2019.04.23.

Az Oltra la Linea olasz bel- és geopolitikai portál 2019. április 13-án Tilos kritizálni Sorost: Roger Scrutont elbocsátották c. cikkében beszámol az ismert angol filozófus és író közelmúltbeli esetéről. A Buckingham Egyetem 75 esztendős professzorától egy Soros Györggyel kapcsolatos megnyilatkozása miatt váltak meg a brit Közszolgálati Minisztériumban. Scruton a tárca egyik (építésügyi) bizottságának munkáját segítette korábban, ahol szerepvállalása ingyen történt. A minisztérium szóvivőjének akkori magyarázata szerint „azonnali hatállyal” válnak meg tőle „elfogadhatatlan észrevételei” miatt. Az olasz portál rövid beszámolóját ezzel zárta: „A politikailag korrekt diktatúra: valóság.”

Április 16-án az Il Giornale olasz jobboldali napilap a Migránsok és terrorvészcsengő: „500-an arra készen, hogy Olaszországba jöjjenek” c. cikkében azt írja, hogy Conte kormányfőtől Salvini belügyminiszterig megtörtént a riasztás a hajókon érkező terroristák kapcsán – közben pedig Franciaországban is aggódnak a líbiai feszültségek miatt. Az Öt Csillag Mozgalom kormánypárt megnyitná a kikötőket, miközben a líbiai partoktól a migránsok új tömeges érkezésének kockázata áll a küszöbön – írja a lap. Különösen aggasztó az a tény, hogy a háború Európába exportálására alkalmas terroristák a hajókon lévő bevándorlók soraiban is elrejthetők.

A Le Courrier d'Europe centrale francia lap április 16-i cikke A „Tele-Orbán” továbbra is az ellenzék célkeresztjében Magyarországon címmel jelent meg. Az írás szerzőjének, mint írja, déjà vu érzése van: decemberben és januárban a különböző ellenzéki pártok képviselői már több alkalommal is próbálkoztak a közszolgálati műsorszolgáltató főnökeinek elérésére, most azonban – immár az európai választási kampány keretében – a köztelevízió semlegességét, a tisztességes bánásmódot követelik.

Április 4-én a jobboldali hírtelevízió, az amerikai Fox News A katolikus bíboros a tömeges migrációt „a rabszolgaság új formájának” hívja, szerinte a Biblia nem használható annak népszerűsítésére c. cikkében idézi Robert Sarah bíborost a francia Valeurs Actuelles-nek adott interjújából: „Hamis exegézis, amely Isten igéjét használja a migráció előmozdítására. Isten soha nem akarta ezeket a feszültségeket. (…) Minden Európába érkező bevándorló nincstelen, munka nélkül, méltóság nélkül” – mondja a guineai prefektus. „Az egyház nem tud együttműködni a rabszolgaság új formájával, amely a tömeges migráció lett. Hatalmas kockázat, ha a Nyugat a születéshiány miatt folytatja ezt a hibás utat, mivel el fog tűnni, a külföldiek megtámadják – éppúgy, mint ahogy Rómát a barbárok letörték.”

2019.04.12.
Soros és latinók: a migráció gerjesztése közös érdek. Egy szélsőséges bevándorláspárti szervezet tegnap kitüntette Sorost.

A tekintélyes konzervatív csatorna már korábban lerántotta a leplet Soros üzelmeiről

Glenn Beck rádiós és televíziós műsorvezető, konzervatív politikai kommentátor 2010 novemberében a Fox News csatornán azt állította Soros György milliárdosról, hogy „gazdasági és politikai rendszereket tett tönkre szerte a világon”, és Beck szerint a „bábmester” Soros „következő célpontja” az Egyesült Államok lehet. A műsorvezető ezt Sorosnak a megelőző hónapokban a dollár hanyatlásával kapcsolatban tett kijelentéseire alapozta. „Nem csupán arra törekszik, hogy gazdaságilag térdre kényszerítse Amerikát, de szemérmetlenül nagy profitra is szert akar tenni” – mondta Beck, aki arról is beszélt, hogy Soros több mint 14 millió dollárt adományozott egy progresszív jogi csoportnak, az úgynevezett Amerikai Alkotmány Társaságnak, amely az alkotmányos értelmezés és változás területére összpontosít. Beck szerint persze az alkotmányt meg lehet változtatni, de ezt „ne a homályban”, láthatatlan módon tegyék, hanem az alkotmány-kiegészítő folyamaton keresztül.

Soros szervezi a migránskaravánokat, amely merénylet az USA ellen

A napokban Beck ismét az amerikai konzervatív hírcsatorna vendége volt, a tekintélyes The Sean Hannity Show vendégeként. Itt arról beszélt, hogy olyan Soros által pénzelt csoportok szervezik a mexikói határon megjelenő agresszív migránskaravánokat, akik szélsőbalos, marxista-leninista hitvallással rendelkeznek, a kommunista Marx és Lenin elméletein alapuló ideológián alapuló nemzetközi világképpel, és a migránskaravánok kapcsán kollektív mozgósításra szólítanak fel.

Arra is felhívta a figyelmet - és itt párhuzamot vonhatunk az amerikai és az európai migránskaravánok között - hogy újabb és újabb hullámban érkeznek az illegális migránsok és egy idő után már nem lehet a jelenséggel felvenni a küzdelmet.

Beck arra is felhívta a figyelmet hogy Donald Trump elnök csak akkor tudja véglegesen megoldani a problémát, ha megnevezi a valódi ellenséget és az nem más, mint Soros György és az általa finanszírozott szélsőséges bevándorláspárti csoportok. 

A latinók értékelik Soros erőfeszítéseit 

Mivel a migránskaraván elsősorban a spanyol ajkú, latinó bevándorlókból áll és Soros ezt az illegális folyamatot segítheti, nem meglepő, hogy ezt a közösség egyes tagjai elismerik.

Forrás: Twitter

A Hispanic Federation nevű szélsőségesen bevándorláspárti szervezet tegnap kitüntetésben részesítette Soros Györgyöt, akit a “folyamatos odaadásáárt” jutalmaztak, praktikusan a spanyol migránsok beáramoltatásának támogatása miatt.

Soros a díjátadón beszél

A díjat odaítélő szervezet kezdetektől fogva élesen támadja Donald Trumpot, akinek elnöki megválasztását amerikai egyik legveszélyesebb történésének nevez, többek között mert korlátozni kívánja a Mexikó felől érkező, többségében illegális latin ajkú bevándorlók USA-ba jutását .

A valóság azonban, hogy a számok Trumpot igazolják. Azokban az államokban, ahol a latinók nagy számban élnek, magas arányban kerül sor a bebörtönzésükre, sőt a gyermekbűnözés is burjánzik a spanyol körökben így például Texasban vagy Kaliforniában. Az elkövetett bűncselekmények között gyakori a gyilkosság, a rablás és a kábítószerrel visszaélés.

2019.04.09.

Az Affari Italiani online napi újság március 30-án arról számol be, hogy a Fratelli d'Italia párt elnöke, „az Orbán-modell importálását” hangsúlyozó Giorgia Meloni Veronában találkozott Magyarország családi és ifjúsági ügyekért felelős miniszterével, Novák Katalinnal. Tárgyalásuk középpontjában az arról kiadott hivatalos közlemény szerint az Orbán-kormány családokkal és a születési arányszám emelésével kapcsolatos intézkedései, valamint a Fratelli d'Italia azon javaslatai álltak, amelyek Olaszország és Európa demográfiai tendenciájának megváltoztatását – azon belül a születésszám-növelés támogatásának szükségességével – emelik ki a közösségi költségvetés prioritásai között. Meloni szerint a május 26-i európai választás döntő pont lehet egy olyan Európa kialakításában, „amely az élet védelmére, a születések ösztönzésére és az oktatás szabadságára összpontosít”.

