Blogolj!
2020.07.13.

A kormány az elmúlt 10 évben folyamatosan azon dolgozott, méghozzá sikeresen, hogy többek között a magyar gazdaságot minél inkább kifehérítse. A kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) az elmúlt évek egyik legsikeresebb lépése volt, de mostanra vállalkozások százai használja pénzügyi trükközésre, azaz adóelkerülésre. A kormány célja, hogy a bújtatott munkaviszonyt visszaszorítsa és tiszta vizet öntsön a pohárba. Nem kellett sokat várni, számtalan balliberális orgánum mint például a G7 támadásba lendült és rögtön védelme alá vonta a több milliós számlákat kiállító „szegény” vállalkozásokat. Természetesen ahogy várható volt, a cikk több helyen rosszhiszeműen és tényeket elferdítve fogalmaz, korrekt cselekedetként beállítva a „trükkök százait”. A nemzeti kormány előtt ez volt a módi, ugye emlékszünk ki használta büszkén ezt a kifejezést?

A több mint hét éve létező KATA kb. 150 ezer munkavállalót, akik előtte a fekete vagy szürkegazdaságban tevékenykedtek, vont be a közös teherviselésbe. Az ok nyilvánvaló, hisz a KATA-val járó adminisztratív teendők és az adóteher (általános esetben 50 000 FT) teljesen vállalható volt minden kisvállalkozásnak. Jelen esetben a „kis” jelzőn van a hangsúly, de manapság már olyan könyvelő cégek, ügyvédi irodák vagy más szolgáltatást nyújtó vállalkozások bújnak meg a KATA mögött, akik akár több milliós számlákat is kibocsátanak egy ügyfélnek, ami után elenyésző adót fizetnek meg. Ráadásul rengeteg nagyvállalat munkavállalóit KATAsként alkalmazza, ami nemcsak jelentős adóveszteséget jelent az államnak, hanem a munkavállalót is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza. Erre a tényre világított rá a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára is, hisz a jelenlegi szabályozás azokat a nagy vállalatokat célozza, amelyek ma színlelt szerződések alapján foglalkoztatja a munkavállalót.

A G7 portál arra hívja fel a figyelmet, hogy az év elején a Pénzügyminisztérium csak szigorúbb ellenőrzést ígért, most viszont a kormány adóval akarja sújtani azt a céget, amely hárommillió forintot meghaladó bevételt generál egy KATA-s vállalkozónak. Mégpedig úgy, hogy a hárommillió forintot meghaladó részre 40%-os adót vet ki, külföldi partner esetén viszont a teljes terhet a vállalkozónak kellene megfizetnie. Ennek ellenére a valóság az, hogy ez adónem „továbbra is az Európai Unió egyik legegyszerűbb és legkevesebb terhet jelentő közteherviselési lehetősége marad.” Hisz' a portál nem tér ki arra a tényre, hogy a 40%-os adó eddig is létezett, de azt csak évi 12 millió forint után kell megfizetni, most pedig a szigorítás lényege, hogy ha egy partnertől jön be legalább hárommillió forint, akkor jelenik meg a 40%-os adó.

Teljesen világos, hogy legjobb esetben is ferdítés, barátok között nyugodtan nevezhetjük álszentnek vagy hazugnak a cikk állításait, hisz a kormány célja a visszaélések megszüntetése és a trükközők lebuktatása. Fontos, hogy csak azon simlis cégek járnak rosszul a módosítással, akik rejtett foglalkozást űznek, hisz az adót a KATA-s cég „munkaadója” kell majd megfizesse. Így biztosan nem éri meg az adóelkerülés, de lássuk a számokat.

A tények magukért beszélnek

A könnyebb megértés érdekében egy átlagkereső amennyiben bejelentett munkavállaló, akkor minimum 266 000 forintot kap készhez, ami a vállalatnak összesen 486 000 teljes bérköltséget jelent (15.5% szociális hozzájárulási + 1.5% szakképzési hozzájárul adóval is számolva). Viszont a cég választhat, hogy 316 000 forintban állapodik meg a jelen esetben vállalkozóval, aki szintúgy 266 000-ban részesül. Teljesen világos, hogy amennyiben teheti a cég a második opciót választja és érdekelt belekényszeríteni a munkavállalót is ebbe az alkuba. Nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen szerződés esetén a munkavállalót kvázi semmi nem védi meg, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a jogviszonya, ráadásul alacsonyabb szintű társadalombiztosítási ellátásra (pl. nyugdíjra) számíthat a jövőben. Nem utolsó sorban az állam jelentős adóbevételről is elesik (60 000 Ft SZJA + 74 000 Ft TB járulék + 62 000 Szoc.ho + 6 000 Szakkép.ho = 202 000 Ft). Figyelembe véve, hogy kb. 400 000 KATA-s vállalkozó van, és ha ennek kb. fele kényszervállalkozó, akkor az állam 80 milliárd forinttól esik el.

Mindemellett a cikk bújtatva próbálja mentegetni azokat a vállalkozásokat, akiknél elvileg „normális”, hogy egy ügyfélnek számláznak 3-4 millió forintot. Fontos megjegyezni, hogy itt nem azzal van a probléma, hogy ilyen nagy számlákat nyújtanak be a vállalkozások, hanem mindezt „kis adózóként” próbálják sunyiban megtenni. Balliberálisék el vannak tévedve, hisz az egész konstrukció azon tényleges kisvállalkozókat akarta segíteni, akik eddig kvázi (fél)illegálisan tevékenykedtek vagy netán kezdő vállalkozóként nem mertek volna komoly vállalkozásba kezdeni. Tévhit azt állítani, hogy több milliós számlákat egy ügyfélnek kiállító könyvelőirodák, jogászok vagy mérnökök tényleg vállalkozók lennének. Természetesen tisztelet illeti meg a kivételt, de erős a gyanú, hogy inkább adóelkerülésről van szó. Viszont fontos aláhúzni, hogy ezután is tevékenykedhetnek ezek a vállalkozások, de amennyiben elérik a 3 milliós értékhatárt, kötelesek a közös teherviselésben még hangsúlyosabban részt venni. Nem beszélve a mostani gazdasági és járványügyi helyzetről, ahol a szolidaritásnak és a korrekt gazdasági tevékenykedésnek még jobban helye van.

Vállalatok vegzálása vagy korrekt adófizetés?

Aki kicsit is jobban ismeri a gazdasági vállalkozások tevékenységét, komolyan nem állíthatja, hogy minden maradjon a régiben és inkább az állam ellenőrizze jobban a KATA-s feltételek teljesítését. Szerencsére a jelenleg érvényben lévő szabályoknak a kisvállalkozók könnyen megfelelnek, hisz a jogalkotó szándéka pont az volt, hogy minél többen vállalkozzanak, de sajnálatos módon a kiskapukkal könnyen visszaélnek. A portál pedig a visszaéléseket megbocsáthatónak sugallja, és a teljes felelősséget az állami szervekre tolja, hogy majd azok vegzálják a vállalkozásokat.

