2018.06.22.

District of Columbia kerületi szövetségi bíróság (Soros György részére): Idézés polgári peres eljárásban

Az idézésben azt kéri a bíróság Soros Györgytől, hogy szolgáljon válasszal a felperes részére (a csatolt keresetlevélhez kapcsolódóan) vagy pedig intézzen beadványt (angolul motion) a bírósághoz a szövetségi polgári jogi eljárás szabályainak megfelelően. Ehhez megadják neki a felperes ügyvédjének elérhetőségét. Ha nem válaszolna, Soros – alapértelmezésénél fogva – döntésre számíthat majd a keresetben elvárt (kért) segítség elmulasztása miatt.

A felperes Gary John Byrne korábbi titkosszolgálati ügynök, aki csalás és zsarolás miatt perelt, az ügy alperese a Clinton Alapítvány, valamint számos Clinton-kötődésű személy és szervezet. llyen alperes például a republikánus elnökjelöltek politikai megsemmisítésére szakosodott American Bridge 21st Century nevű szervezet (ún. szuper PAC), amelynek Mitt Romney korábbi republikánus elnökjelöltről (2012) szóló dossziéja 2500 oldal hosszú volt. A sztahanovi alapvetésű szervezet félszáz „nyomozót” (tracker) foglalkoztat Amerika-szerte a republikánus politikai jelöltek állandó követésére és szemmel tartására. Ami az egész Clinton-hálózat működését illeti, a konzervatív ellenfeleket érintő nyomásgyakorlás és zsarolás (akár titkosszolgálati információk megszerzésével) a legmagasabb szintekről is történhetett a Clinton-érában.

Soros György Clintonék családi alapítványának egyik legbőkezűbb támogatója volt, és a WikiLeaks által megszerzett dokumentumok alapján Soros maga, illetve Soros közeli munkatársai napi szintű és szoros kapcsolatban álltak a Hillary Clinton vezette külügyminisztériummal, és az elmúlt évtizedek homályos üzleti összefonódásai miatt is, a Clinton Alapítvány csalási és zsarolási ügyében könnyen képbe kerülhetett a hálózatot részben maga is pénzelő amerikai milliárdos.

2018.06.15.

Wisconsin harca a szakszervezeti megcímkézés ellen továbbra is visszhangot ver országszerte. Baloldaliak panaszkodnak David és Charles Koch konzervatív támogatók miatt, gyakran obszcén módon, gyerekesen viccelődve vezetéknevükkel és tréfásan kérve őket, mint problémás gyerekeket. Az úgynevezett mainstream média sokat fektetett abba a stratégiába, amely a Koch-fivéreket Scott Walker wisconsini kormányzó legnagyobb finanszírozói egyikének nevezi.

Ez olyan téma, amely szinte ellenszegül az ésszerűségnek. A Koch-fivérek nyíltan támogatják azokat a dolgokat, amikben hisznek – különösen a szabad piacot és a korlátozott kormányzatot. Egyes médiumok szerint ezek a hitek gyanúsak, sőt vakmerőek. A baloldal szerint pedig ők bűnözők vagy Amerika-ellenesek. Mindkét csoport a kifogásolás igényével lép fel, mindennel szemben.

Mindennel szemben, azaz kivéve azokat, akik a baloldalt tőkésítik. Amikor megemlítik, vagy teljes hallgatás van, vagy visítás az összeesküvés miatt – Soros György nevének puszta megemlítésénél. Eddig, az elmúlt évtizedekben Soros milliárdokat adott világszerte saját elképzeléseinek erőltetéséhez. Hatása az amerikai liberális politikára – párját ritkítja. Akárhol baloldali szervezetek összegyűlnek, megtaláljuk őt vagy egy rakás pénzt tőle. Dollárjai az abortusztámogatástól a drog-melletti csoportokon és a peremen található médiacsatornákon át a demokrata kampányig mindenhová elérnek.

Csak egy napon a múlt héten, amíg a hagyományos média utánajárt Koch-fivéreknek, a Soros-birodalom végigsöpört mindenen és keresztülvitt egy keményen balos tervet.

Három külön történet sorakozik itt 2011. február 24-étől kezdődően, Sorost a maga teljes dicsőségében megmutatva. Az elsőben liberális aktivisták azt erőltették, hogy a Legfelsőbb Bíróság etikai kódexet fogadjon el. A második a kiadások csökkentése elleni, „Tea-Party-szerű lázadásokról” szólt. Az utolsó egy országos szakszervezeti tiltakozást foglalt magába a wisconsini sztrájkolók támogatására.

Ezen történetek közül mindegyiket Soros által támogatott csoportok erőltették, befolyásolták és szervezték. Lehet, hogy ő maga meg sem emelte az ujját. Nem kellett. Ő a Forbes globális listáján 35. a milliárdosok között 14 milliárd dollárral, így ő egyszerűen csak kinyitotta a tárcáját…

A legfelsőbb bírósági történet enyhének tűnt. Ki ellenezne egy etikai kódexet? Csakhogy a Washington Post története nem az etikáról, hanem a politikáról szólt. Két külön Soros-csoport, a Common Cause és az Alliance for Justice szerveződött támadásra Antonin Scalia és Clarence Thomas bírók ellen – kitalálhatják – a Koch-fivérekhez fűződő kapcsolataik miatt.

A Capital Research Center által szolgáltatott adatok szerint a Common Cause már bezsebelt legalább kétmillió dollárt az Open Society Foundations-től, Soros elsőszámú alapítványától. Az Alliance for Justice – több mint száz baloldali szervezet szövetsége –legalább 325 ezer dollárt kapott Sorostól 2004–2005-ben.

A Washington Post szerint „egy – szerte az országból – több mint száz jogászprofesszor alkotta csoport” is be lett vonva. Persze, több mint százan voltak és különböző jogi iskolákhoz kapcsolódtak, de megkapták Soros jóváhagyó pecsétjét. A Kongresszus számára megküldött levelükön számos név könnyen kapcsolható Soroshoz – tagként az Open Society Institute testületének Baltimore-ban, az OSI tanácsadói között és olyan csoportokból, amelyeket szintén az OSI tőkésített, sőt egy korábbi demokrata jelölt is, akit maga Soros személyesen támogatott.

A cikk odáig ment, hogy idézte Ellen Yaroshefskyt, a Benjamin N. Cardozo School of Law Jacob Burns Etikai Központjának igazgatóját arról, hogy milyen szörnyűségesen hiányos a legfelsőbb bírói etika. Ő amúgy társelnöke – az Amerikai Ügyvédek Szövetségének Büntetőjogi Szekcióján – az Etikai, Bibliai és Szakmai Bizottságnak. Az ügyvédi szövetséget természetesen – közvetlenül és közvetve – az Open Society Foundations finanszírozza több százezer dollárral.

Természetesen a Washington Post újságírója, R. Jeffrey Smith mindezekről nem tett említést. Ehelyett cikke támadás volt a Koch-fivérek ellen, megnevezve őket tízszer is a történetben. Amikor a Fedaralist Society lett megnevezve, rámutatott, miként finanszírozták azt a Koch-fivérek. Nulla említés volt Sorosról.

Ugyanezen a napon, a Hill írt a demokraták „Tea Party mozgalmáról”. A cikk felidézte, miként tett „progresszív csoportok egy nagy koalíciója segélyhívást cselekvésre”. Ez a csoport magába foglalja a MoveOn.org-ot, a Democracy for America-t, a USAction-t, a Service Employees International Union-t és a People for the American Way-t. Egy bizonyos módon vagy másként, mindegyik kapott ezen szervezetek vagy alapítványok közül pénzt Sorostól.

Mindegyik.

Soros nem telefonált nekik, vagy nem küldött nekik e-mailt fejedelmi birtokairól, de az ő parancsa szerint tettek.

Aztán itt van az országos szakszervezeti tiltakozás[1] – az úgynevezett „álljunk oda, hogy megmentsük az amerikai álmot”, aminek van széleskörű lefedettsége. Amerika-szerte szakszervezetbarát csoportok „vállalnak szolidaritást a wisconsini emberekkel”. Több mint a fele azon 43 szervezet listájának, amely csütörtökön részt vett, közvetlenül vagy közvetve pénzt kap Sorostól. De lehet, hogy az összes kap pénzt tőle. Nem volt riporter, aki vette volna magának a fáradságot, hogy ezt megkérdezze.