A Julie Italia nápolyi székhelyű audiovizuális műsorszolgáltató honlapja április 4-én arról közölt hírt, hogy Matteo Salvini olasz belügyminiszter találkozót ajánlott Európa szuverenistáinak, amit meg is tartanak majd. Az eseményen különböző okok miatt nem képviselteti magát három fontos politikus: a francia Marine Le Pen, a magyar Orbán Viktor és az osztrák Harald Vilimsky [megj. Vilimsky a Szabadságpárt EP-képviselője]. Le Pen ugyanis önkormányzati választási kampányban vesz részt Dél-Franciaországban, emellett az olasz portál utal Orbánék feszült néppárti helyzetére is. Ugyancsak Salvini egyik legfrissebb, nagy hangot kiváltó belügyminiszteri intézkedése kapcsán a Secolo d’Italia olasz hírlap április 7-én arról ír, hogy a Sea Eye nevű német NGO Németország zászlaja alatt közlekedő Alan Kurdi hajója pár napja 64 illegális bevándorlót próbált sikertelenül kitenni az olaszországi Lampedusa szigeténél. A hajó ezután Málta felé vette az irányt, ahol a lap szerint a Migrant Offshore Aid Station Foundation (MOAS) nevű, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által finanszírozott segélyállomás veszi fel a migránsokat.

A Le Courrier d'Europe centrale francia nyelvű, Közép-Európával foglalkozó internetes hírportál A Fidesz elindítja kampányát: „Európa vagy keresztény lesz vagy átadja helyét a multikulturalizmusnak” címmel április 6-án közölt cikket. A portál beszámol arról, hogy Orbán Viktor április 5-én elindította a Fidesz-kampányt a május 26-án tartandó európai választásokra, a kampány mottója a bevándorlás elleni küzdelem. A magyarok már három európai választáson vettek részt, miután Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, és eddig Orbán szerint minden alkalommal igazából csak az volt a kérdés, hogy az Európai Bizottság elnöke bal- vagy jobboldalról kerül-e ki. Ebben az évben viszont már többről van szó, ezért az idei EP-választás különbözik, és sokkal komolyabbnak tűnik, magyarázta a lap tudósítása szerint Orbán. „Európa május végén jövőt választ magának” – húzta alá kampánynyitó beszédében a magyar miniszterelnök.

A Lidové noviny prágai kiadású cseh napilap az MTI beszámolója alapján „A keresztény civilizáció a tét” – Orbán bemutatta az európai parlamenti programot címmel közli tudósítását arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bemutatta a Fidesz pártjának bevándorláskritikus programját a közelgő európai parlamenti választások előtt. Ebben a párt különösen arra szólított fel, hogy a migrációs kérdésekről szóló döntési jogot el kell venni a „brüsszeli bürokratáktól”, és vissza kell adni az egyes tagállamok nemzeti hatáskörébe – írja rövid cikkében a prágai lap.

2019.04.05.
  1. Forradalmakat akarnak kirobbantatni a nemzeti kormányok ellen?
  2. Van összefüggés a jobboldali kormányok elleni tüntetések között.
  3. Sorosék meg akarják buktatni a nekik nem tetsző kormányokat.

Mindannyiunk retinájába mélyen beleégett a kép, amikor Hadházy Ákos a köztelevízió székházának padlóján, hiányos öltözékben fetreng, miközben a körülötte lévő „politikusok”, a liberális médiamunkásokkal karöltve az hirdették magukról, hogy ők a sajtó és a szólásszabadságért küzdenek. Akkor, a külső személélő számára úgy tűnhetett, hogy mindez egy spontán, alulról szerveződő, nem központi irányítású, nem más által megrendelt, és előre megírt forgatókönyv szerinti történetfolyam kicsúcsosodása.

Ám az elmúlt időszakokban, más országokban lezajló hasonló események láttán arra a következtetésre jutottunk, hogy az, amit Szél Berniék, Tordai Bencéék és Hadházyék műveltek, az bizony egy megrendelt és megrendezett olcsó színjáték volt.

Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni, hogy hasonló kormányellenes atrocitásokra került sor azokban az államokban, amelyek elutasítják a Soros-tervet, akik nem akarnak migránsokat befogadni, és ahol rendszerint jobboldali, függetlenségpárti kormányok vannak hatalmon.

A jobboldali kormányok ellen szövetkezett Soros hálózata

A magyarországi eseményekkel majdhogynem egyidejűleg Szerbiában, Olaszországban, Ausztriában és Lengyelországban is a demokratikusan megválasztott kormányok ellen tüntetések szerveződtek. A forgatókönyv mindenhol ugyanazt a sémát követte: a liberális média felhergeli a tömegeket, nulla társadalmi támogatottságú politikusok, csoportok pedig megpróbálnak a tömeg élére állni, és hetekig tartó erőszakos incidensekkel nyomás alatt tartani a kormányokat. Várva, hogy valaki rosszat lépjen.

Az itthoni eseményeket ismerjük: a külföldi tőke, és a multinacionális vállalkozások, bankok érdekeit kiszolgáló ellenzéket egyszer csak öntudatra ébresztették, és  rájöttek, hogy politikai érdekeiket úgy tudják projektálni, ha elhitetik magukról azt, hogy ők a keményen dolgozó kisemberek oldalán állnak, így a baloldali média segítségével megalkották a „rabszolgatörvény” mítoszát, majd elkezdték hosszas menetelésüket a parlamenti obstrukciótól egészen a cirkuszi bohóckodásig, amely Kunhalmi Ágnes nevezetes videójában, Hadházy Ákos már említett fentregésében, és Szél Bernadett őrjöngésében csúcsosodott ki. Ám arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a Kossuth téren összegyűlt maroknyi szélsőséges (liberális és a jobbikos vegyesen) rendbontásba és utcai erőszakba kezdett. Rendőröket dobáltak, kukákat gyújtogattak és közintézményeket rongáltak meg. A rend őreinek szakmaiságán, a kormánypárti politikusok visszafogottságán, és termesztésen a kormányt támogató többség józan eszén múlt, hogy nem süllyed anarchiába az ország.

Szerbiában sem sikerült a kormánybuktatás, pedig Soros milliókat fektetett belé

Szerbiában, az itthonihoz kísértetiesen hasonlító események zajlottak le. Ha valaki távolabbról néz a térségre, akkor egyértelműen megállapíthatja, hogy a Magyarországon már decemberben kipróbált technikákkal próbálnak kormányt buktatni a Balkánon. 

A peremterületen elhelyezkedő Szerbia „meghódítandó, befolyásolandó” terület a milliárdos befektetőknek és a politikai machinátoroknak egyaránt. Nem véletlen, a Nyílt Társadalomért Alap szerbiai fiókját évente 6 millió dollárral támogatja Soros György. Ám az alapítványi ügyek mellett Sorosnak komoly gazdasági befektetései is vannak a térségben, amely csak akkor prosperál igazán, ha a Belgrádban székelő kormány megfelelő döntéseket hoz számára. Az is aggodalomra adhat okot, hogy a Soros által pénzelt szervezetek között szerepel a Szerbiai Bírók Szövetsége és a Szerbiai Ügyészek Szervezete is. Az előbbi több mint 5 millió dinárt, az utóbbi pedig több mint 7 millió dinárt kapott az alaptól. Milorad Vučelić, az egyik helyi lap, a Pečat szerkesztője szerint ez a második legnagyobb összeg, amit Soros György Szerbiába „fektet be”. „Az első befektetés Milošević idején történt, amikor Jugoszlávia megdöntéséért fizetett. Ez a mostani befektetés pedig Szerbia szétzúzását célozza meg.”

Sorosnak kézenfekvő volt alkalmaznia a magyarországi példát, hiszen Szerbiában is szétaprózódott az ellenzék, nincs társadalmi támogatottsága a nyugatról importált liberális ideológiáknak, az emberek nem bíznak a politikusokban, éppen ezért civil köntösbe bújtatták a teljes ellenzéket.

A rigmusok és a szólamok ugyanazok voltak Szerbiában is, mint Magyarországon:

  1. mi vagyunk a többség,
  2. a nép oldalán állunk,
  3. ötmillióan vagyunk – skandálták Belgrád főterén.

Szerbiában is vezető politikusok, és a közszolgálati média szerkesztőinek a távozását követelték.

