Blogolj!
2020.05.25.

A 2020-as évet nagyon jó fundamentumokkal és ígéretes kilátásokkal indította Magyarország. Viszont elég volt pár hét és mindennapok alapjaiban megváltozott. A koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) olyan méretű válságot szabadított a világra, amihez talán hasonlót soha nem tapasztaltunk. A kezdeti megtorpanás után az országok a legdrasztikusabb, a gazdaság majdnem egészét átölelő döntéseket voltak kénytelen meghozni. Jó hír számunkra, hogy a magyar nemzeti Kormány elsők között volt, akik időben meghozták a megfelelő döntéseket, elkerülve a máshol tapasztalható tragikus forgatókönyveket, így reményeink szerint a válságból való kilábalás gyors lehet.

 

Vírus terjedése a gazdaságban

A koronavírus elsőként a világ egyik legnagyobb gazdaságát, Kínát vette célba. A globális termelői láncok miatt azon cégek, vállalatok, akik nagyban függtek a Kínából érkező nyersanyagok és alkatrészek beszerzésétől, azonnal fennakadást észleltek a termelésben. A másik oldalon Kína is mint fogyasztó alacsonyabb sebességre kapcsolt, óriási sokkot okozva a Kínába értékesítő vállalatoknak. Fontos megjegyezni, hogy az elmaradó kínai turisták – már csak nagyságrend miatt is – okozta fogyasztás kiesés is minden országot hátrányosan érintett. Európát nézve viszont a még nagyobb hatást a vírus okozta kínálat és kereslet elmaradása okozta, ráadásul mindezt a gazdaság minden egyes területén.

A COVID-19 okozta válságot hasonlíthatjuk akár egy vírusfertőzéshez, hisz lépésről lépésre okozza a kárt a gazdaságban. Elsőként nagyfokú bizonytalanságot okoz mind az állampolgárok mind a vállalatok között, akik racionálisan gondolkodva visszafogják a fogyasztásaikat, illetve (jobb esetben) elhalasztják a beruházásaikat megpróbálva eltolni a közelgő likviditási problémákat. Másodsorban ez fennakadásokat eredményez az elmaradt fogyasztás és az esetlegesen hiányzó nyersanyagok/alkatrészek következtében. Harmadsorban amennyiben a válság huzamosabb ideig fennmarad emberek veszítik el a munkáikat, amit csak tetőz a megtakarítások/források elapadása. Tovább rontja a helyzetet a szigorú, de többnyire érthető kormányzati intézkedések (bezárások, karantén, távolságtartás stb.) okozta feszültségek és gazdasági aktivitás visszaesése. Mindent számba vetve látszik, hogy mindenki az idővel (is) versenyt fut, hisz számszerűsíteni is lehet, hogy ha akár egy nappal kevesebb ideig is tart a minden területet átjáró visszafojtott állapot, óriási pozitív hatás jelenhet meg a mindennapjainkban.

Minden felelős kormány a világon elsődleges célpontként határozta meg az állampolgárok egészségének és biztonságának a védelmét. Ezt követően a kulcsfeladat a gazdaság motorjainak mozgásban tartása vagy szerencsétlenebb helyzetben újraindítása, ami magába vonja a jövő teljes átrajzolását. Egyik napról a másikra az EU gazdasági aktivitása közel egyharmadával csökkent, ami óriási károkat okozott a társadalomban és a gazdaságban egyszerre. Viszont ez a visszafojtott gazdasági állapot, illetve a különböző korlátozások nem tarthatnak örökre. Így a tagállamok elkezdték folyamatosan lazítani a szigorú intézkedéseket, amitől remélik, hogy a bizalom helyreállásával a kilábalás belátható időn végig megy. Amíg a COVID-19 válság majdnem egyszerre érintette az országokat, a hatás eltér hisz nagyon különböző gazdasági állapotú országokat érintett, és az érintett szektorok (pl. turizmus) illetve meghozott kormányzati intézkedések is eltérnek. Fontos megjegyezni, hogy a válság is megmutatta, elsősorban a tagállamok képesek gyorsan és megfelelően hozni az intézkedéseket, hisz a brüsszeli javaslatok hetekkel később érkeztek ráadásul a mértéke is eltér az ideálistól. Erős, nemzeti tagállamok nélkül lehetetlen lesz a kilábalás, bármit is mondjanak szerte Európában a baloldal képviselői, az Egyesült Európai Államok támogatói.

 

Állampolgárok védelme – nemzeti államok jelentősége

Az elmúlt hónapokban mindenki saját magán tapasztalhatta a válság itthoni hatásait (karantén, intézmények bezárása, otthoni munkavégzés, munkahelyek elvesztése, cégek részleges leállása vagy bezárása stb.). A legnagyobb bizonytalansági faktor, hogy senki nem tudja mennyi ideig fog tartani és milyen mély lesz a gazdasági visszaesés. A válasz nagyban függ attól, hogy mennyire és milyen gyorsan fog terjedni a vírus, illetve a kormányzati döntések mennyire lesznek képesek nemcsak a tüneteket, hanem az alapproblémákat is kezelni. Hatékony és stabil hatalommal rendelkező kormányok, mint Magyarország egy ún. V-alakú, gyors visszapattanásban bíznak, de a nagy többség inkább egy elhúzódó U-alakú, országok között egyenlőtlenül megoszló kilábalásról beszélnek. Ezt a feltételezést támasztja alá a nemrég benyújtott konvergencia program is, ami idénre ugyan 3,0 százalékos visszaeséssel számol, viszont jövőre már 4,8 százalékkal bővülhet a gazdaság. A gyors kilábalás feltételezése azon alapszik, hogy egyrészt Európa az év második felére nagyságrendileg jobb állapotban lesz mint ma, illetve a magyar stabil gazdasági szerkezet elősegítik a gyors alkalmazkodást. Európa szerte már tapasztalhatóak a könnyítések, illetve számos magyarországi gyár is újraindította a termelést. A folyamatosan enyhülő szigorítások következtében a hazai háztartások fogyasztása is megindulhat, amit támogat az EU szinten legmagasabb megtakarítási ráta, illetve egyik legalacsonyabb hitelállomány is. Mindemellett a magas beruházási rátának és a versenyképesség folyamatos növekedésének köszönhetően a magyar export teljesítmény momentuma megmarad, sőt bizonyos esetekben a magyar piaci részesedése is feltételezhető. Mindezeket figyelembe véve megalapozott egy idei mérsékelt csökkenést követő európai szinten is magas gazdasági növekedés az elkövetkezendő években.

