hirdetés
2017.10.09.

Sikeres az érzékenyítés? Ex-kommunisták és Sorosék sikere a magyar bíróságokon. Így hergelik a cigányságot.

„Európai szinten is precedens értékű ítélet született a Kúrián: minden körülmények között tilos a roma és nem roma gyerekek iskolai elkülönítése. Kaposváron is.” Az előbbi hírt szerdán énekelte meg a Népszava.

A baloldali napilap beszámolójából kiderül: „A Somogy megyei Kormányhivatal, a Klebelsberg Központ, valamint Kaposvár önkormányzatának felülvizsgálati kérelmét is elutasította szerdán, a Kúria a kaposvári Kodály Zoltán Általános Iskola Pécsi Utcai Tagiskolájának ügyében. A város peremén található intézmény szegregált, csak a Szentjakab telepen élő roma szülők gyerekei járnak oda. A szegregáció tényét korábban több bíróság is megállapította, legutóbb, 2016-ban a Pécsi Ítélőtábla jogerős bírósági ítéletben erősítette meg a jogsértés tényét, elrendelve az iskola felmenő rendszerben történő bezárását.”

A „precedens értékű ítélethez” azonban egy precedens értékű felperes is társul. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) tökéletes látlelet a Soros-hálózat egyre fenyegetőbb nyomulásáról a magyar igazságszolgáltatásban.

Soros és a kommunisták a CFCF mögött

Azon már meg sem kell lepődni, hogy a „jogvédő szervezet” honlapja szerint, az Alapítványt 2004. január óta a Magyar Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom intézet, a Norvég Civil Támogatási Alap és az Ökotárs Alapítvány is támogatásban részesítette. A Soros-dollárok ugyanis régóta egy jól behatárolható érdekkörhöz jutnak el, nyíltan vagy burkoltan utat törve a gazda társadalomformálási és politikai érdekeinek. (A magyar bírákat érzékenységre nevelő sorosistákról szóló korábbi írásunk IDE KATTINTVA olvasható el.)

A támogatók listáját tovább böngészve, azonban az is feltűnik, hogy a későkádári pártelit vörös kapitalistái milyen szépen tudnak együtt dolgozni a Soros-hálózattal közös célok érdekében, jelesül a romák vélt vagy valós szegregációja ellen.

A 2012-ben elhunyt Bartha Ferenc, egykori MNB elnök által alapított Bartha Tanácsadó Kft. elsők között került említésre a támogatók felsorolásánál. Bartha Ferencről érdemes tudni, hogy 1965-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán. 1968–69-ben a Central European University Európai Integrációs képzésén vett részt Nancy-ban. 1988 és 1990 között töltötte be az MNB elnöki tisztségét és nem csak egyszerű MSZMP tag volt, hanem a kommunista rezsim állampártjának Központi Bizottsága is sorai között tudhatta a vörös bankárt. 1994-től a nagyszerű szakember az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökeként és privatizációs kormánybiztosként funkcionált. Talán érdemes lenne egyszer körüljárni, hogy a magyarországi privatizáció miként tette a rendszerváltozás nagy veszteseivé a hazai cigányságot. De kétségtelen, hogy egyszerűbb a tünetekért pereskedni, mint morális önvizsgálatot tartani.

A bankárokból azonban több is akad a támogatók között. A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett Felcsuti Péter, a munkásőrség egykori tagja szintén bővíti a támogatók névsorát. Bajnai Gordon egykori lelkes támogatója és a bankadó nagy ellenzője most szintén boldog lehet, a Kúriát sikeresen győzte meg az általa támogatott szervezet.

Felcsuti Péter, az egykori munkásőr

A munkásőrség a levert, 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A forradalom rendfenntartóiként ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. 1957. január végén az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága döntött a munkásőrség létrehozásáról. Az ideológikus elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett volna megalakítani a „párt (új) öklét”. A forradalom oldalán döntő szerepet játszó munkásság körében a régi-új rendszer támogatása keveseknek volt népszerű, a munkásőrségben az alapításkor 50%-os részvételükkel túlreprezentálták magukat a párthű értelmiségiek, a párt-, az állami és a gazdasági vezetők, hivatalnokok, funkcionáriusok. Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. (Wikipédia)

A támogatók és az antiszegregáció harcos közgazdászainak sorát erősíti Ujlaky András is, akinek tevékenységéről, a Beszélőnek adott tavalyi interjúja alapján, az alábbiakat fogalmazta meg a Magyar Hírlap:

Az interjúban Ujlaky elmondta, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre járt, majd a bankszektorban dolgozott. Elvégzett egy kéthetes kurzust a CEU-n, ahol megismerkedett többek között „Mohácsi Vicával” (Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es politikus és miniszteri biztos, akiről pár napja derült ki, hogy nem kap menedékjogot Kanadában, így visszatoloncolják hazánkba – a szerk.). „Vica” testvérével, Mohácsi Erzsébettel és másokkal hozták létre a CFCF-et. „A kezdéskor (Eleőd) Ádám is beletett tízezer dollárt, meg én is beletettem tízezer dollárt. Ez valójában rendkívül csekély összeg, és csak arra volt elég, hogy irodát béreljünk, vegyünk egy-két számítógépet, egy ideig finanszírozzunk egy szerény státust, és megtervezzük az első iskolai pert” – magyarázta Ujlaky, hogyan kezdték az antiszegregációs perek sorozatát, amelyek közül talán a legismertebb a nyíregyházi, huszártelepi iskolaügy volt (ahol végül a Kúria mondta ki, hogy nem sértett jogot a Hajdúdorogi Egyházmegye).

Már az első per után jött a pénz a Soros-alapítványtól, „soha nem kaptunk évente többet, mint hetven-nyolcvanezer dollárt az OSI-tól (Open Society Institute, Nyílt Társadalom Intézet), és gyakorlatilag mindig ez volt a fix bevételünk. Lényegében ebből élt az alapítvány” – mondta Ujlaky. A továbbiakból kitűnik azonban, hogy bizonyos elszámolásbeli problémák miatt most már az a helyzet, hogy „az OSI ad pénzt a CFCF-ről leválasztott tanoda működtetésére, illetve a tanodát formálisan működtető Rosa Parks Alapítványnak, de a CFCF-nek nem”. Az újságírói kérdésre, hogy most „akkor megszűnik a CFCF alaptevékenysége, tehát az, hogy pereket indít”, a válasz az, hogy „hibernálja magát, és csak a folyamatban lévő pereket fogja befejezni”, mert most erre a koncepcióra „nincs fizetőképes kereslet”… Marad a Láthatatlan Tanoda, amely „az éveken át tartó rossz minőségű oktatásból fakadó hátrányokat” hivatott csökkenteni – az integrációs referenciaprogrammal rendelkező Losiban.

Ennyi kiváló közgazdász és bankár felsorolása után, akár véletlennek is lehetne nevezni, hogy a holland és a brit nagykövetség mellett, a CIB Bank, a HVB Bank, de még a Bankszövetség is protezsálta ezt a kiválóan érdekérvényesítő alapítványt.

2017.10.04.

