Blogolj!

Álkonzervatívok és áljobboldaliak – I.rész


Félresikerült sütemény Soros-receptből: avagy hogyan és miért lett az MDF baloldali párt?

Dávid Ibolya vezetésével egy szellemi kör már az első Orbán-kormány idején próbálta lazítani és megbontani az akkor kormányzó jobboldalt, amivel természetesen a balliberális ellenzéki erők malmára hajtották a vizet. Dávidék szervezkedése, hogy fragmentálják a hazai (és nemzetközi) balliberális médiatúlsúllyal szembenéző polgári oldalt, végül csak részben vezetett sikerre. A rendszerváltó Lezsák Sándor MDF-elnök nyakába varrták a párt ’98-as gyenge szereplését, noha sokan már évek óta és szívósan igyekeztek visszaszorítani a párt lakiteleki, népi-nemzeti irányvonalát, és Lezsák egész elnöksége egy belső harc (illetve a kivált MDF-esek, az MDNP ellenében folytatott küzdelem) jegyében telt.

Dávid Ibolya és Herényi Károly

Dávid Ibolya 1999-ben átvette az uralmat a legkisebb kormánypártban, és a politikai realitások részben szándékos figyelmen kívül hagyásával 2000-ben életre hívta az úgynevezett Békejobb 2000 mozgalmat, amely deklaráltan egy jobbközép alternatíva kívánt lenni, és amely kezdeményezés létrehozásában dicstelen szerep jutott Herényi Károlynak, de például olyan személyeknek is, akik hamar megbánták odaadott bizalmukat, és később Orbánék irányába távoztak (így járt kisebb Canossát Semjén Zsolt is). Dávid Ibolya pártja ezzel akkor azt a Fideszt támadta hátba, amelynek köszönhetően az MDF egyáltalán ott lehetett a parlamentben, és annak az Orbán Viktor miniszterelnöknek is szúrt oda, akinek mindekkor a koalíciós partner kisgazdák kiszámíthatatlanságával kellett megküzdenie.

A kormányzóerők egységének hiánya, a felelőtlen partizánakciók végül választási vereséghez vezettek 2002-ben, és Dávid Ibolya vezetésével az MDF a következő nyolc évben fokozatosan baloldali párttá vált (Balsai Istvánt, Lezsákot és másokat politikai tisztogatás keretében még 2004-ben kizárták az egyre vállalhatatlanabb úton haladó MDF-ből). Ennek persze sejthetőek az okai, a rendelkezésre álló adatok szerint egyes befolyásos szocialista politikusok nem keveset áldoztak erre a változásra. Dávid Ibolyát egyébként egy ismert, korábban az MDF alapítványnak dolgozó, jelenleg kormánypártinak bemutatott politikai elemző 2006-ban még, mint a jobboldal élére álló képződmény „hiteles” vezetőjét méltatta.

Herényi Károly is azzal igyekezett ködösíteni a 2000-es évek elején, hogy több alkalommal aláhúzta: nincsen már többé baloldal–jobboldal törésvonal a magyar közéletben, amely állásponttal tulajdonképpen már 2002 előtt megkezdte elmozdulását az MDF. Bár 2006-ban még el tudták adni a választók egy részének a hamis „középen állást”, az értékelvű konzervatív párt átverő látszatát, de a parlamenti küszöbön éppen csak átcsusszanó MDF a két forduló között elutasította Orbán Viktor együttműködési ajánlatát, ezzel pedig másodszor is meghiúsult a jobboldal választási sikere, és közvetve (sőt, egyes feltételezések szerint szándékosan) a posztkommunista baloldali erőket segítette a párt.

