Blogolj!

Merkel előbújt a színfalak mögül – de nem biztos, hogy mindenki jól jár vele


Mára már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus a legnagyobb gazdasági visszaesést okozta a második világháború óta. Csak reménykedni lehet, hogy az esetlegesen visszatérő hullámok nem ejtenek még nagyobb sebet Európán. Még valószínűleg maga Angela Merkel sem gondolta, hogy ilyen időszakban kell átvegye az EU soros elnökségét. Viszont, ha a lehetőség adott, német szigorral áll neki, ami balul is elsülhet, ahogy a szerencsétlenül kezelt migránsválság meg „Willkommenskultur”.

Európai szolidaritás vagy mélyebb szakadék a tagállamok között?

Angela Merkel német kancellár minapi Bundesrat-i beszédében ismételten az Európai szolidaritásra hívta fel a figyelmet. Legutóbb, épp 13 éve ugyancsak a német soros elnökség első napjaiban beszélt a felső ház előtt. Véleménye szerint minden válságot, ahogy eddig csak közösen lehet megoldani, de a tények valahogy másról tanúskodnak. A 2008-as pénzügyi és adósságválságot csak tompították, ráadásul a déli tagállamok ugyancsak óriási államadósságban és strukturális reformok teljes hiányában szenvednek. Holott az elmúlt több mint 10 évben 3 000 milliárd eurót pumpált az Európai Központi Bank a rendszerbe, amit valószínűleg csak a nagy pénzügyi szervezetek élveztek, mert a kisemberek szintjére csak morzsák jutottak el. A 2015-ös migránsválság az európai együttműködés és szolidaritás teljes kudarca, hisz ellenőrízetlenül milliók árasztották el Európát és Brüsszeltől csak az újjal mutogatás és pereskedésre jutott. Időközben az EU egyik legerősebb tagállama, Nagy-Britannia is elhagyni kényszerült a közös hajót, ami szintén intő jel lehetett volna a brüsszeli bürokratáknak. Ne felejtsük el, hogy mindegyik esetben Németország volt az EU vezető hatalma, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért épp most sikerülne helyesen és nem csak tűnetileg kezelni a válságot. Ráadásul ezek a válságkezelések, nem összehozták a tagállamokat, hanem még mélyebb szakadékot ásott közéjük.

Jelenleg az EU történelmének egyik legnagyobb válságot éli meg, ennek ellenére eddig csak megkésett cselekvési terveket és átlagos ember számára felfoghatatlan nagy összegeket láttunk, a közös tettek pedig elmaradnak. Nem hiába Merkel is csak azt emelte ki, hogy (nagyon helyesen) a szomszédos országok szolidaritásukat kifejezve betegeket vettek át és mindent megtettek az életek megmentéséhez. De a gazdasági károkra mindeddig csak nemzetállamok hoztak megfelelő és remélhetőleg időben döntéseket, Brüsszel viszont még mindig a Macron-Merkel tervet ízlelgeti. Nem fér kétség, hogy Merkel utolsó nagy dobása lehet és bízik abban, hogy megmentőként vonul be a történelembe. Viszont könnyen lehet, hogy túl keveset túl későn fognak lépni, és csak a pénzügyi spekulánsok fognak a legnagyobbat nyerni az egész Helyreállítási Alap koncepcióval.

Németország vezető szerepének további megerősítése

Amióta bejelentette, hogy nem indul jövőre a kancellárságért, nem igen hallottunk Merkeltől, mert valószínűleg 15 év kancellárság után elfogyott a levegő körülötte. Viszont, a koronavírus okozta káosz és német soros EU-elnökség remek alkalom Merkel számára, hogy előbújjon a színfalak mögül, és újra megerősítse Németország vezető szerepét. Persze kérdés, hogy milyen áron és kik lesznek a legnagyobb haszonélvezői? Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy milyen hátsó szándékok húzódhatnak a nagy európai megmentési terv mögött, most viszont közelebbről megvizsgáljuk milyen vitákat szított Macron és Merkel nemrég bejelentett terve.

A mostani válság nagyon más mint az ezelőttiek, hisz egységesen érint minden tagállamot, bár különböző mértékben. Németország egyedüli előnye, hogy jelenleg még mindig a legnagyobb, legfejletteb gazdaság, mitöbb hatásosan kezelte a járvány első szelét, így a megriadt tagállamok még inkább feléjük fordulnak. Ezt kihasználva próbálja meg Merkel a tagállamok torkán lenyomni a közel 1 850 milliárd eurós (650 000 milliárd forintos) csomagot, ráadásul mindezt még a nyáron.

Illúziónk ne legyen, Merkel az egész megmentési tervet elsősorban Németország további erősödésére használja fel, Macront is csak díszítő elemként használja, hisz Franciaország mind politikai mind gazdasági ereje jócskán megkopott. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az eurozóna és bővebb értelemben maga az EU tovább élésében van Németország gazdasági ereje is, hisz kereskedelmi kapcsolatai lévén óriási kitettséggel rendelkezik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a 10 évvel ezelőtt keleti bővítés is előbb kedvezett Németországnak, mint magának az EU-nak. Elég körbe nézni, hogy a piacok kinyitásával a német ipar letarolta a környező országokat és kihasználva az olcsó munkaerőt az ipara rohamtempóban fejlődött.

