Erre már nincsenek szavak: Soros hálózata Brüsszellel közösen szervezi a bevándorlást

Soros György hálózata 12 másik alapítvánnyal együttműködésben, már 2005-ben bevándorlásszervező birodalmat hozott létre. Céljuk, hogy migrációbarát irányváltozását érjenek el az EU-ban. Jelenlegi ismereteink szerint, megalakulásuk óta 450 szervezetet vettek fel partnerként, és láttak el pénzügyi forrásokkal. A felállított hálózat brutális lobbierővel rendelkezik. Az EPIM megerősített bástyákat épített fel Brüsszelben és mindent megtesznek az Európai Egyesült Államok létrehozása érdekében.


Már 2005-ben, jóval a jelenlegi migrációs áramlatok előtt Soros György filantróp amerikai milliárdos saját alapítványi csoportjával, az Open Society Foundations-szel – tizenkét másik szupergazdag alapítvánnyal szövetségben – megalapította az European Programme for Integration and Migration-t (EPIM), amelyhez a Robert Bosch Alapítvány is tartozik. A szinte korlátlan anyagi források összefogott erejével ez a kezdeményezés hozzáfogott ahhoz, hogy – miként az oknyomozó újságíró, Friederike Beck fogalmazott – „Európából egy migrációs, illetve bevándorlási kontinenst csináljanak”.

Célok

Az alapítványi kezdeményezés deklarált célja – miként egy saját videó bemutatja –, hogy:

– az európai politika migrációbarát irányváltozását érje el EU-színtéren;

– azon pénzeket, amelyeket a migránsokról való gondoskodásra szánnak, szétosszák a civil szervezetek számára;

– ezeket a civil szervezeteket (NGO-kat) tevékenységükre megtanítsák és egy hálózatban egymással összefogják, hogy a közvéleményt és a politikát – az alapítványi célkitűzések értelmében – befolyásolják.

Első pillantásra humánus céloknak tűnik, ha idealista embereket civil szervezetekben – amelyek bajba jutott emberek támogatására kötelezték el magukat – pénzügyileg és érvelő módon támogatnak annak érdekében, hogy küzdjenek az államban és a társadalomban meglévő keményszívű, elhatárolódó magatartás megváltozásáért. Azonban ez Soros és hálózata számára egyáltalán nem a valódi üldöztetés és halálveszély elől menedéket keresőkről szól, hiszen róluk általában jól gondoskodnak az európai országok. A Soros-féle terminológiában a kiszolgáltatott menekülteket, a menedékkérőket, a migránsokat, a migrációs utazókat és a bevándorlókat tudatosan egyenlővé teszik. Szándékosan nem tesznek különbséget az időben korlátozottan felvehető és oltalomban részesítendő háborús menekültek, a politikai üldözöttek és a pusztán szegény migránsok között. Arról van szó, hogy potenciális migránsok korlátlan és akadálytalan, milliószoros bevándorlásáról mint emberi jogról beszélnek, ami ellen a bennszülött lakosságnak nem marad ellenvetés. A 2015-ös év nyara óta bekövetkezett fejlemények jól mutatják, mennyire sikeres volt Soros és hálózata, különösen Németországban.

NGO-k toborzása, képzés

A „Miért érdemes részt venni?” című speciális promóciós film részvételre hívja fel a civil szervezeteket. Bemutatja, hogy végül egy kincses sziget vár három nagy láda pénzérmével azon civil szervezetek képviselőire, amelyek a „Migránsok hangja”, „A média és a migránsok” és a „Migránsok papírok nélkül” kérdésével foglalkoznak. Ha megkörnyékezik a lobbistákat, nem lesz többé pénzügyi gondjuk. Ily módon fogják be őket anyagilag mindinkább, és csalogatják az adományokra támaszkodó segélyszervezeteket, majd fogják be őket az EPIM célkitűzéseihez.

