2018.02.06.

Az Európai Unió költségvetéséből évi sok száz millió eurót fordít humanitárius segélyezésre – legalábbis az ilyen jogcímen finanszírozott segélyezéssel az Európai Bizottság egy külön szervezeti egységet, a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságát (ECHO) tartja fenn. A humanitárius segítségnyújtásban hivatalosan több mint 200 partnerszervezet és ügynökség vesz részt, melyek között nem kormányzati szervezetek (NGO-k), nemzetközi szervezetek, a Vöröskereszt hálózata, valamint szakosított ENSZ-ügynökségek is megtalálhatók.

2016-ban az ECHO humanitárius partneri hálózatán belül mintegy 788 millió euró uniós támogatást juttatott különböző NGO-knak, míg a nemzetközi szervezetek 237 millió eurót kaptak (a kettő együtt összesen több mint 1 milliárd eurót tesz ki, emellett további 1,1 milliárd eurónak megfelelő összeg jutott a különböző ENSZ-egységeknek). Bár az Európai Unió hivatalos honlapja hangsúlyozza a támogatások pártatlanságát, és hogy a rászorulók faji, etnikai, vallási, nemi hovatartozására, korára, állampolgárságára és politikai meggyőződésére való tekintet nélkül folyósítják az uniós polgárok adópénzeiből juttatott támogatásokat, a kialakult gyakorlat sok esetben inkább ellentmondásosnak mondható, és nem csupán az elfogultság gyanúját veti fel, hanem adott esetben súlyos biztonsági kockázatokat is rejthet magában.

Az ECHO és NGO-partnerei közötti kapcsolatot az ún. NGO Partnerségi Keretmegállapodás (FPA) tartalmazza. Az FPA meghatározza a partnerség elveit és feltételeit, valamint azokat a célkitűzéseket és feltételeket, amelyeknek teljesíteniük kell az EU által finanszírozott humanitárius műveletek végrehajtásakor. Elvileg minden intézkedést és célkitűzést úgy határoztak meg, hogy a rendelkezésre álló pénzalapokat a lehető leghatékonyabban kihasználják. Bár az uniós polgárok 85 százaléka az Európai Unió felmérése szerint elvben egyetért a humanitárius segítségnyújtások pénzügyi támogatásának folytatásával, mégsem mindegy azonban, hogy mekkora körültekintéssel választják ki végül az érintett partnereket.

Az FPA-keretmegállapodás partnerei között finanszírozott szervezetek között megtalálható például a nagyhatalmú Transparency International, amely elvileg az átláthatóságot hivatott ellenőrizni. (Érdekes, bár nem meglepő, hogy a pénzáramlás mindkét oldalról jön: a Soros György-közeli Transparency Európai Unióval foglalkozó alszervezete például 500 ezer dollárt kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól a 2017–18-as időszakra, elsősorban az uniós politikákkal és az eurózóna gazdasági kormányzásával kapcsolatos projektekre.) A Transparency élesen támadja a neki nem tetsző színezetű kormányokat, így nyomás alatt tartaná az Orbán-kormányt, vagy éppen a lengyel kabinetet a Transparency lengyelországi partnere (Stefan Batory Alapítvány) segítségével tüzelt, szakmainak álcázott politikai nyilatkozatháborúkkal.

A FPA-támogatottak között ott van a tengeri mentések és a migránsok Európába juttatása kapcsán sokat a sajtóban szereplő (Soros György amerikai üzletemberhez ugyancsak közel álló) segélyszervezeti hálózat, az Orvosok Határok Nélkül, amellyel kapcsolatban korábban a tengeri embercsempészekkel való összejátszás gyanúja is felmerült (végül 2017 nyarán külső nyomásra felfüggesztették a Földközi-tengeren végzett vitatott tevékenységüket).

Érdekesség, hogy az uniós keretmegállapodás részeként az Islamic Relief Deutschland nevű NGO is kap európai forrásokat, noha az Islamic Relief-fel szemben Izrael 2008-ban működési tilalmat rendelt el a Hamász palesztin terrorszervezet „rejtett finanszírozásának” gyanúja miatt. 2014-ben Izrael az erre vonatkozó irányelvet megújította, így az Islamic Relief és valamennyi leányszervezetének működését betiltotta a zsidó állam – az Izraelben illegálisnak minősített, terrorfinanszírozás-gyanús NGO esete azonban aligha érzékenyíthette az érintett uniós döntéshozókat, hiszen mind a mai napig FPA-partnerként pénzelik a németországi szervezetet.

Akár a terrorszervezet-finanszírozás gyanúja, akár a Földközi-tengeri embercsempészet kapcsán felmerült aggályok – amik valószínűleg csupán jéghegycsúcsok az NGO-finanszírozás kérdésében – arra kell hogy intsék a felelős politikai vezetőket, hogy a külső érdekek helyett az uniós polgárok alapvető érdekeit és biztonságát helyezzék meghatározó szempontként az első helyre.

2018.01.31.

A némaság ára

1994-ben Ruandában élő hutuk száz nap leforgása alatt nagyjából 800 ezer – 1 millió tuszi embert mészároltak le. Ma már számos bizonyíték van arra, hogy a nyugati hatalmak pontosan tudták, milyen borzalmak történtek akkoriban a kis afrikai országban, azonban mégsem tettek semmit a borzalmak megakadályozása érdekében.

Ismeretes például, hogy Kofi Annan (későbbi ENSZ főtitkár) a világszervezet békefenntartásért felelős főosztályát vezette a népirtás idején. Az ő akkori munkásságában kiemelt helyen szerepel egy - nem a súlyának megfelelően kezelt - fax, amelyet az ENSZ ruandai missziójának vezetője, Roméo Dallaire küldött el az ENSZ Békefenntartó Főosztályának, valamint számos nyugati nagykövetségnek.

Dallaire felhatalmazást kért, hogy a békefenntartók átkutathassák a hutu milíciák macseteraktárait, és elkobozhassák a fegyvereiket. Kofi Annan azonban erre nem volt hajlandó engedélyt adni. Sőt, arra utasította Dallaire-t, hogy a fegyverkező hutukról szóló információkat a békemisszió vezetője inkább ossza meg a ruandai kormánnyal. Annan képességeit (vagy jellemét?) jól mutatja, hogy a kormány számos tagja ekkor már régen a népirtás megkezdésére készült.

Később, amikor Ruandában már teljes folyók vizét festette vörösre a lemészárolt emberek vére, az ENSZ tovább ragaszkodott a békefenntartók pusztán passzív jelenlétéhez.

Ma már korábban titkosított dokumentumokból egyértelműen tudjuk, hogy hogy az amerikai kormányzatnak minden információ a rendelkezésére állt a ruandai folyamatokkal kapcsolatban. Később Kofi Annan már ENSZ főtikárként pedig nyilatkozott:

„Többet kellett volna tennem és a lehetőségem is megvolt rá.”

A bevándorlás főtitkára

Tíz évvel a népirtás után, 2004-ben Annan felszólat az Európai Parlament előtt, amikor átvette a Szaharov-díjat. Beszédében elég meredek állításokat fogalmazott meg.

„A bevándorlóknak szüksége lesz Európára, és Európának szüksége lesz a bevándorlókra"

„A kibővített Európai Unió előtt álló egyik legnagyobb próbatétel az elkövetkező években és évtizedekben az lesz, hogyan kezeli a bevándorlás kihívását. Ha az európai társadalmak meg tudnak felelni ennek a kihívásnak, a bevándorlás gazdagítani és erősíteni fogja őket. Ha ezt elmulasztják, az eredmény az életszínvonal csökkenése és a társadalom megosztottsága lehet.”