Tegyük hozzá, hogy a magyar Kormány „kényelmes” helyzetben várta a válságot, hisz a 2010 óta meghozott következetes gazdaságpolitikának köszönhetően egy stabil alapokon álló, erősebb, kiegyensúlyozott szerkezetű gazdasággal (5% körüli gazdasági növekedés, közel 1 millió új munkahely, növekvő bérek, alacsony munkanélküliség, folyamatosan növekvő beruházások, csökkenő államadósság stb.) vágott neki a válságkezelésnek. A pozitívabb képet erősíti, hogy a válság kitörésé óta a kormánypártok népszerűsége töretlen, ami jelentős pozitív visszacsatolás, hogy az Orbán-kormány válságkezelőként is állja a sarat, sőt ahogy később látni fogjuk Európa egyik legnagyobb gazdaságvédelmi programját tervezi véghez vinni.

 

Magyar Gazdaságvédelmi Akcióterv

Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarország éllovas a járvány elleni küzdelemben, hisz a magyar Kormány szinte azonnal meghozta a védekezéshez és a gazdaság újraindításához szükséges intézkedéseket. Az intézkedések egyrészt nagyban hozzájárultak a fertőzöttek számának megfelelő keretek között tartásához, másrészt célzott gazdasági és költségvetést érintő intézkedések révén ott segít, ahol a válság a legnagyobb kárt okozza. A magyar Kormány ambiciózus Gazdaságvédelmi Akciótervvel állt elő, ami számszerűleg a magyar GDP ötödét teszi ki és középpontjába a munkahelyek védelmét, az új munkahelyek létrehozását, a prioritást élvező szektorok megerősítését, pénzügyi konstrukciók a vállalatok számára és a családok védelmét helyezi a középpontba. Érdemes megjegyezni, hogy ennél nagyobb a COVID-19-cel kapcsolatos gazdasági csomagot egyedül Németország, Olaszország és Svédország jelentett be Európában. Ráadásul az Európai Bizottság nemhogy hetekkel le van maradva a különböző mentőövekkel, de az uniós helyreállítási csomagot is csak júniusra ígéri. Ez újabb bizonyítéka, hogy karba tett kézzel várni a brüsszeli segítséget egyenlő a morális, illetve gazdasági összeomlással, nemhiába az egyes tagállamok szinte azonnal rendkívüli intézkedéseket vezettek be. A polgárokat érintő legkülönfélébb sokkokat a lehető leggyorsabban kell kezelni, és minden lehetséges eszközt rendelkezésre kell bocsátani a gyors talpra állás érdekében.

Összegzés

A modern gazdaságtörténelem még nem tapasztalt ennyire komplex egészségügyi és gazdasági sokkot egyszerre. Ellentétben más eddigi válságokkal (pl. a 2008-09-es pénzügyi válság), lehetetlen körbe határolni a problémát, felmérni a baj nagyságát, meghatározni a szükséges beavatkozási területek, illetve elővenni a rendelkezésre álló eszköztárat. Tulajdonképpen most egy mozgó és néha láthatatlan célpontra lövöldöznek a felelős politikai és gazdasági döntéshozók. Ezért is nagyon fontos, hogy a kormányok mindig a lehető legrosszabb forgatókönyvre készüljenek fel, és a lehető legjobb kimenetelért dolgozzanak. Természetesen ez optimista feltételezés, hisz ahogy a napokban láttuk, ameddig a magyar miniszterelnök és Kormánya éjt nappallá téve, szinte hetente jelent be újabb és újabb gazdasági, illetve társadalmi intézkedéseket, Brüsszel és az ellenzék a csontig lerágott jogállamiság miatt vegzálja Magyarországot. Úgy látszik egyes politikusoknak fontosabb a rövid távú politikai haszon, mint hogysem minden energiájukat a válság kezelésre és az azt követő időszakra koncentrálna. Ennek ellenére a magyar Kormány, ahogy az elmúlt 10 évben is, megvédi polgárai egészségét, biztonságát és jelentős mértékben támogatja a gazdaság motorjait, hogy megerősödve hagyja maga mögött ezt a válságos időszakot.

2020.05.23.

Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” (Forrás: a Magyar Hírlap, 1992. február 3-i száma.

E riasztó megállapítás az Egyesült Államok külügyminisztériumaként működő State Department 1992-es emberi jogi jelentésének terverezetéből származik, amit a tárca sajtóosztályáról küldtek meg az év február elején az MTI washingtoni tudósítójának – a szöveg Kongresszus elé került, hivatalos változatából azonban kimaradt.  

A hazai sajtót hetekig foglalkoztatta az ügy, ami magyarázkodásra kényszerítette a James A. Baker vezette amerikai diplomáciát. A hivatalos magyarázat szerint, tévedés történt, egy referens hibázott, és rossz dokumentumot adott át a távirati iroda munkatársának. A Magyar Hírlap, 1992. február 25-i számában azt olvashatjuk 

James Nealon, a budapesti amerikai nagykövetség sajtóattaséja arra a kérdésre, előfordulhatott-e, hogy a jelentés szövegének Magyarországra vonatkozó részét utólag módosították, tehát azután, hogy az inkriminált mondatot a magyar sajtó közölte, határozott nemmel válaszolt. Egyszersmind hangsúlyozta: bármi történt is a washingtoni külügyminisztériumi irodákban, bárki volt az, aki az autentikus szöveg helyett a tervezetek egyikét adta át a sajtóirodának, az amerikai kormánynak csak egy hivatalos véleménye van. Ezt az emberi jogokról szóló jelentés végleges, nyomtatott szövege tartalmazza. Ebben a szövegben pedig nincs szó arról, jelen vannak-e a kommunisták a magyar sajtóban.” 

A magyarázat kissé erőltetettnek tűnik, főleg azóta, hogy sikerült fellelnünk a kérdéses jelentést tartalmazó kötetet, aminek a függeléke szerint az elemzésgyűjteményt a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig be kell terjesztenie a State Department vezetőjének a Kongresszushoz.  

Tehát, amikor a Magyarországról szóló fejezet napvilágot látott, a végleges szövegváltozatnak már ott kellett lennie minden képviselő és szenátor asztalán. Ilyen körülmények között viszont elképzelhetetlen, hogy február elején a jelentés mindenféle korai változata még szanaszét hevert a külügy sajtóosztályán, és egy figyelmetlen gyakornok véletlenül pont azt adta át az MTI tudósítójának, amelyik aggodalmát fejezi ki a magyar sajtót leuraló posztkommunisták miatt. 

Nealon valószínűleg igazat mondott, amikor kijelentette: nem történt utólagos módosítás a jelentésben. A cenzor legkésőbb 1992 januárjának vége előtt húzta ki a megállapítást az elemzésből. A szivárogtató célja pedig az lehetett, hogy erre felhívja nem is első sorban a magyar közvélemény, hanem inkább a Fehér Ház figyelmét. 