Ha egy pályázó szervezetet az EPIM-nél támogatásra érdemesnek találnak, kezdődnek a meghívások Brüsszelbe és Európa más fővárosaiba speciális képzésekre. „Mi nem csupán pénzt adunk csoportoknak, hanem összehívjuk őket és fejlesztjük képességeiket munkacsoportjainkban” – mondja Juliet Prager, az EPIM korábbi elnöke. A speciálisan NGO-kra szabott workshopokban a kommunikációs készség és a kommunikációs stratégiák javításáról esik szó, a médiával való együttműködésről, az EU-ban történő lobbizásról és üzenetek kreálásáról az EU felé, a civil szervezeteket strukturálisan erősítő módszerek megtanulásáról (értékelés, adománygyűjtés, hálózatépítés, partnerségek fejlesztése), sikerellenőrzésről, tananyagok létrehozásáról stb. Emellett speciális foglalkozási csoportokat, például ügyvédeket és bírókat vonnak be a felvilágosító munkába és a képzésekbe.

Az EPIM-partnerhálózat megalakulása óta – a Robert Bosch Alapítvány adatai szerint – 45 európai országból és migránsszármazási országból több mint 450 szervezetet vett fel partnerként, és látott el pénzügyileg! Ezenkívül 55 konferencia került megtartásra és 35 publikációt jelentettek meg. Az EPIM saját leírása szerint 2011-ig 3,6 millió eurót fizetett ki 24 olyan civil szervezetnek és 31 olyan projektre, amelyek az ő irányvonalát követték. Hárommillió ment el 2013–15-ben tíz projektre. Friederike Beck 67 szervezetet sorol fel, amelyek az EPIM pénzügyi csepegtetéseitől függnek; ezek megtekinthetők nála.

A brüsszeli EPIM-központ

Az EPIM-hálózat központi politikai kiindulási pontja természetesen Brüsszel, mivel mind több és több nemzeti hatáskör került át a telhetetlen hatalmú brüsszeli bürokráciához. A szervezet ernyője alá egyesült minden alapítványnak van egy központi irodája a NEF-nél (Európai Alapítványok Hálózata), Brüsszelben, ahol ők tovább szerveződnek, és ahol minden szál összefut. Ez teszi – így Stefan Shepherd EPIM-elnök a Baudouin Király Alapítványtól – a lobbizást hatékonnyá, nem tekintve az uniós intézmények fizikai közelségét. 2011-től 2014-ig Olaf Hahn elnökölte a Robert Bosch Alapítványt, ahol a kultúra és társadalom területet vezette, és ezért ő felelt az iszlamizációval, illetve a németországi bevándorlók re-iszlamizációjával kapcsolatos programokért. Az EPIM céljait és célkitűzéseit videóban deklarálta 2011 elején, elnökségének kezdetén.

Az EPIM Soros-kezdeményezés 2005 óta folyamatosan és rendkívül profi módon Európa-szerte állományt képzett ki, amely elkötelezett a több szinten történő bevándorlás iránt Európába. Itt utalni tudunk az apparátus mértékére, amely már felépült az évek során. Tartsuk szem előtt:

Több száz szervezet és több ezer ember használja ugyanazokat az oktatási anyagokat, van újra és újra összehívva, beszéli immár ugyanazt a nyelvet, használja ugyanazokat a kulcsszavakat: egy erős hálózat áll rendelkezésre azon erők számára, amelyek az Európába irányuló migrációért fejtenek ki lobbitevékenységet!

Az a tény, hogy a szupergazdag világelit által régóta finanszírozott és ellenőrzött civil szervezetek ez idáig ellehettek a mindenkori médiaoltalomban, nem éppen a média függetlenségét bizonyítja.” (Friederike Beck)

A lakossági ellenállás megszüntetése

Tudjuk, hogy a helyi lakosság egy ilyen tömeges migrációt természetesen nem fogad el panasz nélkül. Az ellenállásuk nagyrészt azzal szüntethető meg, ha mint idegengyűlölőket, rasszistákat és fasisztákat bélyegzik meg őket. A maradék kis fasiszta, aki létezik a társadalomban, eltúlozva és felfújva jelenik meg, és még azon nagyszámú idegenbarát és segítőkész polgár is, akik csupán a differenciálásra és az integrálás érdekében számbeli korlátozásra figyelmeztetnek, a szélsőjobboldali sarokba állítódnak, amivel az embereket – különösen Németországban – nagyon gyorsan elhallgattatják. Tipikus ilyen megközelítésűek a brit EPIM-munkatárs és a konzervatív európai képviselő, Sajjad Karim kijelentései, aki azt mondta egy EPIM-konferencián:

 „Engem manapság nagyon mélyen aggaszt, ahogyan kontinensként vagyunk. Egyértelmű számomra, hogy egy egyre nagyobb, rendkívül egészségtelen formája van jelen a nacionalizmusnak, amely egyszerűen az Európai Unió valamennyi tagállamban fellép. Csak meg kell nézni a választói magatartást, és megfigyelni azokat a növekvő szélsőséges tevékenységeket, amelyek kezdenek előfordulni. Ezért különösen fontos, hogy beszéljünk a bevándorlásról és különösen a bevándorlókról mint félről, akik egy helyzetben vannak papírok nélkül, és hogy mi hogyan bánjunk ezekkel az emberekkel, és hogyan kezeljük őket. Valóban az van, hogy ma nem folytatunk nyíltan őszinte és átlátható vitát a bevándorlásról az EU-ban, és amíg mi nem foglalkozunk vele nyílt és őszinte módon, különösen az Európai Unióba való bevándorlás gazdasági okait elmagyarázva, ameddig nem foglalkoznak vele ezen az alapon, attól tartok, hogy csak nézni fogjuk a szélsőségek felé történő elmozdulást az úgynevezett populizmus talpkövén, bár én ezt nem populizmusnak tekintem, hanem puszta szélsőségnek. Pont.

A gazdasági okokkal el kell rejteni a globalisták konkrét céljait a nemzetek felszámolására és ezek természetesen csak a tőkeexport profitérdekeit szolgálják. Mert ha az európai népesség csökken – ilyen nagy ingadozások mindig is léteztek a történelemben –, csökken a kereslet is a gazdasági javak és szolgáltatások irányába, és kevesebb dolgozóra lesz szükség.

Friederike Beck kutatásaiból megállapítja az EPIM brüsszeli tevékenységéről:

„´Racism is on the rise´, ´Populism/extremism is growing´ (A rasszizmus nő, a populizmus/szélsőségesség növekvőben) – ezek a szabványos varázsigék, amelyek minden EPIM-eseményt megfűszereznek. Ez a retorika ragasztja a tapétát, és tartja egyben a civil szervezeteket, amelyeknek az EPIM-nek köszönhetően szép jövedelmük van, és Brüsszelben konferenciákon hízeleghetnek. Ezek az állítások természetesen soha nincsenek alátámasztva, inkább az önlegitimációt szolgálják.”

A közvélemény megmunkálása

A EuroPhilantopics 2014. november 4–5-én Brüsszelben tartott rendezvénye foglalkozott a European Foundations hálózatával (NEF), amelyben az EPIM-alapítványok szerveződnek egyéb alapítványi szervezetekkel együtt, az EPIM által felvetett tárgykörrel: „Változtatni a migráció narratíváján (elbeszélésmódján) – Üdvözölni a gazdasági és társadalmi lehetőségeket”, amely rendezvényről az egyik EPIM-oldalon beszámoltak:

A rendezvény teret és tudomást adott a politikai döntéshozóknak és emberbarátoknak az EU által létrehozandó és lehetséges új partnerségekkel kapcsolatos kihívásokról. Az EPIM ügyvezetője, Stefan Schäfer elnökölt az ülésen, amelyen az Európai Bizottság részéről Marc Richir (Migrációs és Belügyi Főigazgatóság), az Open Society European Policy Institute [OESPI – Soros György Open Society Alapítványainak uniós politikai keze] részéről Heather Grabbe, valamint a British Future-től Sunder Katwala lépett fel.

Pragmatikus és megoldás-orientált vita volt, amely foglalkozott néhány fontos kérdéssel: milyen szerepet játszhatnak az alapítványok; a narratíva (elbeszélésmód) melyik területével foglalkozzunk; és hogyan miként lehet ezt a mérges vitát a migrációról újraértelmezni (újrarendezni).

