2019.02.12.

Soros György ismét publicisztikát jelentett meg egyik kedvenc fórumán, amely a Project Syndicate nevet viseli. Itt jelentette meg ugyanis korábban 6 pontos tervét, amely alapján az EU-nak a közeljövőben legalább évi 1 millió menedékkérő befogadására kellene berendezkednie, évente legalább 20 milliárd eurót lenne szükséges költeni migránsok képzésére, illetve haladéktalanul létre kellene hozni egy közös Menekültügyi és Migrációs Ügynökséget, amely a migrációt (értsd: kvóták szerinti elosztást) menedzselné az Unióban.

Legújabb írásában a német helyzetet boncolgatva a szélsőségesnek titulált AfD felemelkedéséről értekezik, illetve a CDU-CSU megbomlott egységére kíván rámutatni, egyúttal az európai értékek iránti elkötelezettségének szilárdságát vitatja a német kormányzó pártszövetség kapcsán, amit azonban semmilyen bizonyítékkal nem támaszt alá. Ehhez képest korábban Gregor Peter Schmitzzel a PublicAffairs hasábjain 2014-ben közösen írt, az Európai Unió tragédiája című monográfiájában egészen mást állított. Ebben a dokumentumban még méltatta Angela Merkelt, akinek szerinte sikerült az uniós intézményeket a saját belátása szerint formálni. Ugyanakkor a német újraegyesítést bírálta, mivel szerinte az a tendencia, hogy Németország hajlandó volt mindig egy kicsit többet adni, és mindig egy kicsit kevesebbet elvenni, akkor megszűnt.

Legújabb eszmefuttatásában az EU helyzetétre is kitér a spekuláns és azon elmélkedik, hogy Európa könnyen a Szovjetunió sorsára juthat, széteshet. Ennek ellenszere szerinte, ha az alva járó Európa-pártiak rádöbbennek, hogy növelni kellene a (bevándorlás-ellenes tagállamokat) fegyelmező eszközöket, ráadásul az olaszokkal is sokkal keményebben kellet volna bánni az Unió vezetésének, akiket Soros a szovjet pártállami elöljárókhoz hasonlít.

2014-ben még csak arról beszélt, hogy megerősödhetnek az Európa-ellenes érzelmek és a nemzeti érdekek, a Project Syndicate-ben megjelent legújabb esszéje már az elavult tagállami pártstruktúrákról beszél, ami szintén sürgős reformért kiállt.

Európa szerinte már öt esztendeje közel került „szétesési folyamathoz”, de most már tényleg küszöbön áll. Soros tehát ismét szint vallott, hiszen miközben látszólag Európáért aggódik, szétverné a hagyományos európai pártokat, miközben az Uniót a teljes szétzilálódás irányába tereli terveivel és az ezek megvalósításában aktívan résztvevő olyan EU-s politikusokkal, mint Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának (PES) úgynevezett csúcsjelöltje.

2019.02.08.

Az elmúlt években főleg a kampányokban (leginkább a 2016-os amerikai elnökválasztás idején) előtérbe került a politikai hadviselés legújabb eszközeként a szembenálló jelöltről szóló hamis hírek (fake news) elterjesztése. Nem hatalmas újdonságról van szó, csak arról, hogy a közösségi médián keresztül egyre gyorsabban terjednek el ezek a híresztelések. „Szerencsére” számtalan internetes oldal létezik, amelyik segíthet eligazodni, mely hír igaz és mely hamis: ezek az úgynevezett „fact-checking” vagyis tényellenőrző oldalak. De vajon tényleg hasznos segítséget nyújtanak? Hihetünk annak, hogy részrehajlás nélkül utánajárnak a tényeknek és az igazságnak? Bizonyára Olvasóink is tudják erre a kérdésre az egyértelmű választ: természetesen nem.

Ezek a tényellenőrző oldalak tulajdonképpen rosszabbak, mint a balliberális újságírók, akik adott esetben megírják a hamis híreket: úgy állítják be, mintha kizárólag a cáfolhatatlan tények talaján állnának, miközben a „cáfolatuk” inkább felel meg egy véleménynek, abból sem a független objektív fajtának. Természetesen ezzel leplezik a tényt, hogy saját nézeteiknek megfelelően ferdítik az igazságot és fedezik a saját embereiket. Így lehet bizonyítékok hiányában is „ellenőrizni” tényeket…

Lássunk néhány példát!

Snopes.com

Már 1994-ben létrejött a Snopes nevű oldal, ami eredetileg városi legendák kinyomozását jelölte meg küldetéseként, innen fejlődött tényellenőrző oldallá. Soros György a Snopes első támogatói között volt. Eredeti tulajdonosai a Mikkelson házaspár voltak, Barbara és David; utóbbit korábban összekeverték Bajnai Gordon volt miniszterelnökkel. Ez az ügy megér egy apró zárójeles történetet: 2009-ben elterjedt az interneten egy meme arról, hogy a FactCheck.org nevű szintén ténycsekkoló oldal leleplezte a Snopes-ot, de előbbi ezt cáfolta, ami nem változtat a tényen, hogy két ugyanolyan fact-check oldal esett áldozatul egyszerre az internet népének. Ami még egy szintet dob a történeten, hogy az említett képen Bajnai fog kezet Sorossal, ezen keverhették össze David Mikkelsonnal.

A Snopes oldalt már többször kapták ferdítésen, illetve hazugságon, ennek ellenére a Google keresőmotorja (amiről már korábban megírtuk, hogy egyébként balra hajlik és liberális tartalmakat részesít előnyben) a találatok sorában nagyon előkelő helyre teszi az oldalt, általában az első öt között van. Hasznosak a balliberális oldalnak, ugyanis bármely online tartalomra, aminek az üzenete konzervatív vagy keresztény, egyszerűen rámondják, hogy hamis, majd erre a „független szakvéleményre” hivatkozva az egész mainstream sajtó papagáj módjára elkezdi visszhangozni ugyanezt.

A Snopes a tulajdonos bevallása szerint nem rendelkezik egy állandó eljárással a hírek vizsgálatára, annak ad hoc jellege van, mert „a hírek is különbözőek lehetnek” elmondása szerint. Annyira kell komolyan venni az oldalt, hogy az egyik vezető „tényellenőrzőjük” Kim LaCapria, aki „Vice Vixen” néven publikáló fetisiszta blogger, akinek napi rutinja saját bevallása szerint a füvezés és posztolgatás a Snopesra.

International Fact-Checking Network (IFCN)

A Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network, IFCN) egy tényellenőrző oldalakat magába tömörítő ernyőszervezet, amely a Poynter Intézet égisze alatt működik. Ez az intézet a már említett liberális ideológiával beoltott Google és baloldali milliárdosok alapítványainak pénzéből működik, így Bill Gates és Soros György is jelentős összeggel támogatja a minden bizonnyal „független objektív” szervezetet. A támogatók között van az eBay alapítójának alapítványa is, az Omiydar Hálózat, amelynek számos közös projektje van a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal és a szintén Soros által finanszírozott Tides Alapítványon keresztül is támogat kezdeményezéseket. Láthatjuk, hogy ez egy hatalmas összefüggő hálózat, bár ezt kínosan igyekeznek leplezni. Mindezek után nem meglepő, hogy az IFCN „függetlenül” kijelentette a Snopes oldalról, hogy csodálatosan objektív tényellenőrző munkát végeznek.

Az IFCN különböző továbbképzéseket is tart újságíróknak, amelyek nagyjából olyanok, mint a jogászoknak is tartott érzékenyítő képzések. A Breitbart és a Fox News (mindkettő konzervatív, ha már a tények függetlenségének vizsgálatánál tartunk) számolt be arról, hogy egy ilyen kurzuson a riportereknek azt javasolták, amikor iszlamista terrortámadásokról számolnak be, helyezzék „megfelelő kontextusba” az áldozatok számát, hasonlítsák össze azzal, évente hányan halnak meg maláriában, AIDS-ben és különböző betegségekben. Ennyi erővel hasonlítsák össze az almát a körtével…

2016 decemberében (az amerikai elnökválasztás után, amely Trump győzelmét hozta a liberálisok nagy fájdalmára) a Facebook bejelentette, hogy partnerségre lép az IFCN szervezettel annak érdekében, hogy a közösségi oldalra posztolt hírek tényszerűségét ellenőrizzék. Ezzel gyakorlatilag szívességet tettek a baloldalnak, hiszen ezek után bármilyen konzervatív, jobboldali tartalmaz cenzúrázhat az egyébként is balliberális irányelvekkel rendelkező techóriás. Ennyi erővel a gondolatrendőrséget is be lehetne vezetni; bár George Orwell 1984 című könyve (amely egyébiránt 1948-ban íródott) csak egy irodalmi mű, egyre inkább úgy látszik, hogy a liberálisok útmutatónak tekintik azt…

2019.02.04.