Mint arról korábban beszámoltunk, a magyar igazságszolgáltatás nem tekinthető teljesen függetlennek, hiszen Soros György hálózata és kitartottjai egyre nagyobb befolyással bírnak ebben a hatalmi ágban. (Korábbi írásaink: első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész)

A Soros által finanszírozott CEU-n dolgozó, neve elhallgatását kérő forrásunk szivárogtatta ki azt az információt, amely szerint Dr. Darák Péter, a Kúria elnöke meghívta a Kúriára a Soros-egyetem egyik professzorát, Rév Istvánt. A meghívás nem kávézásra, hanem egy előadás megtartására szól. Informátorunk szerint, az előadáson Rév egyik kedvenc témáját boncolgathatja majd: „a politika vége”.

Rév István, kép forrása: CEU

Forrásunk elmondta, hogy a meghívó némi meglepetést keltett, hiszen Darákot korábban a Fidesz jelölte a főbírói posztra. Úgy látszik, Darákot ez nem befolyásolta abban, hogy az előtt az ember előtt nyissa ki a Kúria kapuit, aki 2015-ben a Soros Alapítvány által működtetett Közép-európai Egyetem igazgatójaként, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió egykori archívumának (Nyílt Társadalom Archívum) vezetőjeként Magyarországot és Orbán Viktort nácizó publicisztikát írt a New York Times véleményrovatába.

Rév Istvánnak ráadásul nem csak a közelmúltja terhelt. Vele kapcsolatban a Magyar Nemzet egy korábbi írásából szeretnénk most idézni:

Nemrégiben találkoztunk a történésszel, az álneves szamizdatszerzőként és a Soros Egyetem (CEU) vezető munkatársaként elhíresült Rév Istvánnal is az „Összetartók” dosszié 5. kötetében a 19. lapon: „Értesítem Osztályvezető Elvtársat, hogy Szabó Lajossal történt megbeszélés alapján átadjuk időlegesen Rév István (Budapest, 1951 január 17. Anyja: *** ***) magyar állampolgárt további feldolgozásra. Rév személyével perspektivikus célból foglalkoztunk, feladatai végrehajtása után munkájára igényt tartunk. Meglévő anyagainkat megküldjük (…). Melléklet 19 lap.” „Az értesítés 1974. december 30-án kelt Budapesten, szerzője Tóth Endre r. alezr. osztályvezető. Így adja-veszi a III/I. csoportfőnökség 1-es osztálya a III/III-4. osztálynak a tehetséges hálózati személyt. Tehetségét, rátermettségét később fényes tudományos karrierje és dollárban folyósított jelenlegi fizetése is igazolja” – írja a K. I.

Csak bízni tudunk abban, hogy Darák Péternek lesz ereje és akarata is kibújnia a Soros-hálózat egyre szorongatóbb csápjai közül, talán még nem késő.

2017.09.27.

Félresikerült sütemény Soros-receptből: avagy hogyan és miért lett az MDF baloldali párt?

Dávid Ibolya vezetésével egy szellemi kör már az első Orbán-kormány idején próbálta lazítani és megbontani az akkor kormányzó jobboldalt, amivel természetesen a balliberális ellenzéki erők malmára hajtották a vizet. Dávidék szervezkedése, hogy fragmentálják a hazai (és nemzetközi) balliberális médiatúlsúllyal szembenéző polgári oldalt, végül csak részben vezetett sikerre. A rendszerváltó Lezsák Sándor MDF-elnök nyakába varrták a párt ’98-as gyenge szereplését, noha sokan már évek óta és szívósan igyekeztek visszaszorítani a párt lakiteleki, népi-nemzeti irányvonalát, és Lezsák egész elnöksége egy belső harc (illetve a kivált MDF-esek, az MDNP ellenében folytatott küzdelem) jegyében telt.

Dávid Ibolya és Herényi Károly

Dávid Ibolya 1999-ben átvette az uralmat a legkisebb kormánypártban, és a politikai realitások részben szándékos figyelmen kívül hagyásával 2000-ben életre hívta az úgynevezett Békejobb 2000 mozgalmat, amely deklaráltan egy jobbközép alternatíva kívánt lenni, és amely kezdeményezés létrehozásában dicstelen szerep jutott Herényi Károlynak, de például olyan személyeknek is, akik hamar megbánták odaadott bizalmukat, és később Orbánék irányába távoztak (így járt kisebb Canossát Semjén Zsolt is). Dávid Ibolya pártja ezzel akkor azt a Fideszt támadta hátba, amelynek köszönhetően az MDF egyáltalán ott lehetett a parlamentben, és annak az Orbán Viktor miniszterelnöknek is szúrt oda, akinek mindekkor a koalíciós partner kisgazdák kiszámíthatatlanságával kellett megküzdenie.

A kormányzóerők egységének hiánya, a felelőtlen partizánakciók végül választási vereséghez vezettek 2002-ben, és Dávid Ibolya vezetésével az MDF a következő nyolc évben fokozatosan baloldali párttá vált (Balsai Istvánt, Lezsákot és másokat politikai tisztogatás keretében még 2004-ben kizárták az egyre vállalhatatlanabb úton haladó MDF-ből). Ennek persze sejthetőek az okai, a rendelkezésre álló adatok szerint egyes befolyásos szocialista politikusok nem keveset áldoztak erre a változásra. Dávid Ibolyát egyébként egy ismert, korábban az MDF alapítványnak dolgozó, jelenleg kormánypártinak bemutatott politikai elemző 2006-ban még, mint a jobboldal élére álló képződmény „hiteles” vezetőjét méltatta.

Herényi Károly is azzal igyekezett ködösíteni a 2000-es évek elején, hogy több alkalommal aláhúzta: nincsen már többé baloldal–jobboldal törésvonal a magyar közéletben, amely állásponttal tulajdonképpen már 2002 előtt megkezdte elmozdulását az MDF. Bár 2006-ban még el tudták adni a választók egy részének a hamis „középen állást”, az értékelvű konzervatív párt átverő látszatát, de a parlamenti küszöbön éppen csak átcsusszanó MDF a két forduló között elutasította Orbán Viktor együttműködési ajánlatát, ezzel pedig másodszor is meghiúsult a jobboldal választási sikere, és közvetve (sőt, egyes feltételezések szerint szándékosan) a posztkommunista baloldali erőket segítette a párt.

Ma még nem teljesen feltártak és tisztázottak az akkori MDF-mozgás mögötti Soros-szálak, de a Political Capital nevű tanácsadócég már 2003 végétől komoly szerepet játszott a párt belső életében. Somogyi Zoltán, a PC tulajdonos-vezetője jóval később (2010-ben) az MDF–SZDSZ választási szövetség kampányfőnöke lett. A cég egyik elemzése már egy 2003-as Orbán–Dávid Ibolya találkozót követően igyekezett megfesteni a közvéleménynek a sikertelennek értékelt megbeszélés mögötti egyre mélyülő ellentét okait, amelyet a Soros-cég akkor elsősorban a „politikai piac” logikája miatti konfliktusossággal indokolt. Hock Zoltán MDF-es képviselő is úgy értékelte évekkel később, hogy Somogyi Zoltán (egészítsük ki: máig a Soros-birodalom egyik legkitartóbb politikai elkötelezettje) küldetésként kapta az MDF baloldalra történő fokozatos átpozícionálását. Egy ilyen tanácsadói háttérrel, Dávid Ibolya pártelnök már 2008-tól felkérte Bokros Lajost előadások megtartására a frakció és az elnökség előtt, és a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere 2009-ben fel is került a párt EP-listájára – egy „meredek és újszerű” (Somogyi) fordulatként továbbgöngyölítve azt a „Soros-tervet”, amelynek reális távlati célja akkor azonban már csak egy Fidesz–KDNP parlamenti kétharmad megakadályozása lehetett. Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő ekkor a párt „kapitalizmuspárti” vonásait ecsetelte, az állami cégek kívánt privatizálását is vizionálva, ez a pozícionálás pedig később jó ugródeszka lett számára a szélsőségesen neoliberális, doktriner, mellesleg Soros-hátterű Demokratikus Koalícióba.

