Áder: életet mentünk, ha húsvétkor is betartjuk a korlátozásokat
Áder János, köztársasági elnök húsvéti beszédben szólt az országhoz, türelemre kérve honfitársait.
Blogolj!

Így tárta ki az SZDSZ és a Soros-hálózat Magyarország kapuit


“A nemzetközi közvélemény elvárja, hogy Magyarország feloldja a genfi menekültügyi egyezmény aláírásakor életbe léptetett földrajzi korlátozást – jelentette ki Világosi Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára az Európa Intézetben tartott tegnapi konferencián. Világosi reméli, hogy a kormány nemsokára elfogadja a menekültügyi törvény koncepcióját. Az államtitkár elképzelhetőnek tartja, hogy megszűnik a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, és helyette szélesebb hatáskörrel Bevándorlási Hivatal alakul.”

Az idézett sorok a Népszabadságban jelentek meg 1996. december 11-én. Egy éven belül elkészült, és az Országgyűlés el is fogadta a szélsőliberális ihletésű menekültügyi törvényt, amely kitárta Hazánk kapuit az idegenek előtt.  

***

Fiatalabb olvasóinkra tekintettel talán nem árt felidézni, akkoriban baloldali, szocialista-szabaddemokrata kormánya volt Magyarországnak; a belügyi tárcát az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezette, a szintén SZDSZ-es Világosi pedig közvetlen beosztottja volt.  

Az köztudott, hogy Soros György a rendszerváltozáskor jól “bevásárolta” magát a liberális Szabad Demokraták Szövetségébe, a hazai Soros Alapítvány vezetőinek többsége a pártban is jelentős tisztséget viselt. A miniszter és államtitkára viszont nem tartozott közéjük, nevük mégis feltűnik a Tűzfalcsoport által az alapítvány egykori honlapján talált – eredendően nem nyilvános – listán, amely a szervezettel szoros kapcsolatot ápoló személyeket sorolja fel. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy már jóval a menekültügyi törvény megalkotása előtt szívességeket tettek a Soros-hálózatnak. Az egyik ilyen esetről, a Helsinki Bizottság és a Cordelia Alapítvány 1995-ös beengedéséről a menekülttáborokba, a Figyelő tett mellékesen említést egy két évvel ezelőtt készült interjúban.

***

Érdemes néhány szót fecsérelni az Európa Intézetre is, amely nem azonos Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatának Brüsszelben működő European Policy Institute-jával, sem a CEU, a milliárdos magánegyetemének Közép-európai Intézetével.  

A cikkben hivatkozott Európa Intéztet ugyanis az utolsó kommunista kormány kultuszminisztere, a magyar történelemoktatást és történelemszemléletet hosszú éveken át meghatározó akadémikus, Glatz Ferenc és köre hozta létre, külföldi támogatással.  

Mario Nuti, az egyik testvérintézmény, a firenzei Európa Intézet vezetője 1990 májusában így fogalmazott a szervezetük céljait, az előttük álló kihívásokat illetően:

“– Egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha az elmúlt negyven év szocialista internacionalizmusát követően most előtérbe kerülne a nemzeti érzés. Viszont veszélyes lenne, ha a magyar kormány hagyná, hogy magával ragadja ez a hangulati elem, és ez határozná meg a tetteit, nem pedig az a realitás, amit az európai integráció jelent. Magyarországon és egész Kelet-Európábán – már amennyire egy külső szemlélő megállapíthatja – az a legfőbb feladat, hogy az európai értékeket, az európai módszereket, az alapvető emberi szabadságjogokat erősítsék, mert nagyon nagy a veszélye annak, hogy miközben Európa gazdaságilag visszafordíthatatlanul integrálódik, politikailag ismét nemzeti kultúrákra esik szét.”

Fél évvel később, 1990 novemberében pedig Glatz Ferenc a magyarországi Európai Intézet küldetése kapcsán azt mondta a Népszabadságnak:

Szervezetük “segíti az európai – kiváltképpen a közép-európai – értelmiségiek véleménycseréjét az európai egységesülés jegyében. Néhány kiemelt téma: Magyarország és Európa, migráció Európában, a természeti környezet és az a nemzeti fejlődés, ez egyházak történelmi és mai szerepe, a sztálini rendszer politikai és szellemi természetrajza, állam és nemzeti fejlődés, asszimiláció.”

***

És most térjünk rá a Világosi által lesajnált, a “nemzetközi közvélemény” szerint kidobandó magyar menekültügyi szabályozásra!

A második világháborút követő években egyértelművé vált, hogy a béke továbbra is elérhetetlen álom az emberiség számára. A két hatalmi tömb éppen az első proxy háborúját vívta Koreában, Izrael megszilárdította határait, India kivívta függetlenségét és – felkészülőben volt a gyarmati Afrika. Ebben a helyzetben emberek százezrei kényszerültek elhagyni hazájukat nemzeti önérzetük, faji, politikai és/vagy vallási hovatartozásuk miatt.  

