Blogolj!
2020.10.19.

Október 14-én a több, mint 600 ezer követőt számláló YouTube-csatornájára feltöltött videójában Dr. Steve Turley, konzervatív tudós és megmondóember számba vette azokat az országokat, amelyek megelégelték Soros György és hálózatának társadalmaikat romboló tevékenységét, és közvetlen vagy közvetett módon kitiltották, vagy elűzték őt országaikból. A milliárdos spekuláns és globalista, nyílt társadalmat hirdető eszméje láthatóan napról napra népszerűtlenebb. Mindeközben az új világrendje ellen fellépő nemzetállami kormányok egyre megállíthatatlanabbnak tűnnek.  

Felhívja a figyelmet egy 2019, október 26-án adott rádióinterjúra, amelyben a National Public Radionak Soros beismerte, hogy a nyílt társadalom elképelése „támadás alatt áll”. Elmondta, hogy amikor közel 40 éve belépett a politika világába, a zárt, nemzetállami társadalmak nyitottabbá váltak, a nyílt társadalom és a globalizmus ideája győzelemre állt, azóta viszont koránt sem ilyen fényes a helyzet Sorosék szemszögéből nézve. Hozzátette azonban, hogy a nehézségek ellenére nem adja fel a küzdelmet...

A videóban Turley felsorolta azokat a nemzetállamokat, amelyek ellenállást tanúsítanak Sorossal és hálózatával szemben Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában. A sort Magyarországgal kezdi, ugyanis szerinte „senki nem jelentett még akkora fenyegetést Sorosra és az általa elképzelt korlátlan globalizmusra, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök”. Indokként felhozta a Stop Soros törvénycsomagot, a CEU-val szembeni fellépést és azt a tényt, hogy 2018 decemberében a Nyílt Társadalom Alapítvány bejelentette, hogy Berlinbe költöznek, mert lehetetlennek tartják munkájuk folytatását Budapesten. Természetesen az USA-ból nem lehet egykönnyen – már csak a nyelvi korlátok miatt is – bele látni a magyar helyzetbe, de mi tudjuk, hogy a Közép-európai Egyetem még mindig működik, csupán az angol nyelvű képzéseket költöztették Bécsbe. A Soros-hálózat hazai zászlóshajói pedig gond nélkül működnek a gazdájuk pénzéből, például gyermekeket érzékenyíteni kívánó LMBT mesekönyvet adnak ki...

Hazánkat a sorban stílszerűen Lengyelország követi, ahonnan még 2018 augusztusában tiltották ki Soros egyik szervezőjét, agitátorát, akit visszaküldtek Ukrajnába és effektíve kitiltották az EU-ból. Arra hivatkoztak, hogy az illető kihasználta a Schengeni Információs Rendszert, amelyet a lengyel tisztviselők a nemzetbiztonság és a közrend elleni fenyegetésnek vettek. Tudjuk, hogy Sorosnak nagyon bökik a csőrét a lengyelek is, akik szintén nem akarnak behódolni a multikulturalizmus, a nyílt társadalom és a gender ideológiájának. Feltehetően ezért is vetett be mindent a lengyel elnökválasztási kampány befolyásolására, azonban szerencsére nem járt sikerrel.

Turley felsorolja Macedóniát is, ahol szintén aktívan próbálják Sorost kiűzni az országból. Ezért is alakult meg évekkel ezelőtt a Stop Operation Soros (SOS) szervezet, amelyet mi is partnerünknek mondhatunk. Az ő céljuk (is) kifejezetten a Soros által pénzelt NGO-k leleplezése. A szervezet egyik vezetőjével, Cvetin Chilimanovval készített interjúnkat ITT olvashatják.

Nem meglepő módon a felsorolásba bekerült Oroszország is, ahol Turley elmondása szerint törvényi szinten megtiltotta Sorosnak, hogy az országban működő szervezeteket finanszírozza. Arra hivatkoztak, hogy a tevékenységük fenyegetést jelent az Orosz Föderáció nemzetbiztonságára és alkotmányos rendjére. Az oroszok is szeretnék megőrizni hagyományos értékeiket és társadalmukat, ezért nem kérnek a globalista felforgatásból.   

Törökország elnöke is fellépett a Soros-hálózat ellen: Erdogan azzal vádolta meg a milliárdost, hogy ő állt a 2013-as tüntetések mögött. Az egyik szervezőt, Osman Kavalat börtönbe is zárták, mellette pedig 13 másik aktivistát és akadémikust is letartóztattak, akik közül az egyik, Hakin Altinay részt vett a törökországi Nyílt Társadalom Alapítvány iroda megalapításában. Erdogan szerint Soros arra jelöl ki embereket, hogy megosszanak és tönkre tegyenek nemzeteket.

Pakisztánban még ennyi magyarázatot sem adtak, amikor 2017-ben arra kényszerült Soros alapítványa, hogy bezárja helyi képviseletét, mert megtagadták tőle az országban való bejegyzést. A pakisztáni belügyminisztériumtól 60 napot kaptak, hogy eltakarodjanak az országból.

A Fülöp-szigeteken sem bánnak kesztyűs kézzel Sorossal és sleppjével. Duterte őt tartja felelősnek a dél-kelet-ázsiai gazdaság tönkretételéért, a nehézségeket ugyanis szerinte a milliárdos idézte elő a valutaspekulációival. Mindemellett az elnök könyörtelenül fellép a drogkereskedelem ellen, ami szintén nem illik bele Sorosék drogliberalizációt követelő világképébe.

Szingapúrt hazánkhoz hasonlították a Sorossal szembeni politikájuk tükrében. Megtagadták ugyanis egy olyan szervezet bejegyzését, amely a Nyílt Társadalom Alapítvány svájci fiókszervezetétől kapott forrásokat, és amely a New Naratif helyi független újsággal állt kapcsolatban. Az elutasítás indokául azt jelölték meg, hogy a helyi politikába csak a helyieknek lehet beleszólásuk, a külföldi befolyásnak nem lehet helye.

Dél-Amerikában is van még helye a reménynek, Jair Bolsonaro brazil elnök ugyanis már beiktatásának napján felhatalmazta a kormányát, hogy monitorozzák az országban működő NGO-k tevékenységét és finanszírozását. Nem közvetlenül Soros szervezeteit jelölte meg, de mindenképpen hadüzenetnek tekinthető a lépés.

A videó összegzéseként Turley megállapítja: Soros mindebből megtanulhatja, hogy a pénz nem helyettesítheti a haza, a kultúra, a szokások és hagyományok szeretetét. Ha minden jól megy, akkor a megújuló konzervativizmust nem fogja tudni megállítani. Mi is ebben bízunk.

2020.10.15.

Egy ír helikoptertársaság 2013-ban 375 millió dollárt gyűjtött össze támogatóktól, beleértve Soros György és Michael Dell által ellenőrzött alapokat is. A terv az volt, hogy kiépítse és növelje az olaj- és gáziparban használt repülőgépek iránti keresletet. Öt évvel később kiderült, hogy a terv nem sikerült.

A Waypoint Leasing Holdings Ltd. később felszámolását kérte, a társaság fizetésképtelenségének fő tényezőjeként az olaj- és gázipar ciklikus visszaesését fő okként megjelölve. A társaság egyébként a világ legnagyobb független helikopter-lízingtársasága, amely az Antarktisz kivételével minden kontinensen működik. Körülbelül 1,1 milliárd dollár adósságot halmozott fel - mondta Todd K. Wolynski, a Waypoint főtanácsosa a manhattani bíróságon benyújtott nyilatkozatában.

A PHI Inc. kötvényei zuhantak, miután a társaság bejelentette a stratégiai felülvizsgálatot, az Air Methods Corp. kötvényei csökkentek, miután azt mondták, hogy a társaság eredménycsökkenésről számolt be, és a Bristow Group Inc. saját tőkéje és kötvényei csökkentek, miután a társaság szerint a kiigazított egész éves veszteség megháromszorozódott.

A Dell MSD Capital LP, a Soros Quantum Strategic Partners Ltd. és a Cartesian Capital Group 375 millió dolláros tőkekötelezettséget vállalt a Waypointban 2013 áprilisában, és ugyanebben az évben később a Waypoint megállapodást kötött hitelfelvételi képességről az egymilliárd dolláros eszközök biztosítására.