Nincs abban semmi meglepetés, hogy Szerbiában is összeállt a teljes ellenzéki paletta, szélsőséges szerbektől kezdve egészen a szélsőliberálisokig. A mintegy 30 ellenzéki pártból és szervezetből álló Szövetség Szerbiáért elnevezésű tömörülés olyan jelzőkkel illette Vucic elnököt, amelyek a magyar olvasók számára is ismertek: autokratikus eszközökkel irányítja az országot, pártja korrupt, és minden ellentétes gondolatot elnyom. Közvélemény-kutatások szerint azonban a szerb kormánypárt, az SNS támogatottsága meghaladja az ötven százalékot, és bármilyen választást meg tudna nyerni. Pont úgy, mint itthon a Fidesz-Kdnp.

A szerbiai és a balkáni tüntetések leglelkesebb támogatói a nyugati baloldali és liberális médiumok, akik kitörő lelkesedéssel fogadták az erőszakba torkoló megmozdulásokat. Tudósításaikban úgy állították be az ellenzéket és a mögötte lévő „tömeget” mintha ők képviselnék a többséget. Holott ezt semmilyen közvélemény-kutatás nem támasztotta alá. Az eset itthonról ismerős.

Mindeközben, az események előrehaladtával a Magyarországról vett minta alapján ellenzéki politikusok megpróbáltak behatolni a szerb közszolgálati televízió belgrádi székházába, hogy kérdőre vonjanak egy tévébemondót, aki a tüntetők szerint túlságosan lelkesen közvetíti a propagandát. Az épületen belül a lépcsőkön többször is kialakult lökdösődés a tüntetők és az épületet védő rohamrendőrök között.

A belgrádi eseményekkel egyidőben Montenegróban is „spontán” tüntetések kezdtek kialakulni.

Ha valaki kételkedne az események tervszerűségében, akkor érdemes megnézni az alábbi fényképeket, amelyeket a budapesti és a belgrádi közszolgálati televízió épületében rögzítettek.

A nemzetközi média címlapon hozza a Soros által megrendelt balhékat

A szerb és a magyar kormány ellen szervezett megmozdulásokról a leglelkesebben a nemzetközi média számolt be. A finn tévéhíradók mellett a legnagyobb brit lap, a Guardian is címlapon hozta, mind a budapesti, mind a belgrádi eseményeket.

A Reuters hírügynökség is több anyagban foglalkozott a „civil” megmozdulásokkal, de a Soros György tulajdonában is álló New York Times még videókat is közölt Hadházy Ákos tévészákházas pankrációjáról.

A Wall Street Journal, a Bloomberg, a Reuters, és a Le Figaro pedig helyszíni tudósítókat küldött Budapestre és Belgrádba, ahonnan elfogultan és részrehajlóan tudósítottak.

A két nagy helyszín mellett a mellék hadszíntereken is zajlottak az események. Ausztriában megközelítőleg 17 ezer ember tüntetett a kormány jobbra tolódása ellen, míg Olaszországban a kormány „migránsellenessége” és uszító politikája ellen tiltakoztak „civilek” valamint baloldali politikusok.

Az osztrák tiltakozások apropóját amúgy Sebastian Kurz kancellár vezette kormány megalakulásának egyéves évfordulója adta.

Az alább leírt események véletlenszerűségét kár lenne erőltetni, a fenti, spontánnak hazudott tüntetések egy előre megírt forgatókönyvet követtek. Civilek, vagy ellenzéki liberális politikusok, a helyi liberális médiával és Soros által pénzelt nemzetközi szervezetekkel karöltve (Amnesty International, Human Rights Watch - hogy csak a legegyértelműebbeket említsük) feltüzelik saját kicsiny, de erőszakos táborukat, majd a szólás és a sajtószabadságra, esetleg a liberális demokráciára hivatkozva erőszakkal megpróbálnak behatolni állami intézményekbe. Arra számítanak, hogy a rendvédelmi szervek ezt megakadályozzák, így erőszakos eseményekre is sor kerülhet, mely radikalizálja saját táborukat, illetve kiszélesíti a tüntetések társadalmi támogatottságát. Magyarán, az erőszak kiprovokálásával még több embert tudnak kivinni az utcára, akik még erőszakosabbak lesznek, így a végén egy maroknyi, külföldről pénzelt, és idegen érdekeket szem előtt tartó ellenzéki, polgárháború közeli hangulatot tud teremteni, amely a fennálló államrend megbontására képes. Így akartak Budapestből és Belgrádból Maidant csinálni.

Feltehetően az EP-kampányban is hasonló provokációkra kell számítani. Ennek már bizonyos előjelei láthatóak, az ellenzék mellett működő fél-legitim szervezetek folyamatosan provokálják a kormánypárti szavazókat, a rendőröket és a politikusokat!

2019.04.02.

Manapság, ha európai szintű konfliktusokról van szó, általában azok az Európai Unión belüli viták, ezért nem csoda, ha mindenki inkább erre a szupranacionális intézményre fókuszál. Talán éppen ez könnyíti meg időnként az Európa Tanács dolgát, ám nem szabad megfeledkeznünk róluk sem. Írásunkban bemutatjuk a szervezet kötődését Soros Györgyhöz, valamint a nemzetállamok jogrendszereinek felülbírálására törekvő Emberi Jogok Európai Bíróságának tevékenységére is kitérünk.

Az Európa Tanács (amely nem tévesztendő össze az Európai Unió állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanáccsal) összesen 47 tagállamot magába foglaló nemzetközi szervezet, tehát tágabb kört ölel fel, mint az Európai Unió. Az Európa Tanácsban való tagság és az azt létrehozó Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának elfogadása az uniós tagság feltétele. Ezzel együtt jár a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) joghatóságának elismerése, amely így a tagállamokra nézve kötelező ítéleteket hozhat - és hoz is…

Az Európa Tanács jelenlegi főtitkára a posztot 2009 óta betöltő Thorbjorn Jagland (2014-ben újraválasztották). A norvég származású politikus 1987-1992 között a Norvég Munkáspárt főtitkára, majd 1992-től 2002-ig annak elnöke volt. Mindemellett 1999-2008 között a Szocialista Internacionálé alelnöki tisztségét is magáénak tudhatta, így mint látható, baloldali politikusként szép karriert futott be. Az Európa Tanács főtitkári tisztségéhez megkövetelik a kormányfői tapasztalatot is: Jagland bár csak rövid ideig, de 1996-1997 között Norvégia miniszterelnöke is volt. Nem csak a politikában vállalt azonban szerepet, korábban a Nobel-békedíjakat odaítélő bizottság elnöke is volt, most azonban már csak egyszerű tag, ugyanis a díj több mint százéves története során első és egyetlen alkalommal a bizottság menesztette az elnököt, Jaglandot. Ennek oka mindenekelőtt az volt, hogy bírálták a Barack Obamának és az Európai Bizottságnak odaítélt Nobel-békedíjak miatt.

2009-es megválasztásakor Jagland úgy nyilatkozott, hogy az Európa Tanács titkárságának reformjára fog törekedni, hogy az hatékonyabb legyen többek között olyan ügyekben, mint a migráció. Mint látszik, szívének kedves ez a téma, ezért nem is tetszett neki a magyar kormány által 2016-ban kezdeményezett, úgynevezett “kvótanépszavazás”. Negatív fejleményként értékelte ennek a közvetlen demokráciát lehetővé tevő intézménynek a használatát, megosztó és felelőtlen lépésnek nevezve azt. Kijelentette, hogy “a csukott ajtó politikája nem fenntartható megoldás” … Kedves Olvasóink ebből már sejthetik, mit preferál Jagland főtitkár úr: nyilvánvalóan a nyitott társadalmakat!

Nem is meglepő, hiszen maga nevezte a Twitteren közzétett tweetjében “jó barátjának” Soros Györgyöt, akivel számos közös projekten dolgoznak, sokszor találkoztak és nyilatkoztak együtt. Ilyen alkalom volt például a 2012-ben az Európa Tanács által Budapesten szervezett konferencia a gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetőségeiről, amelyen mindketten felszólaltak. A teljesség igénye nélkül - hiszen tényleg sokszor találkoztak már a jóbarátok - közös kezdeményezésükre az Európa Tanács és Soros alapítványainak finanszírozásából létrehozták az Európai Roma Művészeti Kulturális Intézetet, melynek igazgatója Junghaus Tímea; a nyitóünnepséget Budapesten a CEU-n tartották. Végül, de nem utolsósorban Jagland kiállt az ENSZ Globális Migrációs Paktuma mellett, kijelentve, hogy az Európa Tanács támogatja azt. A Sorossal való szoros barátsága miatt ezen sem lepődhetünk meg igazán, hiszen ez a dokumentum éppen az ő terveit valósítja meg: mindenki lakhasson ott, ahol akar, akár van rá jogalapja, akár nincs.

