2018.05.18.

Közismert, hogy a magyar származású milliárdos vagyonát különböző nemzetek valutái elleni spekulációval harácsolta össze. Annak ellenére, hogy a Davosban tartott Világgazdasági Fórumon kijelentette, hogy a kriptovaluta piac egy hatalmas buborék és a diktatúrákat szolgálja, áprilisban mégis felvásárlásba kezdett az alapítványa. Várjunk csak… Tényleg meglepődtünk ezen?

Miután előadásában kifejtette, hogy többek között a Bitcoin kriptovaluta a diktátoroknak nyújt segítséget és ad lehetőséget arra, hogy külföldön biztosítsanak maguknak forrásokat, a kriptovaluták értéke elképesztő mértékben zuhanni kezdett; a Bitcoin értéke több mint 40 százalékot esett a piacon az után, hogy 2017 decemberében rekord magas értéket ért el. Mindez véletlen lenne?

Soros, a spekuláns megjegyzi egy sikeres digitális valutáról, hogy egy buborék, ami ki fog pukkadni és hirtelen zuhan az értéke. Még akár rá is foghatnánk, hogy csak igaza volt, ha nem tudnánk, hogy van érdekeltsége a piacon. Annak ellenére ugyanis, hogy 2018 januárjában negatívan beszélt a kriptovalutákról, 2017 végén az Overstock.com harmadik legnagyobb részvényese lett, amely cég ismert arról, hogy az egyik első nagykereskedő volt, aki elfogadta fizetségként a kriptovalutákat. Az oldal háztartási termékek elektronikus kereskedelmével foglalkozik, ennél azonban érdekesebb, hogy egy kriptovalutákra kialakított tőzsdét szeretnének létrehozni, ezt az Overstock vezérigazgatója, Patrick Byrne jelentette be tavaly decemberben.

Vajon csak szerencséje volt, vagy meglátta a lehetőséget a kriptovalutákban? Véleményünk szerint azért itt felfedezhető egy elég ésszerű cselekvéssor: befektet egy cégbe, ami kriptovalutákkal kereskedik, leszólja a fizetőeszközt, annak lecsökken az értéke és ekkor belép a piacra, hogy bevásároljon belőle.

Úgy fest, hogy a 86 éves spekuláns kezdi felfedezni a digitális piacot és egyre több internetes szolgáltatóba fekteti be a pénzét. 2017 végén többek között jelentős számú részvényt vásárolt a Twitternél (15.700 darabot), a Netflixnél (71.500 darabot) és a Snapnél (141.800 darabot). Olyan nagy tech cégek, mint a Facebook és a Google részvényeit viszont tavaly év végén eladta és a davosi fórumon kijelentette, hogy azok veszélyesek és az amerikai IT cégek világpiaci monopóliuma nemsokára véget érhet. Újabb tipp, vagy lesz ehhez is valami köze? Kíváncsian várjuk, beletrafál-e „véletlenül” ebbe is…

2018.05.16.

Összefoglaló: A baloldali vámmentes vásárlás eredményeképpen keletkezett adománnyal a kezében Charles „Chuck” Feeney iparmágnás, a felbomlás alatt álló, Bermuda székhelyű Atlantic Philanthropies tagja előállt az adó-privilegizált dollár felhasználásának egy új módjával a radikális közösségi változások Amerikában történő elősegítése érdekében. Az alapítvány tökéletesítette az adómentes pénzzel rendelkező 501(c)(4)[1] akciócsoportok megalapításának technikáját. Habár ezek az akciócsoportok amerikai székhelyűek voltak, nem lehetett azokat politikai tevékenységek hitelesítésére használni. Részben az Atlanticnak köszönhető az Obamacare csomag bevezetése és Lou Dobbs, migrációtámogató televíziós közszereplő CNN-ről való elűzése.

Mi az a sötét pénz?

Az 501(c)(4) egyike azon háromtípusú nonprofit szervezeteknek, amelyek a „sötét pénz” (dark money) használóinak tekinthetők. Ezek az akciócsoportok jogosultak korlátlan adományok átvételére cégektől, magánszemélyektől és munkaszervezetektől. A klasszikus politikai akcióbizottságoktól (PAC-k) eltérően ezek a (c)(4)csoportok pénzek kifizetésével befolyásolhatják a választásokat (bizonyos kereteken belül), de nem kötelesek a tőkéjük forrását felfedni. A másik két entitás a munkaszervezetek, amelyek az adóról szóló kódex 501(c)(5) paragrafusa értelmében jönnek létre, valamint az üzleti ligák, amelyek pedig a kódex 501(c)(6) paragrafusa értelmében jönnek létre.

A Center for Responsive Politics (Fogékony Politikáért Központ, röviden CRC) szerint: „a sötét pénz olyan politikai költség, melynek segítségével a szavazó döntése befolyásolható, a tőke forrása és az adományozó azonossága ismeretlen. A körülményektől függően a sötét pénz olyan tőkét is jelenthet, amelyet politikai nonprofit akcióbizottságok költöttek el.”

A baloldali, egyre növekvő számú álszentekből álló kórus szerint a sötét pénz súlyos veszélyt jelent a köztársaság létezésére. A sötét pénzt folyamatosan erős kritikával illeti Bernie Sanders (Vermont állam) és Elizabeth Warren (Massachusetts), valamint baloldali politikusok, tudósok, akadémikusok, újságírók és aktivisták csoportjai. A nagy hűhó ellenére a sötét pénz nem olyan erős tényező a választások kimenetét tekintve, mint azt egyesek gondolják.

Az Institute for Free Speech (Szólásszabadság Intézete, korábban a Versenyképes Politikáért Központ) egy tavalyi tanulmányában megállapította, hogy a 2016-os választási ciklus során a sötét pénz mindössze 2,9%-át tette ki a teljes kampányköltségeknek. Hovatovább, a nonprofit szervezetektől érkező sötét pénz összege sosem haladta meg az 5%-ot a teljes kampánykifizetések tekintetében az elmúlt 6 kampányciklus során, és ez az arány egyre csökken.

Nemrégiben a CRC alkalmazásában álló kutatók, Michael E. Hartmann és Michael Watson három pénzáramlást vizsgáltak meg: a közvetlen kampány hozzájárulásokat, a klasszikus, közérdekű 501(c)(3) csoportokat (agytrösztök) és az úgynevezett „sötét pénz” csoportokat, mint például az 501(c)(4). Hartmann és Watson arra a következtetésre jutott, hogy az Állampolgárok Egyesülete kontra Szövetségi Választási Tanács ügyében meghozott legfelsőbb bírósági döntés óta a költekezések mértéke mind a három kategóriában növekedett, de az akcióbizottságok és az 501(c)(4) csoportok kiadásai továbbra is a kampányköltségek legkisebb hányadát teszik ki.

A sötét pénz tehát nem akkora fenyegetés, mint amekkorának azt beállítják. Nem kétséges, hogy a sötét pénznek megvannak az előnyei: fedezni képes a népszerűtlen beszédmódot, és felelősségre vonja a kormányt annak elveiért és tevékenységeiért.

Ha az adományozók kilétének azonosítása szükségessé válik, akkor ezen adományozók megfélemlíthetőek lesznek – vagy ahogy a baloldal nevezi, „felelősségre vonási” lépésekre kerülhet sor: megnevezésekre, megszégyenítésekre, lincselésekre vagy munkahelyek elvesztésére.

Nem kell túl messzire visszatekinteni a történelemben ahhoz, hogy példát találjunk arra, miként próbálta a kormány eltiporni a civil jogokat az aktivista csoportokhoz tartozó adományozók kilétének felfedését követelve. A NAACP kontra Alabama állam (1958) ügyben a baloldal örömittas éljenzésben tört ki, amikor az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a NAACP tagsági listájának követelésével Alabama állam sérti a 14. alkotmány-kiegészítést és a tisztességes eljárást. Ám a baloldaliakat már régen nem érdekli a szólásszabadság és a tisztességes eljárás védelme. „A cél szentesíti az eszközt” – ezt vallják Saul Alinsky tanításainak követői. Ők most fenyegetésnek tekintik a névtelen adományozóktól érkező pénzeket. A sötét pénzre vonatkozó álszenteskedés – akármilyen hektikus is legyen – nagyon ingerli a konzervatívokat és a szabadelvűeket, de főleg azokat a baloldali filantrópokat, akik jóval vagyonosabbak a jobbra hajló társaiknál.

Hogyan kedvelte meg az Atlantic a sötét pénzt?