A következő években a Waypoint többször is vásárolt, köztük 2014 végén 31 repülőgépet, amelynek értéke meghaladta a 400 millió dollárt, hogy kielégítsék az offshore olaj- és gázipar növekvő igényét.

„Nagyon nagy a kereslet a helikopterek iránt, és ez folytatódik” - mondta Ed Washecka egykori vezérigazgató egy telefonos interjúban. „A világnak több energiára lesz szüksége, és ez igaz három év múlva, 10 év múlva, 20 év múlva is.”

Washeckának igaza lehetett abban, hogy a világnak energiára van szüksége, de a következő években a Waypoint súlyos kudarcokat szenvedett. Üzleti tevékenységének 75 millió dollárja, vagyis 53 százaléka a CHC Group Ltd.-től, egy olajmező-szolgáltatótól származott, amely 2016-ban csődbe ment - állítja a Wolynski-nyilatkozat.

„Az olaj- és gázhelikopter-üzemeltetők gyenge kereslete, valamint a piacon elérhető helikopter-kínálat jelentősen befolyásolta a kialakult helyzetet.”- mondta Wolynski. A cég 99 százalékát birtokló szponzorok próbáltak segíteni. Felfüggesztették kezelési díjukat, így a társaság évente mintegy 3 millió dollárt spórolt meg, ezt követően pedig további 20 millió dollár sajáttőkét csoportosítottak át az üzlet támogatására Wolynski szerint.

Az MSD szóvivője nem kívánt nyilatkozni. Soros szóvivője pedig nem válaszolt az e-mailben feltett kérdésekre. Ez még nem volt elég. A Waypoint közölte, hogy olyan értékesítési folyamatot vezetett be, amely „számos féltől” kapott ajánlatokat abban a reményben, hogy a céget új tulajdonos vásárolja meg.

2020.10.13.

Pár évvel ezelőtt írtunk az Eötvös Csoport eltartott kisujjú álkonzervatívjairól, akik annyira jobboldaliak, hogy hivatalos médiapartnerük akkor az Index volt. Nem tudjuk, hogy most váltottak-e a Telexre. Azonban a cikkünk írásakor a következő eseményüket a nemzetpolitika témakörében rendezte a csoport egyik tagja, Fiala-Butora János részvételével. Már akkor felhívtuk a figyelmet az úriember nyilvánvaló elkötelezettségére utaló CEU-s kitűzőjére, és most úgy éreztük, érdemes bemutatnunk a CEU-s alumni ténykedését.

Fiala-Butora János 2003-2004 között végzett a CEU nemzetközi emberi jogok szakán, és azóta óraadó tanárként is dolgozik az egyetemen, tehát elfogultsága felől nem lehet kétségünk. Alumniként adott interjújában úgy fogalmazott, hogy életét CEU előtti és utáni korszakra tudja osztani, addig ugyanis nem értette meg, pontosan mit jelentettek az emberi jogok. Érdekes megjegyzés egy jogászként végzett embertől, ami szerintünk arra utalhat, hogy a CEU-n teljesen átmossák a hallgatók agyát, az emberi jogoknak fundamentalista értelmezést adva. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy tanulmányai alatt a Human Rights Student Initiative diákszervezet tagja volt a CEU-n.

Régi bölcsesség, hogy az „igazi konzervatívok" mondják a legszebben a baloldali propagandát.

Meg kell jegyeznünk, hogy Fiala-Butora megsüvegelhető módon felvidéki magyarként a kisebbségi jogokkal foglalkozik, tagja a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának és a Fórum Kisebbségkutató Intézetnek, mindemellett pedig a fogyatékkal élők jogaiért is küzd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tevékenységének minden szegletével egyet kellene értenünk. Már csak azért sem, mert a külhoni magyar közösségek ellen számtalan megbocsáthatatlan politikai cselekedetet elkövető Momentum Mozgalom online nyári egyetemén adott elő. Ne feledjük, nemes célokról van szó, de a Soros-pénzből eltartott TASZ is foglalkozik hasonló ügyekkel...

A másik dolog, amiben nem értünk vele egyet, az a CEU ügye. A jogász az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársaként aláírta azt az MTA-s petíciót, amelyet a „lex CEU” ellen indítottak. Emlékeztetőül: így aposztrofálta a magyar ellenzék azt a felsőoktatási törvénymódosítást, melynek célja az volt, hogy rendezze az egyenlőtlen viszonyokat a külföldi és a magyar egyetemek között. Gondoljuk végig józan paraszti ésszel: annyira lehetetlen és észszerűtlen az a kitétel, hogy egy hazánkban működő külföldi egyetemnek a származási országában legyen campusa? Egy épület, ahol oktatás folyik, ahova tanárok járnak dolgozni és hallgatók tanulni? Ugye, hogy nem teljesíthetetlen. Kivéve, ha postaláda egyetemről van szó, mint a CEU esetében is, ugyanis a nálunk működő külföldi egyetemek közül ők voltak az egyetlenek, akik nem tudtak és nem is akartak megfelelni a törvénynek. Pedig, ha akarta volna, Soros abból a temérdek pénzéből meg tudta volna oldani se perc alatt, hogy legyen amerikai campus.

Mivel szívének oly kedves az alma matere, Fiala-Butora a kezdetektől fogva beszállt a CEU-vitába. A tüntetések elején Komáromban rendeztek beszélgetőestet, melyen mi értelemszerűen nem vettük részt, de idézzük egy felvidéki blogger beszámolóját:

Megtudhattuk, hogy mennyire nem elegáns a felsőoktatási törvény módosítása, mennyire elszigetelődik az Orbán kormányzat, és az egész csak Putyin megrendelésére készült, mert az itt végzettek vagy beférkőztek az adott kormány gépezetébe, ha pedig ez nem jött össze, akkor mindenféle színes forradalmakat gerjesztettek a posztszocialista államokban. „A zOrbán” randa lépése pedig nem jelent mást, mint a putyini politika folytatását, mert Magyarország egyre inkább az orosz medve fennhatósága alá kerül, mert Orbán szerint a CEU az csak a CIA meghosszabbított keze, és az, hogy Soros áll a migráció mögött – az csak egy orosz mítoszgyártás. Azonkívül azért álltak ki a CEU mellett annyian nyugatról és azért volt 80 ezer (?) tüntető, mert befolyásos emberek tömegét képezte ki eddig a CEU, és a magyar kutatók is függenek a CEU-tól, mert a Harvardra csak a CEU-n keresztül vezet út.

Ezekből a sorokból következtethetünk a beszélgetés színvonalára és valóságtartalmára. Így értelmezte Fiala-Butora János és beszélgetőpartnere, Széky János publicista azt, hogy a magyar kormány egyenlő feltételeket akart létrehozni a felsőoktatásban. „Nem elegáns” – ez az egyik kedvenc nyöszörgése az álkonzervatívoknak, akik vagy nem akarják felfedni valódi álláspontjukat, vagy számottevő érvek hiányában valamilyen fogást akarnak találni a kormány intézkedésein.

A CEU-pártoló Fiala-Butora további „érveit” egy szintén erről a blogról származó másik beszámolóból ismerhetjük meg (személyes részvétel hiányában erre kell hagyatkoznunk), mely a 2017-es felvidéki Martosi Szabadegyetemen zajlott vitáról szól. A jogász akkor Hollik Istvánnal ütköztette véleményét, nem sokkal több sikerrel, mint a komáromi esten A CEU létrejöttéről azt mondta: „megalapításának célja és lényege, hogy amerikai diplomát biztosítson a régióban.” Mi meg már „naivan” azt hittük, hogy posztgraduális képzéseket akartak indítani a régióban. Mik ki nem derülnek... Nos, nyugodtan folytathatná ezt a tevékenységét, ha egy valódi, működő amerikai campust is létrehozna, ahelyett, hogy hisztériázik és a többi egyetemhez képest meglévő többletkiváltságait követelné.