Az EPIM Soros-kezdeményezés tehát összeül a Soros–EU intézet OSEPI-vel, a Soros által is finanszírozott British Future agytröszttel és az Európai Bizottság migrációs biztosával, hogy együtt gondolkozzanak azon, hogy új partnerségeket tudjanak felépíteni az EU-val, és hogy a „mérgező” elutasítás-vitát a népességben egy másfajta elbeszélésmóddal megváltoztassák. Azaz „hogyan lehet a migrációt jobban eladni az EU-ban” (Friederike Beck), annak érdekében, hogy mindenki a gazdasági és társadalmi lehetőségeket üdvözölje, mint azt a fenti konferencia állítja.

Ez azt mutatja, ahogyan a szupergazdag globalisták által vezérelt alapítványok és civil szervezetek – a politikával együtt – a nyilvánosságban zajló vitákat befolyásolják, ahogyan a „közvéleményt” a maga értelmében végső soron előállítják. Ez nem az igazság, hanem az emberek tudatának manipulálása annak érdekében, hogy elérjék saját céljaikat. A vélemény kialakítása az eljárás stratégiájáról és taktikájáról azonban – úgy tűnik – nem bizonyult könnyűnek. Így a csoport

 „Arra a következtetésre jutott, hogy jobb lenne egy új, a migrációról szóló elbeszélésmód alkotása és egy másik kicserélése helyett, ha az összes lehetséges narratívát figyelembe vennénk és egy hosszú távú stratégiába kellene fektetnünk, amely azon dolgozik, hogy a vita mérgező faktorait pontosan megértse.

A hallgatóság sorából számos vélemény és kérdés helybeni akciók sürgős igényére tért ki, emberbaráti síkon, e narratíva kiegészítéseként. A szónokok ennek elérésére kifejtették, hogy meg kell nyugtatnunk az európai polgárokat és a ’közép’ szkeptikusait kell megnyernünk, miközben migránsok sikertörténeteit mutatják be a médiában, azonfelül számokat és tényeket.

Közösen megtanulhatjuk, hogy miként tudjuk megváltoztatni a sztereotípiákat a migrációról a hírekben és a társadalomban, miközben többet működünk együtt magával a médiával, más alapítványokkal és az uniós intézményekkel."

Tehát egy differenciált, hosszú távú stratégiát szeretnének kidolgozni, amelyet ki kell egészíteni olyan helyi intézkedésekkel, amelyek az emberségesség és a felebaráti szeretet érzelmi síkján szólítják meg az embereket. Helyes címzettnek erre a szkeptikus középosztályt látják, amelyet sikeres bevándorlók történetein keresztül akarnak megnyerni. A felsőréteget a migráció oldalán pozícionálják, míg a dolgozó és szegény, széles alsóréteg – úgy tűnik – már túlságosan elfoglalt a túléléssel vagy túl fásult ahhoz, hogy őket figyelembe kelljen venni. – A nyilvánosság egy óriási manipulációs manővere, a politika és média komplexének segédletével!

EPIM-közeli agytröszt Brüsszelben

Az EPIM-kezdeményezés nemcsak egy civil hálózatra épül, hanem szorosan kapcsolódik az EU-közeli agytröszthöz, a brüsszeli European Policy Centre-höz (EPC), és mindkettő anyagokkal, elemzésekkel és érvekkel lát el a migráció világával kapcsolatban.

A tematikusan fókuszált elemzéseknek az a céljuk, hogy támogassák azt a lobbitevékenységet, amely megtörténik a szervezetek részéről és amely elkötelezett az EPIM mellett, amellyel mi számukra információkat szállítunk, kezdve a közelmúlt azon politikai, jogalkotási és szabályozási kezdeményezéseivel uniós szinten, amelyek három fő témában relevánsak az EPIM számára: 1) menedékkérők, 2) bevándorlók papírok nélkül és 3) a védelemre szoruló bevándorlók egyenlősége, integrációja és társadalmi befogadása.”

Egy 2015. októberi nyilatkozatában például így figyelmeztetett az EPC/EPIM:

A schengeni válság a jövőben nagy bizonyossággal táplálni fogja a populista vitákat és érveket, amelyek középpontjában a nemzeti határok mögé húzódás áll majd. Ami egyes uniós polgárok számára csábító lehetne, azt a nemzeti politikai viták – még jobban is, mint most – mérgezhetik, és egy alapvető európai szimbólum szenvedhet még több kárt: a határok nélküli Unió. Az állandó határellenőrzés visszaállításának következményei [...] nyomasztóak lennének az EU és polgárai számára.