Soros embere Bush kormányában    

Ebben az időben a Fehér Házat a republikánus George H. W. Bush vezette, ugyanakkor az a Trump-adminisztráció működési zavarain is lemérhető, hogy az Egyesült Államok mindenkori kormányának tagjait sokkal lazább szálak kötik össze, mint a kontintentális Európa bármely országáét, és az egyes tárcák tisztviselői karja is meglehetősen eklektikus.  

Így fordulhatott elő például, hogy az Obama-korszak liberális-fundamentalista ügyvivői közül sokan megőrizhették pozícióikat a State Departmentben. A befolyásuk pedig akkora volt, hogy az önkormányzati választások előtt majdnem sikerült negyedmilliárd forinttal megtolniuk a baloldali sajtót Magyarországon.  

Nem volt ez másként a ‘80-as évek végén és a ‘90-es évek elején sem, amikor a fentebb már említett Jamas A. Baker töltötte be Washingtonban a külügyminiszteri posztot. Sőt! Noha az 1988-as választáson Baker volt az idősebb Bush egyik kampánymenedzsere, nem tartozott a keményvonalas jobboldaliak közé. Amolyan pártok felett álló politikusnak tartotta magát, aki tagja a Bretton Woods Bizottságnak, amelyet formálisan egy demokrata és egy republikánus közgazdász alapított 1983-ban a neoliberális gazdaságpolitika, a Világbank és az IMF céljainak támogatására.  

Ennek a testületnek Soros György is a tagja. És nem ez az egyetlen kapcsolat a tőzsdespekuláns és a washingtoni külügy vezetője között.  

Soros György 1993-ban, nem sokkal azután, hogy Bill Clintont beiktatták az elnöki hivatalba, 100 millió dollárral szállt be a Carlyle Alapba. A The Washington Post korabeli cikke szerint ez a társaság nem csak hozzá, hanem három nem rég még befolyásos politikushoz is kötődik – név szerint: Frank Carlucci, egykori CIA aligazgató és védelmi miniszer; Richard G. Darman, a költségvetési tanács volt elnöke és James A. Baker. 

Abban az időben tehát, amikor a State Department emberi jogi jelentéséből rejtélyes módon eltűnt egy mondat, mégpedig az, hogy “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják” a magyar sajtót, az Egyesült Államok külügyi tárcáját egy Soros Györgyhöz eszmei és pénzügyi szempontból is kötődő politikus vezette. 

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az MTI sokat vitatott tudósítása után nem más sietett Baker minisztériumának védelmére, mint a Helsinki Bizottság, amelynek egy nevét nem vállaló képviselője a balliberális magyar sajtó megkeresésére sietve “megerősítette: nem politikai, hanem emberi hiba miatt kerülhetett a külügyminisztériumi véleménybe az idézett mondat.” Majd hozzátette: “az emberi jogok vizsgálatával foglalkozó washingtoni szakértők abszolút nem törődnek azzal, ki volt a kommunista párt tagja a régi rendszerben és ki nem, s hányán vannak ilyenek a mai magyar sajtóban”. (Forrás: Magyar Hírlap, 1992. február 25-i száma.) 

Mint ismert, a Helsinki Bizottság magyarországi tagszervezete a rendszerváltozás környékén közvetlen pártbefolyás alatt állt, hiszen alapító elnöke, első ügyvezetője a szabaddemokrata Kőszeg Ferenc volt...  

Folytatjuk! 

Antall József átlátott Soros György tervein

2020.05.22.

Több hónapnyi nehéz COVID-19 elleni küzdelem után épphogy csak fellélegeznénk, bombahírként jelent meg Macron francia elnök és Merkel német kancellár legújabb ötlete. Egy földi halandó számára valószínűleg felfoghatatlan, 500 milliárd eurós (180 000 milliárd forint) EU alap felállítását javasoljak. A legijesztőbb ebben viszont nem az összeg mértéke, hanem a súlyosm ámbár burkolt politikai szándék, egy liberális föderális birodalom megalapozása, a majdani Európai Egyesült Államok.

Merkel és Macron hangsúlyozták, hogy a koronavírus-járvány az EU legnagyobb megpróbáltatása, ezért van szükség eddig nem használatos megoldásokra. Már meg sem lepődünk, hogy a Soros-blog, a Project Syndicate elsők között volt, aki ráugrott a témára és felvázolta az EU előtt álló nagyszerű lehetőséget. Természetesen a cikk írójának nem annyira a gazdasági és társadalmi károk helyreállítása fontos, hanem Soros elvbarátjaként a születendő politikai föderációt helyezi a figyelem központjába.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük. Legutóbb írásunkban pedig Sorosék legújabb pénzügyi bűvészkedését mutattuk be.

Merkel liberális pálfordulása

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha majd évek múlva visszatekintünk, akkor az alap felállítása nemcsak a koronavírus elleni küzdelemben, hanem az EU történelmének egyik legfontosabb momentuma lehet. A Soros-blog már az EU „Hamiltoni pillanatának” tekinti az e heti bejelentést, hisz az esemény nagyban hasonlít a pillanatra, amikor az USA egy laza konföderációból egy politikai föderációvá vált az 1790-es adósságkezelés.

A pénzügyi spekulánsok világában az 500 milliárd euró nem is tűnik olyan kirívónak, hisz a központi bankok és pénzügyi intézmények naponta mozgatnak ezer milliárdokat. Az ötlet azért is meglepő az európai politikát ismerőnek, mert Merkel még a 2008-09-es válság kezelést követő években is folyton azért kardoskodott, hogy ne a német adófizetők állják a bajba jutott országok cechét. Ráadásul még Soros György is kritizálta Merkelt, hogy anno megfúrta a közös euróválság kezelést. Viszont nem kellett sokat várni, és szemtanúi lehetünk a német kancellár pálfordulásának, mindezt karöltve a liberális francia elnökkel.

A Merkel-Macron paktum lényege tehát nem a pénzügyi oldalról érdemes megközelíteni, hanem inkább a javasolt gépezet és feltételrendszerét érdemes jobban szemügyre venni. Mert ugye, ahogy már megszoktuk ismét az ördög a részletekben bújik meg. Sorosék három kulcs tulajdonságát emelik ki a születendő új fiskális rendszernek, amiknek köszönhetően teljes átalakulás mehet végig az európai politikában.

Közös kötvénykibocsátás

Elsősorban az elképzelés szerint a szükséges pénzösszeget kötvények kibocsátásával teremtenék elő az EU nevében, amely mögött garanciaként a tagállamok és az EU már létező bevételi forrásai állnának. Mérföldkő lenne az EU történetében, hogy a szükséges pénzügyi forrásokat nem a tagállamok dobnák össze, hanem egy pénzügyi termék biztosítaná. Igen, jól olvassák, ez nagyban hajaz a már korábban megismert eurókötvény vagy örökjáradék konstrukcióhoz, amiről már korábban írtunk. Ráadásul eddig folyton arról hallottunk, hogy a német közvélemény elvből elutasítja még a gondolatát is annak, hogy valamikor ők fizessék a bajba jutott déli országok adósságát. Ez egy veszélyes politikai játék, mert nem valószínű, hogy a németek változtattak álláspontunkon és le fogják nyelni ezt a békát.