A CEU-ügy még nem ért véget, nemrégiben ugyanis az EU Bírósága (igaz, elég ügye-fogyott és nyakatekert indokokkal) elmarasztalta Magyarországot a „lex CEU” miatt. Az ítéletre reagált jogászként Fiala-Butora is, aki szerint „a kormány maga teremtette a törvénytelen helyzetet” azzal, hogy a külföldi egyetemek magyarországi működését ahhoz kötötte, hogy a külföldi székhely szerinti országban is nyújtson képzést, és erről legyen egy kétoldalú szerződés. Hozzátette, hogy szerinte „a döntés alapján világos, hogy a magyar kormány rosszhiszeműen, alaptalanul fogadott el egy olyan szabályozást, aminek célja a CEU elüldözése volt”. Hogy lenne alaptalan és rosszhiszemű egy olyan törvénymódosítás, amelynek egyetlen célja az volt, hogy a hazai egyetemek és a külföldi székhelyű, hazánkban képzést nyújtó felsőoktatási intézmények között kiegyenlítsék a terepet? A CEU pedig lehet, hogy átköltözött Bécsbe, de a Közép-európai Egyetem még mindig itt van Budapesten, és láthatólag továbbra is működőképes.

Az ügyben Soros is megszólalt, azt követelve az Európai Bizottságtól, hogy az EU Bíróság döntése nyomán indítson „próbapert” Magyarországgal szemben. Nos, mi olyanról még nem hallottunk, hogy „próbaper”, kirakatperekről és politikai boszorkányüldözésről azonban már igen, vélhetően ilyesmire gondolt a „költő”. Persze már elindult a magyarázkodás, hogy félrefordítás volt, nem próbaperről van szó, Soros csak azt kérte, hogy hazánk legyen a „tesztalany” az uniós források jogállamisági kritériumokhoz való kötése esetében. Véleményünk szerint a kettő között nincs különbség...

Azt javasolnánk Fiala-Butora Jánosnak, hogy foglalkozzon azzal, ami tényleg fontos: a kisebbségvédelemmel és a fogyatékkal élők jogaival. Ha pedig mindenképpen a CEU-ügyét akarja előbbre vinni, mint jogásznak, javasoljuk neki elolvasni egy korábbi írásunkat, melyben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a CEU és a Közép-európai Egyetem közös működésének alapját lefektető közös nyilatkozat, melyet amerikai részről New York állam kormányzója, magyar részről pedig Medgyessy Péter írt alá, érvénytelen lehet.

2020.10.09.

Soros György amerikai üzletember alapítványi hálózatának tevékenysége, illetve az ahhoz lazábban kapcsolódó csoportosulások, szervezetek működése kapcsán külön érdemes szólni egy a propagandatevékenység szempontjából valóban sérülékenynek, kiszolgáltatottnak számító társadalmi rétegről, a gyermek- és kiskorúak (18 év alattiak) érintett csoportjairól.

Az elmúlt időszakban széles körű publicitást kapott, legutóbb a Magyar Nemzet írt róla, hogy az Emberi Jogi Nevelők Hálózata (EJHA) a többek között az LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek, azaz szexuális és nemi kisebbségek) közösségéről szóló, alsó tagozatos iskolásoknak szánt mesekönyvhöz szánt foglalkozásokkal – egy mesekönyvhöz szánt iskolai oktatási tervként – szeretne propagandisztikus „ismeretterjesztést” a magyar kiskorú gyermekek körében. A „Meseország mindenkié” c. mesegyűjtemény 17 meséjéhez készített foglalkozásterveket Botzheim György, Lőrincz Noémi, Sztanka Mónika, az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (EJHA) tagjai írták. Az EJHA önmeghatározása szerint: „az emberi jogok érvényesüléséért tenni akaró, az oktatás/nevelés területén aktív magánszemélyekből” összeállt szerveződés. A hálózat tevékenysége négy évvel ezelőtt egy Facebook-csoport létrehozásával indult el, a hasonló gondolkodásúak együttműködése és az információáramlás elősegítése érdekében.

A hazai Soros-brigád élcsapatai és az Európa Tanács magyarországi lerakata, az „Európai Ifjúsági Központ” között szoros együttműködés alakult ki az elmúlt években. A diplomácia védelem alá eső területen képzéseket, összejöveteleket és kormánypártiként nehezen címkézhető szeánszokat tartottak augusztusban a Soros-párti álcivilekhívtuk fel a figyelmet még egy 2018-as anyagunkban.

Az oktatási terv ötleteket, javaslatokat foglal magában ahhoz, hogy miként lehet az LMBT-mesekönyvben található történeteket, sztorikat feldolgozni osztályszinten, iskolai keretek között. A kötet írásaiban ismert mesék újraírt változatai szerepelnek olyan hősökkel, akik – a terv készítői szerint – valamely „stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak”. A gyűjtemény hősei között megtalálható például a roma Pöttöm Panna, a meleg Hamupipőke, a sárkányölő pincérlány, a háromfülű nyúl, s mélyszegény körülmények közül, bántalmazó családból érkezett és örökbefogadott gyermekhősök.

Szeptember elején megírtuk: Nincs változás: Sorosék a gyerekek körül ólálkodnak Budapesten

A „Meseország Mindenkié” és az oktatási terv részben manipulál is, amikor összemossa a szexuális devianciákat a fogyatékkal élők kihívásaival, illetve azáltal is, hogy például egy vendéglátóipari foglalkozást egy lapra helyez teljesen más jellegű és súlyú problémákkal küzdő társadalmi csoportok élethelyzeteivel. A mesekönyv készítői egyértelműen bizonyos fennálló alapvető társadalmi normák, erkölcsök megtörésére irányuló káros tevékenységet folytatnak, és nem csak a homoszexuálitás vagy transzneműség propagálásának ügyében. Például akár nemzetbiztonsági kockázatokat is hordozhat a kiskorú magyar gyermekeknek a migránsok „jogaira” történő érzékenyítése. A mesekönyv-kiadványnál még nagyobb problémát jelent természetesen az annak tartalmát magukba integráló oktatási tervek gyakorlati megvalósítása a kiskorúak körében.

A gyermekekre káros hazai propagandában közreműködők között van például a Hintalovon Alapítvány is, amelynek tevékenysége jól idekapcsolható. Az alapítvány programjaiban közvetlenül vesznek részt gyerekek, saját szemléletbeli alapvetésük szerint pedig: „egyetlen gyerek esetében is képviselni és védeni kell a gyerekjogokat”. Ezért dolgozták ki például a YELON programot, amely annak egyik régebbi ismertetése szerint: „egy szexedukációs információs- és segélyszolgáltatás, ráadásul honlapjuk idén elnyerte a társadalmi- és civil szervezetek kategóriában 2017. legjobb honlapjának járó díját”.

A már említett EJHA egy mintegy 600 fős, zárt hálózati Facebook-csoportot is működtet, amely csoport önmeghatározása szerint azért jött létre, hogy az információáramlást és az együttműködést is segítse a hazai „emberi jogi, demokratikus állampolgári és/vagy globális neveléssel foglalkozó szakemberek és szervezetek között” (a Facebookról az EJHA Alapszabályának megismeréséhez már hozzáférést kell kérni).

Az EJHA – Emberi Jogi Nevelők Hálózata 2019. október 12-re országos konferenciát szervezett az Amnesty International Magyarországgal együttműködve, közel száz résztvevővel a Budapesti Európai Ifjúsági Központban. Ugyancsak a hálózat Soros-kapcsolódását jelzi, hogy az  EJHA I. országos konferenciáján (ugyanazon a helyszínen, 2018. szeptember 23-án) többórás szakmai műhelyt szerveztek arról, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) MONDO címmel kártyajátékot fejlesztett, amely fogyatékossággal élő gyermekek és társaik számára mutatja be azokat a veszélyhelyzeteket, amelyekben sérülhetnek a jogaik. (Ennek témájában nem is lenne kivetnivaló, azonban a teljesen eltérő jellegű dolgok együtt tálalása legfőképpen a gyermek gondolkodásában akár zavarokat is keletkeztethet, a felnőttekéhez képest több tekintetben még kevésbé érett, illetve tudatos azonosító és megkülönböztető képességük miatt. Az a hamis emberjogizmus, amely összemossa a dolgokat egymással, a szükséges logikát is nélkülözi.)