Voltak az ökocsoportok, mint a Green for All (melynek „elzöldülésébe” Soros súlyos összegeket fektetett); a homoszexuális csoportok, mint a National Gay and Lesbian Task Force vagy a baloldal olyan tipikus rohamcsapatai, mint a MoveOn.org. Megint csak, legtöbbjüknek közvetlenül fizet az Open Society vagy pedig közvetve, más ténykedésein keresztül.

És ismét csak, a Soros-összefüggésről nem számoltak be. A Washington Post „a munkaügyi, környezetvédő, háborúellenes és más rokon szervezetek” keverékének nevezi őket a szinte kötelező Van Jones-idézettel, miszerint: „az amerikai álom veszélyben”. Jones, a Fehér Ház korábbi zöldmunka-ügyi cárja és a „9/11 Truth Movement – a Szeptember 11-i Események Igazságát Feltáró Mozgalom” tagja, jelenleg vezető munkatársa a Soros által finanszírozott Center for American Progress-nek.

Egy jó újságíró megkérdezi ezeket a kapcsolatokat. De túl kevés a jó újságíró, és túl sok a kérdés…

(Media Research Center, 2011. március 8.)

[1] A wisconsini tiltakozások sorozata 2011. február 14-étől június 16-áig tartott.

2018.06.05.

Mégsem siet az állítólagos költözködéssel a budapesti Soros egyetem, a CEU. Bár véleményünk szerint a nyári hónapok kiválóak lennének arra, hogy áttelepüljenek Bécsbe, ahogyan azt pletykákból hallani lehet, a CEU június 4-6. között még összegyűjti Soros hű zsoldosainak egy részét egy konferenciára.

A konferencia címe „A másik dehumanizálása – muszlimellenes, antiszemita, romaellenes és menekültellenes beszéd”. Kezdjük ott, hogy az antiszemitizmusról inkább a Nyílt Társadalom új székhelyén, Berlinben lenne égető konferenciát tartani, mégpedig a kedvenc migránsaik számára, hiszen ott vannak naponta antiszemita támadások, nem Budapesten. A muszlim- és romaellenességre nem kitérve, ha akarnak, nyugodtan beszélgessenek róla, de az azért elég furcsa, hogy vallási- és etnikai csoportokat egy kalap alá vesznek egy jogi státusszal rendelkező csoporttal, a menekültekkel. Nincs sok közük egymáshoz (talán azt leszámítva, hogy a legtöbb „menekült” jelenleg muszlim).

A rendezvény szervezői a CEU és egy bizonyos norvég Rafto Alapítvány az Emberi Jogokért. Ez utóbbi is természetesen a Soros-hálózat tagja: a teljesség igénye nélkül, támogatói között megtalálható az Amnesty International, a CEU és a Human Rights Watch (amely a közelmúltban azzal került be a magyar közéletbe, hogy az Európai Néppárttól követeli a Fidesz kizárását).

A konferencia programja szerint szó lesz többek között arról, hogy hogyan „démonizálta” a politika a migránsokat, az iszlamofóbia és a lengyelországi „menekültellenes közbeszéd”, a civil szervezeteket sújtó „gyűlöletbeszéd” és a „dehumanizáló beszéd”. Biztosan a kedves olvasó is érzékeli, hogy mindezek a témák milyen égető és gyakori problémák ma Magyarországon… Lehet, hogy ezeket a beszélgetéseket maguknak tartják terápiás céllal, ebben az esetben reméljük, hogy kigyógyulnak a párhuzamos valóságban létezésből és visszatérnek közénk a Földre. A rendezvény Facebook-eseményénél ugyanis többek között ilyen, nagyjából brit tudósok által bizonyított tudományos szintű kutatási eredményt osztottak meg arra utalással, hogy a jobboldali kormányok idején az emberek kevésbé hajlamosak a gondolkodásra, annál inkább az idegengyűlöletre:

A konferencia előadói közül mi most a magyarokat emelnénk ki külön. Ennek oka, hogy ők tökéletesen tisztában vannak a hazai viszonyokkal, ergo azzal is, hogy ők tulajdonképpen ferdítik a valóságot, csak hogy adják a lovat a rettegő külföldi professzorok alá. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója könnyes szemmel, elhaló hangon rebeg köszönetet az Amnesty International holland igazgatójának Eduard Nazarski, szintén elő fog adni), amiért a segítségükre sietnek a diktatúrában…

A már említett hölgyön kívül a program szerint előad Krekó Péter, a Political Capital igazgatója; Bombera Krisztina, az ATV műsorvezetője; Földes András, az Index újságírója (aki idén Pulitzer-emlékdíjat kapott a migránsválságról való tudósításáért); Rév István, a Nyílt Társadalom Archívum igazgatója; Reich Orsolya, a Civil Liberties Union for Europe munkatársa (a szervezet ügyvédje az a Dénes Balázs, aki német cégekkel akarta megfenyegettetni a magyar kormányt); Dinók Henriett, a Romaversitas Alapítvány igazgatója és Molnár Péter, a CEU és a Tilos Rádió munkatársa. 

Molnár Péterről viszonylag keveset és ritkán lehet hallani. Az első parlamenti ciklusban a Fidesz, 1994-től 1998-ig az SZDSZ médiapolitikusa volt. 1994-től hazai és amerikai egyetemeken tanít szólásszabadságjogot, 2004-től a CEU Médiakutató Központ egyik alapító munkatársa. Jelenleg slam költészettel, színházi rendezéssel, rádiózással és civil aktivizmussal üti el az idejét.

A CEU által rendezett konferencia egyik fő felszólalója, büszkesége, a társszervező Rafto Alapítvány díjazottja költészetéről megosztunk két felvételt, amelyeken megcsillogtatja költői tehetségét, választékos nyelvezettel:

Bicikliző férfiról szóló verse, melynek refrénje (nagyjából tízszer elismételve): húzzál a g*cibe, takarodj a f*szba.

Remix című verse arról, hogy a liberális hölgyek nem hálnak férfival, míg azok nem lázadnak fel az önkény ellen, nem állnak ki a magyar szabadságért. Természetesen nem ilyen kifinomult stílusban, hanem rettentően obszcén módon.  

2018.06.01.

Sorosék mellett sivalkodik az Ügyvédi Kamara elnöke

Bánáti János miért nem áll ki a jobboldali ügyvédek listázása ellen?


Csütörtökön, tényfeltáró sorozatunk 7. részében ismét részletesen bemutattuk a Soros-hálózat agresszív nyomulását a hazai igazságszolgáltatásban. 

Írásunk összefoglalója az Origón is elérhető:

 „A Tűzfalcsoport újabb megdöbbentő tényekről számolt be, most éppen a Budapesti Ügyvédi Kamara és a hazai Soros-szervezetek összefonódásáról. Beszámol arról a cikk, hogy számos továbbképzést szervezett a kamara Ügyvédakadémia néven, ahol a vezető előadók természetesen a Helsinki Bizottság és más sorosista szervezetek köpönyegéből bújtak elő. De arról is ír a cikk, hogy a sorosista szervezet nemrégiben a „Fiatalkorúak büntetőeljárásbeli jogainak megerősítése” címen továbbképzést szerveztek a „szerencsés” ügyvédek számára. Kiderül az is, hogy a Helsinki Bizottság már hallgatókorában próbálja behálózni és átmosni az agyát a fiatal jogászoknak, hiszen Jogklinika néven programot működtet, amelynek a célja, hogy már az egyetemi éveik során ügyvédek irányítása alatt betekintést nyerjenek a menedékjogi eljárásba. A Budapesti Ügyvédi Kamara által működtetett Pesti Ügyvéd pedig tele van a Transparency International javaslataival. De úgy tűnik, hogy Sorosék nem elégszenek meg a BÜK bekebelezésével, most már az Alapvető Jogok Biztosának hivatala körül is ólálkodnak.”

Miután legutóbbi írásunk bejárta a magyar média jelentős részét, Bánáti János, az Ügyvédi Kamara elnöke nem az általunk jelzett problémák felderítésére és a Soros-hálózat ügyvédi kamarákból történő kitakarítására fordította energiáit, hanem soha nem látott sivalkodásba kezdett. A toporzékolásra emlékeztető közlemény leginkább szánalmas sorait most mi is idézni szeretnénk:

„A legtragikusabb történelmi korszakokra emlékeztető „listázás” a tudomány, oktatás képviselőit követően az ügyvédi kart is utolérte.”

Bánátit telefonon érte utol az Index, aki elismerte a lapnak, hogy valóban az ő szövegéből származik a fent idézett mondat is.  Az Index pedig Bánáti segítségére sietvén, külön leszögezi írásában, hogy „Bánáti valószínűleg a Schmidt Mária-féle Figyelő saját Soros-listájára gondolt, amely a legsötétebb zsidólistázások korát elevenítette fel a magyar sajtóban.

