2017.09.21.

Gyarmatosító üzletszerzés és burkolt kampányfinanszírozás humanitárius mázban?

A 2015-ös Clinton Cash című sikerkönyvből készült egyórás filmváltozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Fehér Házat Bill Clinton 2001. januári elnöki távozása után elhagyó politikus-házaspár a következő 15 évben miként tehetett szert több mint 200 millió dollár bizonyított jövedelemre – és a film megjelenésének évében, 2016-ban közel 140 millió dolláros gyarapodásra csak 2007 óta? Mindezt úgy, hogy saját bevallásuk szerint szűkös anyagi körülmények között hagyták el Washingtont Clinton elnökségének végén. Kétes hírű külföldi politikusok és milliárdos üzletemberek a Clinton Alapítványnak, vagy személyesen a Clinton-házaspárnak hatalmas adományokat és megbízási díjakat juttatva később számukra kedvező elbánásban részesültek különböző kormányzati szervek – például a 2009–2013 között Hillary Clinton irányítása alatt álló Külügyminisztérium – részéről.

Már jóval elnöksége után, 2005-ben Bill Clinton egy kazahsztáni úton a HIV/AIDS kezelését hirdette megfizethető áron, noha az ázsiai országban kevés embert érintett ez a betegség. A humanitárius marketing mögött azonban valójában egy ipari üzletút állt, és a volt demokrata elnökkel együtt utazó kanadai pénzember, Frank Giustra cége jövedelmező részesedéshez juthatott a kazah uránérc-bányászatban, majd az eredetileg teljesen más profilú vállalat globális szinten is az uránipar egyik befolyásos szereplője lett. A Giusta-cég később az orosz Roszatom tulajdonába került, és vele együtt az amerikai urántartalékok tekintélyes hányada is orosz kézre került. Az amerikai tartalékok orosz kézre játszásában közreműködött az akkor Hillary Clinton vezette külügyi tárca bevonásával működő amerikai kormányzati bizottság is, amely beleegyezett ebbe a lépésbe. Clinton a következő években 26 alkalommal használta a bányamágnás magángépét (Giustra biztosított Clintonék afrikai adománygyűjtési kampányához is üzleti repülőgépet), és több mint 100 millió dollár összegű juttatásaival a Clinton Alapítvány (és végső soron Hillary Clinton elnöki kampányának) egyik legfontosabb adományozója lett. Giustra jelenleg tagja a Clinton Alapítvány kuratóriumának.

A WikiLeaksen kiszivárgott információk szerint például Stephen Dattels kanadai üzletember 2009-ben már a Hillary Clinton vezette külügy biztosította háttérrel szerzett bányászati jogosultságot a dél-ázsiai Bangladesben – miközben saját alapítványán keresztül, bejelentés nélkül finanszírozta Clintonék alapítványát. Dattels ugyanis annak idején Polo Resources nevű vállalatában kétmillió részvényt adott a Clinton alapítványnak, és 2009 nyarán – alig nyolc héttel később – az amerikai nagykövet nyomást gyakorolt a bangladesi kormányfőre az ügyben, hogy egy bányában – ahol a Polo Resources befektető volt – megindulhasson a külszíni fejtés.

Clintonék üzleti gátlástalansága egészen a befolyással üzérkedés gyanújáig vezeti a külső szemlélőt, és itt példaként lehet említeni Jeffrey Epstein, a pedofíliáért jogerősen elítélt milliárdos oligarcha nevét, illetve a terrorizmust támogató Szaúd-Arábiához és más Öböl menti olajmonarchiákhoz fűződő kapcsolatokat. A filmben nem igazán jelenik meg Soros, de kiegészítésként megjegyezhető, hogy a Hillary-kampány finanszírozásának kétes hátteréhez és benne a Clinton–Soros szimbiózishoz érdekes megvilágítást adott a WikiLeaksen John Podesta (Hillary Clinton kampányfőnöke) több ezer feltört e-mailjének kiszivárgása. Ezekben Soros György milliárdos neve közel 60 alkalommal jelenik meg. Soros a Washinton Times elemzése szerint összesen közel 11 millió dollárral támogatta Clinton kampányát, illetve három olyan politikai befolyásoló szervezetet (úgynevezett PAC-eket), amelyek a Clinton-kampány mellett álltak. A Clinton Alapítvány finanszírozásában egyébként mindig fontos szerephez jutottak a bevált és jól megbízható kapcsolatok a Wall Street-i világhoz, és a pénzügyi szolgáltató szektorból származó adományok ma is fontos szeletet jelentenek az alapítvány vállalati adományozóktól származó bevételein belül.

