2017.11.13.

Figyelemre méltó és némiképp érthetetlen az az érzékenység, amellyel Soros György reagált a magyar kormány plakátkampányára, amikor antiszemitának minősítette azt. A nemzetközi tőzsdespekuláns ugyanis élete legnagyobb részében semmilyen közösséget nem vállalt a zsidósággal, magasról tett az antiszemitizmusra, sőt Izrael ellenségeit támogatta – a nyílt társadalom építésének jegyében persze, egészen addig, amíg érdekei mást nem kívántak.

Egy régi, mára elfeledett önéletírásában, melynek szerényen azt a címet adta: „Hogyan lettem alapítvány?” azt írja:

Amikor felnőttem „Nem tartoztam semmilyen közösséghez. Magyarországon születtem, zsidó családban. A náci üldözést álneveken vészeltem át. 1947-ben Angliában, majd 1956-ban az Egyesült Államokban telepedtem le. Magyarországot elhagytam, de soha nem lettem igazán amerikai, zsidóságom pedig nem nyilvánult meg törzsi lojalitásban, ami arra vezetett volna, hogy Izraelt támogassam. Éppen ellenkezőleg: büszkén viseltem, hogy kisebbséghez tartozom, hogy kívülálló vagyok (…). Rájöttem, hogy szenvedélyesen foglalkoztat a nyitott társadalom eszméje, amelyben a magamfajta emberek szabadon élhetnek. Ennek szellemében alapítványomat Nyitott Társadalom Alapítványnak neveztem el, céljául pedig a nyitott társadalmak életképessé tételét és a zárt társadalmak megnyitását tűztem ki.”

Aztán akarva-akaratlanul leleplezi saját erkölcstelenségét, és azt, hogy már fiatalon is csak hazugságokkal, mások félrevezetésével, kihasználásával tudott előbbre jutni:

„Szegény diák voltam, és anyagi támogatásért folyamodtam a Zsidó Közjótékonysági Bizottsághoz. Elutasítottak, mondván, hogy diákokat nem támogatnak, csak olyan fiatalokat, akiknek van valamilyen szakmájuk. Egyik téli vizsgaidőszakban hordárként dolgoztam a vasútnál, és eltörtem a lábam. Na, gondoltam, itt az alkalom, hogy kisajtoljak egy kis pénzt azokból a csirkefogókból. Ismét elmentem a bizottságba, és hazudtam egyet. Azt mondtam, hogy feketén dolgoztam, amikor eltörtem a lábam, így nem jár nekem állami segély. Ezúttal nem utasíthattak el (...). Ugyanebben az időben egyik barátom is kapott tőlük segélyt, aki szintén kijátszotta őket. O szerzett ugyan szakmát, de folyton kirúgatta magát a munkahelyeiről. Egyszer csak felhagytak a segélyezésemmel, mire küldtem a bizottság elnökének egy szívbe markoló levelet. Nem fogok éhezni, írtam, de nagyon rosszul esik, hogy egy zsidó képes így bánni egy bajba került társával. Az elnök válaszolt: felajánlotta, hogy minden héten elküldik nekem a pénzt, be sem kell mennem érte. Kegyesen elfogadtam, és jóval azután, hogy a lábamról levették a gipszet, majd autóstoppal elmentem Dél-Franciaországba, tájékoztattam őket, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a támogatásra.”

Soros szembenállása a zsidóssággal ugyan abból a meggyőződésből fakad, mint a szembenállása a keresztény-konzervatív országokkal: a nyílt társadalom értéksemlegességével, vagy inkább értékellenességével szemben áll a nemzethez, felekezethez való tartozás, a földhöz, vérhez, hagyományokhoz való ragaszkodás. S mint azt Soros a fenti idézetben világossá tette: szenvedélyesen vállalt célja a zárt társadalmak, következésképpen a nemzetállamok feltörése, felhígítása.

A 2000-es évek derekán szemet szúrt ez a Szombat újságíróinak is. Sajátos gyökértelenségéről azt írták:

„Saját zsidóságához és Izrael Államhoz való viszonyát eddig csupán közöny, illetve távolságtartó hidegség jellemezte, mígnem tavaly [2003] novemberben óriási vihart kavart azzal, hogy egy előadásában Izraelt, a zsidóságot és saját magát is felelőssé tette a világszerte erősödő antiszemitizmusért.” Másutt pedig arról beszélt, hogy nem hajlandó zsidókat érintő programokat finanszírozni – azokat finanszírozzák inkább maguk a zsidók.

Az öngyűlölő kapitalista című cikkben Novák Attila és Seres László egyik legfontosabb és megszívlelendő megállapítása az volt, hogy „Soros György (...) számos rokonszenves gondolat hirdetése és számos rokonszenves civil kezdeményezés támogatása mellett életveszélyes dolgokat is hirdet és támogat, s 7 milliárd dolláros vagyonával a hatalma is megvan ahhoz, hogy pénzét politikai/civil/véleményformálói hatalommá konvertálja. Legveszélyesebb gondolata mind közül az, hogy akinek határozott morális álláspontja van, az potenciális diktátor és fasiszta. Nincs érvényes, végső igazság, senkinek nincs joga megmondani, mi a jó és mi a rossz. Ezzel azonban Soros a szabadság megvédésének, a morálnak és a rációnak üzen hadat.”

2017.11.07.

Nőszervezetekkel az abortuszért

Európában Soros György (és alapítványa, az Open Society Institute) főleg nőjogi szervezetek finanszírozásával venné fel a harcot a művi terhesség-megszakítás liberalizálásáért. A DCLeaks.com oldalon nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján, az amerikai milliárdos fő „célpontjai” Írország és a mostanában szigorítani szándékozó Lengyelország, de a 2019-ig szóló hároméves tervben szerepelnek Európában kívüli országok is szép számmal: így az Amerikának legnagyobb gondot okozó Mexikó mellett Nigéria, Zambia vagy Tanzánia. A Forbes ranglistája alapján Amerika 16. leggazdagabb személyének számító, magyar származású milliárdost főleg a nyolcadik ír alkotmány-kiegészítés zavarja, amely védi a meg nem születettek élethez való jogát, és azt egyik fő stratégiai céljaként hatálytalanítaná. Bőkezű támogatója az „anti-élet csoportoknak”, legyenek azok tevékenységei abortusszal vagy eutanáziával kapcsolatosak. (George Soros May Spend Millions to Overturn Pro-Life Laws in Ireland and Legalize Abortions, lifenews.com, 2016. augusztus 19.)

Uniós körkép

A számok egyértelműen azt mutatják, hogy Európában az abortusz hívei állnak nyerésre. Az Európai Unió 28 tagállama közül egyedül Máltán tilos az abortusz minden kivétel nélkül (még akkor is, ha a magzat életképtelen). Alapesetben illegális Írországban és Lengyelországban is. A lengyeleknél akkor megengedett, ha a gyermek megszületése a nő életét, egészségét veszélyezteti, az illető nemi erőszak áldozata lett, vagy a magzat várhatóan fejlődési rendellenességekkel jönne világra (a mostanában tervbe vett teljes abortusztilalmat szabályozó törvényt még nem fogadták el). Az ír szabályozás a mostani lengyeltől annyiban különbözik, hogy a megengedő kivételek között nem szerepel a nemi erőszak. A brit, a finn és a ciprusi szabályozás lényege az, hogy nem kivételként kezel bizonyos eseteket, hanem eleve legálisnak, törvényesnek mondja ki az abortuszt az anyai élet és egészség, mentális egészség veszélyeztetése, nemi erőszak vagy fejlődési rendellenességek esetén.

Forrás: 2013-as ENSZ-jelentés az abortusz jogi szabályozásáról

Liberális túltengés – Jogi abortusz férfiaknak?

A fenti néhány kivételt leszámítva, Európában alapvetően liberális szemlélet érvényesül, vagyis a terhesség kérésre megszakítható a terhességi időszak meghatározott időtartamáig (legfeljebb amíg ez fiziológiai tekintetben időszerű). A svéd Liberális Párt odáig ment, hogy egy javaslattal a férfiaknak is lehetőséget adna „jogi abortuszra” a nemi egyenlőség szellemében: vagyis a nő terhességének 18. hetéig lemondhatnak apai jogaikról és kötelességeikről, és nem kötelezhetők a megszületendő gyermek eltartására. (Fathers will be able to choose a 'legal abortion' up until the 18th week of pregnancy which would cut any lawful responsibilities for the child under Swedish Liberal proposal, dailymail.co.uk, 2016. március 4.)