Az Európa Tanácsban a főtitkári poszt mellett egy másik fontos tisztség az emberi jogi biztosi pozíció: ezt az elmúlt időszakban láthatólag olyan személyek tölthették be, akik jó viszonyt ápolnak Sorossal, de legalábbis egyetértenek a céljaival. Korábban már írtunk erről, de itt van ismét az 1999 óta létező tisztséget betöltők sora:

- Alvaro Gil-Robles (1999-2006): különböző szervezetek képviseletében működött együtt a Nyílt Társadalom Alapítvány hálózatával.

- Thomas Hammarberg (2006-2012): az Amnesty International főtitkára volt.

- Nils Muiznieks (2012-2018): a lettországi Soros Alapítvány egykori programigazgatójából lett ET főtitkár.

- Dunja Mijatovic (2018- ): médiajogász, az EBESZ volt sajtószabadság-képviselője, a Nyílt Társadalom Alalíptvány által szponzorált openDemocracy platform tagja.

Dunja Mijatovic 2018. április 1-je óta tölti be a hat évre szóló emberi jogi biztosi tisztséget. Mijatovic biztosi minőségében 2019 februárjában járt Magyarországon és arra a megállapításra jutott - minő meglepetés -, hogy a civil szervezetek, az emberi jogi jogvédők és a kormánnyal szemben kritikus újságírók tevékenysége megnehezült, beszűkültek a lehetőségeik. Aggasztónak tartja természetesen azt is, hogy nagyon kevés menedékkérelmet bírálnak el pozitívan Magyarországon. Megjegyezzük, ennek oka legfőképpen az, hogy hazánk az első biztonságos ország elvét alkalmazza, vagyis a menedékkérelmet abban a biztonságosnak számító országban kell a kérelmezőnek benyújtania, amelyet elsőként elér. A balkáni útvonalon nem egy biztonságos országon kell átvonulniuk a migránsoknak, mire elérik a magyar határt.

Magyarország 1990 óta tagja az Európa Tanácsnak, az Emberi Jogok Európai Nyilatkozata 1992 óta van hatályban a magyar jogrendben, így azóta az EJEB joghatósága alá is tartozik hazánk. A bírói testület fellebbviteli fórumként szolgál azokra az esetekre, amikor a kérelmező a tagállami bíróságok előtt minden jogorvoslati lehetőségét elhasználta már.

Sokat elmond a bíróság munkájáról, hogy többek között olyan döntéseket hoztak, mint Hunvald György és Hagyó Miklós elítélt baloldali politikusoknak a börtönkörülmények miatt odaítélt kártérítés, vagy a kommunista jelkép vörös csillag viselésének megengedése. Ezekben a példaként hozott ítéletekben bíróként részt vett Sajó András is, akit 2007-ben a Gyurcsány kormány delegált az EJEB testületébe. Sajó jó szövetségese természetesen Sorosnak: az ex-bíró a CEU egyik alapító tagja. Nem volt azonban egyedül, sőt, a mai napig vannak olyan bírák az EJEB-nél, akik a spekuláns érdekeit képviselik. Legutóbb 2018 őszén került a testületbe az albán Darian Pavli, akinek bírói tapasztalata ugyan nincsen – csak ügyvédként praktizált – de ezt feltehetően kiváltja kiváló nyílt társadalom párti rezüméje: a CEU-n szerzett posztgraduális diplomát (büszkék is rá megválasztása miatt) és az albán Soros Alapítvány munkatársa volt. A bolgár Yonko Grozev bíró 2015 óta a testület tagja, korábban a Soroshoz köthető European Rights Centre munkatársa volt és a szófiai Nyílt Társadalom Intézet felügyelőbizottságának tagja.

Látható, Sorosnak az EJEB-nél is erős a lobbija, de nem elég, hogy bent vannak emberei, kívülről is nyomást gyakorol a testületre. Ennek egyik eszköze a European Implementation Network (Európai Végrehajtási Hálózat, EIN), amely az EJEB döntéseinek az államok általi végrehajtásának kisajtolását tűzte zászlójára amellett, hogy a „civilek” véleményét becsatornázza az EJEB-hez. A szervezet két támogatója a Nyílt Társadalom Alapítvány és az Oak Alapítvány. A tagszervezetek között szinte minden harmadik egy adott országban működő Helsinki Bizottság, alapító tagja az Open Society Justice Initiative.

2019.03.31.

A Secolo d'Italia olasz hírlap március 24-i cikke azzal indít, hogy Soros már indított pénzügyi támadást Olaszország ellen: spekulált a lírával, illetve finanszírozott és finanszíroz olyan nem kormányzati szervezeteket, amelyek naponta illegális bevándorlók ezreit juttatták át az olasz partokon, most pedig kiderült, hogy a globalista spekuláns még pénzt is ad a +Európának. A párt titkára, Benedetto Della Vedova köszönte meg hálásan a 100 ezer euró értékű hozzájárulást Sorosnak és feleségének, Tamiko Boltonnak. Ez pedig azt jelenti, hogy ők és a párt adminisztratív titkára, Silvia Manzi, még nem teljesen elégedettek azzal, amit az európai bürokraták már megtettek az olaszok ellen. A párt tisztségviselői nagyon kemény és „döntő” választási kampányra számítanak, ezzel pedig a lap szerint Della Vedova és Manzi valójában tudomásul veszi, hogy az olaszok többsége nem lehet híve a +Európának, sem az eurobürokratáknak, sem pedig Sorosnak. A jelenség ott van az Európai Unió más országaiban is, ahol „a liberális demokrácia és ezzel együtt a nyitott társadalom megkérdőjeleződik”. Röviden: csak egy Soros György-típusú spekulánsnak tulajdonítható a baloldali eliteknek az a „legrosszabb koncepciója”, amely szerint, ha a polgárok demokratikus módon, szabadon szavazhatnak, akkor maga a demokrácia van veszélyben.

A Katholisches – Magazin für Kirche und Kultur című német nyelvű oldal szintén foglalkozik a +Europa pártnak nyújtott Soros-támogatással, és ennek kapcsán a párt alapítóját, Emma Boninót mutatja be. Bonino az Olasz Radikálisok vezető tagja, igazi professzionális politikus, aki a portál szerint „rövid memóriával rendelkezik”. Ő a politikai kaszt része, aki 28 éve az olasz parlament tagja lett (jelenleg parlamenti szenátor), 1994–1999 között EU-s biztos, majd 2006–2008-ban olasz külkereskedelmi miniszter, 2013–2014-ben pedig külügyminiszter volt. Bonino a mai napig egyike a nemzetközileg legismertebb abortusz-, eutanázia- és kábítószer-liberalizációs lobbistáknak, aki mára nemzetközi szinten is bekapcsolódott a migráció támogatásába.

Az Il Giornale olasz konzervatív napilap március 26-i cikke egy migrációs csalási botrányról ír, amely a Perugiai Külföldiek Egyetemén valósult meg, és több mint 6 ezer külföldit érintett, valamint öt letartóztatáshoz vezetett korrupció, ideológiai hamisság, csalás, dokumentumok hamisítása és az olasz állam kárára létrejövő pénzbevételek miatt. Mindez egy olyan légkörben – írja a lap –, amikor a baloldal további könnyítéseket tenne az olasz állampolgárságnak a nem uniós polgárok számára történő odaítélését szabályozó törvénybe. (Matteo Salvini olasz belügyminiszter ugyanakkor a ius soli (születési) és más típusú állampolgárságok megszerzési lehetőségein túl, további szigorú szabályozást és ellenőrzéseket helyezett kilátásba.) A tanúsítványkereskedelem bűncselekményes ügyének középpontjában két olasz, egy marokkói és egy tunéziai állt. Hamis dokumentumokat állítottak elő, amelyeket a migránsok használhattak hosszú távú tartózkodási kártya megszerzéséhez. A modenai rendőrség március 26-án azonban letartóztatta mind a négyüket: egyikük börtönbe, a másik három személy pedig házi őrizetbe került. A mobilcsapat rendőri tisztviselőinek vizsgálati tevékenysége további 25 embert érint, amely immár rávilágít egy olyan rendszerre, amely a Perugia város külföldiek számára nyitott egyeteme által akkreditált „nyelvi képzési központban” lehetővé tette külföldiek tömegei számára, hogy vizsgákkal és az olasz nyelvtudás igazolásával tartós tartózkodási engedély szerezzenek. A mobilcsapat rendőri egységei által telepített kamerák viszont rögzítették, hogy ezek a vizsgák sok esetben teljesen fiktívnek bizonyultak, miután a külföldiek a vizsgán már előre összeállított válaszokat kaptak, mindehhez másolatokkal, illetve minden esetben segített nekik a megfelelő bizottság.