A filmből összességében kiderül, hogy tényleg kifizetődő biznisz afrikai vagy ázsiai országok ásványtartalékaiért (a kibányászásban ipari részesedésért) vagy ottan megszerezhető olajfúrási koncessziós jogokért támogatni harmadik világbeli országokat, egészen pontosan például afrikai oligarchákat, és az alapítvány-közeli üzleti szereplők számára kedves helyi hadurak és diktátorok vonatkozásában már zárójelbe kerül az emberi jogok kérdése. Mert a bányász- és energiavállalatok koncessziós jogai fontosabbnak bizonyulnak, és a film narrátora szerint mindez a 19. gyarmatosítás reminiszcenciáját idézi fel. (Például a Bill Clinton és alapítványa által agyondicsért ruandai elnök, Paul Kagame valójában fittyet hány az emberi jogokra, véres felbujtó katonai akciókat irányít a szomszédos Kongóban, gyerekkatonák tömegeinek besorozását erőlteti, és az ENSZ is emberi jogokat sértő cselekmények egész sorát írja a Clinton-díjakkal legitimálni kívánt diktátor számlájára.) A jó kormányzás és transzparencia, az energia- és regionális biztonság, a humán- és fejlesztési tanácsadás és sok más hangzatos cél persze megjelenik az alapítványi projektekben. A néha különös afrikai adományok mögött jórészt üzleti szempontok állnak, és a humanitárius máz sokszor csak elfedi a valóságot; ha úgy volt szükséges, még a Clinton-féle külügy szerint előírt etikai vizsgálatokat is kihagyták. Ennek hátteréhez röviden: a State Department (külügyminisztérium) és a Clinton Alapítvány között eredetileg született egy etikai megállapodás, amely még Hillary miniszterségének kezdetén életbe lépett. Ennek kapcsán vizsgálódott 2015-ben a sajtó, és a Wall Street Journal riportja szerint a Clinton Alapítvány még Clinton miniszteri leköszönését (2013) követően is folyamatosan elfogadott adományokat külföldi kormányoktól. A külföldi adományozóktól származó hozzájárulások – amelyeket az USA-ban mint politikai jelöltek kampányához való anyagi hozzájárulást törvényileg tiltanak – még most jelentős hányadát teszik ki az alapítvány jövedelmének.

Az afrikai bizniszeknél a film példaként említi Joe Wilson nevét, Clintonék régi barátját és politikai támogatóját (2008-ban is támogatta Hillary kampányát), aki a kilencvenes évek Bill Clinton vezette Fehér Házában afrikai ügyekkel foglalkozott. Afrikában nagyköveti pozícióban volt a 2000-es évek időszakában, és még 2007-ben az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező Jarch Capital befektetési vállalat felvette őt alelnökként. Nagykövetként kulcsszerepet játszott a vállalat növekedésében, mivel Afrikában – néha politikailag érzékeny országokban is – segítette az üzleti terjeszkedést. Például 2009 elején a Jarch egy 50 éves lízing bérletszerződést tudott kötni a háborús Dél-Szudánban, körülbelül egymillió hektáros területen. Az üzletet, amellyel a Jarch olaj- és uránjogokat szerzett, Gabriel Matippal, a Népi Felszabadítási Hadsereg nevű lázadó frakció helyettes parancsnokának fiával kötötték.