Az Atlantic Philanthropies úgy gondolja, hogy a sötét pénz megközelítés fundamentálisan átformálja Amerikát. Azon egyének adományát várja, akik politikai szemlélete a baloldal felé húz, és akik nem félnek az adó-privilegizált pénzüket az 501(c)(4) szervezeteknek adni a baloldali politikai célkitűzések elérése érdekében.

Az Atlantic Philanthropies egy mintasablont hozott létre, amikor 27 millió dollárt adományozott támogató csoportoknak, elsősorban a Health Care for America Now (HCAN) csoportnak, annak érdekében, hogy az Obamacare csomagként ismert bürokratikus politikai kezdeményezést megerősítse. A HCAN egy olyan 501(c)(4) támogató csoport, amely együttműködött a MoveOn, az AFL-CIO,  az Organizing for Action, és a már megszűnt Association of Community Organizations for Reform Now (ACORN) csoportokkal egy olyan nyomásstratégia előkészítése érdekében, amely létfontosságú volt az Obama elnök első ciklusában bevezetett törvény megalkotásakor. [A HCAN-ról „Hogy segítették elő a liberális aktivisták az Obamacare bevezetését” címmel Philip Klein írt cikket (Foundation Watch, 2010. augusztus).] A helytelenül elnevezett „Megfizethető ellátásról szóló törvény” bevezetése volt a „kampány tetőpontja”, mely kampány az Atlantic Philanthropies-nek és szövetségeseinek, valamint az Atlantic akkori elnökének, a Soros György-párti, baloldali gondolkodású Gara LaMarche-nak volt köszönhető. LaMarche jelenleg a Democracy Alliance (Demokrácia Szövetség) elnöki tisztét tölti be, és nemrégiben azzal hencegett (némi indoklás mellett), hogy Obama elnök 2008-as megválasztása a befektetések „gyümölcsözését” reprezentálta „a progresszív infrastruktúra építése” során.

Az Atlantic Philanthropies, egy átlagos, bermudai székhelyű nonprofit vállalat, sikeresen támogatta az egészségügyet köszönhetően annak, hogy a külföldi helyszín semlegesítette az amerikai bázisú alapítványokat irányító szabályokat. Más szóval: az amerikai nonprofit törvények előnyben részesítik az offshore alapítványokat. Mivel az Atlantic Philanthropies székhelye az Egyesült Államokon kívül található, ezért a vállalatnak lehetősége van 501(c)(4) képviseleti tevékenységek támogatására. Ugyanez nem megengedett amerikai bázisú alapítványok esetén. (Amerikai alapítványok támogathatnak (c)(4) szervezeteket, de a támogatás korlátozott oktatási tevékenységekre és csak olyan azonos típusú szervezetek támogathatók, amelyek nincsenek kihatással a választások eredményeire.)

Az elmúlt pár évben az Atlantic Philanthropies 70,3 millió dollárt adott az „bevándorlási reform támogatására”. Ezen összeg jelentős hányada 501(c)(4) szervezetekhez vándorolt (lásd „A támogatások és az elvek megváltozásának kiértékelése: Elméletben és gyakorlatban” – Annette Gardner és Claire Brindis, Stanford Business Books, 2017).

Az Atlantic-nek különösen nagy szerepe van azon 501(c)(4) adományokban, amelyet 2004 és 2014 között adtak át a bevándorlási reformmal kapcsolatos nyilvános viták megfelelő mederbe történő terelése érdekében. A médiában „az üzenetek átadása defenzív oldalról az offenzív oldal felé mozdult – 9/11 óta először” („Támogatás, Politika & Filantrópia: A bevándorlási reform támogatásának évtizede” – elérhető az Atlantic Philanthropies weboldalán).

„A defenzív oldalról az offenzív oldalra történő elmozdulás egy olyan új korszak kezdetét jelentette, amelyben a migrációt támogató üzenetek erősebbek voltak a bevándorlás-ellenes üzeneteknél” – olvasható az Atlantic által kiadott 2016-os tanulmányban. Figyeljük meg, hogy ez a retorika hogyan mossa össze (A) a közvélemény érthető haragját az illegális migrációval és a kormány tehetetlenségével kapcsolatosan, valamint (B) az általános bevándorlás-ellenességet.

A tanulmányban olvasható, hogy 2009-ben „a migrációt támogatók miatti nyomás következtében Lou Dobbs otthagyta a műsorát és a CNN felbontotta a szerződését, mellyel pontot tett a három éves migrációs buzdításának végére”.

(capitalresearch.org, 2018. május 8.)

[1] amerikai adókódex 501. paragrafusa

2018.05.10.

Soros, a csendestárs – a különös droglegalizáló

Soros György, amerikai útlevéllel utazik, filozófus-üzletember filantrópként tűnik fel. Valójában bizonyos nemzetközi pénzügyi/politikai érdekek, a kábítószer, a feketepénz-áramlás és az irreguláris hadviselés érdekében (a spekulációktól kezdve a médiavezérlésig terjedően) működik, hogy megdöntsön nemzeteket, és megsemmisülést idézzen elő. Az 1990-es évektől kezdve a világ számos részén persona non grata, vagyis nem kívánatos személy lett. Több országban – különösen Olaszországban – bűnügyi nyomozás folyik ellene. 1993-ban az Egyesült Államok bankképviseleti hatóságának elnöke is nyomozást követelt, miután Soros 1992 szeptemberében 1-2 milliárd dollárt vett ki európai valuta-manipulációkból. Soros azonban még mindig hatalmas, és az Egyesült Államokban csak mint „közszereplő” jelenik meg.

A Soros és az őt kiszolgáló személyek elleni vizsgálatok, közvetlenül feltárják majd azokat a hálózatokat, amely jelenleg képesnek bizonyulnak az Egyesült Államokkal szembeni támadási műveletekre. Egy ilyen jellegű nyomozás támogatására 1997 áprilisában az EIR News Service egy 70 oldalas különjelentést adott ki: „A Soros-gólem igaz története – a gigászi spekuláns Soros György arcéle”. Itt néhány kulcsfontosságú pontot foglalunk össze.

Kábítószer-legalizáció és narkopénzek

 „Filantrópként” Soros György a nemzetközi droglegalizációs lobbi elsődleges finanszírozója, és a kábítószer-kartell narko-terrorista gépezetének egyik vezető pénzelője – ami különösen jól dokumentálható Kolumbiában. Soros évente több százmillió dollárt csoportosít át a kábítószer-dekriminalizációs „propagandagépezet” számára, amely jelenleg 18 országban működik Észak- és Dél-Amerikában, a karibi térségben, Európában és Ausztráliában.

Dél-Amerikában a Soros-csoport, a Human Rights Watch/Amerika (korábban Americas Watch) a kábítószer-kartellek kábítószer-előállítási és terrorista apparátusának szerves részeként működött, legalábbis a három legjelentősebb kábítószer-termelő országban – Kolumbiában, Peruban és Bolíviában.

A Human Rights Watch/Amerika (HRW) 1995-ben új kábítószer-programba kezdett, amelynek első éve annak jegyében telt, hogy a drogellenes programokkal világszerte megakadályozza az „emberi jogi visszaéléseket”. A HRW abban az időben kijelentette, hogy mivel „a nemzeti és nemzetközi drogellenes programok… egészében véve megakadályozták az emberi jogok alapos vizsgálatát, 1995 elején a HRW több évre nyúlóan erőfeszítéseket kezdett tenni az olyan emberi jogi jogsértések dokumentálására, és ezek nyomán kifogások emelésére, amely jogsértéseket a kábítószer-kereskedelem nemzetközi szinten és az Egyesült Államokban történő korlátozása érdekében tett erőfeszítések idéztek elő”.

Az Egyesült Államokon belül Soros létrehozta és finanszírozta a propagandaügynökségek falanxát – a pressziót és a pénzcsatornákat, például kábítószer-legalizálásra. 1994. július 8-án, amikor a Human Rights Watch/Amerika vezetője, Aryeh Neier Soros Nyílt Társadalom Intézetének (New York) elnöke lett, Soros 10,5 millió dollárt szedett össze kiegészítő támogatási alapokban ahhoz, hogy három éven keresztül egy szövetségcsoportot, a Kábítószer-politikai Alapítványt (DPF) mint Amerika vezető kábítószer-legalizálási fórumát finanszírozzák. (Soros 1992 óta már 500 ezer dollárt jutatott a DPF-nek.) A Soros által folyósított 10,5 millió dolláros támogatásból 6 millió dollár úgy oszlott meg, hogy ebből 3 millió dollárt tett ki a operatív támogatás és 3 milliót az adománytámogatás, míg a fennmaradó részben ezt más adományozók egészítették ki.