Közel húszmillió dollár Soroséktól Amerika fő abortuszklinikájának

Az amerikai Planned Parenthood (Tervezett Szülőség) nevű szervezet, az Egyesült Államok legkiterjedtebb abortuszklinika-hálózata 2010–13 között összesen 18,4 millió dollárt kapott a Soros György elnökölte Open Society Institute-tól, amivel a Soros-alapítvány a szervezet harmadik legbőkezűbb adományozójának bizonyult. Az adományt kifejezetten az USA déli és délkeleti régióira fókuszálva juttatták Sorosék, vagyis a bevándorlás által leginkább érintett térségekről van szó. Nem mellesleg, a Planned Parenthood volt az egyik leghangosabb tiltakozó, amikor Trump elnök bejelentette, hogy el akarja zárni az állami pénzcsapot a magzatgyilkosságokat lehetővé tévő klinikák elől. (Planned Parenthood's Biggest Donors Gave $374 Million in Four Years, newsbusters.org, 2015. július 31.)

2017.10.30.

Soros György számos ország belpolitikájába avatkozik be világszerte. A milliárdos időnként eltünteti befolyásszerző tevékenységét és hatalmi törekvéseit, ám egyes esetekben, például a grúz rózsás forradalomban pőrén kirajzolódnak a nagyhatalmi politikával is összhangban végrehajtott akciói.

Soros György rózsás forradalomnak titulált, 2003-as grúziai beavatkozása a milliárdos azon akciói közé tartozik, ahol kimondottan politikai célokból különböző államok szuverén vezetését gyakorlatilag megpuccsolta a tőzsdespekuláns. Ennek a beavatkozásnak előre megírt forgatókönyve volt, megfelelően kiképzett aktivista csoportokkal, a megbuktatott vezetéstől a hatalmat átvevő saját jelölttel. Az előkészületek a szokásos módon a folyamatosan hangoztatott jogvédő szólamok és a demokrácia-export lózungjai közepette zajlottak. Soros grúziai beavatkozása a hasonló természetű szerbiai akciója mellé állítva világosabban engedi láttatni az alapítványguru tevékenységének jól szervezett politikai infrastruktúráját. Míg Slobodan Milisevics ellen az Ellenállás (Otpor) nevű mozgalom mögé állt a milliárdos, Grúziában Eduard Shevarnadze hatalmának a gyengítésére az Elég elnevezésű (Kmar) csoportot támogatta, s a diákmozgalomnak nevezett szervezet résztvevőit a balkáni országba küldte, hogy tanuljanak az Otpor aktivitáitól.  Az Otpor vezetője, Szrgya Popovics, akinek része volt az arab tavasz polgárháborús katasztrófává fajulásában is, szintén részt vett a grúziai akcióban.

Shevarnadzét Soros György aknamunkájával összhangban az USA külügyi kabinetje és a Nemzetközi valutaalap (IMF) is különböző szankciókkal gyengítette. A Grúziában működő nem kormányzati szerveket (NGO) európai és amerikai kormányok mellett a milliárdos Nyílt Társadalom Intézet (OSI) alapítványai is pénzelték, a Soroshoz is köthető tengerentúli USAID nevű szervezet pedig a grúz választási rendszer kompjúterizálását támogatta másfél millió dollárral. Az NGO-kat a Belgrádból érkező amerikai grúz nagykövet, Richard Miles koordinálta, aki Szerbiában ugyanazokat a szervezeteket Milosevics ellen mozgósította korábban. A rense.com a CIA-val együttműködő hírszerzési specialistaként említi Milest, akinek feladata Soros György jelöltje puccsának az elősegítése volt. Bár a Soros által támogatott Mihail Szakasvili végül 2003 őszén megnyerte a parlamenti választásokat, a fentiek fényében nem meglepő, hogy a Wall Street Journal 2003 november 24-i számában az amerikai kormány és egyéb nyugati alapítványok által támogatott NGO-k garmadájának tulajdonították a Shevarnadze rezsim megdöntését.

A választás előtti parlamenti ülésre rózsákkal a kezében berontó Szakasvili szabadságharcos imázsát árnyalják az orosz-grúz háborúba torkolló 2008-as dél-oszétiai események, amelyeket az említett rense.com, valamint a larouchepac.com portálok szerint is Soros György bábja provokált ki azzal, hogy megszakította Grúzia diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, miután az elismerte Oszétia és Abházia függetlenségét. A rense.com-on olvasható cikk szerint egyébként  Zurab Zhvania miniszterelnök és Georgi Khelashvili nevű beosztottjának, valamint Zhavina kutatási vezetőjének gyanús körülmények között bekövetkezett halálához köze lehet Szakasvilihez közeli személyeknek. 

Szakasvili és Soros

Richard Miniter, a mások mellett a The New York Timesban, a The Washington Postban és a The Wall Street Journalban is publikáló oknyomozó újságíró véleménycikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy Soros György önhatalmú külpolitikai akcióival amerikai államérdekeket is sért. A publicista az OSI által a volt szovjet tagállamokba juttatott félmilliárd dollárt elegendőnek tartja ahhoz, hogy tőzsdespekuláns rezsimeket döntsön meg.

2017.10.19.

Popovics az Otpor! jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic, AP)

A legtöbb olvasónk talán még sosem hallotta a szerb politikai „mozgatórugó” Srđa Popović nevét. Mégis, ő és CANVAS elnevezésű szervezete vezető szerepet játszott szinte minden CIA által támogatott (és irányított) „színes forradalomban”, mióta ő vezette 2000-ben Slobodan Milosevic szerb köztársasági elnök megbuktatását; legutóbbi számítások szerint 50 ilyen – sikeres vagy sikertelen – kísérletben vett részt. Most Magyarországra és Orbán Viktor miniszterelnökre vetette tekintetét.

A professzionális „kormányváltás specialista” Srđa Popović 2017. szeptember 8-án Budapestre érkezett, hogy a Parlamentnél haknizó Gulyás Mártonhoz és az Orbán-ellenes ellenzékiekhez csatlakozzon az úgynevezett Agorában (pénzügyi hátteréről korábban már írtunk ITT). Világos, mint a Nap, hogy nem (vagy nem csak) az erőszakellenes kormányváltásról szóló könyvét (Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz, Göncöl Kiadó, 2017) jött bemutatni, sokkal inkább azért, hogy tanácsokat adjon az ellenzéki pártoknak a jövő tavasszal esedékes választások előtt. Feltűnése mögött sokan a spekuláns Soros György szervezkedését sejtik – ezt nem tudjuk megerősíteni, de véleményünk szerint van benne ráció.

A Srđa Popović köré fűzött, mesterséges „jótevő” legenda miatt érdemes kicsit közelebbről is megnézni az általa befutott karriert, mely egy apró belgrádi ellenzéki diákszervezet, az Otpor! 1998-as megalapításával kezdődött; jelképe, egy ökölbe szorított kézfej azóta híres lett. 2000-től tartó karrierje egy rendkívül tisztességtelen manipulátor képét festi elénk, aki külföldi hírszerző szervezetek és kormányok szolgálatában áll annak ellenére, hogy ezt az állítást mindenhol vehemensen visszautasítja.

A szerb „Otpor!”

Popović először mint a belgrádi politikailag aktív diákszervezet, az Otpor! (szerb szó, jelentése: ellenállás – szerk.) alapítója vonta magára a nemzetközi figyelmet. 1998 októberében hozta létre az Otpor!-t, amelynek feladata eleinte a Belgrádi Egyetem diákjainak sérelmeivel való foglalkozás volt. Ez hamar megváltozott. Ő és az Otpor! többi alapítója kiképzést kaptak az amerikai kormányváltás specialista Gene Sharptól (a massachusettsi Albert Einstein Intézet alapítója) és az USA kormányának „puha puccs” szakértőitől, mint például a belgrádi amerikai nagykövettől, Richard Milestól és egyéb képzett hírszerzőktől, köztük választási specialistáktól is.