2019.03.29.

Focimeccsel egybekötött tüntetést rendez a budapesti Kossuth téren két sorosista gittegylet, a Hallgatói Szakszervezet és a Szabad Egyetem elnevezésű formáció. Saját megfogalmazásuk szerint a tudományos szabadságért és az oktatásra fordítandó források növelése érdekében vonulnak utcára.

Az oktatással kapcsolatos kiadások 2010-ben nem érték el az 1572 milliárd forintot, az összeg 2018-ban már meghaladta a 2000 milliárdot. 2019-ben pedig már 587 milliárd forinttal több jut oktatásra, mint a baloldal által utoljára benyújtott, 2010-es költségvetésben

Mivel Magyarországon sem a tudomány szabadsága, sem pedig az oktatás finanszírozása nincs veszélyben, így vizsgáljuk meg inkább a tüntetés formai elemét, a Kossuth térre összetrombitált, szellemesnek és nagyon eredeti ötletnek gondolt focimeccset.

Saul Alinsky A radikálisok 12 szabálya című művében írja: A nevetségessé tevés az ember leghatásosabb fegyvere. Nincs védekezés. Irracionális. Dühítő. Döntő nyomásgyakorlási pontként is szolgálhat, hogy engedményekre kényszerítsd az ellenfelet.

Ne legyenek tehát kétségeink, a téren focizó csillogó szemű úttörő brigád a Soros-párti média szombaton megjelenő beszámolóiban majd vicces és rendkívül haladó szellemű társaságként kerül bemutatásra.  

A kiváló sorosista brigád kitüntetéssel (és finanszírozással) ellátott 444.hu már élen járva be is számolt a tüntetés szervezőinek és a jogi képviseletüket ellátó (szintén Soros-zsoldos) TASZ bíróságon aratott sikeréről, amelynek értelmében szombaton nyugodtan ökörködhetnek a Soros-aktivisták a Nemzet Főterén.

A gittegyletek és a szervező

Ahogy már említettük, a tüntetés mögött az úgynevezett Szabad Egyetem és a Hallgatói Szakszervezet állnak. A formációk egyetemi bekötéseit és szimbólumhasználatát a Tűzfalcsoport, a szervezeti hátterüket az Origó tárta fel.

A nyíltan bevándorláspárti nézeteket valló, Soros által kitömött Humán Platform leányvállalataként működő csoportosulások egyébként még pénzt is merészelnek koldulni a Facebookon.

Pofátlanságuk és gátlástalanságuk azonban nem ismer határokat. Egy nemrég birtokunkba került levelükből világosan kiderül, hogy a tüntetésükre a szakkollégiumi hálózat levelezési listáján csábítanak diákokat.

A nyílt és agresszív politikai nyomulásuk miatt egyelőre egyetlen balliberális médium sem tiltakozott és Brüsszelből sem üzent hadat Frans Timmermans. Gondoljanak csak el, kedves olvasóink, hogy milyen toporzékolással és hisztériával járna, ha egy konzervatív, nemzeti formáció a szakkollégiumi hálózat felhasználásával invitálna fiatalokat a békemenetre. Úgy látszik, Sorosék tényleges és valós nyomulása azonban nem veszélyezteti a tudomány híres szabadságát és az egyetemek függetlenségét.

A kiküldött levél kapcsán hallgatásba burkolódzó szakkollégiumi és felsőoktatási vezetők passzivitása és feltehetően pozíció féltése azért is gyomorforgató, mert a mozgósító levél egyik aláírója az a Mák Viktor nevű CEU-S diák, aki a német Der Tagesspiegel napilapnak még a téli tüntetések kapcsán nagy eredménynek nevezte, hogy a baloldaltól a Jobbikig minden ellenzéki formáció egy asztalhoz ült megtervezni az előttük álló időszak tüntetéseit és politikai lépéseit.

Magyarán szólva: az antiszemita Jobbik és a Soros-finanszírozású baloldali ellenzék násztáncánál muzsikáló aktivista gond nélkül szervezhet az egyetemi szférában megmozdulásokat a nemzeti kormány ellen. És ezt mindenki eltűri…

Szégyen!

2019.03.27.

Megalapozottnak tűnő híresztelések szerint a ballib sajtó és a Soros-hálózathoz köthető szervezetek által felkapott Országos Bírói Tanács (OBT) egyik tagja, Vadász Viktor a Fővárosi Törvényszék élére pályázik. Ha igaz, a lépése lehet puszta provokáció is: ha nem nyer, épp az Európai Parlamenti (EP) választások előestéjén adódik majd lehetősége arra, hogy telesírhatja a hazai és nemzetközi sajtót, mondván itt tényleg dübörög a diktatúra; a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) és mindenféle NGO konferenciáján elpanaszolhatja mindenkinek, hogy az Orbán-kormány felszámolta a bíróságok függetlenségét; mindemellett OBT-s tagtársa, Vasvári Csaba mintájára még pereket is indíthat arra hivatkozva, hogy a törvényszéki elnök széke neki igen is jár.

Ha viszont nyer, az ország legnagyobb és legfontosabb bírósága egy, a Soros György fizetési listáján szereplő Helsinki Bizottsággal szoros kapcsolatban álló bíró irányítása alá kerül. A napokban írtuk meg ugyanis, hogy a Helsinki április elején kormánykritikus pódiumbeszélgetést tart, amelynek meghívott előadói között ott van Vadász is, akiről korábban már leírtuk, hogy 2013-tól 2014 végégi a Magyar Igazságügyi Akadémia (MIA) igazgatója volt. A MIA a bírók képzési központja, ahová az évtized közepén olyan NGO-k kaptak meghívást “érzékenyítő tréningek” tartására, mint a Háttér Társaság a Melegekért és a Patent Jogvédő Egyesület, és természetesen a Magyar Helsinki Bizottság is. Az április Helsinki est központi témája a közigazgatási bíróságok átalakítása lesz. Erről a Soros-párti NGO-k és a ballib politikusok és lapok előszeretettel állítják, hogy a kormányhoz lojális bírókkal feltöltött szervezet lesz. Ez nyilvánvalóan hazugság, hiszen az új bíróság törzsgárdáját a jelenleg is aktív közigazgatási bírók alkotják majd. Rávilágít ugyanakkor a sorosisták kétszínűségére is. Abban ugyanis nyilvánvalóan nem látnak kivetnivalót, ha egy hozzájuk közel álló bíró, mondjuk Vadász Viktor átveszi a Fővárosi Törvényszék irányítását. Vadász ráadásul lekötelezettje is lehet a Helsinkinek, mert egy személyiségi jogi perben a Soros-párti jogvédők egyik ügyvédje látja el a képviseletét. Ismert továbbá, hogy közeli jóbarátja, “elv- és harcostársa” Matusik Tamás, aki korábban a Helsinki magyarországi büntetőjogi reformmal kapcsolatos projektjének felkért szakértője volt. Ennyit tehát arról, ki, mely erő próbál a bíróságokon belül befolyást szerezni.

Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a pályázatával Vadász Viktor arról is lerántotta a leplet, hogy milyen képmutató is ő valójában. A rendszerkritikus Országos Bírói Tanács ugyanis tavaly készített egy tervet, amit aztán az LMP karolt fel, a bírósági igazgatás reformjára. Ebben egyebek közt az áll: “Amennyiben a jogalkotó valódi és tényleges felügyeleti jogkört szánt az OBT-nek, mindenképp szükségesnek tartanánk összeférhetetlenségi szabály megalkotását, amely szerint nem lehet az OBT tagja az OBH elnökének munkáltatói jogkörébe tartozó bírósági vezető és ezek hozzátartozója.” Vadász ehhez képest OBT tagként pályázik a Fővárosi Törvényszék élére és semmi jelét nem adja annak, hogy megválasztása esetén kész lenne lemondani az tanácsban elfoglalt helyéről. Ez pedig inkább azt erősíti, hogy az indulása pusztán a politikai zavarkeltést szolgálja.

 

2019.03.26.

Bírósági forrásaink szerint az Alaptörvényt és bírák jogállásáról szóló törvényt is sértheti, ha egy bíró a Soros által finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság olyan – tudományosnak aligha nevezhető – beszélgető estjén vesz részt, amely meghívójában egyes kormányzati intézkedéseket nyíltan támadó, a független igazságszolgáltatásról szubjektív, sértő megfogalmazásokat tevő szöveget hoz nyilvánosságra a legnagyobb közösségi médiumon.

A szervezet korábban több ilyen rendezvényt szervezett, így a hasonló nevű Magyar Helsinki Bizottság e⊗kluzív Adomány- és Szavazatgyűjtő Gálaestje, amely már bemutató videójában is kormánykritikus hangnemet üt meg.

Ennél is tovább ment Sándor Zsuzsa, a sorosista Magyar Helsinki Bizottság kampányarca, korábbi bíró, aki egy tévéműsorban egyértelműen kijelentette, hogy egyik fő probléma, hogy a kormányt eddig nem sikerült megbuktatni.

Köztudott, hogy a Helsinki Bizottság rendszeresen támadja a kormányt a migrációs politikája miatt nemcsak közéleti, de bírósági fórumokon is. A mostani beszélgetős fórumon rést vesz a tervek szerint Uitz Renáta jogász, a Soros-egyetem tanszékvezető egyetemi docense, aki a Magyar Narancs rendszeres szerzőjeként például hosszasan méltatta az un. Tavares-jelentést, amely szerinte a „messze túlmutat a magyar kormány európai baleseteinek értékelésénél.”

Második előadó az a Kádár András Kristóf ügyvéd, akinek a Magyar Helsinki Bizottság társelnökeként egyik legfontosabb kívánsága így hangzik: „Muszáj, hogy fájjon legalább egy kicsit a hatalomnak”

A harmadik előadó pedig az a Vadász Viktor bíró lenne, akiről korábban már leírtuk, hogy 2013-tól 2014 végégi a Magyar Igazságügyi Akadémia (MIA) igazgatója volt és amely szervezet adott helyet a bírók képzésének „érzékenyítés” címszó alatt. Ezen tréningeken aktívan részt vett a Háttér Társaság a Melegekért és a Patent Jogvédő Egyesület, és természetesen a Magyar Helsinki Bizottság is.

A Helsinki által szervezett eseményre olyan kijelentésekkel toboroznak hallgatókat, mint a mostani eseményre:

  • Veszélyben a független bíráskodás.
  • Veszélyben a polgárnak az a joga, hogy eséllyel perelje az államot és hivatalait. Az új bírósági rendszer túl sok hatalmat ad túl kevés embernek.
  • A bírói függetlenségnek pedig kevesebb garanciája lesz, mint most van.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint a közigazgatási bíróságokról szóló törvényeket botrányos körülmények között fogadták el és ahogy kijelentik a kormány szándéka nyilvánvaló: a „hozzá lojális bírákkal töltené fel az új bíróságokat.”

Az új helyzetről és a független bíráskodás esélyeiről beszélgetünk szakértő vendégeinkkel - folytatják a meghívóban, nagy kérdés ugyanakkor, hogy egy aktív bíró asszisztálhat-e előadóként, ha tetszik főszereplőként ezekhez a magyar ellenzék érdekeit szolgáló kijelentésekhez.

2019.03.22.

Soros György hálózata 12 másik alapítvánnyal együttműködésben, már 2005-ben bevándorlásszervező birodalmat hozott létre. Céljuk, hogy migrációbarát irányváltozását érjenek el az EU-ban. Jelenlegi ismereteink szerint, megalakulásuk óta 450 szervezetet vettek fel partnerként, és láttak el pénzügyi forrásokkal. A felállított hálózat brutális lobbierővel rendelkezik. Az EPIM megerősített bástyákat épített fel Brüsszelben és mindent megtesznek az Európai Egyesült Államok létrehozása érdekében.


Már 2005-ben, jóval a jelenlegi migrációs áramlatok előtt Soros György filantróp amerikai milliárdos saját alapítványi csoportjával, az Open Society Foundations-szel – tizenkét másik szupergazdag alapítvánnyal szövetségben – megalapította az European Programme for Integration and Migration-t (EPIM), amelyhez a Robert Bosch Alapítvány is tartozik. A szinte korlátlan anyagi források összefogott erejével ez a kezdeményezés hozzáfogott ahhoz, hogy – miként az oknyomozó újságíró, Friederike Beck fogalmazott – „Európából egy migrációs, illetve bevándorlási kontinenst csináljanak”.

Célok

Az alapítványi kezdeményezés deklarált célja – miként egy saját videó bemutatja –, hogy:

– az európai politika migrációbarát irányváltozását érje el EU-színtéren;

– azon pénzeket, amelyeket a migránsokról való gondoskodásra szánnak, szétosszák a civil szervezetek számára;

– ezeket a civil szervezeteket (NGO-kat) tevékenységükre megtanítsák és egy hálózatban egymással összefogják, hogy a közvéleményt és a politikát – az alapítványi célkitűzések értelmében – befolyásolják.

Első pillantásra humánus céloknak tűnik, ha idealista embereket civil szervezetekben – amelyek bajba jutott emberek támogatására kötelezték el magukat – pénzügyileg és érvelő módon támogatnak annak érdekében, hogy küzdjenek az államban és a társadalomban meglévő keményszívű, elhatárolódó magatartás megváltozásáért. Azonban ez Soros és hálózata számára egyáltalán nem a valódi üldöztetés és halálveszély elől menedéket keresőkről szól, hiszen róluk általában jól gondoskodnak az európai országok. A Soros-féle terminológiában a kiszolgáltatott menekülteket, a menedékkérőket, a migránsokat, a migrációs utazókat és a bevándorlókat tudatosan egyenlővé teszik. Szándékosan nem tesznek különbséget az időben korlátozottan felvehető és oltalomban részesítendő háborús menekültek, a politikai üldözöttek és a pusztán szegény migránsok között. Arról van szó, hogy potenciális migránsok korlátlan és akadálytalan, milliószoros bevándorlásáról mint emberi jogról beszélnek, ami ellen a bennszülött lakosságnak nem marad ellenvetés. A 2015-ös év nyara óta bekövetkezett fejlemények jól mutatják, mennyire sikeres volt Soros és hálózata, különösen Németországban.

NGO-k toborzása, képzés

A „Miért érdemes részt venni?” című speciális promóciós film részvételre hívja fel a civil szervezeteket. Bemutatja, hogy végül egy kincses sziget vár három nagy láda pénzérmével azon civil szervezetek képviselőire, amelyek a „Migránsok hangja”, „A média és a migránsok” és a „Migránsok papírok nélkül” kérdésével foglalkoznak. Ha megkörnyékezik a lobbistákat, nem lesz többé pénzügyi gondjuk. Ily módon fogják be őket anyagilag mindinkább, és csalogatják az adományokra támaszkodó segélyszervezeteket, majd fogják be őket az EPIM célkitűzéseihez.