Kevin Zeese, a Marihuána-jogi Országos Szervezet (NORML) korábbi országos igazgatója, aki Soros DPF-adományainak idején a DPF alelnöke és tanácsosa volt, egyenesen kérkedett is azzal, hogy ez a pénz lehetővé tette a DPF masszív terjeszkedését.

Mindez azért lett, mivel a szövetségi állami szintű népszavazások már azt célozták, hogy „orvosi használatra” legalizáljanak drogokat. Ezt tekintik ugyanis éknek az összes drog dekriminalizációja kapcsán.

Soros 1996. november 5-én Kaliforniában (215. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) és Arizonában (200. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) hatékony módon „vásárolta meg” azt, hogy átvigyenek különböző kábítószer-legalizációs intézkedéseket – mindkét esetben az I. melléklet szerinti narkotikumok „orvosi használatának engedélyezésére”. Azóta más államokban, további népszavazások is történtek.

Arizonában, a 200. sz. népszavazási javaslat támogatói által összegyűjtött 440 490 dollárból 440 ezer dollár származott Soros zsebéből. További 25 ezer dollárt fordítottak a kábítószer-legalizálásért küzdő DPF általi közvélemény-kutatásra, amely szervezet Sorostól 3 millió dollárt kapott operatív programra, és 3 millió dollárt adományprogramra.

Kaliforniában a 215. sz. népszavazási javaslat ügyéhez Soros közvetlenül 550 ezer dollárral járult hozzá, és az általa támogatott DPF újabb 200 ezer dollárt adományozott, összességében több mint egyharmados részesedéssel a népszavazás költségeiben.

Saját könyvében (Soros Sorosról) Soros azt írja: „Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma elsősorban bűnügyi problémaként való kezelése téves gondolat... Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma felszámolásának egész elképzelése hamis ötlet.”

Soros kábítószer-dekriminalizációs kampánya képezi az általános irányt azoknál az alapítványoknál és front-csoportoknál, amelyek mögött ott áll, és amelyeket a „nyílt társadalom” és a „szabad piacok” nevében támogat világszerte, különösen Kelet-Európában. Az intézményi ellenőrzés, a különböző titkos műveletek, pénzáramlások, a „pro dope” legalizáció stb. csatornájának szerepét töltik be. Mindennek középpontjában a Soros által létrehozott és pártfogolt Közép-Európai Egyetem áll, amely elsősorban Budapesten található, de Varsóban és Prágában is vannak fontos karai.

Az első Soros-alapítvány a Nyílt Társadalom Alap volt, amelyet 1979-ben alapítottak (1993 decembere óta Nyílt Társadalom Intézet/New York). 1997-ben 24 nemzeti alapítvány volt ebben a Soros-hálóban, a Moldovai Soros Alapítványtól (1992) a Dél-afrikai Nyílt Társadalom Alapítványig (1993) és a Moszkvai Nyílt Társadalomig (1995). 1994-ben az összes Soros-alapítvány kiadásai körülbelül 300 millió dollárt tettek ki; mindegyiküket maga Soros elnökölte.

  1. december 7-én Soros horvátországi tevékenységeit Franjo Tudjman elnök leplezte le az kormányzópárthoz intézett beszédében: „Dióhéjban: államot hoztak létre az államon belül Horvátország destabilizálására.” Az említett hónap december 23-án Horvátország Belügyminisztériuma bejelentette a Soros Nyílt Társadalom Intézetével szembeni büntetőeljárást pénzügyi bűncselekmények – adóelkerülés, hamisítási ügy, deviza-nyilvántartási hamisítás stb. – miatt.

Pénzügyi fegyverviselés

Soros fiktív foglalkozásként (pénzügyi spekuláció) az egész országok ellen intézett rajtaütésszerű, cserbenhagyásos (angol kifejezéssel hit-and-run) támadásokra specializálódott. Fő üzleti címe Quantum Fund NV néven Curaçao szigetén, a Holland Antillákon – a karibi adóparadicsomban – lett bejegyezve. Így megkerülte az adófizetést, és elrejthette saját befektetőinek mivoltát és azt is, hogy mihez kezd a pénzével. Így pusztán a magán-pénzügyi érdekek hatalmas és nagyon csúnya hálózatának látható arcaként operál, ideértve Európa vezető arisztokrata és királyi családjainak összekapcsolódását is, a brit Windsor-házra összpontosulva. (Ezt a titkos magánhálózatot a saját tagjai „Club of the Isles”-nak, vagyis Szigetek Klubjának hívják.)

  1. Az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) krízise idején, 1992 szeptemberében Soros ott volt azok között a vezető spekulánsok között – a brit és az olasz valuták ellen –, akik végül bedöntötték az ERM-et. Bár a cél az áldozatok között nem Nagy-Britannia volt (igaz, millióknak kárt okozott a font süllyedése); az eltalálni szándékozott cél az volt, hogy megtörjék az európai országok monetáris kohézióját, és hogy ezáltal megtörjék egy a brit szabadkereskedelmi zabrálással szemben már elég erősnek bizonyuló (eurázsiai) gazdasági fellendülés felé vezető lendületet is.

Még pontosabban: a spekulatív támadások ez idő alatt az olasz líra mintegy 30 százalékos, pusztító leértékeléséhez vezettek, és az olasz központi bank tartalékainak teljes kiapadásához. Körülbelül 48 milliárd dollár ment el – és veszett el – a líra védelme érdekében. Becslések szerint Soros 282 millió dollárt keresett a líra leértékelésén, a font sterling leértékeléséből származó 1-2 milliárd dollár mellett.

Olaszországban a líraleértékelés hatása az olasz ipari és egyéb eszközvásárlásokra fordított költségek csökkenése volt, amelyeket a globális vásárlóknak történő eladással „privatizáltak”. A vészhelyzetre irányuló terveket Soros képviseletében 1992. június 2-án Olaszországban, egy elhíresült találkozón tárgyalták meg a tengerparton Őfelsége, az Egyesült Királyság királynőjének jachtján, olasz kormányzati tisztviselők társaságában.

Az igazságügyi nyomozást 1995 októberében Paolo Raimondi, a Nemzetközi Polgárjogi Szolidaritási Mozgalom elnöke sürgette olasz ügyészekkel Milánóban, Rómában, Nápolyban és Firenzében. 1996 decemberéig a nyomon követés addig a pontig jutott, hogy a Római Magisztrátus Soros György nevét a letartóztatás alá vont személyek listáján tette közzé arra az esetre, ha Olaszországba látogatna azzal a szándékkal, hogy „az igazságosságot eltussolja” a vizsgálatok elől.

  1. Ez év tavaszán, majd nyarán Soros György és az ő Quantum Fundja állt a délkelet-ázsiai országok devizáit és tőzsdeértékeit sújtó spekulatív támadások élén, amely támadások összességében 30-70 százalékos devizaelértéktelenedést, destabilizációt, illetve elszegényedést kényszerítettek ki. A Nemzetközi Valutaalap a „globális tőkeáramlás” nevében támogatta Sorost, és Mahathir Mohamad malajziai elnök azt mondta egy Fortune-nek adott interjúban, hogy Soros „több milliárd dollárt törölt a gazdaságunkból”. Mahathir felvetette: „Meghatározott információkkal rendelkezünk arról, hogy ő benne van, és természetesen nem ő az egyetlen... de ő indította el.”

Forrás: Committee for the Republic of Canada

2018.05.03.

Hazánk és az USA között jelenleg az a közös, hogy a hangos kisebbség egyik helyen sem tudta elfogadni a demokratikus választások eredményét.

Egy magát progresszív baloldaliként meghatározó csoport, melynek alapítói a szélsőbaloldali MoveOn.org korábbi vezetői, kiképzést tartanak több száz amerikai Demokrata párti jelöltnek, akik hamarosan indulnak a választásokon.  Lehet, hogy a magyar választások után Soros úgy látja, több beavatkozás szükséges, hogy nyerjenek a jelöltjei?

A PCCC-t a Soros által bőségesen támogatott szélsőbaloldali MoveOn.org két korábbi vezetője alapította: Adam Greene, aki stratégiai kampányigazgató volt, Stephanie Taylor szintén vezető pozíciót töltött be. A MoveOn.org az elmúlt két évben arról híres, hogy ők szervezték a Trump ellenes, gyakran erőszakba torkolló tüntetéseket; a FoxNews értesülései szerint buszokkal szállították a tüntetőket és táblákat is osztogattak nekik.