Az Otpor! Milosevic megbuktatására irányuló törekvéseit Richard Miles amerikai nagykövet irányította, aki kormányváltás specialista volt és sokkal jobban is értett hozzá, mint a klasszikus diplomáciához. Ő vezette a CIA puccsot Azerbajdzsánban, amely hatalomra juttatta Aliyevet 1993-ban, mielőtt Belgrádba érkezett volna. Utána továbbment Grúziába, hogy az ottani CIA puccsot is végrehajtsa, amely pedig az USA számára fontos együttműködő partner Mikheil Saakashvilit juttatta hatalmi pozícióba.

Az USA Nemzetközi Fejlődést Támogató Ügynöksége (USAID), amelyet sokan csak a CIA fedőszerveként emlegetnek, dollármilliókat csatornázott be az Otpor!-hoz piaci szereplőkön és az USA kormányzata által támogatott olyan NGO-kon keresztül, mint például a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy), a Nemzeti Demokrata Intézet (National Democratic Institute) és a Nemzetközi Republikánus Intézet (International Republican Institute). A Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) szintén nyújtott pénzügyi támogatást az Otpor! részére Milosevic megbuktatásához. Még nem sikerült olyan kormányváltást vagy „színes forradalmat” találni, amely mögött az USA vezetése és a CIA állt és ne lett volna köze hozzá valamelyik „demokráciaépítő” Soros szervezetnek, teljes összhangban a washingtoni érdekekkel. Persze lehetséges, hogy ez pusztán a véletlen műve.

A Nemzeti Demokrata Intézet, a társaival egyetemben, a Ronald Reagan elnök idején a CIA-t vezető Bill Casey projektje volt az 1980-as évek elején, hogy leplezni tudják a CIA világszerte végrehajtott kormányváltó műveleteit „privát” NGO tevékenységként. Allen Weinstein, a Nemzeti Demokrata Intézet társalapítója a Washington Post című lapnak bevallotta: „Sok mindent, amit ma csinálunk, 25 évvel ezelőtt a CIA végezte el titokban”.

Michael Dobbs, a Washington Post korábbi, a Milosevic puccs idején külföldi oknyomozó riporterként dolgozó újságírója elmondása szerint a Nemzetközi Republikánus Intézet Popovićnak és két tucat másik társának fizetett, hogy vegyenek részt egy erőszakmentes ellenállásról szóló képzésen 1999 októberében Budapesten, a Hilton szállodában. Olyan dolgokra képezték ki őket, mint hogy hogyan kell sztrájkot szervezni és szimbólumokkal – mint a logójukká vált ökölbe szorított kézfejjel – kommunikálni.

A Hiltonban tartott titkos találkozó fő előadója Gene Sharp társa, a nyugalmazott amerikai ezredes Robert Helvey volt, a Védelmi Hírszerző Ügynökség korábbi elemzője, aki kiképezte az Otpor! aktivistáit, majd arra használta őket, hogy 70 ezer példányban kiosszák egy erőszakmentes ellenállásról szóló kézikönyv szerbre fordított változatát. Helvey ezredes egyébként az USA kormányának tanított különböző technikákat, amelyekkel állampuccsaikat erőszakmentes hatalomátvételnek álcázhatták. Gene Sharp, a vitatott hátterű Albert Einstein Intézet alapítója Helveyt az „erőszakmentes mozgalmak Clausewitzének” nevezte, az ismert porosz katonai stratégára utalva.

Popović és az Otpor! „civil szervezet” több mint 41 millió dollár kormányzati pénzt kapott az USA-tól „demokráciaépítő” kampányukra Szerbiában. Dobbs így írja le az USA részvételét:

„A spontánnak tűnő utcai felkelés mögött - amely Milosevicet arra kényszerítette, hogy elfogadja a szeptember 24-én tartott erősen vitatott elnökválasztás eredményét – nagyon is alaposan kimunkált stratégia állt, amelyet szerb demokrata aktivisták raktak össze nyugati tanácsadók és közvélemény-kutatók aktív közreműködése mellett… Az USA által fizetett tanácsadóknak központi szerepük volt a színfalak mögött gyakorlatilag minden téren: a közvélemény-kutatások elemzésétől kezdve, több ezer ellenzéki aktivista kiképzéséig. Az amerikai adófizetők fizettek 5000 doboz falfestékért, amelyekkel diák aktivisták Milosevic-ellenes graffitiket fújtak a falra Szerbia szerte.”

Röviden: Popović forradalomcsináló, kormányváltó specialista karrierjét egy olyan művelettel kezdte, amelyet a CIA, az USA kormánya és annak „civil” szervezetei, valamint Soros György Nyílt Társadalom Intézete finanszírozott. A kérdés az, hogy mit csinált Popović 2000 után?

A forradalmak globalizálása

Milosevic sikeres megbuktatása után Popović egy új szervezetet hozott létre, melynek neve CANVAS. Elhatározta, hogy globálisan elterjeszti az „üzleti modellt” amely olyan jól működött Belgrádban és hogy majd ő lesz az a nemzetközi ismertséggel rendelkező „szakember”, akit megkeresnek, ha szükség lesz egy demokratikusnak álcázott kormányváltásra. A CANVAS, vagyis Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (Alkalmazott Erőszakmentes Akció és Stratégiák Központja) magát egy nonprofit, nem kormányzati oktatási intézményként definiálja, amelynek célja az erőszakmentes konfliktus oktatása. A Wikipédia szerint a CANVAS „világszerte képez demokráciapárti aktivistákat az erőszakmentes küzdelem sikeressége érdekében”.

Popović és a CANVAS azt állítják, hogy a nyilvánvalóan tekintélyes mértékű pénzügyi támogatásukat a filantróp Slobodan Đinović, Popović Otpor! társa és a CANVAS társelnöke szolgáltatja, aki a belgrádi Orion Telecom vezérigazgatója is egyben. Ha figyelmen kívül hagyjuk Popović cseppet sem meggyőző állítását, hogy a büdzsé felét egyetlen ember biztosítja, a másik felére még mindig nem nyújt magyarázatot, mivel nem hajlandó felfedni a pénz forrását azon kívül, hog azt hangoztatja, azok mind magánadományok. Persze, a washingtoni NGO-k is magánnak számítanak annak ellenére, hogy bevételeik nagy része az USAID-tól származik. Persze, Soros Nyílt Társadalom Alapítványa is tulajdonképpen magánkézben van…

A CANVAS állítása szerint több mint 50 országból képeztek már ki „demokráciapárti aktivistákat”, köztük Ukrajnából, Grúziából, Zimbabweból, Myanmarból, Eritreából, Fehéroroszországból, Azerbajdzsánból, Tunéziából, Egyiptomból és Szíriából. Részt vettek a venezuelai Hugo Chaves elleni „színes forradalom” befulladt elindításában, valamint a 2009-es sikertelen iráni „zöld forradalom” ellenzéki oldalról történő szervezésében. Ezek az országok kivétel nélkül olyan kormánnyal rendelkeznek, amely vagy nem áll be a Washington által diktált külpolitikai ügyekben a sorba, vagy olyan fontos nyersanyagokkal rendelkezik, mint az olaj vagy földgáz.

Popović most pedig Magyarországra is elhozza „szakértelmét”, hogy megbuktassa a magyar kormányt. Nem lesz olyan könnyű, mint Milosevic megbuktatása, még akkor sem, ha segít neki a Soros-egyetemen kiképzett sok kis diák.

(A journal-neo.org nyomán.)

2017.10.17.

Farkasházy Tivadar: Azt is tapasztaltuk, hogy ahová Ön beteszi a lábát, az a rendszer úgy általában 5 év múlva megbukik.

Soros György: Ilyen sokáig tart?

A magyarországi ellenzék folyamatosan azon dolgozik, hogy Soros Györgyöt egyfajta jóságos filantrópként, a társadalom pozitív formálásáért elkötelezett kedves idős úrként állítsák be. Az előbbiekből az is következik, hogy a Soros által finanszírozott globális hálózat kitartottjai támadhatatlanok, hiszen az emberi és kisebbségi jogok legfontosabb letéteményesei. Írásainkban rendszeresen megcáfoljuk ezt a balliberális narratívát, azonban eddig keveset foglalkoztunk a gazdag amerikai pénzeszsák eredettörténetével.

Készítettünk egy táblázatot, amely bemutatja, honnan származik az a rengeteg pénz, amiből Soros a kedvenceit finanszírozza. A dúsgazdag tőzsdecápa sosem riadt meg attól, ha piacok és nemzetállamok bedöntésén keresztül vezetett út vágyott céljához: a még több pénzhez.