A valóság az, hogy a nemzeti kormány nem a trükközők és spekulánsok oldalán áll, hanem egy vállalkozásbarát, beruházásösztönző és munkahelyteremtő sikeres Magyarország kiépítésén dolgozik. A kormány javaslata egy korrekt elveket betartó szabályozás, a fair play támogatója és kiváltképp a jelenlegi helyzetben a közös teherviselés irányába tolja el a folyamatokat. Hisz a cél nem a vállalkozások megfojtása vagy szoclib módon különböző adóterhek kivetése, hanem a visszaélések megszüntetése és a korrekt teherviselés. Ez különösképpen igaz azon trükköző nagy cégekre, amelyek alkalmazottait KATA-s vállalkozásokba kényszerítik, ami ezek után viszont nem lesz kifizetődő.

2020.07.10.

„Az idei nyár sem telhet el Amnestys tábor nélkül!” – propagálja nyári táborát a Soros által vastagon kitömött Amnesty International.


„Augusztus 24-27. között hetedik alkalommal szervezzük meg nyári ifjúsági táborunkat, ezúttal Hollókőn, ahol egyszerre tanulhatsz az emberi jogokról, kipróbálhatod magad aktivistaként és megismerkedhetsz még 30 olyan fiatallal, akik hozzád hasonlóan nyitottak és szeretnének aktívan tenni a pozitív változásért.”

A hangzatos és sejtelmes beharangozó után joggal merülhet fel a kérdés mindenkiben, hogy mi is lehet az a „pozitív változás”, amelyet a Soros-féle Amnesty International olyan nagyon el szeretne érni a gyerekek bevonásával.

Az Amnesty weblapján körülnézve, számos olyan bejegyzést találhatunk már a főoldalon is, amelyek világosan bemutatják, hogy mi is az az ideológiai háttér, amely a gyerekek körül legyeskedő Soros-lerakatot jellemzi:

A terrorizmusért elítélt Ahmed H. mosdatása és az őt elítélő magyar bíróság ítéletének minősítgetése

A transzneműek jogai érdekében szervezett nyomásgyakorlás

A Soros párti Európai Unió Bírósága által hozott, Magyarországot elítélő határozat üdvözlése

És a sort még hosszan lehetne folytatni…

Ennyi már bőven elég is lenne ahhoz, hogy az ember távol tartsa gyerekeit a Soros-finanszírozott nemzetellenes alakulattól, azonban a táborhoz tartozó leírás további célokat is megfogalmaz:

„Középiskolás diák vagy? Izgatnak az emberi jogok és szívesen fellépnél a védelmükben? Gyere az Amnesty nyári táborába…”

Tehát olyan, még könnyen befolyásolható középiskolásokat (A középiskolások zömében fiatalkorú személyek!!!) keresnek, akik szívesen fellépnek az emberi jogok védelme érdekében. (Arról, hogy a Soros-gittegylet miképpen szivárgott be a magyar közoktatásba korábban ITT írtunk.)

Ahhoz, hogy a Sorosék által gyakorolt „emberjogizmus” gusztustalan kettős mércéjét megértsük, a fent már említett terrorista-mosdatás, transzneműek jogai melletti kiállás és perlési politizálás mellé fel kell sorolni azokat a valódi, súlyos emberi jogi jogsértéseket, amelyek egyáltalán nem zavarják a Soros-brigád érzékenységét:

A felsoroltak fényében már mindenki számára világos lehet, hogy amikor Sorosék emberi jogi érdeklődést, meg kiállást emlegetnek, valójában a képmutató kettős mércéjüket és a történelem szemétdombjára való ideológiájukat terjesztik egy kis rózsaszín tejszínhabbal.

A mi véleményük viszont tiszta és világos:

Védjük meg a gyerekeket a Soros-hálózattól!

2020.07.08.

Mára már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus a legnagyobb gazdasági visszaesést okozta a második világháború óta. Csak reménykedni lehet, hogy az esetlegesen visszatérő hullámok nem ejtenek még nagyobb sebet Európán. Még valószínűleg maga Angela Merkel sem gondolta, hogy ilyen időszakban kell átvegye az EU soros elnökségét. Viszont, ha a lehetőség adott, német szigorral áll neki, ami balul is elsülhet, ahogy a szerencsétlenül kezelt migránsválság meg „Willkommenskultur”.

Európai szolidaritás vagy mélyebb szakadék a tagállamok között?

Angela Merkel német kancellár minapi Bundesrat-i beszédében ismételten az Európai szolidaritásra hívta fel a figyelmet. Legutóbb, épp 13 éve ugyancsak a német soros elnökség első napjaiban beszélt a felső ház előtt. Véleménye szerint minden válságot, ahogy eddig csak közösen lehet megoldani, de a tények valahogy másról tanúskodnak. A 2008-as pénzügyi és adósságválságot csak tompították, ráadásul a déli tagállamok ugyancsak óriási államadósságban és strukturális reformok teljes hiányában szenvednek. Holott az elmúlt több mint 10 évben 3 000 milliárd eurót pumpált az Európai Központi Bank a rendszerbe, amit valószínűleg csak a nagy pénzügyi szervezetek élveztek, mert a kisemberek szintjére csak morzsák jutottak el. A 2015-ös migránsválság az európai együttműködés és szolidaritás teljes kudarca, hisz ellenőrízetlenül milliók árasztották el Európát és Brüsszeltől csak az újjal mutogatás és pereskedésre jutott. Időközben az EU egyik legerősebb tagállama, Nagy-Britannia is elhagyni kényszerült a közös hajót, ami szintén intő jel lehetett volna a brüsszeli bürokratáknak. Ne felejtsük el, hogy mindegyik esetben Németország volt az EU vezető hatalma, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért épp most sikerülne helyesen és nem csak tűnetileg kezelni a válságot. Ráadásul ezek a válságkezelések, nem összehozták a tagállamokat, hanem még mélyebb szakadékot ásott közéjük.

Jelenleg az EU történelmének egyik legnagyobb válságot éli meg, ennek ellenére eddig csak megkésett cselekvési terveket és átlagos ember számára felfoghatatlan nagy összegeket láttunk, a közös tettek pedig elmaradnak. Nem hiába Merkel is csak azt emelte ki, hogy (nagyon helyesen) a szomszédos országok szolidaritásukat kifejezve betegeket vettek át és mindent megtettek az életek megmentéséhez. De a gazdasági károkra mindeddig csak nemzetállamok hoztak megfelelő és remélhetőleg időben döntéseket, Brüsszel viszont még mindig a Macron-Merkel tervet ízlelgeti. Nem fér kétség, hogy Merkel utolsó nagy dobása lehet és bízik abban, hogy megmentőként vonul be a történelembe. Viszont könnyen lehet, hogy túl keveset túl későn fognak lépni, és csak a pénzügyi spekulánsok fognak a legnagyobbat nyerni az egész Helyreállítási Alap koncepcióval.