Somogyi Zoltán

A párt politikai nihiljét és cinizmusát jól tükrözte Dávid kijelentése a szociális népszavazás utáni napon, 2008. március 10-én: „Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor meccsében 2:2-re állunk”. A 2006-ban már csak országos listáról parlamentbe jutott, és a süllyedő Titanic fedélzetéről csak 2010. március végén dobbantó (a pártból kilépő) Csapody Miklós maga ismerte el, ha időnként tőlük kölcsönzött ötleteket a Gyurcsány-kabinet – így például 2009-ben a vagyonadó esetében is, amelyről pozitív szavakkal áradozott. Csapody is, de a teljes MDF-frakció, a 2008 tavaszától kisebbségi kormányként működő Gyurcsány-hatalom további működését segítette, amíg csak lehetett, így például az Országgyűlés tavaszi ülésszakán az interpellációs szavazáskor rendszeresen éltek a távolmaradás eszközével. Orbánékat egyre hevesebben támadva már az SZDSZ-hez közeledtek, amivel Boross Péter volt miniszterelnök sem értett egyet, és aki még 2009 tavaszán (hivatalosan idős korára, valamint a parlamenti légkör megromlására hivatkozva) önként távozott a parlamentből.

A baloldalnak és a külső érdekeknek megfelelő politikai áttolódás (és az SZDSZ-átmentés kísérlete) végül nem hozta meg a gyümölcsét, hiszen az összetákolt szövetség nem jutott be a 2010-es új Országgyűlésbe. A pártban többször is lezajlott „nagy terror” is Dávid Ibolya diktatórikus hajlamait tükrözi, bár ennek külső jelei már 2001-ben megmutatkoztak, amikor az MDF önkényesen koalíciós programegyeztetési utasításokat kezdett kiadni a kisgazdákkal bajlódó Fidesznek (egy 2%-os párt egy 40%-osnak!). A 2007-es Almássy-ügy is egy kreált politikai eset volt, csupán jó ürügy – a teljesen Orbán-ellenes hangulatú pártlégkörben – a nem a Dávid-vezetés szája-íze szerint gondolkodó belső emberek kívánatos kiseprűzésére. A századvéges, illetve Orbán-közeli szálak vádjával szúró támadás továbbgyűrűzése végül az öngyilkos „stratégia” része lett, mint ahogy később Bokros is; az akkori titkosszolgálat is beleavatkozott az ügybe, a pártelnök birtokába ugyanis egy lehallgatott beszélgetés megvágott (manipulált) felvétele jutott, amelyet Dávid később nyilvánosságra hozott, és aminek hatására Almássy Kornél végül visszalépett a pártelnök-jelöltségtől. Az UD Zrt. lehallgatási ügy szomorú-szimbolikus grádicsként szolgált a hajdan meghatározó rendszerváltó erő teljes morális önfelszámolásának útján.

Bár a Political Capital 2000-es évek eleji MDF-elemzései a stílus kérdését is hangsúlyosan kiemelték az Orbánnal szembeni konfliktus hátterében (azt néhol egyébként fontosabbnak is tartva, mint az elvi különbözőségeket), és a párt politikusai is szívesen emlegették ezt később egyes Fidesz–KDNP-s politikusok fellépései és állásfoglalásai kapcsán, végül paradox módon – de részben mindenképpen – Dávid Ibolya sajátos karakterjegyei és pártvezetési stílusa tehettek keresztbe a Soros-hátország választási elképzeléseinek 2010 tavaszán.

És bár bizonyos gazdasági és politikai érdekkörök számára boldogító pillanatnak tűnt a Gyurcsány-kormány bujtatott Soros-kampánytámogatással (például Demos Magyarország-pénzekkel) is segített választási győzelme, hatalmon maradása 2006 tavaszán, és ehhez az „elvárt” segítséget nyújtotta az ekkor már megfelelő háttérrel bíró MDF is, a rövidlátó és manipulatív politikai attrakcióval meghosszabbított balliberális országlás végül a nemzeti oldal elsöprő, kétharmados sikerének ágyazott meg.

A 2003 után fokozatosan megálmodott, új MDF-hez (akár egy készülő süteményből) már hiányoztak egyes nélkülözhetetlen összetevők, a hiányos recept alapján hamar elrontották az alapot, és később sem volt meg a szükséges készség és tartalmi elgondolás ahhoz, hogy a menthetőt még mentve, egy végül fogyaszthatóvá varázsolt sült-édes finomság készüljön el a tisztelt választó újabb megtévesztésére.

A csúfos eredmény pedig a két egykoron szembenálló nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ közösen vállalt, szánalmas és tragikomikus megsemmisülése lett.

Az elmúlt időszakban a legtöbben a fenti szereplők közül többen nyíltan szint vallottak, Somogyi a hvg-nek például az alábbit nyilatkozta: Nem szeretnék senkit se semmiről meggyőzni, vagy lebeszélni. Elmúltam negyvenéves, nem hiszek már semmilyen, fejekben véghez vihető forradalomban. Minden nemzet úgy teszi tönkre magát, ahogy gondolja. Én azonban  konzervatív maradok. Ahogy az Egyesült Államok is az. Mindegy, hogy politikai értékrendjét illetően demokrata, vagy republikánus valaki, a lelkek konzervatívok még mindig. Republikánus barátaimmal együtt szeretném megköszönni Soros Györgynek, amit Magyarországért tett.

Forrásaink szerint a balliberális politikusokkal kvaterkázó, a jelenlegi kurzust gyűlölő Somogyi egyszer Braun Róbert szocialista politikussal az ATV egyik műsorára várva beszélt valamiféle baloldali megújulásról, de mint látjuk, ennek a realitása a mai napig a nulla felé konvergál.

A Soros által támogatott, egyébként teljesen hiteltelen 444 egyik jelenlegi szerzője sem hisz igazán Somogyinak, erről a Republic énekesének halálakor írt bejegyzése árulkodik Szily Lászlónak: Képtelenség eldönteni, hogy ki a nagyobb féreg a Bódi Cipő László halálán szomorkodó hírességek közül: Gyurcsány Atya, a kenetteljes pap, vagy Somogyi "Konzervatív" Zoltán, a Halál Humor Haroldja. Igazi fiaskója azonban az a Polgári Konzervatív Pártnak nevezett hamvába hullt kezdeményezés, ami a 3800 körüli „követővel” rendelkező Facebook oldalán szinte kizárólag a Soros-Simicska média gyöngyszemeit, a 444 és az Index színvonaltalan, súlyosan hiteltelen cikkeit szemlézi.