A PCCC (Progressive Change Campaign Committee; Progresszív Változás Kampány Bizottság) az amerikai BuzzFeed oldalnak elárulta, hogy a Washingtonban tartott képzésükre 450 jelölt érkezik, 70 százalékuk idén indul a választásokon és ebből 64 százalék olyan választókerületben méretteti meg magát, ahol 2016-ban az elnökválasztáson az emberek Trumpnak szavaztak bizalmat. A képzésről annyi derült ki, hogy politikai tanácsokat adnak a résztvevőknek (többek között kampánytémákat, melyek a szervezők szerint akkor a leghatásosabbak, ha populista gazdasági ígéreteket tesznek) és megtanítják őket, hogyan szerezzenek mikroadományokat.

A PCCC legnagyobb magánadományozói mellesleg Soros György és fia Jonathan, akik a PCCC által maximálisan elfogadható 5000 dollárt adományoztak fejenként. A szervezet azt állítja, hogy alulról induló kezdeményezésnek köszönhetően 26 millió dollárt gyűjtöttek össze, amit közvetlenül a progresszív jelöltek kampányára fordítanak. A PCCC által legfontosabbnak tartott témák például a társadalombiztosítás kiterjesztése, közegészségügyi rendszer bevezetése és ingyenes felsőoktatás. Amerikában ezek a kérdések gazdaságilag populista témáknak számítanak.

A szervezet egyik társalapítója, Stephanie Taylor elárulta, hogy a tréning arra koncentrál majd, hogy segítsen a jelölteknek a nyeréshez szükséges infrastruktúrát kiépíteni. Véleménye szerint a Demokrata Pártban komoly vita folyt arról, hogy ki induljon a különböző választókerületekben; a pártvezetés centristákat támogatott, de Taylor szerint a progresszív jelölteknek az általuk javasolt populista ígéretekkel sokkal több esélyük van.

Forrás: Breitbart

2018.04.26.

A magyar származású író és szociológus, Frank Füredi (született: Füredi Ferenc) állítása szerint egy magánjellegű ebéd közben Soros Györgynek dolgozó globalista aktivisták azzal kérkedtek, hogy kormányokat buktattak már meg.

A canterbury-i University of Kent korábbi szociológus professzora a Telegraph angol újságnak adott interjújában felidézte tapasztalatait a globalista spekuláns zsoldosaival kapcsolatban, miután arra utaló jelek mutatkoztak, hogy meg akarják buktatni a brit kormányt és egy újabb népszavazást akarnak kiíratni az uniós tagságról.

Frank Füredi

„Soros úgy hiszi, hogy ha az emberek úgymond rosszul szavaztak, rosszul választottak, akkor joga van meghiúsítani a döntésük eredményét” – fogalmazott Füredi.

„Soros nem hisz sem a határok létjogosultságában sem a nemzeti választások felhatalmazásában. Éppen ezért feljogosítva érzi magát, hogy befolyásolja és amennyiben lehetséges, irányítsa a társadalmak sorsát világszerte.”

A „Soros-művelettel” (hívhatjuk Soros-tervnek is, ám szerettük volna visszaadni a professzor eredeti szóhasználatát) való találkozásáról elmondta, hogy az 2013-ban hazánkban, Budapesten történt egy fiataloknak szóló csereprogramon (Open Society Youth Exchange), ahová a világ minden részéről érkeztek a nyílt társadalom eszméjének követői. A következőkben idézzük a személyes beszámolót:

„A legtöbb résztvevő okos, idealista fiatal volt, akik úgy tűnt, tényleg csak jobbá szeretnék tenni a világot. Ami aggodalommal töltött el a találkozóval kapcsolatban az volt, hogy a jelenlévőkre úgy tekintettek, mintha baloldali hittérítők lennének, akik hazatérve terjesztik majd az igét.

Később ebéd közben, egy budapesti szálloda éttermében értettem csak meg a teljes súlyát annak az arrogáns világképnek, amelyet a Soros hálózat szervezetei promotálnak. Az asztalnál ültek holland, amerikai, brit, ukrán és magyar képviselői is különböző Soros NGO-knak és hencegtek az eredményeikről. Néhányan állították, hogy központi szerepet játszottak Egyiptomban az Arab Tavasz kirobbanásakor. Mások az Ukrajna demokratizálásában való közreműködésükkel dicsekedtek. Megint mások azzal kérkedtek, hogy milyen befolyásuk volt a líbai Khadafi rezsim megbuktatásának előkészítésében.

Csendben ültem és kényelmetlenül éreztem magam olyan emberek társaságában, akik számára természetesnek tűnt istent játszani. Volt egy pillanat, amikor az asztalfőnél ülő résztvevő – egyébként egy magyar Soros szervezet vezetője – megkérdezte, mit gondolok a munkájukról. Nem akartam senkit sem megsérteni, ezért csak halkan megjegyeztem, nem vagyok meggyőződve róla, hogy egyáltalán legitim-e és működhet-e, ha a demokráciáról vallott eszméiket kívülről erőltetik rá Líbiára. Egy pillanatnyi hezitálás nélkül rávágta: „Nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy megvárjuk, míg a líbiaiak megtalálják a saját Jeffersonukat!” (Itt Thomas Jeffersonra, az amerikai függetlenségi nyilatkozat megalkotójára utalt.)”

Füredi visszaemlékezésében megjegyzi, meglepte az a gőgös hangnem, amellyel kioktatta és arra utalt, hogy olyan országokban, mint Líbia, tulajdonképpen ők, a Soros zsoldosok töltik be Jefferson szerepét. Mi a helyükben nem dicsekednénk azzal, hogy létrehoztunk egy bukott államot, ahol szabadlábon vannak a dzsihadisták, a fekete afrikaiakat rabszolgapiacokon árulják és nem utolsósorban az embercsempészek jó nagy pénzeket szakítanak azzal, hogy lélekvesztő csónakokon indítják útnak a migránsokat Európa felé – javarészt a Soros NGO-k segítségével.

Az őt dölyfösen leteremtő Soros zsoldost nem említette név szerint, ám az eredeti, angol nyelvű beszámolóban nőneműként utal rá. Annak tudatában, hogy 2013-ban történt az eset, és akkoriban ez a hölgy egy magyarországi Soros NGO vezetője volt, az alábbi személyek jöhetnek szóba (a teljesség igénye nélkül, a legismertebb és legnagyobb szervezeteket tekintve):

  • Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke 2007 óta
  • Kapronczay Stefánia, a Társaság A Sazabdságjogokért ügyvezető igazgatója 2013-tól
  • Somody Bernadette, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója

A három grácia

Füredi, aki szintén magyar zsidó családi háttérrel rendelkezik, nekiment azoknak is, akik védelmezik a spekulánst és az őt kritizálókat antiszemitizmussal vádolják. „Visszataszítónak tartom, hogy Soros kritikusait zsidóellenesnek bélyegzik, az antiszemitizmus elleni harccal éppen ellentétes az ilyen opportunista használata a kifejezésnek” – mondta.

Az akadémikus családja jelentős részét elvesztette a Holokauszt miatt, miközben Soros egy magyar tisztviselő keresztfiának álcázva magát megúszta és még el is kísérte segítőjét, hogy zsidó családok vagyonát elkobozzák.

Forrás: Breitbart

Soros és „rendszerváltoztató” stratégája

Az immár 90. évében járó nyugalmazott kelet-bostoni professzor, a monopoli blog bejegyzésében CIA-stratégaként jellemzett Gene Sharp - Soros György amerikai milliárdossal szövetségben - demokratikusnak álcázott mozgalmakat és manipulált elégedetlenkedések sorát hívta életre, hogy azok az utcánF bizonyítsák a kipécézett országok kormányainak:: az USA neokonjai az „új amerikai évszázadban” leigáznák az egész világot, vigyázó szemüket pedig Ukrajna felé vetik.

A szerző szerint közelebbről nézve, vannak hasonlóságok az arab tavasz és a kijevi események között. A szervezetek transzparensei, a szórólapok némelyike ​​azonos is (csak különböző nyelveken íródtak, de látható, hogy ugyanazt a kézírást használják nagyon jól). Az alapot a „demokrácia előmozdítása” jelenti a CIA-hidra (kötődésű) „Demokrácia Alapítványnak”, amely Soros György által támogatott, és amely szervezetet az agg Sharp vezet.