Németország vezető szerepének további megerősítése

Amióta bejelentette, hogy nem indul jövőre a kancellárságért, nem igen hallottunk Merkeltől, mert valószínűleg 15 év kancellárság után elfogyott a levegő körülötte. Viszont, a koronavírus okozta káosz és német soros EU-elnökség remek alkalom Merkel számára, hogy előbújjon a színfalak mögül, és újra megerősítse Németország vezető szerepét. Persze kérdés, hogy milyen áron és kik lesznek a legnagyobb haszonélvezői? Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy milyen hátsó szándékok húzódhatnak a nagy európai megmentési terv mögött, most viszont közelebbről megvizsgáljuk milyen vitákat szított Macron és Merkel nemrég bejelentett terve.

A mostani válság nagyon más mint az ezelőttiek, hisz egységesen érint minden tagállamot, bár különböző mértékben. Németország egyedüli előnye, hogy jelenleg még mindig a legnagyobb, legfejletteb gazdaság, mitöbb hatásosan kezelte a járvány első szelét, így a megriadt tagállamok még inkább feléjük fordulnak. Ezt kihasználva próbálja meg Merkel a tagállamok torkán lenyomni a közel 1 850 milliárd eurós (650 000 milliárd forintos) csomagot, ráadásul mindezt még a nyáron.

Illúziónk ne legyen, Merkel az egész megmentési tervet elsősorban Németország további erősödésére használja fel, Macront is csak díszítő elemként használja, hisz Franciaország mind politikai mind gazdasági ereje jócskán megkopott. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az eurozóna és bővebb értelemben maga az EU tovább élésében van Németország gazdasági ereje is, hisz kereskedelmi kapcsolatai lévén óriási kitettséggel rendelkezik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a 10 évvel ezelőtt keleti bővítés is előbb kedvezett Németországnak, mint magának az EU-nak. Elég körbe nézni, hogy a piacok kinyitásával a német ipar letarolta a környező országokat és kihasználva az olcsó munkaerőt az ipara rohamtempóban fejlődött.

Angela Merkel nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a pénzügyi kérdéseket, azaz a helyreállítási alap és a hétéves költségvetés (MFF) ügyét kell tisztázni. Minden más (mint pl. a jogállamiság kérdése) ezek után kerülhet tárgyalásra. Hogy jelképesen mondjuk: pénz beszél, kutya ugat. Nehéz menetre számíthat Németország, hisz nem mindenki számára kézenfekvő a megoldás részletei.

Rengeteg megválaszolatlan kérdés

A mostanában érdekes jelzővel ellátott „Fukarok” csoportjának (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) nem igazán tetszik, hogy a Helyreállítási Alap 2/3-át (500 milliárd euró) kvázi vissza nemtérítendő támogatásként bocsátanák a tagállamok részére, inkább kisebb részekre bontva hitelek formájában szigorú felügyelet módon helyeznék ki a pénzt. Merkel és Macron viszont ebben nem akar belemenni, és inkább vágnák az MFF keretösszegét, ami biztosan a Magyarországhoz hasonló országok kárára is mehet. Személtetés képpen a még februárban megakadt tárgyalások alapján Magyarország a kohéziós és agrárpénzeknél is 25% körüli összeget veszítene, amit a Helyreállítási Alap körüli vita tovább csökkenthet.

Egy másik kedvezőtlen tényező, hogy a különböző programok kifutására az immár öt fukar Németországgal karöltve mindössze két évet adna a tervezett négyhez képest. Mindez azt jelente, hogy sok esetben nem lenne elég idő a tervek megfelelő kidolgozására, így óriási pénzektől esnének el azok az országok, amelyek most miden percüket a válság kezelésével töltenek el. És most csak a pályázatok összeállításáról beszéltünk, de a folyósítás az egy másik kérdés, ami jobb esetben is csak mától számított 2-3 éven belül kezdenek a kedvezményezettek felé szivárogni. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a bürokratikus folyamatokat nem most kéne éppen drasztikusan lecsökkenteni, és azonnal segítséget nyújtani a bajba jutott országoknak? Valóban ezt jelenti a Merkel-féle szolidaritás vagy inkább sok hűhó némi bagóért?

Ugyancsak aggasztó és feltűnően gyanús, hogy eddig egy szó sem esett az esetlegesen támasztandó feltételekről a források cserébe. A pénzeket nagyvonalúan osztogató Merkel-Macron páros mintha ingyen osztogatná a támogatást és mindössze jelképes kamatot kér a hitelért cserébe. Félő, hogy a pénz jelentéktelen tűzoltásra megy el csak és végül a cechet közösen fogja mindenki fizetni. Kevés konkrétumok talán egyike, hogy a szokásos Európai Szemeszter keretében ellenőriznék a pénzek elköltését, de ezek még mindig nyitott és valószínűleg feledésbe merülő kérdések.

A pénz elosztás egy bizonyos képlet alapján történne, ami a nyugati országokat és az évtizedek során rosszul teljesítőket helyezi előtérbe. Hisz a lakósságszámot, GDP/fő és munkanélküliségi rátákat veszi figyelembe az elmúlt öt év során, ami olyan sikeres országok esetén mint Magyarország hátrányos lenne. Könnyen juthatunk olyan abszurd helyzetbe, hogy a szegényebb és kisebb országok fogják finanszírozni a fejlett nyugat-európai ámbár a házi feladat el nem végző országokat.

Hasonlóan abszurd és a teljes objektivitást mellőző kritérium lett volna a pénzügyi forrásokat jogállamisági kritériumokhoz kötni. Szerencsére több vehemensen tiltakozó tagállammal szemben Merkel határozottan kijelentette, hogy előbb a pénzügyeket rendezni és utána lehet ilyen álproblémákkal foglalkozni. Persze Brüsszel szokásos cselhez fordult és megpróbálja áterőltetni a jogállami kritériumokra vonatkozó javaslat elfogadását, mégpedig fordított minősített többséggel. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy ha egy tagállam esetében forrásokat akarnának felfüggeszteni vagy csökkenteni az Európai Tanácsban többség kellene a Bizottsági javaslat elutasítására. Így elég lenne tartózkodni és átmegy a döntés. Remélhetőleg ez a javaslat nem megy át, ami Magyarország és Lengyelország esetében kedvező fordulatot eredményezne.

Merkel átlépte a Rubicont

Több mint valószínű, hogy sem a hangzatos német elnökség által meghirdetett tervek sem az MFF+Helyreállítási Alap nem fogja megmenteni Európát, hisz ahogy a történelem során számtalanszor tapasztaltuk csakis erős nemzetállamok tudják hatékonyan kezelni a válságokat. Ugyanakkor, Merkel valószínűleg a pénzszórást fogja felhasználni, hogy Németország vezető szerepét még inkább megerősítse, és lefektesse egy majdani Liberális Birodalom alapkövét.

2020.07.05.
“Vigyázzanak a gyermekeikre, ugyanis annak, ha elzárkóznak például az orvostudománytól, a gyermekük láthatja kárát, ahogy ez most is történt” – ezzel az intéssel zárta a diósdi oltásellenes házaspár február 6-án kihirdetett ítéletét a Budapest Környéki Törvényszék bírája. Gondatlanságból elkövetett emberölés miatt L. Csaba másfél, L. Ada Rózsa pedig 1 év 2-2 évre felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Gyermekük, Endre, mindössze 8 hetet élt, akut K-vitaminhiány következtében fellépett agyvérzés okozta a halálát. 