Annan nem aprózta el a dolgot és a díjátadás előtti napon több európai ország napilapjaiban egy cikkben foglalta össze Európa legújabb menekültügyi és bevándorlási kihívásait.

Annan beszédéből és cikkéből kiderült:

„Nem lehet kétség afelől, hogy az európai társadalmaknak szükségük van bevándorlásra. Az európaiak tovább élnek és kevesebb a gyermekük.”

Nem véletlen tehát, hogy 2017 áprilisában Orbán Viktor egy rádió interjújában emlékeztetett: „a Soros György világához tartozó Kofi Annan” a 2000-es évek közepén a bevándorlás szükségességéről és bátorításáról értekezett az Európai Parlamentben (EP). Meg is történt az áttörés, „amely a balkáni útvonalon átszakította az államhatárokat, és ellenőrizetlen, félkatonai jelleggel megszervezett muszlim tömeget nyomott be, hozott föl Soros György segítségével Európába”.

Annan befolyását és Soros-párti elkötelezettségét jól mutatja, hogy a fenti tényekre néhány napja ismét felhívta a figyelmet a magyar miniszterelnök. A Soros-birodalom trónörököse, Alexander Soros pedig - szintén a napokban - Davosban érezte fontosnak, hogy közös képet készítsen édesapja régi, megbízható barátjával.

Alexander Soros és Kofi Annan Davosban

Lelkesen védte Soros egyetemét Kofi Annan

Emlékezetes, hogy a Tűzfalcsoport tényfeltáró munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Soros György magyarországi egyetemével kapcsolatban számos kellemetlen részlet a nyilvánosság tudomására jusson. (Korábbi írásaink IDE és IDE kattintva olvashatóak el.) Kofi Annant azonban sohasem zavarták össze a tények, így levélben fordult a CEU-t jelenleg rektorként vezető, korábbi liberális politikushoz, Ignateff úrhoz.

Az egykori ENSZ-főtitkár levélben fejezte ki aggodalmát a magyar felsőoktatási törvény legújabb, a CEU-t ellehetetlenítő módosítása miatt. Azt írta, hogy az egyetem hozzájárul a haladó szellemiségű és demokratikus világhoz, és ez különösen azért fontos, mert a világ azon részén működik, ahol a történelem során jelen volt több kártékony ideológia.

Mint Annan írja, ebben a jogokra épített világban a szólásszabadság és a kutatói szabadság lényegi eleme a felsőoktatásnak, amelynek az a feladata, hogy továbbadja ezeket az értékeket a jövő vezetőinek, ezért a CEU jelenbeli és jövőbeli jelentőségét aligha lehet túlbecsülni.

Bár a korábbi ENSZ-főtitkár igyekezett árkot rettegni a CEU köré, az egyetem továbbra is zavartalanul folytathatja működését, így a valóságértelmezés ebben az esetben is meghaladta Annan képességeit.

Soros és Annan a CEU-n

Annan örököse

Az ENSZ-főtitkári pozícióban méltó örökösnek tűnik António Guterres, aki néhány napja azt szorgalmazza, hogy nyissák meg az országok határaikat, használják ki a bevándorlás előnyeit. Szerinte a migráció egyértelműen pozitív, erősíti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és összeköti a különböző társadalmakat. Az ENSZ főtitkára szerint káros, ha a hatóságok akadályt gördítenek a migráció elé.

A Hetek című lap egyik korábbi, kiváló elemzésében azt is elolvashatjuk, hogy csak kevesen jegyzik meg, Guterres milyen óriási szerepet játszott a Nyugatra irányuló migrációs hullámban, mellyel párhuzamosan a közel-keleti keresztényeket módszeresen diszkrimináló politikát alakított ki. Az ENSZ közreműködésével nyugati országokban letelepített menekültek kevesebb mint egy százaléka keresztény, mivel a legtöbben elkerülik a szervezet felügyelete alatt álló, számukra életveszélyes táborokat. Guterres a migrációban látja a globális problémák megoldását, a menekülteket pedig a nyugati rasszizmus és xenofóbia áldozatainak tekinti, soha nem firtatva azoknak az iszlamista és totalitáriánus rezsimeknek a felelősségét, melyekből jönnek. Jennifer Oriel politológus a The Australian című lapban megjegyzi: „Annak ellenére, hogy a nyitott határok politikája bizonyítottan hozzájárul a nemzetközi dzsihádizmushoz és ártatlan nyugati állampolgárok tömeges lemészárlásához, Guterres nem hagyott fel azoknak a kormányoknak a hibáztatásával, amelyek határaik megerősítésével igyekeznek megvédeni polgáraikat.”

John Bolton, az Egyesült Államok korábbi ENSZ-nagykövete szerint egyébként inkább a Kofi Annanéhoz hasonló irányvonalat testesíti meg a jelenlegi főtikár. Bolton elmondta: „Ban Ki Munt pontosan azért választottuk meg 2006-ban, mert úgy gondoltuk, nem próbál meg »világi pápát« játszani, mint elődje, Kofi Annan. Azt hiszem, Guterres sokkal inkább Kofi Annan típusú vezető lesz, és ez problémát fog jelenteni.”

2018.01.22.

Az elmúlt napokban jelentős visszhangot kapott, hogy Szél Bernadett és az LMP rendkívül szorosan kötődik a Soros György által pénzelt és fenntartott nemzetközi hálózathoz. Blogunk, a Tűzfalcsoport pedig arra derített fényt, hogy a Soros-hálózat egyik állócsillaga, Sebály Bernadett és az LMP-s Szél Bernadett ezer szálon kötődhetnek egymáshoz. (Korábbi írásaink IDE és IDE kattintva olvashatóak el.)

A Sebály Bernadett körül kialakult helyzet védhetetlenségét jól mutatja, hogy az LMP Reflektor nevű revolvermédiája külön cikkben próbálta tisztára mosdatni Sebályt és gittegyletét, úgy beállítva a Soros párti aktivistákat, mintha azok csak jóságos, a hajléktalan emberekért tenni akaró személyek lennének. Közben persze ügyesen kikerülték, elhallgatták az aktivisták migrációt pártoló tevékenységét és azok MIGSZOL-os kapcsolódásait.

Szél Bernadett a szélsőségesen migránspárti MIGSZOL tüntetésén

A Tűzfalcsoport kutatásai azonban újabb kellemetlen részletekre derítettek fényt Sebály Bernadett munkásságával kapcsolatban.

Könyvbemutató: Furcsa helyszín, furcsa társak, furcsa közönség

2016 június 4-én a Stúdió K Színházban mutatták be a Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint szerkesztésben megjelent „A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?” című könyvet. (Mondanunk sem kell, hogy a Soros Alapítvány évkönyve szerint a Stúdió K Alapítványt számtalanszor támogatta a magyarországi Soros Alapítvány.)

A könyvbemutató Facebook-eseményét olyan közismert politikusok, aktivisták igazolták vissza, mint többek között: Vágó Gábor korábbi LMP-s, Lendvai Ildikó korábbi MSZP-s politikusok, Mocsonaki László melegjogi aktivista, vagy éppen Füzessi Károly, a Mérce nevű Soros-hű portál egyik szerkesztője.

Ahogy korábban megírtuk, Sebály Bernadett szoros és jó kapcsolatot ápol a Nyílt Társadalom Alapítványok kifizetési listáján szereplő migráció párti és Orbán ellenes szervezetekkel. Ráadásul Szél Bernadett LMP-s politikussal is közösen álltak ki az ezen szervezeteket is érintő, az átlátható működést biztosító jogszabályváltozások ellen.

A kötet másik szerkesztője, bizonyos Vojtonovszki Bálint, szintén jól ismert mozgalmár. Nemrég a magyar kormány németországi, 1956-os megemlékezését próbálta meg botrányba fullasztani, amikor néhány fős csapatával tüntetést szerveztek a Berlinbe látogató Balog Zoltán miniszter, valamint Magyarország menekültpolitikája ellen.