Adóemelés összeurópai adónemen keresztül

Másodsorban a fiskális unió egyik alapfeltétele, hogy legyen miből gazdálkodni, így a már meglévő költségvetési keretet (a GNI 1.2%) bővíteni kellene közel duplájára. Ez csakis új összeurópai adó kivetését jelentheti, mégpedig olyan határon átnyúló tevékenységekre kell gondolni mint a szén-dioxid-kibocsátás, pénzügyi vagy egyéb digitális tranzakciók. Ha nagyobb a torta, nagyobb szeleteket is lehet vágni, de ezen burkolt „európai eszme” mögött felsejlik egy erőltetett közösségi összetartozás, hisz politikai csatározások sorát indítja meg, hogy ki milyen módon mekkora mértékben részesedjen a többletforrásokból. Valószínűsíthető, hogy azon projektek illetve államok fognak elsősorban prioritást élvezni, amelyek meghajolnak a magasztos európai eszme előtt.

Adósrabszolgaság

Harmadsorban, az elképzelésnek a politikailag egyik legveszélyesebb pontjához értünk, hisz a konstrukció precedenst teremthet. Az EU kölcsönt venne fel, így nem a tagállamok befizetéseiből állnák a különböző projektek költségeit. Veszélyes abból a szempontból, hogy ezentúl könnyen lehet majd hivatkozni arra, hogy nincs szükség a tagállami befizetésekre, elég papírt kibocsátani a pénz előteremtéséhez. Gyorsan elérkeztünk Soros dédelgetett álmához, a káros örökjáradék kötvény ötletéhez, ami lényegében az adósrabszolgaság előszobája. A Soros-blog nem is rejti véka alá, hogy az 500 milliárd euró után könnyen jöhet majd 1 000 milliárd a digitális forradalomra, 2 000 milliárd az elektromos autók térnyerésére vagy majd 3 000 milliárd a klímavédelemre. Valószínűleg senki nem tudja elképzelni az összeget, amiről szó van. De hogy érzékeltessem a 6 500 milliárd euró (2 275 000 milliárd forint) a magyar éves GDP közel 45-szöröse. Eszméletlenül sok pénzről és irdatlanul nagy hatalomkoncentrációról beszélünk, ami az EU jelenlegi formájának végét jelentené.

Liberális Birodalom előszobájában

Összességében nyugodtan állíthatjuk, hogy amennyiben sikeres lesz az alap felállítása, az Európai Unió elindul egy olyan úton, amiről letérni már nem lehet. Természetesen a jelenlegi szabályok alapján Magyarországnak vétó joga van minden költségvetést érintő témában. Ebből a szemszögből még veszélyesebb a szavazati jog felfüggesztésével járó fenyegetések, amivel az elmúlt időszakban volt kénytelen az Orbán Viktor vezette kormány szembesülni. Vagy talán nincsenek véletlenek? Mindenesetre résen kell lennünk, mert egy nap könnyen ébredhetünk arra, hogy egy új Liberális Birodalom lakói lettünk.

2020.05.21.

Ahogyan arról elsőként a Tűzfalcsoport beszámolt, Soros bedobta legújabb válságkezelési tervét az EU által kibocsátandó örökjáradék-kötvényekről. A legközelibb szövetségesei, talán jobban mondva bábjai, pedig egyből kifejezték támogatásukat. A baloldali spanyol kormányfő, Pedro Sánchez gyakorlatilag egyből rárepült az ötletre és felvetette a pár nappal később tartott uniós csúcstalálkozón, hogy Soros javaslata nyomán olyan adósságkonstrukciót kellene kialakítani, amit lejárat nélküli adósságeszközökkel finanszíroznának, és amely határtalan időre biztosítana kamatfizetést.

Április 22-én, szintén a Project Syndicate oldalon közölt írásában Soros kifejezetten arról írt, hogy a spanyol kormány úttörő szerepet játszik az örökjáradék-kötvények bevezetésében.

A spekuláns szerint az Európai Tanácsnak alaposan meg kellett volna fontolnia a spanyol kezdeményezést, mert az a „legátgondoltabb és leginnovatívabb ötlet”. Valahol rendkívül gyomorforgató, hogy jóllehet egyértelműen ő találta ki, miként lehetne rabszolgasorsba taszítani egész Európát, erről egy írást is közöl, majd szó szerint alig pár nappal később ugyanő megpróbálja eladni, hogy az egy tagállami kormány innovatív ötlete...

Nem csoda, hogy Pedro Sánchezt választotta szócsövének Soros: régről ismerik már egymást, és a milliárdos spekuláns megbízható szövetségest tudhat maga mellett a spanyol baloldali politikus személyében. Ő az egyik legjobb bevándorláspárti tanítványa, készségesen fogadja Spanyolország kikötőiben a migránshajókat kormányzása kezdete óta. Kormánya a marokkói spanyol enklávékat körülvevő szögesdrótot is el akarja távolítani, hogy az azt megmászó illegális migránsok ne sérüljenek meg.

Sánchez korábban részt is vett a Soros-hálózat munkájában a National Democratic Institute kötelékében. Sőt, belpolitikai botrány robbant ki abból, hogy miniszterelnökké válása után nem sokkal titokban, a hivatalos programjában való feltüntetés nélkül fogadta Sorost, még mielőtt bármilyen külföldi politikussal találkozott volna, sőt, többször fogadta a spekulánst, mint Pablo Casadot, az ellenzék vezetőjét. A kapcsolat Sorosék és a spanyol miniszterelnök között továbbra is élő, idén januárban Davosban a Világgazdasági Fórumon találkozott a spekuláns fiával, a birodalom (egyik) örökösével, Alexander Sorossal.

Egy spanyol professzor, César Vidal szerint Sánchez célja, hogy Spanyolországot Soros és a hozzá hasonló globalisták protekturátusává tegye. A vele készült interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy a spanyol miniszterelnök „titokban találkozgat Sorossal, az embereit magas pozíciókba helyezi, Soros fiával szelfizik és mindemellett úgy teljesíti a milliárdos terveit, mintha házi feladat lenne.” Nos, láthattuk, a jó tanuló gyorsan be is adta a házit, de szerencsére egyelőre a többi európai állam- és kormányfő nem vevő az örökös rabszolgasorsra.

2020.05.20.
Mutasd nagyobbnak, tekintélyesebbnek magadat annál, amilyen vagy – ez a félrevezetés egyik legősibb tétele, és előszeretettel élnek vele Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózatának támogatottjai is. Az alábbi példa azt szemlélteti, hogyan képesek „megsokszorozni” a hangjukat a liberális jogvédők.