A másik nagy politikai kaméleon Herényi Károly, a magyar politika gyenge Martin Schulz utánzata, aki érettségijével próbálja most éppen a nem létező kisgazda vonalat feléleszteni. Antall József egyik egykori táskahordója úgy őrzi a volt miniszterelnök örökségét, hogy immár Gyurcsány táskahordójává vált. A korábbi gázmester, aki bogarak irtásával végzett társadalomra hasznos tevékenységet, Kálmán Olga egyik kedvence, ami nem csoda, hiszen egy szánalmas udvarlása véletlenül adásba is került a hírhedt riportnővel. Forrásaink szerint Herényi ugyan otthagyta családját, de erőteljesen pedálozik, hogy visszafogadják, aminek akadálya lehet, hogy volt felesége és leánya is az állami szférában tevékenykedik.

Gyurcsány és Herényi

2017.09.21.

Gyarmatosító üzletszerzés és burkolt kampányfinanszírozás humanitárius mázban?

A 2015-ös Clinton Cash című sikerkönyvből készült egyórás filmváltozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Fehér Házat Bill Clinton 2001. januári elnöki távozása után elhagyó politikus-házaspár a következő 15 évben miként tehetett szert több mint 200 millió dollár bizonyított jövedelemre – és a film megjelenésének évében, 2016-ban közel 140 millió dolláros gyarapodásra csak 2007 óta? Mindezt úgy, hogy saját bevallásuk szerint szűkös anyagi körülmények között hagyták el Washingtont Clinton elnökségének végén. Kétes hírű külföldi politikusok és milliárdos üzletemberek a Clinton Alapítványnak, vagy személyesen a Clinton-házaspárnak hatalmas adományokat és megbízási díjakat juttatva később számukra kedvező elbánásban részesültek különböző kormányzati szervek – például a 2009–2013 között Hillary Clinton irányítása alatt álló Külügyminisztérium – részéről.

Már jóval elnöksége után, 2005-ben Bill Clinton egy kazahsztáni úton a HIV/AIDS kezelését hirdette megfizethető áron, noha az ázsiai országban kevés embert érintett ez a betegség. A humanitárius marketing mögött azonban valójában egy ipari üzletút állt, és a volt demokrata elnökkel együtt utazó kanadai pénzember, Frank Giustra cége jövedelmező részesedéshez juthatott a kazah uránérc-bányászatban, majd az eredetileg teljesen más profilú vállalat globális szinten is az uránipar egyik befolyásos szereplője lett. A Giusta-cég később az orosz Roszatom tulajdonába került, és vele együtt az amerikai urántartalékok tekintélyes hányada is orosz kézre került. Az amerikai tartalékok orosz kézre játszásában közreműködött az akkor Hillary Clinton vezette külügyi tárca bevonásával működő amerikai kormányzati bizottság is, amely beleegyezett ebbe a lépésbe. Clinton a következő években 26 alkalommal használta a bányamágnás magángépét (Giustra biztosított Clintonék afrikai adománygyűjtési kampányához is üzleti repülőgépet), és több mint 100 millió dollár összegű juttatásaival a Clinton Alapítvány (és végső soron Hillary Clinton elnöki kampányának) egyik legfontosabb adományozója lett. Giustra jelenleg tagja a Clinton Alapítvány kuratóriumának.

A WikiLeaksen kiszivárgott információk szerint például Stephen Dattels kanadai üzletember 2009-ben már a Hillary Clinton vezette külügy biztosította háttérrel szerzett bányászati jogosultságot a dél-ázsiai Bangladesben – miközben saját alapítványán keresztül, bejelentés nélkül finanszírozta Clintonék alapítványát. Dattels ugyanis annak idején Polo Resources nevű vállalatában kétmillió részvényt adott a Clinton alapítványnak, és 2009 nyarán – alig nyolc héttel később – az amerikai nagykövet nyomást gyakorolt a bangladesi kormányfőre az ügyben, hogy egy bányában – ahol a Polo Resources befektető volt – megindulhasson a külszíni fejtés.

Clintonék üzleti gátlástalansága egészen a befolyással üzérkedés gyanújáig vezeti a külső szemlélőt, és itt példaként lehet említeni Jeffrey Epstein, a pedofíliáért jogerősen elítélt milliárdos oligarcha nevét, illetve a terrorizmust támogató Szaúd-Arábiához és más Öböl menti olajmonarchiákhoz fűződő kapcsolatokat. A filmben nem igazán jelenik meg Soros, de kiegészítésként megjegyezhető, hogy a Hillary-kampány finanszírozásának kétes hátteréhez és benne a Clinton–Soros szimbiózishoz érdekes megvilágítást adott a WikiLeaksen John Podesta (Hillary Clinton kampányfőnöke) több ezer feltört e-mailjének kiszivárgása. Ezekben Soros György milliárdos neve közel 60 alkalommal jelenik meg. Soros a Washinton Times elemzése szerint összesen közel 11 millió dollárral támogatta Clinton kampányát, illetve három olyan politikai befolyásoló szervezetet (úgynevezett PAC-eket), amelyek a Clinton-kampány mellett álltak. A Clinton Alapítvány finanszírozásában egyébként mindig fontos szerephez jutottak a bevált és jól megbízható kapcsolatok a Wall Street-i világhoz, és a pénzügyi szolgáltató szektorból származó adományok ma is fontos szeletet jelentenek az alapítvány vállalati adományozóktól származó bevételein belül.

A filmből összességében kiderül, hogy tényleg kifizetődő biznisz afrikai vagy ázsiai országok ásványtartalékaiért (a kibányászásban ipari részesedésért) vagy ottan megszerezhető olajfúrási koncessziós jogokért támogatni harmadik világbeli országokat, egészen pontosan például afrikai oligarchákat, és az alapítvány-közeli üzleti szereplők számára kedves helyi hadurak és diktátorok vonatkozásában már zárójelbe kerül az emberi jogok kérdése. Mert a bányász- és energiavállalatok koncessziós jogai fontosabbnak bizonyulnak, és a film narrátora szerint mindez a 19. gyarmatosítás reminiszcenciáját idézi fel. (Például a Bill Clinton és alapítványa által agyondicsért ruandai elnök, Paul Kagame valójában fittyet hány az emberi jogokra, véres felbujtó katonai akciókat irányít a szomszédos Kongóban, gyerekkatonák tömegeinek besorozását erőlteti, és az ENSZ is emberi jogokat sértő cselekmények egész sorát írja a Clinton-díjakkal legitimálni kívánt diktátor számlájára.) A jó kormányzás és transzparencia, az energia- és regionális biztonság, a humán- és fejlesztési tanácsadás és sok más hangzatos cél persze megjelenik az alapítványi projektekben. A néha különös afrikai adományok mögött jórészt üzleti szempontok állnak, és a humanitárius máz sokszor csak elfedi a valóságot; ha úgy volt szükséges, még a Clinton-féle külügy szerint előírt etikai vizsgálatokat is kihagyták. Ennek hátteréhez röviden: a State Department (külügyminisztérium) és a Clinton Alapítvány között eredetileg született egy etikai megállapodás, amely még Hillary miniszterségének kezdetén életbe lépett. Ennek kapcsán vizsgálódott 2015-ben a sajtó, és a Wall Street Journal riportja szerint a Clinton Alapítvány még Clinton miniszteri leköszönését (2013) követően is folyamatosan elfogadott adományokat külföldi kormányoktól. A külföldi adományozóktól származó hozzájárulások – amelyeket az USA-ban mint politikai jelöltek kampányához való anyagi hozzájárulást törvényileg tiltanak – még most jelentős hányadát teszik ki az alapítvány jövedelmének.