A cikk szerint Gene Sharp OTPOR és CANVAS nevű szervezeteivel „bármikor, bárhol a világon” tud kezdeményezni felkeléseket „olyan népszerűtlen kormányok ellen és azokban az országokban, amelyek ellenzi a Wall Street és a Pentagon előírt Új Világrendet”. A cikk példaként hozza, hogy a belgrádi székhelyű CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) nevű szervezetet alapító Srdja Popovic együttműködött a CIA-val és dolgozik a Pentagonnak, együttműködve a George Friedman alapította Stratfor kémvállalattal; remek kapcsolata a katonai hírszerzéssel az Egyesült Államokban, jól ismert.

A cikk szerint ez a fajta megközelítés már történelmileg kipróbált, hiszen már 1996 őszén arról írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung, hogy „a horvát elnök ismét összeesküvés ellen figyelmeztet”, egy a horvátországi eseményeket taglaló cikkben (akkortájt ugyanis Franjo Tuđman horvát elnök erősen megtámadta a Sors-alapítványt). „Eredetileg jóváhagyott humanitárius szervezetként, a Soros Alapítvány megpróbál technikai és pénzügyi támogatást nyújtani a fiatalok számára a feltételek megteremtéséhez a jelenlegi hatalom leváltásához, és az ellenőrzés elnyeréséhez minden életszféra felett, kezdve a média és a kultúra területén.”

Forrás: Monopoli

2018.04.18.

Caroline B. Glick, a Soros globális káoszkampánya című a The Jerusalem Post című lapban megjelent cikkében kifejti, hogy nincs olyan sarka a világnak, amelyet ne érintenének Soros György erőfeszítései. Nincs politikai terület, amely érintetlen maradna.

A Columbia Egyetem politológus alapképzésének abszolválása után, a Harvard Egyetemen mesterfokozatot szerző, Izraelben élő újságírónő egyik friss írását azzal kezdi, hogy az első külföldi vezető, aki Orbán Viktor miniszterelnököt felhívta, hogy gratuláljon a magyarországi parlamenti választásokon aratott döntő győzelméért, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök volt.

Netanjahu felhívta Orbánt, és meghívta őt Izraelbe. Netanjahu megköszönte Orbánnak, hogy „Magyarország támogatja Izraelt a nemzetközi fórumokon”.

Glick hangsúlyozza, hogy Orbán pártja, a Fidesz elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon, egymásután harmadik alkalommal ciklust adva Orbánnak miniszterelnökként, valamint a magyar alkotmány módosításához kétharmados parlamenti többséget.

A cikk szerint 2015 óta, amióta Angela Merkel német kancellár a Közel-Keletről több százezer – főleg muszlim – bevándorlót engedett be Európába, Orbán a nyitott határok politikájának egyik legelismertebb ellenfele, amely szerinte Magyarország nemzeti identitását és gazdaságát fenyegeti.

A szerző szerint Soros felvállalt egy olyan bevándorláspárti kampányt, amelyet a magyarok túlnyomó többsége ellenez. Nem azért ellenzik, mert gyűlölik a zsidókat, hanem azért, mert a szabadjára engedett migrációt a nemzeti érdekeket elpusztítónak tekintik – ideértve a nemzeti identitást, a szuverenitást, a gazdaságot és a nemzetbiztonságot.

Ráadásul Soros hasonló kampányokat indított Izrael ellen azáltal, hogy tömegesen finanszírozza az izraeli és a nyugati világban az Izrael-ellenes NGO-kat. Az NGO Monitor szerint egy izraeli szervezetet arra szántak, hogy NGO-k szerepét kutassa Izrael delegitimálásában – azt, hogy saját Nyílt Társadalom Intézetén keresztül Soros évente több tízmillió dollárt költ Izrael-ellenes nem kormányzati szervezetekre.

A J Street, a 2008-ban az Egyesült Államokban alakult Izrael-ellenes zsidó érdekvédelmi csoport Soros jótékonyságának kedvezményezettje. A csoportot Soros egy 2007-es cikkében álmodta meg, amit a New York Review of Books-ban tett közzé.

Egy másik ilyen Soros-kedvezményezett a rosszindulatúan Izrael-ellenes Human Rights Watch (HRW). A HRW kampányt vezetett Magyarországon azt állítva, hogy az Orbán támogatta Soros elleni kampány antiszemita volt. Mint azt az NGO Monitor megjegyzi, Soros felmentette a HRW-t, miután a főbb adományozók elhagyták a csoportot a mélyen Izrael ellen irányuló elfogultsága és gyűlölete miatt.

Netanjahu azzal vádolta Sorost, hogy támogatta Izraelben, az Egyesült Államokban és Európában azokat az Izrael-ellenes NGO-kat, amelyek tömeges kampányt indítottak annak érdekében, hogy megakadályozzák Izraelt az afrikai illegális migránsok deportálásában.

Mivel Soros központi szerepet játszik a nemzetközi baloldal által pénzelt – Izraelben és az egész Nyugaton folytatott – Izrael elleni háborúban, az izraeli külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki az Orbán által támogatott Soros-ellenes magyarországi kampány kapcsán röviddel azt követően, hogy a magyarországi izraeli nagykövet elítélte a Soros elleni kampányt.

Az írás idézi a magyar kormányfőt: „Minden magyar kormány kötelessége megvédeni minden állampolgárát. A második világháború alatt Magyarország ennek az erkölcsi és politikai követelménynek nem tett eleget. Akkor a zsidók védelme helyett a náci kollaborálást választottuk. Ez nem fordulhat többé elő.”

Netanjahu a maga részéről megköszönte Orbánnak a „fontos szavakat”, és dicsérte őt kormányzatának ellenállásáért az ellen, amit általában „új antiszemitizmusnak” neveznek: Izrael gyűlölete ellen. Netanjahu azt mondta: „Van egy új antiszemitizmus, az anticionizmusban kifejeződve. Az egy és egyetlen zsidó állam delegitimizálása. Magyarország sok tekintetben azon államok élén áll, amelyek ellenzik ezt a zsidóellenes politikát, és én ezt örömmel fogadom, és ezért kifejezem kormányom elismerését.”

A holokauszt után a világ zsidósága megalkotta a „Soha többé” kifejezést, amely kifejezi az elkötelezettséget a zsidó nép elpusztítására irányuló összes jövőbeli kísérlet megakadályozására. Ez a kifejezés azonban gyakran korlátozódik a náci típusú antiszemitizmus elleni küzdelemre.

Bár a zsidógyűlölet a szélsőjobbon továbbra is jelentős veszélyt jelent, Izraelben és Európában fenyegetést jelentenek Izraelre és számos támadást hajtanak végre muszlimok. Nyugat-Európa számos államában a baloldali antiszemitizmus elterjedtebb, mint a jobboldali antiszemitizmus. És Izrael legerősebb támogatói Európában – szinte kivétel nélkül – a politikai jobbon teremtenek otthont maguknak.

Orbán mellé állva, Netanjahu azt bizonyította, hogy Izrael számára a „Soha többé” az antiszemitizmus valamennyi formájával szemben azonos erejű fellépést jelent.

Az Orbán mellett kiálló Netanjahu világossá tette, hogy Izrael tettei alapján alapozza szövetségeit. Támogatja azokat, akik támogatják a zsidó államot, és ellene van azoknak, akik ellenzik azt, függetlenül azok ideológiai és pártbéli identitásától.

Caroline B. Glick

breitbart.com

2018.04.06.

Február 16-án egy pillanatra erősen megremegett a DC politikai levegője az Észak-Atlanti-óceán túlpartján: Rod Rosenstein helyettes főügyész ugyanis bejelentette, hogy Robert Mueller különleges vizsgálóbíró (és korábbi FBI-igazgató) előterjesztése nyomán az amerikai igazságügyi minisztérium vádat emel tizenhárom orosz állampolgár és három orosz szervezet ellen, miután a korábban lefolytatott vizsgálat során tudomásukra jutott bizonyítékok szerint az érintettek beavatkoztak a 2016-os amerikai elnökválasztás folyamatába.

Ha viszont tényleg a Mueller-vizsgálatban megállapított sztenderdek alapján ítélnék meg az egész ügyet, akkor egyes vélemények szerint valójában az amerikai deep state (állam az államban) tisztségviselőit kellene politikailag felelősségre vonni a külföldi hatalmakkal való összejátszásért, sőt adott esetben a más országok választásaiba való – világszerte az amerikai érdekeknek megfelelően történő – beavatkozásért.

A külföldi szereplők amerikai választási beavatkozására vonatkozó vizsgálat annak fényében is érdekesnek mondható, hogy – amiként arra már többen is felhívták a figyelmet – a választópolgári azonosításra (voter ID) vonatkozó jogi szabályozás mindmáig hiányosságot szenved az Államokban. Az amerikai sajtó eddig 13 „orosz trollt” emlegetett, akik a gyanú szerint facebook-os mémjeik segítségével szándékosan megzavarhatták az elnökválasztás folyamatát.