A Corriere dell’Umbria perugiai napilap január 31-én kelt beszámolója Lara Comi olasz európai parlamenti képviselőt idézi a jobboldali Forza Italia párt részéről, aki az Európai Parlament Brüsszelben tartott kis parlamentáris ülése alkalmával egyértelművé tette, hogy pártja álláspontja „Magyarországról közel áll Orbán Viktor miniszterelnökéhez”.

Az Il Giornale olasz konzervatív lap február 3-án a fiatal európai szuverenisták március 29-ére, Róma városába tervezett összejöveteléről ír, amelyen részt vesz többek között Matteo Salvini olasz kormányfőhelyettes és belügyminiszter, az Északi Liga elnöke, valamint Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés párt elnöke, korábbi államfőjelölt is. A fiatal szuverenisták összefogása a franciáktól és olaszoktól Skandinávián és Közép-Európán át akár egészen Putyin Egységes Oroszország pártjáig feddheti le Európa nemzeti konzervatív és nacionalista, bevándorlásellenes erőit. A jobboldali olasz napilap azt külön kiemeli beszámolójában, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártja, a Fidesz részére is érkezett meghívás a márciusi eseményen való részvételre. Az Il Giornale korábbi, január 27-én kelt cikkében hangsúlyozza, hogy Magyarország a Viminale (az olasz belügy helyileg a római Viminale téren található) által képviselt politikai vonallal azonos oldalon helyezkedik el, és az írás emlékeztet Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter korábbi nyilatkozatára is, amelyben a tárcavezető a Salvinihez való közelséget tette egyértelművé.

Január 28-án a Vesztyi orosz közszolgálati híroldal is beszámolt arról az amerikai sajtóvéleményről, amely szerint Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországa nem volt hajlandó „Washington kérésére” nyomást gyakorolni Moszkvára és Pekingre, azt is megmondva korábban amerikai diplomatáknak, hogy „Budapest semleges külpolitikát épít”. A cikk szerint Orbán Viktor továbbra is vonzza a kínai befektetőket az országba, és ő is ellenzi a NATO-együttműködést Kijevvel. Utóbbi kapcsán a fő érve – emlékeztet az orosz nyelvű oldal – az ukrán oktatási program, amely a nemzeti kisebbségek oktatását csak ukrán nyelven biztosítja.

A francia Le Point konzervatív heti hírmagazin cikkírója azon filozofálgat, hogy lehetséges-e az Unió törése, szakadása nélkül megvalósítani Orbán Viktor kormányfő ama törekvését, hogy a magyar vezetés a kereszténydemokratákat fokozatosan a bevándorlás elleni nacionalisták felé fordítsa. A január 25-i cikkben magát Orbánt is idézik: eszerint Magyarország célja az, hogy a migrációellenes erők többségbe kerüljenek az összes uniós intézményben. A május 26-án esedékes EP-választás ennek realitásával kapcsolatban adhat majd választ.

A Breitbart amerikai konzervatív hír- és véleményportál február 1-jén kelt cikke kiemeli: a magyar kormány szigorú kritikát fogalmazott meg az Európai Unió és az Európai Szocialisták vezetésével szemben, miután a magyar fél szerint a tömeges migrációt támogató Soros-hálózat parancsait követik politikájuk során. A portál idézi például Kovács Zoltánt, a magyar kormányzat nemzetközi szóvivőjét arról, hogy a legutóbbi határozataival – amelyek az NGO-k számára rendelkezésre álló uniós finanszírozást megháromszoroznák, ezzel a Soros-terv hatodik pontját valódi tartalommal megtöltve, s amelyek az illegális migránsok befogadását is a jogállamiság feltételei közé sorolnák, s nyíltan szankcionálnák az illegális migrációval szembeszegülő országokat – átlépte a vörös vonalat az Európai Parlament.

2019.01.31.

Számtalan függetlennek és objektívnek álcázott Soros-szervezetet lelepleztünk már, ezen jó szokásunkat folytatva ezúttal az International Crisis Group (Nemzetközi Válság Csoport, rövidítve: ICG) tevékenységét mutatjuk be. 

Ezt a nemzetközi, nonprofit NGO-t két éves előkészület után, Soros György anyagi segítségének köszönhetően tudták megalapítani 1995-ben. Erről a szervezet honlapján tesznek tanúbizonyságot, sőt megemlítik azt is, hogy 1996-ban a spekuláns 1 millió dolláros adományának köszönhetően tudták bővíteni hálózatukat, majd 2000-ben a szintén tőle kapott 2,5 millió dollár révén váltak globális szereplővé. Természetesen Soros azóta is intenzíven támogatja az ICG-t, hiszen jelentős befolyása van a szervezetben: gyakorlatilag annak indulásától kezdve az igazgatóság tagja. 2017-ben csatlakozott fia, Alexander Soros is, aki szintén nagy összeget adományozott és igazgatósági tag lett.

A szervezet székhelye napjainkban Brüsszelben van, de a világ öt kontinensén számtalan irodával és munkatárssal rendelkeznek. Céljuk az erőszakos konfliktusok megakadályozása, illetve megoldása helyszíni kutatások és tanácsadás útján. Közvetlen kapcsolatban vannak számos kormánnyal, multilaterális szervezetekkel, politikai döntéshozókkal és a médiával. Jól be vannak kötve, ugyanis a vezetőség és a munkatársak körében sok korábbi miniszterelnök, alkancellár, külügyminiszter és diplomata található. Pár példa a végeláthatatlanul hosszú listáról: 

- Carl Bildt: volt svéd miniszterelnök, Hillary Clinton kiszivárgott elektronikus levelezése alapján Soros őt javasolta 2011-ben mediátornak Albániába, amikor nyugtalanság uralkodott az országban.  

  • Sigmar Gabriel: Németország volt külügyminisztere és alkancellárja, a német Szociáldemokrata Párt korábbi elnöke. Izraeli látogatásakor külügyminiszterként nem a demokratikusan megválasztott miniszterelnökkel találkozott elsőként, hanem különböző, Soros által pénzelt Izrael-ellenes palesztin NGO-kkal. 
  • Emma Bonino: volt olasz külügyminiszter, korábbi humanitárius segélyezésért felelős uniós biztos. 

Az ICG elnöke jelenleg Robert Malley, végzettsége szerint jogász és politológus, az izraeli-palesztin konfliktus (Izrael-ellenes) szakértője. A szervezet vezetését nemrégiben vette át, méghozzá az Obama-kormányzatból igazolt át, ahol a Nemzeti BIztonsági Tanácsban dolgozott, 2015 óta Obama speciális tanácsadója volt az ISIS terrorszervezettel kapcsolatban. Munkája miatt kapcsolatot tart fenn Hamász terroristákkal is, de tudjuk jól, hogy ha valaki baloldali liberális, annak minden megengedett. 

A szervezet alelnöke Lord Mark Malloch-Brown báró, aki korábban miniszer volt 2007 és 2009 között az Egyesült Királyságban, valamint rövid ideig 2006-ban az ENSZ második embere volt főtitkárhelyettesként. Megfordult még ezen kívül a Világbanknál, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál, de szorosabban Soroshoz köthető szervezeteknél is: 1993-1994 tagja volt a Refugees International keretében felállított Soros Tanácsadó Bizottságnak, melynek célja a bosnyák helyzet rendezése volt. Ekkor ismerkedett meg a milliárdos spekulánssal, akivel később is baráti kapcsolatot ápolt, sőt: mikor az ENSZ-ben dolgozott, Soros egyik New York-i lakását bérelte. Megvan a kép, ahogy az öreg Gyuri bácsi megy begyűjteni a lakbért és közben adja az utasításokat, hogy minek hogyan kellene mennie az ENSZ-ben? Malloch-Brown csak egy példa az ENSZ-ből, de így már könnyebben érthető, hogyan került előtérbe a Migrációs Paktum is… A báró 2007-től abban a “megtiszteltetésben” is részesült (talán éppen korábbi szolgálataiért cserébe), hogy a Soros Alapítvány Menedzsment és a Nyílt Társadalom Intézet alelnökévé nevezték ki. Malloch-Brown és Soros barátságának legérdekesebb pontjára azonban egy 2013-ban kirobbant botrány kapcsán derült fény: az angol lordot beperelte egy izraeli milliárdos, Beny Steinmetz amiatt, hogy Malloch-Brown bizalmas információkat adott át Sorosnak, ami alapján Steinmetz cége ellen lejáratókampány indult. Ez alapján könnyen feltételezhető, hogy más ügyben is tájékoztatta Sorost, például ENSZ-es karrierjével összefüggésben…