Vojtonovszki a HírTV-nek akkor elmondta:

„Magyarországnak az Európai Unió értékrendjéhez kell tartania magát, és hogy nevezhetjük a keleti nyitás politikájának, nevezhetjük migránsterrornak, mindegy, akkor is be kell tartania a nemzetközi egyezményeket és az emberiesség mindenkori szabályait.”

Hogy itt pontosan mit szeretett volna mondani, rejtély. Azonban az világos, hogy a migránsok simogatása fontos szerepet tölt be az életében, nem csoda, hogy az LMP számára rendkívül kellemetlen a kialakult helyzet.

A színházban szervezett eseményen Szél Bernadett barátnőjét egyébként Gulyás Márton Soros-aktivista (meg nem értett festőművész) és Törley Katalin, a poligámia harcosa és a kormány oktatáspolitikájának kérlelhetetlen kritikusa segítette gondolatainak kifejtésében. A pulpituson helyet foglalt még az a Misetics Bálint is, aki a Város Mindenkié csoport egyik aktivistája, 2011. december 23-án pedig részt vett az LMP által szervezett Parlament körüli élőlánc tüntetésen, az akkor elfogadásra kerülő új választási törvény kapcsán. (Misetics egyébként társkötet írt Sebályék könyve mellé.)

A Soroshoz köthető Humanista Mozgalmat és a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületet is megjárt Szél Bernadett egyébként, 2013-ban, a Város Mindenkié kezdeményezésére törvényjavaslatot nyújtott be a szabálysértési törvény módosítása és az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntethetőségének megszüntetése érdekében.

Alinsky szelleme

A kötetünkben szereplő Susan Stall és Randy Stoecker tanulmány a közösségszervezést a kapcsolatok szervezésének, az ügyek azonosításának, a meghatározott ügyek körüli mozgósításnak és egy hosszú életű demokratikus szervezet felépítésének a folyamataként határozza meg. A szereplők a győzelem érdekében különböző taktikákkal és támogatottságukat bizonyítva mozdítják ki a döntéshozókat a komfortzónájukból, egyezségre törekedve, és ennek érdekében szükség esetén akár a konfrontációt is felvállalva. A mozgósításban és a szervezetépítésben az ügyben érintettek kapnak szerepet, tehát nem érdekképviseletről, hanem közösségi érdekérvényesítésről beszélünk.”

[…]

„Noha a közösségszervezés megközelítését – elsősorban a közösségszervezés ikonikus alakja, az amerikai Saul Alinsky miatt – az amerikai kultúrkörhöz soroljuk, természetesen nem az „amerikaiaknak” köszönhető a jogfosztott csoportok módszeres szerveződése.”

Sebály Bernadett: A közösségszervező hatalma, Dinamó Műhely Blog

A kötet tartalmának és céljainak teljes ismertetésétől most megkíméljük az olvasókat. (Aki azonban szeretne részletesen is megismerkedni Sebály Bernadett vallomásaival, ide, ide és ide kattintva megteheti.)

Szerintünk sokkal izgalmasabb a Soros-pénzeken aktivistáskodó szerzők nyílt kiállása Alinsky módszerei mellett.

De mit is gondolt Alinsky a politikai aktivizmusról?

  1. Nem csak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel. A hatalomnak két fő forrása van: a pénz és az emberek. Akiknek nincs pénzük, a testükből kell felépíteniük a hatalmat.
  2. Sose kerülj kívül az embereid tapasztalati körén. Csak zavarodottságot, félelmet és meghátrálást fog eredményezni.
  3. Amikor csak lehet, kerülj az ellenség tapasztalati körén kívülre. Keresd a módját, hogyan növelhetnéd a bizonytalanságát és az idegességét.
  4. Kényszerítsd az ellenséget, hogy a saját szabályai szerint járjon el. Ha az a szabálya, hogy minden levélre válaszolnia kell, küldj 30 000 levelet. Ezzel kinyírhatod, mert senki sem képes megfelelni az összes maga állította szabályának.
  5. A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere. Nincs védekezés. Irracionális. Dühítő. Döntő nyomásgyakorlási pontként is szolgálhat, hogy engedményekre kényszerítsd az ellenfelet.
  6. Az a jó taktika, amit élveznek az embereid. Unszolás nélkül is tenni fogják. El fogják végezni a feladatukat, és még jobbakat is fognak javasolni. Ebben az értelemben a radikális aktivisták semmiben sem különböznek a többi emberi lénytől. Mind kerüljük az örömtelen tevékenységet, de élvezzük azt, ami működik és eredménnyel jár.
  7. Az a taktika, ami túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Sose válj unalmassá. Még a radikális aktivisták is elunják magukat.
  8. Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.
  9. A fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga a dolog. A képzelet és az ego gyakran sokkal több negatív következményt képes vizionálni, mint bármely aktivista. És amit valóságnak észlelnek, az azzá válik. A nagy szervezetek mindig a legrosszabb forgatókönyvre készülnek fel, ami talán végtelenül távol áll az aktivista elképzeléseitől. Az eredmény az lesz, hogy a szervezetek hatalmas mennyiségű energiát és időt fognak azzal tölteni, hogy számbaveszik a legszörnyűbb következményeket. Ez könnyen megmérgezi a gondolkodást, és demoralizálja őket.
  10. Ha egy negatívumot elég keményen nyomsz végül pozitívvá fog válni. Ha a másik oldal erőszakot alkalmaz, könnyen a te oldaladra állítja a közvéleményt, mert az a gyengébb féllel szimpatizál.
  11. A sikeres támadás ára a konstruktív alternatíva. Soha ne hagyd, hogy az ellenfél pontot vigyen be, mert azon kapnak, hogy nincs megoldásod a problémára. Régi bölcsesség: ha nem vagy része a megoldásnak, akkor a probléma része vagy. Az aktivista szervezeteknek van programja, és az a stratégiájuk, hogy odaülhessenek a tárgyalóasztalhoz. Mindenképp rendelkezniük kell egy kompromisszumos megoldással.
  12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embereket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.

A fentiek tudatában érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt hetek rém- és álhíreiről az LMP folyamatosan és kérlelhetetlenül próbálta lefölözni a politikai hasznot. Elég csak a meg sem történt kórházi rühösségre, a valójában be sem fogadott migránsokra, az érdektelenségbe fulladt, külföldről finanszírozott diáktüntetésekre, vagy éppen az évekig tartó várólistára kényszerített művésznő ügyére gondolni.

Jól látszik, hogy az LMP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje olyan emberekkel ápol régi és szoros viszonyt, akik nyíltan vállalják elkötelezettségüket a Soros-birodalommal és ha kell, szakirodalmat is összeállítanak az amerikai spekuláns ideológiájának terjesztése érdekében. Közösségszervezésnek gúnyolt hálózatépítésbe kezdtek és választott tisztségviselőket akarnak nyomás alá helyezni.

Mi ez, ha nem nemzetbiztonsági kockázat?

Folytatjuk…

2018.01.16.

Manapság már teljesen természetes, hogy ha valami nem jut eszünkbe, vagy kíváncsiak vagyunk rá, akkor rákeresünk az interneten; az emberek többsége a Google keresőt használja ilyenkor. Megnyugtató érzés, hogy a minket kínzó kérdésekre, a tudásunkban lévő hiányosságok pótlására megoldást nyújthat pár szó bepötyögése. Abba azonban nem gondolunk bele, hogy mennyiben tudja ez a keresőmotor algoritmusok által befolyásolni a találatokat és ez által a mi véleményünkre, világképünkre milyen hatással lehet.