De mások is igyekeztek jelentős pénzeket juttatni háború sújtotta országokból: például a svéd bányászbefektető, Lukas Lundin kongói ügyletekkel 2007-ben 100 millió dollárt ígért a Clinton-alapítványnak. A 2006-ban szenátorként újraválasztott Hillary, aki eleinte egy a kongói biztonság és demokrácia előmozdítását segítő törvényt is támogatott, 2009-es külügyminiszteri kinevezését követően már visszatáncolt a kongói demokráciatervektől, és az országban fennálló status quo-t kezdte támogatni, hogy Lundin zavartalanul megvalósíthassa ott befektetéseit, és ily módon újabb dollármilliókhoz juthatott a Clinton-alapítvány. Vagy említhetjük a 190 milliós Nigéria velejéig korrupt olajoligarcháival köttetett deal-eket, akiket antikorrupciós erőfeszítéseikért is támogatott az amerikai kormányzat; és az általában 200 ezer dollárért beszédeket mondó Bill Clinton két beszédéért (2011, 2012) kapott összesen 1,4 millió dollárt egy a nigériai elnökhöz közel álló ottani üzletember vállalatától. Vagyis beszédenként 700 ezer dollárt, miközben a nigériaiak kétharmada kevesebb mint napi egy dollárból él. A kilencvenes években Sani Abacha, egy véreskezű diktátor vezette Nigériát, és a később Európában emiatt elítélt nagy Clinton-donor, egy Gilbert Chagoury nevű nigériai-libanoni üzletember volt Abacha segítségére abban, hogy nigériai közpénz-dollármilliárdok (összesen 4-8 milliárd dollár) jussanak ki különböző európai bankszámlákra. Az ellopott közpénzek egy része aztán elszivároghatott Clintonékhoz is „készpénz” gyanánt – legalábbis ez sejthető az elmesélt történetből. A sor vég nélkül folytatható, és a film ezt meg is teszi.

A Washington Post 2014-es vizsgálódása jól megmutatta azt, milyen jelentős átfedés volt Clinton kormányzati pozíciója (miniszteri kapcsolati hálója) és a család alapítványa között. Akadt olyan eset is (egy 500 ezer dolláros algériai adomány a haiti földrengés áldozatainak megsegítésére), amely már elvileg átlépte a korábban kötött etikai megállapodás határait, és külön felülvizsgálatot kellett volna kapnia, de az etikai vizsgálatot mégsem folytatták le. A Washington Post egyébként hat olyan esetet talált a Clinton-külügyminiszterség időszakában a Clinton Alapítvány támogatása kapcsán, amelyeknél a külföldi kormányok ugyanazon a szinten tartották a juttatás mértékét, mint Clinton hivatalba lépése előtt (ezek azonban még belefértek az etikai megállapodás kereteibe). A lap későbbi nyomozása szerint a 2016-os kampány segítésére a Ready for Hillary nevű PAC-et támogató csoporthoz tartozó donorok csaknem fele juttatott legalább 10 ezer dollárnyi pénzt az alapítványnak akár személyesen, akár cégein keresztül.

2017.09.18.

Szeptember 1-jén 18:00 órakor nyitotta meg kapuit a Parlamenttel szemközt a Közös Ország Mozgalom Agórája. Az Alkotmány utca végét eltorlaszoló, közösségi térnek nevezett anarchista performansz egészen szeptember 20-ig biztosít teret a Gulyás Márton által összehívott ellenzéki flottafelvonulásnak. Az eredeti elképzelések szerint, egyeztetések és viták tere a színpad, ahol egy igazságosabb választási rendszert hozhatnak létre a kopott és bukott pártok, valamint Soros György hazai rajongói és kitartottjai.

A bőséges szóvivőállománnyal rendelkező „mozgalom” állítólag mikro adományokból finanszírozza működését, azonban ezzel kapcsolatban konkrét elszámolást cikkünk megjelenéséig még nem volt hajlandó közzétenni a Gulyás Márton nevével fémjelzett kezdeményezés.

Gulyás Márton korábban elismerte, a Krétakör, amelynek korábban vezetője volt, kétszer is kapott pénzt Soros György alapítványától, a Nyílt Társadalom Alapítványtól, összesen 125 ezer dollár értékben. Megjegyezte ugyanakkor, hogy korábban az államtól is kaptak pénzt, jóval többet, mint Soros Györgytől. (Pesti Srácok)

Gulyás Márton a 2000-es években szegődött a Schilling Árpád vezette Krétakörhöz. Az „aktivista” pályafutásának egyik fordulópontja a 2008-as váltás a Krétakörön belül. Ekkor döntött úgy Schilling, hogy a hagyományos alternatív társulati forma helyett társadalmi ügyekre jobban reflektáló (esetleg jobban fizető) kreatív művészeti központot hozna létre, és kiadta a „Tessék politizálni!” jelszót. Éppen ekkor kötött három évre szóló különmegállapodást a Krétakör és a Hiller István vezette szocialista kultusztárca: összesen 300 millió forintot kapott volna a társaság. Végül összesen 120 millió forintot kaptak.  Gulyás Márton ekkor nem állt ki a színre, hogy fellépjen a kormányzati beavatkozás ellen, ahogyan azt Markó Iván esetében megtette 2013 májusában. (Origó)