Az afrikai bizniszeknél a film példaként említi Joe Wilson nevét, Clintonék régi barátját és politikai támogatóját (2008-ban is támogatta Hillary kampányát), aki a kilencvenes évek Bill Clinton vezette Fehér Házában afrikai ügyekkel foglalkozott. Afrikában nagyköveti pozícióban volt a 2000-es évek időszakában, és még 2007-ben az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező Jarch Capital befektetési vállalat felvette őt alelnökként. Nagykövetként kulcsszerepet játszott a vállalat növekedésében, mivel Afrikában – néha politikailag érzékeny országokban is – segítette az üzleti terjeszkedést. Például 2009 elején a Jarch egy 50 éves lízing bérletszerződést tudott kötni a háborús Dél-Szudánban, körülbelül egymillió hektáros területen. Az üzletet, amellyel a Jarch olaj- és uránjogokat szerzett, Gabriel Matippal, a Népi Felszabadítási Hadsereg nevű lázadó frakció helyettes parancsnokának fiával kötötték.

De mások is igyekeztek jelentős pénzeket juttatni háború sújtotta országokból: például a svéd bányászbefektető, Lukas Lundin kongói ügyletekkel 2007-ben 100 millió dollárt ígért a Clinton-alapítványnak. A 2006-ban szenátorként újraválasztott Hillary, aki eleinte egy a kongói biztonság és demokrácia előmozdítását segítő törvényt is támogatott, 2009-es külügyminiszteri kinevezését követően már visszatáncolt a kongói demokráciatervektől, és az országban fennálló status quo-t kezdte támogatni, hogy Lundin zavartalanul megvalósíthassa ott befektetéseit, és ily módon újabb dollármilliókhoz juthatott a Clinton-alapítvány. Vagy említhetjük a 190 milliós Nigéria velejéig korrupt olajoligarcháival köttetett deal-eket, akiket antikorrupciós erőfeszítéseikért is támogatott az amerikai kormányzat; és az általában 200 ezer dollárért beszédeket mondó Bill Clinton két beszédéért (2011, 2012) kapott összesen 1,4 millió dollárt egy a nigériai elnökhöz közel álló ottani üzletember vállalatától. Vagyis beszédenként 700 ezer dollárt, miközben a nigériaiak kétharmada kevesebb mint napi egy dollárból él. A kilencvenes években Sani Abacha, egy véreskezű diktátor vezette Nigériát, és a később Európában emiatt elítélt nagy Clinton-donor, egy Gilbert Chagoury nevű nigériai-libanoni üzletember volt Abacha segítségére abban, hogy nigériai közpénz-dollármilliárdok (összesen 4-8 milliárd dollár) jussanak ki különböző európai bankszámlákra. Az ellopott közpénzek egy része aztán elszivároghatott Clintonékhoz is „készpénz” gyanánt – legalábbis ez sejthető az elmesélt történetből. A sor vég nélkül folytatható, és a film ezt meg is teszi.

A Washington Post 2014-es vizsgálódása jól megmutatta azt, milyen jelentős átfedés volt Clinton kormányzati pozíciója (miniszteri kapcsolati hálója) és a család alapítványa között. Akadt olyan eset is (egy 500 ezer dolláros algériai adomány a haiti földrengés áldozatainak megsegítésére), amely már elvileg átlépte a korábban kötött etikai megállapodás határait, és külön felülvizsgálatot kellett volna kapnia, de az etikai vizsgálatot mégsem folytatták le. A Washington Post egyébként hat olyan esetet talált a Clinton-külügyminiszterség időszakában a Clinton Alapítvány támogatása kapcsán, amelyeknél a külföldi kormányok ugyanazon a szinten tartották a juttatás mértékét, mint Clinton hivatalba lépése előtt (ezek azonban még belefértek az etikai megállapodás kereteibe). A lap későbbi nyomozása szerint a 2016-os kampány segítésére a Ready for Hillary nevű PAC-et támogató csoporthoz tartozó donorok csaknem fele juttatott legalább 10 ezer dollárnyi pénzt az alapítványnak akár személyesen, akár cégein keresztül.

2017.09.18.

Szeptember 1-jén 18:00 órakor nyitotta meg kapuit a Parlamenttel szemközt a Közös Ország Mozgalom Agórája. Az Alkotmány utca végét eltorlaszoló, közösségi térnek nevezett anarchista performansz egészen szeptember 20-ig biztosít teret a Gulyás Márton által összehívott ellenzéki flottafelvonulásnak. Az eredeti elképzelések szerint, egyeztetések és viták tere a színpad, ahol egy igazságosabb választási rendszert hozhatnak létre a kopott és bukott pártok, valamint Soros György hazai rajongói és kitartottjai.

A bőséges szóvivőállománnyal rendelkező „mozgalom” állítólag mikro adományokból finanszírozza működését, azonban ezzel kapcsolatban konkrét elszámolást cikkünk megjelenéséig még nem volt hajlandó közzétenni a Gulyás Márton nevével fémjelzett kezdeményezés.

Gulyás Márton korábban elismerte, a Krétakör, amelynek korábban vezetője volt, kétszer is kapott pénzt Soros György alapítványától, a Nyílt Társadalom Alapítványtól, összesen 125 ezer dollár értékben. Megjegyezte ugyanakkor, hogy korábban az államtól is kaptak pénzt, jóval többet, mint Soros Györgytől. (Pesti Srácok)

Gulyás Márton a 2000-es években szegődött a Schilling Árpád vezette Krétakörhöz. Az „aktivista” pályafutásának egyik fordulópontja a 2008-as váltás a Krétakörön belül. Ekkor döntött úgy Schilling, hogy a hagyományos alternatív társulati forma helyett társadalmi ügyekre jobban reflektáló (esetleg jobban fizető) kreatív művészeti központot hozna létre, és kiadta a „Tessék politizálni!” jelszót. Éppen ekkor kötött három évre szóló különmegállapodást a Krétakör és a Hiller István vezette szocialista kultusztárca: összesen 300 millió forintot kapott volna a társaság. Végül összesen 120 millió forintot kaptak.  Gulyás Márton ekkor nem állt ki a színre, hogy fellépjen a kormányzati beavatkozás ellen, ahogyan azt Markó Iván esetében megtette 2013 májusában. (Origó)

Az Agórához használt színpad és az ahhoz kapcsolódó hang és fénytechnika már messziről is impozáns látványt nyújt. A rendezvényszervezéshez és rendezvények műszaki kérdéseihez jól értő két forrásunk is profi munkának ítélte meg a szemrevételezett „közösségi teret”. A Soros-párti propagandamédia erejét azonban jól jelzi, hogy a konkrét árajánlat készítésétől, esetleg nevük vállalásától a leghatározottabban elzárkóztak felkeresett informátoraink. Így kénytelen voltunk számos honlap és árlista átböngészésére a performansz költségeinek megbecsüléséhez.

Az egyik szakértőnk és köre úgy fogalmazott: „A hang és a fénytechnika, valamint a színpad napi bérleti költsége valamivel egymillió forint alatt, esetleg kicsivel fölötte lehet. Ehhez jön még az áfa. Napi 1,3 millió reális becslés szerintem.”