A napokban három szervezet, a Civil Liberties Union for Europe, az Access Now és a Társaság a Szabadságjogokért feljelentette Hazánkat Brüsszelben, amiért állításuk szerint a koronavírus-járvány elleni védekezést „maszkként” használva a kormány valójában a jogállam és az alapvető jogok aláásásán munkálkodik.

Az NGO-k azonnali beavatkozást, Magyarország példás megbüntetését követelik a GDPR szabályok átmeneti felfüggesztése és a rendeleti kormányzás miatt.

Az Access Now és mostani bejegyzésük központi figurája, Hidvégi Fanny ezek után az EU Obserwernek azt nyilatkozta, hogy Magyarország az elrettentő példa, s rajtunk lemérhető, hogy miért veszélyesek azok a törekvések, amelyek különböző mobilalkalmazások bevetésével próbálnák segíteni a vírus elleni védekezést vagy a közrend fenntartását.

Hidvégi Fanny a TASZ és az Access Now közötti kapocs

(Ilyen irányú próbálkozások világszerte vannak, a lényegük, hogy a mobilra telepített alkalmazás hasznos információkkal látja le a használóját, és közben segíti a hatóságokat a karantén betartásának ellenőrzésében, vagy riaszt, ha olyan személy jött a közelünkbe, aki aztán megbetegedett. A cikk egyébként alapvetően nem is ezekről, hanem az arcfelismerő szoftverekről szól, amelyek nagyban segíthetik a bűnözés felszámolását.)

Hidvégi nem részletezte, mikor és hogyan élt vissza a magyar állam az emberek adataival, vagy a „brüsszelita” portál nem közölte részletesen az álláspontját, mindenesetre jellemző, hogy ebben a kérdésben is Magyarország lett az unió mumusa.

A 444.hu-nak ugyanő arról beszélt, hogy a biztonság vagy az egészség nem előzheti meg például a szólásszabadságot, de a többi szabadságjogot sem, majd előállt azzal az összeesküvéssel, miszerint a terrorizmus elleni harc csakúgy, mint a koronavírus elleni harc sok esetben csak ürügy arra, hogy a kormány jobban megfigyelhesse az állampolgárait. (A videó végén egyébként kibújik a szög a zsákból, kiderül, hogy az egész csak egy reklám, amikor elhangzik: ezért fontos, hogy támogassuk az olyan szervezeteket, mint a TASZ.)

És Hidvégi Fanny ugyebár nincs egyedül a félelmével, hiszen fentebb említettük, három jogvédő szervezet is Brüsszelhez fordult.

Csakhogy Hidvégi Fanny mindháromnak tagja. Ő az Access Now brüsszeli irodájának vezetője, emellett a TASZ elnökségi tagja, a TASZ pedig a Civil Liberties Union for Europe tagszervezete. Így lesz tehát egyetlen véleményből rögtön három, ráadásul nemzetközi álláspont.

Ehhez a megoldáshoz viszonylag gyakran nyúlnak a Soros György bőkezű támogatását élvező szervezetek, és előszeretettel hivatkoznak egymásra olyan esetben is, amikor valamit meg kéne indokolni. A séma ilyenkor az, hogy „TASZ és az Access Now észrevételei”, a „TASZ és az Access Now közös véleménye” stb.

A tanulság tehát az, hogy a szélsőliberális jogvédők visszaélnek az emberek jóhiszeműségével, és úgy próbálják széles körben elfogadott nézetként eladni a hazugságaikat, hogy álcivil szervezetek egész sorát felvonultatva nagyobbnak, tekintélyesebbnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

2020.05.19.

Alig telt el pár nap az adósságrabszolgaság (örökjáradék) legújabb ötletének belebegtetése óta, Soros és elvbarátai nem tétlenkedtek. Egy kicsit átcsomagolva, de hasonló elveken alapuló (hatalomkoncentráció, pénzteremtés, értékpapírosítás, adósság finanszírozás) ötlettel rukkoltak elő Soros blogján, a Project Syndicate hasábjain. Az ötlet roppant egyszerű és egyben veszélyes is: pénzügyi intézmények egy szűk csoportja kihasználva az államok sebezhető helyzetét a COVID-19 válság miatt, pénzt kölcsönöznek kicselezve a szokásos, átlátható folyamatokat. Valószínűleg ez az ötlet is csak egy maréknyi országnak lesz imponáló, és ugyanolyan sorsa jut mint a koronakötvény vagy az örökjáradék, annyi különbséggel, hogy Soros most bűnbakként valószínűleg újra előveszi Angela Merkel német kancellárt.

Az új Soros-tervre először a Tűzfalcsoport hívta fel a figyelmet Magyarországon, majd néhány nappal később Orbán Viktor miniszterelnök is határozottan állást foglalt a Soros által javasolt adósrabszolgasággal szemben. Nemrég az adósrabszolgasághoz kapcsolódó Soros-képletet is ismertettük.

Nem kétséges, hogy a koronavírus okozta válság az egész világot megrengette, és nagy feladat elé állította a nemzeti kormányokat. Számtalan gazdasági cikk taglalta már, hogy az államok kvázi korlátlanul öntik a pénzt a gazdaságba, akár a GDP 20-30%-át is kitévő intézkedéscsomagokat fogadnak el, hogy mentsék ami még menthető. Viszont ahogy lenni szokott, még a legjobb gazdasági kimenetelek esetén is, meglesz a böjtje ezen intézkedéseknek. A gazdaság megtorpanása mellett, az államok költségvetése elszáll, és az adósságok az egekbe emelkednek. A hiénák, jelen esetben Soros és társai ugrásra készen figyelik a legújabb zsákmányt, ami megközelítőleg 2 500 milliárd amerikai dollárt tesz ki. Legalábbis számításaik szerint a következő években ennyi finanszírozásra lesz szüksége a bajba kerülő országoknak. Véleményük szerint az egyes országok képtelenek lesznek önmaguk finanszírozni (vagy csak nagyon drágán) a koronavírus előidéző intézkedéseiket, a gazdasági visszapattanás lassú lesz, és a kilábalás jócskán elhúzódhat még több bizonytalanságot okozva.

A Soros-blog tovább megy, és szerinte az egész folyamatot ki kell szervezni, a megszokott folyamatoktól teljesen eltérve kell „kisegíteni” a bajba jutott országokat. Egy ún. különleges célú gazdasági egységet (special purpose vehicle, SPV) kell létrehozni, hogy egyrészt a finanszírozókat a bizonytalanságból fakadóan ne érinthesse a tovagyűrűző kár, másrészt a nyújtott hiteleket tovább lehessen értékpapírosítani, ami újabb pénzkeresési lehetőség. Valószínűleg sokaknak már dereng, hogy már valahol a közelmúltban hallottunk az értékpapírosításról, de előbb nézzük meg miért is szükség az SPV felállítása. Az SPV tekinthető egy olyan vállaltnak/alapnak, amit kizárólag egy többnyire kockázatos folyamatra hoznak létre, és árva gyerekként kezelve csak a hasznot fölözik le az ügyletekről, a bajban meg magára hagyják.