Az ICG-t nem egyszer érte már kritika tevékenysége miatt; egyszer éppen egy másik Soros-szervezet részéről. 2013-ban ugyanis az ICG Thein Sein myanmari elnököt tüntette ki “A béke nyomában” díjával (In Pursuit of Peace Award), azonban az átadási ünnepség alatt a Human Rights Watch mint másik Soros-szervezet kiadta jelentését a Sein-adminisztráció etnikai tisztogatásairól. Néha még Soros bábjai sem tudják tökéletesen összehangolni a tevékenységüket…

Végül, de nem utolsósorban, az ICG egyik legérdekesebb ténykedésére hívnánk fel Olvasóink figyelmét. Ez a “válságkezelő” tanácsadó szervezet ugyanis olyan kríziseket segít megoldani és felszámolni, amit ők maguk indítanak el! Ez volt a helyzet legalábbis az “Arab Tavaszként” emlegetett 2011-es forradalomhullám esetében, amely végigsöpört az észak-afrikai iszlám országokon. Egyiptomban a lázadást egy Mohamed el-Baradei nevű - Nobel-békedíjas - ICG tag szította és vezette, több tüntetésen is beszédet mondott. A forradalmat követően Soros elkezdett egyiptomi NGO-kat támogatni, amelyek az alkotmány újraírásán munkálkodtak. lyen volt például egy politikai pártokon felüli mozgalom, amelyet el-Baradei részvételével alapítottak és célja az alkotmány elnökválasztásra vonatkozó részének felülvizsgálata, jobban mondva enhítése a “független” jelöltek indulásának egyszerűsítése céljából. Sőt, az emlegetett békedíjas úriember pártot is alapított az alkotmányreform céljából egy évvel a forradalom iránt. 2013-ban el-Baradei részt vett a demokratikusan megválasztott Morsi elnök elleni puccsban is, mint az ellenzék prominens alakja. Így viselkedik egy Nobel-békedíjas jogász?

Figyeljünk tehát oda, ha hazánkban vagy közvetlen környezetünkben krízist akarna megoldani az ICG…

2019.01.29.

Tűzfalcsoport - nemzetközi lapszemle


A milánói Il Giornale konzervatív napilap január 12-én azzal kapcsolatban közölt cikket, hogy Emma Bonino Soros-közeli radikális baloldali politikus, 2013–14 közötti olasz külügyminiszter ismét a politikai intézményeket támadta egy a Római Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén elmondott beszédében. A Sea Watch és a Sea Eye NGO-hajók fedélzetére került 49 bevándorló esetével foglalkozott, megjegyezve, hogy „volt 27 országunk”, az ügyet pedig „a kormányközi Európa szégyenének rekordjaként” emlegette. [Forrás: ITT]

A La Verità milánói konzervatív lap online kiadása január 15-én cikket közölt „Fubini anélkül védekezik, hogy megmagyarázta volna a kapcsolatát Sorossal” címmel. A Nyílt Társadalom Alapítványok európai felügyelőségében is helyet foglaló Corriera della Sera-főszerkesztőhelyettes, Federico Fubini – a korábban kipattant botrány vádjai szerint – rendre hamis információk alapján írja a pénzpiacokat is befolyásolni képes vezércikkeit többek között arról, hogy az Európai Bizottság mindenképpen kötelezettségszegési eljárást indít Olaszország ellen a költségvetés miatt. Ügyében harminc olasz szenátor fordult hivatalos beadvánnyal Giuseppe Conte kormányfőhöz ügyészségi vizsgálat megindításáért. [Forrás: ITT]

A Le Point francia jobboldali heti hírmagazin január 17-én érdekes beszélgetést közölt Alain Minc üzletemberrel, politikai tanácsadóval és esszéistával annak apropóján, hogy Minc januárban könyvet adott ki Voyage au centre du "système" (Utazás a rendszer középpontjába) címmel. A kötetben szó esik többek között Soros Györgyről, a Rothschildokról, a szabadkőművesekről, a Bilderberg-csoportról vagy éppen a média mára mindent átszövő hatalmáról. Minc az interjúban elmondja, hogy jól ismeri Sorost, hiszen egyik európai agytrösztjének alapítója is volt. Az elmúlt évek euróválságában jól láthatta az „állam nélküli államférfi” spekulációs gyakorlatát, miközben felvillant akár a közös valuta eltűnésének lehetősége is, s tudja azt is, hogy sokan hasznot húznak annak tényéből, ahogyan a gazdasági filozófus szavai megzavarják a piacokat. „Ez elfogadhatatlan skizofrénia – állítja a friss kötet szerzője. – De ahogy Soros öregszik, szeretném megőrizni annak emlékét, amit a keleti országokban tett a szabadságért, s elfelejteni azt az embert, aki önbeteljesítő próféciákat akart a gyakorlatba átvinni.” [Forrás: ITT]

A Handelsblatt német tőzsdei lap január 18-án kelt „A Kína-dilemma” című online cikkében felidézi többek között Soros György 2016-os szavait is. Az itt fedezeti alapkezelőként említett Soros a cikk emlékezete szerint pár éve még az Egyesült Államok pénzügyi válságával párhuzamosan látta Kína helyzetét. A növekedést Kínában Soros akkori véleménye szerint, Amerikához „hasonlóan a fenntarthatatlan hitelkibocsátás vezérli”. A lap úgy látja, hogy bár Soros György aggályai az ilyen „buborékok” miatt Kínában is indokoltak lehetnek, az elmúlt évek mégis azt jelzik, hogy a sokak által már régen belengetett válság mégsem jön, avagy Bert Rürup közgazdász szavaival: „A kínai kormány ügyessége hihetetlen.” [Forrás: ITT]

A Breitbart amerikai konzervatív hírportál „A cél Izrael: Soros György által finanszírozott csoportok vezetik a BDS-háborút a zsidó állam ellen” címmel január 21-én arról ír, hogy az antiszemita „Boycott, Divestment and Sanctions” (BDS) kampányt vezető és támogató szervezetek közül Izrael húsz szervezetet tett kitiltási listára januárban. A kampány célja Izrael állam delegitimálása, és a kitiltott szervezetek között hat amerikai – közöttük Soros György által támogatott – szervezet is van.  Az írás azt is felidézi: a Nyílt Társadalmi Alapítványok korábban meghekkelt e-mailjei közül több levélben is az a kitűzött cél szerepel, hogy „Izrael rasszista és demokráciaellenes politikáját a nemzetközi színtéren is kihívás elé állítsák”, befolyásolva az EU–Izrael kétoldalú tárgyalásokat is. [Forrás: ITT]

2019.01.28.

Nagyot mennek az utóbbi időben a balliberális fake news-gyárak Magyarországon. Miközben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a zsidógyűlöletet és a terroristákat Európába importáló baloldalt kimosdassák a gyalázatból, amit azok saját magukra kentek, úgy tűnik, hogy a nevezett médiatermékek nem látják a fától az erdőt.

Az Andy Vajnát még halálában is gyalázó, Soros által finanszírozott 444.hu-s úttörő csapat még arra is képes volt, hogy az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát meghirdető, Izraellel pedig soha nem látott baráti, szövetségesi viszonyt kiépítő Fidesz, annak Holokauszt Emléknapra kiadott közleményét Soros György arcával illusztrálja. Ezzel is azt sugallva, hogy aki Soros György tevékenységét bírálni merészeli, az a 444.hu hirtelen hülye propagandistái szerint antiszemita.

Az Index sem szeretne lemaradni a versenyben. Szerintük az antiszemitizmus-áthárító program nem működik jól, erre pedig a Holokauszt-emléknapra rászervezett Horthy-emlékmise és a Figyelő vitatott címlapja is utal. Ezek a lap szerint a Fideszre vetnek horogkereszt alakú árnyékot.

Ha már árnyékok…

Olvasónktól kaptunk egy fotót, amin nehezen kivehetően ugyan, de látni lehet egy horogkeresztre hasonlító ábrát a legutóbbi nagy baloldali (legalább harmincan voltak) tüntetésen. Olvasónk jelezte, hogy hasonlót utoljára Nyugat-Európában látott, ahol a normalitás és a keresztény értékek ellen szövetkező baloldal a legváltozatosabb útszéli gyűlölködőket is integrálja magába.

Miután alaposabban utánanéztünk a dolognak, több élő közvetítésből is vágtunk ki képeket, amelyeken világosan látszik, hogy a horogkereszt árnyéka nem a Fideszre, hanem a Jobbik és a baloldal összefogására vet ma árnyékot.

2019.01.25.