Az Agórához használt színpad és az ahhoz kapcsolódó hang és fénytechnika már messziről is impozáns látványt nyújt. A rendezvényszervezéshez és rendezvények műszaki kérdéseihez jól értő két forrásunk is profi munkának ítélte meg a szemrevételezett „közösségi teret”. A Soros-párti propagandamédia erejét azonban jól jelzi, hogy a konkrét árajánlat készítésétől, esetleg nevük vállalásától a leghatározottabban elzárkóztak felkeresett informátoraink. Így kénytelen voltunk számos honlap és árlista átböngészésére a performansz költségeinek megbecsüléséhez.

Az egyik szakértőnk és köre úgy fogalmazott: „A hang és a fénytechnika, valamint a színpad napi bérleti költsége valamivel egymillió forint alatt, esetleg kicsivel fölötte lehet. Ehhez jön még az áfa. Napi 1,3 millió reális becslés szerintem.”

A másik, szintén rendezvényszervezéssel foglalkozó társaságtól olyan információk jutottak a birtokunkba, amely alapján 1,2-1,5 millió forintos szinten tudtuk meghatározni az Alkotmány utcai hordószónoklatoknak teret biztosító kezdeményezés napi technikai költségét.

Saját, egyébként bárki által elvégezhető internetes kutatásaink alapján pedig 1,5 millió forintos napi díjszabást találtunk reálisnak.

A fentieket figyelembe véve, egy gyors átlagszámítás és némi szorzás után, a 20 napos rendezvény technikai költsége megközelítheti a 28 millió forint.

A Soros-párti Gulyás Márton rendezvényén politikusok mellett, számos film vetítésére és ismert, népszerű előadók fellépésre is sor került, sor kerül. Cikkünk megjelenéséig a mozizáshoz kapcsolódó jogdíjak mértékéről, valamint az előadók díjazásáról semmilyen adatot nem tettek közzé az átláthatóságra igen kényes „civilek”. Azonban Lázár Domokos vagy Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint fellépése teljesen hihető módon, bizonyára szintén mikro adományokból valósulhatott, valósulhat meg.

A borsos árak valószínűleg nem jelentenek gondot Gulyáséknak. Ismeretes ugyanis, hogy a nemrég 300 óra közmunkára ítélt tiszta lelkű fiatal fellebbezett az ellene hozott ítélet ellen, mert nem tartotta azt elfogadhatónak. Szerinte az lett volna a korrekt, ha közmunka helyett pénzbírságot szabtak volna ki rá. Dolgozni tehát nem, fizetni viszont annál szívesebben fizet Gulyás úr.

Gulyás és körének Soros pénzekkel való összefonódására egyébként legutóbb áprilisban világított rá a Ripost. A lap akkor megírta, hogy a déli határ mentén tartott tüntetést a Soros György pénzelte MigSZol szervezte és koordinálta. A résztvevőket ők utaztatták, buszokon”.

Ha pedig elhinnénk Gulyásék narratíváját, akkor Magyarországon egy ellenzéki, földből kinövő, társadalmi támogatottság nélküli kezdeményezés is gond nélkül ki tud gazdálkodni 28 milliós költségvetést. A honlapjuk adományozási fülén feltüntetett 1000, 3000, 5000, 10000 és 20000 forintos adományok 7800 forintos átlagával számolva pedig azt is megkapjuk, hogy megközelítőleg 3600 ember össze is tudja adni a szükséges összeget.

A kérdés már csak az, hogy a feltételezett, több ezres adományozói létszám mellett miért csak néhányan lézengenek Gulyás Márton (b)Agórájában?

2017.09.14.

2017. április végén jelent meg írás az atlatszo.hu-n, amelyben a portál újságírója (valamint segítői, akikről később esik szó) putyinista propagandát vizionálnak Magyarországra. Tudjuk, ez az olvasótáboruknak kellőképpen térdremegtető cím, ám van mögötte bármi igazság? Egyáltalán, miről is szól a cikk?

Akinek van kedve, olvassa végig nyugodtan a magyar vagy az eredeti, angol nyelvű cikket.