A szülők gyakran össze-vissza beszéltek az eljárás során, de az a kezdetektől ismert volt, hogy áltudományos teóriák és összeesküvések rabjai. Az újszülöttek számára létfontosságú K-vitamint például felesleges, sőt káros anyagnak tartották, talán nem függetlenül attól, hogy az L. Endre világrajövetelénél segédkező A Te Születésed Kft. vezető szülésznője, Márki-Zayné Vincze Felícia (a hódmezővásárhelyi polgármester felesége) is úgy nyilatkozott róla, hogy annak több lehet a kára, mint a haszna, és hogy “sósav van benne

Márki-Zay Péter felesége is képbe került, de a felelősségre vonása elmaradt

Mikor a verdiktet indokolta, a bíró kiemelte: L.-ék úgy hitték, tettükkel a gyermekük érdekét szolgálják, éppúgy, mint egyéb orvosi beavatkozások, illetve oltások megtagadásával. Ez az érvelés nem új, a Soros György alapítványa által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) erre hivatkozott, valahányszor az oltásellenesek és az álhírek terjesztőinek védelmére kelt. A tragédia hátterét vizsgálva a Helsinki Bizottság nevébe is belebotlottunk. Ezt a történetet tehát szintén nekik köszönhetjük

Helsinkisek az egyetemen 

Sorozatunk előző részében szó esett róla, hogy Dr. Zeke Pétert, aki a kétezres évek közepén felmentette az emberölés vádja alól a szentmargitai Gyurcsó Jánost agyonverő Burkáék, majd kiharcolt nekik egy 45 millió forintos kártérítést is, a Helsinki Bizottság révén került kapcsolatba védenceivel.  

– A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből – leginkább a Soroséból – különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra – mondta erről 2006 májusában a Hetek riporterének. Az egyetemek és az emberijogi fundamentalisták kapcsolata azonban az oltásellenes L.-ék ügyének hátterében is tetten érhető.  

A diósdi nő védője a Budapest Környéki Törvényszék előtt folyó eljárásban Dr. Várdai Viktória Jáde volt, akinek nevére meglehetősen kevés találatot ad ki a Google keresője. Az egyik egy kétoldalas rezümé, amelyben visszaköszönnek az Alaptörvényt és az új büntetőeljárási törvényt illető szélsőliberális kritikák.  

A dokumentum ugyanakkor rögzíti, hogy Várdai konzulenese a pécsi egyetem doktori iskolájában Dr. Fenyvesi Csaba volt. Fenyvesi, akárcsak a Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője a Soros György által bőkezűn támogatott Helsinki Bizottságnak dolgoznak: mint A védőügyvéd című monográfia egyik lábjegyzetéből ugyanis kiderül, előbbi a “Helsinki Bizottság megbízott ellenőre”, míg Dr. Herke Csongor, a Helsinki Bizottság Baranya Megyei Csoportvezetője

A fiatal jogászok befolyásolása, érzékenyítése tehát már a jogi egyetemeken elkezdődik, s sokan közülük a nyílt társadalom doktrínája mellett elkötelezett aktivista ügyvédként kezdik meg a pályájukat. 

veszélyeztetés relativizálása 

A Soros-hálózat által szponzorált szervezeteknek azonban sokkal közvetlenebb kapcsolata van az oltásellenességgel. Közülük a Társaság a Szabadságjogokért foglalkozott a legtöbbet a kérdéssel. Sőt, 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság (LB) előtt azt is sikerült elérniük, amit a diósdi L.-ék védőinek nem. 

Ebben az ügyben – ahogy a TASZ fogalmazott egykorú híradásában – “pusztán azért” indult eljárás a szülők ellen, mert megtagadták a 15 hónapos korban és a 3 éves korban esedékes védőoltások beadatását közös gyermeküknek. A vádlottakat első- és másodfokon egyaránt bűnösnek nyilvánították, s előbb 1 év, illetve 10 hónap börtönbüntetést kaptak, majd ezt hat hónapra enyhítették, kétéves próbaidővel. 

Ügyvédjeik szerint azonban a bíróság nem vette figyelembe a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességét – ami az álláspontjuk szerint nincs, és így bűncselekményről sem beszélhetünk. Ráadásul a “szülők gyermekük legjobb érdekét tartották szem előtt.” Ezt az érvelést az teszi különösen érdekessé, hogy tíz évvel később már nem az emberijogi fundamentalisták, hanem a bíró szájából hallhattuk viszont L.-ék tárgyalásán! 

A 2009-es ügy végül felmentéssel zárult, mivel a gyerek szerencsésebb volt a diósdi L. Endrénél: nem vesztette életét, és nem is betegedett meg. Az LB döntése meglepő, mivel a veszélyeztetés lényege éppen az, hogy valakit szükségtelenül nagy kockázatnak teszünk ki... A TASZ viszont megkapta, amit akart.   

“Az ítélet azért is jelentős, mert a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ítéletben mondta ki azt, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazását nem alapozza meg pusztán az, hogy valaki megtiltja egyes védőoltások beadását gyermekének” – írták a döntést követő közleményükben.  

A tudomány relativizálása 

Az emberi jogi fundamentalisták azonban nem elégedtek meg ezzel, ők alapjaiban kérdőjelezik meg a kötelező védőoltások rendszerének létjogosultságát.  

2012-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) az ügyészséghez fordult, mivel a megítélése szerint a Nebáncsvirág Egyesület veszélyes álhíreket terjeszt. Egy évvel korábban pedig az ÁNTSZ fontolgatott hasonlót, mivel a szervezet honlapján, ahol egyébként a védőoltásokat “védő” oltásoknak nevezik, egyebek között arról akarják meggyőzni az embereket, hogy a gyermekbénulást nem vírus, hanem az ipari forradalom okozza.  

Az egyesület azzal védekezett, hogy nem kimondottan ellenzik a védőoltásokat, csak azt szeretnék, ha megadnák az embereknek a választás lehetőségét, ők pedig segítséget szeretnének nyújtani a szülőknek a felelős döntés meghozatalához, például azzal, hogy figyelmeztetnek: “a XX. század elején az angliai statisztikák alapján voltak olyan évek, amikor a himlőoltástól többen haltak meg, mint a himlőtől.” 