Az ENSZ az 1951-es genfi egyezménnyel igyekezett választ adni a kihívásra. A konvenció célja elsődlegesen az volt, hogy például az egykori brit mandátumterület, Palesztina földjéről a szomszédos országok, Libanon, Jordánia és Egyiptom fennhatósága alatt menedéket kereső, de a mielőbbi visszatérésben reménykedő palesztinok, vagy az Északról Délre menekülő koreai emberek helyzetét rendezze. Őket hívja – miként a köznyelv is – menekülteknek, nem összekeverve helyzetüket azokéval, akik egy új élet igényével érkeztek a hazájuktól távoli országokba, például az ez idő tájt népszerű Argentínába.

Magyarország a kommunista tömb többi országához hasonlóan csak 1989-ben ratifikálta a genfi egyezményt és annak 1967-es kiegészítő jegyzőkönyvét, bár menekülteket, mint a görög polgárháborúban vesztes szocialista felkelőket, egyedi döntés alapján addig is befogadott, hiszen az oltalmat keresők védelmét – elvileg – a sztálinista alkotmány szavatolta. 

Az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet tartalmazott azonban egy nagyon fontos kitételt, ami a konvencióból hiányzott: leszögezte, hogy Hazánk csak Európából fogad be embereket. Erre azért volt szükség, mert a globalizálódó világ és a liberális korszellem hatására felpuhuló nemzetközi joggyakorlat kezdte felülírni a genfi egyezmény alapszabályát, miszerint a bevándorlás nem alapvető emberi jog és a menekülteknek a hazájukhoz legközelebb eső biztonságos országban meg kell állniuk, onnan pedig, amint lehet vissza kell térniük otthonaikba. A kormány tehát a visszeélésszerű jogalkalmazás elterjedésétől akarta megóvni az országot. 

(A XX. század utolsó évtizedében egyébként több nyugati állam, Ausztria vagy éppen Francia- és Németország is felismerte a tömeges bevándorlásban rejlő veszélyeket, s törvényeik szigorításával igyekezet elhárítani azokat, de ez már egy másik történet...) 

*** 

Fentebb utaltunk már rá, hogy az olyan nem-kormányzati szervezetek, mint Glatz Ferenc Európa Intézete vagy az SZDSZ-es Kőszeg Ferenc által alapított, Soros György támogatását élvező Helsinki Bizottság már a ‘90-es évek elején élénken foglalkozott a migráció és a menekültügy kérdéseivel. Valószínűleg úgy is fogalmazhatnánk, hogy igyekeztek megágyazni egy új, hiperliberális szabályozásnak, ami elől 1994-ben, az alkotmányozó többséggel bíró szocialista-szabaddemokrata kormány felállásával elhárulni látszott minden akadály.

A Világosi által emlegetett “nemzetközi közvélemény” elvárását sem külügyminiszterek és nagykövetek testesítették meg, hanem “civilek”, “jogvédők” és “felvilágosult akadémikusok”. Jól szemlélteti ezt Maryellen Fullerton “Menedékjog vagy hazatérési törvény?” című tanulmánya, ami az Magyar Tudományos Akadémia támogatásával egy SZDSZ-es folyóiratban, a Beszélőben jelent meg 1997 tavaszán.

Fullerton elismert nemzetközi jogász és aktivista, menekültügyi szakértő, akinek európai és amerikai think-thankek kérik ki rendszeresen a tanácsait. A közelmúltban is dolgozott például az Európai Bizottsággal szorosan együttműködő Centre for European Policy Studies-nak egy menekültügyi jelentésen; a munkáját Soros György Open Society European Policy Institute-ja finanszírozta.

Az imént említett cikke Izrael úgynevezett hazatérési törvényével állítja párhuzamba a ‘90-es évek elejének szigorú hazai menekültügyi szabályozását, s élesen bírálja Magyarországot, amiért az 1989 óta nagyobb arányban csak a határon túli magyarokat, például a délszláv háború menekültjeit fogadta be, s nem tárta ki a kapuját mindenki előtt.  

A szerző már a második bekezdésben elárulja, miért tartotta fontosnak megjelentetni bírálatát: “Rebesgetik, hogy az Országgyűlés új menedékjogi törvény elfogadására készül, s a hírek szerint a Belügyminisztériumban már több törvénytervezetet is előkészítettek, ennek ellenére minden homályos és bizonytalan.” Ő tehát csak azt szeretné, hogy a “megfelelő” változat kerüljön elfogadásra. Ennek érdekében hosszasan bizonygatja: egy új liberális szabályozás semmiféle veszélyt nem hordoz magában, mert bár ugyan mindenki számára lehetőséget biztosít a bevándorlásra, de eddig a térség egyetlen országát sem árasztották még el ázsiai vagy afrikai tömegek. Végül pedig azt követeli, hogy az “igazságosság” és az “emberi egyenlőség” jegyében a magyar állam kezelje ugyanúgy a határon túli magyarokat, mint bármilyen külföldit, mert szerinte a nemzettársaink megkülönböztetése a joggal való cinikus visszaélés.

***

Ilyen előzmények után fogadta el az Országgyűlés 1997 végén az új menekültügyi törvényt, amely eltörölte a korábbi területi korlátozást, az ellenőrizetlen és tömeges migráció egyik fontos gátját.

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/90932/pics/lead_800x600.png
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?