Összefoglaló az orosz-párti propaganda magyarországi jelenlétéről és terjedéséről.” Első körben a cikk Győrkös Istvánnal, a magyarországi neonáci mozgalom ismert alakjával foglalkozik, majd néhány szélsőjobboldali mozgalmakhoz köthető internetes oldal felsorolása után Thürmer Gyulán keresztül eljut Széles Gáborig. Aki úgy dönt, hogy elolvassa a cikket, az győzze követni ezt a sok, összefutni látszó szálat. Szerintünk olyan konteós…

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogyan és miért született meg ez a bejegyzés.

Nézzük először is az írásnak eredetileg felületet biztosító Re:Baltica portált. Egy lettországi honlapról van szó, amelyet 2011-ben indítottak el. A leírás szerint a céljuk a Baltikumban fontos társadalmi kérdésekről való informálása, mint a korrupció, emberi jogok, bűnügyek, egészségügy, pénzügyek és vállalkozások. Nem értjük, hogyan jön ide Magyarország, mint kelet-európai ország és Győrkös István meg Széles Gábor (ráadásul egy cikkben)… Aki tudja a magyarázatot, szóljon.

Mi nem tudhatjuk, csak sejtjük: az „About us” résznél van egy alcím, mely cseppet sem köntörfalaz, így szól: „Who pays for this” azaz magyarul „ki fizet ezért”. Nos, az alábbi szervezetek:

  • U.S. Baltic Foundation
  • U.S. State Department
  • Open Society Institute Latvia
  • Sigrid Rausing Trust (vezetőségi tagja az OSF elnöke, Chris Stone)

Segítünk lefordítani: a korábbi, demokrata amerikai vezetés jóvoltából az amerikai adófizetők és Soros György finanszírozza. Így kaphat felületet egy magyar újságíró egy eredetileg a Baltikum társadalmi kérdéseivel foglalkozó internetes oldalon a magyar neonácikról és putyinista médiáról szóló kreálmányának.

Egyébként a szerző foglalkozott már az „orosz befolyás” témájával egy évvel a jelenleg tárgyalt cikk megjelenése előtt is, akkor 

még a VS.hu újságírójaként. A cikk alján árulkodó bekezdés foglal helyet: „Ez a cikk a Transparency International Magyarország „TI Akadémia” elnevezésű projektjének keretében, a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozásával létrejött cikknek a rövidített, szerkesztett változata.”

A fő szerző neve Bátorfy Attila, aki jelenleg az Átlátszónak dolgozik. De korábban szorgoskodott már együtt a Transparency International, valamint a Független Médiaközpont munkatársaként is. (Amely annyira független, hogy a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány is támogatja) Nem meglepő, hogy 2016 augusztusa óta a CEU-n kutat ösztöndíjasként. Az adatújságírással foglalkozó Bátorfy egyébként részt vett az Átlászó úgynevezett „HÖK Monitor” projektjében. Ez egy adatbázis, amelyben rá lehet keresni az ország 20 legnagyobb felsőoktatási intézményében működő hallgatói önkormányzatok személyi kifizetéseire, egészen 2010-ig visszamenőleg. Ezzel két problémánk van:

  • Közérdekű adatigénylésből származó adatokból nem lehet adatbázist készíteni, személyes adatot pedig csak az érintett hozzájárulásával lehet közzétenni. Mivel névre is rá lehet keresni és a név személyes adat, véleményünk szerint az Átlátszó törvényt sért.
  • Az adatbázis nem jelzi, hogy az adott összeget hány év alatt szerezte meg ösztöndíjból az illető, valamint hogy milyen jogcímen (nem mindegy, hogy azt közéleti, esetleg szociális ösztöndíjként vagy jogalap nélkül szerezte meg), így egy kalap alá vehetik az ösztöndíjat megérdemlő hallgatókat a pénzügyi visszaéléseket elkövetőkkel; a gyorsan meggazdagodókat pedig az éveket dolgozókkal.

Visszatérve a jelenleg tárgyalt cikkre, nem egyedül Bátorfy Attiláé az érdem: segítségére volt még a szintén Soros féle Political Capital két munkatársa, Szicherle Patrik és Győri Lóránt is.