Mindenesetre a Nebáncsvirág nem maradt magára a harcban. A TASZ vezetője, Kapronczay Stefánia hosszú közleményben fejtette ki a jogvédők véleményét, miszerint a tudomány művelése nem csak a tudósok feladata: 

“Tudományos igazságokat, bármilyen tekintélyes személyek és szervezetek képviselik is, bárki jogosult kétségbe vonni – a vitának nem feltétele, hogy álláspontját valaki konferenciákon vagy szaklapokban fejtse ki, hiszen a tudomány par excellance demokratikus vállalkozás. Az a tény, hogy az ETT tagjai akadémikusok, főorvosok és egyetemi tanárok, nem jelenti azt, hogy az ő kezükben volna a bölcsek köve, hogy orákulumként nyilvánulhatnak meg, vagy hogy ők mondhatnák meg, ki az, aki művelője a tudománynak, és ki nem az. A civilizációhoz az is hozzátartozik, hogy ha bármit meg akarunk változtatni, azt a nyilvános kritika erőszakmentes, a másik felet tiszteletben tartó eszközével tegyük (ahogyan a Nebáncsvirág Egyesület teszi), ne erőszakkal, vagy erőszakszervezetek felhasználásával (ahogyan az ETT).” 

Az a TASZ tehát, amely például a migrációs válsággal összefüggésben lépten-nyomon az álhírek veszélyességére, a normális párbeszédet ellehetetlenítő “kommunikációs zajra” figyelmeztetett, orvosszakmai kérdésekben a tudományt olyan “demokratikus vállalkozásnak” tartja, amelyben ad absurdum egyenlő szava van a laposföldhívőknek és a Földet megkerülő űrhajósoknak. 

Ez a szélsőséges hozzáállás sok liberálisban is visszatetszést keltett. A 444 ezért megkereste a TASZ betegjogi programjának vezetőjét. Bence Rita pedig az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait kiforgatva azt mondta nekik: “a WHO (…) betegségtípusonként meghatározza a járványok megelőzéséhez szükséges átoltottsági arányt, ez sehol nem éri el a száz százalékot (csak egy példa, a mumpsznál 86%).”   

Mivel ez egy olyan ritka alkalom, amikor egyet tudunk érteni a portállal, ezért idézzük a szerző, Varga Máté reakcióját: “Ez a magyarázat egy szempontból mindenképp bizarr, hiszen alig leplezve a TASZ egy kifejezetten a nyájimmunitást gyengítő, cinikus, "potyautas" mentalitás pártjára áll. Ugyan valóban nem szükséges száz százalékos átoltottság ahhoz, hogy kialakuljon a teljes populációt védő nyájimmunitás, de ettől még minden egyes nyomós egészségügyi ok nélkül megtagadott oltás gyengíti a közösség teljes védelmét és végső soron veszélyezteti a társadalom valódi okok miatt be nem oltott részét (...) A TASZ fenti indoklásából egyébként az sem olvasható ki, hogy vajon egy amúgy beadható oltás be nem adásához fűződő jog – elfogadva, hogy létezik ilyen – miért erősebb, mint a társadalom többi tagjának, és ezen belül is különösen a legelesettebbeknek az egészséghez fűződő joga…”   

A hülyeséghez való jog mindenhatósága 

A TASZ irataiból megállapítható, hogy a fő problémájuk a kötelező védőoltásokkal az, hogy “több alkotmányos alapjogot, mindenekelőtt a testi integritáshoz való jogot”, valamint a lelkiismereti szabadságot is korlátozza. Ez a korlátozás viszont nem öncélú, nem a hatalom megragadását vagy megtartását szolgálja, hanem az egyén és a közösség védelmét, és különösen a gyermekekét. Persze, ez a hozzáállás cseppet sem szokatlan az emberi jogi fundamentalistáktól, akik például a magzat élethez való jogát is hátrébb sorolják a nő testi integritáshoz való jogával szemben. De ez már egy másik történet. 

2020.07.04.

Közismert, hogy az Egyesült Államok több államában hetek óta tombolnak a baloldali anarchisták. Az égő autókat még el sem oltották, a kifosztott üzleteket még helyre sem hozták a tulajdonosaik, a Sorosék lábai előtt heverő demokrata – baloldali front máris megtalálta a módját annak, hogy a Soros-hálózattal közösen etnikai alapon polarizálják az amerikai társadalmat, az így gerjesztett feszültséget pedig szavazatokra váltsák Trump ellen.

A sikeres destabilizációs kísérlet feletti örömének a Soros-birodalom örököse, Alex Soros az Instagramon adott hangot, amikor a gyönyörtől aléltan osztotta meg a drogos Snoop Dogg nevű „zenész” kirohanását Trump ellen.

Szép új világ: a multimilliárdos hálózatszervező, a nemzetek sírásója annak örül, hogy drogos semmirekellők indulnak a szavazófülkékhez voksolni az USA jövőjéről, tisztességes családok millióinak sorsáról.

Vigyázó szemeiteket az Egyesült Államokra vessétek!

2020.07.02.

Soros György második fia, az ötvenéves Jonathan igazi sötét ló, ritkán hallatja a hangját, nem ír cikkeket a Project Syndicate oldalára, sőt a családi vállalkozásból is kilépett 2011-ben, hogy saját alapkezelőt indítson Manhattan-ben. Politikai befolyása ugyanakkor messze nagyobb annál, mint amit az utóbbi időben apjuk első számú örököseként haknizó féltestvérének, Alex Sorosnak tulajdonít a közvélemény, ráadásul önálló vízióval rendelkezik – ahogy a Politico fogalmazott: egy „legkevésbé sem Soros-szerű” Soros-tervvel.

***

Az előbbiek véletlenül sem azt jelentik, hogy Jonathan és az apja alapvetően mást gondolnak a világról. A végső célban, a politikai és kulturális határok lebontásával megvalósuló nyílt társadalom felépítésében maradéktalanul egyetértenek, ez kiderül a fent idézett cikkből is, amelynek szerzője mégis úgy magasztalja Soros György fiát, mint aki száműzni akarja a pénz uralmát a közéletből, s minden hatalmat vissza akar adni a népnek.

A – nevezzük így – JS-terv tehát sokkal kevésbé egyértelmű, mint a migránsok letelepítését szorgalmazó Soros-terv. A megértéséhez mindenekelőtt tisztázni kell néhány dolgot az Egyesült Államok választási rendszeréről, pontosabban a kampányfinanszírozás szabályairól.

Jonathan Soros találta ki, hogy a hatalom érdekében a republikánusokat is támogatni kell

Nagyon leegyszerűsítve a szövetségi törvények egyértelműen meghatározzák azt, hogy egy-egy jelölt mennyi pénzt fogadhat el, ugyanakkor nem tiltja, hogy az úgynevezett politikai akcióbizottságok (PAC-ek) az általuk fontosnak tartott társadalmi célok megvalósulása érdekében hirdetéseket adjanak fel a kampány idején. Lehet PAC-je például az állatvédőknek, de a „migránssimogatóknak” is. A lényeg, hogy ezek az érdekcsoportok korlátlan összegeket költhetnek reklámokra, és emiatt komoly hatással lehetnek arra, kiből lehet induló és ki lehet befutó egy-egy körzetben.

A rendszer adta lehetőségeket kihasználva Soros György évtizedek óta támogatta a legnagyobb szélsőliberális Super PAC-eken keresztül a Demokrata Párt jelöltjeit, de csak őket. Viszont a pénz nem mindig garancia a sikerre. Vannak hagyományosan republikánus választókerületek, és mostanában megjelentek a színen a szocialisták is. Mindemellett a PAC-ek egyre visszataszítóbbak az amerikaiak szemében, sokan végleg eltörölnék ezeket a szervezeteket.