A sors különös fintora, hogy Bánáti szavainak és az antiszemitizmus vádnak pont az az Index ad felületet, amelyről nemrég a Tett és Védelem Alapítvány jelentetett meg elmarasztaló sorokat „Tovább erősödő Izrael-ellenes sztereotípiák a hazai progresszív sajtóban” címmel közölt tanulmányában. A tanulmányban feltűnik még a Mérce és a 444 is, amelyek szintén igyekeztek kivenni részüket az írásunkban leleplezett sorosista nyomulás eltusolásáról és partnerek voltak az antiszemita kártya kétségbeesett pörgetésében is.

Bánáti és a balliberális portálok figyelmét valószínűleg az is elkerülte, hogy a Tűzfalcsoport partnerei között megtalálható a Likud, Izrael egyik jelenlegi kormánypártja, valamit több alkalommal bemutattuk Soros György Izrael ellenes tevékenységét is. Például írtunk róla itt, és itt is.

Bánáti kettős mércéje

Bánáti elnök úrnak csak annyi lenne a dolga, hogy egy köztestület vezetőjeként nem ijed meg a nyilvánosságtól, hanem őszintén számot ad és szembenéz Soros mindenhová befurakodó szálláscsinálóival. Ehelyett inkább olyan sivalkodást adott elő az érdekükben, amelyet korábban még sohasem hallhattunk tőle.

Idézzük csak fel az elnök úr hallgatását arról az esetről, amikor a HVG magyar ügyvédek egész sorát listázta és feketíttette be csak azért, mert azok a nemzeti kormánynak, vagy jobboldaliként számon tartott üzletembereknek dolgoznak. Ismeretes ugyanis, hogy idén januárban a HVG egy olyan cikket tett közzé, amelyben részletesen L-I-S-T-Á-Z-N-A-K mindenkit, akit egy kicsit is jobboldali kötődésűnek gondolnak.

A tucatnyinál is több ügyvédet és jobboldalhoz köthető üzletembert L-I-S-T-Á-Z-Ó írás miatt akkor persze nem vonult fel a teljes liberális média és Bánáti úr sem érezte, hogy komoly érdekvédelmet kellene folytatnia. Véletlenül sem állítjuk, inkább csak kérdezzük; Bánáti elnök úr miért csak a sorosisták mellett tud kiállni?

Bánáti néma maradt akkor is, amikor a csütörtöki írásunkban bemutatott, a „ fehér bőrű árja magyarok” bűnözési szokásairól értekező Nehéz-Pozsony ügyvédnő fajelmélettel felérő véleményének adott hangot a legnagyobb közösségi oldalon. Bánáti elnök úrnak erről az írásról nem jutott eszébe semmilyen tragikus történelmi korszak.

Miért van az, hogy a sorosista Gulyás Márton haverjának ügyvédnőjével szemben már nem bátor az elnök úr? Lehet, hogy fél valamitől?

Egy biztos; azok, akik most ismét megrémültek a nyilvánosság erejétől, egy dologra felkészülhetnek:

Folytatjuk…

CETERUM CENSEO: STOP SOROS!

2018.05.30.

1./ A Bíróakadémiához hasonlóan beindult az Ügyvédakadémia – a balliberális és a Soros-szál itt sem elhanyagolható. Az ügyvédi hivatásrenden belüli hangulatról egyébként mindent elárul az a megdöbbentő tény, hogy az egyik ismert budapesti ügyvédnő Facebook bejegyzésének tartalma szerint a „szép fehér bőrű árja magyarok között is ugyanannyian vannak a bűnözők.”

2./ A Magyar Helsinki Bizottság az Ügyvédi Kamarákkal karöltve változatlanul érzékenyíti az igazságszolgáltatás szereplőit – most az ügyvédek vannak soron, akiknek a képzésen való részvétel ingyenes volt, és utazási költségtérítést is biztosított a Soros-hálózat hazai zászlóshajója. Az MHB információink szerint érdemi befolyással lehet a magyar jogászképzésre is.

3./ Korábban megírtuk, hogy egy volt büntetőbíró még aktív ítészként szervezhette be bírótárasait a vonatkozó eljárásokba az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, úgy hogy a Magyar Helsinki Bizottság képviselte őket. A gyakorlati érzékenyítés kapcsán a mai napig nem kapott érdemi válaszokat a közvélemény, az MHB által behálózott bírák névsora nem ismert.

4./ A Budapesti Ügyvédi Kamara is persze kizárólag hiteles szakmai forrásból táplálja hivatalos kiadványának olvasóit – az elmúlt lapszámokban a sorosista Transparency International jelentéseiben gyönyörködhetett a pesti ügyvéd.

5./ Úgy tűnik az Alapjogi Biztos Hivatala is kellőképpen érzékenyítve lett – titkos munkaterv, külföldről finanszírozott jogvédők sőt szcientológusok az ombudsman hivatala körül.

1./ A Budapesti Ügyvédi Kamara folyamatosan hirdeti előző hírleveleiben az Ügyvédakadémiára történő jelentkezés lehetőségét. Az ügyvédek megfelelően „szervezett és átgondolt továbbképzése” immáron nemcsak a hivatásrend jól felfogott önérdeke, hanem törvényi kötelezettség is – olvashatjuk a Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos lapjához köthető Pesti Ügyvéd online társoldalán az ugyvedek-lapja.hu-n. A szlogen a következő: „Aki nem tanul lemarad. Aki lemarad, kimarad” A kérdés azonban, hogy miből marad ki?

Kiindulópontként és a szakmai összefonódás bizonyítékaként a link alatt közvetlenül „Ügyvédakadémia 2018 - 7. csoport: Büntető védelem” címet találjuk, és csalódottan vesszük tudomásul, hogy a felkínált Helsinki Bizottsághoz köthető oktatási anyagnak nyoma sincs.

Viszont a büntető védelem kurzus leírásából megtudhatjuk, hogy a jövőben változik a nyomozás menete, megszűnik az iratismertetés, nem lesz a jövőben ügyészi szakasz, és az elmúlt öt évben a védői munkát is érintő uniós irányelvek jelentek meg, amelyek alkalmazása nehézséget okoz. Csupa nehézség, csupa új macera. Szerencsére a csoport számára legutóbb például az a Lőrik József ügyvéd adott elő, akit korábban a Magyar Helsinki Bizottság, mint „tapasztalt budapesti védőügyvéd” említett egy 2013. február 21. napján a Nyílt Társadalom Intézet székelyén megrendezett fórum szakmai anyagában, és amelynek keretében az érintett – előzetes letartóztatás rendszerét áttekintő – szakértői csoportba Lőriket is delegálták.

Ha tovább böngésszük a kínálatot, újabb gyöngyszemekre lelhetünk. Az „Ügyvédakadémia 2018 - 3. csoport: Családjogi jogviták” csoport szakmai vezetője az a dr. Subasicz Éva ügyvéd, aki korábban Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet Programiroda vezetőjeként az emberi jogok kiemelt területén tevékenykedett illetve a Magyar Helsinki Bizottság felkérésére látott el ügyvédi feladatokat.

Végezetül megemlítjük, hogy az „Ügyvédakadémia 2018 - 17. csoport: Személyiségi jogi jogviták” csoport szakmai vezetője: dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd, aki a Budapesti Ügyvédi Kamara 493. sorszámú hírlevelének tanúsága szerint, mint a BÜK elnökségi tagja a legutóbbi közgyűlésen az ügyvédi kamarától határozottabb állásfoglalásokat vár el a jogállamot érintő közpolitikai kérdésekben és egyébként balliberális oldalalkon rendszeresen – szakmailag erősen kifogásolható – nyilatkozatokat jegyez.

Testvére, Dr. Nehéz-Posony Kata ügyvédnő ennél jóval tovább ment, egy idén márciusi Facebook bejegyzésében – mindenfajta következmény nélkül – azt találta leírni, hogy a „szép fehér bőrű árja magyarok között is ugyanannyian vannak a bűnözők.”

2./ Persze a Soros Györgyhöz köthető „szakemberek” nemcsak az Ügyvédakadémia keretén belül érzékenyítik a honi ügyvédséget. Fiatalkorúak büntetőeljárásbeli jogainak megerősítése fedőnév alatt  a Magyar Helsinki Bizottság 2018. május 3-án és május 8-án 20-20 ügyvéd számára szervezett interaktív képzést. Az MHB projektpartnerként vett részt az Egyesült Királysági Fair Trials International szervezet az Európai Unió által támogatott projektjében (JUST/2015/RCHI/AG/PROF/9564). A projekt célja az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016/800 irányelv magyarországi érvényesülésének elősegítése.
 