Ugyanezen a 2018. szeptemberi 23-i konferencián külön műhelyt szerveztek arról, hogy a világháború 1945-ös lezárulta után „meghatározóvá vált emberi jogi diskurzust, egyes alapértékei, és azok univerzalitása kapcsán is egyre erősebb támadások érik”. Szó esett itt a politikai korrektség mibenlétéről, illetve annak szükségességéről, hogy mely „dogmákat” lehet érdemes felülvizsgálni. „Mit tehetünk?” – tette fel kérdését a műhelyvezető, Bernáth Gábor kommunikációs szakértő, médiakutató, egyben liberális kisebbségi jogvédő, aki többek között az egykori SZDSZ-es (1990 előtt: az ún. demokratikus ellenzékhez) köthető, balliberális Beszélőben – 2011-ben – jelentette meg „Bulvár. A média romaképének változása” című, Messing Verával közösen végzett tartalomelemzését.

A közösség filmes propagandát is folytat az emberjogizmusról: például a „Folyt.köv.” c. film az emberi jogi neveléshez nyújt „izgalmas formát”, amely „szórakoztató”, a film kapcsán „remek közvetítő, beszélgetést beindító eszköznek” nevezve a mozgóképi ismeretterjesztést. A műhely vezetői között voltak: Csóti-Gyapjas Dóra és Balla Gábor, az Erasmus+ nívódíjas LAWrider projekt, Gyureskó Enikő és Teszler Tamás, az Iskola Verzió, Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében.

A „Civil Kurázsi – Tabuk nélkül” című események online elérhető ismertetése kapcsán szó esik a „civil szervezetek” (a TASZ vagy Amnesty esete is jól mutatja, hogy többnyire Soros György alapítványi hálózata által finanszírozott NGO-k) bevonásáról is, amely világossá teszi azt is, hogy itt egy mélyreható társadalmi tudatformálás a legfőbb cél. Érzékenyítő és csapatépítő foglalkozásokat szerveznek iskolák, cégek számára; vállalati CSR programok, egy külön kiadványban szereplő szervezetek programjai, külön és együtt is, meghívással iskolai és céges rendezvényekre. Az érzékenyítő foglalkozásokban és játékokban érintett témák tárgykörében megtalálhatjuk a nemzeti és etnikai kisebbségeket, a bevándorlókat, a menedékkérőket, az egészségkárosodott embereket, a kor vagy nem szerinti kisebbségi csoportokat és egyéb kisebbségek, hátrányos helyzetű csoportokat.

Az érzékenyítő foglalkozásokon érintett témák túlnyomó többsége egyértelműen jelzi, hogy az „emberi jogi nevelők” tevékenységükkel valójában maguk is a Soros-hálózat részei, akik a magyar Alaptörvény szellemével sem teljesen konform tudatformáló, a kiskorúak lelki egészségére nézve is veszélyes tevékenységet fejtenek ki a szakmainak és oktatási célúnak beállított tanterveikkel és foglalkozásaikkal.

2020.10.05.

Az Alapjogokért Központ az a hely, ahol még az alapszakos diplomájukat sem megszerzett “elemzők” osztják az okosságot a propagandamédiában.

Igaz, legalább csinosak. Vajon milyen funkcióik vannak még?

Az előbbi idézet Lattmann Tamástól származik, aki még tavaly támadta meg az említett elemzőintézet egyik munkatársát, akivel szemben nem csak szakmai kritikát fogalmazott meg, hanem nőként is megalázta.

Lattmann botrányos és vérlázító írása után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vizsgálatot indított, amellyel kapcsolatban közölték: „A vizsgálat megállapította, hogy ezek a bejegyzések és az általuk közvetített nézetek nem egyeztethetők össze a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által képviselt, az emberi méltósághoz való jogot és a nemek közötti egyenjogúságot tiszteletben tartó értékrenddel. Dr. Lattmann Tamás megnyilvánulása egyetemi polgárhoz méltatlan és elfogadhatatlan, ezért az intézmény vezetése az egyetemi docens közalkalmazotti jogviszonyát a mai napon megszüntette.

Lattmannról még a Soros-féle Átlátszó is érdekes dolgokat írt

Felügyelő tanárként volt jelen ELTE-s gólyatáborokban, és a napvilágot látó, feltételezett nemi erőszak kapcsán boszorkányüldözést emlegetett Lattmann Tamás – számolt be róla az Átlátszó. Emlékezetes, az Index írt egy Mira álnevű hallgató történetéről, akit elmondása alapján 2013-ban zaklattak az ELTE ÁJK gólyatáborában. A lány feltételezése szerint keverhettek valamit az italába, mert egy időre kiesett az emlékezete is, és amikor magához tért, egy férfi hallgató ült rajta.

A ballib médiának továbbra is elfogadható Lattmann

Bár az NKE példásan fellépett Lattmannal szemben, a balliberális média tovább futtatja az egykori oktatót. Lattmann rendszeres vendége a különböző baloldali tv-és rádió stúdióknak, állásfoglalásait pedig rendszeresen olvashatjuk a nyomtatott és az internetes ballib portálok hasábjain.

Az ATV-be szinte beköltözött

Lattmann szinte állandó „szakértővé” vált a ATV-ben, ahogy a fentiekből is látható. A görcsös szerepeltetést jól mutatja, hogy a nőgyűlölő megjegyzésbe belebukó Lattman szombaton még Orbán Balázs államtitkár stílusát kifogásolta a Civil a pályán című műsorban, (Röhej!) hétfőn reggel pedig meg már vele indult (!) a Start című műsor.

Igen, jól látják kedves olvasóink: Lattmann szombat este még „civilként” szólogatta le a nemzeti kormányt, hétfőn reggel pedig már nemzetközi jogászi minőségében tercelt alá a brüsszeli jogállamisági Soros-jelentésnek.

Egy kis szakértés a 168 órában, ahol az is kiderült, hogy baloldali politikusokat is fel szokott kérdezni

Az Élet és Irodalomban is jut neki hely

A Klub Rádióban is szükség volt a szakértelmére

Lattmann nem állt le, ismét gyalázta az elemzőt

A bukott Lattmann nagyon felbátorodhatott a baloldali média támogatásától, hiszen idén augusztus végén ismét az Alapjogokért Központ női munkatársának „funkciójáracélozgatott egy hozzászólásában.

Nőgyalázó komment és zavaros fejtegetések

A koronavírus-fertőzöttség gyanújával karanténba kerülő magyar kormánytagokról szóló hírt röhögő szmájlikkal és „Isten nem bottal ver” kommentárral ellátó bejegyzése után Lattmannak nemzetközi vonatkozású alpáriságra is jutott ideje. A napokban Trump elnök koronavírus-fertőzöttségével kapcsolatban tett zavaros, immáron karmikus és kurvázós (bitch) felütésű bejegyzést.

Tisztelt Baloldali Média!

Meddig kell még ezt az embert futtatni?

2020.10.01.

Magyarországon, Lengyelországban és Litvániában nem nyugtalankodom az egykori kommunista pártok új keletű sikerei miatt. Ezek a pártok ugyanis reformkommunista pártok, s amennyire csak lehet, el akarnak távolodni a kommunizmustól. Újbóli feltűnésük a politikai spektrum kiszélesedésének üdvözlendőjele. Különösen örültem, hogy a nemrég megtartott magyarországi választásokon a választók elutasították a nacionalista vonalat. A Szocialista Párt koalíciója a Szabad Demokratákkal egy jól átgondolt és egyértelműen megfogalmazott reformprogram keretében biztató előjel a jövőre" – lelkendezett Soros György nem sokkal az 1994-es magyar országgyűlési választások után az Egyesült Államok Szenátusa Külügyi Bizottságának a nemzetközi biztonsággal, a nemzetközi szervezetekkel és az emberi jogokkal foglalkozó albizottsága előtt. (Forrás: Soros György: Nyitott társadalmak építése: remények és csapdák. In: HOLMI, 1994, 6. évfolyam, 11. szám, 1586-1591. Oldal) 

Beszédében, amelyre egy olvasónk hívta fel a figyelmet, a spekuláns igyekezett megnyugtatni hallgatóságát, több volt keleti blokkba tartozó állammal szemben Hazánk „pályára állt" a nyílt társadalom felé. Bár manapság a Soros-hálózat és a hozzá köthető szervezetek általában kikérik maguknak, hogy politikai aktorok lennének, a New York-i spekuláns negyedszázaddal ezelőtt még büszkén hangoztatta: „Alapítványhálózatot hoztam létre, amely a zárt társadalomból a nyitott társadalomba vezető átmenetet hivatott előmozdítani.