A megkreált ideológia egyik legsajátosabb példáját az a Washington Post szolgáltatta, amely korábban szerkesztőségi véleménycikkekben vette védelmébe például a Russiagate kapcsán is kulcsszereplőnek számító Soros Györgyöt – akár a magyar kormányzattal, akár másokkal szemben is. Karen Tumulty, a lap politikai újságírója egyenesen azt állította, hogy a sajtóban emlegetett Facebook-mémek egyenértékűnek számítanak az Egyesült Államok ellen intézett katonai támadásokkal.

Azért itt érdemes közbeszúrni, a CIA által sok esetben használt eszközök – a Soros György vagy a még mindig a balliberális apparátus befolyása alatt álló amerikai külügyminisztérium által pénzelt különböző szervezetek mellett – már nem puszta Facebook-mémek, mivel ők a legdurvább választásbefolyásolási eszközöktől sem riadnak vissza harcukban: az egyes baloldali pártok titkos finanszírozásától kezdve a gyűlöletkampányok spin-doktorain át a washingtoni deep state politikai irányelveihez leginkább hű, és azoknak maradéktalanul megfelelni kívánó zsoldosokig.

A közbeszédben és a sajtóban már elkezdték keresni az ésszerű módokat arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek később hogyan lehetne elejét venni. Felmerült például, hogy születhetne egy különleges ENSZ-egyezmény, amely olyan egyértelmű vörös vonalakat húzna meg, amelyeket nem lenne szabad átlépni a politikai kampányok finanszírozásánál vagy a közösségi háló használatában. Azonban egy ilyen egyezményt vagy szerződést hiába írna alá Donald Trump – érvel az egyik cikk –, attól még senki nem garantálhatja, hogy (a határok átlépésére minden tekintetben hajlamos, sőt arra biztató) Soros György és hálózata, akár a CIA is tiszteletben tartana egy ilyen szerződést.

De ez nem csak Amerika, hanem mások részéről, sőt együttműködésével is megeshet, mint azt például Soros György orosz kapcsolatai is sejtetik. Korábbi hírek szerint ugyanis az orosz kormány Bermudán olyan fedőcéget hozott létre, amelyen keresztül Soros György a 2010-es évek elején mintegy 27 millió dollárt (7 milliárd forintot) pumpált át saját amerikai NGO-inak. (A Klein Ltd. ehhez egy amerikai alapba, a Sea Change Foundation-be folyatta át a Soros-pénzeket.) Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy az ilyen esetek csupán a „jéghegy csúcsa”, és hogy Soros masszívan politikai tevékenységet végző, és egyre kevésbé civilnek látszó szervezetei akár az orosz földgáz- és kőolaj-lobbi politikai érdekeit is szolgálhatják. Ennek fényében viszont az amerikai konzervatív jobboldallal szembeni különböző támadások hitelessége is erősen kétségbe vonható, és felmerül, hogy kinek (kiknek) a kampányérdekeit is szolgálta valójában a 2016-os amerikai elnökválasztás „széttrollkodása”…

A Hillary Clinton kampányába jelentős összegekkel beszálló – és az elveszített választáson egymilliárd dollárt bukó – Soros György orosz kötődései kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a Russiagate-ben az egész korábbi balliberális kormányzat, az Obama-adminisztráció is érintett lehet. Például az Oroszország állítólagos 2016. évi elnökválasztási szerepével kapcsolatos vizsgálatok nyomán az is kiderült, hogy a Szenátus igazságügyi bizottsága előtt nem pontosan számoltak be akkori tisztségviselők az amerikai igazságügyi tárcának az Amerikában akkreditált orosz nagykövettel az elnökválasztási kampány idején – összesen két alkalommal – folytatott beszélgetéseiről.

A Russiagate-ben így az amerikai baloldal jelentős része és a mögötte álló pénzbirodalom kulcsszereplői is nyakig benne lehetnek, ám hogy ebben az ügyben mikor fogunk a mainál sokkal pontosabb képpel rendelkezni – ez még bizony a jövő zenéje.

2018.03.29.

avagy hogyan tervezi Soros György destabilizálni a Balkánt és bejuttatni a migránsokat az Európai Unióba

  • Soros György és civil szervezetei nem adták fel tervüket, hogy bejuttassák a migránsokat az EU területére.
  • A Balkánon az utóbbi időben ismét feszültségek tapasztalhatóak.
  • Szlovákiában, Romániában és például Macedóniában is felmerült a gyanú, hogy Soros György megpróbál beavatkozni a belpolitikai folyamatokba.
  • Albániában, Macedóniában, Szerbiában tüntetéseket szerveznek a Soros szervezetek, hogy destabilizálják az országokat a balkáni migrációs útvonal mentén.
  • A szakértők szerint a térség destabilizálásának az lehet az egyik célja, hogy meggyengítse a migránsok befogadását ellenző országokat és bejöhessenek a bevándorlók.
  • Egy esetleges háború esetén nem számítanának harmadik biztonságos országnak, így be kellene engednünk a migránsokat.

Soros György és az általa alapított Nyílt Társadalomért Alapítvány támogatott szervezetei nem akarják a véletlenre bízni a dolgot: mivel az úgynevezett balkáni migrációs útvonal le lett zárva, új célt tűztek ki maguknak. Destabilizálják a balkáni államokat, hogy azok ne számítsanak harmadik biztonságos országnak és így Magyarországnak be kelljen engednie az összes ideérkező migránst. Így kívánják végső elkeseredésükben végrehajtani tervüket, hogy lebontsák a nemzetállamokat és nyílt társadalmat hozzanak létre.

Mi is pontosan a „nyílt társadalom”? A fogalmat 1932-ben alkotta meg a francia filozófus, Henri Louis Bergson. Olyan társadalmat ír le, amely egyetemes értékek és elvek mentén jött létre és célja, hogy az egész emberiség jólétben éljen. Ezzel ellentétes a „zárt társadalom”, amely a „teljes emberiség jóléte” elé helyezi saját nemzete és kultúrája érdekeit. Soros György a londoni egyetemen, diákként találkozott az elmélettel és teljesen magával ragadta az elképzelés.

Az sem utolsó szempont a balkáni tevékenységénél, hogy két legyet ütne egy csapásra: a migránsok bejutnának az Európai Unió területére, és az általa megvetett jobboldali kormányokat is sikerülne megbuktatnia. Vegyük csak Macedónia esetét.

Egy, az interneten elérhető dokumentum szerint a szkopjei USA nagykövetségen és a Soros alapítványokon keresztül több millió dollárnyi amerikai közpénz érkezett, melynek jelentős részét a demokratikusan megválasztott jobboldali VMRO-DPMNE kormány destabilizálására fordították (a többivel pedig a baloldali SDSM pártot és baloldali szerveződéseket támogattak). A USAID weboldala azt mutatja, hogy 2012 és 2016 között az USAID közel 5 millió dollárt adott adófizetők által befizetett pénzekből a FOSM-nak (Foundation Open Society Macedonia) a „The Civil Society Project” keretében, amely „segíti azt, hogy képessé tegyék a macedón polgárokat kormányuk elszámoltathatónak tartására”. A USAID weboldala linket mutat www.soros.org.mk-ra, és azt írja, hogy macedón fiatalok százait oktatták ifjúsági aktivizmusra és az új médiaeszközök használatára.

Soros György balkáni tevékenysége felkeltette az Egyesült Államok kongresszusának figyelmét is: legutóbb republikánus törvényhozók indítottak vizsgálatot Washingtonban. Miután nem voltak elégedettek az amerikai nagykövetnek, az Obama elnök által kinevezett Jess Bailynek küldött levelekre adott válaszokkal, a szenátorok írtak Rex Tillerson külügyminiszternek, azt is megjegyezve, hogy nemcsak macedóniai helyzet, hanem Soros Albániában folytatott tevékenysége is veszélyeket rejthet.

Lulzim Basha, az albán Demokratikus Párt elnöke, korábbi külügyminiszter és Tirana volt főpolgármestere a Breitbart jobboldali portálnak 2017. március végén adott interjújában beszélt a Soros szervezetek albániai aktivitásáról. Hangsúlyozta, „Rama George Soros első számú befektetése Albániában és a Balkánon”. Lássuk, miért.