Davosban zajlik a Világgazdasági Fórum, ahol Soros György, a bevándorláspárti tőzsdespekuláns ismét felszólalt, sőt brüsszeli bürokratákkal is találkozott. Természetesen a találkozó tényén kívül semmi mást nem tudni. Soros nem először szólalt fel Davosban, tavaly például arról beszélt, hogy Európának többet kellene befektetnie Afrikában. A humanitárius álca persze nem szolgál mást, mint a spekuláns afrikai érdekeltségeinek további erősítését, amelyet korábban részletesen feltártunk.

Mivel Európa meglepő módon feltételekhez, így a migráció lassításához köti a befektetéseit, úgy tűnik, Soros Kínában látja a megoldás kulcsát, így információink szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány afrikai gazdasági vezetők képzését támogatja Kínában.

A végső cél a korlátlan afrikai gazdasági és politikai befolyás. A módszere egyébként döbbenetesen sablonszerű. A kínai vezetést támadja, a demokrácia és a nyílt társadalom jegyében, közben feltelezhetően a kínai cégek afrikai befektetéseiből hasznot húzhat.

A milliárdos most egy zárt vacsorán beszélt, ahol azt mondta, Kína precendens nélküli dolgot csinál a kibermegfigyelő rendszerrel, ami tökéletesen alárendeli az egyéni szabadságot a pártállamnak. Ugyan ez még nem működik tökéletesen, de szerinte az út már látszik.

Bizonyítékképpen tekintsük át Kínai eddigi, döbbenetes mértékű befektetéseit Afrikában. Nem csoda, hogy ennyi pénz esetében Soros is megjelenik a játékban.

Kína befektetései Afrikában

  1. Bevezető tények
  • Kína kereskedelmi volumene Afrikában a 1990-es évek végétől 2017-ig elérte a 170 milliárd amerikai dollárt (146,4 milliárd eurót), ami évi tízmilliárd dollár gazdasági volumennek felel meg
  • Kína az Egyesült Államokat és az egykori gyarmatosító nagyhatalom Franciaországot megelőzve ma már a legfontosabb kereskedelmi partnere Afrikának (Amerikát 2009-ben előzte meg)
  • Kína kereskedelme Afrikával 2014-ben még csak a globális összes kereskedelem 5 százalékát adta – Kína és Afrika együtt a világnépesség 35 százalékát adja, vagyis van még potenciál
  1. Főbb fejlesztési és gazdasági területek
  2. Technikai infrastruktúra, közlekedéshálózat:
  • Kína a következő három esztendőben (2019–2021) összesen 60 milliárd dollár értékben kíván befektetéseket tenni Afrikában (ennek tényét Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke 2018. szeptember elején a Kína–Afrika Fórumon jelentette be)
  • Kína Afrika-szerte szerepet vállal kormányzati épületek, futballstadionok, vasutak, repülőterek, laktanyák és finomítók üzemeltetésében
  • Kína megépített 5000 kilométernyi vasutat és hasonló hosszan utakat, továbbá 14 repülőteret, tíz kikötőt, 34 erőművet és összesen 800 ezer fő befogadóképességgel számos stadiont
  • Zambiában, Etiópiában, Gabonban, Kamerunban és Ghánában a gátak kínai gazdasági segítséggel épültek
  • az infrastruktúra-építési programoknál még az a jellemző, hogy azokat kínai cégek hajtják végre, és kínai munkások dolgoznak a helyi cégek és a lakosok helyett (a kínai Kereskedelmi Minisztérium jelentései szerint 2015-ben a kínai cégek 50 milliárd dollárnyi munkálat kivitelezésére szerződtek Afrikában)
  • Afrikában a közvetlen kínai befektetések 27 százaléka az építőipar szektorához kapcsolódik
  1. Agrárképzés, vidékfejlesztés:
  • az agrárium területén Kína 22 oktató-előadó és demonstrációs centrumot hozott létre, ehhez több mint 10 ezer oktatószakembert küldött Afrikába, hogy megosszák tudásukat, több száz képzést és tanfolyamot szervezve
  • jelentősek a kínai földvásárlások is: a China Africa Research Initiative (CARI) kutatásának 2016-is adatai szerint a kínaiak közel 253 ezer hektár földterületet szereztek meg, elsősorban Kamerunban – a kutatás ugyanakkor azt is megállapította, hogy a kínai földvásárlás folyamata lelassult az utóbbi években (alapvetően termelési beruházásokról van szó)
  1. Orvoslás, egészségügy:
  • egészségügyi területen is aktív Kína: eddig összesen 68 maláriakezelő központot és több mint 200 orvosi segélyszolgálatot állított fel – 1963 óta Kína 42 orvosi csapatot küldött a kontinensre, amelyek 40 országban 18 ezer embert kezeltek
  • a nyugat-afrikai Ebola-járvány (2013–16) menedzseléséhez Kína 120 millió dollár értékű pénzügyi, technikai, anyagi- és emberierőforrás-támogatást nyújtott (pl. charter repülőjárattal mobil laboratórium elszállítása Sierra Leonéba, százágyas kórházközpont létrehozása Libériában stb.)
  • Elefántcsontparton, Gagnoa városában stratégiai kórházat létesítettek mintegy 50 ezer helyi lakos orvosi ellátásának segítése céljából (a kínai egészségügyi beruházás összértéke elérte a 4 millió dollárt)
  1. Urbanizációs fejlesztések – városok létrehozása, fenntartása:
  • Afrikában a kínai befektetők városokat is finanszíroznak, például Angolában egy egész várost épített fel a China International Trust and Investment Corporation nevű állami befektetőtársaság Luandától, az ország fővárosától 30 kilométer távolságra, összesen közel 9 négyzetkilométer nagyságú területen, ahol a tervek szerint 750 bérház mintegy 200 ezer lakos számára biztosít majd helyet
  • Dél-Afrikában a Shanghai Zendai Group „Afrika New Yorkját” tervezi, amit a következő 15 évben nyolc milliárd dollárból kíván felépíteni a johannesburgi gazdasági metropolisz közelében, 200 ezer új munkahelyet teremtve
  • Marokkó és a kínai Haite csoport között 2016-ban megállapodás született egy 300 ezer fő (alkalmazottak) befogadására alkalmas iparváros felépítéséről Tangiers, az ország ötödik legnagyobb városa közelében
  1. Energiaszektor – lelőhelyfeltáró tevékenység, bányászat:
  • az olajimport Afrikából (elsősorban Angolából, Nigériából és Szudánból) Kína teljes nyersolajimportjának 20 (más források szerint 30) százalékát teszi ki
  • a kínaiak új olaj- és gázlelőhelyeket fedeztek fel olyan országokban, mint Uganda, Ghána, Mozambik és Tanzánia – de olaj- és gázmezők feltárását tervezik Maliban, Sierra Leonéban és Kenyában is
  • Afrikában a kínai közvetlen befektetések 28 százaléka a bányászathoz kapcsolódik
  1. A gyártótevékenység földrajzi áthelyezésének kérdése:
  • Afrikában már 3200 kínai vállalat rendelkezik fiókteleppel
  • a világ „gyártóközpontja” egyelőre a dél-ázsiai térség (és Európa) marad, a kínaiak legalábbis részben saját maguknak teremtenek munkahelyet Afrikában, bizonyos stratégiai területeken (pl. az egészségügyben, agrárszektorban) hangsúlyt helyeznek a tudástranszferre is
  • az infrastruktúra-építést kínai cégek végzik, és a pekingi egyetem új strukturális gazdaságtannal foglalkozó központjának (kínai vállalatok véleményét megkérdező) kutatása szerint a felmérésben résztvevő, 62 külföldi befektetésben érdekelt kínai cégből csak kettő nevezte meg Afrikát kívánatos desztinációként
  1. Hitelnyújtás, hitelek visszafizetése:
  • Kína kétféle módon nyújt hiteleket Afrikának: kamatmentes hitelekkel és alacsony kamatozású kölcsönökkel (utóbbiaknál az éves kamatláb 2 százalék)
  • Kína 2018 márciusában bejelentette, hogy eltekint több mint húsz afrikai ország kamatmentes kölcsönének visszafizetéséről
  • ennek a ténynek tőkepiaci értelemben nem ellentmondva, a következő három évre tervezett 60 milliárd dolláros kínai befektetés jelentős része is kölcsön: a kamatlábak lejárata (a hiteltartozások huzamgörbéje) Kína befektetési és beruházási döntéseinek alapja, és a piac várakozásait is tükrözi

III. Összegzés

  • Kína afrikai befektetéseinek fő mozgató oka, hogy általuk is fűtsék a kínai gazdaságot: Kína most a legfontosabb feltörekvő piaci országnak számít a közel azonos népességű India mellett, növekedésének fenntartása létérdek, hiszen a kínai gazdaság „jólléte”, vagyis megfelelő iramú fejlődése egyre jelentősebb hatást gyakorol a világpiacokra
  • a terjeszkedésnek a gazdasági okokon túl politikai motivációi is vannak, vagyis Kína szeretné kiterjeszteni geopolitikai befolyását, ezt már jól tükrözik extenzív ágazati beruházásai is

nagy kérdés, hogy Afrika egy része a korábbi ázsiai fejlődés útjára tud-e majd lépni pl. Kína segítségével, vagy a demográfiai robbanás és a földrajzi, környezeti változások és a mindezzel összefüggésben alakuló gazdasági helyzet reménytelensége miatt mind többen kényszerülnek elhagyni szülő- és lakóhelyüket az évszázad végére 4 milliárd fősre duzzadó kontinensen

2019.01.21.

1. Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvényén nyílt politikai szerepvállalásra buzdítja a magyar bírókat.
2. Miközben a magyar bírósági rendszert élesen támadják az Európai Unióból, egy rendkívül érdekes kettős mércét fedeztünk fel a bírálatok tanulmányozása kapcsán.
3. Mivel a jogászi hivatásrenden belül ők sem tétlenkednek, a 444.hu és a HVG módszerét átvéve, most mi is közlünk egy listát az aktív sorosista, illetve balliberális jogászokról.

1. Folytatódik a zavarkeltés: ezúttal az MTA rendezvényén tüzelték a bírókat 

Kis híján “forradalmi gyűléssé” változott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvénye november végén - jegyezte meg ironikusan a Tűzfalcsoport egyik informátora, miközben a holland nagykövetség támogatásával tető alá hozott “Models of Judical Administration”, azaz “A bírósági igazgatás modelljei” című műhelybeszélgetésről osztotta meg velünk tapasztalatait.  

Mint mondta: a hallgatóság soraiban többek között feltűnt az egyik “ellenzéki jogászceleb”, Fleck Zoltán, aki – mint tudjuk róla – bármikor képes írásban és szóban, akár még angolul is eltemetni a magyar jogállamiságot, ha erre igény mutatkozik. 

De föltűnt az MTA estjén Takács Péter is. Ő kevésbé futtatott szereplője a magyarországi tudományos életnek, éppen ezért szeretnénk felhívni a figyelmet arra a nagyszerű, az MTA gondozásában megjelent tanulmányára, amelyben a magyar állam elnevezésének elemzése közben kimutatja, hogy a “2010-ben hatalmat szerzett [érted, nem megválasztott, hanem hatalmat szerzett! – a szerk.] elit”, azért keresztelte át a Magyar Köztársaságot Magyarországra, mert ezzel is jelezni kívánta, hogy a 2010 előtti nyitott demokrácia helyett egy populista, tekintélyelvű rendszert kíván kiépíteni - ami kb. 2014-re sikerült is neki. 

S nyilván az érintettség okán tettette tiszteletét az Országos Bírói Tanács (OBT) két rendszerkritikus tagja, Vadász Viktor és Matusik Tamás a minikonferencián. A rendezvény apropóját ugyanis Bencze Mátyás és Kovács Ágnes közös tanulmányának megjelenése adta, amelyben a bírósági igazgatás jelenlegi rendszerét kritizálják - de ez most majdnem teljesen érdektelen a számunkra. 

Sokkal inkább figyelemre méltó ugyanis az, amit a dolgozat bemutatását követő pódiumbeszélgetésre meginvitált holland jogtudor, az utrechti egyetem professzora, Philip Langbroek művelt november 26-án. 

Langbroek, aki éveken át dolgozott az Európa Tanács (ET) Igazságszolgáltatás Hatékonyságának Értékelésével Foglalkozó Bizottsága (CEPEJ) mellett, most forrásunk szerint arra ragadtatta magát, hogy lényegében nyílt politikai szerepvállalásra buzdítsa a magyar bírókat. Azzal érvelt, hogy az ellenzéki pártok gyengék, többé már nem tudják megvédeni az igazságszolgáltatás függetlenségét, a bíróknak tehát a sarkukra kell állniuk. De - fűzte hozzá nyugtatólag - nincsenek egyedül, mert külföldön már most számos támogatójuk van, s személy szerint ő maga is kész széles körű kapcsolatrendszerét mobilizálni.  

Vagyis a rendszerkritikus bíróknak nincs más dolguk, mint nemzetközi szinteken indítani támadást az ország ellen. Erre később Vadász Viktor annyiban ráerősített, hogy hallgatói hozzászólásában kifejtette: a magyar bíró uniós bíró is, ezért az uniónak is lehet beleszólása abba, mi történik Magyarországon. 

Érdemes felidézni, hogy nyáron épp az OBT meghívására érkezett Magyarországra egy másik nemzetközi szervezet, az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózatának (ENCJ) delegációja, amit a tömörülés elnökeként Langbroek honfitársa, Kees Sterk vezetett. Ők ketten valószínűleg ismerik egymást. A CEPEJ és az ENCJ pedig számos ügyben együttműködnek, de külön-külön is jelentős befolyással bírnak az ET-nél épp úgy, mint Brüsszelben. 

Az ellenzéki sajtó akkor azt bizonygatta, hogy Sterkék csak egy tiszteletkört tesznek Magyarországon, mivel az OBT, mint tagszervezet, udvariassági látogatásra hívta őket. Ugyanakkor az ENCJ képviselőit igazságügyi források szerint szinte kizárólag csak a közigazgatási bíráskodás reformja és az Országos Bírósági Hivatal, valamint az OBT közötti vita érdekelte. 

Ezek után érdekes, bár nyilván csak a véletlen műve, hogy éppen az ET emberi jogi biztosa szólította fel a napokban arra Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságok átalakításáról szóló törvényt.

2. Csak a magyar bírósági rendszer szúrja a strasbourg-i és brüsszeli szemeket

 Dunja Mijatović, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa pénteken Strasbourgból felszólította Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét, hogy ne írja alá a közigazgatási bíráskodás hagyományos modelljének helyreállításáról szóló törvényt, mert az...

De nem. Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, ki is az a Dunja Mijatović?! 

Nos, Mijatović asszony Jugoszláviában született, s gyökértelenségét (vagy, ha eufemizálni szeretnénk: “nemzetfelettiségét”) mi sem jellemzi jobban, minthogy a Wikipédia-oldala szerint anyanyelvének a "szerbhorvát", más életrajza szerint pedig a "bosnyákszerbhorvát" nyelvet tekinti. Tito marsall eme büszkesége amúgy végzettségét tekintve médiajogász, s 2010-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjévé választották. 

E poszton egy ismerősét, a magyarországi Soros Alapítvány veteránját, az ex-SZDSZ-es Haraszti Miklóst váltotta, aki nem mellesleg a CEU vendég professzora is volt. Haraszti és Mijatović azóta hol felváltva, hol kéz a kézben támadják a magyar kormányt. 

A jugó partizán hat évnyi sajtószabadság-védés és egy kis szünet után az idei év elején került az ET emberi jogi biztosságának élére. Az intézmény történetét áttekintve úgy tűnik, a biztosi cím elnyerésének alapfeltétele a Soros Györggyel ápolt jó, de legalábbis elvtársi viszony. Mijatović és elődeinek múltjában ugyanis, mint azt alább láthatjuk, a tőzsdespekuláns jelenti a közös pontot: 

  • Dunja Mijatović (2018-2024), a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által szponzorált openDemocracy platform tagja; 
  • Nils Muižnieks (2012-2018), a lettországi Soros Alapítvány egykori programigazgatója; 
  • Thomas Hammarberg (2006-2012), az Amnesty International volt főtitkára; 
  • és Álvaro Gil-Robles (1999-2006), aki különböző szervezetek képviseletében dolgozott együtt az OSF-vel hálózatával. 

Szóval, ott hagytuk abba, hogy az ET emberi jogi biztosa arra akarja utasítani Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, mert szerinte az veszélybe sodorná a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Mijatović megítélése szerint ugyanis a jogszabály hatálybalépésével “az igazságügyi miniszternek erős befolyása lenne a közigazgatási bíróságok felett.” 

Az állításnak annyi köze van a valósághoz, mint a nevében Magyar Helsinki Bizottságnak a magyarsághoz: nagyjából semmi. 

A törvény ugyanis a közigazgatási bírók kiválasztását alapvetően a közigazgatási bíróságok képviselőiből felálló tanács hatáskörébe utalja, a tárcavezető csak kinevezi a bírókat, az ítélkezésbe pedig semmilyen szinten nem folyhat bele, hiszen a bírókat ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben senki sem utasíthatja semmire. 