De még mielőtt bárki azt mondaná, hogy igen, a nagy filantróp a kommunizmus lebontását szabta hálózata feladatául, amikért mindnyájan „hálával tartozunk neki", tegyük hozzá gyorsan őt idézve: „A zárt társadalom felbomlásakor a kommunizmus dogmájának lerombolása az egyetemes értékek általános tagadásához vezetett; ehelyett az egykor a szovjet birodalmat alkotó országok a saját történelmükben próbálnak valami szervezőelvet találni. Természetesen vannak kivételek, de a legjellemzőbb a nemzeti és etnikai identitás vezérelvvé avatása olyan egyetemes értékek helyett, mint például a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság vagy a nyitott társadalom.”  

Soros szerint tehát a nemzetállami lét szinte már-már gyűlöletesebb, mint a kommunizmus volt, amely bár elnyomó rendszereket alkotott, de elvi alapvetései közé tartozott az egyetemes szabadság és egyenlőség, az internacionáléban megtestesült nemzetfölöttiség. A nacionalizmus kelet-európai megerősödését két tényezőre vezette vissza. Egyfelől arra, hogy a nyugati irányítás hiányára, másfelől arra, hogy nem akadtak követői, hasonlóan tőkeerős magánbefektetők, akik hajlandóak lettek volna nagy összegeket invesztálni a nyílt társadalmak kiépítésébe. 

Az ellenzéki szivárványkoalíció, vagy más megközelítésében szörnykoalíció megértése szempontjából fontos Soros Györgynek az a nézete, miszerint a nyílt társadalomban „egymásnak ellentmondó vélemények, érdekek is érvényesülhe[t]nek”. Valamint az a meglátása is, hogy „a zártból a nyílt társadalomba vezető átmenet előre- és fölfelé vezet, s ezt az utat nem lehet külső segítség nélkül egy csapásra megtenni.” Beszédében többször kifejtette, hogy az emberek maguktól csak ritkán képesek „jó döntéseket" hozni, és végig menni ezen az úton. Ebből kifolyólag saját szerepét, vagy hozzá hasonló liberális „messiásokét” nem befolyásolásként, a nemzeti szuverenitás megsértéseként látja, hiszen a számára a nemzet, mint olyan értelmezhetetlen, belügyek pedig nincsenek – csak közügyek. Ami pedig az egymásnak ellentmondó véleményeket illeti, a fentiek alapján világos, hogy azokat a magasabb célnak rendeli alá, ezzel pedig megteremti az önigazolás narratív keretét. Vagyis, az antikommunizmusát feladó SZDSZ nem feladott valamit, hanem áldozatot hozott a magasabb cél, a nacionalizmus megfékezése és a nyílt társadalom építése érdekében, s ugyanígy az MSZP, amely a szociáldemokráciát adta fel hasonló okból. (Ez az előképe annak, amit most a baloldali, liberális ellenzék tesz a Jobbikkal kiegészülve.) Soros ki is hangsúlyozta: „A baj az, hogy (…) a szovjet birodalom összeomlását habozás nélkül a szabad világ győzelmeként könyveltük el, ugyanakkor nem voltunk készek áldozatokat hozni avégett, hogy szabad és nyílt társadalmak szülessenek a világnak abban a részében.”  

Azóta, úgy tűnik, megtanulták a leckét. Az elmúlt napokban megjelent bejegyzéseink, és az elmúlt évek sajtóhírei alapján tudni lehet, hogy Soros alapítványa mellett jelentős összegeket, esetenként százmilliókat fordít a nyílt társadalom „építőmunkásainak” finanszírozására a Sigrid Rausing Trust, az Oak Alapítvány, a Ford Alapítvány, a Heinrich Böll Alapítvány, a Norvég Alap, a holland és a belga nagykövetség, de Brüsszel is, amelynek az 1994-es beszédében komoly szerepet szánt a New York-i mágnás. Hangsúlyozta: „A kelet-európai országoknak látniuk kell maguk előtt az Európai Unióhoz való csatlakozás egyértelmű lehetőségét, hogy megvalósíthassák a nyitott társadalomba való átmenetet.” Alig burkolt utalás ez arra, hogy a csatlakozási kritériumok meghatalmazásakor a nyílt társadalom dogmájának figyelembevételével kell eljárni, ami megtörtént, most pedig azt hallgathatjuk, hogy a visegrádi országokat jelen viszonyaikra tekintettel (nemzeti kormányaik vannak, amelyek óvják, vagy legalábbis óvni igyekeznek a nemzeti szuverenitást) nem vennék fel az EU-ba.  

És leszögezett még valamit: „olyan erős Európára van szükségünk, amely képes politikai döntéseket hozni.” Ebből a gondolat menetét követve – “előre- és fölfelé vezet az út” – könnyen eljuthatunk az Európai Egyesült Államokig.  

Összegzésképpen tehát elmondható, hogy úgy az uniós folyamatok, mint a hazai ellenzék teljes összefogása a magára időnként egyfajta istenként gondoló Soros György 1994-ben ismertetett tervének megvalósulását szolgálja, tehát a nemzetek és történelmi hagyományok nélküli unió létrejöttét.  

2020.09.29.

A közelmúltban töltötték fel a civil szervezetek gazdasági beszámolóit a birosag.hu oldalra. Ezek a dokumentumok teszik lehetővé, hogy összegezhessük, kik és mi célból tartják fenn az olyan, megítélésünk szerint nemzetellenes NGO-kat, mint a magyarországi Helsinki Bizottság. 

Az önbevallás szerint az SZDSZ-es és Soros-alapítványos Kőszeg Ferenc által gründolt liberális egylet tavaly több mint félmilliárd forintot kasszírozott. 

Ugyanakkor például – és ez az első fontos tanulság – Pardavi Márta és Kádár András Kristóf társelnökök fizetése sem jöhetne ki abból az összegből, amit a magyar emberektől kaptak, minthogy a NAV az SZJA felajánlások után valamivel több mint 5,6 millió forintot utalt át a Helsinkinek, a szervezet viszont 9,6 milliót fordított a vezető tisztségviselők javadalmazására. 

Tekintettel arra, hogy az SZJA 1%-a átlagosan 5-6 ezer forint egy-egy felajánlóra vetítve, könnyen kiszámolhatjuk, hány olyan ember él az országban, akinek számít valamit a migránsok és bűnözők prókátorainak “munkája”: körülbelül ezer.

A Helsinki Bizottság működését amúgy szinte teljes egészében Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata és közvetlen szövetségesei, a Sigrid Rausing Trust és az OAK Alapítvány finanszírozták 2019-ben is. Utóbbiak több szálon kötődnek a New York-i spekulánshoz. A Sigrid alapítói közül ketten – Mabel van Oranje és Chris Stone – is előzőleg Sorosnak dolgoztak, akárcsak Duncan Wilson, a szervezet ügyvezető igazgatója. S mindkét NGO-t a legfontosabb európai partnerei között tartja számon az OSF. 

A Helsinki Bizottság bevételeit cél szerint három plusz egy nagyobb kategóriába sorolhatjuk. 

  1. Működési támogatások

Ahogy fentebb már említettük, a szervezet működését szinte teljes egészében az OSF és partnerei finanszírozzák. A beszámoló szerint a Helsinki a Nyílt Társadalom Alapítványok mellett a CEU-tól, valamint az Sigrid Rausing Trust-tól és az OAK Alapítványtól kapott pénzből fizeti az alkalmazottakat, tartja fenn az irodájukat stb. Az OSF-től és Soros egyetemétől közel 100 millió forintot, az OAK Alapítványtól több mint 52 millió forintot, a Sigrid Rausing Trusttól pedig több mint 56 millió forintot kaptak tavaly erre a célra az adófizetők 5,6 milliója mellé. 

A következő csoportba a szervezet régi-új kedvenc ügyfelei, a bűnözők és a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított fogvatartottak tartoznak. Némileg aggasztó Hazánk és az unió jövőjére nézve, hogy az e körbe tartozó projekteket, esetenként úgy is mint megrendelő, kizárólag Brüsszel fizette. 