Az EPC-t jelenleg részben 345 tagszervezet támogatja: nemzetközi nagyvállalatok, szakmai és kereskedelmi szervezetek, pénzügyileg erős alapítványok, 78 diplomáciai képviselet, nemzetek feletti szervezetek, mint például az Európai Tanács, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), a Nemzetközi Valutalap, a NATO, a Világbank, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és vallási szervezetek, mint például a Németországi Evangélikus Egyház és az Európai Közösség Püspöki Konferenciáinak Bizottsága. Különösen fontos tagja, egy úgynevezett „stratégiai partner” a Baudouin Király Alapítvány Belgiumban, egyike az EPIM 13 tagjának. Ő egyedül 17%-os részt viselt az EPIM 2014-es költségvetéséből 2 160 000 euróval; 33% jött a többi tagtól, 11% az EU-tól.

Az EPC-agytröszt bizottságai uniós emberekből állnak össze. Az elnök Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke. Az irányítótanácsban – amelyben az EPIM-elnök Stefan Shepherd, a Baudouin Király Alapítványtól is közreműködik –, a Közgyűlésben és a tanácsadó testületben ott ül az EU számos korábbi biztosa, igazgatója, tisztviselője és parlamenti képviselője. A tanácsadó testület tiszteletbeli elnöke, Peter Sutherland korábbi EU-biztos, a Bilderberg-csoport és a Trilaterális Bizottság vezető tagja, az ENSZ-főtitkár különleges nemzetközi migrációs képviselője (lásd: Globális tervezés). Az EPC/EPIM-ben nyilvánvalóan előre megfontolt szándékkal készítik elő azt, aminek az EU-ban valósággá kell válnia.

Egy, az Európai Bizottság Belügyi Főigazgatóságának megbízásából kiadott 2015-ös tanulmány „A közös európai menekültügyi rendszer fejlesztése” címmel annak „lehetőségéről szól, hogy az EU migrációs, menekültügyi és védelmi ügynökségét (EMAPA) kellene megalakítani. Az ügynökség központosított, EU-szintű döntéseket hozna a menedékjog iránti kérelmekről. Egy szabad választásnak a lehetősége – amely figyelembe veszi a menedékkérők preferenciáit, és amely hozzájárul a későbbi integrációhoz a jövőben őket befogadó társadalomban –, egy ilyen lehetőség csökkentené a [menedékkérők] másodlagos mozgásait.

A tanulmány szerzője – az 1983-ban az EU által alapított saját agytröszt, a Centre for European Policy Studies (CEPS) mellett – egy bizonyos Miss Garlick, a Soros György-féle Open Society Foundations Nemzetközi Migrációs Kezdeményezés-ösztöndíjasa és a Migration Policy Institute (MPI) Europe munkatársa. „Egy újabb szereplője azon fáradságnak, hogy Európát a határtalan migráció kontinensévé alakítsák át.” (Friederike Beck) Az MPI központja Washingtonban van és pénzügyileg többek között a Baudouin Király Alapítvány, valamint a Soros György-féle Open Society Foundations támogatja.

  1. április 5-én jelentette a Die Welt:

A brüsszeli Európai Bizottságban konkrét tervek vannak arról, hogy többé már nem lehet rábízni a menekültügyi eljárásról való döntést az egyes tagállamokra, hanem azt európai kezekbe kell juttatni. Ez derül ki az Európai Bizottság egyik kiadott közleményéből ’Az európai menekültügyi rendszer reformja és a törvényes utak erősítése Európába’ címmel. ... Az Európai Bizottság konkrétan azt javasolja, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO) át kell alakítani egyszerű uniós ügynökségből döntéshozatali hatáskörrel bíró ügynökséggé, amelynek a jövőben minden országban ’fióküzlete’ lenne, és amely fel fogja dolgozni az egyes döntések ellen benyújtott fellebbezéseket. ’Ez egy egységes és centralizált döntési mechanizmust teremtene.’”

A dolgok tehát haladnak útjukon.

 

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/70516/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?