Nézzük, az utóbbi években milyen bűncselekményeket olvastak a dúsgazdag Soros és hálózata fejére. Nemzetbiztonsági kockázatból, bennfentes kereskedésből és tönkretett gazdaságokból nem lesz hiány.

2017.10.16.

A legújabb nemzeti konzultációs ív 5. pontjában olvasható: „Soros György azt is el akarja érni, hogy a migránsok enyhébb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért. Soros György jelentős összegekkel támogat olyan szervezeteket, amelyek segítik a bevándorlást, és védik a törvénytelenségeket elkövető bevándorlókat. Ilyen például a Helsinki Bizottság, mely a határzár tiltott átlépése kapcsán azzal érvelt, hogy »aggályosnak tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása«.”

Kezdjük azzal, hogy az Amnesty International (eddig) nem vitatta a tényt, hogy a migránsok enyhébb büntetéséért szállnak síkra, Demeter Áron az Amnesty International emberi jogi és médiaszakértője Szegeden is ott ólálkodott Ahmed H. másodfokú ítélethirdetésénél, aki egyébként üdvözölve az Ahmed H. számára kedvező döntést, arról azt nyilatkozta, hogy az „egy fontos lépés az igazság felé vezető úton Ahmed H. számára, akit a terrorcselekmény téves alkalmazásával ítéltek el”.

A kép bal oldalán Demeter Áron, az Amnesty International emberi jogi és médiaszakértője látható.

Folytassuk azzal a fejleménnyel, hogy a Magyar Helsinki Bizottság beperelte a Miniszterelnöki Kabinetirodát, mert a Soros-szervezet szerint a legújabb nemzeti konzultációs íveken található egyik mondat sérti a személyiségi jogaikat.

A Magyar Helsinki Bizottság arra hivatkozik, hogy az aggályosnak tekinthető kezdetű idézet kiragadott részlet és a határzár tiltott átlépése kapcsán ők ilyet nem mondtak.

A valóság ezzel szemben, hogy Pardavi Márta az alábbiakat nyilatkozza a Klubrádió Esti Gyors című műsorában 2015. április 28. napján.

"Igen ezt próbáltuk hangsúlyozni, hogy ezek az ötletek, hogy a Magyarországra érkező menekülőket, menekülteket hiszen a menekülőknek, majdnem az összes Magyarországra érkező menekült az papírok nélkül, vízum nélkül, jogszerűtlenül lépi át a határt, szinte valamennyiüket őrizetbe kívánja venni a kormányzat ez így jogilag teljesen nonszensz."

Eltekintve attól, hogy a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke mondanivalója szakmailag halovány, ténykérdés, hogy a fentek alapján kijelenthető:

  1. Soros György (és az általa támogatott szervezetek) azt is el akarja érni, hogy a migránsok enyhébb büntetést kapjanak az általuk elkövetett bűncselekményekért
  2. Soros György jelentős összegekkel támogat olyan szervezeteket, amelyek segítik a bevándorlást, és védik a törvénytelenségeket elkövető bevándorlókat. (Korábbi írásaink IDE és IDE kattintva olvashatóak.)
  3. A Magyar Helsinki Bizottság a határzár tiltott átlépése kapcsán azzal érvelt, hogy aggályosnak (nonszensznek) tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása.
2017.10.12.
  1. SOROS GYÖRGY ARRA AKARJA RÁVENNI BRÜSSZELT, HOGY AFRIKÁBÓL ÉS A KÖZEL-KELETRŐL ÉVENTE LEGALÁBB EGYMILLIÓ BEVÁNDORLÓT TELEPÍTSEN AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETÉRE, ÍGY MAGYARORSZÁGRA IS
  • Egy 2015. szeptember 29-én, a migrációs válság csúcsán megjelent véleménycikkében Soros a megoldás első pontjaként javasolja, hogy az Európai Unió évente egy millió „menekültet” fogadjon be, és egyenlően viseljék a tagországok a terheket (itt olvasható).
  • A European Stability Initiative készítette el a „Merkel-terv” című tanulmányt. A szervezet elnöke nem más, mint Gerald Knaus, aki történetesen a Nyílt Társadalom Alapítványoknál munkatárs. Az írás szerint Németországnak 500.000 szíriai menekültet kellene befogadnia közvetlenül Törökországból. Érdekes, hogy a tanulmány 2015. október 4-én látott napvilágot, míg a török-EU megállapodás (leginkább török-német megállapodás) csak 2016. március 18-án köttetett meg. Tudvalevő, hogy a német kancellár igen befolyásos az EU intézményeiben és a döntéshozatalnál nagy beleszólása van. Tekinthetjük ezt vajon a Soros-terv egyik végrehajtási szakaszának?
  1. SOROS GYÖRGY BRÜSSZELI VEZETŐKKEL EGYÜTT AZT IS TERVEZI, HOGY AZ EU TAGÁLLAMAI, ÍGY MAGYARORSZÁG IS, BONTSÁK LE A HATÁRVÉDELMI KERÍTÉSEKET, ÉS NYISSÁK MEG A HATÁROKAT A BEVÁNDORLÓK ELŐTT
  • A Soros által pénzelt szervezetek fizikai akadályként tekintenek a bevándorlás útjában álló magyar kerítésre, ami döntő mértékben lecsökkentette a balkáni útvonalon próbálkozók számát.
  • Az ismert magyar származású spekuláns szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és ésszerű tervre van szükség.
  • Soros a magyar miniszterelnök által következetesen képviselt migrációs politikáról azt mondta: “Az ő terve a nemzeti határok védelmét tekinti célnak és a menekülteket akadálynak. A mi tervünk a menekültek védelmét tekinti célnak és a nemzeti határokat pedig akadálynak.”
  • Nem jó megoldás az európai határvédelem szempontjából, ha az uniós tagállamok kerítéseket húznak fel a külső határokon” - ezt Dimitrisz Avramopulosz uniós migrációügyi biztos jelentette ki a tagországok belügyminisztereinek luxembourgi tanácsülését követően. Annak ellenére mondja ezt, hogy országa (Görögország) korábbi védelmi minisztereként 2013-ban védelmébe vette a Görögország és Törökország közötti határon épített kerítést.
  1. A SOROS-TERV RÉSZE, HOGY A NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN ÖSSZEGYŰLT BEVÁNDORLÓKAT BRÜSSZEL KÖTELEZŐEN OSSZA SZÉT, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKRA. EBBEN MAGYARORSZÁGNAK IS RÉSZT KELLENE VENNIE
  • Soros véleménye szerint az lenne jó, ha az Európai Unió intézményei, esetleg egy új EU-s migrációs hivatal döntene a menekültkérelmekről, így azok elbírálása egyáltalán nem a nemzetállamokon múlna. Így egyszerűbben, gyorsabban lehetne Európába juttatni a Soros által üdvösnek tartott évi 1 millió migránst.
  • Soros a Financial Timesban 2015 júliusában megjelent véleménycikkében leírja, hogy az EU külső határain lévő országok megszegik az európai menekültügyi rendszerből fakadó kötelezettségeiket azáltal, hogy nem biztosítanak megfelelő fogadtatást és menekültkérelem feldolgozást. Szerinte emiatt kell más EU-s országba menniük. Azzal fejezi be, hogy az EU-nak új migrációs politikára és intézményrendszerre lenne szüksége, amely jobban tükrözi és hűbb az „európai értékekhez”.
  • Az uniós belügyminiszterek minősített többségi szavazással, mások mellett Magyarország ellenkezése dacára fogadták el a kötelező menekültkvóták felállítását 2015 szeptemberében. Jóllehet Máltát leszámítva senki sem hajtotta végre vállalását, mégis csak a V4 országok ellen indítanak kötelezettségszegési eljárásokat. Ez bizonyítja, hogy az EU-ban kettős mércét alkalmaznak.
  1. A SOROS-TERV ALAPJÁN BRÜSSZELNEK ARRA KELLENE KÖTELEZNIE MINDEN TAGÁLLAMOT, ÍGY MAGYARORSZÁGOT IS, HOGY MINDEN BEVÁNDORLÓNAK FIZESSEN 9 MILLIÓ FORINT ÁLLAMI SEGÉLYT
  • Soros György Újjáépíteni a menekültügyi rendszert cikkében (www.project-syndicate.org, 2015. szeptember 26.) írt arról, hogy szerinte az Uniónak minden menekültet ki kellene segíteni évi 15 ezer euró támogatással, ami 4,7 millió forintnak felel meg → ezt a támogatást két éven keresztül kellene juttatni, ami összesen 9,4 millió forint körüli összeg, és ebből a pénzből kell biztosítani az Európába juttatott menekültek lakhatását, egészségügyi ellátását és taníttatását
  • ezzel a pénzzel ösztönözné arra az uniós tagországokat az amerikai milliárdos, hogy befogadó országként részt vegyenek abban a projektben, amely mindösszesen évi egymillió migráns Európába telepítését jelentené (Uo.)
  • a konzultáció állítása így tényszerűen igaz, Soros György maga írta ezt le cikkében két évvel ezelőtt
  1. SOROS GYÖRGY AZT IS EL AKARJA ÉRNI, HOGY A MIGRÁNSOK ENYHÉBB BÜNTETÉST KAPJANAK AZ ÁLTALUK ELKÖVETETT BŰNCSELEKMÉNYEKÉRT
  • a szír Ahmed H-t perében – aki a röszkei közúti átkelőnél 2015 szeptemberében történt tömegzavargáskor a határt védő rendőrökre támadt – terrorcselekményért elítélte első fokon a Szegedi Törvényszék (most nyár végén jogorvoslatért a Kúriához fordult Polt Péter legfőbb ügyész, amiért a Szegedi Ítélőtábla júniusban hatályon kívül helyezte az első fokú verdiktet) → a migránsokat védő Amnesty International még kártérítést is fizettetne a magyar állammal
  • a Soros-tervet szolgálta például az is, hogy a 2015 szilveszterén több német nagyvárosban is szexuálisan erőszakoskodó migránsbandák esetében, a bűnvádi eljárásokat jellemzően nem folytatták le, így az elkövetők nem kaptak büntetést, és a bűnszervezetek adott esetben háborítatlanul működhettek tovább → vajon nem migráns elkövetők esetében működött volna-e ez? (kettős mérce)
  • a kölni események utáni hónapokban 153 embert gyanúsítottak meg, köztük 149 nem német állampolgárt (összesen körülbelül 1000 migrációs hátterű férfi erőszakoskodhatott a városban, és országosan további 1000 migráns szilveszter éjjelén) → 2016 júliusáig mindössze négy elkövetőt ítéltek el (a mintegy kétezerből)
  • ebbe a tendenciába illik az is, hogy Soros civil szervezetei a bűnelkövetők felelősségre vonásának elősegítését kifejezetten csak az Európában élő etnikai kisebbségek elleni (és nem az esetleg általuk elkövetett) deliktumok esetén tartják fontosnak → a Helsinki Bizottság a többi közt különösen a rasszista indíttatású bűncselekmények elleni küzdelemre több mint 9 millió Ft-ot kapott az Európai Bizottságtól és 17,6 millió Ft-ot a Nyílt Társadalom Alapítványoktól → miért nem alkalmaznak „színvak” megközelítést?
  1. A SOROS-TERV CÉLJA, HOGY AZ EURÓPAI ORSZÁGOK NYELVE ÉS KULTÚRÁJA HÁTTÉRBE SZORULJON ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY AZ ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÓK INTEGRÁCIÓJA HAMARABB MEGTÖRTÉNJEN
  • az EU és az OECD által elismert bécsi székhelyű szervezet, a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának (OIDAC) 2011-re vonatkozó, 2012 márciusában közzétett jelentésével kereste meg 2012 tavaszán levélben a Magyar Kurír Soros György hazai jogvédő szervezeteit → a Helsinki Bizottság azt közölte, hogy nem kompetens a témában, az Amnesty International tisztázta, hogy magyarországi részlege egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel, míg a TASZ elsősorban a jelentés egyes aspektusait kritizálta
  • Soros jogvédő szervezeteinél a linkajánlókban általában nem szerepelnek a keresztényellenes diszkriminációval foglalkozó szervezetek, és például az említett OIDAC-jelentés sem került fel az Amnesty honlapjára → mindez kettős mérce: az OIDAC-jelentés időpontjában az Amnesty ugyanakkor közzétette a Szabad választás és előítélet: Muszlimok elleni diszkrimináció Európában jelentését, amelyben Belgiumot, Franciaországot, Hollandiát, Spanyolországot és Svájcot bírálva kiállt a közbiztonságilag amúgy problémás burka és nikáb viselése mellett, és az imahelyek építésének korlátozása ellen
  • a Helsinki Bizottság 2011-es útmutatójában (Külföldiek Magyarországon) rögzíti: a multikulturális társadalom sokszínű, benne kölcsönhatásban és békében élnek az alapvetően önálló kultúrák, az ilyen társadalom nem törekedik a bevándorlók asszimilálására, és a nyelvi, vallási, kulturális sokszínűség a hivatalos állami szakmapolitikai döntéseket, a közoktatást áthatja → szómágia: az illegális szó a menekült/bevándorló jelzőjeként helytelen, kerülendő, ők jogosultak itt-tartózkodásra (csak jogszerűtlenül itt tartózkodó külföldiekről beszélhetünk)
  • újabb kettős mérce: a nyelvi-kulturális, vallási sokszínűség ilyen megjelenése pl. az oktatás szintjén kevéssé érdekelte a Soros-szervezeteket az ukrajnai kényszerkisebbség, a zömében református vallású kárpátaljai magyarság nyelvi-közoktatási jogainak csorbulásakor
  • az Amnesty International a németországi menedékkérőket érő atrocitásokról szóló, 2016-os részletes tanulmányában (Living in insecurity – How Germany fails victims of racist crime) egyáltalán nincs tárgyalva a keresztény menedékkérők helyzetepedig egy felmérésben (Open Doors Deutschland-kutatás, 2016) a németországi befogadó létesítményekben elhelyezett keresztény és konvertáló félben lévő menedékkérők 88%-a számolt be vallási indíttatású bántalmazásról más menedékkérők (jórészt természetesen muszlimok) részéről
  • összefoglalóan elmondható: a Soros Györgyhöz köthető nemzetközi jogvédő szervezeteket szinte egyáltalán nem foglalkoztatja a keresztényellenes diszkriminatív európai jelenségek vizsgálata, akár őshonos, keresztény társadalmi többségről (vagy kisebbségekről), akár Európába érkezett keresztény (esetleg konvertita) menedékkérőkről beszélünk → ily módon a Soros-jogvédők a keresztény gyökerű európai országok vallásának, kultúrájának háttérbe szorulását támogatják, emellett kifejezetten ellenezve a muszlimok integrációját szigorúan szabályozni kívánó egyes törvények bevezetését
  1. A SOROS-TERV RÉSZE, HOGY POLITIKAI TÁMADÁST INDÍTSANAK A BEVÁNDORLÁST ELLENZŐ ORSZÁGOK ELLEN, ÉS KEMÉNY BÜNTETÉSEKKEL SÚJTSÁK ŐKET
  • az Európai Unió legfontosabb intézményei Soros-befolyás alatt állnak, Soros rendszeresen megszólal uniós fórumokon, és április végén és május végén is tárgyalt az Európai Bizottság több biztosával → Brüsszelben államfőnek kijáró körülmények között fogadták őt, látogatásai középpontjában pedig a migráció kérdése állt
  • ezzel szabaddá vált az út az uniós tagállamok nemzeti érdekeivel szembeni külső lobbi-tevékenységeknek, sőt a lobbi törvénytelen formáinak, például a korrupciónak a veszélye is felmerülhet → az uniós alapszerződések egyértelműen rögzítik az Európai Bizottság tagjainak elszámoltathatóságát, akiknek feladataik ellátása során teljes mértékben függetlennek kell lenniük, és az Unió általános érdekében kötelesek eljárni; különösen nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más külső szervektől
  • Soros György eltökélt migrációs tervei megvalósításában, és ehhez teljesen átszabná az uniós költségvetést is – és egyértelműen az „akadékoskodók” rovására → Soros tavaly például azt javasolta, hogy a Kohéziós Alapot (32 százaléka az EU-költségvetésnek), valamint az agráralapot (38 százaléka a büdzsének) le kell faragni 2021-tól
  • Soros befolyása jelentős a Bizottságban, de minisztertanácsi szinten is (utóbbi egyik példája a 2015. szeptemberi tanácsi határozat a kötelező menekültkvótáról) → Soros sajnos markában tartja az Európai Parlament számottevő részét is, mint az pár hónapja a milliárdoshoz közel álló European Policy Institute listájából kiderült: a kiadványban az intézet Sorosék „megbízható szövetségeseit” veszi sorba, és az összesen 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel
  • a Sorosék EP-listáján szereplő képviselők közül többen is támadták, sőt nyomás alá kívánták helyezni hazánkat a tavaszi EP-vitákban (például a szociáldemokrata EP-frakcióvezető Gianni Pittella, a liberális Guy Verhofstadt, a néppárti Frank Engel vagy az SPD-s Martin Schulz, az Európai Parlament korábbi elnöke, idén német kancellárjelölt)
  • példák: az Európai Parlament 2011 márciusában elítélte a magyar médiatörvényt, majd 2012 februárjában Magyarországot a demokrácia állapota miatt, 2013 júliusában az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló ún. Tavares-jelentést fogadta el, 2015 júniusában ismét elítélte a magyar kormány politikáját, majd 2017 májusában az EP szankciókkal fenyegető „hetes cikk eljárást” kezdeményezett Magyarországgal szemben → Soros EP-frakciója az ottani baloldal összes erejével kiegészülve, nyomás alá kívánta helyezni hazánkat
  • az EP belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága (LIBE) előtt visszatérő vendégek Soros György jogvédői, így például idén februárban TASZ-os (Kapronczay Stefánia), Amnesty-s (Gárdos Tibor) vezetők támadták a magyar kormányt az „alapvető jogok korlátozása” miatt → az EP plenáris ülésein kívül így az állandó szakbizottságok előtti kemény vitákban is rendszeresen támadják Magyarországot Soros emberei, márpedig a bizottságok feladata a plenáris ülésszakok előkészítése
  • az Európai Bizottság politikai fegyverként használta velünk szemben a kötelezettségszegési eljárásokat: 2010–12 között, majd 2015 óta (egy év alatt általában 50-nél több folyamatban lévő üggyel) indítottak ilyen eljárást → emlékezetes: legutóbb idén június közepén a kötelező kvóta miatt (más tagállamokkal), majd július közepén a civil törvény miatt → amikor egy tagország ügyét másodízben a Bíróság elé utalja, pénzbüntetés kiszabását javasolja, ami lehet átalányösszeg és/vagy napi kényszerítő bírság
  • szeptember 5-én az Európai Bíróság elutasította a migránsok tagállamok közötti elosztását szolgáló uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet → a jogerős és végrehajtandó ítélet egy külső nyomásra született politikai döntést foglal magába, amely ráadásul teljes mértékben ellentétes az európai értékekkel és az európai biztonsággal
2017.10.09.