A jelenlegi bizonytalan helyzetből adódóan a hitelezés kockázatos, ezért sem mernének közvetlenül finanszírozni olyan intézmények mint az IMF vagy más multilaterális pénzintézetek, inkább vezető jegybankokkal karöltve irányítani akarják a folyamatokat az SPV-ék segítségével. Az ördög mindig a részletekben bújik meg, így a Soros-elv itt is felismerhető: az SPV kötvényeket (!) bocsát ki, amit a vezető jegybankok megvásárolnak (tisztázatlan ár, kamat, feltételek mellett), majd az ebből befolyó összeget az SPV tovább hitelezi az országoknak (ki tudja milyen felételek mellett). Ez a séma teljesen egybevág a korábban megismert Soros-tervvel miszerint egy Helyreállítási Alap, ami mögött az EU vagy lejárat nélküli kötvényeket bocsát ki, amiből befolyó összegből finanszírozza a COVID-19-ből fakadó gazdasági talpra állást. Mi magyarok mondhatnánk: egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.

A méretéből adódóan már most óriási összegekről beszélünk (2 500 milliárd amerikai dollár), de a fentebb említett értékpapírosítás lévén még több pénzt lehetne csinálni. Az értékpapírosítás, köznyelven szólva pénzügyi bűvészkedés, egy olyan folyamat mely révén bizonyos pénzügyi követeléseket (pl. hitel) magasabb hitelminősítésű értékpapírra alakítják át, majd azt különböző befektetőknek eladják. Láttunk már ilyet, alig több mint 10 éve a 2008-09-es válság során, hisz a kockázatos ügyletek csomagolták át és kereskedtek vele óriási mértékekben. A pénzügyi válság kitörését megelőzően csak az USA-ban az értékpapírosítási üzletág óriási mértéket öltött: nyolc év alatt hatvanszorosára nőtt és elérte a közel 3 000 milliárd dollárt. A befektetők éhsége ki lett elégítve, de ahogy a lufi kipukkadt, az egész világ – főleg Európa beleremegett. A hiénák meg a keselyűk viszont újra vérszagot éreznek, ezért előbújtak és remélve, hogy sokan elfelejtették, újra megpróbálkoznak ezzel a toxikus eszközzel.

Természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az SPV-t az azt finanszírozók fogják irányítani. Így a befolyó összegek felett is a kötvényeket vásárló pénzügyi befektetők rendelkeznének eldöntve, hogy melyik ország mennyi pénzt, mire és milyen feltételek mellett kapna. Ha egy bizonyos szemszögből nézzük, a komoly kihívások előtt lévő országok helyzetéből akarnak egyesek vérszívóként profitálni az önmaguk által felállított szabályok alapján. Ráadásul egy szó sem esik arról, hogy ki felügyelnél ezt az SPV-t, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak. Röviden szólva Sorosék egy olyan globális pénzügyi intézményt terveznek felállítani, ami kvázi önállóan tudná befolyásolni a különböző országok gazdasági és politikai folyamatait.

Soros György és spekuláns társai nem tétlenkednek, és folyamatosan meredekebbnél meredekebb ötleteket dobnak be a köztudatba. Kihasználják, hogy az Európai Unió nagyon lassan reagál a COVID-19 okozta válságra, illetve az országok kimerítik tartalékiakat. Így kapóra jöhet számukra minden pénzügyi bűvészkedés, és eddig nem használatos pénzügyi termékek (koronakötvény, örökjáradék), hogy adósságrabszolgaságba lökjék az országokat. Szerencsére vannak nyitott szemmel járó politikusok, köztük a magyar miniszterelnök, aki nem akarja még inkább eladósítani a jövő generációit vagy Németország, akik hallani sem akarnak a tulajdonképpeni tagállamok közötti adóságegyesítésről. Anno Soros György Angela Merkelt hibáztatta azért, hogy kilenc évvel ezelőtt nem állt amellett, hogy az EU kvázi föderális államként oldja meg az euróválságot. Ezzel szemben Angela Merkel helyesen azt javasolta, hogy a tagállamok önmaguk oldják meg a problémáikat. Valószínűleg ugyanezen gondolat alapján ellenzi most is Németország, hogy a tagállamok egyesítsék problémáikat, amivel csak még inkább a hitelező hiénák karjaiba löknék magukat. Sorosban nem csalatkozunk, hisz minden egyes lépése a nemzeti államok lebontására irányul, és folyamatosan a még nagyobb központosításon dolgozik, reménykedve az örök időkig tartó haszonban

Ahogy eddig is láttuk, Soros György és társai minden válságot arra használnának fel, hogy még nagyobbat szakítsanak. Minden egyes gondolatuk az, hogy hogyan lehet kiszipolyozni még jobban a bajba jutottak vérét. Ráadásul tennék mindezt minden felhatalmazás nélkül, kiskapukat kihasználva, nem rettenve meg a már jól bevált, ámbár sokakat megkárosító pénzügyi bűvészkedésektől sem.

2020.05.18.

Egy német lapnak adott interjúban Soros kifejezte abbéli aggodalmát, hogy az Egyesült Királyság példáját követve Olaszország is elhagyhatja az uniós blokkot. A koronavírus-járvány ideje alatt Itália nem kapott megfelelő támogatást Brüsszelből, ezért érthető módon nőtt az euroszkepticizmus az országban. A spekuláns attól tart, hogy Salvini vezetésével megvalósulhatna az „Italexit”, azaz az olaszok kilépése az EU-ból.

Az Augsburger Allgemeine újságnak Soros elmondta, az olaszok mindig Európa pártiak voltak, már csak azért is, mert nem bízhattak saját kormányaikban. A német lapban is próbálta népszerűsíteni az ötletét az örökjáradék-kötvényekkel kapcsolatban, fogadkozva, hogy azt nem kell visszafizetni, csak az éves kamatokat. A milliárdos valószínűleg azért támadja Salvinit, mert a Lega párt vezetője múlt hónapban támadta az EU ötletét az Európai Stabilitási Mechanizmus kapcsán, mondván: nem akarja, hogy örökre eladósodjon, és azt sem, ha a gyerekei adósai lennének Pekingnek vagy Berlinnek”. A volt belügyminiszter nyilvánvalóan világosan látja, hogy a külső szereplők irányában fennálló adósság az ország szuverenitását veszélyeztetni. Nem csak pénzügyi szempontból, hanem más kérdésekben is, hiszen könnyen zsarolhatóvá teszi az adós államot.

