A gyökértelen Soros György


Figyelemre méltó és némiképp érthetetlen az az érzékenység, amellyel Soros György reagált a magyar kormány plakátkampányára, amikor antiszemitának minősítette azt. A nemzetközi tőzsdespekuláns ugyanis élete legnagyobb részében semmilyen közösséget nem vállalt a zsidósággal, magasról tett az antiszemitizmusra, sőt Izrael ellenségeit támogatta – a nyílt társadalom építésének jegyében persze, egészen addig, amíg érdekei mást nem kívántak.

Egy régi, mára elfeledett önéletírásában, melynek szerényen azt a címet adta: „Hogyan lettem alapítvány?” azt írja:

Amikor felnőttem „Nem tartoztam semmilyen közösséghez. Magyarországon születtem, zsidó családban. A náci üldözést álneveken vészeltem át. 1947-ben Angliában, majd 1956-ban az Egyesült Államokban telepedtem le. Magyarországot elhagytam, de soha nem lettem igazán amerikai, zsidóságom pedig nem nyilvánult meg törzsi lojalitásban, ami arra vezetett volna, hogy Izraelt támogassam. Éppen ellenkezőleg: büszkén viseltem, hogy kisebbséghez tartozom, hogy kívülálló vagyok (…). Rájöttem, hogy szenvedélyesen foglalkoztat a nyitott társadalom eszméje, amelyben a magamfajta emberek szabadon élhetnek. Ennek szellemében alapítványomat Nyitott Társadalom Alapítványnak neveztem el, céljául pedig a nyitott társadalmak életképessé tételét és a zárt társadalmak megnyitását tűztem ki.”

Aztán akarva-akaratlanul leleplezi saját erkölcstelenségét, és azt, hogy már fiatalon is csak hazugságokkal, mások félrevezetésével, kihasználásával tudott előbbre jutni:

„Szegény diák voltam, és anyagi támogatásért folyamodtam a Zsidó Közjótékonysági Bizottsághoz. Elutasítottak, mondván, hogy diákokat nem támogatnak, csak olyan fiatalokat, akiknek van valamilyen szakmájuk. Egyik téli vizsgaidőszakban hordárként dolgoztam a vasútnál, és eltörtem a lábam. Na, gondoltam, itt az alkalom, hogy kisajtoljak egy kis pénzt azokból a csirkefogókból. Ismét elmentem a bizottságba, és hazudtam egyet. Azt mondtam, hogy feketén dolgoztam, amikor eltörtem a lábam, így nem jár nekem állami segély. Ezúttal nem utasíthattak el (...). Ugyanebben az időben egyik barátom is kapott tőlük segélyt, aki szintén kijátszotta őket. O szerzett ugyan szakmát, de folyton kirúgatta magát a munkahelyeiről. Egyszer csak felhagytak a segélyezésemmel, mire küldtem a bizottság elnökének egy szívbe markoló levelet. Nem fogok éhezni, írtam, de nagyon rosszul esik, hogy egy zsidó képes így bánni egy bajba került társával. Az elnök válaszolt: felajánlotta, hogy minden héten elküldik nekem a pénzt, be sem kell mennem érte. Kegyesen elfogadtam, és jóval azután, hogy a lábamról levették a gipszet, majd autóstoppal elmentem Dél-Franciaországba, tájékoztattam őket, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a támogatásra.”

Soros szembenállása a zsidóssággal ugyan abból a meggyőződésből fakad, mint a szembenállása a keresztény-konzervatív országokkal: a nyílt társadalom értéksemlegességével, vagy inkább értékellenességével szemben áll a nemzethez, felekezethez való tartozás, a földhöz, vérhez, hagyományokhoz való ragaszkodás. S mint azt Soros a fenti idézetben világossá tette: szenvedélyesen vállalt célja a zárt társadalmak, következésképpen a nemzetállamok feltörése, felhígítása.

A 2000-es évek derekán szemet szúrt ez a Szombat újságíróinak is. Sajátos gyökértelenségéről azt írták:

„Saját zsidóságához és Izrael Államhoz való viszonyát eddig csupán közöny, illetve távolságtartó hidegség jellemezte, mígnem tavaly [2003] novemberben óriási vihart kavart azzal, hogy egy előadásában Izraelt, a zsidóságot és saját magát is felelőssé tette a világszerte erősödő antiszemitizmusért.” Másutt pedig arról beszélt, hogy nem hajlandó zsidókat érintő programokat finanszírozni – azokat finanszírozzák inkább maguk a zsidók.

Az öngyűlölő kapitalista című cikkben Novák Attila és Seres László egyik legfontosabb és megszívlelendő megállapítása az volt, hogy „Soros György (...) számos rokonszenves gondolat hirdetése és számos rokonszenves civil kezdeményezés támogatása mellett életveszélyes dolgokat is hirdet és támogat, s 7 milliárd dolláros vagyonával a hatalma is megvan ahhoz, hogy pénzét politikai/civil/véleményformálói hatalommá konvertálja. Legveszélyesebb gondolata mind közül az, hogy akinek határozott morális álláspontja van, az potenciális diktátor és fasiszta. Nincs érvényes, végső igazság, senkinek nincs joga megmondani, mi a jó és mi a rossz. Ezzel azonban Soros a szabadság megvédésének, a morálnak és a rációnak üzen hadat.”

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/44732/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?