Jonathan Soros erre érzett rá, egyúttal megfogadta Churchill tanácsát: "Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!" Alapított tehát egy PAC-ellenes Super PAC-et Friends of Democracy (A Demokrácia Barátai) néven, s 2012 óta pártállástól függetlenül támogat minden olyan politikust, akinek a tervei között szerepel a kampányfinanszírozás reformja. Az alapítás évében nyolc kongresszusi képviselőjelölt mögé állt be a szervezete, heten közülük – demokraták és az általa utóbb „új McCaineknek” nevezett republikánusok – nyertek. 2014-ben aztán új nyolc patronáltja volt a szervezetnek.

A PAC-ellenesség tehát egész jól eladja a jelölteket, ugyanakkor ahhoz, hogy a 435 tagú képviselőház munkájára érdemi befolyással legyenek, hasonló eredmények mellett még legalább fél évszázadot kell várni. Az „új McCainek” emlegetése és a New York-i Andrew Cuomo példája viszont azt mutatja, hogy a JS-terv valódi célja a Republikánus Párt szétzilálása és a szélsőliberális demokraták átfazonírozása. Hiszen ismert, hogy McCain az elmúlt évtizedben folyamatosan pártja baloldalára sodródott, jóllehet már a 90-es években is voltak kilengései. Azaz a PAC-ellenesség valójában ürügy, hogy Soros és a hozzá hasonlók az előválasztásokon a velük és a liberálisokkal kiegyezni kész republikánusokat hozzák helyzetbe.

Ami pedig a demokrata Cuomot illeti, New York kormányzójává választását, mint PAC-ellenes jelöltét a Demokrácia Barátai támogatták. A kampányfinanszírozás reformjáért azonban vajmi keveset tett, ellenben szigorította a fegyverviselés szabályait, legalizálta az orvosi cannabis árusítását és fogyasztását, választójogot adott az elítélt bűnözőknek, bevezette az egyneműek házasságát, kiállt az abortusz korlátozatlansága mellett, és szétzavarta az általa felállított antikorrupciós bizottságot, amikor az rá nézve is kínos anyagokat ásott elő munkája során.

Másfelől kétségtelen, hogy a PAC-rendszer nem kedvez Soroséknak. A legutóbbi elnökválasztáson a 20 legtöbbet költő politikai akcióbizottság közül 13 konzervatív volt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy fia 2012-es és 2014-es eredményeit látva mára már Soros György sem ódzkodik attól, hogy fanyalgó konzervatívokat és a szélsőliberálisokkal kiegyezni hajlandó jobboldaliakat támogasson.

***

Jonathan Soros mesterkedése bizonyos szempontból visszatükröződik a magyarországi ellenzék mozgásán; a spekuláns középső fiának hatalomtechnikai receptje hazánkban is érvényesül. A JS-terv egyik tétele ugyanis, hogy a választókat széles körben sokkal könnyebb valami ellen (PAC, Fidesz), mint valami mellett (pl. bevándorlás támogatása) egyesíteni, a másik pedig az, hogy a siker érdekében bárkivel össze lehet állni (baloldal-Jobbik összefogás), valamint az, hogy a konzervatívok megtörése érdekében minél több fanyalgót le kell választani, meg kell vásárolni (akadémiai elit, stb.).

2020.06.30.

Több mint 700 millió forintot fordít a közeljövőben a független újságírás támogatására Civitates nevű programja keretében az Európai Alapítványok Hálózata (NEF). A szervezet  szponzorai között találjuk a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványokat (OSF), valamint az Oak Alapítványt (a magyarországi Helsinki Bizottság egyik legbőkezűbb finanszírozója). 

A kiírás szerint a nyerteseket éves költségvetésük 30-50 százalékával, de egy-egy díjazott pályázó esetében legfeljebb 200 ezer euróval, azaz 70-75 millió forinttal támogatják a következő három évben, de a futamidő további két évvel meghosszabbítható. Ebbe a következő országgyűlési (2022), európai parlamenti és helyhatósági (2024) választások egyaránt beleesnek.  

 

A pénzért cserébe a Civitates többek között az “európai demokrácia védelmét”, a “hatalommal való visszaélés leleplezését”, a társadalmi egyenlőség erősítését várja.

Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, az jól lemérhető egy tavalyi mintaprojektjükön, amelyet Andrea Menapace, az olasz Koalíció a Polgári Szabadságjogokért vezetője mutatott be: a szervezet vezetője szerint fel kellett ismerniük, hogy az NGO-k nem jól kommunikáltak a migráció kapcsán. A bevándorlásról, a “menekültek” befogadásáról kezdetben nyíltan beszéltek, ám ez hiba volt, hiszen még a fősodoratú sajtó addig prominensnek hitt riportereit, publicistáit is meghurcolták, ha a befogadás mellett érvelt.

A beszámoló szerint a Civitates által pénzelt “civilek” bemérték, hogy az olasz társadalom hét különböző csoportra bontható a migráció megítélését illetően, s ebből a két véglet képviselők a leghangosabbak. Annak érdekében, hogy a középenállókat maguk mellé állíthassák, megváltoztatták a narratívát, és a migránsok emberi jogai helyett “arról kezdetek beszélni, hogy kik is vagyunk mi, mint társadalom”. Az ügyüknek pedig igyekeztek megnyerni olyan sikeres olasz üzletembereket, sportolókat, színészeket, akik - tegyük hozzá, bár egyáltalán nem tartoznak a tipikus bevándorlók közé - migrációs háttérrel rendelkeznek.

Ez valami hasonló ahhoz, mint ami Georg Floyd halála nyomán az Egyesült Államokban is megindult. Hiszen a “Black Lives Matter nem új szlogen, viszont most először sikerült mögött egyesíteni a szélsőbaltól a mérsékelt jobboldalig sokféle embert és érdekcsoportot.

Visszatérve a Civitates “független szerkesztőségeket” támogató pályázatára, az hangsúlyozottan kísérleti jellegű, ezzel magyarázzák, hogy jelenleg mindössze 2 millió eurót osztanak szét, de előre jelezték, hogy a program sikere esetén ez az összeg nőhet.

Arról egyébként, hogy a Soros-hálózat és szövetségesei miként használják a liberális sajtót céljaik elérése érdekében legutóbb májusban írtunk itt és itt. 

2020.06.29.

George Floyd haláláért végső soron az európaiak a felelősek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) szerint. A testület legutóbbi ülését követően kiadott közleményben többek között az alábbi, zavaros vádaskodás áll:

„A történtek gyökereit azokban a gyarmati intézményekben találhatjuk meg, amelyeket történelmileg Európa vezetett be Afrikában, hogy tartósítsa a marginalizációt, a társadalmi kirekesztést és a gazdasági egyenlőségeket, vélték a felszólalók. Mivel a rendszerszintű rasszizmus a gyarmatosítás és a rabszolgaság következménye, ahhoz, hogy harcoljunk ellene, a kiváltó okait is jobban meg kell ismernünk.”