Sikeres az érzékenyítés? Ex-kommunisták és Sorosék sikere a magyar bíróságokon. Így hergelik a cigányságot.

„Európai szinten is precedens értékű ítélet született a Kúrián: minden körülmények között tilos a roma és nem roma gyerekek iskolai elkülönítése. Kaposváron is.” Az előbbi hírt szerdán énekelte meg a Népszava.

A baloldali napilap beszámolójából kiderül: „A Somogy megyei Kormányhivatal, a Klebelsberg Központ, valamint Kaposvár önkormányzatának felülvizsgálati kérelmét is elutasította szerdán, a Kúria a kaposvári Kodály Zoltán Általános Iskola Pécsi Utcai Tagiskolájának ügyében. A város peremén található intézmény szegregált, csak a Szentjakab telepen élő roma szülők gyerekei járnak oda. A szegregáció tényét korábban több bíróság is megállapította, legutóbb, 2016-ban a Pécsi Ítélőtábla jogerős bírósági ítéletben erősítette meg a jogsértés tényét, elrendelve az iskola felmenő rendszerben történő bezárását.”

A „precedens értékű ítélethez” azonban egy precedens értékű felperes is társul. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) tökéletes látlelet a Soros-hálózat egyre fenyegetőbb nyomulásáról a magyar igazságszolgáltatásban.

Soros és a kommunisták a CFCF mögött

Azon már meg sem kell lepődni, hogy a „jogvédő szervezet” honlapja szerint, az Alapítványt 2004. január óta a Magyar Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom intézet, a Norvég Civil Támogatási Alap és az Ökotárs Alapítvány is támogatásban részesítette. A Soros-dollárok ugyanis régóta egy jól behatárolható érdekkörhöz jutnak el, nyíltan vagy burkoltan utat törve a gazda társadalomformálási és politikai érdekeinek. (A magyar bírákat érzékenységre nevelő sorosistákról szóló korábbi írásunk IDE KATTINTVA olvasható el.)

A támogatók listáját tovább böngészve, azonban az is feltűnik, hogy a későkádári pártelit vörös kapitalistái milyen szépen tudnak együtt dolgozni a Soros-hálózattal közös célok érdekében, jelesül a romák vélt vagy valós szegregációja ellen.

A 2012-ben elhunyt Bartha Ferenc, egykori MNB elnök által alapított Bartha Tanácsadó Kft. elsők között került említésre a támogatók felsorolásánál. Bartha Ferencről érdemes tudni, hogy 1965-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán. 1968–69-ben a Central European University Európai Integrációs képzésén vett részt Nancy-ban. 1988 és 1990 között töltötte be az MNB elnöki tisztségét és nem csak egyszerű MSZMP tag volt, hanem a kommunista rezsim állampártjának Központi Bizottsága is sorai között tudhatta a vörös bankárt. 1994-től a nagyszerű szakember az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökeként és privatizációs kormánybiztosként funkcionált. Talán érdemes lenne egyszer körüljárni, hogy a magyarországi privatizáció miként tette a rendszerváltozás nagy veszteseivé a hazai cigányságot. De kétségtelen, hogy egyszerűbb a tünetekért pereskedni, mint morális önvizsgálatot tartani.

A bankárokból azonban több is akad a támogatók között. A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett Felcsuti Péter, a munkásőrség egykori tagja szintén bővíti a támogatók névsorát. Bajnai Gordon egykori lelkes támogatója és a bankadó nagy ellenzője most szintén boldog lehet, a Kúriát sikeresen győzte meg az általa támogatott szervezet.

Felcsuti Péter, az egykori munkásőr

A munkásőrség a levert, 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A forradalom rendfenntartóiként ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. 1957. január végén az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága döntött a munkásőrség létrehozásáról. Az ideológikus elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett volna megalakítani a „párt (új) öklét”. A forradalom oldalán döntő szerepet játszó munkásság körében a régi-új rendszer támogatása keveseknek volt népszerű, a munkásőrségben az alapításkor 50%-os részvételükkel túlreprezentálták magukat a párthű értelmiségiek, a párt-, az állami és a gazdasági vezetők, hivatalnokok, funkcionáriusok. Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. (Wikipédia)

A támogatók és az antiszegregáció harcos közgazdászainak sorát erősíti Ujlaky András is, akinek tevékenységéről, a Beszélőnek adott tavalyi interjúja alapján, az alábbiakat fogalmazta meg a Magyar Hírlap:

Az interjúban Ujlaky elmondta, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre járt, majd a bankszektorban dolgozott. Elvégzett egy kéthetes kurzust a CEU-n, ahol megismerkedett többek között „Mohácsi Vicával” (Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es politikus és miniszteri biztos, akiről pár napja derült ki, hogy nem kap menedékjogot Kanadában, így visszatoloncolják hazánkba – a szerk.). „Vica” testvérével, Mohácsi Erzsébettel és másokkal hozták létre a CFCF-et. „A kezdéskor (Eleőd) Ádám is beletett tízezer dollárt, meg én is beletettem tízezer dollárt. Ez valójában rendkívül csekély összeg, és csak arra volt elég, hogy irodát béreljünk, vegyünk egy-két számítógépet, egy ideig finanszírozzunk egy szerény státust, és megtervezzük az első iskolai pert” – magyarázta Ujlaky, hogyan kezdték az antiszegregációs perek sorozatát, amelyek közül talán a legismertebb a nyíregyházi, huszártelepi iskolaügy volt (ahol végül a Kúria mondta ki, hogy nem sértett jogot a Hajdúdorogi Egyházmegye).

