósságok az egekbe emelkednek. A hiénák, jelen esetben Soros és társai ugrásra készen figyelik a legújabb zsákmányt, ami megközelítőleg 2 500 milliárd amerikai dollárt tesz ki. Legalábbis számításaik szerint a következő években ennyi finanszírozásra lesz szüksége a bajba kerülő országoknak. Véleményük szerint az egyes országok képtelenek lesznek önmaguk finanszírozni (vagy csak nagyon drágán) a koronavírus előidéző intézkedéseiket, a gazdasági visszapattanás lassú lesz, és a kilábalás jócskán elhúzódhat még több bizonytalanságot okozva.

A Soros-blog tovább megy, és szerinte az egész folyamatot ki kell szervezni, a megszokott folyamatoktól teljesen eltérve kell „kisegíteni” a bajba jutott országokat. Egy ún. különleges célú gazdasági egységet (special purpose vehicle, SPV) kell létrehozni, hogy egyrészt a finanszírozókat a bizonytalanságból fakadóan ne érinthesse a tovagyűrűző kár, másrészt a nyújtott hiteleket tovább lehessen értékpapírosítani, ami újabb pénzkeresési lehetőség. Valószínűleg sokaknak már dereng, hogy már valahol a közelmúltban hallottunk az értékpapírosításról, de előbb nézzük meg miért is szükség az SPV felállítása. Az SPV tekinthető egy olyan vállaltnak/alapnak, amit kizárólag egy többnyire kockázatos folyamatra hoznak létre, és árva gyerekként kezelve csak a hasznot fölözik le az ügyletekről, a bajban meg magára hagyják.

A jelenlegi bizonytalan helyzetből adódóan a hitelezés kockázatos, ezért sem mernének közvetlenül finanszírozni olyan intézmények mint az IMF vagy más multilaterális pénzintézetek, inkább vezető jegybankokkal karöltve irányítani akarják a folyamatokat az SPV-ék segítségével. Az ördög mindig a részletekben bújik meg, így a Soros-elv itt is felismerhető: az SPV kötvényeket (!) bocsát ki, amit a vezető jegybankok megvásárolnak (tisztázatlan ár, kamat, feltételek mellett), majd az ebből befolyó összeget az SPV tovább hitelezi az országoknak (ki tudja milyen felételek mellett). Ez a séma teljesen egybevág a korábban megismert Soros-tervvel miszerint egy Helyreállítási Alap, ami mögött az EU vagy lejárat nélküli kötvényeket bocsát ki, amiből befolyó összegből finanszírozza a COVID-19-ből fakadó gazdasági talpra állást. Mi magyarok mondhatnánk: egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.

A méretéből adódóan már most óriási összegekről beszélünk (2 500 milliárd amerikai dollár), de a fentebb említett értékpapírosítás lévén még több pénzt lehetne csinálni. Az értékpapírosítás, köznyelven szólva pénzügyi bűvészkedés, egy olyan folyamat mely révén bizonyos pénzügyi követeléseket (pl. hitel) magasabb hitelminősítésű értékpapírra alakítják át, majd azt különböző befektetőknek eladják. Láttunk már ilyet, alig több mint 10 éve a 2008-09-es válság során, hisz a kockázatos ügyletek csomagolták át és kereskedtek vele óriási mértékekben. A pénzügyi válság kitörését megelőzően csak az USA-ban az értékpapírosítási üzletág óriási mértéket öltött: nyolc év alatt hatvanszorosára nőtt és elérte a közel 3 000 milliárd dollárt. A befektetők éhsége ki lett elégítve, de ahogy a lufi kipukkadt, az egész világ – főleg Európa beleremegett. A hiénák meg a keselyűk viszont újra vérszagot éreznek, ezért előbújtak és remélve, hogy sokan elfelejtették, újra megpróbálkoznak ezzel a toxikus eszközzel.

Természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az SPV-t az azt finanszírozók fogják irányítani. Így a befolyó összegek felett is a kötvényeket vásárló pénzügyi befektetők rendelkeznének eldöntve, hogy melyik ország mennyi pénzt, mire és milyen feltételek mellett kapna. Ha egy bizonyos szemszögből nézzük, a komoly kihívások előtt lévő országok helyzetéből akarnak egyesek vérszívóként profitálni az önmaguk által felállított szabályok alapján. Ráadásul egy szó sem esik arról, hogy ki felügyelnél ezt az SPV-t, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak. Röviden szólva Sorosék egy olyan globális pénzügyi intézményt terveznek felállítani, ami kvázi önállóan tudná befolyásolni a különböző országok gazdasági és politikai folyamatait.

Soros György és spekuláns társai nem tétlenkednek, és folyamatosan meredekebbnél meredekebb ötleteket dobnak be a köztudatba. Kihasználják, hogy az Európai Unió nagyon lassan reagál a COVID-19 okozta válságra, illetve az országok kimerítik tartalékiakat. Így kapóra jöhet számukra minden pénzügyi bűvészkedés, és eddig nem használatos pénzügyi termékek (koronakötvény, örökjáradék), hogy adósságrabszolgaságba lökjék az országokat. Szerencsére vannak nyitott szemmel járó politikusok, köztük a magyar miniszterelnök, aki nem akarja még inkább eladósítani a jövő generációit vagy Németország, akik hallani sem akarnak a tulajdonképpeni tagállamok közötti adóságegyesítésről. Anno Soros György Angela Merkelt hibáztatta azért, hogy kilenc évvel ezelőtt nem állt amellett, hogy az EU kvázi föderális államként oldja meg az euróválságot. Ezzel szemben Angela Merkel helyesen azt javasolta, hogy a tagállamok önmaguk oldják meg a problémáikat. Valószínűleg ugyanezen gondolat alapján ellenzi most is Németország, hogy a tagállamok egyesítsék problémáikat, amivel csak még inkább a hitelező hiénák karjaiba löknék magukat. Sorosban nem csalatkozunk, hisz minden egyes lépése a nemzeti államok lebontására irányul, és folyamatosan a még nagyobb központosításon dolgozik, reménykedve az örök időkig tartó haszonban

Ahogy eddig is láttuk, Soros György és társai minden válságot arra használnának fel, hogy még nagyobbat szakítsanak. Minden egyes gondolatuk az, hogy hogyan lehet kiszipolyozni még jobban a bajba jutottak vérét. Ráadásul tennék mindezt minden felhatalmazás nélkül, kiskapukat kihasználva, nem rettenve meg a már jól bevált, ámbár sokakat megkárosító pénzügyi bűvészkedésektől sem.

Ezeket a cikkeket olvastad már?