Ma még nem teljesen feltártak és tisztázottak az akkori MDF-mozgás mögötti Soros-szálak, de a Political Capital nevű tanácsadócég már 2003 végétől komoly szerepet játszott a párt belső életében. Somogyi Zoltán, a PC tulajdonos-vezetője jóval később (2010-ben) az MDF–SZDSZ választási szövetség kampányfőnöke lett. A cég egyik elemzése már egy 2003-as Orbán–Dávid Ibolya találkozót követően igyekezett megfesteni a közvéleménynek a sikertelennek értékelt megbeszélés mögötti egyre mélyülő ellentét okait, amelyet a Soros-cég akkor elsősorban a „politikai piac” logikája miatti konfliktusossággal indokolt. Hock Zoltán MDF-es képviselő is úgy értékelte évekkel később, hogy Somogyi Zoltán (egészítsük ki: máig a Soros-birodalom egyik legkitartóbb politikai elkötelezettje) küldetésként kapta az MDF baloldalra történő fokozatos átpozícionálását. Egy ilyen tanácsadói háttérrel, Dávid Ibolya pártelnök már 2008-tól felkérte Bokros Lajost előadások megtartására a frakció és az elnökség előtt, és a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere 2009-ben fel is került a párt EP-listájára – egy „meredek és újszerű” (Somogyi) fordulatként továbbgöngyölítve azt a „Soros-tervet”, amelynek reális távlati célja akkor azonban már csak egy Fidesz–KDNP parlamenti kétharmad megakadályozása lehetett. Kerék-Bárczy Szabolcs szóvivő ekkor a párt „kapitalizmuspárti” vonásait ecsetelte, az állami cégek kívánt privatizálását is vizionálva, ez a pozícionálás pedig később jó ugródeszka lett számára a szélsőségesen neoliberális, doktriner, mellesleg Soros-hátterű Demokratikus Koalícióba.

Somogyi Zoltán

A párt politikai nihiljét és cinizmusát jól tükrözte Dávid kijelentése a szociális népszavazás utáni napon, 2008. március 10-én: „Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor meccsében 2:2-re állunk”. A 2006-ban már csak országos listáról parlamentbe jutott, és a süllyedő Titanic fedélzetéről csak 2010. március végén dobbantó (a pártból kilépő) Csapody Miklós maga ismerte el, ha időnként tőlük kölcsönzött ötleteket a Gyurcsány-kabinet – így például 2009-ben a vagyonadó esetében is, amelyről pozitív szavakkal áradozott. Csapody is, de a teljes MDF-frakció, a 2008 tavaszától kisebbségi kormányként működő Gyurcsány-hatalom további működését segítette, amíg csak lehetett, így például az Országgyűlés tavaszi ülésszakán az interpellációs szavazáskor rendszeresen éltek a távolmaradás eszközével. Orbánékat egyre hevesebben támadva már az SZDSZ-hez közeledtek, amivel Boross Péter volt miniszterelnök sem értett egyet, és aki még 2009 tavaszán (hivatalosan idős korára, valamint a parlamenti légkör megromlására hivatkozva) önként távozott a parlamentből.

A baloldalnak és a külső érdekeknek megfelelő politikai áttolódás (és az SZDSZ-átmentés kísérlete) végül nem hozta meg a gyümölcsét, hiszen az összetákolt szövetség nem jutott be a 2010-es új Országgyűlésbe. A pártban többször is lezajlott „nagy terror” is Dávid Ibolya diktatórikus hajlamait tükrözi, bár ennek külső jelei már 2001-ben megmutatkoztak, amikor az MDF önkényesen koalíciós programegyeztetési utasításokat kezdett kiadni a kisgazdákkal bajlódó Fidesznek (egy 2%-os párt egy 40%-osnak!). A 2007-es Almássy-ügy is egy kreált politikai eset volt, csupán jó ürügy – a teljesen Orbán-ellenes hangulatú pártlégkörben – a nem a Dávid-vezetés szája-íze szerint gondolkodó belső emberek kívánatos kiseprűzésére. A századvéges, illetve Orbán-közeli szálak vádjával szúró támadás továbbgyűrűzése végül az öngyilkos „stratégia” része lett, mint ahogy később Bokros is; az akkori titkosszolgálat is beleavatkozott az ügybe, a pártelnök birtokába ugyanis egy lehallgatott beszélgetés megvágott (manipulált) felvétele jutott, amelyet Dávid később nyilvánosságra hozott, és aminek hatására Almássy Kornél végül visszalépett a pártelnök-jelöltségtől. Az UD Zrt. lehallgatási ügy szomorú-szimbolikus grádicsként szolgált a hajdan meghatározó rendszerváltó erő teljes morális önfelszámolásának útján.

Bár a Political Capital 2000-es évek eleji MDF-elemzései a stílus kérdését is hangsúlyosan kiemelték az Orbánnal szembeni konfliktus hátterében (azt néhol egyébként fontosabbnak is tartva, mint az elvi különbözőségeket), és a párt politikusai is szívesen emlegették ezt később egyes Fidesz–KDNP-s politikusok fellépései és állásfoglalásai kapcsán, végül paradox módon – de részben mindenképpen – Dávid Ibolya sajátos karakterjegyei és pártvezetési stílusa tehettek keresztbe a Soros-hátország választási elképzeléseinek 2010 tavaszán.