Már az első per után jött a pénz a Soros-alapítványtól, „soha nem kaptunk évente többet, mint hetven-nyolcvanezer dollárt az OSI-tól (Open Society Institute, Nyílt Társadalom Intézet), és gyakorlatilag mindig ez volt a fix bevételünk. Lényegében ebből élt az alapítvány” – mondta Ujlaky. A továbbiakból kitűnik azonban, hogy bizonyos elszámolásbeli problémák miatt most már az a helyzet, hogy „az OSI ad pénzt a CFCF-ről leválasztott tanoda működtetésére, illetve a tanodát formálisan működtető Rosa Parks Alapítványnak, de a CFCF-nek nem”. Az újságírói kérdésre, hogy most „akkor megszűnik a CFCF alaptevékenysége, tehát az, hogy pereket indít”, a válasz az, hogy „hibernálja magát, és csak a folyamatban lévő pereket fogja befejezni”, mert most erre a koncepcióra „nincs fizetőképes kereslet”… Marad a Láthatatlan Tanoda, amely „az éveken át tartó rossz minőségű oktatásból fakadó hátrányokat” hivatott csökkenteni – az integrációs referenciaprogrammal rendelkező Losiban.

Ennyi kiváló közgazdász és bankár felsorolása után, akár véletlennek is lehetne nevezni, hogy a holland és a brit nagykövetség mellett, a CIB Bank, a HVB Bank, de még a Bankszövetség is protezsálta ezt a kiválóan érdekérvényesítő alapítványt.

2017.10.04.

Mint arról korábban beszámoltunk, a magyar igazságszolgáltatás nem tekinthető teljesen függetlennek, hiszen Soros György hálózata és kitartottjai egyre nagyobb befolyással bírnak ebben a hatalmi ágban. (Korábbi írásaink: első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész)

A Soros által finanszírozott CEU-n dolgozó, neve elhallgatását kérő forrásunk szivárogtatta ki azt az információt, amely szerint Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke meghívta a Kúriára a Soros-egyetem egyik professzorát, Rév Istvánt. A meghívás nem kávézásra, hanem egy előadás megtartására szól. Informátorunk szerint, az előadáson Rév egyik kedvenc témáját boncolgathatja majd: „a politika vége”.

Rév István, kép forrása: CEU

Forrásunk elmondta, hogy a meghívó némi meglepetést keltett, hiszen Darákot korábban a Fidesz jelölte a főbírói posztra. Úgy látszik, Darákot ez nem befolyásolta abban, hogy az előtt az ember előtt nyissa ki a Kúria kapuit, aki 2015-ben a Soros Alapítvány által működtetett Közép-európai Egyetem igazgatójaként, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió egykori archívumának (Nyílt Társadalom Archívum) vezetőjeként Magyarországot és Orbán Viktort nácizó publicisztikát írt a New York Times véleményrovatába.

Rév Istvánnak ráadásul nem csak a közelmúltja terhelt. Vele kapcsolatban a Magyar Nemzet egy korábbi írásából szeretnénk most idézni:

Nemrégiben találkoztunk a történésszel, az álneves szamizdatszerzőként és a Soros Egyetem (CEU) vezető munkatársaként elhíresült Rév Istvánnal is az „Összetartók” dosszié 5. kötetében a 19. lapon: „Értesítem Osztályvezető Elvtársat, hogy Szabó Lajossal történt megbeszélés alapján átadjuk időlegesen Rév István (Budapest, 1951 január 17. Anyja: *** ***) magyar állampolgárt további feldolgozásra. Rév személyével perspektivikus célból foglalkoztunk, feladatai végrehajtása után munkájára igényt tartunk. Meglévő anyagainkat megküldjük (…). Melléklet 19 lap.” „Az értesítés 1974. december 30-án kelt Budapesten, szerzője Tóth Endre r. alezr. osztályvezető. Így adja-veszi a III/I. csoportfőnökség 1-es osztálya a III/III-4. osztálynak a tehetséges hálózati személyt. Tehetségét, rátermettségét később fényes tudományos karrierje és dollárban folyósított jelenlegi fizetése is igazolja” – írja a K. I.

Csak bízni tudunk abban, hogy Darák Péternek lesz ereje és akarata is kibújnia a Soros-hálózat egyre szorongatóbb csápjai közül, talán még nem késő.

2017.09.27.

Félresikerült sütemény Soros-receptből: avagy hogyan és miért lett az MDF baloldali párt?

Dávid Ibolya vezetésével egy szellemi kör már az első Orbán-kormány idején próbálta lazítani és megbontani az akkor kormányzó jobboldalt, amivel természetesen a balliberális ellenzéki erők malmára hajtották a vizet. Dávidék szervezkedése, hogy fragmentálják a hazai (és nemzetközi) balliberális médiatúlsúllyal szembenéző polgári oldalt, végül csak részben vezetett sikerre. A rendszerváltó Lezsák Sándor MDF-elnök nyakába varrták a párt ’98-as gyenge szereplését, noha sokan már évek óta és szívósan igyekeztek visszaszorítani a párt lakiteleki, népi-nemzeti irányvonalát, és Lezsák egész elnöksége egy belső harc (illetve a kivált MDF-esek, az MDNP ellenében folytatott küzdelem) jegyében telt.

Dávid Ibolya és Herényi Károly

Dávid Ibolya 1999-ben átvette az uralmat a legkisebb kormánypártban, és a politikai realitások részben szándékos figyelmen kívül hagyásával 2000-ben életre hívta az úgynevezett Békejobb 2000 mozgalmat, amely deklaráltan egy jobbközép alternatíva kívánt lenni, és amely kezdeményezés létrehozásában dicstelen szerep jutott Herényi Károlynak, de például olyan személyeknek is, akik hamar megbánták odaadott bizalmukat, és később Orbánék irányába távoztak (így járt kisebb Canossát Semjén Zsolt is). Dávid Ibolya pártja ezzel akkor azt a Fideszt támadta hátba, amelynek köszönhetően az MDF egyáltalán ott lehetett a parlamentben, és annak az Orbán Viktor miniszterelnöknek is szúrt oda, akinek mindekkor a koalíciós partner kisgazdák kiszámíthatatlanságával kellett megküzdenie.

A kormányzóerők egységének hiánya, a felelőtlen partizánakciók végül választási vereséghez vezettek 2002-ben, és Dávid Ibolya vezetésével az MDF a következő nyolc évben fokozatosan baloldali párttá vált (Balsai Istvánt, Lezsákot és másokat politikai tisztogatás keretében még 2004-ben kizárták az egyre vállalhatatlanabb úton haladó MDF-ből). Ennek persze sejthetőek az okai, a rendelkezésre álló adatok szerint egyes befolyásos szocialista politikusok nem keveset áldoztak erre a változásra. Dávid Ibolyát egyébként egy ismert, korábban az MDF alapítványnak dolgozó, jelenleg kormánypártinak bemutatott politikai elemző 2006-ban még, mint a jobboldal élére álló képződmény „hiteles” vezetőjét méltatta.

Herényi Károly is azzal igyekezett ködösíteni a 2000-es évek elején, hogy több alkalommal aláhúzta: nincsen már többé baloldal–jobboldal törésvonal a magyar közéletben, amely állásponttal tulajdonképpen már 2002 előtt megkezdte elmozdulását az MDF. Bár 2006-ban még el tudták adni a választók egy részének a hamis „középen állást”, az értékelvű konzervatív párt átverő látszatát, de a parlamenti küszöbön éppen csak átcsusszanó MDF a két forduló között elutasította Orbán Viktor együttműködési ajánlatát, ezzel pedig másodszor is meghiúsult a jobboldal választási sikere, és közvetve (sőt, egyes feltételezések szerint szándékosan) a posztkommunista baloldali erőket segítette a párt.