Angela Merkel nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a pénzügyi kérdéseket, azaz a helyreállítási alap és a hétéves költségvetés (MFF) ügyét kell tisztázni. Minden más (mint pl. a jogállamiság kérdése) ezek után kerülhet tárgyalásra. Hogy jelképesen mondjuk: pénz beszél, kutya ugat. Nehéz menetre számíthat Németország, hisz nem mindenki számára kézenfekvő a megoldás részletei.

Rengeteg megválaszolatlan kérdés

A mostanában érdekes jelzővel ellátott „Fukarok” csoportjának (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) nem igazán tetszik, hogy a Helyreállítási Alap 2/3-át (500 milliárd euró) kvázi vissza nemtérítendő támogatásként bocsátanák a tagállamok részére, inkább kisebb részekre bontva hitelek formájában szigorú felügyelet módon helyeznék ki a pénzt. Merkel és Macron viszont ebben nem akar belemenni, és inkább vágnák az MFF keretösszegét, ami biztosan a Magyarországhoz hasonló országok kárára is mehet. Személtetés képpen a még februárban megakadt tárgyalások alapján Magyarország a kohéziós és agrárpénzeknél is 25% körüli összeget veszítene, amit a Helyreállítási Alap körüli vita tovább csökkenthet.

Egy másik kedvezőtlen tényező, hogy a különböző programok kifutására az immár öt fukar Németországgal karöltve mindössze két évet adna a tervezett négyhez képest. Mindez azt jelente, hogy sok esetben nem lenne elég idő a tervek megfelelő kidolgozására, így óriási pénzektől esnének el azok az országok, amelyek most miden percüket a válság kezelésével töltenek el. És most csak a pályázatok összeállításáról beszéltünk, de a folyósítás az egy másik kérdés, ami jobb esetben is csak mától számított 2-3 éven belül kezdenek a kedvezményezettek felé szivárogni. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a bürokratikus folyamatokat nem most kéne éppen drasztikusan lecsökkenteni, és azonnal segítséget nyújtani a bajba jutott országoknak? Valóban ezt jelenti a Merkel-féle szolidaritás vagy inkább sok hűhó némi bagóért?

Ugyancsak aggasztó és feltűnően gyanús, hogy eddig egy szó sem esett az esetlegesen támasztandó feltételekről a források cserébe. A pénzeket nagyvonalúan osztogató Merkel-Macron páros mintha ingyen osztogatná a támogatást és mindössze jelképes kamatot kér a hitelért cserébe. Félő, hogy a pénz jelentéktelen tűzoltásra megy el csak és végül a cechet közösen fogja mindenki fizetni. Kevés konkrétumok talán egyike, hogy a szokásos Európai Szemeszter keretében ellenőriznék a pénzek elköltését, de ezek még mindig nyitott és valószínűleg feledésbe merülő kérdések.

A pénz elosztás egy bizonyos képlet alapján történne, ami a nyugati országokat és az évtizedek során rosszul teljesítőket helyezi előtérbe. Hisz a lakósságszámot, GDP/fő és munkanélküliségi rátákat veszi figyelembe az elmúlt öt év során, ami olyan sikeres országok esetén mint Magyarország hátrányos lenne. Könnyen juthatunk olyan abszurd helyzetbe, hogy a szegényebb és kisebb országok fogják finanszírozni a fejlett nyugat-európai ámbár a házi feladat el nem végző országokat.

Hasonlóan abszurd és a teljes objektivitást mellőző kritérium lett volna a pénzügyi forrásokat jogállamisági kritériumokhoz kötni. Szerencsére több vehemensen tiltakozó tagállammal szemben Merkel határozottan kijelentette, hogy előbb a pénzügyeket rendezni és utána lehet ilyen álproblémákkal foglalkozni. Persze Brüsszel szokásos cselhez fordult és megpróbálja áterőltetni a jogállami kritériumokra vonatkozó javaslat elfogadását, mégpedig fordított minősített többséggel. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy ha egy tagállam esetében forrásokat akarnának felfüggeszteni vagy csökkenteni az Európai Tanácsban többség kellene a Bizottsági javaslat elutasítására. Így elég lenne tartózkodni és átmegy a döntés. Remélhetőleg ez a javaslat nem megy át, ami Magyarország és Lengyelország esetében kedvező fordulatot eredményezne.

Merkel átlépte a Rubicont

Több mint valószínű, hogy sem a hangzatos német elnökség által meghirdetett tervek sem az MFF+Helyreállítási Alap nem fogja megmenteni Európát, hisz ahogy a történelem során számtalanszor tapasztaltuk csakis erős nemzetállamok tudják hatékonyan kezelni a válságokat. Ugyanakkor, Merkel valószínűleg a pénzszórást fogja felhasználni, hogy Németország vezető szerepét még inkább megerősítse, és lefektesse egy majdani Liberális Birodalom alapkövét.

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/97417/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?