A másik probléma Mijatović és a közigazgatási reform valamennyi kritikusának vádaskodásával az, hogy a miniszteriális igazgatás egyáltalán nem példa nélküli az Európai Unióban, ahogy a közvetlen politikai befolyásolás sem. 

Lássunk néhány példát, hogyan nevezik ki a bírákat a demokratikus világ élcsapatához tartozó államokban!  

A honi “félfasiszta diktatúrával” szemben például a “szabad” Németország nem ismer olyat, sem hasonlót, mint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT). A szövetségi bírákat ezek helyett a 16 tartomány igazságügyi minisztereiből és a szövetségi parlament, a Bundestag 16 küldöttéből álló választási bizottság (Richterwahlausschluss) választja ki, formális kinevezésük pedig a szövetségi elnök (Bundespräsident) hatáskörébe tartozik. 

Macron Franciaországában (Liberté, égalité, fraternité! - ugye? Haha-ha!) a bírókiválasztás a Bírósági Főtanács (Conseil Supérieur de la Magistrature) kezében van, a kinevezés a köztársasági elnökéében. 

Ami az előbbit illeti, az természetesen egy nagyon öntudatos és nagyon független szervezet. Tagsága hét bíróból (valójában hat bíróból és egy államügyészből) és nyolc külsős, de mindenre elszánt demokratából áll, köztük a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés (l'Assemblée nationale) és a szenátus elnökeinek két-két személyes kinevezettjével, az Államtanács (Conseil d’État) egyik tanácsosával és az ügyvédi kamara képviselőjével - túlnyomórészt tehát inkább a politikához, közvetve-közvetlenül az elnökhöz köthető személyekkel. 

A liberális Hollandiában mindmáig királyi dekrétummal nevezik ki a bírákat. Hogy mennyire függetlenül, demokratikusan, a nyugati normáknak megfelelően, arról inkább a Holland Igazságszolgáltatási Társaság (Nederlandse Vereiniging voor Rechtspraak), egy haladó szellemű jogászokat tömörítő szervezet véleményét idézzük: 

“We do have a judicial council in the Netherlands but it does not have a decisive role in the appointment process. In addition, this judicial council does not meet the standards of the European commission. It is not independent and members are not elected by the judges.” 

Vagyis magyarul: 

“Hollandiában van ugyan egy bírósági tanács, de annak nincs döntő szerepe a kinevezési eljárásban. Ráadásul, ez a bírói tanács nem felel meg az Európai Bizottság standardjainak. Nem független és a tagjait nem a bírók választják.”  

Kerestük a fentiekre tekintettel, Dunja Mijatović, meg az uniós nagyágyúk ukázait, amelyekben arra szólítják fel a francia, német vagy holland elnököt, kancellárt, királyt vagy miniszterelnököt, hogy ne veszélyeztessék tovább a bírói függetlenséget, az igazságszolgáltatás pártatlanságát, és alkossanak mihamarabb az “európai értékekkel összhangban álló” törvényeket, de hiába... 

Tudjuk jól, persze, amit már a rómaiak is tudtak: Quod licet Iovi, non licet bovi. (am.: Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.) A birodalmak már csak így működnek.

3. Szakmai szégyenpad - íme a lista, amire sokan vártak már

Jelen pontban a 444.hu egyik cikksorozatának (ITT és ITT) első részét tudjuk idézni. „Különös hely Magyarország, ahol a mindenkori hatalom elleni lázadásnak, és a mindenkori hatalom - hazai és idegen - kiszolgálásának egyaránt nagy hagyományai vannak. A bátor hősöket nemzeti ünnepeinken szoktuk ünnepelni, a gerinctelen, szolgalelkű, pedálozó sorosista, balliberális, ellenzéki nyálgépeket viszont most fogjuk. A 444 Tűzfalcsoport az itt szereplők helyett is szégyenkezve, de büszkén mutatja be a 30 legszervilisebb magyart nemzetünk szégyeneit.

A lista összeállítását a szerkesztőségben parázs vita előzte meg. Hosszas ordibálás volt például arról, hogy mi a különbség a hűséges sorosista, balliberális, ellenzéki talpnyaló és az opportunista féreg közt, és hogy az utóbbi állatfajnak is van-e helye ezen a listán. Aztán arról is vitatkoztunk, hogy csak az igazán nagy halakkal foglalkozzunk csak, vagy menjünk le egészen mikroszintre is. És hogy ha valaki nyilvánvalóan diliflepnis, az lehet-e egyben szervilis is.”

Ellenzéki-ügyvédek szárnyalása: a pikszis jó, a pikszis különleges

A balliberális HVG online felülete 2018. január 19. egy olyan cikket jelentetett meg állítólagos kormányközi ügyvédekről, amely „a legtragikusabb történelmi korszakokra emlékeztető „listázás” a tudomány, oktatás képviselőit követően az ügyvédi kart is utolérte” – jelentett ki Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

Valójában a fenti idézet pontos, azonban nem erre a listázásra reagált ezzel Gyárfás Tamás korábbi ügyvédje. A HVG listázása nem érdekelte Bánátit.

dr. Nehéz-Posony Márton

Dr. Nehéz-Posony Márton

Dr. Nehéz-Posony Márton a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett jogi diplomát 2000-ben, és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara adótanácsadó képzését is elvégezte. 2004 óta tevékenykedik a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda ügyvédjeként (édesapja, a szintén ismert védőügyvéd Nehéz-Posony István abban az évben elhunyt). A közösségi oldalán és a baloldal sajtóban előszeretettel politizáló ügyvéd többek között a most Fidesz-frakcióvezető politikust, a 2010–18 között józsefvárosi polgármester (egyébként családos ember) Kocsis Mátét lemelegező Ungár Klárát is védte. A MÚOSZ újságírószövetség jogászaként – az elmúlt nyolc évben – számos alkalommal temette már el a magyar sajtószabadságot. Nehéz-Posony egyébként kiváló aduász a magyar igazságszolgáltatás közelébe férkőzött Soros-hálózat céljaihoz: a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik hírlevelének tanúsága szerint ugyanis – a BÜK elnökségi tagjaként – azért emelt szót a közgyűlésen, hogy a budapesti kamara sokkal határozottabb állásfoglalásokat tegyen „a jogállamot érintő közpolitikai kérdésekben”.

A BÜK Nehéz-Pozsony Mártonnal az élen „nagytestvérezésbe” kezdett 2017 elején, mivel „a napi sajtóban” megjelentek szerint a hatóságok „egyes ügyvédi irodák egészét titkos információszerzés céljából megfigyelés alá vonták”. Sajátos jogi kultúrájáról és a jogbiztonság, jogállam eszméihez fűződő viszonyáról sokat elárul az is, hogy 2015 őszén, a migrációs ostromállapot heteiben nyílt levelet írt alá arról, hogy „a jog eszközeivel nem lehet megoldani a menekülthelyzetet”. A keresztény szokásokat és hitelveket közösségi posztjaiban gyakran gúnyoló, gyalázó celebügyvédtől azonban ilyen intellektuális szellemességek is kitelnek: „Nagy Imre Soros-ügynök volt, ez teljesen nyilvánvaló” vagy „Kötcse, hol zsírjaink domborulnak”, de a hazai baloldal kedvelt fiskálisa még egy soros (folyószámos) iktatókönyvet meglátva is Facebook-bejegyzésben tud derülni nagyokat

dr. Dénes Balázs

dr. Dénes Balázs

Dénes Balázs 2017 januárja óta a Civil Liberties Union for Europe (Európai Szabadságjogi Unió) nevű Soros-közeli, emberi jogi watchdog szervezet vezetője, korábban – 2004 és 2012 között – a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke. 1998-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2003–2004-ben a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa volt. Huszonkilenc évesen lett a TASZ elnöke, s e megbízatását követően, 2013-tól négy évig az Open Society Foundations projektigazgatója volt.  2018 márciusában egy izraeli lap megírta róla, hogy egy magánbeszélgetésen készült hangfelvétel tanúsága szerint Dénes egy német társadalomkutató-tanácsadó szervezettel készült találkozóra azért, hogy elmagyarázza nekik, miként léphetnek majd föl a magyar civiltörvény ellen. A legutóbbi tüntetéseket és rendbontásokat bátorító Dénesék ernyőszervezete amúgy adózási okokból Berlinben rezideál, a hatékony uniós lobbi érdekében pedig Brüsszelben is fenntartanak egy irodát, s a budapesti szervezkedés támogatása mellett már gőzerővel készülnek a 2019. májusi EP-választásokra.

dr. Sánta Szabolcs Miklós

Sánta Szabolcs Miklós

Dr. Sánta Szabolcs Miklós, aki nemrégiben az ellenzéki sajtónak igyekezett modellezni – persze nem az előírásosan zajló, jogi processzus pontos megértetésének szándékával – Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő menedékkérelmi eljárását, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 2007-ben. Ezt követően egy először gazdasági területtel, később pedig elsősorban kábítószeres bűncselekményekkel foglalkozó irodában tevékenykedik ügyvédjelöltként, 2012-től pedig ügyvédként. 2008-tól a TASZ munkatársa volt, e minőségében Sánta Szabolcs Miklós védte például azt az olasz melegjogi aktivistát, aki még 2014-ben a melegfelvonuláson papnak öltözve, pénisszel díszített árpádsávos Nagy-Magyarország képpel jelent meg egy kamionon – az olasz férfi orrát ugyanis ezt követően a nyílt utcán eltörték.