E „jobb megismerés” jegyében a tanács elrendelte egy jelentés összeállítását az afrikai származású emberek ellen megnyilvánuló, „rendszerszintű rasszizmusról” – tehát nem arról, hogy létezik-e egyáltalán ilyen, hanem arról, hogy mi mindenre lehet ráhúzni a „rendszerszintű rasszizmus” bélyegét –, az elkészítését pedig Michelle Bachelet-re, az ENSZ emberi jogi főbiztosára bízták.

Michelle Bachelet már chilei elnökként is fontos volt Sorosnak

Az ülést megelőzően a Soros-hálózat általános mozgósításba kezdett, hogy minél nagyobb nyomást gyakorolhasson a döntéshozókra. Ebben ismét fontos szerep jutott a portálunk által korábban már bemutatott Avaaz-nak.

Mint ismert, a hazai választásokon is kipróbált Avaaz nem más, mint Soros egyik legkiterjedtebb aktivista hálózata, amely körülbelül 60 millió ember elérésére képes világszerte.

A szervezet egyik alapítója, Tom Perriello 2018 óta a milliárdos Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának programigazgatója, egy másik vezető, Eli Pariser pedig, aki a Soros-egyetem testvérintézményében, az amerikai Bard College-ban diplomázott, az OSF tanácsadója. Pariser az Avaaz másik társalapítójához, Ricken Patelhez hasonlóan két, Soros György által is finanszírozott szervezetnél, a J Street politikai lobbicsoportnál és a MoveOn.orgnál is dolgozott az Avaaz előtt, illetve azzal párhuzamosan. Patel mindemellett az ENSZ, valamint a Gates és a Rockefeller Alapítványok tanácsadója. A szintén avaazos Tom Pravda pedig az EU-é, míg Andrea Woodhouse a Ford Alapítvány mellett tölt be hasonló pozíciót.

Az Avaaz az UNHRC ülése előtt körülbelül egy nappal küldte ki felhívását, amiben arra szólított fel, hogy mindenki bombázza levelekkel országa külügyminisztériumát és az ENSZ-hez delegált diplomatáit, s követeljen tőlük határozott fellépést az Egyesült Államokkal szemben.

Ezzel együtt egy petíció aláírását is kérték, amelyhez mindössze egyet kell kattintani az e-mail-ben szereplő linkre – ezt kíváncsiságból kétszer is megtettük, mindkétszer jött is utána a köszönő levél, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a támogatók száma a 2 millióhoz közelít, mint azt az Avaaz-oldala mutatja.

A levélből az is egyértelművé válik, hogy az Avaaz valójában a Trump-kormány ellen hirdetett hadjáratot, hiszen világosan kifejtik: az ENSZ elrendelheti „egy független vizsgálóbizottság felállítását, amely az Egyesült Államok rendőri brutalitását vizsgálja.” De ez kevés. „Nyomást kell gyakorolnunk kormányainkra, hogy követeljék az USA elszámoltathatóságát ezen a találkozón!” Vagyis az akció célja egy olyan állásfoglalás kierőszakolása (lett volna), amely nyíltan elítéli az Egyesült Államok kormányát a George Floyddal történtek miatt, s ezzel fegyvert ad Donald Trump demokratapárti kihívója, Joe Biden és kampánycsapata kezébe.

A Soros-hálózathoz tartozó szervezetek ugyanakkor az Emberi Jogi Tanács ülésén személyesen is képviseltették magukat. A felszólalók listáján szerepel többek között az American Civil Liberties Union, a Human Rights Watch, a Centre for Reproductive Rights, valamint az Amnesty International.  

Mindezek ellenére a testület végül nem fogadott el olyan éleshangú nyilatkozatot, mint amilyet elvártak volna tőle, de az Avaaz előre menekült, és már a levelében jelezte, hogy ha így lesz, az azért van, mert Európa és Ausztrália kapitulált Trump előtt. Ugyanakkor a tanács, mint fent említettük, egy erősen koncepciózus jelentés elkészítésére utasította az ENSZ emberi jogi főbiztosát, Chile volt szocialista elnökét, Michelle Bachelet-et.

Bachelet a nyílt társadalom elkötelezett híve, radikális baloldali; 2006-ban választották Chile első női elnökévé. A választási kampányának egyik legfontosabb állomása New York, Soros Nyílt Társadalom Alapítványok-hálózatának központja volt, ahol találkozott a szervezet igazgatójával, de Soros Györggyel is.

A szűkszavú beszámoló szerint Bachelet és Soros a demokrácia és az emberi jogok érvényesüléséről, a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) latin-amerikai programjairól, más nem-kormányzati szervezetek helyzetéről és Soros regionális terveiről, befektetéseiről egyeztettek.

Michelle Bachelet egyébként Trump kihívójával is jó kapcsolatot ápol, hivatali ideje alatt ugyanis Joe Bidennel együtt a „Progresszív vezetők” tagja volt, egy olyan informális szervezeté, amelyik a világ „küldetéstudattal” megáldott balliberális vezetőinek politikáját volt hivatott összehangolni a 2009-es G20 találkozó előtt.

Négy év kihagyás után, 2014-ben Bachelet ismét Chile elnöke lett. Második ciklusa alatt többek között azzal vívta ki a Soros-hálózat elismerését, hogy megváltoztatta az állampolgársági törvényt, s ezzel megkönnyítette a migránsok befogadását. A módosítás értelmében, aki Chile földjén látja meg a napvilágot, az automatikusan chilei állampolgár lesz, tehát az illegális bevándorlók gyermekei is. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a gyermek szüleit, mint egy chilei állampolgár közeli hozzátartozóit többé szinte lehetetlen kiutasítani az országból. Az OSF úgy ünnepelte ezt a döntést, mint amivel Chile az egész világnak mielőbb követendő példát szolgáltatott.

2020.06.29.

Már több, mint 200 ezren írták alá a Fehér Ház honlapján a kezdeményezést.

Soros György – akárcsak Európában és Magyarországon – az Egyesült Államokban is megosztó közéleti személyiség. Ezt mutatja, hogy a polgárok számos kezdeményezést, petíciót indítottak el annak érdekében, hogy az amerikai politikára komoly befolyással bíró, magyar származású milliárdost valamiképpen kiszorítsák a közéletből, sőt akár Amerikából is.