Úgy tűnik, a járvány és az arra adott európai válasz, jobban mondva annak hiánya még hosszútávú hatásokat okozhat a kontinens politikájában: a sokat emlegetett szolidaritás nyomait szinte alig lehetett észrevenni. Az EU tulajdonképpen magukra hagyta a tagállamokat, látszatintézkedésekkel pótolta a valódi cselekvést (mint például az a „szolidaritási akció”, hogy román orvosokat küldtek Olaszországba segíteni, miközben a románoknál sorra betegedtek meg az egészségügyi dolgozók), majd most a gazdasági kérdéseket sem tudja megoldani. Erre a látványpékségre mutatott rá egy-olasz EP képviselő, Isabella Tovaglieri is. A képviselő kifakadt azon, hogy az EU nem valódi segítséget nyújtott, nem igazi szolidaritást vagy szeretetet mutatott ki, hanem pusztán opportunista volt a „válságkezelése”. Szerinte emiatt Olaszország soha többé nem fog bízni az EU-ban.

A helyzetet nem segítette Mark Rutte holland miniszterelnök reakciója: egy teherautósofőr videón arra kérte, ne adjanak pénzt a „délieknek”, mire a kormányfő feltartott hüvelykujjával jelezte egyetértését. Ezután az olaszok részéről az Olasz Testvérek párt vezetője és EP képviselője is jelezték, az EU készüljön fel egy olyan helyzetre, amikor az olaszok már nem lesznek tagjai.

A BBC rádiójában Anand Menon európai- és külpolitikai professzor elmondta, hogy az olaszok több mint 60 százaléka tartja rossz dolognak az uniós tagságot, ez pedig a populista politikusok térnyerésének kedvezhet. Egy május közepén tartott felmérés szerint a Lega most 26,8 százalékon áll, ezzel a legerősebb párt Olaszországban. Talán ezért kezdett el aggódni Soros?

2020.05.14.
Előző cikkünkben bemutattuk, hogyan képeznek Brüsszelben, az uniós adófizetők pénzén olyan fiatal újságírókat, akik aztán politikai aktivistaként szolgálják munkájukkal Soros György nyílt társadalomról vallott nézeteinek európai szintű megvalósítását. Mint az alábbiakból majd kiderül, Brüsszel és a spekuláns alapítványi hálózata a kiképzés után sem engedi el az őket kiszolgáló lakájmédia riportereinek kezét.

Kezdjük rögtön egy önleleplezéssel.

Jávor Benedek, a mérhetetlen Párbeszéd egykori EP-képviselője Karácsony Gergely jóvoltából a hátsó ajtón kulloghatott vissza Brüsszelbe, miután pártja az MSZP-vel közösen katasztrofális verséget szenvedett a 2019-es uniós választáson. Az ősz végén ugyanis az immár balliberális vezetésű főváros képviseleti irodát nyitott az EU szívében, amelynek vezetésével őt bízták meg. Hogy a budapestieknek mi hasznuk ebből, egyelőre nem világos, mindenesetre a Párbeszéd a közelmúltban elbüszkélkedett vele, hogy Jávor kezdeményezésére idén is meghirdetik a #IJ4EU, vagyis az oknyomozó újságírás az Európai Unióért pályázatot.

Ha a független-objektív újságírást egy politikus kezdeményezésére támogatják, az elve gyanús. De az IJ4EU-nak persze semmi köze a függetlenséghez, ahogy azt mindjárt látni fogjuk.

A programnak három finanszírozója van. Az Európai Bizottság mellett Soros Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata, valamint a norvég Fritt Ord, amelynek ügyvezető igazgatója, Knut Olav Åmås Soroshoz hasonlóan Karl Popper követőjének tartja magát.

Ezek után nem meglepő, hová vándorolnak az IJ4EU-n keresztül kiosztott milliók. A projekt honlapján tavaly februárban büszkén hirdették, hogy nekik köszönhetően kapott lendületet Magyarországon az oknyomozó újságírás.

A beszámolóból kiderül, hogy a 2018-as nyertesek között volt a Soros hálózat által amúgy is támogatott Direkt36 munkatársa, Panyi Szabolcs és az Átlátszó több szerzője, köztük Kőműves Anita, aki 2005-től amíg csődbe nem ment a „független” Népszabadságnak dolgozott, utóbb pedig több nyugati lapnak írt a magyar kormányt lejárató cikkeket.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy Panyi IJ4EU finanszírozásával készített cikkeinek terjesztésében részt vett a 444, aminek működésében fontos szerep jutott a Media Development Investment Fund (MDIF) nevű befektetési alapnak. Ez a Soros György közreműködésével alapított, és pénzügyi hozzájárulásával fenntartott szervezet 39 országban hozzávetőlegesen 111 médiavállalatot támogat, persze kizárólag olyanokat, amelyek „kritikus”, „független” és „demokratikus” lapokat és internetes portálokat tartanak fenn – mint amilyen például a Magyar Narancs is.

Szembeötlő átfedés van egyébként az IJ4EU és az MDIF által támogatott médiumok, valamint egy másik oknyomozó újságíróknak kiírt pályázat médiapartnerei között. Ugyanis az OSF által bőkezűen támogatott Transparency International fiatal, illetve leendő újságíróknak kiírt programjaihoz is többnyire a Népszava, az Index, a Magyar Narancs és az Átlátszó.hu nyújtott szerkesztőségi hátteret.

A nemzeti sajtó tehát komoly hátrányban van: az uniós pénzek és a Nyílt Társadalom Alapítványok forrásaiból hosszú évek óta képzik azokat a „független” aktivista újságírókat, akik aztán jól  meg is fizetnek különböző ösztöndíjprogramokat és pályázatokon keresztül, hogy a nemzetek lebontásán dolgozzanak és a multikulturális világrendet propagálják.

2020.05.12.

Ha még nem múltál el 30 éves és újságírónak készülsz vagy már van a hátad mögött két év tapasztalat, akkor van egy új lehetőség most a számodra. #Youth4Regions. Ha te leszel az egyik szerencsés (…) képzéseken vehetsz részt, elismert újságírók fognak mentorálni, akikkel együtt dolgozhatsz, és ellátogathatsz szerkesztőségekbe, uniós intézményekbe is” - hirdeti Facebook-oldalán az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete.  



 

Az avatatlan szem számára ártalmatlannak tűnő hirdetés mögött politikai célok rejlenek, amelyek akkor vállnak világossá, ha megnézzük, miből is áll a fiatal, pályakezdő és ezért könnyen befolyásolható újságírónövendékek képzése, illetve, hogy kik azok, akik a kezdeményezés mögött állnak

 

A Youth4Regions-t évek óta újra és újra meghirdetik, a kiválasztottak pedig Brüsszelben, az unió szívében szerezhetnek tapasztalatot. Az egyhetes program három részből áll: elméleti alapozás, gyakorlat a nemzetközi sajtó néhány Brüsszelbe delegált tudósítójának támogatásával, és látogatás az EU intézményeiben.  