Arról már olvashattunk korábban, hogy Soros György egyetemén milyen kiváló diplomamunkák készülnek a hazai és a nemzetközi tudományos élet számára, de érdemes megnézni azt is, hogy az Átlátszó munkatársai mire is költik a gazdag amerikai nagybácsi pénzét. Íme néhány kiváló téma az elmúlt időszakból:
  • 27 fa kivágása a Bérc utcában (Diktatúra!!!)
  • Rosszul érzik magukat a "menekültek" Röszkén
  • Oszter Sándor veszélyes a Börzsönyre
  • Szegény CEU menekülése Csehországból és Szlovákiából
  • Putyinista propaganda a kormánypárti sajtóban (A Soros-párti sajtóról nem írtak.)
  • Libanonban is rosszul érzik magukat a "menekültek"
  • A magyar gazdagoknak vannak magánrepülői (Megdöbbentő!)
  • Verik a "menekülteket" a magyar rendőrök
  • Jutalmat kaptak az olimpikonok (Felháborító!)
  • Nehéz a prostituáltak munkája (Ezt ők valóban átérezhetik.)
2017.09.13.

A hétfői nap mérsékelten volt sikeres a nem Egyenesen szerkesztősége számára. A súlyos milliókért leigazolt Kálmán Olga által uralt műsorban sikerült egymás után megszólaltatniuk Juhász Pétert, az Együtt elnökét és Magyar György ügyvédet. A probléma abból adódott, hogy a téma átfedést mutatott, a beszegetések középpontjában Ramil Safarov kiadatása volt.

Juhász összeesküvés-elméletekkel átszőtt delirálása közben néha próbált tényszerű is lenni, és kijelentette, hogy az azeri elítélt kiadatása kapcsán a magyar hatóságok tudták, hogy Safarovot otthon nem fogják börtönbe zárni, mégis szégyenteljes belementek a vonatkozó eljárásba.

Ritka esemény, ami ezután jött, Magyar György ugyanis – aki ügyvédként kénytelen volt nagy sóhajtások közepette a tényekhez ragaszkodni – egyértelművé tette, hogy írásos megállapodás volt a magyar és az azeri fél között, hogy utóbbiak a „büntetés kitöltéséről gondosoknak” Ramil Safarov tekintetében. Juhász Péter hazugsága tehát egyenesen lett leleplezve.

A pillanatok, amikor a szerkesztők a szívükhöz kapnak.

2017.09.08.

Dilettánsok vagy szándékos csúsztatók; nagyon sok Soros-pénzzel kitömve.(Korábbi írásaink: ITT és ITT.)

Nagyot mentek a helsinkisek az elmúlt héten. Kezdésként a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta nyilatkozta azt a Klubrádióban, hogy nem igaz „az a kormányzati érvelés, hogy az áthelyezési mechanizmus csak szeptember 26-áig van érvényben.” Nos mivel az érintett, az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott 2015/1601. számú határozat 13. cikk (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a határozatot szeptember 26-ig kell alkalmazni, nehéz elfogadni a Helsinki elnökének ettől eltérő jogértelmezését.

A Magyar Helsinki Bizottság másik szimbolikus alakja, Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő még ennél is hajmeresztőbb dolgot produkált az ATV egyik műsorában. A bírónő a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetésének körülményeiről kívánt egy zavaros kiselőadást tartani, de ezzel addig jutott, hogy a vonatkozó jogszabályi háttér elején megakadt és azt ecsetelte, hogy a válsághelyzet akkor rendelhető el, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt eléri.

Nehéz megítélni, hogy a helsinkis bírónőnk ostoba vagy szándékosan hazudik, hiszen a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény egyértelműen rögzíti azt is, hogy bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti, különösen, ha az adott településen vagy annak külterületén található befogadó állomáson vagy a külföldiek elhelyezését biztosító egyéb létesítményben zavargás tör ki, vagy erőszakos cselekményeket követnek el, a válsághelyzet elrendelhető. Erről azonban a műsorban egy szó sem esett.

Ebből fakadóan tehát vagy el kellett volna olvasni a teljes jogszabályt, ami egy volt bírótól szerintünk minimálisan elvárható, vagy annak ismeretében nem kellett volna szándékosan csúsztatni és a közvéleményt megtéveszteni.

2017.09.01.

Bár bizonyítani nem tudtuk volna, most már biztos: a tegnapi bogbejegyzésünkben írtak helytállóak voltak.

Erre abból lehet következtetni, hogy immár Soros György pártfogoltjainak is szócsövévé vált Hírtv honalapján az alábbiakat olvashattuk: Az Átlátszó rendszerét használta adatigénylésre Hajdu Nóra Együtt-alelnök, ezért a Tűzfalcsoport nevű blog azt hitte, ő az Átlátszó titkos munkatársa, pedig a KiMitTud nevű rendszerben bárki regisztrálhat. Hajdu Nóra helyreigazítási pert indít.