Ha egy pályázó szervezetet az EPIM-nél támogatásra érdemesnek találnak, kezdődnek a meghívások Brüsszelbe és Európa más fővárosaiba speciális képzésekre. „Mi nem csupán pénzt adunk csoportoknak, hanem összehívjuk őket és fejlesztjük képességeiket munkacsoportjainkban” – mondja Juliet Prager, az EPIM korábbi elnöke. A speciálisan NGO-kra szabott workshopokban a kommunikációs készség és a kommunikációs stratégiák javításáról esik szó, a médiával való együttműködésről, az EU-ban történő lobbizásról és üzenetek kreálásáról az EU felé, a civil szervezeteket strukturálisan erősítő módszerek megtanulásáról (értékelés, adománygyűjtés, hálózatépítés, partnerségek fejlesztése), sikerellenőrzésről, tananyagok létrehozásáról stb. Emellett speciális foglalkozási csoportokat, például ügyvédeket és bírókat vonnak be a felvilágosító munkába és a képzésekbe.

Az EPIM-partnerhálózat megalakulása óta – a Robert Bosch Alapítvány adatai szerint – 45 európai országból és migránsszármazási országból több mint 450 szervezetet vett fel partnerként, és látott el pénzügyileg! Ezenkívül 55 konferencia került megtartásra és 35 publikációt jelentettek meg. Az EPIM saját leírása szerint 2011-ig 3,6 millió eurót fizetett ki 24 olyan civil szervezetnek és 31 olyan projektre, amelyek az ő irányvonalát követték. Hárommillió ment el 2013–15-ben tíz projektre. Friederike Beck 67 szervezetet sorol fel, amelyek az EPIM pénzügyi csepegtetéseitől függnek; ezek megtekinthetők nála.

A brüsszeli EPIM-központ

Az EPIM-hálózat központi politikai kiindulási pontja természetesen Brüsszel, mivel mind több és több nemzeti hatáskör került át a telhetetlen hatalmú brüsszeli bürokráciához. A szervezet ernyője alá egyesült minden alapítványnak van egy központi irodája a NEF-nél (Európai Alapítványok Hálózata), Brüsszelben, ahol ők tovább szerveződnek, és ahol minden szál összefut. Ez teszi – így Stefan Shepherd EPIM-elnök a Baudouin Király Alapítványtól – a lobbizást hatékonnyá, nem tekintve az uniós intézmények fizikai közelségét. 2011-től 2014-ig Olaf Hahn elnökölte a Robert Bosch Alapítványt, ahol a kultúra és társadalom területet vezette, és ezért ő felelt az iszlamizációval, illetve a németországi bevándorlók re-iszlamizációjával kapcsolatos programokért. Az EPIM céljait és célkitűzéseit videóban deklarálta 2011 elején, elnökségének kezdetén.

Az EPIM Soros-kezdeményezés 2005 óta folyamatosan és rendkívül profi módon Európa-szerte állományt képzett ki, amely elkötelezett a több szinten történő bevándorlás iránt Európába. Itt utalni tudunk az apparátus mértékére, amely már felépült az évek során. Tartsuk szem előtt:

Több száz szervezet és több ezer ember használja ugyanazokat az oktatási anyagokat, van újra és újra összehívva, beszéli immár ugyanazt a nyelvet, használja ugyanazokat a kulcsszavakat: egy erős hálózat áll rendelkezésre azon erők számára, amelyek az Európába irányuló migrációért fejtenek ki lobbitevékenységet!

Az a tény, hogy a szupergazdag világelit által régóta finanszírozott és ellenőrzött civil szervezetek ez idáig ellehettek a mindenkori médiaoltalomban, nem éppen a média függetlenségét bizonyítja.” (Friederike Beck)

A lakossági ellenállás megszüntetése

Tudjuk, hogy a helyi lakosság egy ilyen tömeges migrációt természetesen nem fogad el panasz nélkül. Az ellenállásuk nagyrészt azzal szüntethető meg, ha mint idegengyűlölőket, rasszistákat és fasisztákat bélyegzik meg őket. A maradék kis fasiszta, aki létezik a társadalomban, eltúlozva és felfújva jelenik meg, és még azon nagyszámú idegenbarát és segítőkész polgár is, akik csupán a differenciálásra és az integrálás érdekében számbeli korlátozásra figyelmeztetnek, a szélsőjobboldali sarokba állítódnak, amivel az embereket – különösen Németországban – nagyon gyorsan elhallgattatják. Tipikus ilyen megközelítésűek a brit EPIM-munkatárs és a konzervatív európai képviselő, Sajjad Karim kijelentései, aki azt mondta egy EPIM-konferencián:

 „Engem manapság nagyon mélyen aggaszt, ahogyan kontinensként vagyunk. Egyértelmű számomra, hogy egy egyre nagyobb, rendkívül egészségtelen formája van jelen a nacionalizmusnak, amely egyszerűen az Európai Unió valamennyi tagállamban fellép. Csak meg kell nézni a választói magatartást, és megfigyelni azokat a növekvő szélsőséges tevékenységeket, amelyek kezdenek előfordulni. Ezért különösen fontos, hogy beszéljünk a bevándorlásról és különösen a bevándorlókról mint félről, akik egy helyzetben vannak papírok nélkül, és hogy mi hogyan bánjunk ezekkel az emberekkel, és hogyan kezeljük őket. Valóban az van, hogy ma nem folytatunk nyíltan őszinte és átlátható vitát a bevándorlásról az EU-ban, és amíg mi nem foglalkozunk vele nyílt és őszinte módon, különösen az Európai Unióba való bevándorlás gazdasági okait elmagyarázva, ameddig nem foglalkoznak vele ezen az alapon, attól tartok, hogy csak nézni fogjuk a szélsőségek felé történő elmozdulást az úgynevezett populizmus talpkövén, bár én ezt nem populizmusnak tekintem, hanem puszta szélsőségnek. Pont.

A gazdasági okokkal el kell rejteni a globalisták konkrét céljait a nemzetek felszámolására és ezek természetesen csak a tőkeexport profitérdekeit szolgálják. Mert ha az európai népesség csökken – ilyen nagy ingadozások mindig is léteztek a történelemben –, csökken a kereslet is a gazdasági javak és szolgáltatások irányába, és kevesebb dolgozóra lesz szükség.

Friederike Beck kutatásaiból megállapítja az EPIM brüsszeli tevékenységéről:

„´Racism is on the rise´, ´Populism/extremism is growing´ (A rasszizmus nő, a populizmus/szélsőségesség növekvőben) – ezek a szabványos varázsigék, amelyek minden EPIM-eseményt megfűszereznek. Ez a retorika ragasztja a tapétát, és tartja egyben a civil szervezeteket, amelyeknek az EPIM-nek köszönhetően szép jövedelmük van, és Brüsszelben konferenciákon hízeleghetnek. Ezek az állítások természetesen soha nincsenek alátámasztva, inkább az önlegitimációt szolgálják.”

A közvélemény megmunkálása

A EuroPhilantopics 2014. november 4–5-én Brüsszelben tartott rendezvénye foglalkozott a European Foundations hálózatával (NEF), amelyben az EPIM-alapítványok szerveződnek egyéb alapítványi szervezetekkel együtt, az EPIM által felvetett tárgykörrel: „Változtatni a migráció narratíváján (elbeszélésmódján) – Üdvözölni a gazdasági és társadalmi lehetőségeket”, amely rendezvényről az egyik EPIM-oldalon beszámoltak:

A rendezvény teret és tudomást adott a politikai döntéshozóknak és emberbarátoknak az EU által létrehozandó és lehetséges új partnerségekkel kapcsolatos kihívásokról. Az EPIM ügyvezetője, Stefan Schäfer elnökölt az ülésen, amelyen az Európai Bizottság részéről Marc Richir (Migrációs és Belügyi Főigazgatóság), az Open Society European Policy Institute [OESPI – Soros György Open Society Alapítványainak uniós politikai keze] részéről Heather Grabbe, valamint a British Future-től Sunder Katwala lépett fel.

Pragmatikus és megoldás-orientált vita volt, amely foglalkozott néhány fontos kérdéssel: milyen szerepet játszhatnak az alapítványok; a narratíva (elbeszélésmód) melyik területével foglalkozzunk; és hogyan miként lehet ezt a mérges vitát a migrációról újraértelmezni (újrarendezni).