A másik, szintén rendezvényszervezéssel foglalkozó társaságtól olyan információk jutottak a birtokunkba, amely alapján 1,2-1,5 millió forintos szinten tudtuk meghatározni az Alkotmány utcai hordószónoklatoknak teret biztosító kezdeményezés napi technikai költségét.

Saját, egyébként bárki által elvégezhető internetes kutatásaink alapján pedig 1,5 millió forintos napi díjszabást találtunk reálisnak.

A fentieket figyelembe véve, egy gyors átlagszámítás és némi szorzás után, a 20 napos rendezvény technikai költsége megközelítheti a 28 millió forint.

A Soros-párti Gulyás Márton rendezvényén politikusok mellett, számos film vetítésére és ismert, népszerű előadók fellépésre is sor került, sor kerül. Cikkünk megjelenéséig a mozizáshoz kapcsolódó jogdíjak mértékéről, valamint az előadók díjazásáról semmilyen adatot nem tettek közzé az átláthatóságra igen kényes „civilek”. Azonban Lázár Domokos vagy Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint fellépése teljesen hihető módon, bizonyára szintén mikro adományokból valósulhatott, valósulhat meg.

A borsos árak valószínűleg nem jelentenek gondot Gulyáséknak. Ismeretes ugyanis, hogy a nemrég 300 óra közmunkára ítélt tiszta lelkű fiatal fellebbezett az ellene hozott ítélet ellen, mert nem tartotta azt elfogadhatónak. Szerinte az lett volna a korrekt, ha közmunka helyett pénzbírságot szabtak volna ki rá. Dolgozni tehát nem, fizetni viszont annál szívesebben fizet Gulyás úr.

Gulyás és körének Soros pénzekkel való összefonódására egyébként legutóbb áprilisban világított rá a Ripost. A lap akkor megírta, hogy a déli határ mentén tartott tüntetést a Soros György pénzelte MigSZol szervezte és koordinálta. A résztvevőket ők utaztatták, buszokon”.

Ha pedig elhinnénk Gulyásék narratíváját, akkor Magyarországon egy ellenzéki, földből kinövő, társadalmi támogatottság nélküli kezdeményezés is gond nélkül ki tud gazdálkodni 28 milliós költségvetést. A honlapjuk adományozási fülén feltüntetett 1000, 3000, 5000, 10000 és 20000 forintos adományok 7800 forintos átlagával számolva pedig azt is megkapjuk, hogy megközelítőleg 3600 ember össze is tudja adni a szükséges összeget.

A kérdés már csak az, hogy a feltételezett, több ezres adományozói létszám mellett miért csak néhányan lézengenek Gulyás Márton (b)Agórájában?

2017.09.14.

2017. április végén jelent meg írás az atlatszo.hu-n, amelyben a portál újságírója (valamint segítői, akikről később esik szó) putyinista propagandát vizionálnak Magyarországra. Tudjuk, ez az olvasótáboruknak kellőképpen térdremegtető cím, ám van mögötte bármi igazság? Egyáltalán, miről is szól a cikk?

Akinek van kedve, olvassa végig nyugodtan a magyar vagy az eredeti, angol nyelvű cikket.

Összefoglaló az orosz-párti propaganda magyarországi jelenlétéről és terjedéséről.” Első körben a cikk Győrkös Istvánnal, a magyarországi neonáci mozgalom ismert alakjával foglalkozik, majd néhány szélsőjobboldali mozgalmakhoz köthető internetes oldal felsorolása után Thürmer Gyulán keresztül eljut Széles Gáborig. Aki úgy dönt, hogy elolvassa a cikket, az győzze követni ezt a sok, összefutni látszó szálat. Szerintünk olyan konteós…

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogyan és miért született meg ez a bejegyzés.

Nézzük először is az írásnak eredetileg felületet biztosító Re:Baltica portált. Egy lettországi honlapról van szó, amelyet 2011-ben indítottak el. A leírás szerint a céljuk a Baltikumban fontos társadalmi kérdésekről való informálása, mint a korrupció, emberi jogok, bűnügyek, egészségügy, pénzügyek és vállalkozások. Nem értjük, hogyan jön ide Magyarország, mint kelet-európai ország és Győrkös István meg Széles Gábor (ráadásul egy cikkben)… Aki tudja a magyarázatot, szóljon.

Mi nem tudhatjuk, csak sejtjük: az „About us” résznél van egy alcím, mely cseppet sem köntörfalaz, így szól: „Who pays for this” azaz magyarul „ki fizet ezért”. Nos, az alábbi szervezetek:

  • U.S. Baltic Foundation
  • U.S. State Department
  • Open Society Institute Latvia
  • Sigrid Rausing Trust (vezetőségi tagja az OSF elnöke, Chris Stone)

Segítünk lefordítani: a korábbi, demokrata amerikai vezetés jóvoltából az amerikai adófizetők és Soros György finanszírozza. Így kaphat felületet egy magyar újságíró egy eredetileg a Baltikum társadalmi kérdéseivel foglalkozó internetes oldalon a magyar neonácikról és putyinista médiáról szóló kreálmányának.

Egyébként a szerző foglalkozott már az „orosz befolyás” témájával egy évvel a jelenleg tárgyalt cikk megjelenése előtt is, akkor 

még a VS.hu újságírójaként. A cikk alján árulkodó bekezdés foglal helyet: „Ez a cikk a Transparency International Magyarország „TI Akadémia” elnevezésű projektjének keretében, a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozásával létrejött cikknek a rövidített, szerkesztett változata.”

A fő szerző neve Bátorfy Attila, aki jelenleg az Átlátszónak dolgozik. De korábban szorgoskodott már együtt a Transparency International, valamint a Független Médiaközpont munkatársaként is. (Amely annyira független, hogy a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány is támogatja) Nem meglepő, hogy 2016 augusztusa óta a CEU-n kutat ösztöndíjasként. Az adatújságírással foglalkozó Bátorfy egyébként részt vett az Átlászó úgynevezett „HÖK Monitor” projektjében. Ez egy adatbázis, amelyben rá lehet keresni az ország 20 legnagyobb felsőoktatási intézményében működő hallgatói önkormányzatok személyi kifizetéseire, egészen 2010-ig visszamenőleg. Ezzel két problémánk van:

  • Közérdekű adatigénylésből származó adatokból nem lehet adatbázist készíteni, személyes adatot pedig csak az érintett hozzájárulásával lehet közzétenni. Mivel névre is rá lehet keresni és a név személyes adat, véleményünk szerint az Átlátszó törvényt sért.
  • Az adatbázis nem jelzi, hogy az adott összeget hány év alatt szerezte meg ösztöndíjból az illető, valamint hogy milyen jogcímen (nem mindegy, hogy azt közéleti, esetleg szociális ösztöndíjként vagy jogalap nélkül szerezte meg), így egy kalap alá vehetik az ösztöndíjat megérdemlő hallgatókat a pénzügyi visszaéléseket elkövetőkkel; a gyorsan meggazdagodókat pedig az éveket dolgozókkal.

Visszatérve a jelenleg tárgyalt cikkre, nem egyedül Bátorfy Attiláé az érdem: segítségére volt még a szintén Soros féle Political Capital két munkatársa, Szicherle Patrik és Győri Lóránt is.