Olvasóinkat szeretnénk bíztatni egy rövid, otthoni kísérletre. Írják be az alábbi angol nyelvű szókapcsolatokat a képkeresőbe: „white couple”, „black couple”, „white man working”, „black man working”, „American inventors”, „European people arts”. Bizonyára sok hasonló példa létezik még, viszont az ezekre kihozott találatok is remekül bizonyítják szerintünk a Google liberális látásmódját és bizonyítékul szolgálhatnak az úgynevezett „fordított rasszizmus” vagy „fordított diszkrimináció” létezésére is. Ez tulajdonképpen a többségi, általában fehér társadalommal szembeni előítéletességet jelenti; jogaik csorbítását a kisebbségekkel szemben, egyfajta kettős mérce alkalmazását. Ha rákeresünk a Google segítségével angolul erre a kifejezésre (reverse racism), a Wikipedia cikk után az első oldal összes találata cáfolni igyekszik ennek a jelenségnek a létezését, sőt, a cikkekben felszólítják a „fehéreket”, hogy ne tegyenek többé úgy, mintha lenne ilyen. Ez is alátámasztja az ideológiai részrehajlást.

Állításunkat bizonyítja egy 2017-es tanulmány, amelyet a legutóbbi amerikai választások kapcsán készített két amerikai kutató. Összesen öt randomizált, irányított kísérletet végeztek el két ország 4566 résztvevőjével. Kimutatták, hogy a két elnökjelölt közül a 10 vizsgált kérdésből 10 esetben Hillary Clinton részére hajlottak a keresési találatok, még abban az esetben is, ha a keresett szókapcsolat Trump felé való részrehajlást feltételezett volna. Jelentős - az esetek többségében 20%-os, egyes demográfiai csoportok körében pedig akár 80%-os – előnyt szerezhet az adott jelöltnek az ilyen típusú manipuláció azon választópolgárok körében, akik még nem döntöttek, kire szavaznak. A manipulációs jelenség elnevezése „Search Engine Manipulation Effect (SEME)”, azaz „keresőmotor manipulációs hatás”. A Google természetesen tagadja, hogy ehhez a módszerhez folyamodtak volna.

Egy másik kutatásban a www.canirank.com oldalon azt vizsgálták, hogy különböző megosztó témákra (abortusz, Black Lives Matter mozgalom, fegyverviselés) való kereséskor milyen találatokat hoz a Google. Kísérletükben 1200 olyan oldalt illetve cikket vizsgáltak, amiket a top keresési eredmények között kaptak a keresett szavakra. Arra a megállapításra jutottak, hogy 40%-kal több a valószínűsége annak, hogy baloldali illetve szélsőbaloldali beállítottságú oldalakat hozzon a keresés; sőt, a keresett szavak, fogalmak esetében 16%-nál az első oldalon az eredmények között nem is szerepelt jobboldali véleményt nyilvánító cikk. Szerintük a Google algoritmusa előnyben részesíti a baloldali véleményeket a jobboldali, konzervatív nézetekkel szemben.

A Google anyacégének, az Alphabetnek az ügyvezető igazgatója Eric Schmidt az amerikai elnökválasztás apropóján létrehozott egy The Groundwork elnevezésű startupot, hogy biztosítsa Hillary Clinton kampányához a megfelelő mérnöki tudást a győzelem érdekében. Mind ő, mind a Google adományoznak a Clinton Alapítványnak.

Tavaly nyáron az egyik Google alkalmazott, James Damore munkatársainak egy 10 oldalas írást küldött körbe, amelyben kifejtette véleményét a nemek közötti különbségekről és ennek következtében a férfiak felülreprezentáltságáról a tech szakmában. Az azóta „Google Ideological Echo Chamber” azaz „Google ideológiai buborék” néven ismertté vált iromány miatt Damore-t kirúgták a cégtől. Ezzel tökéletesen igazolást nyert a fiatalember állítása, miszerint a Google-nál a konzervatív nézetű dolgozóknak meg kell húzniuk magukat, nem mehetnek szembe a cég által diktált baloldali dogmákkal.

Így hallgattatják el az általuk képviselt baloldali nézetekkel szemben kritikus hangokat: kirúgással és gondosan megírt algoritmusokkal…

2018.01.09.

Allen West, korábbi amerikai szenátor nemrég megjelent írását közöljük.

Nos, azt kellene elhinnünk, hogy a baloldal aggódik az ellenséges entitásokkal való összebeszélések és a választásokba történő beavatkozások miatt? Úgy tűnik, hogy rengeteg forrást pazarolunk el az amerikai adófizetők pénzéből egy olyan vizsgálatra, amely eddig csak a nyomozók leleplezésére szolgált.

Allen West

Azonban az elmúlt héten tudomást szerezhettünk az Obama-adminisztráció összejátszásáról Iránnal az iszlám terrorista hadsereg, a Hezbollah javára. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez valóban megérne egy vizsgálatot. Hát nem szórakoztató, hogy a liberális progresszív média egyáltalán nem is foglalkozik ezzel a témával? Úgy értem, még csak energiát sem fordítanak a Politico által lehozott történet megcáfolására.

De mi a helyzet a választásba történő beavatkozások más példáival? Mindannyian tudjuk, hogy Obama arra indította kampánygépezetét, hogy aláássák Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök újraválasztási erőfeszítéseit. És tudjuk, hogy az Egyesült Államok adófizetőinek pénzét használták fel e cél érdekében – a gazemberek meg sem próbálták leplezni.

És most itt van egy újabb példa a progresszív szocialista választási beavatkozásra.

A Daily Caller beszámolója szerint „a baloldali milliárdos filantróp, Soros György illegálisan finanszírozza az Írország alkotmányának nyolcadik kiegészítése hatályon kívül helyezésére irányuló kampányt, amely védi „a még nem megszületettek élethez való jogát” egy független kormányzat-figyelő szerint.

Az ilyen adományok törvényességét felügyelő ír hivatal (SIPO) arra kötelezte az Amnesty International nevű baloldali szervezetet, hogy a Soros Nyílt Társadalom Alapítványától kapott több mint 162 ezer dollár adományt szolgáltassák vissza. Az adomány ugyanis megsérti az 1997-es választási törvényt, amely megtiltja a külföldi szervezeteknek, hogy 100 dollárnál több adományt adjanak „politikai célokra” – a SIPO tájékoztatása szerint.

Az Amnesty megtagadta az adomány visszaadását, az OSF támogató döntésével – ezt a hírt a brit The Times közölte szerdán. Az Amnesty azt állította, hogy a törvény tisztességtelen.

Az OSF egyik szóvivője előadta a The Times-nak, hogy a csoport „büszke arra, hogy egyik támogatója lehet azoknak a helyi érdekképviseleti erőfeszítéseknek, amelyek az ír abortusz-szabályozást összhangba hoznák a nemzetközi emberi jogi szabályozásban foglalt kötelezettségvállalásokkal”. Az ír pro-life csoportok becsmérelték Soros beavatkozását a politikájukba. „Fontos emlékeztetni arra, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány az Amnesty számára biztosított pénzösszeg megadása során kijelentette, hogy ezzel segítséget kíván nyújtani azoknak az írországi csoportosulásoknak a koordinálására, amelyek a nyolcadik módosítás hatályon kívül helyezése és a babák méhen belüli jogi védelmének megszüntetése érdekében működnek” – ezt Cora Sherlock, az ír pro-life kampány szóvivője mondta a Katolikus Hírmondónak.

Korábban beszámoltunk Soros vállalásáról, hogy 18 milliárd dollárt biztosít a Nyílt Társadalom Alapítványoknak, és most már látjuk, miért tette. Szóval mi a célja Sorosnak, a progresszív szocializmus legnagyobb amerikai finanszírozójának, azzal, hogy részt vesz Írország alkotmányának megváltoztatásában? Vajon ilyen szorongást jelentene Sorosnak és a baloldaliaknak az, hogy tudják: létezik olyan ország, amely biztosítja, hogy a még nem megszületett gyermekek védve legyenek a halálkultúrájuktól?