A képzés célja a fiatalkorú terheltekkel kapcsolatos munka eredményességének javítása és két, összekapcsolódó témája van:

(1) A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016/800 irányelv; és

(2) A fiatalkorú terheltek védelmét ellátó ügyvédek ügyfeleikkel való együttműködésének, kommunikációjának javítása a fiatalkorú terhelt jogainak lehető legteljesebb körű érvényesítése érdekében.

A képzést, mint megtudhattuk tapasztalt ügyvédek, pszichológusok tartották. A készségek elsajátítását pedig színészek segítették szerepjátékok keretében. A képzésen való részvétel ingyenes volt, utazási költségtérítést biztosítottak.

Ha kicsit visszamegyünk az időben még csak 2018. február 27-et írtunk, amikor a Magyar Helsinki Bizottság képzést hirdetett „A büntetőeljárási jogok erősítése: az ügyvédhez és a költségmentességhez való jog hatékony implementációja a Stockholmi Program szerint” című nemzetközi projekt keretében. A képzést az a Panpress Kft. által üzemeltetett ugyvedek-lapja.hu oldal hirdette meg, amely a Pesti Ügyvédet is kiadja és amelynek tartalmáról már többször beszámoltunk.

A Magyar Helsinki Bizottság a budapesti, győri és debreceni jogi karokon Jogklinika programot működtet. A program lehetőséget nyújt joghallgatóknak, hogy már az egyetemi éveik során ügyvédek irányítása alatt betekintést nyerjenek a menedékjogi eljárásba, és tapasztalatokat gyűjtsenek a hazai és nemzetközi menedékjogi és idegenrendészeti jogalkalmazás gyakorlatáról. E mellett a programban részt vevő joghallgatók jogi tanulmányaik során specializált elméleti képzésben vesznek részt, melynek keretében megismerik a magyar menekültügyi és idegenrendészeti szabályozást és a nemzetközi menedékjogi, emberi jogi normákat.

Honlapjukon az „Eredményeink 20 év alatt” résznél egészen előkelő helyen, a 25 felsorolt eredményből a 6. helyen szerepel a következő bekezdés:  „Több féléven át büntetőjogi, menekültügyi és antidiszkriminációs jogklinikát működtettünk, amely során a joghallgatók elméleti képzés mellett ügyvédek és oktatók segítségével tapasztalatokat szerezhettek a jogvédelem gyakorlatából is. Szervezetként vagy munkatársaink révén azóta is folyamatosan részt veszünk az egyetemi jogászképzésben.”

Kétségtelen, a Magyar Helsinki Bizottság tagjai között vannak olyanok, akik jogi egyetemen oktatnak, többek között például – mily meglepő – alapjogokat. Minél előbb sikerül elültetniük a fiatalok fejében fundamentalista alapjogi nézeteiket, annál jobb nekik.

A már említett jogklinika programot a budapesti, győri és debreceni jogi karokon működtették. A leírás szerint „a programban részt vevő joghallgatók jogi tanulmányaik során specializált elméleti képzésben vesznek részt, melynek keretében megismerik a magyar menekültügyi és idegenrendészeti szabályozást és a nemzetközi menedékjogi, emberi jogi normákat”. Magyarra fordítva: megismerik, hogyan gondolkodik ezen jogszabályokról a Magyar Helsinki Bizottság.

Nem csak a fiatalok képzésében (és nem csak itthon) vesznek részt, esetlegesen befolyásolva a tréningjeiken résztvevők gondolkodását. Az „Eredményeink 20 év alatt” felsorolás 18. és 19. pontjai a következőek:

„Civil szervezetként sikeresen kapcsolódunk bele a hazai és a külföldi bíróképzésbe, különösen a menekültügy területén.”

„…Rendszeresen tartunk jogi képzéseket itthon és külföldön egyaránt jogászoknak, állami hatóságoknak és bíróságoknak is.”

Azt, hogy milyen sikeresen, korábbi írásunkban már elkezdtük fejtegetni. Azonban nem csak itt, Magyarországon folytatnak ilyen tevékenységet, hanem megváltják az egész világot! Az „Eredményeink 2016-ban” lista 22. pontja szerint: „Szakértőink szerte a világban számos képzést tartottak menekültügyi bíráknak, ügyintézőknek és egyetemi tanároknak, többek között Közép- és Dél-Amerikában, valamint Észak-Afrikában és a kaukázusi régióban is. Nemzetközi projektünk hozzájárult, hogy menedékjogi oktatás indult a világ számos egyetemén, többek között Ukrajnában, Kazahsztánban, Kolumbiában, Venezuelában, Brazíliában, Mexikóban, Argentínában, Costa Ricában és Marokkóban. Több ország egyetemein – például Oroszországban és Uruguayban – menedékkérőket ingyenesen segítő jogklinikák létrehozásához nyújtottunk szakmai támogatást.”

3./ Mint azt az előzőekben is olvashatták, Sándor Zsuzsa levitézlett egykori bíróként nyíltan kiáll Soros György mellett és a törvénysértések okát abban látja, hogy:" ezt a kormányt nem sikerült eddig még megbuktatni".  Az agresszív exbíró a Magyar Helsinki Bizottság egyik frontembere, illetve plakátarca.  Ezzel idáig még nem is lenne komolyabb baj. Az már azonban vizsgálandó, hogy aktív korában volt-e konkrét kapcsolata a Soros hálózathoz tartozó szervezethez.

Arról szintén beszámoltunk, hogy a 2010-es fordulat után megszületett a bírák nyugdíjazásáról szóló törvény. Milyen érdekes, hogy a Soros György által finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság hozzájutott az érintett bírák listájához. Informátorunk szerint a dolog a következőképpen alakulhatott: a szervezet egyik ügyvéd aktivistája bekérette ügyvédi irodájába az adott bírót, neki jogi védelmet ajánlva és jelezte, hogy nemzetközi bíróság előtt Magyarország ellen megítélendő kártérítés összegének 10 százalékát kell majd felajánlani a szervezet számára.

Az ismert, nyugdíjazásra vonatkozó pozitív bírósági határozatok után a Soros-féle szervezettel megállapodást kötő bírák ismét – sokan napjainkban is – ítélkeznek.

Néhány kérdés e körben változatlanul tisztázásra vár:

  • Ki adta meg Soroséknak az érintett bírák névsorát?
  • Tudtak-e az érintett bírák teljesen objektívan ítélkezni például politikai természetű ügyekben?
  • Sándor Zsuzsa tart-e kapcsolatot ezen bírákkal, hiszen az eljárások egy része még tarthat és ő a szervezet frontembere?

Úgy véljük, hogy egy jogállamban ezeken kérdéseket tisztázni kell, még akkor is, ha konkrét vádat nem kívánunk megfogalmazni. Mint, ahogy korábban – bármennyire megdöbbentő – ebben a részben is kizárólag tényeket közlünk, a következtetések levonását továbbra is az olvasóra bízzuk.

4./ Mindeközben a Budapesti Ügyvédi Kamara sem tétlenkedik, hogy helyes irányba terelje a nemzet fővárosában az ügyvédek gondolkodásmódját. A januári és februári lapszámban is a Transparency International véleményét és javaslatait olvashatták a fővárosi ügyvédek.

.


5./ A korábban említett ugyvedek-lapja.hu oldal szerkesztője az a dr. Kaszás Beáta, aki egyik beszámolójában – amely a www.bpugyvedkimara.hu oldalon található – írt arról a kezdeményezésről, amely szerint Magyarország több mint 25 éve csatlakozott a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések, bánásmódok elleni ENSZ egyezményhez. Ez alapján hozták létre és működtetik 2017 január elsejétől a nemzeti megelőző mechanizmus elnevezésű rendszert, amelyben az ombudsman speciális eljárási és intézkedési jogkörben, munkatársai közreműködésével lép fel annak érdekében, hogy a személyi szabadságuktól valamilyen bírói, közigazgatási vagy más hatóság utasítása értelmében megfosztott, fogva tartási helyeken őrzött személyeket ne érhesse kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód.

Dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa e körben elmondta, hogy a hivatal bízik a nemzeti megelőző mechanizmus preventív hatásában, már csak amiatt is, hogy a feladatot ellátó főosztály munkatársai bármikor megjelenhetnek az általuk kiválasztott fogva tartási helyeken. Ezek lehetnek börtönök, katonai, rendőrségi fogdák, őrzött szállások, pszichiátriai intézetek, gyermekotthonok stb. Eddig a hivatal körülbelül négyezer releváns helyet térképezett fel, és – mint azt feltételezi – még további bővülés várható, mert az egyházi, alapítványi intézmények egyelőre nincsenek rajta a listán.