És bár bizonyos gazdasági és politikai érdekkörök számára boldogító pillanatnak tűnt a Gyurcsány-kormány bujtatott Soros-kampánytámogatással (például Demos Magyarország-pénzekkel) is segített választási győzelme, hatalmon maradása 2006 tavaszán, és ehhez az „elvárt” segítséget nyújtotta az ekkor már megfelelő háttérrel bíró MDF is, a rövidlátó és manipulatív politikai attrakcióval meghosszabbított balliberális országlás végül a nemzeti oldal elsöprő, kétharmados sikerének ágyazott meg.

A 2003 után fokozatosan megálmodott, új MDF-hez (akár egy készülő süteményből) már hiányoztak egyes nélkülözhetetlen összetevők, a hiányos recept alapján hamar elrontották az alapot, és később sem volt meg a szükséges készség és tartalmi elgondolás ahhoz, hogy a menthetőt még mentve, egy végül fogyaszthatóvá varázsolt sült-édes finomság készüljön el a tisztelt választó újabb megtévesztésére.

A csúfos eredmény pedig a két egykoron szembenálló nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ közösen vállalt, szánalmas és tragikomikus megsemmisülése lett.

Az elmúlt időszakban a legtöbben a fenti szereplők közül többen nyíltan szint vallottak, Somogyi a hvg-nek például az alábbit nyilatkozta: Nem szeretnék senkit se semmiről meggyőzni, vagy lebeszélni. Elmúltam negyvenéves, nem hiszek már semmilyen, fejekben véghez vihető forradalomban. Minden nemzet úgy teszi tönkre magát, ahogy gondolja. Én azonban  konzervatív maradok. Ahogy az Egyesült Államok is az. Mindegy, hogy politikai értékrendjét illetően demokrata, vagy republikánus valaki, a lelkek konzervatívok még mindig. Republikánus barátaimmal együtt szeretném megköszönni Soros Györgynek, amit Magyarországért tett.

Forrásaink szerint a balliberális politikusokkal kvaterkázó, a jelenlegi kurzust gyűlölő Somogyi egyszer Braun Róbert szocialista politikussal az ATV egyik műsorára várva beszélt valamiféle baloldali megújulásról, de mint látjuk, ennek a realitása a mai napig a nulla felé konvergál.

A Soros által támogatott, egyébként teljesen hiteltelen 444 egyik jelenlegi szerzője sem hisz igazán Somogyinak, erről a Republic énekesének halálakor írt bejegyzése árulkodik Szily Lászlónak: Képtelenség eldönteni, hogy ki a nagyobb féreg a Bódi Cipő László halálán szomorkodó hírességek közül: Gyurcsány Atya, a kenetteljes pap, vagy Somogyi "Konzervatív" Zoltán, a Halál Humor Haroldja. Igazi fiaskója azonban az a Polgári Konzervatív Pártnak nevezett hamvába hullt kezdeményezés, ami a 3800 körüli „követővel” rendelkező Facebook oldalán szinte kizárólag a Soros-Simicska média gyöngyszemeit, a 444 és az Index színvonaltalan, súlyosan hiteltelen cikkeit szemlézi.

A másik nagy politikai kaméleon Herényi Károly, a magyar politika gyenge Martin Schulz utánzata, aki érettségijével próbálja most éppen a nem létező kisgazda vonalat feléleszteni. Antall József egyik egykori táskahordója úgy őrzi a volt miniszterelnök örökségét, hogy immár Gyurcsány táskahordójává vált. A korábbi gázmester, aki bogarak irtásával végzett társadalomra hasznos tevékenységet, Kálmán Olga egyik kedvence, ami nem csoda, hiszen egy szánalmas udvarlása véletlenül adásba is került a hírhedt riportnővel. Forrásaink szerint Herényi ugyan otthagyta családját, de erőteljesen pedálozik, hogy visszafogadják, aminek akadálya lehet, hogy volt felesége és leánya is az állami szférában tevékenykedik.

Gyurcsány és Herényi

https://tuzfalcsoport.blogstar.hu/./pages/tuzfalcsoport/contents/blog/42905/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?