Most akkor lesz-e vizsgálat Soros és az illegális hozzájárulása, elkötelezettsége ügyében? Hányan számolnak majd be erről a történetről, és rántják le a leplet Sorosról, „Amerika legveszélyesebb emberéről”? Igazából, én személy szerint tovább is vinném ezt az állítást... Soros György a leggonoszabb ember Amerikában. És nem fogok engedni ebből a megállapításból.

Mondják meg nekem: hova sorolnak be vagy definiálnának valakit, aki hozzájárul egy alkotmányos védelem megszüntetéséhez egy másik országban a még nem megszületett gyermekek esetében? Lehetséges, hogy Soros világméretű – az anyák méheibe hatoló és csecsemő-szétroncsoló – mozgalmat akar, végtagról végtagra haladva, hogy sötét, démoni ideológiai céljait kielégítse? Kik tud Önök közül egyetérteni ezzel az állásponttal?

Itt vagyunk a karácsonyi szezonban, ünnepeljük Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus születését... Isten ajándékát e világnak az egyéni üdvösségünkért. Vegyük csak figyelembe: miként különbözik Soros György attól a Heródes királytól, aki elrendelte, hogy a gyermekeket meg kell ölni, le kell mészárolni, az ő személyes céljai érdekében? Kérem, álljanak ki és mondják a szemembe, ha elég bátrak hozzá, hogy teljes mértékben támogatják Sorost és agendáját, ezt az erőfeszítést egy másik ország, Írország alkotmányos kiegészítésének aláaknázásáért.

Valóban a szemünkbe tudnának nézni, és azt mondani, hogy nem kell védelmet biztosítani a még meg nem megszületett gyermekeink számára, hogy annyira értéktelenek, hogy kihajíthatóak egy kukászacskóban? Egyetértenek-e Önök Barack Obama szavaival, amikor kijelentette, hogy nem fogja egy kisbaba miatt büntetni a saját lányát? Ugyanaz a Barack Obama, aki szenátorként olyan törvényalkotási program mellett állt ki, amely kimondja, hogy egy olyan gyermek, aki túlélte az abortuszt, még mindig megérdemli a halálát? Ez csecsemőgyilkosság, és ha ez a liberális progresszív baloldal álláspontja, akkor ez megvetnivaló és igazán sajnálatos.

Ezek elfogadható választási vagy politikai beavatkozások a baloldalnak és a legnagyobb támogatójuknak? Gondoljanak csak bele, hogy Soros a Black Lives Matter (a fekete életek számítanak) elsődleges támogatója, miközben támogatja a meg nem született fekete csecsemők meggyilkolását. Szóval, Sorosnak melyik életek számítanak?

Belefáradtam a reklámokba, amelyek azt akarják, hogy annyira szánakozzunk az állatokkal való visszaélések miatt. Ezek a reklámok azt akarják, hogy pénzt adjunk az állatok megmentésére. Mi történne, ha lenne egyszer egy olyan reklám, amely arra kér bennünket, hogy mentsük meg a magzatokat?

Most már tudjuk, mi mellett áll ki az Amnesty International – ők az elsők, akik jogokat követelnek a nem állami, nem egységes, és törvényekbe ütköző harcosoknak: az iszlamista dzsihadistáknak. Mégis, amikor a meg nem született gyermekek életéről van szó, szó szerint kardélre hánynák őket. Mi lenne akkor, ha lenne valaki, aki az Egyesült Államokon kívülről pénzeszközöket bocsátott volna rendelkezésre egyik alkotmány-kiegészítésünk aláaknázásához? Hogyan éreznénk magunkat mi amerikaiak, és miként kezelnénk a dolgot?

Nos, már megnyitottuk egy vizsgálatot a 2016-os választásunkkal kapcsolatos orosz „beavatkozás” megtévesztő politikai álhíre kapcsán. De ki fog vizsgálatot indítani Soros György ellen, és véget vetni az Amerikára és a világra vonatkozó zsarnoki elképzelései finanszírozásának? Ki fog véget vetni a függetlenség és a szabadság elleni rosszindulatú keresztes hadjáratának? Ki látja meg benne a kegyetlen, háborodott és veszélyes embert, mint amilyen valójában… és hogy a fia továbbviszi majd törekvéseit.

Lesz-e valaki, aki újra megerősíti a legelső és elidegeníthetetlen jogunkat, melyet Teremtőnk átadott nekünk –az élethez való jogot? Soros Györgynek nincsen joga megtagadni ezt a jogot senkitől, legyen az megszületett vagy még meg nem született, bárhol a világban. Ezt a gonoszságot meg kell állítani.

(selfeducatedamerican.com, 2017. december 22.)

A fordítás eredetije IDE KATTINTVA olvasható el.

2018.01.05.

A kritikus kanadai média érdekes információkat szolgáltat az európaiak (és a szomszédos Egyesült Államok) számára, ha párhuzamokról van szó – pl. a bevándorlási agenda tekintetében. Az ember a mainstream puzzle-darabjai között is megtalál valamit, ilyen cím alatt: „Kanada az ENSZ-szel Soros Györgyhöz csatlakozik magán menekültszponzorációt vinni külföldre”. A CBSNews így ismerteti a John McCallum bevándorlási miniszterrel tavaly szeptemberben készített interjúját, aki elmondta, hogy 13 ország érdeklődik a modell átvétele iránt: „Kanada partnerséget alakít ki az ENSZ-szel és Soros György milliárdossal, hogy segítsen más országoknak a kanadai magán menekültszponzorációs program saját változatának megvalósításában.”

A kezdeményezésnek ezek a sarokkövei: „Kiterjeszteni a magánszponzoráció használatát mint ösvényt a menekültek számára, ösztönözni az áttelepítések bővítését a kapacitás kiépítésével az államokban, a civil társadalmi csoportokkal és a magánszférával magán szponzorációs programok elindítására. Mobilizálni az állampolgárokat a menekültek közvetlen támogatására és ösztönzésére – »egy szélesebb politikai vitára, amely támogatja a menekültek védelmét«.” Mind több és több ember hajlandó menekülteket vinni azokba az államokba, amelyeknél a destabilizálásra törekednek. Nem véletlen, hogy Soros György a „Merkel-tervben” vagy az azt követő „Málta-tervben” is szerepet játszik, mivel az általa finanszírozott European Stability Initiative (röviden ESI, Európai Stabilitási Kezdeményezés) dolgozta ki mindkét dokumentumot. A „Málta-terv” az utolsó EU-csúcstalálkozó után kapta nevét, és „nagyszabású áttelepítést” ír elő, vagyis Európa „elfoglalását” iszlám országokból származó férfiakkal.