A főosztály munkaterve titkos – emelte ki az ombudsman a cikkben. Az ellenőrzési terv azért nem nyilvános és a mechanizmus munkatársai azért keresik fel előzetes bejelentés nélkül a fogva tartási helyeket, hogy így garantálják a valós helyzetek objektív feltárását.

Dr. Fliegauf Gergely, a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályának vezetője hangsúlyozta a beszámoló alapján, hogy munkájuk nem nyomásgyakorlás kifejtése a fenntartó intézményekre, továbbá nem szeretnének versengeni azon civil szervezetekkel, amelyek jelenleg emberi jogi monitorozó munkát végeznek.

A mechanizmust civil szervezetek segítik, valamint olyan külső szakértők, akiknek személyes és tudományos tapasztalataik hozzájárulnak a rendszer hatékony működtetéséhez. Annak érdekében, hogy a mechanizmus hasznosíthassa a civil szféra gyakorlati és elméleti ismereteit, az alapvető jogok biztosa Civil Konzultációs Testületet hozott létre. A Testület négy meghívott és négy pályázat útján kiválasztott tagszervezetből áll. Meghívott a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Ügyvédi Kamara.

Nyilvános pályázaton kiválasztott tag a Magyar Helsinki Bizottság, a MENEDÉK – Migránsokat Segítő Egyesület, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány. Csupa nemzetközi kiválóság.

Az ombudsmani hivatal főosztály vezetője szólt arról is az írás tanúsága szerint, hogy a nemzetközi szervezetek megállapításai alapján Magyarországon a kínzás nem szisztematikus, persze azért vannak hiányosságok a fogva tartási körülményekben, és súlyos kivételek is mutatkoznak a fogvatartottak közötti erőszak eltűrésében.

Dr. Fliegauf egyébként interjút adott a zsurpubi.hu Jobbik közeli internetes oldalnak 2017 augusztusában, amelyben elismerte, hogy a szcientológusok által alapított Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt ismeri, és a szövegből kiderül az is, hogy fogadták őket az Alapjogi Biztos Hivatalában.

2018.05.28.

Ronald Reagan, volt amerikai elnök kiválóan és egyszerűen fogalmazta meg annak idején, hogy mi a legfőbb probléma az abortusz melletti érvekkel: „Észrevettem, hogy mindenki, aki abortuszpárti, már megszületett”. Világos, vitathatatlan érv, a hagyományosan katolikus és konzervatív írek május 25-én azonban mégis az abortusz liberalizációja mellett döntöttek: az „igen” szavazatok majdnem 70 százalékkal győztek. Ironikus, hogy 25 éve, mikor népszavazással döntöttek 1983-ban a magzati életet védő alkotmánymódosításról, csaknem ugyanennyi szavazattal szigorították az abortusz szabályozását.

Az ír népszavazás eredménye tökéletesen beleillik Sorosnak a katolikus egyház, hit és erkölcs ellen folytatott küzdelmébe. Korábban már hivatkoztunk a DC Leaks által kiszivárogtatott dokumentumokra, amelyek bepillantást engedtek a spekuláns milliárdos Soros György és álcivil hálózata, birodalma terveibe. Egy belső, nők jogait érintő hároméves (2016-2019) stratégia szerint eleve az volt Sorosék terve, hogy Írországban megváltoztassák a szigorú abortusz-szabályozást, mondván, ha ott sikerrel járnak, más katolikus országokban is alkalmazhatják a bevált gyakorlatot. „Mivel az egyik legszigorúbb abortusz-szabályozása Írországnak van, ha ott nyerünk, más erősen katolikus európai országokra is hatással lehet, például Lengyelországra, és bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a változás még ilyen konzervatív helyeken is lehetséges” – szerepel a dokumentumban. Sajnálatos módon már egy nappal később megjelentek azok a hangok, akik például az abortuszt teljesen tiltó katolikus Máltán követelnek változást.

A stratégia alapján három nagy abortusz mellett érvelő ír szervezetet támogatott a Nyílt Társadalom Alapítvány: az Amnesty International Ireland 137.000 eurót kapott 2016 elején, az Irish Family Planning Association 127.000 eurót nagyjából ugyanakkor és az Abortion Rights Campaign 25.000 eurót kapott erre a célra (ők már visszafizették). Azonban az írek, akárcsak mi, magyarok, sokáig éltek elnyomás alatt, így ők is szeretnék magukat megvédeni a külföldi befolyástól. Az 1997-es választási törvényük szerint regisztrálni kell azokat, akik 100 eurónál nagyobb összeget adományoznak egy szervezetnek politikai célokra. Sőt, a törvény egyenesen megtiltja, hogy külföldről adományt fogadjanak el, kivéve, ha külföldön élő ír állampolgár az adományozó. A szabályozás célja, hogy megakadályozzák a külföldi befolyást Írország belpolitikájába, így a választásokba és népszavazásokba is.

Soros hatalmas adományai tehát nem feleltek meg az ír szabályozásnak. A kormányzat egy szerve (Standards in Public Office Commission) felszólította tehát ezt a három szervezetet, hogy fizessék vissza a kapott juttatást. A felszólításra válaszul az ír Amnesty International igazgatója, Colm O’Gorman közölte, hogy „minden lehetőséget keresni fognak arra, hogy megváltoztassák ezt a fajta szabályozást” és hogy „nem fognak eleget tenni egy olyan törvénynek, amely emberi jogokat sért”. Mármint, szerinte emberi jogokat sért, hogy a törvény alapján Sorostól nem fogadhatnak el pénzt. Nem tesznek eleget a szabályoknak, sivalkodnak, inkább a szabályokat változtassák meg az ő kedvükért. Nem ismerős valahonnan?

Soros György zsoldosai óvodás vagy kisiskolás korukban olyan gyerekek lehettek, akik felborították a társast, ha vesztésre álltak, vagy új szabályokat alkottak a Monopoly játékhoz is. Nos, a való életben ez nem így működik; lehet, hogy az utóbbi években Írországban teret nyertek maguknak a liberálisok, de mi tartjuk magunkat és most még elszántabbak vagyunk abban, hogy leleplezzük a terveiket és módszereiket.

2018.05.24.

Az Egyesült Királyságban székelő Smartmatic vállalat – amely 16 szövetségi tagállam, köztük a fontos csatatérállamok, például Florida és Arizona államok számára biztosít szavazó-berendezéseket – közvetlen kapcsolatban áll a baloldali milliárdossal, a Clinton-csatlós Soros Györggyel.

Miután a közelmúltban a WikiLeaks-en megjelent e-mailek azt mutatják, hogy Hillary Clinton külpolitikai iránymutatásokat is kapott, és a belpolitikát is koordinálta a Sorossal, valamint a milliárdostól elnökjelölti kampánytámogatásként tízmillió dollárt kapott, egyre több aggodalom merül fel a tekintetben, hogy valójában ezek az árnyékszereplők mozgatják a szálakat a közelgő elnökválasztás hátterében.

A Soroshoz kötődő szavazóeszközök a brit székhelyű Smartmatic cégtől érkeznek, amely cég elnöke Mark Malloch-Brown egykori ENSZ-tisztviselő, aki jelenleg Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának igazgatótanácsában ül.

A LifeZette (amerikai konzervatív portál) szerint Malloch-Brown tagja volt Soros Boszniai Tanácsadó Bizottságának, és tagja a Nemzetközi Válságcsoportnak – a Soros György által saját személyes vagyonából 1990-ben alapított szervezetnek.

2007-ben Soros György kinevezte Malloch-Brownt a Quantum Funds alelnökének, a Soros Alapkezelő alelnökének és a Nyílt Társadalom Intézet (OSF korábbi neve) alelnökének.

A Browns-kapcsolatok összefonódnak a Clintonokkal is, amikor partnere volt a Sawyer-Miller tanácsadó cégnek, ahol a Clinton-közeli Mandy Grunwald dolgozott. Brown az FTI Consulting vezető tanácsadója volt – egy olyan cégnél, amelynek ügyvezetője Jackson Dunn, aki 15 évig dolgozott együtt a Clintonokkal.

Figyelembe véve ezt és a Smartmatic gyenge eredményeit a tekintetben, hogy tisztességes választásokat nyújtson, mindez nagyon rémisztővé válik.