Arról már olvashattunk korábban, hogy Soros György egyetemén milyen kiváló diplomamunkák készülnek a hazai és a nemzetközi tudományos élet számára, de érdemes megnézni azt is, hogy az Átlátszó munkatársai mire is költik a gazdag amerikai nagybácsi pénzét. Íme néhány kiváló téma az elmúlt időszakból:
  • 27 fa kivágása a Bérc utcában (Diktatúra!!!)
  • Rosszul érzik magukat a "menekültek" Röszkén
  • Oszter Sándor veszélyes a Börzsönyre
  • Szegény CEU menekülése Csehországból és Szlovákiából
  • Putyinista propaganda a kormánypárti sajtóban (A Soros-párti sajtóról nem írtak.)
  • Libanonban is rosszul érzik magukat a "menekültek"
  • A magyar gazdagoknak vannak magánrepülői (Megdöbbentő!)
  • Verik a "menekülteket" a magyar rendőrök
  • Jutalmat kaptak az olimpikonok (Felháborító!)
  • Nehéz a prostituáltak munkája (Ezt ők valóban átérezhetik.)
2017.09.13.

A hétfői nap mérsékelten volt sikeres a nem Egyenesen szerkesztősége számára. A súlyos milliókért leigazolt Kálmán Olga által uralt műsorban sikerült egymás után megszólaltatniuk Juhász Pétert, az Együtt elnökét és Magyar György ügyvédet. A probléma abból adódott, hogy a téma átfedést mutatott, a beszegetések középpontjában Ramil Safarov kiadatása volt.

Juhász összeesküvés-elméletekkel átszőtt delirálása közben néha próbált tényszerű is lenni, és kijelentette, hogy az azeri elítélt kiadatása kapcsán a magyar hatóságok tudták, hogy Safarovot otthon nem fogják börtönbe zárni, mégis szégyenteljes belementek a vonatkozó eljárásba.

Ritka esemény, ami ezután jött, Magyar György ugyanis – aki ügyvédként kénytelen volt nagy sóhajtások közepette a tényekhez ragaszkodni – egyértelművé tette, hogy írásos megállapodás volt a magyar és az azeri fél között, hogy utóbbiak a „büntetés kitöltéséről gondosoknak” Ramil Safarov tekintetében. Juhász Péter hazugsága tehát egyenesen lett leleplezve.

A pillanatok, amikor a szerkesztők a szívükhöz kapnak.

2017.09.08.

Dilettánsok vagy szándékos csúsztatók; nagyon sok Soros-pénzzel kitömve.(Korábbi írásaink: ITT és ITT.)

Nagyot mentek a helsinkisek az elmúlt héten. Kezdésként a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta nyilatkozta azt a Klubrádióban, hogy nem igaz „az a kormányzati érvelés, hogy az áthelyezési mechanizmus csak szeptember 26-áig van érvényben.” Nos mivel az érintett, az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott 2015/1601. számú határozat 13. cikk (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a határozatot szeptember 26-ig kell alkalmazni, nehéz elfogadni a Helsinki elnökének ettől eltérő jogértelmezését.

A Magyar Helsinki Bizottság másik szimbolikus alakja, Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő még ennél is hajmeresztőbb dolgot produkált az ATV egyik műsorában. A bírónő a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetésének körülményeiről kívánt egy zavaros kiselőadást tartani, de ezzel addig jutott, hogy a vonatkozó jogszabályi háttér elején megakadt és azt ecsetelte, hogy a válsághelyzet akkor rendelhető el, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt eléri.

Nehéz megítélni, hogy a helsinkis bírónőnk ostoba vagy szándékosan hazudik, hiszen a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény egyértelműen rögzíti azt is, hogy bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti, különösen, ha az adott településen vagy annak külterületén található befogadó állomáson vagy a külföldiek elhelyezését biztosító egyéb létesítményben zavargás tör ki, vagy erőszakos cselekményeket követnek el, a válsághelyzet elrendelhető. Erről azonban a műsorban egy szó sem esett.

Ebből fakadóan tehát vagy el kellett volna olvasni a teljes jogszabályt, ami egy volt bírótól szerintünk minimálisan elvárható, vagy annak ismeretében nem kellett volna szándékosan csúsztatni és a közvéleményt megtéveszteni.

2017.09.01.

Bár bizonyítani nem tudtuk volna, most már biztos: a tegnapi bogbejegyzésünkben írtak helytállóak voltak.

Erre abból lehet következtetni, hogy immár Soros György pártfogoltjainak is szócsövévé vált Hírtv honalapján az alábbiakat olvashattuk: Az Átlátszó rendszerét használta adatigénylésre Hajdu Nóra Együtt-alelnök, ezért a Tűzfalcsoport nevű blog azt hitte, ő az Átlátszó titkos munkatársa, pedig a KiMitTud nevű rendszerben bárki regisztrálhat. Hajdu Nóra helyreigazítási pert indít.

Megkerestük a cikkben említett Hajdu Nórát, aki elmondta, a képen látható adatigénylést a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványnak – a békemeneteket szervező CÖF alapítványának – címezte. „Az oldalon látható ímélt a CÖKA-nak írtam a KiMitTudon keresztül, azt kérdeztem benne, hogy mekkora összeggel támogatta őket a kormány, hogy milyen költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezet, és milyen céllal támogatta a CÖKA-t” – mondta a Hírtv.hu-nak Hajdu Nóra.”

Ha jól értjük, azt kívánják velünk az érintettek elhinteni, hogy semmi összefüggés nincs az Átlátszó tevékenysége és Dr. Hajdu Nóra érintett adatigénylése között.

A tárgyügyben birtokunkba került további dokumentumok azonban felvetik annak kérdését, hogy lehetséges-e, hogy véletlenül kereste meg közérdekű adatigénylés keretében Erdélyi Katalin, az atlatszo.hu „oknyomozó” újságírója a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványt Hajdu Nórával gyakorlatilag egy időben.

Még az el lehetne hinni, hogy vannak véletlenek és Erdélyi és Hajdu egymásról nem tudva kutakodtak a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) után.

Azonban egy 2017. május 29-én kelt keresetlevél tanúsága szerint – amit Erdélyi Katalin indított a CÖKA-val szemben – Erdélyi Katalin április 27-i megkeresését saját bizonyítékaként tüntette fel, így Hajdu Nóra azonos tartalmú, május 6-i megkeresése kapcsán alappal feltételezhető, hogy összehangolt akcióról lehet szó.

Annak előrebocsátásával, hogy a bírósági eljárások nyilvánosak, közöljük a keresetlevél azon részét, amely igazolja fenti állítást.

2017.08.31.

Ha valóság nem igazolja, amit mi gondolunk róla – annál rosszabb a valóságnak; – vallja egy blogbejegyzés tanúsága szerint Dr. Hajdu Nóra, az Együtt politikusa.

Dr. Hajdu Nóra, az Együtt nevű párt alelnöke és a párt prominensei.