Rama miniszterelnök az albániai Soros Alapítvány kuratóriumi tagja volt. Volt felesége, Delina Fico jelenleg egy miniszter felesége és a Nyílt Társadalomért Alapítvány Albánia (Open Society Foundation Albania – OSFA) vezetőségi tagja. Ilyen minőségében 2021-ig ő dönt az USAID forrásaiból érkező 9,5 millió dollár felhasználásáról civil projektekre a délkelet-európai térségben (főként Macedónia és Albánia). A miniszterelnök jelenlegi felesége, Linda Basha Rama korábban szintén vezetőségi tagja volt az OSFA-nak, ahogy a pénzügyminiszter, Milva Ekonomi is. A kormányfő közelében található emberek közül többen is egy OSFA által létrehozott és támogatott civil szervezet, a Mjaft! vezetőségéből kerültek ki, például a külügyminiszter, Ditmir Bushati és Tirana polgármestere és alpolgármestere, Erion Veliaj (Rama lehetséges utóda) és Arbjan Mazniku is. Jól látható tehát, hogy az albán kormány gyakorlatilag már Soros markában van. Ez a célja a többi országgal is.

Az interjúból az is kiderült, hogy az amerikai kormány az USAID fejlesztési alapján keresztül Sorossal együttműködve finanszíroz szélsőséges és olykor erőszakos tetteket elkövető politikai aktivistákat és marginalizálni akarják a vezető pozíciókban lévő mérsékelt és konzervatív politikusokat.

„Albánia tisztelt vezetői hasonló állításokat tettek, miszerint amerikai diplomaták és a Soros által támogatott szervezetek bizonyos politikai végkimenetelek céljából nyomást gyakorolnak az országban” – hivatkoztak a levelükben a képviselők is a FOSM nyomására meghozott albán igazságügyi reformra, amelynek kritikusai szerint az a célja, hogy a szocialista kormány teljes ellenőrzése alá vonják az ország igazságszolgáltatását.

Széles körben idézett példaként az Obama adminisztráció alatti Soros-befolyásra, egy 2011-es (a Wikileaksen megjelent) e-mailben Soros arra sürgette Hillary Clintont, hogy tegyen lépéseket az Albániában fővárosában, Tiranában zajló tüntetések kapcsán. Soros arra kérte Clintont, aki akkoriban külügyminiszter volt (azóta pedig Soros egyik fő támogatottja volt, mint elnökjelölt), hogy „a nemzetközi közösség teljes súlyát helyezzék a miniszterelnökre és az ellenzék vezetőjére, Berisha Edi Ramára, hogy megelőzzék a további tömegdemonstrációkat, és hogy mérsékeljék a nyilvános kijelentések hangnemét”, valamint jelöljenek ki egy magas rangú európai tisztviselőt közvetítőként.

Szokták mondani, hogy a foci valójában egy nemzetek közötti háború áldozatok nélkül. Nos, kevesen emlékeznek arra, hogy a délszláv háború tulajdonképpen a focipályákon kezdődött el. A régi Jugoszláviában az számított örökrangadónak, ha a belgrádi Crvena Zvezda vagy a Partizan találkozott a két legnevesebb horvát csapat (Dinamo Zagreb és Hajduk Split) valamelyikével. A nyolcvanas években persze már össze-összecsaptak a huligánok, de az etnikai dimenzió 1988 tájékán vált meghatározóvá. 
Felszínesen azt is mondhatnánk, hogy a délszláv háború 1990. május 13-án tört ki Zágrábban a Dinamo-Crvena Zvezda meccsen. 

Hogy hogyan is jön ide a foci? Menjünk vissza 2014 októberébe a szerb-albán meccsre, amelyet idő előtt le kellett fújni, mert az albán szurkolói táborból „fellőttek“ egy drónt, amely a pálya felett reptette Nagy-Albánia zászlaját. A pályán verekedés tört ki; Szerbia dühöngött, Albánia ünnepelt. Az akció egyik főszervezője, Olsi Rama korábban az albániai Soros-alapítványnál dolgozott, mint a tiranai iroda programigazgatója, és történetesen az albán miniszterelnök testvére (aki egyébként részt vett Soros esküvőjén is).

A Soros hálózat már ekkor is etnikai konfliktust akart kirobbantani a Balkánon. Macedóniában továbbra is ez a célja a baloldal és az albán párt támogatásával. A macedóniai Tirana Platform nevű albán kisebbségi párt ugyanis megállapodást kötött Edi Rama albán miniszterelnökkel, hogy csak akkor támogatnak bármilyen politikai pártot a kormányzásban, ha az albán nyelvet hivatalos államnyelvvé teszik (annak ellenére, hogy csak az ország nyugati szélén élnek nagy számban albánok). Ez érthető módon felháborodást vált ki a macedón többségi társadalomban.

Az utóbbi időszakban Szerbiában és Magyarországon is számos sorosista tüntetésen vagyunk túl. (CEU, diáktüntetések, stb.) Hasonló rigmusok hangzottak el, hasonló módon szerveződtek a tüntetések a közösségi médián keresztül, melyeket általában Facebook események formájában civil szervezetek hirdettek meg. Hasonlóságokat lehet találni a macedón és a magyar tüntetések között is: legalábbis valami elkezdődött Gulyás Márton aktivista, a Krétakör Alapítvány alapítója festékdobálásával. A macedón baloldali aktivisták ugyanis festékes lufikkal dobáltak meg kormányzati épületeket, festékgolyókat lőttek ki rájuk és a tevékenységüket elkeresztelték „színes forradalomnak”.

A folyamat tehát elkezdődött hazánkban is, a Soros gépezet beindult a civil szervezeteket támogató tüntetéssel, melyen minden felszólaló civil szervezet egyik kiemelt támogatója a Soros vezette Open Society Foundation.

2018.03.20.

Natural born killers: a szadeszes helsinkisek

Sok szó esett már arról, hogy Soros György céljai eléréséhez eszközként használja a különféle nem-kormányzati szervezeteket (NGO-k). A Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata által pénzelt magyarországi csoportok közül a Helsinki Bizottság az egyik legnagyobb és legrégebbi egyesület, melynek tevékenységével aktívan járul hozzá a magát mindenhatónak gondoló milliárdos új világrendjének megalapozásához. Ebben azonban nem csak az anyagi érdekek, hanem a vakhit, mondhatni az elvtársiasság is motiválhatja a helsinkiseket. Azt ugyanis eddig többnyire mindenkinek elkerülte a figyelmét, hogy a bizottságot a múltja egyszerre köti Soroshoz és Magyarország leggyűlöltebb pártjához, a gyalázatos emlékű SZDSZ-hez. Az SZDSZ és a magyarországi Soros Alapítvány kapcsolatáról korábban már írtunk egy bejegyzést.

A Helsinki Bizottság egyik alapítója Kőszeg Ferenc, aki a ’80-as évek elejétől Solt Ottilia és Demszky Gábor „harcostársa” volt. A rendszerváltozás előtt együtt dolgoztak a Szegényeket Támogató Alapban, majd a Független Jogvédő Alapban is. Ez utóbbira egy, a Soros-egyetem mellett működő Nyílt Társadalom Archívum szervezésében megrendezett 2005-ös konferencián úgy utaltak, mint a helsinki előzményére, nem mellékes tehát, hogy létrehozói – Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia, Mécs Imre és Philipp Tibor – közül egyedül Philipp nem tartozik szorosan véve a liberális párt alapítóihoz, az ős-SZDSZ-es táborhoz.

Mészöly Miklós rövid elnöksége után a Helsinki Bizottság vezetője egészen 2007-ig Kőszeg Ferenc volt, miközben két cikluson át (1990-1998) ült a szabaddemokraták országgyűlési frakciójában. Habár jogvédő szervezetét igyekezett függetlennek láttatni, a valóságról mindent elmond az az anekdota, amit évekkel ezelőtt maga Kőszeg osztott meg a Népszabadság olvasóival. Eszerint a '80-as évek végén „Kérdezték tőlünk az európai szervezetek, hogy miért nem alakítunk mi is formális bizottságot. Solt Ottilia ironikus válasza erre az volt: a Szegényeket Támogató Alapban és a Beszélő szerkesztőségében is ugyanazok vannak, minek legyen még egy nevünk.” Itt érdemes felidézni, hogy az SZDSZ-t egy időben úgy is emlegették, mint a "lappárt", utalva arra, hogy alapítóinak java a Beszélő szerkesztői (Kőszeg is az volt) és szerzői közé tartozott.