A WikiLeaks által megszerzett és nyilvánosságra hozott, 2006-os amerikai diplomáciai sürgönyök feltárják, hogy a Smartmatic milyen szerepet játszhatott a 2004-es venezuelai elnöki újraválasztás kapcsán, a feljegyzés szerint „a Smartmatic Corporation mind a tulajdonjog, mind a műveletek rejtelmei csak bonyolítják Hugo Chavez elnök és támogatói földcsuszamlásszerű (és vitatott) győzelmének tényét.

A Venezuelában használt Smartmatic gépek széles körben gyanúsak, bár soha nem bizonyították véglegesen, hogy hajlamosítanak a csalásra – így a feljegyzés. A venezuelai ellenzék meg van győződve arról, hogy a Smartmatic-gépek a 2004. augusztusi népszavazáson is megfosztották őket a sikertől. Azóta a népszavazás eredményein legalább nyolc statisztikai elemzést végeztek.

2018.05.18.

Közismert, hogy a magyar származású milliárdos vagyonát különböző nemzetek valutái elleni spekulációval harácsolta össze. Annak ellenére, hogy a Davosban tartott Világgazdasági Fórumon kijelentette, hogy a kriptovaluta piac egy hatalmas buborék és a diktatúrákat szolgálja, áprilisban mégis felvásárlásba kezdett az alapítványa. Várjunk csak… Tényleg meglepődtünk ezen?

Miután előadásában kifejtette, hogy többek között a Bitcoin kriptovaluta a diktátoroknak nyújt segítséget és ad lehetőséget arra, hogy külföldön biztosítsanak maguknak forrásokat, a kriptovaluták értéke elképesztő mértékben zuhanni kezdett; a Bitcoin értéke több mint 40 százalékot esett a piacon az után, hogy 2017 decemberében rekord magas értéket ért el. Mindez véletlen lenne?

Soros, a spekuláns megjegyzi egy sikeres digitális valutáról, hogy egy buborék, ami ki fog pukkadni és hirtelen zuhan az értéke. Még akár rá is foghatnánk, hogy csak igaza volt, ha nem tudnánk, hogy van érdekeltsége a piacon. Annak ellenére ugyanis, hogy 2018 januárjában negatívan beszélt a kriptovalutákról, 2017 végén az Overstock.com harmadik legnagyobb részvényese lett, amely cég ismert arról, hogy az egyik első nagykereskedő volt, aki elfogadta fizetségként a kriptovalutákat. Az oldal háztartási termékek elektronikus kereskedelmével foglalkozik, ennél azonban érdekesebb, hogy egy kriptovalutákra kialakított tőzsdét szeretnének létrehozni, ezt az Overstock vezérigazgatója, Patrick Byrne jelentette be tavaly decemberben.

Vajon csak szerencséje volt, vagy meglátta a lehetőséget a kriptovalutákban? Véleményünk szerint azért itt felfedezhető egy elég ésszerű cselekvéssor: befektet egy cégbe, ami kriptovalutákkal kereskedik, leszólja a fizetőeszközt, annak lecsökken az értéke és ekkor belép a piacra, hogy bevásároljon belőle.

Úgy fest, hogy a 86 éves spekuláns kezdi felfedezni a digitális piacot és egyre több internetes szolgáltatóba fekteti be a pénzét. 2017 végén többek között jelentős számú részvényt vásárolt a Twitternél (15.700 darabot), a Netflixnél (71.500 darabot) és a Snapnél (141.800 darabot). Olyan nagy tech cégek, mint a Facebook és a Google részvényeit viszont tavaly év végén eladta és a davosi fórumon kijelentette, hogy azok veszélyesek és az amerikai IT cégek világpiaci monopóliuma nemsokára véget érhet. Újabb tipp, vagy lesz ehhez is valami köze? Kíváncsian várjuk, beletrafál-e „véletlenül” ebbe is…

2018.05.16.

Összefoglaló: A baloldali vámmentes vásárlás eredményeképpen keletkezett adománnyal a kezében Charles „Chuck” Feeney iparmágnás, a felbomlás alatt álló, Bermuda székhelyű Atlantic Philanthropies tagja előállt az adó-privilegizált dollár felhasználásának egy új módjával a radikális közösségi változások Amerikában történő elősegítése érdekében. Az alapítvány tökéletesítette az adómentes pénzzel rendelkező 501(c)(4)[1] akciócsoportok megalapításának technikáját. Habár ezek az akciócsoportok amerikai székhelyűek voltak, nem lehetett azokat politikai tevékenységek hitelesítésére használni. Részben az Atlanticnak köszönhető az Obamacare csomag bevezetése és Lou Dobbs, migrációtámogató televíziós közszereplő CNN-ről való elűzése.

Mi az a sötét pénz?

Az 501(c)(4) egyike azon háromtípusú nonprofit szervezeteknek, amelyek a „sötét pénz” (dark money) használóinak tekinthetők. Ezek az akciócsoportok jogosultak korlátlan adományok átvételére cégektől, magánszemélyektől és munkaszervezetektől. A klasszikus politikai akcióbizottságoktól (PAC-k) eltérően ezek a (c)(4)csoportok pénzek kifizetésével befolyásolhatják a választásokat (bizonyos kereteken belül), de nem kötelesek a tőkéjük forrását felfedni. A másik két entitás a munkaszervezetek, amelyek az adóról szóló kódex 501(c)(5) paragrafusa értelmében jönnek létre, valamint az üzleti ligák, amelyek pedig a kódex 501(c)(6) paragrafusa értelmében jönnek létre.

A Center for Responsive Politics (Fogékony Politikáért Központ, röviden CRC) szerint: „a sötét pénz olyan politikai költség, melynek segítségével a szavazó döntése befolyásolható, a tőke forrása és az adományozó azonossága ismeretlen. A körülményektől függően a sötét pénz olyan tőkét is jelenthet, amelyet politikai nonprofit akcióbizottságok költöttek el.”

A baloldali, egyre növekvő számú álszentekből álló kórus szerint a sötét pénz súlyos veszélyt jelent a köztársaság létezésére. A sötét pénzt folyamatosan erős kritikával illeti Bernie Sanders (Vermont állam) és Elizabeth Warren (Massachusetts), valamint baloldali politikusok, tudósok, akadémikusok, újságírók és aktivisták csoportjai. A nagy hűhó ellenére a sötét pénz nem olyan erős tényező a választások kimenetét tekintve, mint azt egyesek gondolják.

Az Institute for Free Speech (Szólásszabadság Intézete, korábban a Versenyképes Politikáért Központ) egy tavalyi tanulmányában megállapította, hogy a 2016-os választási ciklus során a sötét pénz mindössze 2,9%-át tette ki a teljes kampányköltségeknek. Hovatovább, a nonprofit szervezetektől érkező sötét pénz összege sosem haladta meg az 5%-ot a teljes kampánykifizetések tekintetében az elmúlt 6 kampányciklus során, és ez az arány egyre csökken.

Nemrégiben a CRC alkalmazásában álló kutatók, Michael E. Hartmann és Michael Watson három pénzáramlást vizsgáltak meg: a közvetlen kampány hozzájárulásokat, a klasszikus, közérdekű 501(c)(3) csoportokat (agytrösztök) és az úgynevezett „sötét pénz” csoportokat, mint például az 501(c)(4). Hartmann és Watson arra a következtetésre jutott, hogy az Állampolgárok Egyesülete kontra Szövetségi Választási Tanács ügyében meghozott legfelsőbb bírósági döntés óta a költekezések mértéke mind a három kategóriában növekedett, de az akcióbizottságok és az 501(c)(4) csoportok kiadásai továbbra is a kampányköltségek legkisebb hányadát teszik ki.

A sötét pénz tehát nem akkora fenyegetés, mint amekkorának azt beállítják. Nem kétséges, hogy a sötét pénznek megvannak az előnyei: fedezni képes a népszerűtlen beszédmódot, és felelősségre vonja a kormányt annak elveiért és tevékenységeiért.

Ha az adományozók kilétének azonosítása szükségessé válik, akkor ezen adományozók megfélemlíthetőek lesznek – vagy ahogy a baloldal nevezi, „felelősségre vonási” lépésekre kerülhet sor: megnevezésekre, megszégyenítésekre, lincselésekre vagy munkahelyek elvesztésére.