Sánta Szabolcs Miklós most már a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, s ő is beállt azok közé, akik szerint hazánkban csúcsra járatják a diktatúrát: büntetőügyi előkészítő eljárásban ugyanis „2018. júliustól már gyanú nélkül is nyomozhatnak, megfigyelhetnek a hatóságok” – ahogy az ellenzéki ügyvédet megszólaltató egyik balliberális portál már cikke hosszadalmas címében megfogalmazta. Ő ráadásul a leghűségesebb Facebook-követőnk, amire büszkék vagyunk.

A politikusbűnözők prókátora: dr. Sándor Zsuzsa ex-bírónő

dr. Sándor Zsuzsa

Politikai megrendelésről delirált nemrégiben a vörösiszap-per kapcsán „régi kedvencünk” Sándor Zsuzsa volt ügyész, volt köztisztviselő, volt büntetőbíró, volt szóvivő, “kényszernyugdíjas”, újságíró, blogger, a Helsinki Bizottság egyik reklámarca, valamint az MSZP-s politikusbűnözők fogadatlan prókátora (és ki tudja mi minden más még) az Atv egyik műsorában. Sándor lényegét tekintve arról beszélt, hogy a vádlottak derék emberek mind, csak hát ugye a fideszes befolyás, meg a kormány odahatása miatt kellettek a bűnbakok, és ők lettek azok, a szerencsétlenek...  

Sándor Zsuzsa portré következik. 

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt. Bíró voltam, amíg hagyták. Ügyvéd lehetnék, de nem leszek” - ezekkel a szavakkal mutatkozott be Google+ névjegyében Sándor Zsuzsa, nem sokkal lejjebb pedig azt olvashatjuk: “Ki mint él, úgy ítél”. 

Sándor 1948-ban született. Jogásznak tanult, majd az egyetem elvégzése után, 1973-ban lépett ügyészi pályára.  

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt” - vallotta, mint láttuk, s hogy meddig volt az? Nyilatkozataiból kirajzolódó életrajza szerint 17 éven át lépdelt fölfelé a ranglétrán, egészen a Legfelsőbb Ügyészségig, majd elközelgett a rendszerváltozás, s vele valamiért a felismerés: többé nem az; hiába a demokratikus kibontakozás, az MSZMP minden területen érvényesülő befolyásának csökkenése, a függetlenség és a jogállamiság előszele - a vádat, az államot képviselni Sándor Zsuzsának csak 1989-ig volt érdemes.  

Az igazsághoz hozzá tartozik: állítása szerint azért lépett ki az ügyészi karból, mert megtudta, miként bántak el Mansfeld Péterrel 1956 után. Lehet. Bár az őszinteségét némileg megkérdőjelezi, hogy továbbra is állami szolgálatban maradt: a Pénzügyminisztérium APEH-felügyeleti osztályán dolgozott. A rendszerváltozás után férjével egy kis időre a neomarxizmus nyugat-európai fellegvárába, Frankfurtba tették át székhelyüket, ahonnan 1992-ben tért vissza, hogy a Fővárosi Bíróságon felvegye a bírói talárt. 

“Bíró voltam, amíg hagyták” - írta, s ezzel nyilvánvalóan arra akart utalni, hogy a 2010-ben felálló Orbán-kormány és a fideszes kétharmad ellehetetlenítette, “kényszernyugdíjazta”. Igen, ám... A hvg archívuma megőrzött egy interjút, amit 2006-ban készítettek vele. A szerint 2004-ben önként vonult vissza az ítélkezéstől, s bár formálisan bíró maradt, de attól kezdve nem tárgyalt, csak a szóvivői teendők ellátására koncentrált. Ez meglehetősen kényelmes helyzetbe hozhatta, hiszen megszabadulhatott a bírói munka minden nyűgétől, ugyanakkor tovább élvezhette annak előnyeit - “amíg hagyták” neki. 

Sándor Zsuzsa, így érthetően rosszul viselte, hogy 2012-ben nyugdíjba kellett vonulnia, s az élére állt a hivatalukat és befolyásukat vesztett, a kommunista érában szocializálódott exbírótársainak. Partnerre, szoros szövetségesre a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által támogatott Helsinki Bizottságban talált; a liberális jogvédőkkel egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig vitték az ügyet, amely persze ebben az eljárásban is az Orbán-kormány ellen döntött. 

Ekkoriban lett Sándorból az ellenzéki holdudvar meghatározó tagja. Először csak a - minő szerénység! - Jog-Ász címmel indított blogján ekézte a rendszert. Aztán jöttek az interjúk az országos lapokban, tv műsorokban, szakértőként keresték, s terjesztették szavait a balliberális médiumok. Szerzője lett a 24.hu-nak, a Vasárnapi Híreknek, a Pesti Bulvárnak, a zoom.hu-nak, és előszeretettel osztja meg jegyzeteit például az erzsébetvárosi MSZP alapszervezet. 

S mindeközben, bár azt írta: “Ügyvéd lehetnék, de nem leszek”, nyilvánosan a védelmébe vette Hagyó Miklóst, Hunvald Györgyöt, a sukorói svindli vádlottjai, Czeglédy Csabát, a MAL Zrt. vezetőit stb. Másfelől “különös érzékenységet” mutat a magyar nemzet iránt, aminek olykor tanújelét is adja – mint például az egyik blogposztja címében: “Magyar seggbe magyar lóf@szt!" 

Ezek után érdemes egészen hátborzongató a fent idézett utolsó állítás: “Ki mint él, úgy ítél”. 

Érdemes komolyan elgondolkodni rajta, és azon, amit eddig a bírói függetlenségről hittünk - vagy legalább hinni szerettünk volna.

Folytatjuk…

2019.01.14.

Mától rendszeresen nemzetközi lapszemlékkel is jelentkezik a Tűzfalcsoport!


Az Il Giornale olasz konzervatív lap a Milliós eső Olaszország felett: itt van, aki Soros pénzét kapja című, 2018. december 20-án megjelent cikkében a Soros-féle NGO-k 2017-es finanszírozását elemzi röviden. A cikkben az áll, hogy Soros a szervezetein keresztül 2,1 millió dollárt fizetett ki, és a pénzelt kezdeményezések alapvetően a migráció támogatására, az emberi jogokra és az információs területre koncentrálnak. Az Open Society által biztosított adatok alapján – írja a lap – a pénz 52 százaléka egyenlőséggel és diszkriminációellenes küzdelemmel foglalkozó projektekre ment el, míg a támogatás 22 százaléka a gazdasági progresszió támogatására, 14 százaléka emberjogi intézményekhez, 6-6 százalék pedig az információs szektornak, illetve a „demokratikus gyakorlatok” támogatására jutott. A lap szerint nehéz pontosan megszerezni minden, a pénzből részesült szervezet nevét, de például az Olasz Menekültügyi Tanács 2016-ban két „adományt” is kapott 100 ezer 259 dollár, illetve 24 ezer 500 dollár értékben.  De finanszírozta Soros alapítványa az Arcigay olasz melegjogi egyesületet vagy a roma és szinti cigányokat támogató Associazione 21 Luglio (Július 21. Egyesület) nevű szervezetet is összesen 150 ezer, illetve 25 ezer dollár értékben. Végül vannak azok az egyesületek, nonprofit szervezetek és nem kormányzati szervezetek, amelyek „együttműködnek” (esetükben már nem tüntette fel a Soros-alapítvány az adományok összegét). Ilyenek például: a Refugees Welcome Italy, a Diritto di Sapere (A jog tudni) vagy az interkulturális centrumként működő Officine Gomitoli.