  1. Fogvatartottak istápolása

Jogvédelem, monitoring, érzékenyítés és egyéb programokra csaknem 120 millió forintot használhattak fel tavaly a helsinkisek az Európai Bizottság jóvoltából. A projektek egyike sem foglalkozik az áldozatok és hozzátartozók érdekeivel, kizárólag azzal, hogy a terheltek jogai a legkisebb sérelmet se szenvedhessék az eljárás során, s lehetőleg minél ritkábban és rövidebb ideig alkalmazzanak velük elzárást. Érdemes megemlíteni, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetközi hálózatok építésére, a “jó gyakorlatok” összegyűjtésére és megosztására, aminek végső célja alighanem az, hogy olyan egységes (liberális) jogalkalmazás legyen az EU-ban, ami fittyet hány a nemzeti vagy regionális sajátosságokra, az eltérő történelmi tapasztalatok és társadalmi berendezkedésekre. 

A harmadik kategória az illegális bevándorlók, és a már határon belül került idegenek helyzetének erősítése. 

  1. Migránsok támogatása

A migránsok támogatása tehát továbbra sem került le a napirendről. A fő szponzorjai pedig tavaly Brüsszel mellett az ENSZ, a Holland Nagykövetség és néhány, a Soros-hálózat világnézeti szövetségesének számító NGO voltak, összesen körülbelül 150 millió forinttal.  

Nézzünk meg néhány tételt! Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága például több mint 50 millió forintot adott a menedékkérőknek nyújtott jogi segítségnyújtás ellentételezésére, miközben a liberális aktiviták évek óta azt harsogják, hogy már alig érkezik valaki az országba, mert a határkerítés és a határvédelmi intézkedések ellehetetlenítik a migránsokat. A “kínzásáldozat” menedékkérők jogi támogatására további több mint 13 millió forintot kaptak ugyancsak az ENSZ-től. S hasonló célokra más szervezetektől még csaknem 9 milliót. Összesen tehát közel 75 millió forintból dolgozhattak azon, hogy minél több migráns kapjon menekültjogi státuszt Magyarországon. 

Több projekt kifejezetten a kísérő nélkül érkező gyerekekre és a migránsok családegyesítésére fókuszált, amit érdemes együtt tárgyalni, hiszen, ha a gyerek itt maradhat, és később bejelentkeznek a szülei, aligha fogják megtiltani nekik, hogy Hazánkban egyesítsék újra népes családjukat... Minderre nagyjából 7 millió forintja volt a Helsinkinek, de a beszámolójuk alapján jól hasznosították ezt is és az előbb említett összeget is, hiszen azt írják: “Segítségünkkel 16-an tudtak biztonságban újra találkozni menekült családtagjukkal Magyarországon. Minden korábbi eredményt felülmúlva a Magyar Helsinki Bizottság által képviselt menedékkérők felülvizsgálati kérelmének 90%-a sikerrel járt a bíróságon.”  

Két tételt érdemes még talán kiemelni ebből a kalapból. Az egyik az a több mint 4 millió forint, amivel a Holland Nagykövetség megfinanszírozta a Helsinki Magyarország ellen Strasbourgban folytatott stratégiai pereskedését, aminek a vége egy, a migránsokra nézve kedvező emberi jogi bírósági döntés lett. A másik pedig az a szintén a hollandoktól érkező 1,3 millió forint, amit a “magyarországi muszlimok jogtudatosítására” fordítottak. 

Végezetül a +1. kategóriába olyan máshová nem sorolható, kizárólag külföldről finanszírozott programok tartoznak, mint a “fiatalok ösztönzése az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmében való részvételre”, vagy az “Emberi jogi narratívák projekt”, amelynek célja, hogy kitalálja, miként lehetne még hatékonyabban elérni a 18-30 év közötti fiatalokat a liberális eszmékkel. Ugyancsak itt említhetjük meg az olyan, például Brüsszel által Hazánk ellen felhasznált “bizonyító erejű” dokumentumok elkészítését, amelyek a jogállamiság leépülésével, a bíróságok függetlenségének csorbulásával foglalkoznak. 

Összegzésként véleményünk szerint tehát elmondható, hogy a Helsinki Bizottság kizárólag azért működhet, mert Magyarországon kívüli hatalmaknak és hatalommal rendelkező szerveknek valamiért megéri évente mintegy félmilliárd forinttal finanszírozni a működését, a liberális jogvédők munkájának pedig szinte soha nem az átlag magyarok a haszonélvezői, hanem a bűnözők, a migránsok és más, deviáns elemek... 

Közel negyed milliárdra nőtt tavaly a TASZ bevétele 

A magyarországi Helsinki Bizottság után most a Táraság a Szabadságjogokért, a mostanában újra aktívan feltűnősködő Juhász Péter egykori szervezetének zsebében kutakodunk, hogy lássuk, kiknek áll érdekében a létezésük.  

A civil szervezetek évről évre be kell számolniuk arról, miből gazdálkodnak. Ezek a beszámolók általában nem túl részletesek, de mégis képet adnak arról, honnan származnak a bevételeik, és arról is, hogy nagyjából mire használták fel azokat. A TASZ esetében rögötön szembetűnő, hogy a 2018-as mintegy 200-ről több mint 243 millió forintra nőtt a tavalyi bevételük. 

Ellenétben a Helsinki Bizottsággal, a TASZ beszámolójából nem derül ki, mennyit kalapoztak össze az SZJA felajánlásokból, viszont a honlapjukon megemlítették: 10,9 millió forintot. 

Érdekesség, hogy a birosag.hu oldalon elérhető beszámoló tételes felsorolásában minden forrás megjelölése “nemzetközi”, a honlapjuk szerint azonban 30 millió forintot tesz ki a belföldi felajánlások összege. Az ellentmondás feloldása nem a mi dolgunk, de azt azért jegyezzük meg: ha az utóbbit el is fogadjuk el, a költségvetésüknek akkor is csak alig több mint 10 százalék származik magyar cégektől és magánszemélyektől. A tevékenységüket tehát valamiért sokkal jobban értékelik a külföldön, mint idehaza.  

Pont ahogy a Helsinki Bizottságnál láthattuk, a TASZ esetében is a szervezet munkatársainak bérét, és a működési költségeit általában Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata (OSF) és a hozzá szorosan kötődő Sigrid Rausing Trust fizeti. E célra a két NGO összesen mintegy 180 millió forintot utalt át tavaly. (Mint az előző posztunkból már ismert lehet, a Sigrid lapítói közül ketten – Mabel van Oranje és Chris Stone – is előzőleg Sorosnak dolgoztak, akárcsak Duncan Wilson, a szervezet ügyvezető igazgatója.) 

Hogy senki ne mondhassa ránk: elfogultak vagyunk a Soros-hálózathoz kötődő szervezetekkel szemben, a TASZ javára írjuk, hogy 1,8 millió forintot betegjogi képzésekre és az új uniós adatvédelmi irányelv, a hírhedt GDPR megismertetésére fordítottak a - talán nem árt megismételni - 243 millió forintos költségvetésükből. 

A fennmaradó összeg jelentős részét viszont a polikai-közéleti aktivizmus támogatására költötték. A Brüsszel által támogatott Citizens For Europe (CFE) jóvoltából például a nacionalizmus ellen küzdő aktivisták képzésében vettek részt, amire tavaly 4,7 millió forint jutott – a program teljes támogatási összege egyébként 6,5 millió forint. 

Hasonló célra közvetlenül az Európai Bizottságtól is elnyertek 6,2 millió forintot, amelynek több mint felét Brüsszel már tavaly átutalta a TASZ-nak. Egy 27 millió forintos keretösszegű jogászképzést támogató program keretében pedig tavaly több mint 14 millió forintot kaptak arra, hogy két éven át két leendő ügyvédet képezzenek ki az emberi jogok, külön kiemelve a politikai szabadságjogok védelmére. A finanszírozó a Bertha Foundation, amelynek hátteréről - fő az átláthatóság - a honlapjukon semmit, még a vezetői nevét sem tudhatjuk meg. Ráguglizva viszont hamar kiderül, hogy előszeretettel működik együtt az illegális migránsokat támogat NGO-kkal.  

Végezetül talán érdemes kiemelni az az International Network of Civil Liberties Organizations (INCLO) nevű liberális jogvédő ernyőszervezet által nyújtott több mint 44 millió forintos támogatást, aminek felét tavaly használták fel. Az INCLO tulajdonképpen azt finanszírozza, hogy a különféle demonstrációkhoz a TASZ segítséget nyújtson. Bár nem nevesítik, de feltehetően ebből az összegből fizették ki például az MTVA székházban garázdálkodó balliberális politikusokat képviselő ügyvédjeiket is, hiszen a projektnek a jogi segítségnyújtás is a részét képezi. A független-objektív ellenzéki újságírók támogatását és védelmét ugyanakkor egy másik szervezet, az MDLI finanszírozásával végzi, amelynek viszont a fő donorjai között ott találjuk Soros OSF-jét és a Soros emberei által irányított Sigrid Rausing Trust-ot. 