Nem kell túl messzire visszatekinteni a történelemben ahhoz, hogy példát találjunk arra, miként próbálta a kormány eltiporni a civil jogokat az aktivista csoportokhoz tartozó adományozók kilétének felfedését követelve. A NAACP kontra Alabama állam (1958) ügyben a baloldal örömittas éljenzésben tört ki, amikor az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy a NAACP tagsági listájának követelésével Alabama állam sérti a 14. alkotmány-kiegészítést és a tisztességes eljárást. Ám a baloldaliakat már régen nem érdekli a szólásszabadság és a tisztességes eljárás védelme. „A cél szentesíti az eszközt” – ezt vallják Saul Alinsky tanításainak követői. Ők most fenyegetésnek tekintik a névtelen adományozóktól érkező pénzeket. A sötét pénzre vonatkozó álszenteskedés – akármilyen hektikus is legyen – nagyon ingerli a konzervatívokat és a szabadelvűeket, de főleg azokat a baloldali filantrópokat, akik jóval vagyonosabbak a jobbra hajló társaiknál.

Hogyan kedvelte meg az Atlantic a sötét pénzt?

Az Atlantic Philanthropies úgy gondolja, hogy a sötét pénz megközelítés fundamentálisan átformálja Amerikát. Azon egyének adományát várja, akik politikai szemlélete a baloldal felé húz, és akik nem félnek az adó-privilegizált pénzüket az 501(c)(4) szervezeteknek adni a baloldali politikai célkitűzések elérése érdekében.

Az Atlantic Philanthropies egy mintasablont hozott létre, amikor 27 millió dollárt adományozott támogató csoportoknak, elsősorban a Health Care for America Now (HCAN) csoportnak, annak érdekében, hogy az Obamacare csomagként ismert bürokratikus politikai kezdeményezést megerősítse. A HCAN egy olyan 501(c)(4) támogató csoport, amely együttműködött a MoveOn, az AFL-CIO,  az Organizing for Action, és a már megszűnt Association of Community Organizations for Reform Now (ACORN) csoportokkal egy olyan nyomásstratégia előkészítése érdekében, amely létfontosságú volt az Obama elnök első ciklusában bevezetett törvény megalkotásakor. [A HCAN-ról „Hogy segítették elő a liberális aktivisták az Obamacare bevezetését” címmel Philip Klein írt cikket (Foundation Watch, 2010. augusztus).] A helytelenül elnevezett „Megfizethető ellátásról szóló törvény” bevezetése volt a „kampány tetőpontja”, mely kampány az Atlantic Philanthropies-nek és szövetségeseinek, valamint az Atlantic akkori elnökének, a Soros György-párti, baloldali gondolkodású Gara LaMarche-nak volt köszönhető. LaMarche jelenleg a Democracy Alliance (Demokrácia Szövetség) elnöki tisztét tölti be, és nemrégiben azzal hencegett (némi indoklás mellett), hogy Obama elnök 2008-as megválasztása a befektetések „gyümölcsözését” reprezentálta „a progresszív infrastruktúra építése” során.

Az Atlantic Philanthropies, egy átlagos, bermudai székhelyű nonprofit vállalat, sikeresen támogatta az egészségügyet köszönhetően annak, hogy a külföldi helyszín semlegesítette az amerikai bázisú alapítványokat irányító szabályokat. Más szóval: az amerikai nonprofit törvények előnyben részesítik az offshore alapítványokat. Mivel az Atlantic Philanthropies székhelye az Egyesült Államokon kívül található, ezért a vállalatnak lehetősége van 501(c)(4) képviseleti tevékenységek támogatására. Ugyanez nem megengedett amerikai bázisú alapítványok esetén. (Amerikai alapítványok támogathatnak (c)(4) szervezeteket, de a támogatás korlátozott oktatási tevékenységekre és csak olyan azonos típusú szervezetek támogathatók, amelyek nincsenek kihatással a választások eredményeire.)

Az elmúlt pár évben az Atlantic Philanthropies 70,3 millió dollárt adott az „bevándorlási reform támogatására”. Ezen összeg jelentős hányada 501(c)(4) szervezetekhez vándorolt (lásd „A támogatások és az elvek megváltozásának kiértékelése: Elméletben és gyakorlatban” – Annette Gardner és Claire Brindis, Stanford Business Books, 2017).

Az Atlantic-nek különösen nagy szerepe van azon 501(c)(4) adományokban, amelyet 2004 és 2014 között adtak át a bevándorlási reformmal kapcsolatos nyilvános viták megfelelő mederbe történő terelése érdekében. A médiában „az üzenetek átadása defenzív oldalról az offenzív oldal felé mozdult – 9/11 óta először” („Támogatás, Politika & Filantrópia: A bevándorlási reform támogatásának évtizede” – elérhető az Atlantic Philanthropies weboldalán).

„A defenzív oldalról az offenzív oldalra történő elmozdulás egy olyan új korszak kezdetét jelentette, amelyben a migrációt támogató üzenetek erősebbek voltak a bevándorlás-ellenes üzeneteknél” – olvasható az Atlantic által kiadott 2016-os tanulmányban. Figyeljük meg, hogy ez a retorika hogyan mossa össze (A) a közvélemény érthető haragját az illegális migrációval és a kormány tehetetlenségével kapcsolatosan, valamint (B) az általános bevándorlás-ellenességet.

A tanulmányban olvasható, hogy 2009-ben „a migrációt támogatók miatti nyomás következtében Lou Dobbs otthagyta a műsorát és a CNN felbontotta a szerződését, mellyel pontot tett a három éves migrációs buzdításának végére”.

(capitalresearch.org, 2018. május 8.)

[1] amerikai adókódex 501. paragrafusa

2018.05.10.

Soros, a csendestárs – a különös droglegalizáló

Soros György, amerikai útlevéllel utazik, filozófus-üzletember filantrópként tűnik fel. Valójában bizonyos nemzetközi pénzügyi/politikai érdekek, a kábítószer, a feketepénz-áramlás és az irreguláris hadviselés érdekében (a spekulációktól kezdve a médiavezérlésig terjedően) működik, hogy megdöntsön nemzeteket, és megsemmisülést idézzen elő. Az 1990-es évektől kezdve a világ számos részén persona non grata, vagyis nem kívánatos személy lett. Több országban – különösen Olaszországban – bűnügyi nyomozás folyik ellene. 1993-ban az Egyesült Államok bankképviseleti hatóságának elnöke is nyomozást követelt, miután Soros 1992 szeptemberében 1-2 milliárd dollárt vett ki európai valuta-manipulációkból. Soros azonban még mindig hatalmas, és az Egyesült Államokban csak mint „közszereplő” jelenik meg.

A Soros és az őt kiszolgáló személyek elleni vizsgálatok, közvetlenül feltárják majd azokat a hálózatokat, amely jelenleg képesnek bizonyulnak az Egyesült Államokkal szembeni támadási műveletekre. Egy ilyen jellegű nyomozás támogatására 1997 áprilisában az EIR News Service egy 70 oldalas különjelentést adott ki: „A Soros-gólem igaz története – a gigászi spekuláns Soros György arcéle”. Itt néhány kulcsfontosságú pontot foglalunk össze.

Kábítószer-legalizáció és narkopénzek

 „Filantrópként” Soros György a nemzetközi droglegalizációs lobbi elsődleges finanszírozója, és a kábítószer-kartell narko-terrorista gépezetének egyik vezető pénzelője – ami különösen jól dokumentálható Kolumbiában. Soros évente több százmillió dollárt csoportosít át a kábítószer-dekriminalizációs „propagandagépezet” számára, amely jelenleg 18 országban működik Észak- és Dél-Amerikában, a karibi térségben, Európában és Ausztráliában.

Dél-Amerikában a Soros-csoport, a Human Rights Watch/Amerika (korábban Americas Watch) a kábítószer-kartellek kábítószer-előállítási és terrorista apparátusának szerves részeként működött, legalábbis a három legjelentősebb kábítószer-termelő országban – Kolumbiában, Peruban és Bolíviában.

A Human Rights Watch/Amerika (HRW) 1995-ben új kábítószer-programba kezdett, amelynek első éve annak jegyében telt, hogy a drogellenes programokkal világszerte megakadályozza az „emberi jogi visszaéléseket”. A HRW abban az időben kijelentette, hogy mivel „a nemzeti és nemzetközi drogellenes programok… egészében véve megakadályozták az emberi jogok alapos vizsgálatát, 1995 elején a HRW több évre nyúlóan erőfeszítéseket kezdett tenni az olyan emberi jogi jogsértések dokumentálására, és ezek nyomán kifogások emelésére, amely jogsértéseket a kábítószer-kereskedelem nemzetközi szinten és az Egyesült Államokban történő korlátozása érdekében tett erőfeszítések idéztek elő”.