Megkerestük a cikkben említett Hajdu Nórát, aki elmondta, a képen látható adatigénylést a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványnak – a békemeneteket szervező CÖF alapítványának – címezte. „Az oldalon látható ímélt a CÖKA-nak írtam a KiMitTudon keresztül, azt kérdeztem benne, hogy mekkora összeggel támogatta őket a kormány, hogy milyen költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezet, és milyen céllal támogatta a CÖKA-t” – mondta a Hírtv.hu-nak Hajdu Nóra.”

Ha jól értjük, azt kívánják velünk az érintettek elhinteni, hogy semmi összefüggés nincs az Átlátszó tevékenysége és Dr. Hajdu Nóra érintett adatigénylése között.

A tárgyügyben birtokunkba került további dokumentumok azonban felvetik annak kérdését, hogy lehetséges-e, hogy véletlenül kereste meg közérdekű adatigénylés keretében Erdélyi Katalin, az atlatszo.hu „oknyomozó” újságírója a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványt Hajdu Nórával gyakorlatilag egy időben.

Még az el lehetne hinni, hogy vannak véletlenek és Erdélyi és Hajdu egymásról nem tudva kutakodtak a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) után.

Azonban egy 2017. május 29-én kelt keresetlevél tanúsága szerint – amit Erdélyi Katalin indított a CÖKA-val szemben – Erdélyi Katalin április 27-i megkeresését saját bizonyítékaként tüntette fel, így Hajdu Nóra azonos tartalmú, május 6-i megkeresése kapcsán alappal feltételezhető, hogy összehangolt akcióról lehet szó.

Annak előrebocsátásával, hogy a bírósági eljárások nyilvánosak, közöljük a keresetlevél azon részét, amely igazolja fenti állítást.

2017.08.31.

Ha valóság nem igazolja, amit mi gondolunk róla – annál rosszabb a valóságnak; – vallja egy blogbejegyzés tanúsága szerint Dr. Hajdu Nóra, az Együtt politikusa.

Dr. Hajdu Nóra, az Együtt nevű párt alelnöke és a párt prominensei.

Jelen esetben az a bizonyos valóság azonban némileg árnyalja az érintett integratív politikusi mivoltát. Úgy tűnik, hogy Hajdu szabadidejében átvedlik „független újságíróvá” és az atlatszo.hu „oknyomozó” portálnak a szolgálatába állhat. Ennek keretében közérdekű (vagy annak gondolt) anyagokat próbál kicsikarni különböző (vélhetőleg jelentős részben a jobboldalhoz köthető szervezetekből, intézményekből)

A wikipedia meghatározása szerint: Az Átlátszó.hu egy 2011-ben alapított magát függetlennek valló, oknyomozó online-újság; öndefiníciója szerint civil watchdog (figyelő), amely a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért küzd. Az Átlátszó.hu közérdekű bejelentéseket fogad, közérdekű adatokat igényel és publikál, oknyomozó riportokat készít, és akár bírósághoz is fordul a közérdekű adatok nyilvánosságának kikényszerítése érdekében.

Jóllehet, Hajdu nem szerepel az atlatszo.hu szerkesztőségi névsorában és a külső munkatársak között sem található neve, egy birtokunkba került e-mail tanúsága szerint Dr. Hajdu Nóra igenis az atlatszo.hu kötelékébe tartozhat, egészen pontosan a kimittud.atlatszo.hu számára kutakodik adatok után. Megjegyezhetjük, hogy az Együtt sem szerepel az Átlátszó hazai partnerei között, pedig ezek után illendő lenne a kölcsönös tisztelet jegyében és persze a közös munkatárs okán is feltüntetni a szövetségest…

Ilyen amikor egy kamuújságíró/kamupolitikus levelét megírja.