Az Il Giornale október 26-én megjelent Az orosz parlament betiltja Soros NGO-ját című cikkében arról ír, hogy nyugati szervezetek tiltakoznak amiatt, hogy az orosz Duma „feketelistát” alkotott.  Oroszországban ugyanis a parlament elrendelte az ország belső ügyeibe való „beavatkozással” vádolt különböző nyugati – nem kormányzati – szervezetek betiltását, ezért a „nemkívánatos” szervezetek személyzetének azonnal el kell hagynia az Oroszországi Föderáció területét, különben börtönbüntetésre is számíthatnak. A jogszabályban érintett 15 szervezet a Duma szerint valójában „propagandatevékenységet folytatott a nemzeti választások szabad megtartásának befolyásolása céljából”. Ezek között vannak amerikai NGO-k, de orosz oligarchákhoz közeli szervezetek is, így pl. a National Endowment for Democracy, az Open Russia Civic Movement, a German Marshall Fund és az Open Society Foundation. A lap szerint utóbbi az amerikai milliárdos Soros György alapította és finanszírozott szervezet, és arra is felhívja a figyelmet a cikk, hogy Putyin orosz elnök közelében lévő parlamenti képviselők már többször is megvádolták a szervezetet „lázító propagandával” és a „nemzeti szuverenitás elleni cselekményekkel” a megelőző hónapokban.

Az Il Giornale Spread,[1] Monti kijelentése: „Soros hívott engem 2011-ben” című cikke 2018. október 8-án arról ír, hogy a mostani olasz kormányzati manővereket kritizáló korábbi kormányfőnek azt tanácsolta az amerikai milliárdos nyolc évvel ezelőtt, hogy kérjen segítséget az Európai Uniótól. Monti azonban azt is elmondja, hogy nem kívánták megfogadni az olasz helyzet miatt különösen aggódó Soros eme tanácsát, mivel el akarták kerülni a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank alkotta gyámkodó trojka mentőcsomagját. A cikkben az is szerepel, hogy Soros az elmúlt években migrációpárti kezdeményezéseiről vált ismertté, és Monti a cikk által idézett interjújában – amelyet a korábbi miniszterelnök Lili Gruber ismert olasz újságírónőnek és televíziós műsorvezetőnek adott – bírálta a mostani olasz kormány tagjait, köztük a migrációellenes Matteo Salvini északi ligás belügyminisztert.

[1] spread (gazdasági fogalom): arra utal, hogyan kell a biztosítékok árát tárgyalni; van egy felső ár, amelyet a vevő még hajlandó kifizetni, és egy másik felső ár, amelyet az eladó szeretne megkapni – az ár e között a két szám között kerül megállapításra, a kettő közötti különbözet tulajdonképpen a spread

2019.01.08.

Miközben a baloldali mainstream nemzetközileg is elkötelezte magát az emberi jogok és szociális jogok ügye iránt, s egy egész nemzetközi NGO-hálózat bástyái állnak immár a béke megvédésének frontján, mindeközben a piedesztálra emelt, mára világszinten meghatározó politikusok jórészének életvitelében sehol sem látszik fölsejleni ez a hiteles és példaszerű érzékenység.

Nyilvánvaló, hogy Tamás bátya kunyhója vagy a gazdasági világválság közepén is magasztosan égbe meredő, pazaron pompázó és végeláthatatlan luxusingatlanok között igen széles a skála, s az is természetes, hogy volt vagy jelenlegi állami vezetőknek-kormányfőknek és családjuknak telhet az átlagnál jóval komfortosabb életkörülmények megteremtésére is. A kérdés az, hogy az érintettek által hangoztatott társadalmi nézetek és programok hitelességét mindez esetleg mennyiben ássa alá, avagy megfogadták-e a régi cicerói tanácsot, miszerint: „Az erény rövid meghatározása: a józan ész szerinti életvitel.”

A tapasztalati tények ennek éppen ellenkezőjét mutatják. Például a két éve Magyarországon „Putyin-féle vezetést” és elnyomást vizionáló Bill Clinton rezidenciális körülményeit bizonyára számos orosz oligarcha is megirigyelné. Még elnöki mandátumának 2001-es lejárta előtt, a Clinton család a New York állambeli Chappaquában az Old House Lane 15. szám alatt –1999-ben – 1,7 millió dollárért vásárolt magának ingatlant, amelyet – későbbi hírek szerint – Hillary esetleges elnökválasztási győzelme után 2,5 millió dollárért (mai árfolyamon kb. 702 millió forintnyi összegért) értékesítettek volna. A holland gyarmati stílusú ház 486 négyzetméter nagyságú – ez tulajdonképpen a fő házuk, amely egy hatalmas, 4452 négyzetméteres telken terül el. Az épületmonstrumhoz a többi közt tartozik öt hálószoba, négy fürdőszoba és az elmaradhatatlan úszómedence is.

Itt megtekintheti.

2016 augusztusában – az elnökválasztás előtt – a Clintonok közel 1,2 millió dollárt fordítottak arra, hogy megvásároljanak egy 337 négyzetméteres, farmstílusú házat is az Old House Lane 33-ban, a meglévő házuk mellett a zsákutca végén. A kíváncsiskodók távoltartása érdekében – az illetékes rendőrfőnök kérésére – még a helyi önkormányzat is szabályozást módosított, hogy az Old House Lane-t és a közeli Green Lane-t helyi forgalmi utaknak minősítsék át.

2016-ban a T&C magazin feltárta, hogy az Obama család egy 761,8 négyzetméteres házba költözött, amelyet a Fehér Ház elhagyása után terveztek bérelni Washington D.C. Kalorama nevű, kifinomult és kertvárosias hangulatú környékén. A Chicago Sun-Times arról számolt be, hogy Obamáék végül úgy döntöttek: 8,1 millió dollárért (kb. 2,3 milliárd forint) meg is vásárolják a luxusingatlant.

Obamáék luxusingatlana ide kattintva tekinthető meg.

De nem sokkal marad el Nancy Pelosi, a demokraták törvényhozási vezetője sem, akinek villája 7,2 millió dollár (2 milliárd forint) értékű, míg a világ összes globális gondját magán viselő Soros György egy 2003-ban 19 millió dollárért (kb. 5,3 milliárd forint) – 63 hektáron – New York külvárosában vásárolt 19 szobás kúriában húzza meg magát. Csak összehasonlításként: Soros 2015-ben ennek kevesebb, mint egyötödét, azaz mintegy négymillió dollárt (1,2 milliárd forintot) fizetett ki több tucat magyarországi ellenzéki szervezetnek és egyesületnek. De hát van pénz – így telik hát a luxusra, s a szolidaritás álságos jelszavát zászlajukra tűző, politikai faltörő kosok pénzelésére is.

Soros vityillója

A helyzet nekünk persze némileg ismerős, hiszen ez nálunk szinte hagyomány a baloldalon. Legutóbb bizonyára Bajnai Gordon miniszterelnökjelölt tekintgetett így ki XII. kerületi, 271 négyzetméteres villájának ablakán egy 2009. áprilisi friss reggelen, amikor párás szemekkel és kissé megilletődötten, talán éppen a „fájni fog” mondatot morzsolgatta magában – csakis szakértőien odasajgató kormányprogramjának hiteles, de hatásosan érzelmes bejelentésére készülve.

Nehéz a történelmi batyu, amit a hátán cipel ez a fajta progresszív baloldal: ugyanis sem a nemzetközi balliberálisok, sem hazai elvbarátaik nem szólhatnak hitelesen a munkavállalók vagy a szociálisan leszakadók pártján.

A politikában ugyanis, miként az élet számos más területén, a hitelesség a legfőbb mérce. Ez pedig ott kezdődik, amikor valaki az általa fontosnak mutatott értékeket a saját életében és mindennapjaiban is képes követni. Ennek hiányát nem fedheti el semmilyen politikai piár: sem a metodista templomban hajléktalanoknak meleglevest merő és menedékkérőkkel gazsuláló Obama vagy a szír migránsokkal fotózkodó Gyurcsány-házaspár megkonstruált látványakciói…

Ez szorosan összefügg azzal a mára elemzői közhellyé vált megállapítással is, hogy világszerte visszaszorulóban van a baloldal. S éppen a progresszív megmondók, a több százezer dolláros beszédeket tartó amerikai exelnökök és elvbarátaik azok, akik mára felszámolták a klasszikus baloldalt és a liberalizmus egyes hagyományos értékeit. Ők azok, akik természetes kellékként használják a kettős mércét, a minden ízében elfogult és részrehajló ítélkezést, akik eszmei és politikai ellenfeleik szemében a szálkát nagynak látják és láttatják, viszont a maguk és barátaik életében vagy cselekedeteiben a gerendát sem veszik észre. Mert nem is akarják; mert nem pusztán kétféle súlymértékkel mérnek, hanem egyenesen elhazudják a valóságot – a hamis szóból így lesz hamis kép, amely idővel kialakul emberek sokaságában.

Ezeket a cikkeket olvastad már?