Jelen esetben az a bizonyos valóság azonban némileg árnyalja az érintett integratív politikusi mivoltát. Úgy tűnik, hogy Hajdu szabadidejében átvedlik „független újságíróvá” és az atlatszo.hu „oknyomozó” portálnak a szolgálatába állhat. Ennek keretében közérdekű (vagy annak gondolt) anyagokat próbál kicsikarni különböző (vélhetőleg jelentős részben a jobboldalhoz köthető szervezetekből, intézményekből)

A wikipedia meghatározása szerint: Az Átlátszó.hu egy 2011-ben alapított magát függetlennek valló, oknyomozó online-újság; öndefiníciója szerint civil watchdog (figyelő), amely a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért küzd. Az Átlátszó.hu közérdekű bejelentéseket fogad, közérdekű adatokat igényel és publikál, oknyomozó riportokat készít, és akár bírósághoz is fordul a közérdekű adatok nyilvánosságának kikényszerítése érdekében.

Jóllehet, Hajdu nem szerepel az atlatszo.hu szerkesztőségi névsorában és a külső munkatársak között sem található neve, egy birtokunkba került e-mail tanúsága szerint Dr. Hajdu Nóra igenis az atlatszo.hu kötelékébe tartozhat, egészen pontosan a kimittud.atlatszo.hu számára kutakodik adatok után. Megjegyezhetjük, hogy az Együtt sem szerepel az Átlátszó hazai partnerei között, pedig ezek után illendő lenne a kölcsönös tisztelet jegyében és persze a közös munkatárs okán is feltüntetni a szövetségest…

Ilyen amikor egy kamuújságíró/kamupolitikus levelét megírja.

Az, hogy a portálnak, vagy a politikusnak kellemetlenebb a lebukás az kérdéses, ugyanakkor tény, hogy az „oknyomozó” portálon deklaráltak szerint az Átlátszó és az Átlátszó Oktatás elfogadja a Főszerkesztők Fóruma Önszabályozó Etikai Irányelveit. Ebből kiderül, hogy az Etikai Irányelvekhez csatlakozók kinyilvánítják, hogy kötelességüknek tekintik a legjobb szakmai meggyőződésük szerinti pontos, méltányos és valósághű tájékoztatást. És szó esik persze politikai és gazdasági befolyástól mentes, illetve részrehajlás nélkül végezett munkáról is. Röviden – az Átlátszó jelen esetben jól hülyére veszi a közvéleményt.

Hajdu Nóra tehát, amikor az atlatszo.hu-nak oknyomoz, szakmailag elfogulatlan és pártatlan, majd ha leteszi a virtuális pennát, átvedlik vehemens liberális politikussá…

Persze, tudjuk, hogy a fenti anyagok tekintetében le kell szögeznünk, hogy bárki válhat adatigénylővé, de arra a csatolt dokumentumok rávilágítanak, hogy mennyire tartja fontosnak a függetlenség és a szakmaiság látszatát az az oknyomozó portál, ahol az Együtt egyik elnökségi tagja is rendszeresen "civilnek" csúfolt tevékenységet folytathat. Arról már nem is beszélve, hogy konkrét ügyek kapcsán milyen erős összefonódás fedezhető fel Erdélyi Katalin és Dr. Hajdu munkásságában. (De ez majd egy másik történet lesz...)

Egyébként Hajdu Nóra migráció kapcsán tett állásfoglalásai kapcsán érdemes kiemelni, hogy az Együtt párt politikusa a Soros-fellegvárnak számító washingtoni American University-n tanult 2001-ben. Az intézmény számos (például az USA-beli irreguláris migráció kulturális hátterének megalapozására is alkalmas latin-amerikai) tanulmányi programja Soros-finanszírozott, illetve például a Nyílt Társadalom Alapítványok Human Rights Initiative (Emberi Jogi Kezdeményezés) nevű, világszerte NGO-kat támogató fiókszervezetének több vezetője is – Hajdu Nórához hasonlóan – a Soros-közeli egyetemen tanult.

A migrációpárti amerikai milliárdos brüsszeli lobbi-tevékenységéhez kapcsolódóan az is figyelemreméltó, hogy Hajdu Nóra a témában könyvet is megjelentetett 2014-ben A lobbi-jelenség címmel, amelyben Hajdu egy fejezet erejéig a lobbi Egyesült Államokban és Németországban elért eredményeiről írt. (A könyvet szerzőként többen is jegyzik, de Hajdu szerkesztette. Minden szentnek maga felé hajlik a keze: a kötetet megjelentető Napvilág Kiadó projektkoordinátoraként is ténykedik 2010 óta Hajdu.) Hogy mennyire belterjes Hajduék köre, az is jól mutatja, hogy egyik könyvbéli szerzőtársa pár hónapja a Transparency International-nek írt többekkel támadó hangú tanulmányt Demokratikus visszaszorulás és gazdasági teljesítmény címmel. (Transparency: 35 millió Ft Soros-támogatás 2015-ben.)

Az elmúlt évtizedben Soros-körökben mozgó és tevékenykedő Hajdu Nóra részéről így nem hat meglepetésként, hogy tavaly az Európai Unió perifériájára vezető lépésként értékelte a kvótanépszavazást, később pedig azt is hozzátette, hogy Orbán ezzel a kilépést készíti elő. Ha már uniós kilépés: tavaly februárban azzal vádolta a magyar kormányfőt, hogy ő személyesen is tehet a nagy-britanniai magyar munkavállalók helyzetének romlásáról (mivel Orbán akkor, másfél éve az Európai Tanácsban megszavazta a népszavazásra készülő Egyesült Királyság különleges státusát biztosító és ezáltal a konfliktusokat enyhíteni szándékozó uniós dokumentumot). Ennek egyik fő pontja a „szociális juttatások exportjának” (Tusk) megállítása, vagyis a nem Nagy-Britanniában élő gyermek-hozzátartozók családipótlék-csökkentésének lehetősége volt.

Hajdu Nóra pártja maga is szoros szálakkal kötődik az amerikai milliárdoshoz: az Együtt mögött álló (Bajnai Gordon egykori balliberális kormányfő által alapított) Haza és Haladás Alapítvány más támogatók mellett például 2011-ben 209 ezer eurót, 2012-ben pedig 229 ezer dollárt, így két év alatt összesen mintegy 110 millió Ft támogatást kapott a Soros Györgyhöz köthető Center for American Progress szervezettől. Szinte bizonyos, hogy a 2010 óta kapott Soros-apanázs – bár bizonyos Együtt-dokumentumok nem elérhetők online – meghaladja a félmilliárd Ft-ot, mivel korábbi sajtóértesülések például a 2013-as (választási felkészülési) évben 115 millió Ft körül adták meg a Haza és Haladásnak juttatott Soros-támogatást. Ez 2011–13-ban összesen 225 millió Ft-ot jelent.

Dr. Hajdu a Soros György alapítványai által csak 2015-ben 56 millió Ft-tal támogatott Átlátszó szolgáltatása (a KiMitTud közadatigénylő portál) számára készít közérdekű adatigényléseket, így többszörösen is személyesen érintettnek mondható a külföldről nagyösszegben támogatott NGO-k átláthatóságát célzó új törvényi szabályozás kapcsán. Ennek fényében kevéssé hiteles Putyint és Oroszországot kiáltani az új civil törvény betartása helyett, mint ahogy az is hiteltelenül hat, hogy Hajdu Nóráék Putyin orosz elnök Budapesten végigvonuló autókonvojának kifütyüléséről tartanak sajtótájékoztatót.

Dr. Hajdu Nóra hétfői napon Juhász Péterrel tüntetésen vett részt Putyin elnök budapesti látogatásakor.

Ezeket a cikkeket olvastad már?