Kőszeg mindezt azzal igyekezett árnyalni, hogy az 1989-es zászlóbontáskor meghívták a szervezetbe a jelentősebb ellenzéki pártok képviselőit, ám azok a ’90-es választást követően hamar eltávolodtak a bizottságtól, amelyben amúgy csak statiszta szerepet kaphattak. 1990 után maradt tehát az SZDSZ-hez kötődő liberális mag. A feltevést igazolja, hogy az 1994-es újjászervezés után a helsinki meghatározó munkatársai közül többen is párttagok voltak, így például Somogyi János, vagy Mészáros István László. Igaz, utóbb mindketten szakítottak a bizottsággal; Somogyi több mint egy évtizede, Mészáros pedig 2016-ban, amikor a Helsinki a kvótanépszavazás ellen kampányolt, s ezzel szerinte megtagadta a demokrácia értékeit.

Megjegyzendő, hogy a szervezet a Soros-ösztöndíjas Kőszeg Ferenc visszavonulása után sem "tisztult meg": a mai napig van olyan tagja, aki korábban jelentékeny szereplője volt a Szabad Demokraták Szövetségének, s Kőszeghez hasonlóan viseli a szívén a migránsok sorsát. Ő Léderer Andárs, a bizottság menekültügyi programjának vezetője. Túlzás nélkül elmondható tehát, hogy a Helsinki Bizottság már a megszületésének pillanatában arra volt rendeltetve, hogy elhárítsa az akadályokat Soros György nyílt társadalmának meghonosítása elől – ezért indítja a stratégiai pereket, ezért viszi Strasbourgba az ügyeket, ezért működik közre hazánk lejáratásában és támogatja minden rendelkezésére álló eszközzel a multikulturalizmust.

2018.03.14.

Blogunk kedden tényfeltáró anyagot tett közzé, amelyben lelepleztük a magukat civilnek hazudó Soros-párti aktivistákat. A Tűzfalcsoport birtokába került dokumentumokból kiderült, hogy Soros álciviljei politikai babérokra törnek. Külföldről hoznának kiképzőket és támogatókat maguk mellé, uralni akarják a közbeszédet, erődemonstrációra és sztrájkokra készülnek, valamint befolyást akarnak szerezni médiatermékek felett is. A nyilvánosságra hozott titkosított dokumentumokból kiderül, hogy az álcivilek Alinsky módszereivel szerveznének tüntetéseket és utcára vinnének gimnazistákat is. Kimondott és elismert céljuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lebontása.

Írásunk második részben most bemutatjuk, hogy Soros ügynökei az áprilisi választást megelőző hetekben és napokban komoly provokációkra, nyílt és agresszív támadásokra készülhetnek a közszolgálati média, a jobboldali médiatermékek, és a közintézmények ellen. Kiemelt célpontjuk a több százezer embert vonzó, nemzeti elkötelezettségű békemenet, így különösen fontos, hogy a hatóságok megfelelő figyelemmel kísérjék a sorosisták akciózását, valamint fontos az is, hogy a békemenet résztvevői ne üljenek fel Soros magyarországi szálláscsinálóinak, egyszerűen csak hagyják őket figyelmen kívül.

Megtervezett akciók

A Soros irányába elkötelezett álcivilek találkozóján készült fenti feljegyzések világossá teszik mindenki számára, hogy:

  • célpontnak nevezik politikai ellenfeleiket
  • kiemelt célpont számukra a kormánypárti sajtó
  • blokád alá akarják vonni a közszolgálati médiát
  • festékkel akarnak összemázolni közintézményeket
  • tüntetéseket és sztrájkokat akarnak kiprovokálni
  • el akarnak némítani televíziókat
  • le akarják zárni az egész várost [Budapestet]
  • a miniszterelnök családját sem kímélnék [a háza előtt akarnak tüntetni]
  • egyetemeket és közintézményeket akarnak elfoglalni
  • be akarnak vegyülni a békemenet tagjai közé és ott provokálni

Ahogy a kedden nyilvánosságra hozott dokumentumok, úgy a fenti is 2017 áprilisában készült. Így világos leltárt lehet készíteni azokról az akciókról, amelyek már meg is valósultak. Beleértve a butácskának tűnő - ám komoly balliberális médiakarriert befutott - akciókat is, mint a Soros által kitűnően megfizetett Gulyás Márton festékes akciói, a szintén sorosista Papp Réka Kinga és különböző hivatásos zenekarok által is összedobott kormányellenes dalocskák. De megemlíthetjük még a gimnazista diákok utcai demonstrációkba való bevonását és Áder János köztársasági elnök előadásainak megzavarását is.

Láthatjuk tehát, hogy eddig még meg nem valósított tervük, a békemenet megzavarása valós veszélyt jelenthet. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a tegnapi írásunkban nyilvánosságra hozott dokumentumokban többször előkerül az erőltetett poénjairól elhíresült Kétfarkú Kutyapárt és annak vezetője is. Láss csodát, a nemzeti ünnepre szervezett ellen-békemenet szervezését pont ez a pártocska vállalta magára. Az éppen csak országos listát állítani tudó szervezet ehhez az akcióhoz olyan médiatámogatást nyert el a „haladó” sajtótól, amelynek piaci ára csillagászati méretűre rúgna.

Blogunk birtokában vannak olyan dokumentumok is, amelyek több tucat szervező nevét tartalmazzák az Aurórában tartott sorosista szeánszokról, de ezeket adatvédelmi okok miatt részletesen most nem közöljük. Annyit azonban elárulhatunk, hogy a listában feltűnik Vágó Gábor LMP-s politikus neve is. Vágó a napokban azzal került a sajtóhírekbe, hogy állítólag már magánlakásokba is szeretne migránsokat telepíteni. A korábban az Átlátszó nevű, Soros-kitartott bognál dolgozó civil / politikus / újságíró a közösségi médiában többször felhívta a figyelmet az ellen-békemenetre és LMP-s politikus létére, sokszor propagálta már a rivális Kétfarkú Kutyapárt akcióit is. Úgy látszik, a hálózat összeköt.

Ne legyen tehát kétségünk, a békemenet megzavarása és az általuk szervezett ellen-békemenet felnagyítása deklarált cél és a jelek szerint formálódó akció is egyben.

Akik még veszélyben vannak

A most közölt dokumentumból látszik az is, hogy a sajtószabadságért rendszeresen aggódó sorosisták támadást intézhetnek a nemzeti elkötelezettségű média ellen is. A külföldről finanszírozott szervezetek és személyek így akarhatják befolyásolni a választási kampányt és a választás eredményeit is. A „célpontnak” nevezett ellenfeleik jobb ha tudják, ezektől a szerveződésektől semmi jóra sem számíthatnak. Célpontok és ellenségek ők Sorosék térképen. A radikálisok pedig előbb vagy utóbb ellenük is felléphetnek.

Nem dőlhetnek hátra a közintézmények és köztestületek vezetői sem, hiszen a rájuk nehezedő Soros-lobbi módszeres lesz és kitartó.

A jó öreg Alinsky szelleme

Korábbi írásunkban már beszámoltunk róla, hogy feltehetően Soros pénzén, Alinsky-módszerekkel épít hálózatot Szél Bernadett kedvenc Soros-ügynöke. Sebály Bernadett nem csak írásaink és elemzéseink, hanem a tegnap nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján is kulcsembernek tűnik a hazai Soros-hálózatban. Az általa szerkesztett kiképző könyv részletesen foglalkozik Saul Alinsky módszereivel, amelyek folyamatosan vissza is köszönnek a sorosisták által folytatott gyakorlatban. Nagyon fontos tehát, hogy a nemzeti elkötelezettségű polgárok és a magyar hatóságok semmiképpen se üljenek fel provokációiknak a választási kampányban, hiszen pontosan ez módszerük lényege és célja.

Jobb, ha április 8-ig nem felejtjük el Alinsky kottáját és felkészülten, higgadtan várjuk a módszer egyre nyíltabb bevetését:

  • Nem csak az a hatalom, amivel valóban rendelkezel, hanem az is, amiről az ellenség azt hiszi, hogy rendelkezel.
  • Sose kerülj kívül az embereid tapasztalati körén.
  • Amikor csak lehet, kerülj az ellenség tapasztalati körén kívülre.
  • Kényszerítsd az ellenséget, hogy a saját szabályai szerint járjon el.
  • A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere.
  • Az a jó taktika, amit élveznek az embereid.
  • Az a taktika, ami túl hosszan alkalmazol, teherré válik.
  • Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel.
  • A fenyegetés gyakran rémisztőbb, mint maga a dolog.
  • Ha egy negatívumot elég keményen nyomsz végül pozitívvá fog válni.
  • A sikeres támadás ára a konstruktív alternatíva.
  • Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld.

A fenti alapelvek részletesebb ismertetése ide kattintva olvasható el.

Ezeket a cikkeket olvastad már?