A kanadai miniszter az interjúban hivatalosan is bejelentette: „A kanadai kormány, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága és a Soros Nyílt Társadalom Alapítványai közötti közös kezdeményezés projektindító értekezlete decemberben, Ottawában lesz majd” – állt az eleresztésben. És egészen nyíltan Sorosról beszél, amit például a német és osztrák kormány kerül. „Azt hiszem, gyakorlati tanácsokat tudunk nyújtani azoknak, akik érdeklődnek eme cél iránt, és saját tapasztalatunk alapján hiszem, hogy ez sikeres lesz, hálás vagyok az ENSZ-nek és Soros Györgynek, hogy velünk együtt támogatják ezt a kezdeményezést. 2017. január végén JC Collins[1] a „The Metrics of Philosophy” (A filozófia metrikája) című saját blogján írta, hogy Kanadának végre be kell tiltania a Soros Alapítványokat:

 „Nagyon fontos, hogy Kanada és más országok elvágják a külföldi finanszírozást a határaikon belül működő civil társadalmi csoportoktól és alapítványoktól. Ezek az alapítványok és szervezetek külső erőket képviselnek, amelyeknek hátterében olyan indítékok és agendák vannak, amelyek adott esetben nem mindig igazodnak az emberek igényeihez.” Ez egybeesik az európai tapasztalatokkal, ahol például Szijjárto Péter magyar külügyminiszter arról beszél, hogy Soros György a többi közt több mint 60 NGO-val meg akarja buktatni a kormányt. JC Collins elmagyaráz egy mintát, amely Európában és az USA-ban is ismeretes: „Egy ilyen külföldi, ’filantróp’ szervezet a Soros György által finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítvány. Ezen alapok célja a liberális baloldal nemzetközi programjának előmozdítása és kibővítése, melynek célja a nemzeti szuverenitás csökkentése, az Európába irányuló masszív migráció finanszírozása és támogatása, valamint a nyílt határok mandátumának védelme. Soros és alapítványai olyan liberális-baloldali társadalmi igazságossági mozgalmak finanszírozásának többségét biztosították, amelyek erodálták a nemzeti identitást, ösztönözték az abortuszt és a válást, valamint elősegítették a szélsőséges környezetvédelmet és adóztatást, például a nyugat-európai országok által végrehajtott szén-dioxid-adócsalásokat.”

Nem szokatlan lenne, hanem racionális, ezen befolyás ellen cselekedni: „A legtöbb országnak van valamilyen törvénye vagy szabályozása, amely megakadályozza a külföldi entitások finanszírozását és a választások befolyásolását. A Nyílt Társadalom működése e körül összpontosul belföldi alapítványok megteremtésével olyan nemzeteken belül, amelyeknek nincsen közvetlen kapcsolatuk a nagyobb anyaalapítvánnyal. Ezeket a csoportokat a nagyobb Soros Alapítvány finanszírozza, amely harmadik félként szolgál. A belföldi alapítvány ezután az országon belüli választások befolyásolására képes, mert ha a pénzt nekik adják, az már nem tekinthető külföldi pénznek vagy befolyásnak. Ezen kell változtatni.” Elvégre, Soros agendája már nem „rejtett”, hanem egyre több ember számára ismeretes, különösen, hogy az új amerikai elnökön a Clinton-finanszírozók ekkora elánnal vannak rajta. Donald Trump megválasztását követően ilyen szalagcímek futottak: „Liberálisok lettek Soros partnerei minél több menekült Kanadába hozására”. Egyébként Kanadában is rámutatnak arra zsidó szervezetek, hogy Soros az Izrael ellen irányuló tevékenységeket finanszírozza.

Soros esetében gondolnunk kell a fiára, Alexanderre is, aki apja politikai kapcsolataival vagy azok nélkül (de mindenképpen az atyai agendát ápolva) a kaliforniai Berkeley Egyetemen történt erőszakos zavargásokkal is kapcsolatban állhat. Ezra Levant[2] a The Rebel Media-ban meginterjúvolta Kellie Leitch konzervatív politikust, és befelé menet magyarázta: „Megmutatom a Soros Nyílt Társadalom Alapítványai által készített, meghekkelt feljegyzést, ahol az ő talpnyalói a Nyugatra irányuló, tömeges muszlim migráció támogatásáról beszélnek, amelyet »az új normális állapotnak« neveznek. Ez az a fickó, akivel a kanadai bevándorlási miniszter és miniszterelnök csak úgy összeállt. Készülj fel a Soros-stílusú káoszra. Nem csak a Black Lives Matter-ön keresztül, amelyet ide felszállított… De több százezer muszlim férfit is szándékozik idehozni a liberálisok támogatásával. Készülj fel arra, hogy mind többet hallod majd az »Allah Akbar«-kiáltást Kanadában...”

A fenti Twitter-képet Levant egyébként az amerikai választások után arra használta, hogy Justin Trudeau miniszterelnököt felszólítsa: válasszon a „mentor” Soros és az USA-val való jó kapcsolatok között. A globalista Trudeau hivatalban tartása érdekében Soros megpróbálja majd befolyásolni választásokat[3] (mint például a 2014-es EU-választásokat). „Egy amerikai aktivista csoport, amelyet részben a milliárdos Soros György finanszíroz, pénzt adhat a kanadai választások befolyásolására, annak ellenére, hogy a választási törvény tiltja a külföldi beavatkozást. A bejegyzett harmadik felek és a külföldi finanszírozókkal való kapcsolatok voltak a legfontosabb témák a kanadai választási főbiztos, Marc Mayrand kétórás tanúvallomásakor a jogi és alkotmányügyek szenátusi bizottságában szerdán délután.” Szó van itt például a Tides Alapítványról, amelyet Soros György és mások – mint például a Ford Alapítvány – támogat.

Miután a Kanada–Soros–ENSZ-terv ismert lett, azt jelentette a Millennium Report,[4] hogy „Trudeau Soros legújabb bábjává” vált, ami sok olyan embernek csalódást okoz majd, akik nagy reményeket tápláltak iránta. Soros már 2016 júliusában megírta a Foreign Policy-ben:[5] „Kanada jó példamodellt biztosít (bár földrajzi kontextusa különbözik Európáétól). Csupán négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be, és integrálja őket a köz- és a magánszféra közötti partnerségeken és a helyi nonprofit szervezeteken keresztül. A kormány megígérte, hogy további 10 ezer szíriait fogad be év végéig, és összesen 44 ezer menekültet 2016-ban. (Ugyanakkor évente 300 ezer bevándorlót is befogad, ez pedig az EU-énak felel meg, amely évente 4,5 millió migránst fogad be.)” Túl messzire vezetne, ebben a cikkben rámutatni Soros szerepére, mint rendszerváltoztatóéra a Közel-Keleten, de ne feledjük, hogy szoros kapcsolatban áll az Obama-adminisztrációval és a Clintonokkal.

Ezt láthatjuk például a Clinton-kampányt vezető John Podesta esetében is, aki Barack Obama megválasztásában is (akárcsak Soros) szerepet játszott, és aki meg van nevezve aggódó katolikusok egy Trumpnak írott nyílt levelében a 2013-as vatikáni (vélhetően) „rezsimváltás” kapcsán. Ferenc pápával az egyház egy kérlelhetetlenül keresztülvitt „menekültüdvözlő” kurzusra lett átállítva, amely sok tekintetben búcsút intett az addigi katolikus elképzeléseknek. Amit mások örömmel fogadtak, mivel a „nyitottság” és a „balra tolás” kizárólag a globalisták agendáját szolgálja, az államok és a személyes identitás széjjelrombolására. Emellett az ENSZ nemzetközi migrációért felelős különleges küldöttére, Peter Sutherland-re kell gondolnunk, aki nem pusztán katolikus, hanem bilderberges is, a Trilaterális Bizottságban stb. Soros György támogatja John Podesta Center for American Progress nevű think tankjét és a WikiLeaks-es Podesta e-mailek bizalmas viszonyban áll Podestával és az amerikai Védelmi Minisztérium korábbi szóvivőjével, Rosa Brooks-szal, aki most katonai puccsra szólít fel Trump ellen.