Összegzésképpen véleményünk szerint megállapítható tehát, hogy a TASZ – jelenlegi formájában – nem működhetne pusztán a magyar emberek és vállalkozások felajánlásaiból. A létezésük ugyanakkor olyannyira szolgálja bizonyos külföldi hatalmak és szervezetek érdekét, hogy nem sajnáltak csaknem negyed milliárd forintot áldozni rá 2019-ben. 

2020.09.27.

Az „egyetemfoglalások” egyáltalán nem új keletű jelenségek, egy jól bevált amerikai receptet próbálnak lemásolni a hazai „színművészetisek” is.

A liberálisabb amerikai egyetemeken a diákok egy része úgy érezte, hogy szükségük van a „safe space” megjelöléssel ellátott területek létrehozására, a szólásszabadság betiltására és az intézményesített erőszakra.

(2015: a Yale Egyetem diákjai biztonságos teret követelnek)

Bizonyára kevesen emlékeznek rá, de pár évvel ezelőtt a nyugati sajtó még a” biztonságos terek” megteremtését mindennél előbbre tartotta, akár a szólásszabadság negligálását is elképzelhetőnek tartották, ha egy -egy egyetemen sérült a diákok „érzelmeikhez való joga”. Mindez a nyakatekertség jól jellemzi azt az atmoszférát, amely körüllengte és körüllengi azokat az egyetemeket, amelyeken jellemzően „liberális tanrendben” folyik az oktatás. Ezekben az intézményekben nem a nyilvános vita, az érvelés, a szólásszabadság, a megértés és a tudományos empirizmus áll a középpontban, hanem sokkal inkább az egyetemisták „érzéseik” és az éppen trendi liberális irányzatoknak való megfelelés. Ilyen volt a háború ellenes hangulat (70-es években), ezt követte a különféle kisebbségek iránt rajongás, majd a migráció és a migránsok támogatása, legutóbb pedig a zöld kérdés vált központi elemmé, mígnem a feketék elnyomása elleni harc és a szobordöntögetések el nem mosták- vagy háttérbe nem szorították a korábbiakat.

(Teczár Szilárd, a HAHA aktivistája)

Tehát látható, hogy egy több évtizedes „fejlődés” hatására a nagy nyugati egyetemeken a politikai korrektség felülírt mindent és mára már eljutottunk oda, hogy nem a tudományosság, a szakmai előmenetel, a kutatások aktualitása és mindennapi hasznossága számítanak, hanem leginkább az, hogy az éppen aktuális belterjes liberális kánont miképp lehet a legjobban kiszolgálni. Ezek a változások az egyetemeken általában erőszakosan mentek végbe, emlékezzünk csak arra, hogy pár évvel ezelőtt a politikai korrektség  álomvilágának oltárán Amerikán egy erőszakhullám söpört végig, egyetemisták, különböző baloldali bűnözői csoportokkal karöltve tanárokat fenyegettek meg, majd a biztonságos terek reményében kirakatokat törtek be, jobboldalinak vélt oktatóka, politikusokat, újságírókat, fenyegettek vagy hurcoltak meg a liberális média hathatós támogatásával. Erre Magyarországon is találunk példákat, leginkább 2013-ból, amikor a HAHA megpróbált szakmai kérdésből politikait csinálni, de akkor még nem voltak annyira hangsúlyosok azok a kortárs „liberális érzékenységek” (safe space stb.), amelyek táptalajként szolgálhattak volna egy ideológiailag megalapozott konfrontációhoz.

Ami most Magyarországon, az Színház és Filmművészeti Egyetem körül zajlik az tulajdonképpen mellékzöngése annak, ami az Egyesült Államokban már pár éve folyamatosan zajlik.  Egyetemisták elbarikádozzák magukat, elfoglalják a középületeket, és elvárják, hogy az adófizetői pénzből fenntartott intézmény úgy működjön, ahogy azt ők megálmodták. Teszik mindezt a liberális média hathatós támogatásával. A „cassus bellit” természetesen az új kuratórium kinevezése és a modellválltás jelentette, de amint láttuk ez csak ürügy arra, hogy megmutassák, ha bárki megpróbálja a „safe space”-ükből kimozdítani, vagy a, a valóságtól teljesen elrugaszkodott, csak egy szűk belvárosi liberális klub érdekeit szolgáló ideológiai elkötelezettségüktől a szélesebb társadalmi rétegek és szakmaiság felé terelni, akkor akár illegitim cselekedetekre is elszánják magukat.

2020.09.22.

Az Eötvös Károly Intézet (Majtényi László) forrásaink szerint az ELTE-ÁJK több tanszéke vonatkozásában érdemi befolyással rendelkezhet, ezt támasztja alá, hogy a szervezet korábbi (Somody Bernadette) és jelenlegi (Fleck Zoltán) vezetője is egy-egy jogi kari tanszéken oktat, utóbbi vezetőként.


Közpénzen működő állami egyetemek oktatói korábban is politizáltak, de a Soros-hálózat benyomulása az ELTE-ÁJK szakmai részlegeibe már más kérdés, amely súlyosan veszélyeztetheti az egyetem integritását.




30 évvel a rendszerváltás után is aktuális és sok vitát kirobbantó téma, hogy történt-e valódi rendszerváltás Magyarországon. Erről lehet diskurálni, kerekasztalokat tartani, de egy dolog biztos: a kommunista diktatúra pártállama szépen át tudta menteni a kiszolgálóit, ezzel pedig az eszmét is. Sokan a régi káderek közül befészkelték magukat az egyetemekre, ahol a tudásra éhező 18-19 éves diákok fejét megtöltötték baloldali gondolatokkal, ez sajnos ma sincs másképp. Általános jelenségről van szó, de számtalan olvasói levelet kaptunk egy konkrét egyetem és annak kara, mégpedig az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara kapcsán. Korábbi beszámolókból is úgy értesültünk, hogy itt nagyon nagy a baloldali véleményterror, egyes, magukat konzervatívnak valló hallgatók nem is merik elárulni, milyen világnézetűek. Foglalkoztunk már írásainkban a karon tanító, Soros hálózatában is tevékenykedő oktatókkal, de véleményünk szerint nem lehet elégszer felemlegetni nekik.

A karon belül is vannak eltérések és fokozatok a különböző tanszékek között, ennek megfelelően a két ideológiával leginkább átitatott tanszékkel foglalkozunk elsősorban írásunkban. Lesznek olyan nevek, amelyek rendszeres olvasóinknak már ismerősen csenghetnek, akár az utóbbi pár hét híradásaiból is.

Alkotmányjogi Tanszék

Az alkotmányjog az egyik legátpolitizáltabb jogterület: nem mindegy, hogy milyen alapokon nyugszik egy állam jogrendszere, milyen alkotmánya van az országnak, milyen értékeket jelenít meg. Így az sem lehet közömbös, hogy egy ilyen kényes területről hogyan adják át a tudást a tanárok a hallgatóknak, erre pedig nem a legjobb példa az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke. Itt ugyanis beszámolók szerint volt olyan első előadás a félévben, amit azzal kezdtek, hogy a kétharmados többséggel meghozott Alaptörvény illegitim, így a ráépülő jogrendszer is az, de hát “kollégák, azért meg kell tanulni”.

A tanszéken hosszú évekig dolgozott adjunktusként az önkormányzati választási kampányban reflektorfénybe került Papp Imre, aki “közös megegyezéssel” távozott az egyetemről egy kisebb botrányt követően. Bár a nyilvánosság elé csak most került az ügy, a karon tanuló hallgatók és az ott dolgozók számára ismert volt már akkor. Ezután lett a Karácsony Gergely vezette Zugló jegyzője, ami miatt szintén az újságok hasábjain találta magát. Ahogy arról a cikkekben is írtak, korábban  Gyurcsány-kormány alatt volt államtitkár.