 

A program egyik reklámarca, a 2018-as turnusban résztvevő Aurore a Youth4Regions kampányvideójában arról beszél, hogy milyen fontos a független újságírók összefogása, tapasztalatcseréje, mivel az utóbbi években Európa-szerte megszaporodtak a tüntetések és erősödik az “extrémizmus”, a brüsszeli ösztöndíj viszont segíthet a helyzet hosszútávú kezelésében. 

 

Mire gondolhatott a francia lány, mitől, kiktől kell megvédeni az európai embereket, akik tévesen azt hiszik, Brüsszel nem hallgatja meg őket? Orbán Viktor 2014 nyarán beszélt először arról, hogy a liberális demokrácia nem az egyetlen néphatalmi modell, s ezzel ideje lenne végre szembenézni. A következő évben a nemzeti konzervatív és keresztény Jog és Igazságosság nyerte a lenyel elnök- és parlamenti választást. 2016-ben sokak meglepetésére az Egyesült Királyság választóinak többsége a Brexitre szavazott; 2017-ben Andrej Babist cseh miniszterelnökké; 2018-ban kormányra került Olaszországban a Matteo Salvinni vezette Liga; 2019-ben a sárgamellényesek tüntetései megingatták a liberális francia kormányt stb. 

 

Vagyis az utóbbi évek aggasztó jelensége, amire Aurore utalt, az az, hogy előre törtek a nemzeti szuverenitást az Európai Egyesül Államok lázálma elé helyező pártok és politikusok, valamint megerősödtek azok a társadalmi mozgalmak, amelyek beleszólást követelnek az életükre kiható politikai döntések meghozatalába, és elégedetlenek az Európai Unió inkább ideologikus, mintsem racionális működésével. 

 

Ezzel összecsengenek a tavalyi résztvevők nyilatkozatai is: a spanyol Davidet a “független” újságírásért vívott harc folytatására ösztökélte a Youth4Regions, a román Andreea pedig egyebek között azt tanulta meg, hogy újságíróként a társadalmi “egyenlőségért” kell harcolnia, az olasz Francesca pedig végre megértette, milyennek kell lennie a “jövő újságíróinak”.  

 

Említésre méltó az is, hogy például a 2019-es turnus résztvevői az unió CITIES Forum-án mélyíthették el elméleti tudásukat a gyakorlatban. A CITIES az unió városfejlesztési tervéhez kapcsolódik, annak szakmai egyeztető fóruma, amelyen például olyan témákat vitatnak meg, hogy miként lehetne hatékonyabban integrálni a migránsokat, illetve növelni az érdekérvényesítő képességüket. 

 

Összegzésként tehát elmondható, hogy a Youth4Regions valójában egy Soros György nyílt társadalomról vallott eszméit terjesztő politikai aktivistaképzés, és semmi köze a független-objektív újságíráshoz, amivel reklámozza magát. De ugyanez igaz egy másik uniós ösztöndíjprogramra is, amit cikkünk második részében mutatunk be. 

2020.05.09.

Tucatnyi, Soros nyitott társadalomról vallott nézeteit követő és, jellemzően a tőzsdespekuláns támogatását is élvező NGO, valamint nagyszámú szélsőliberális potentát fordult a közelmúltban az Egyesült Államok Külügyminisztériumának elidegeníthetetlen jogokkal foglalkozó bizottságához, amitől lényegében a vallásszabadság, mint egyetemes emberi jog megtagadását követelik. A petíció aláírói között van a Reproduktív Jogok Központja, amely az abortusz teljes korlátozatlanságáért küzd, akárcsak Magyarország “régi barátja”, a Human Rights Watch. 

Miközben az abortuszhoz való jogot magától értetődőnek tartják, azt eltagadják, hogy a vallásszabadság az élethez való joggal együtt a legelső írásba foglalt, és széles körben elfogadott alapvető emberi jogok közé tartozik. Sőt, szerintük a vallásszabadság nem alapvető emberi jog, csupán arra szolgál, hogy egyesek legitimálják a kirekesztést. Ilyen kirekesztésnek tartják például a 2000 éves kereszténység részéről, hogy alapvetően ellenzi a terhességmegszakítást, amit a szélsőliberálisok akár a várandósság 9. hónapjában is elvégezhetőnek tartanak; vagy az, hogy a családot jellemzően egy férfiból és egy nőből álló szeretetközösségnek tartják. 

Bicskanyitogató módon mindezt a koronavírus-járvánnyal kapcsolják össze, amikor azt írják: most, sokkal inkább, mint bármikor, minden országnak az egészséghez és jóléthez való jogot kéne az első helyre tenniük, és ezeket minden ember számára elérhetővé kell tenniük, bármiféle diszkriminációtól mentesen. Figyelemre méltó, hogy a megfogalmazásukban az államoknak nem állampolgáraik vannak, csupán népességük, amely ennél fogva változékony összetételű, és független a vértől, a kultúrától. 

Ebből világos, hogy a petíciójuk egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy egy újabb akadályt sodorjanak el a migráció emberi joggá való emelése elől. Ha ugyanis bárki komolyan venné, amit leírtak, akkor a jövőben egyetlen ország sem hivatkozhatna arra, hogy keresztény, hindu, buddhista vagy muszlim, és ennek megfelelően szeretné megválogatni, kiknek ad állampolgárságot. 

Talán ennél is nagyobb fenyegetést jelent viszont a gyermekvállalást ösztönző, a családokat anyagilag támogató politikát folytató kormányokra, hiszen az amerikai Külügyminisztériumnak címzett levélből az is levezethető, hogy az anyáknak, apáknak, családoknak nyújtott támogatások kirekesztőek azokkal szemben, akik nem nevelnek gyermeket. 

Cnsnews.com is beszámolt a sorosista szervezetek égisze alatt futó kezdeményezésről. Összefoglalójukban megjegyezték, hogy a Soros által támogatott Reproduktív Jogok Központja korábban a Vatikán kizárását követelte az ENSZ-ből. Egy másik aláíró, a Guttmacher Institute azt követelte, hogy tiltsák meg az egyházaknak, hogy kórházakat tartsanak fenn. A Planned Parenthood Federation szintén a Pápai Állam kizárását követelte az ENSZ-ből, és annak betiltását is, hogy a hittanórákon a családról, a nemi szerepekről stb. essék szó a Bibliával összhangban. Mindezek mellett a követeléshez csatlakoztak olyan álkeresztény szervezetek is, mint a Catholics for Choice, amelyeknek annyi közük van valójában az egyházhoz és a keresztény politikához, mint Gyurcsány Ferencnek

Ezeket a cikkeket olvastad már?