Ma még nem teljesen feltártak és tisztázottak az akkori MDF-mozgás mögötti Soros-szálak, de a Political Capital nevű tanácsadócég már 2003 végétől komoly szerepet játszott a párt belső életében. Somogyi Zoltán, a PC tulajdonos-vezetője jóval később (2010-ben) az MDF–SZDSZ választási szövetség kampányfőnöke lett. A cég egyik elemzése már egy 2003-as Orbán–Dávid Ibolya találkozót követően igyekezett megfesteni a közvéleménynek a sikertelennek értékelt megbeszélés mögötti egyre mélyülő ellentét okait, amelyet a Soros-cég akkor elsősorban a „politikai piac” logikája miatti konfliktusossággal indokolt. Hock Zoltán MDF-es képviselő is úgy értékelte évekkel később, hogy Somogyi Zoltán (egészítsük ki: máig a Soros-birodalom egyik legkitartóbb politikai elkötelezettje) küldetésként kapta az MDF baloldalra történő fokozatos átpozícionálását. Egy ilyen tanácsadói háttérrel, Dávid Ibolya pártelnök már 2008-tól felkérte Bokros Lajost előadások megtartására a frakció és az elnökség előtt, és a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere 2009-ben fel is került a párt EP-listájára – egy „meredek és újszerű” (Somogyi) fordulatként továbbgöngyölítve azt a „Soros-tervet”, amelynek reális távlati célja akkor azonban már csak egy Fidesz–KDNP parlamenti kétharmad megakadályozása lehetett. Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő ekkor a párt „kapitalizmuspárti” vonásait ecsetelte, az állami cégek kívánt privatizálását is vizionálva, ez a pozícionálás pedig később jó ugródeszka lett számára a szélsőségesen neoliberális, doktriner, mellesleg Soros-hátterű Demokratikus Koalícióba.

Somogyi Zoltán

A párt politikai nihiljét és cinizmusát jól tükrözte Dávid kijelentése a szociális népszavazás utáni napon, 2008. március 10-én: „Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor meccsében 2:2-re állunk”. A 2006-ban már csak országos listáról parlamentbe jutott, és a süllyedő Titanic fedélzetéről csak 2010. március végén dobbantó (a pártból kilépő) Csapody Miklós maga ismerte el, ha időnként tőlük kölcsönzött ötleteket a Gyurcsány-kabinet – így például 2009-ben a vagyonadó esetében is, amelyről pozitív szavakkal áradozott. Csapody is, de a teljes MDF-frakció, a 2008 tavaszától kisebbségi kormányként működő Gyurcsány-hatalom további működését segítette, amíg csak lehetett, így például az Országgyűlés tavaszi ülésszakán az interpellációs szavazáskor rendszeresen éltek a távolmaradás eszközével. Orbánékat egyre hevesebben támadva már az SZDSZ-hez közeledtek, amivel Boross Péter volt miniszterelnök sem értett egyet, és aki még 2009 tavaszán (hivatalosan idős korára, valamint a parlamenti légkör megromlására hivatkozva) önként távozott a parlamentből.

A baloldalnak és a külső érdekeknek megfelelő politikai áttolódás (és az SZDSZ-átmentés kísérlete) végül nem hozta meg a gyümölcsét, hiszen az összetákolt szövetség nem jutott be a 2010-es új Országgyűlésbe. A pártban többször is lezajlott „nagy terror” is Dávid Ibolya diktatórikus hajlamait tükrözi, bár ennek külső jelei már 2001-ben megmutatkoztak, amikor az MDF önkényesen koalíciós programegyeztetési utasításokat kezdett kiadni a kisgazdákkal bajlódó Fidesznek (egy 2%-os párt egy 40%-osnak!). A 2007-es Almássy-ügy is egy kreált politikai eset volt, csupán jó ürügy – a teljesen Orbán-ellenes hangulatú pártlégkörben – a nem a Dávid-vezetés szája-íze szerint gondolkodó belső emberek kívánatos kiseprűzésére. A századvéges, illetve Orbán-közeli szálak vádjával szúró támadás továbbgyűrűzése végül az öngyilkos „stratégia” része lett, mint ahogy később Bokros is; az akkori titkosszolgálat is beleavatkozott az ügybe, a pártelnök birtokába ugyanis egy lehallgatott beszélgetés megvágott (manipulált) felvétele jutott, amelyet Dávid később nyilvánosságra hozott, és aminek hatására Almássy Kornél végül visszalépett a pártelnök-jelöltségtől. Az UD Zrt. lehallgatási ügy szomorú-szimbolikus grádicsként szolgált a hajdan meghatározó rendszerváltó erő teljes morális önfelszámolásának útján.

Bár a Political Capital 2000-es évek eleji MDF-elemzései a stílus kérdését is hangsúlyosan kiemelték az Orbánnal szembeni konfliktus hátterében (azt néhol egyébként fontosabbnak is tartva, mint az elvi különbözőségeket), és a párt politikusai is szívesen emlegették ezt később egyes Fidesz–KDNP-s politikusok fellépései és állásfoglalásai kapcsán, végül paradox módon – de részben mindenképpen – Dávid Ibolya sajátos karakterjegyei és pártvezetési stílusa tehettek keresztbe a Soros-hátország választási elképzeléseinek 2010 tavaszán.

És bár bizonyos gazdasági és politikai érdekkörök számára boldogító pillanatnak tűnt a Gyurcsány-kormány bujtatott Soros-kampánytámogatással (például Demos Magyarország-pénzekkel) is segített választási győzelme, hatalmon maradása 2006 tavaszán, és ehhez az „elvárt” segítséget nyújtotta az ekkor már megfelelő háttérrel bíró MDF is, a rövidlátó és manipulatív politikai attrakcióval meghosszabbított balliberális országlás végül a nemzeti oldal elsöprő, kétharmados sikerének ágyazott meg.

A 2003 után fokozatosan megálmodott, új MDF-hez (akár egy készülő süteményből) már hiányoztak egyes nélkülözhetetlen összetevők, a hiányos recept alapján hamar elrontották az alapot, és később sem volt meg a szükséges készség és tartalmi elgondolás ahhoz, hogy a menthetőt még mentve, egy végül fogyaszthatóvá varázsolt sült-édes finomság készüljön el a tisztelt választó újabb megtévesztésére.

A csúfos eredmény pedig a két egykoron szembenálló nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ közösen vállalt, szánalmas és tragikomikus megsemmisülése lett.

Az elmúlt időszakban a legtöbben a fenti szereplők közül többen nyíltan szint vallottak, Somogyi a hvg-nek például az alábbit nyilatkozta: Nem szeretnék senkit se semmiről meggyőzni, vagy lebeszélni. Elmúltam negyvenéves, nem hiszek már semmilyen, fejekben véghez vihető forradalomban. Minden nemzet úgy teszi tönkre magát, ahogy gondolja. Én azonban  konzervatív maradok. Ahogy az Egyesült Államok is az. Mindegy, hogy politikai értékrendjét illetően demokrata, vagy republikánus valaki, a lelkek konzervatívok még mindig. Republikánus barátaimmal együtt szeretném megköszönni Soros Györgynek, amit Magyarországért tett.

Forrásaink szerint a balliberális politikusokkal kvaterkázó, a jelenlegi kurzust gyűlölő Somogyi egyszer Braun Róbert szocialista politikussal az ATV egyik műsorára várva beszélt valamiféle baloldali megújulásról, de mint látjuk, ennek a realitása a mai napig a nulla felé konvergál.

A Soros által támogatott, egyébként teljesen hiteltelen 444 egyik jelenlegi szerzője sem hisz igazán Somogyinak, erről a Republic énekesének halálakor írt bejegyzése árulkodik Szily Lászlónak: Képtelenség eldönteni, hogy ki a nagyobb féreg a Bódi Cipő László halálán szomorkodó hírességek közül: Gyurcsány Atya, a kenetteljes pap, vagy Somogyi "Konzervatív" Zoltán, a Halál Humor Haroldja. Igazi fiaskója azonban az a Polgári Konzervatív Pártnak nevezett hamvába hullt kezdeményezés, ami a 3800 körüli „követővel” rendelkező Facebook oldalán szinte kizárólag a Soros-Simicska média gyöngyszemeit, a 444 és az Index színvonaltalan, súlyosan hiteltelen cikkeit szemlézi.

A másik nagy politikai kaméleon Herényi Károly, a magyar politika gyenge Martin Schulz utánzata, aki érettségijével próbálja most éppen a nem létező kisgazda vonalat feléleszteni. Antall József egyik egykori táskahordója úgy őrzi a volt miniszterelnök örökségét, hogy immár Gyurcsány táskahordójává vált. A korábbi gázmester, aki bogarak irtásával végzett társadalomra hasznos tevékenységet, Kálmán Olga egyik kedvence, ami nem csoda, hiszen egy szánalmas udvarlása véletlenül adásba is került a hírhedt riportnővel. Forrásaink szerint Herényi ugyan otthagyta családját, de erőteljesen pedálozik, hogy visszafogadják, aminek akadálya lehet, hogy volt felesége és leánya is az állami szférában tevékenykedik.

Gyurcsány és Herényi

Ezeket a cikkeket olvastad már?