Az Egyesült Államokon belül Soros létrehozta és finanszírozta a propagandaügynökségek falanxát – a pressziót és a pénzcsatornákat, például kábítószer-legalizálásra. 1994. július 8-án, amikor a Human Rights Watch/Amerika vezetője, Aryeh Neier Soros Nyílt Társadalom Intézetének (New York) elnöke lett, Soros 10,5 millió dollárt szedett össze kiegészítő támogatási alapokban ahhoz, hogy három éven keresztül egy szövetségcsoportot, a Kábítószer-politikai Alapítványt (DPF) mint Amerika vezető kábítószer-legalizálási fórumát finanszírozzák. (Soros 1992 óta már 500 ezer dollárt jutatott a DPF-nek.) A Soros által folyósított 10,5 millió dolláros támogatásból 6 millió dollár úgy oszlott meg, hogy ebből 3 millió dollárt tett ki a operatív támogatás és 3 milliót az adománytámogatás, míg a fennmaradó részben ezt más adományozók egészítették ki.

Kevin Zeese, a Marihuána-jogi Országos Szervezet (NORML) korábbi országos igazgatója, aki Soros DPF-adományainak idején a DPF alelnöke és tanácsosa volt, egyenesen kérkedett is azzal, hogy ez a pénz lehetővé tette a DPF masszív terjeszkedését.

Mindez azért lett, mivel a szövetségi állami szintű népszavazások már azt célozták, hogy „orvosi használatra” legalizáljanak drogokat. Ezt tekintik ugyanis éknek az összes drog dekriminalizációja kapcsán.

Soros 1996. november 5-én Kaliforniában (215. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) és Arizonában (200. sz. népszavazási jogalkotási javaslat szövetségi alkotmánymódosításra) hatékony módon „vásárolta meg” azt, hogy átvigyenek különböző kábítószer-legalizációs intézkedéseket – mindkét esetben az I. melléklet szerinti narkotikumok „orvosi használatának engedélyezésére”. Azóta más államokban, további népszavazások is történtek.

Arizonában, a 200. sz. népszavazási javaslat támogatói által összegyűjtött 440 490 dollárból 440 ezer dollár származott Soros zsebéből. További 25 ezer dollárt fordítottak a kábítószer-legalizálásért küzdő DPF általi közvélemény-kutatásra, amely szervezet Sorostól 3 millió dollárt kapott operatív programra, és 3 millió dollárt adományprogramra.

Kaliforniában a 215. sz. népszavazási javaslat ügyéhez Soros közvetlenül 550 ezer dollárral járult hozzá, és az általa támogatott DPF újabb 200 ezer dollárt adományozott, összességében több mint egyharmados részesedéssel a népszavazás költségeiben.

Saját könyvében (Soros Sorosról) Soros azt írja: „Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma elsősorban bűnügyi problémaként való kezelése téves gondolat... Úgy gondolom, hogy a kábítószer-probléma felszámolásának egész elképzelése hamis ötlet.”

Soros kábítószer-dekriminalizációs kampánya képezi az általános irányt azoknál az alapítványoknál és front-csoportoknál, amelyek mögött ott áll, és amelyeket a „nyílt társadalom” és a „szabad piacok” nevében támogat világszerte, különösen Kelet-Európában. Az intézményi ellenőrzés, a különböző titkos műveletek, pénzáramlások, a „pro dope” legalizáció stb. csatornájának szerepét töltik be. Mindennek középpontjában a Soros által létrehozott és pártfogolt Közép-Európai Egyetem áll, amely elsősorban Budapesten található, de Varsóban és Prágában is vannak fontos karai.

Az első Soros-alapítvány a Nyílt Társadalom Alap volt, amelyet 1979-ben alapítottak (1993 decembere óta Nyílt Társadalom Intézet/New York). 1997-ben 24 nemzeti alapítvány volt ebben a Soros-hálóban, a Moldovai Soros Alapítványtól (1992) a Dél-afrikai Nyílt Társadalom Alapítványig (1993) és a Moszkvai Nyílt Társadalomig (1995). 1994-ben az összes Soros-alapítvány kiadásai körülbelül 300 millió dollárt tettek ki; mindegyiküket maga Soros elnökölte.

  1. december 7-én Soros horvátországi tevékenységeit Franjo Tudjman elnök leplezte le az kormányzópárthoz intézett beszédében: „Dióhéjban: államot hoztak létre az államon belül Horvátország destabilizálására.” Az említett hónap december 23-án Horvátország Belügyminisztériuma bejelentette a Soros Nyílt Társadalom Intézetével szembeni büntetőeljárást pénzügyi bűncselekmények – adóelkerülés, hamisítási ügy, deviza-nyilvántartási hamisítás stb. – miatt.

Pénzügyi fegyverviselés

Soros fiktív foglalkozásként (pénzügyi spekuláció) az egész országok ellen intézett rajtaütésszerű, cserbenhagyásos (angol kifejezéssel hit-and-run) támadásokra specializálódott. Fő üzleti címe Quantum Fund NV néven Curaçao szigetén, a Holland Antillákon – a karibi adóparadicsomban – lett bejegyezve. Így megkerülte az adófizetést, és elrejthette saját befektetőinek mivoltát és azt is, hogy mihez kezd a pénzével. Így pusztán a magán-pénzügyi érdekek hatalmas és nagyon csúnya hálózatának látható arcaként operál, ideértve Európa vezető arisztokrata és királyi családjainak összekapcsolódását is, a brit Windsor-házra összpontosulva. (Ezt a titkos magánhálózatot a saját tagjai „Club of the Isles”-nak, vagyis Szigetek Klubjának hívják.)

  1. Az európai árfolyam-mechanizmus (ERM) krízise idején, 1992 szeptemberében Soros ott volt azok között a vezető spekulánsok között – a brit és az olasz valuták ellen –, akik végül bedöntötték az ERM-et. Bár a cél az áldozatok között nem Nagy-Britannia volt (igaz, millióknak kárt okozott a font süllyedése); az eltalálni szándékozott cél az volt, hogy megtörjék az európai országok monetáris kohézióját, és hogy ezáltal megtörjék egy a brit szabadkereskedelmi zabrálással szemben már elég erősnek bizonyuló (eurázsiai) gazdasági fellendülés felé vezető lendületet is.

Még pontosabban: a spekulatív támadások ez idő alatt az olasz líra mintegy 30 százalékos, pusztító leértékeléséhez vezettek, és az olasz központi bank tartalékainak teljes kiapadásához. Körülbelül 48 milliárd dollár ment el – és veszett el – a líra védelme érdekében. Becslések szerint Soros 282 millió dollárt keresett a líra leértékelésén, a font sterling leértékeléséből származó 1-2 milliárd dollár mellett.

Olaszországban a líraleértékelés hatása az olasz ipari és egyéb eszközvásárlásokra fordított költségek csökkenése volt, amelyeket a globális vásárlóknak történő eladással „privatizáltak”. A vészhelyzetre irányuló terveket Soros képviseletében 1992. június 2-án Olaszországban, egy elhíresült találkozón tárgyalták meg a tengerparton Őfelsége, az Egyesült Királyság királynőjének jachtján, olasz kormányzati tisztviselők társaságában.

Az igazságügyi nyomozást 1995 októberében Paolo Raimondi, a Nemzetközi Polgárjogi Szolidaritási Mozgalom elnöke sürgette olasz ügyészekkel Milánóban, Rómában, Nápolyban és Firenzében. 1996 decemberéig a nyomon követés addig a pontig jutott, hogy a Római Magisztrátus Soros György nevét a letartóztatás alá vont személyek listáján tette közzé arra az esetre, ha Olaszországba látogatna azzal a szándékkal, hogy „az igazságosságot eltussolja” a vizsgálatok elől.

  1. Ez év tavaszán, majd nyarán Soros György és az ő Quantum Fundja állt a délkelet-ázsiai országok devizáit és tőzsdeértékeit sújtó spekulatív támadások élén, amely támadások összességében 30-70 százalékos devizaelértéktelenedést, destabilizációt, illetve elszegényedést kényszerítettek ki. A Nemzetközi Valutaalap a „globális tőkeáramlás” nevében támogatta Sorost, és Mahathir Mohamad malajziai elnök azt mondta egy Fortune-nek adott interjúban, hogy Soros „több milliárd dollárt törölt a gazdaságunkból”. Mahathir felvetette: „Meghatározott információkkal rendelkezünk arról, hogy ő benne van, és természetesen nem ő az egyetlen... de ő indította el.”

Forrás: Committee for the Republic of Canada

Ezeket a cikkeket olvastad már?