A babaarcú álkonzervatív, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán is alkotmányjogot tanít, mindemellett ő az ELTE egyetemi ombudsmanja is. Információink szerint az egész egyetemi ombudsmani rendszert ő találta ki és alkotta meg, méghozzá elmondása szerint a Nylt Társadalom Alapítvány által is pénzelt Eötvös Károly Intézet modellszabályzata alapján. Egyetemi oktatói tevékenysége mellett a Magyar Helsinki Bizottság jogászaként is dolgozott. A Mark My Professor oldalon elég gyér értékelést kapott a tanár úr, láthatólag nem a hallgatók kedvence.

http://www.markmyprofessor.com/tanar/adatlap/7977.html

A tanszék oktatói még:

  • Vissy Beatrix, az Alkotmányjogi Tanszék tanársegéde, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projekt szakértője
  • Somody Bernadette, az Alkotmányjogi Tanszék adjunktusa, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet ex-igazgatója
  • Sepsi Tibor, az Alkotmányjogi Tanszék oktatója, az Átlátszó újságírója
  • Somogyvári István, az Alkotmányjogi Tanszék oktatója, a Bokros Lajos vezette Modern Magyarországért Mozgalom tanácsadó testületének tagja

Jog- és Társadalomelméleti Tanszék

A tanszék vezetője Fleck Zoltán, aki Majtényi Lászlót követte az Eötvös Károly Intézet igazgatói székében. Fleck sem a legnépszerűbb a hallgatók körében, ami önmagában nem bűn, hiszen a tanár feladata a tananyag átadása, nem a fiatalok szimpátiájának kivívása. Más kérdés azonban, hogy a Mark My Professor oldalon anonim módon közölt vélemények szerint nem fogadja el más véleményét, arrogáns, és vizsgáztatás helyett megy tüntetni, anélkül, hogy erről szólna. Fleck állandó szereplője az ellenzéki sajtónak, mondhatni sokszor inkább politiziál, mint jogászként szólal meg.

forrás: markmyprofessor

A tanszéken működő tudományos diákkör sok érdekes eseményt szervez, ezek közül szemezgettünk párat, amelyek jól megmutatják az ott uralkodó ideológiai állapotokat:

A tanszék oktatói még:

  • Janan Mirwais, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék óraadója, Szél Bernadett tanácsadója, aki megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon
  • Kiss Valéria, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék tanársegéde, a Magyar Helsinki Bizottság érzékenyítő képzésének előadója

Kedves Olvasóink, megértésüket kérjük, ugyanis hiába törekednénk a teljességre, csupán ezen az egy karán az ELTE-nek megszámolhatatlan baloldali, és/vagy Soros szervezetek által pénzelt oktató van. Ez pedig azért veszélyes, mert rájuk vannak bízva a tudásra szomjas fiatal elmék, akik életükben talán először kerülnek ki a szülői felügyelet és oltalom alól, tehát különösen is ki vannak szolgáltatva a tanári autoritásnak és véleménynek.

Egy biztos: kénytelenek leszünk folytatni a leleplezésüket.

2020.09.18.

Az utóbbi évek rossz tapasztalatai alapján a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárások jogintézményének magyarországi szabályozása célravezető átgondolásra, törvényalkotói változtatásokra szorul. A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt e tárgyban folyó iparszerű pereskedés a magyar állammal szemben jó üzletté vált számos jogvédő szervezet, ügyvédi iroda számára, mely jogi személyek részéről a friss hírek szerint csak tovább folytatódna ez a visszaélésszerű gyakorlat.

A jelek szerint ebben a törekvésben még nemzetközi intézményi támogatást is élveznek, ugyanis az Európa Tanács szintjén eljáró Miniszteri Bizottság (MT) nemrégiben deklarálta, hogy szerintük a strasbourgi ítéletek végrehajtása nem zárul le azzal, hogy az állam kifizeti a panaszosnak a megítélt sérelmi díjat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a „rendszerszintű problémák” kapcsán többet akar – ez a hivatalos álláspontjuk –, és olyan határozott intézkedéseket is elvár az államtól, amelyek megakadályozzák a hasonló jogsértéseket. A magyar állam a nemzetközi szervezet döntéshozó szervének véleménye szerint adós az EJEB-ítéletek végrehajtásával, ezért azok háromnegyedét még nem tekinti lezártnak az említett – a strasbourgi ítéletek végrehajtását felügyelő – ET Miniszteri Bizottság.

Mindezt azután adták ki általános véleményként az ET részéről, hogy 2010 és 2018 között az Európa Tanács ajánlásának megfelelően elvégzett rekonstrukció keretében összesen 1600 fő férőhellyel bővültek a magyar büntetésvégrehajtási intézmények. Mindeközben a 2016-os határidőre a magyar kormány letett az asztalra egy cselekvési tervet, a további intézkedő elszántság egyértelmű jelzésére. Emellett 2018-ban új polgári, közigazgatási és büntetőeljárási törvénykönyvek léptek hatályba, amelyek segítettek még korszerűbb jogi környezetet teremteni a hazai bv-szabályozáshoz.

Mindezek ellenére az ET Miniszteri Bizottság nemrég azt állapította meg Magyarországról, hogy a börtönzsúfoltság csökkentése és a polgári peres eljárások rövidítése terén kevés értékelhető előrelépés született, és véleménye szerint még mindig nem szűntek meg a rendszerszintű problémák. Egyúttal – erős nyomásgyakorló szándékkal – kimondta, hogy küszöbön áll a magyar bírói (jogalkalmazói) véleménynyilvánítással kapcsolatos kérdések megtárgyalása is.

Eközben Magyarországon arról tartanak szeptember 18-án nyilvános online eseményt külföldről finanszírozott – és jórészt a strasbourgi bírói fórum előtti börtönkártalanítási perekben anyagilag is érintett – szakértők, hogy Magyarország nem akar megfelelni a nemzetközi elvárásoknak, és a hibák kijavítása helyett a szabályozás rossz irányú változtatására készül. Az esemény vendégeiként ide meghívták: Uitz Renátát, a Közép-európai Egyetem (CEU) tanszékvezető professzorát, Karsai Dániel ügyvédet és Kádár András Kristófot, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét.

A végrehajtó hatalom letéteményesei ilyen körülmények között is elszántságot mutatnak a kérdés társadalmilag jogosan elvárt törvényi rendezésére. Ezért a magyar kormány az őszi parlamenti ülésszakban törvényjavaslatot nyújt be a „börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárás újraszabályozásával összefüggő törvények módosításáról" – ez már nyáron kiderült a kabinet törvényalkotási programjából, amely a parlament honlapjára is felkerült. Az Országgyűlés előreláthatólag novemberben szavazhat arról a módosításról, amely véget vetne a börtönbiznisz eddigi gyakorlatának. A kormány 2020 januárjában, az 1004/2020. (I. 21.) Korm.határozattal azonnali hatállyal felfüggesztette a kártalanítások kifizetését.

A befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2018/1805 uniós rendelet végrehajtásához – a közösségi jogharmonizációs kötelezettség teljesítése érdekében – várhatóan a szükséges rendelkezéseket is meghozza a kormány, hogy az új kártalanítási szabályozás megfeleljen az európai jogalkotási normáknak.

A fogvatartottaknak már évekkel ezelőtt jellemzően öt és 26 ezer euró, vagyis nagyjából másfél és 8,5 millió forint közötti összeget hozó kártalanítások mintegy kétharmada az ügyvédeknek, irodáknak jutott. A kártalanítási ügyek miatti helyzet mostanra odáig fajult, hogy súlyos bűncselekményeként elítélt rabok fejenként 6-10 millió forintra perlik a magyar államot, túlzsúfoltsági körülményekre való hivatkozással.

A börtönzsúfoltsági kártalanítás jogintézménye, annak eredeti célja szerint, a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltsága miatt jár oly módon, hogy alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartott személyeket számára – ún. kompenzációs rendszerként – ellensúlyozza a bv-intézetekben a zsúfolt elhelyezési körülményekből fakadó sérelmeket. A gyakorlati tapasztalatok alapján az intézmény hatékony, jogalkotói szándéknak megfelelő működése érdekében szükségessé vált a szabályozás újragondolása, az új kártalanítási rendszer kidolgozása, és ezáltal az iparszerű pereskedés révén megvalósított visszaélések megszüntetése.

Ezeket a cikkeket olvastad már?