Az, hogy Trudeau-t jelenleg Torontóban élő Black Lives Matter- (Soros-) aktivisták támadják, nem szabad hogy félrevezessen bennünket. Mivel a „menekültek” gyakorlatilag ellenőrizetlenül jöhetnek Kanadába, Soros nem elégedett. De még mennyire, az Egyesült Államokban Black Lives Matter-bábok fehérek megölésére és tulajdonuk elvételére szólítanak fel. Amíg az Obamák Richard Bransonnal[6] ünnepelnek, a Trudeau-kat Aga kán [Mohamed-leszármazottak az Aga kánok] hívja meg. A propaganda és a celebritások felvonulása ellenére Hillary Clinton személyével nem sikerült nagy izgalmakat gerjeszteni, ami viszont Trudeau-nak nagyon jól sikerült. Bár most sokan csalódottak, akiket megtévesztett az a tény, hogy a liberális a „legalizáljuk a marihuánát”-belépővel szállt versenybe. Trudeau természetesen csatlakozott azok sorába, akik reflexszerűen Donald Trump megválasztásával szemben reagáltak. A választás után (és korábban) némelyek bejelentették Kanadába való áttelepülésüket.

Ha megnézzük, ahogy Trudeau-t a médiában ünnepelték, sokban emlékeztet ez Christian Kern osztrák kancellárra, akit nem véletlenül hasonlítanak össze vele. Ebben mindenekelőtt egy olyan PR-stratégia volt, amely a közösségi médiára támaszkodik, és amely arra épít, hogy a selfie-ken pózoló Trudeau népszerűnek tűnhessen. Vannak párhuzamok a Clintonokkal is, amint azt a Trudeau Alapítványról szóló vita is mutatja. Már parlamenti képviselőként és pártelnökjelöltként is Trudeau rendkívül hallgatag volt, amikor kapcsolatba került a bilderbergesekkel. A saját pártja és az osztrák lakosság kívánalmaival ellentétben Kern kancellár a CETA mellett áll, és tudatában volt annak, hogy a módosításokban egyetért Trudeau-val. 2016 őszén az emberek olyan híreket olvastattak el, mint például: „Trudeau udvarol Kernnek a CETA miatt”, vagy: „Trudeau meg akarja győzni Kernt a CETA-ról”. Amikor Werner Faymann szövetségi kancellár 2016. május 9-én, a globalisták által instrumentalizált pártbéli ifjúság és más, magukat „kritikus baloldaliaként” számon tartók több hetes támadásait követően bedobta a törölközőt, a német médiumok már be is mutatták utódját az európai szocdemek között.

 „Egy kicsit Justin Trudeau, egy kicsit Bernie Sanders” – írta a „Zeit” Christian Kernre mint az Osztrák Szövetségi Államvasutak (ÖBB) vezetőjére vonatoztatva, aki 2015 nyarán különleges vonatokkal biztosította az illegális bevándorlók szállítását. Lehetővé vált továbbá, hogy a nagyobb állomásokon jeleneteket teremtsenek a feltételezett menekültekkel és manipulált üdvözlőkkel. Így váltott magának irányt a kancellárság felé – különösen azért, mert a médiát folyton a maga oldalán tartotta. Trudeau-hoz hasonlóan a közösségi médiában is olyan eseményekre helyezte a hangsúlyt, mint például a melegfelvonulás, és folyamatosan a „példaképhez” hasonlítják. Kern hasonlít Trudeau-hoz a frázisok ügyes használata tekintetében; ezért vesztette el 2016 szeptemberében „lassan türelmét”, de tartott ez év januárjában beszédet „Mire várunk?” mottóval. Az SPÖ Szövetségi pártkongresszusának lezajlásakor „A tervként” egy olyan „program” került bemutatásra, amellyel a koalíciós partner ÖVP-re is ráoktrojáltak.

Hat héttel fogadalomtétele után Kernnél látogatást tett Soros György és Alexander, melynek tényét csak azért hozták nyilvánosságra, mert Alexander Soros posztolt egyet az Instagram-fiókján a Kern-hivatal táblájával, és a találkozót dicsérte. Az ifjú Soros általában feltölti a képeket azokról, akik találkoznak vele, vagy ővele és édesapjával. Soros hatalmas befolyása az amerikai politikára jelentős témát szolgáltat a mainstramtől távolabb – különösen, hogy a republikánusok (Trump ellenfelei) is érintettek. Hiába kívántam egy Kern-állásfoglalást a Soroshoz fűződő kapcsolatairól, és senki olyasvalakit nem találtam a kancellári hivatalban vagy a SPÖ-ben, aki hajlandó lett volta Soros kiterjedt ausztriai befolyását megvizsgálni (a szokásos minta szerint). Végül a Stronach-csapat a parlamentben rákérdezett, amire azonban Kern álnokul válaszolt, miszerint ő és az emberek is tisztában vannak azzal, hogy a Soros (projekteken, hálózatokon, nem kormányzati szervezeteken, intézeteken, eseményeken, szakértőkön stb. keresztül) nálunk is jelen van. Miként a többi országban is, a nyilvános narratívát az agymosó Soros-csatlósok uralják, és nem csak a „menekültek” témájában.

Ha a politikusok nem akarják azonnal beadni a derekukat (amennyiben valójában saját maguk sem ezt az agendát szolgálják), hatalmas nyomást fejtenek ki azért, hogy mindent mobilizáljanak. Kern és környezete nemcsak a Soros-témában falaznak, hanem Kern életrajzírójáról és tanácsadójáról, Robert Misikről is szó van, aki a Twitteren keresztül (a fent említett Rosa Brooks modellje alapján?) Trump ellen puccsra hívott fel azzal, amikor az 1973-as Chilére célzott. „Integrációs év” címén a lakosságnak továbbra is sok türelemmel kell engednie, hogy a kormány megsértse hivatali esküjét, és hogy érvényt szerezzen az illegális bevándorlásnak.

(www.alexandrabader.wordpress.com, 2017. február 8.)

[1] szerző, blogger, gazdasági, geopolitikai, ezotériai stb. témákban ír

[2] kanadai médiaszemélyiség, konzervatív politikai aktivista, rádiós újságíró

[3] 2019 októberében esedékes a következő kanadai választás

[4] globális, geopolitikai, környezeti stb. eseményekkel kapcsolatban híreket bemutató weboldal

[5] amerikai hírmagazin weboldal, nemzetközi témákkal

[6] angol milliárdos üzleti mágnás, akivel Obama elnökségét követően többször is együtt kifesurf-özött a Brit Virgin-szigeteken (extrém vízi sport)

2018.01.02.
Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundations - OSF) budapesti szóvivője vagy hazudik, vagy ami még rosszabb, drámaian felkészületlen.
 
Csontos az ECHO TV Napi aktuális című műsorában kérdésre azt válaszolta, hogy sem a Save The Children, sem az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontiéres) nevű szervezetek nem élvezik a Soros féle alapítvány támogatását, a szóvivő szerint:
"...nem támogatunk olyan szervezetet, amelyik mondjuk a...a...a... tengeren szállítja a menekülteket."
 

A valóság ezzel szemben az, hogy mindkét szervezet részesült a Nyílt társadalom Intézet támogatásából, ezáltal mellesleg felelős lehet a több tízezer Földközi-tengerbe veszett afrikai haláláért.
 
2017.12.23.

Soros civiljei érzékenyítik a magyar bírákat. A milliárdoshoz köthető Nyílt Társadalom Alapítvány által pénzelt Magyar Helsinki Bizottság - az Informátor című műsor forrásai szerint - jó kapcsolatot ápol a bírókkal és ügyvédekkel is. Az együttműködés keretében a Helsinki Bizottság oktatásokat tarthat az igazságszolgáltatás szereplőinek, ahol többek között elég nagy terepet kap a Soros-féle migrációs politika is.

2017.12.19.

1. Az Európai Bizottság továbbra is a bevándorlókra költi forrásait és erre ír ki pályázatokat.

2. A pályázatokat közzétevő honlap kezelője egy alapítvány, amely szoros kapcsolatot ápol és szervezetileg is kapcsolódik a Soros- hálózathoz.