Az Egyesült Államok kormánya 2011-ben We The People (Mi, a Nép) névvel indította el e-kormányzati petíciós rendszerét, ezzel platformot kínálva a Fehér Ház web-szerverén petíciók készítésére és aláírására. A rendszer eredetileg 5 ezer aláírás megszerzését követelte meg 30 nap alatt ahhoz, hogy a Fehér Ház foglalkozzon az adott kezdeményezéssel. A határt pár héten belül 25 ezer, majd 2013-ban 100 ezer szignóra emelték. Amennyiben megvan a szükséges számú aláírás és a petíció a várakozási sorba került, a Fehér Ház érdemi válasza előtti várakozási időszakban továbbra is lehet csatlakozni a petícióhoz, és később a Fehér Ház egy tájékoztató e-mailt küld valamennyi aláíró e-mail címére (arról, hogy foglalkozott a kezdeményezéssel, és hogy megválaszolta azt). Ebben a rendszerben már születtek Soros-ellenes kezdeményezések, így például egy 2017. január 21-én indult (és február 20-án lezárt) petíció szerint Soros György fenyegetést jelent a szabad világra, bűnei miatt pedig nemzetközi elfogatóparancsot kell kiadni ellene. A petitions.whitehouse.gov oldalon található felhívás arra kérte volna a szövetségi kormányt, hogy lépjen fel az amerikai milliárdossal szemben, aki útjában áll annak, hogy Amerikát ismét naggyá tegyék. A petícióhoz szükséges 100 ezer helyett azonban csak 56 ezer aláírást sikerült megszerezni, így a petíciót – eredmény nélkül – lezárták.

Utóbbi petíció tételesen a következő bűnöket rója fel a milliárdos üzletembernek:

1.) Nyílt lázadást támogatott pénzügyileg amerikai nagyvárosokban, amely több millió dollárnyi anyagi kárt és életek kioltását eredményezte.

2.) Megkísérelte manipulálni a demokratikus választásokat azáltal, hogy több millió dollárt adományozott az általa preferált jelölteknek.

3.) Az amerikai szuverenitás megkurtítására törekszik. Saját szavai szerint: „Az Egyesült Államok a fő akadálya egy tartós és igazságos világrendnek… Az Egyesült Államok hozzáállásának és politikájának megváltoztatása továbbra is a legfőbb prioritásom.”

4.) Egy valuta-manipulátor. Soros indította el a brit pénzügyi válságot azzal, hogy a piacra dobott 10 milliárd fontot, ezzel kierőszakolva a valuta leértékelését és az egymilliárd dolláros profitot.

Nem meglepő az Egyesült Államokban tapasztalhatókat szemlélve, hogy az elmúlt hetekben az oldal új lendületet kapott, jelenleg több, mint 215.000 aláírásnál jár a petíció.

Korábban Soros György hálózatának külföldi tevékenységére legutóbb felfigyelt az amerikai Kongresszus is. Így például Christopher Smith New Jersey-i republikánus képviselő, egy képviselőházi törvényalkotási csoport vezetője pár napja arról kérdezte levélben Jess L. Baily-t, Amerika macedóniai nagykövetét, hogy Soros György vajon felhasználta-e az amerikai adófizetők pénzét arra, hogy saját projektjeit finanszírozza Macedóniában. Smith és más képviselők azt nyilatkozták, hogy hiteles beszámolókat kaptak kézhez azzal kapcsolatban, hogy az amerikai misszió aktívan beleavatkozott Macedónia pártpolitikájába, a média struktúrájába és a civil szférába is.

Az Állítsuk Meg Soros Tevékenységét – Stop Operation Soros – néven Macedóniában megalakult civil szervezet a Fox News szerint egy olyan 40 oldalas dossziét nyújtott át Mike Lee-nek, utahi republikánus szenátornak, amelyben arra vonatkozó bizonyítékok találhatók, hogy Soros szervezete zavargásokat is támogatott Macedóniában, és hogy a macedón amerikai misszió fő partnere a fejlesztési pénzek elosztásában Soros alapítványa, az Open Society volt.

2020.06.26.

Svédországban a napokban robbant a hír, hogy rekord gyorsasággal, kevesebb mint 5 év alatt közel 20 000 migránsnak adtak svéd állampolgárságot. A svéd útlevél birtokában bárhol szabadon mozoghatnak az EU területén, sőt még szavazati jogot is kaptak, így nyíltan befolyásolhatják a közéleti folyamatokat. Borítékolható, hogy a migránsbarát baloldal vagy a folyamatosan alakuló iszlamista pártok nyernek a legtöbbet.

Miért nem hisznek a szemüknek?

A Breitbart cikke alapján, az újdonsült svéd állampolgárok 60 százaléka Szíriából származik, a többiek afgánnak illetve hontalannak vallotta magát. Valószínűleg ez is bemondásra ment, csakúgy mint az életkoruk, hisz 10-ből 9 fő gyereknek vallotta magát.

Mindannyiunk emlékezetében megvan a magyar déli határt támadók arca, illetve számtalan tudósítást láttunk, ahol többségében életerős férfiak masíroznak az utcákon. A svéd törvények alapján a gyermekek sokkal gyorsabban jutnak állampolgársághoz, hisz bizonyos esetekben akár két év alatt is megkaphatják azt. Felvetődik a kérdés, hogy északi barátaink szemét mi homályosítja el, amikor ezeket az embereket gyerekeknek hiszik?

A szám biztosan fog növekedni, hisz nem egészen egy hete jelentették be, hogy közel 100 000 migráns kapott menekültstátuszt 2015 óta, és még legalább ennyien várakoznak a döntésre. Ha figyelembe vesszük, hogy Svédország lakossága 10 millió, akkor arányosítva is ijesztő számot kapunk. Ráadásul, akiknek van tartózkodási engedélye, a családegyesítés jogán több hozzátartozóját is az országba hozhatja. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez a szám pár év alatt többszörösére is nőhet, így egy jelentős 5-10%-s kisebbség nőhet ki a semmiből.

Migrációs boom

Az illegális migránsokból hirtelen vált svédek csak egy részét képezik a friss tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek. Az elmúlt évtizedben Svédország lakóssága 1 millióval növekedett, és nem az őshonos svédek születési rátájának emelkedésének köszönhetően. A svéd népesedési boom 73%-ban a tömeges bevándorlásnak köszönhető, ami leginkább az elmúlt öt évben erősödött fel. Ezzel a számmal az EU második leggyorsabban növekvő tagállamává vált, és a jelenlegi folyamatokat látva a trend nem is fog megállni.

A pénzügyi oldalát nézve, teljesen érthető módon több önkormányzat a csőd szélére sodródhat, ha eddig nem tette. Az óriási pénzügyi terhet a Svédi Migrációs Intézet is elismerte, bár egyes számítások alapján nagyon is alábecsülte, mert a következő évekre több mint 125 millió euróval, azaz közel 44 milliárd forinttal számolnak. Természetesen jelenleg Brüsszel nem foglalkozik ilyen problémákkal, és aki fel meri emelni a szavát, rögtön elítélik és rasszistának bélyegzik.

Svédország „elesett”

Mára Svédország oda jutott, hogy minden ötödik ember, aki az országban születik, külfölditől származik. Korábban az országba települtek többségét a környező országok tették ki, de 2015 óta az arányok megváltoztak és mára a legnagyobb betelepülő populációt a magukat szírnek illetve afgánnak vallók adják. Sajnos nyugodtan kijelenthetjük, hogy Svédország „elesett”. Kérdés, hogy a többi tagállam időben kapcsol-e, megállítva ezt a hazárdjátékot. Ellenkező esetben könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy már unokáink sem fogják megismerni azt az Európát amibe mi és őseink beleszülettünk.

Ezeket a cikkeket olvastad már?