A figyelemre méltó Srđa Popović tisztességtelen karrierje


Popovics az Otpor! jelképével, az ököllel. (fotó: Darko Vojinovic, AP)

A legtöbb olvasónk talán még sosem hallotta a szerb politikai „mozgatórugó” Srđa Popović nevét. Mégis, ő és CANVAS elnevezésű szervezete vezető szerepet játszott szinte minden CIA által támogatott (és irányított) „színes forradalomban”, mióta ő vezette 2000-ben Slobodan Milosevic szerb köztársasági elnök megbuktatását; legutóbbi számítások szerint 50 ilyen – sikeres vagy sikertelen – kísérletben vett részt. Most Magyarországra és Orbán Viktor miniszterelnökre vetette tekintetét.

A professzionális „kormányváltás specialista” Srđa Popović 2017. szeptember 8-án Budapestre érkezett, hogy a Parlamentnél haknizó Gulyás Mártonhoz és az Orbán-ellenes ellenzékiekhez csatlakozzon az úgynevezett Agorában (pénzügyi hátteréről korábban már írtunk ITT). Világos, mint a Nap, hogy nem (vagy nem csak) az erőszakellenes kormányváltásról szóló könyvét (Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz, Göncöl Kiadó, 2017) jött bemutatni, sokkal inkább azért, hogy tanácsokat adjon az ellenzéki pártoknak a jövő tavasszal esedékes választások előtt. Feltűnése mögött sokan a spekuláns Soros György szervezkedését sejtik – ezt nem tudjuk megerősíteni, de véleményünk szerint van benne ráció.

A Srđa Popović köré fűzött, mesterséges „jótevő” legenda miatt érdemes kicsit közelebbről is megnézni az általa befutott karriert, mely egy apró belgrádi ellenzéki diákszervezet, az Otpor! 1998-as megalapításával kezdődött; jelképe, egy ökölbe szorított kézfej azóta híres lett. 2000-től tartó karrierje egy rendkívül tisztességtelen manipulátor képét festi elénk, aki külföldi hírszerző szervezetek és kormányok szolgálatában áll annak ellenére, hogy ezt az állítást mindenhol vehemensen visszautasítja.

A szerb „Otpor!”

Popović először mint a belgrádi politikailag aktív diákszervezet, az Otpor! (szerb szó, jelentése: ellenállás – szerk.) alapítója vonta magára a nemzetközi figyelmet. 1998 októberében hozta létre az Otpor!-t, amelynek feladata eleinte a Belgrádi Egyetem diákjainak sérelmeivel való foglalkozás volt. Ez hamar megváltozott. Ő és az Otpor! többi alapítója kiképzést kaptak az amerikai kormányváltás specialista Gene Sharptól (a massachusettsi Albert Einstein Intézet alapítója) és az USA kormányának „puha puccs” szakértőitől, mint például a belgrádi amerikai nagykövettől, Richard Milestól és egyéb képzett hírszerzőktől, köztük választási specialistáktól is.

Az Otpor! Milosevic megbuktatására irányuló törekvéseit Richard Miles amerikai nagykövet irányította, aki kormányváltás specialista volt és sokkal jobban is értett hozzá, mint a klasszikus diplomáciához. Ő vezette a CIA puccsot Azerbajdzsánban, amely hatalomra juttatta Aliyevet 1993-ban, mielőtt Belgrádba érkezett volna. Utána továbbment Grúziába, hogy az ottani CIA puccsot is végrehajtsa, amely pedig az USA számára fontos együttműködő partner Mikheil Saakashvilit juttatta hatalmi pozícióba.

Az USA Nemzetközi Fejlődést Támogató Ügynöksége (USAID), amelyet sokan csak a CIA fedőszerveként emlegetnek, dollármilliókat csatornázott be az Otpor!-hoz piaci szereplőkön és az USA kormányzata által támogatott olyan NGO-kon keresztül, mint például a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy), a Nemzeti Demokrata Intézet (National Democratic Institute) és a Nemzetközi Republikánus Intézet (International Republican Institute). A Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) szintén nyújtott pénzügyi támogatást az Otpor! részére Milosevic megbuktatásához. Még nem sikerült olyan kormányváltást vagy „színes forradalmat” találni, amely mögött az USA vezetése és a CIA állt és ne lett volna köze hozzá valamelyik „demokráciaépítő” Soros szervezetnek, teljes összhangban a washingtoni érdekekkel. Persze lehetséges, hogy ez pusztán a véletlen műve.

A Nemzeti Demokrata Intézet, a társaival egyetemben, a Ronald Reagan elnök idején a CIA-t vezető Bill Casey projektje volt az 1980-as évek elején, hogy leplezni tudják a CIA világszerte végrehajtott kormányváltó műveleteit „privát” NGO tevékenységként. Allen Weinstein, a Nemzeti Demokrata Intézet társalapítója a Washington Post című lapnak bevallotta: „Sok mindent, amit ma csinálunk, 25 évvel ezelőtt a CIA végezte el titokban”.