3. Szakértőképzésükben részt vett az a Sebály Bernadett is, akinek a Szél Bernadetthez fűződő kapcsolatáról korábban írtunk.

A www.nonprofit.hu oldalon két pályázatra hívták fel a figyelmünket. Mindkettőt a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) keretében hirdette meg az Európai Bizottság, határidejük 2018. március 1. A két pályázat keretösszege összesen 10 millió euró (körülbelül 3 milliárd 100 millió forint).

A pályázatokat a „A harmadik országok állampolgárainak integrációja” felhívás keretében hirdették meg. Az egyik a bevándorlók részvételének növelésére („A bevándorlók hozzájárulása az EU társadalmaihoz”), a másik az integrációjukra vonatkozik („Helyi szintű közösségépítés az integrációért, beleértve az önkéntes tevékenységeket is”). Az Európai Bizottság tehát ahelyett, hogy a külső határok védelmére és az uniós állampolgárok biztonságára költené a forrásokat, hatalmas összegeket csoportosít a migránsokra, az őket támogató szervezetek számára.

A www.nonprofit.hu oldal fenntartója a NIOK (Nonprofit Információs és Oktatási Központ) Alapítványa, itt jelent meg a pályázatok híre. A NIOK Alapítvány honlapjuk állítása szerint független, közhasznú civil szervezet. Gondoltuk, utána nézünk, ez a kijelentés mennyiben állja meg a helyét.

Rögtön ott vannak a kuratóriumi tagok. A Soros-féle Transparency International igazgatója, Marschall Miklós; Scsaurszki Tamás, aki a gyanúsan működő Gyökerek és Szárnyak Civil Műhely alapító tagja (erről a 888.hu írt, itt elolvasható); valamint Liptay Gabriella, a Krétakör Alapítvány felügyelő bizottsági tagja.

A honlapjukon található „Referenciák” pont alatt az alábbi szervezeteknek nyújtott tanácsadással büszkélkednek: Magyar Helsinki Bizottság, Labrisz Leszbikus Egyesület, Amnesty International, Habitat for Humanity stb. A közös bennük természetesen a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatása.

Korábbi írásunkban már bemutattuk a civil Sebály Bernadettet, akinek a nyomára a NIOK Alapítvány honlapján is ráleltünk. Az alapítvány az Open Society Initiative for Europe nyújtotta támogatásból megvalósította a „Társadalmi bázis szakértői programot”, ahol Sebály is feltűnt szakértőként. „A Társadalmi bázis szakértői program keretein belül az OSIFE által kiválasztott szervezetek társadalmi bázisát növelő, beágyazottságát és fenntarthatóságát erősítő programot valósítunk meg” – olvashatjuk a honlapon.

Ismét bebizonyosodni látszik, hogy egy függetlennek álcázott, jól felépített szervezeti hálóról van szó…

2017.12.14.

A Város Mindenkié (AVM) csoport elvileg önkéntes alapon, alulról  szerveződő közösségnek tartja magát, honlapjuk szerint olyan „hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő aktivistákból és szövetségeseikből áll, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért.”

Szövetségeseik között megtaláljuk a szintén lelkes önkéntesekből álló (persze mellesleg Soros György által finanszírozott) „civil szervezeteket”, mint a TASZ-t, a kunbábonyi képzésekről híres Civil Kollégium Alapítványt, vagy a Magyar Helsinki Bizottságot.

A Város Mindenkié szellemesen megjegyzi: „reméljük, ebből a felsorolásból nem felejtettünk el senkit, de ha mégis, elnézést kérünk és örömmel kiegészítjük a listát, ha írtok egy emailt ide: avarosmindenkie@gmail.com).”

Nos, lehet izzítani azt az e-mail-fiókot, mert csak a valószínűleg  legfontosabb szövetségest sikerült kihagyniuk a listából, ugyanis Nizák Péter 2011 szeptemberében arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSI) is beálltak a Város Mindenkié csoport donorjai közé.

A csoport státusza bizonytalannak tűnik, rendelkezik ugyan bankszámlaszámmal, de egyéb érdemi adat a avarosmindenkie.blog.hu oldalon nem lelhetők fel.  (Megjegyzendő, hogy a hasonló nevű Város Mindenkié egyesületet 2007-ben jegyzeték be azzal a céllal, hogy Budapestet minden lakosa, ezen túlmenően Magyarország minden polgára sajátjának érezze.”)

A Város Mindenkié rendszeresen együttműködik a magyarországi Migráns Szolidaritás Csoporttal (Migszol), amely szintén szerepel Soros György kifizetési listáján.

Az AVM a „MigSzol megalakulása óta szoros, baráti kapcsolatot ápol a bevándorlók és menekültek jogaiért és egyenlőségéért küzdő aktivistákkal; a kezdetektől képzésekkel, tapasztalatcserékkel és egymás melletti kiállással segítjük egymás munkáját.”

A fenti csoportok és a politika összefonódása kapcsán érdekes körülményeket találunk.

A 2015. január 20-án a Migszol által szervezett –  a kormány bevándorlás ellenes retorikája miatti – tüntetésen egy akkor még oroszlánkörmeit nyitogató, szárnyait bontogató Szél Bernadett is ott volt a demonstrálók között.

A Város Mindenkié csoport és az LMP közötti kapcsolat nem új keltű. A csoport egyik aktivistája Misetics Bálint, 2011. december 23-án részt vett az LMP által szervezett Parlament körüli élőlánc tüntetésen, az akkor elfogadásra kerülő új választási törvény kapcsán.

A Soroshoz köthető Humanista Mozgalmat és a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületet is megjárt Szél, 2013-ban, a Város Mindenkié kezdeményezésére törvényjavaslatot nyújtott be a szabálysértési törvény módosítása és az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntethetőségének megszüntetése érdekében.

A javaslatot az Országgyűlés elutasította, így az AVM, a Migszollal karöltve – kivel mással, mint az LMP üdvöskéjével – tüntetést szervezett a Parlament elé. A demonstráción jelen volt a Város Mindenkié csoport egyik fő aktivistája, Sebály Bernadett is.

Sebály Bernadett az AVM rendezvényeinek rendszeres szereplője, korábban a Soros-féle Amnesty Internationalnél dolgozott, mint kampány-koordinátor. 2009 óta tagja a Város Mindenkié csoportnak. Emellett a Minority Rights Group Internationalnak is dolgozik, a migránsok jogaiért küzdő szervezet támogatói között, számos közvetetten a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal kapcsolatban álló szervezetet találunk.

Emlékezetes, hogy idén április 25-én transzparensekkel betört néhány „civil” az Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülésére, ahol a civiltörvény módosítását tárgyalták éppen a képviselők. Gyanútlan szemlélő számára ártatlan civilek akciójáról lehetett szó, ugyanakkor, ha közelebbről megnézzük a képet, ott találjuk a „tömegben” Sebály Bernadettet a Város Mindenki csoport aktivistáját.

Forrás: Pesti Srácok

Mindezek alapján felmerül a kérdés, hogy Szél Bernadett szervezete be, vagy buzdította a Város Mindenkié csoport aktivistáját, vagy tényleg spontán megmozdulásról volt szó? Felettébb érdekes ugyanakkor, hogy a néhai Rubovszky György a Bizottság elnöke felvetése szerint utána kívánt annak járni, hogy melyik képviselő adta le az aktivisták neveit, azonban az LMP-s Szél Bernadett tiltakozott ezen eljárás ellen alaptörvény-elleneségre hivatkozva, mert szerinte minden magyar állampolgár számára nyilvános volt ülés…

Egy biztos, nevezetesen a kapcsolat a Soros György által pénzelt Migráns Szolidaritás Csoport, a Város Mindenkié csoport, az LMP és Szél Bernadett között.

Ezeket a cikkeket olvastad már?