Az EPIM Soros-kezdeményezés tehát összeül a Soros–EU intézet OSEPI-vel, a Soros által is finanszírozott British Future agytröszttel és az Európai Bizottság migrációs biztosával, hogy együtt gondolkozzanak azon, hogy új partnerségeket tudjanak felépíteni az EU-val, és hogy a „mérgező” elutasítás-vitát a népességben egy másfajta elbeszélésmóddal megváltoztassák. Azaz „hogyan lehet a migrációt jobban eladni az EU-ban” (Friederike Beck), annak érdekében, hogy mindenki a gazdasági és társadalmi lehetőségeket üdvözölje, mint azt a fenti konferencia állítja.

Ez azt mutatja, ahogyan a szupergazdag globalisták által vezérelt alapítványok és civil szervezetek – a politikával együtt – a nyilvánosságban zajló vitákat befolyásolják, ahogyan a „közvéleményt” a maga értelmében végső soron előállítják. Ez nem az igazság, hanem az emberek tudatának manipulálása annak érdekében, hogy elérjék saját céljaikat. A vélemény kialakítása az eljárás stratégiájáról és taktikájáról azonban – úgy tűnik – nem bizonyult könnyűnek. Így a csoport

 „Arra a következtetésre jutott, hogy jobb lenne egy új, a migrációról szóló elbeszélésmód alkotása és egy másik kicserélése helyett, ha az összes lehetséges narratívát figyelembe vennénk és egy hosszú távú stratégiába kellene fektetnünk, amely azon dolgozik, hogy a vita mérgező faktorait pontosan megértse.

A hallgatóság sorából számos vélemény és kérdés helybeni akciók sürgős igényére tért ki, emberbaráti síkon, e narratíva kiegészítéseként. A szónokok ennek elérésére kifejtették, hogy meg kell nyugtatnunk az európai polgárokat és a ’közép’ szkeptikusait kell megnyernünk, miközben migránsok sikertörténeteit mutatják be a médiában, azonfelül számokat és tényeket.

Közösen megtanulhatjuk, hogy miként tudjuk megváltoztatni a sztereotípiákat a migrációról a hírekben és a társadalomban, miközben többet működünk együtt magával a médiával, más alapítványokkal és az uniós intézményekkel."

Tehát egy differenciált, hosszú távú stratégiát szeretnének kidolgozni, amelyet ki kell egészíteni olyan helyi intézkedésekkel, amelyek az emberségesség és a felebaráti szeretet érzelmi síkján szólítják meg az embereket. Helyes címzettnek erre a szkeptikus középosztályt látják, amelyet sikeres bevándorlók történetein keresztül akarnak megnyerni. A felsőréteget a migráció oldalán pozícionálják, míg a dolgozó és szegény, széles alsóréteg – úgy tűnik – már túlságosan elfoglalt a túléléssel vagy túl fásult ahhoz, hogy őket figyelembe kelljen venni. – A nyilvánosság egy óriási manipulációs manővere, a politika és média komplexének segédletével!

EPIM-közeli agytröszt Brüsszelben

Az EPIM-kezdeményezés nemcsak egy civil hálózatra épül, hanem szorosan kapcsolódik az EU-közeli agytröszthöz, a brüsszeli European Policy Centre-höz (EPC), és mindkettő anyagokkal, elemzésekkel és érvekkel lát el a migráció világával kapcsolatban.

A tematikusan fókuszált elemzéseknek az a céljuk, hogy támogassák azt a lobbitevékenységet, amely megtörténik a szervezetek részéről és amely elkötelezett az EPIM mellett, amellyel mi számukra információkat szállítunk, kezdve a közelmúlt azon politikai, jogalkotási és szabályozási kezdeményezéseivel uniós szinten, amelyek három fő témában relevánsak az EPIM számára: 1) menedékkérők, 2) bevándorlók papírok nélkül és 3) a védelemre szoruló bevándorlók egyenlősége, integrációja és társadalmi befogadása.”

Egy 2015. októberi nyilatkozatában például így figyelmeztetett az EPC/EPIM:

A schengeni válság a jövőben nagy bizonyossággal táplálni fogja a populista vitákat és érveket, amelyek középpontjában a nemzeti határok mögé húzódás áll majd. Ami egyes uniós polgárok számára csábító lehetne, azt a nemzeti politikai viták – még jobban is, mint most – mérgezhetik, és egy alapvető európai szimbólum szenvedhet még több kárt: a határok nélküli Unió. Az állandó határellenőrzés visszaállításának következményei [...] nyomasztóak lennének az EU és polgárai számára.

Az EPC-t jelenleg részben 345 tagszervezet támogatja: nemzetközi nagyvállalatok, szakmai és kereskedelmi szervezetek, pénzügyileg erős alapítványok, 78 diplomáciai képviselet, nemzetek feletti szervezetek, mint például az Európai Tanács, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), a Nemzetközi Valutalap, a NATO, a Világbank, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és vallási szervezetek, mint például a Németországi Evangélikus Egyház és az Európai Közösség Püspöki Konferenciáinak Bizottsága. Különösen fontos tagja, egy úgynevezett „stratégiai partner” a Baudouin Király Alapítvány Belgiumban, egyike az EPIM 13 tagjának. Ő egyedül 17%-os részt viselt az EPIM 2014-es költségvetéséből 2 160 000 euróval; 33% jött a többi tagtól, 11% az EU-tól.

Az EPC-agytröszt bizottságai uniós emberekből állnak össze. Az elnök Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke. Az irányítótanácsban – amelyben az EPIM-elnök Stefan Shepherd, a Baudouin Király Alapítványtól is közreműködik –, a Közgyűlésben és a tanácsadó testületben ott ül az EU számos korábbi biztosa, igazgatója, tisztviselője és parlamenti képviselője. A tanácsadó testület tiszteletbeli elnöke, Peter Sutherland korábbi EU-biztos, a Bilderberg-csoport és a Trilaterális Bizottság vezető tagja, az ENSZ-főtitkár különleges nemzetközi migrációs képviselője (lásd: Globális tervezés). Az EPC/EPIM-ben nyilvánvalóan előre megfontolt szándékkal készítik elő azt, aminek az EU-ban valósággá kell válnia.

Egy, az Európai Bizottság Belügyi Főigazgatóságának megbízásából kiadott 2015-ös tanulmány „A közös európai menekültügyi rendszer fejlesztése” címmel annak „lehetőségéről szól, hogy az EU migrációs, menekültügyi és védelmi ügynökségét (EMAPA) kellene megalakítani. Az ügynökség központosított, EU-szintű döntéseket hozna a menedékjog iránti kérelmekről. Egy szabad választásnak a lehetősége – amely figyelembe veszi a menedékkérők preferenciáit, és amely hozzájárul a későbbi integrációhoz a jövőben őket befogadó társadalomban –, egy ilyen lehetőség csökkentené a [menedékkérők] másodlagos mozgásait.

A tanulmány szerzője – az 1983-ban az EU által alapított saját agytröszt, a Centre for European Policy Studies (CEPS) mellett – egy bizonyos Miss Garlick, a Soros György-féle Open Society Foundations Nemzetközi Migrációs Kezdeményezés-ösztöndíjasa és a Migration Policy Institute (MPI) Europe munkatársa. „Egy újabb szereplője azon fáradságnak, hogy Európát a határtalan migráció kontinensévé alakítsák át.” (Friederike Beck) Az MPI központja Washingtonban van és pénzügyileg többek között a Baudouin Király Alapítvány, valamint a Soros György-féle Open Society Foundations támogatja.

  1. április 5-én jelentette a Die Welt:

A brüsszeli Európai Bizottságban konkrét tervek vannak arról, hogy többé már nem lehet rábízni a menekültügyi eljárásról való döntést az egyes tagállamokra, hanem azt európai kezekbe kell juttatni. Ez derül ki az Európai Bizottság egyik kiadott közleményéből ’Az európai menekültügyi rendszer reformja és a törvényes utak erősítése Európába’ címmel. ... Az Európai Bizottság konkrétan azt javasolja, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO) át kell alakítani egyszerű uniós ügynökségből döntéshozatali hatáskörrel bíró ügynökséggé, amelynek a jövőben minden országban ’fióküzlete’ lenne, és amely fel fogja dolgozni az egyes döntések ellen benyújtott fellebbezéseket. ’Ez egy egységes és centralizált döntési mechanizmust teremtene.’”

A dolgok tehát haladnak útjukon.

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?