Michael Dobbs, a Washington Post korábbi, a Milosevic puccs idején külföldi oknyomozó riporterként dolgozó újságírója elmondása szerint a Nemzetközi Republikánus Intézet Popovićnak és két tucat másik társának fizetett, hogy vegyenek részt egy erőszakmentes ellenállásról szóló képzésen 1999 októberében Budapesten, a Hilton szállodában. Olyan dolgokra képezték ki őket, mint hogy hogyan kell sztrájkot szervezni és szimbólumokkal – mint a logójukká vált ökölbe szorított kézfejjel – kommunikálni.

A Hiltonban tartott titkos találkozó fő előadója Gene Sharp társa, a nyugalmazott amerikai ezredes Robert Helvey volt, a Védelmi Hírszerző Ügynökség korábbi elemzője, aki kiképezte az Otpor! aktivistáit, majd arra használta őket, hogy 70 ezer példányban kiosszák egy erőszakmentes ellenállásról szóló kézikönyv szerbre fordított változatát. Helvey ezredes egyébként az USA kormányának tanított különböző technikákat, amelyekkel állampuccsaikat erőszakmentes hatalomátvételnek álcázhatták. Gene Sharp, a vitatott hátterű Albert Einstein Intézet alapítója Helveyt az „erőszakmentes mozgalmak Clausewitzének” nevezte, az ismert porosz katonai stratégára utalva.

Popović és az Otpor! „civil szervezet” több mint 41 millió dollár kormányzati pénzt kapott az USA-tól „demokráciaépítő” kampányukra Szerbiában. Dobbs így írja le az USA részvételét:

„A spontánnak tűnő utcai felkelés mögött - amely Milosevicet arra kényszerítette, hogy elfogadja a szeptember 24-én tartott erősen vitatott elnökválasztás eredményét – nagyon is alaposan kimunkált stratégia állt, amelyet szerb demokrata aktivisták raktak össze nyugati tanácsadók és közvélemény-kutatók aktív közreműködése mellett… Az USA által fizetett tanácsadóknak központi szerepük volt a színfalak mögött gyakorlatilag minden téren: a közvélemény-kutatások elemzésétől kezdve, több ezer ellenzéki aktivista kiképzéséig. Az amerikai adófizetők fizettek 5000 doboz falfestékért, amelyekkel diák aktivisták Milosevic-ellenes graffitiket fújtak a falra Szerbia szerte.”

Röviden: Popović forradalomcsináló, kormányváltó specialista karrierjét egy olyan művelettel kezdte, amelyet a CIA, az USA kormánya és annak „civil” szervezetei, valamint Soros György Nyílt Társadalom Intézete finanszírozott. A kérdés az, hogy mit csinált Popović 2000 után?

A forradalmak globalizálása

Milosevic sikeres megbuktatása után Popović egy új szervezetet hozott létre, melynek neve CANVAS. Elhatározta, hogy globálisan elterjeszti az „üzleti modellt” amely olyan jól működött Belgrádban és hogy majd ő lesz az a nemzetközi ismertséggel rendelkező „szakember”, akit megkeresnek, ha szükség lesz egy demokratikusnak álcázott kormányváltásra. A CANVAS, vagyis Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (Alkalmazott Erőszakmentes Akció és Stratégiák Központja) magát egy nonprofit, nem kormányzati oktatási intézményként definiálja, amelynek célja az erőszakmentes konfliktus oktatása. A Wikipédia szerint a CANVAS „világszerte képez demokráciapárti aktivistákat az erőszakmentes küzdelem sikeressége érdekében”.

Popović és a CANVAS azt állítják, hogy a nyilvánvalóan tekintélyes mértékű pénzügyi támogatásukat a filantróp Slobodan Đinović, Popović Otpor! társa és a CANVAS társelnöke szolgáltatja, aki a belgrádi Orion Telecom vezérigazgatója is egyben. Ha figyelmen kívül hagyjuk Popović cseppet sem meggyőző állítását, hogy a büdzsé felét egyetlen ember biztosítja, a másik felére még mindig nem nyújt magyarázatot, mivel nem hajlandó felfedni a pénz forrását azon kívül, hog azt hangoztatja, azok mind magánadományok. Persze, a washingtoni NGO-k is magánnak számítanak annak ellenére, hogy bevételeik nagy része az USAID-tól származik. Persze, Soros Nyílt Társadalom Alapítványa is tulajdonképpen magánkézben van…

A CANVAS állítása szerint több mint 50 országból képeztek már ki „demokráciapárti aktivistákat”, köztük Ukrajnából, Grúziából, Zimbabweból, Myanmarból, Eritreából, Fehéroroszországból, Azerbajdzsánból, Tunéziából, Egyiptomból és Szíriából. Részt vettek a venezuelai Hugo Chaves elleni „színes forradalom” befulladt elindításában, valamint a 2009-es sikertelen iráni „zöld forradalom” ellenzéki oldalról történő szervezésében. Ezek az országok kivétel nélkül olyan kormánnyal rendelkeznek, amely vagy nem áll be a Washington által diktált külpolitikai ügyekben a sorba, vagy olyan fontos nyersanyagokkal rendelkezik, mint az olaj vagy földgáz.

Popović most pedig Magyarországra is elhozza „szakértelmét”, hogy megbuktassa a magyar kormányt. Nem lesz olyan könnyű, mint Milosevic megbuktatása, még akkor sem, ha segít neki a Soros-egyetemen kiképzett sok kis diák.

(A journal-neo.org nyomán.)

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/43824/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?