Az, hogy a portálnak, vagy a politikusnak kellemetlenebb a lebukás az kérdéses, ugyanakkor tény, hogy az „oknyomozó” portálon deklaráltak szerint az Átlátszó és az Átlátszó Oktatás elfogadja a Főszerkesztők Fóruma Önszabályozó Etikai Irányelveit. Ebből kiderül, hogy az Etikai Irányelvekhez csatlakozók kinyilvánítják, hogy kötelességüknek tekintik a legjobb szakmai meggyőződésük szerinti pontos, méltányos és valósághű tájékoztatást. És szó esik persze politikai és gazdasági befolyástól mentes, illetve részrehajlás nélkül végezett munkáról is. Röviden – az Átlátszó jelen esetben jól hülyére veszi a közvéleményt.

Hajdu Nóra tehát, amikor az atlatszo.hu-nak oknyomoz, szakmailag elfogulatlan és pártatlan, majd ha leteszi a virtuális pennát, átvedlik vehemens liberális politikussá…

Persze, tudjuk, hogy a fenti anyagok tekintetében le kell szögeznünk, hogy bárki válhat adatigénylővé, de arra a csatolt dokumentumok rávilágítanak, hogy mennyire tartja fontosnak a függetlenség és a szakmaiság látszatát az az oknyomozó portál, ahol az Együtt egyik elnökségi tagja is rendszeresen "civilnek" csúfolt tevékenységet folytathat. Arról már nem is beszélve, hogy konkrét ügyek kapcsán milyen erős összefonódás fedezhető fel Erdélyi Katalin és Dr. Hajdu munkásságában. (De ez majd egy másik történet lesz...)

Egyébként Hajdu Nóra migráció kapcsán tett állásfoglalásai kapcsán érdemes kiemelni, hogy az Együtt párt politikusa a Soros-fellegvárnak számító washingtoni American University-n tanult 2001-ben. Az intézmény számos (például az USA-beli irreguláris migráció kulturális hátterének megalapozására is alkalmas latin-amerikai) tanulmányi programja Soros-finanszírozott, illetve például a Nyílt Társadalom Alapítványok Human Rights Initiative (Emberi Jogi Kezdeményezés) nevű, világszerte NGO-kat támogató fiókszervezetének több vezetője is – Hajdu Nórához hasonlóan – a Soros-közeli egyetemen tanult.

A migrációpárti amerikai milliárdos brüsszeli lobbi-tevékenységéhez kapcsolódóan az is figyelemreméltó, hogy Hajdu Nóra a témában könyvet is megjelentetett 2014-ben A lobbi-jelenség címmel, amelyben Hajdu egy fejezet erejéig a lobbi Egyesült Államokban és Németországban elért eredményeiről írt. (A könyvet szerzőként többen is jegyzik, de Hajdu szerkesztette. Minden szentnek maga felé hajlik a keze: a kötetet megjelentető Napvilág Kiadó projektkoordinátoraként is ténykedik 2010 óta Hajdu.) Hogy mennyire belterjes Hajduék köre, az is jól mutatja, hogy egyik könyvbéli szerzőtársa pár hónapja a Transparency International-nek írt többekkel támadó hangú tanulmányt Demokratikus visszaszorulás és gazdasági teljesítmény címmel. (Transparency: 35 millió Ft Soros-támogatás 2015-ben.)

Az elmúlt évtizedben Soros-körökben mozgó és tevékenykedő Hajdu Nóra részéről így nem hat meglepetésként, hogy tavaly az Európai Unió perifériájára vezető lépésként értékelte a kvótanépszavazást, később pedig azt is hozzátette, hogy Orbán ezzel a kilépést készíti elő. Ha már uniós kilépés: tavaly februárban azzal vádolta a magyar kormányfőt, hogy ő személyesen is tehet a nagy-britanniai magyar munkavállalók helyzetének romlásáról (mivel Orbán akkor, másfél éve az Európai Tanácsban megszavazta a népszavazásra készülő Egyesült Királyság különleges státusát biztosító és ezáltal a konfliktusokat enyhíteni szándékozó uniós dokumentumot). Ennek egyik fő pontja a „szociális juttatások exportjának” (Tusk) megállítása, vagyis a nem Nagy-Britanniában élő gyermek-hozzátartozók családipótlék-csökkentésének lehetősége volt.

Hajdu Nóra pártja maga is szoros szálakkal kötődik az amerikai milliárdoshoz: az Együtt mögött álló (Bajnai Gordon egykori balliberális kormányfő által alapított) Haza és Haladás Alapítvány más támogatók mellett például 2011-ben 209 ezer eurót, 2012-ben pedig 229 ezer dollárt, így két év alatt összesen mintegy 110 millió Ft támogatást kapott a Soros Györgyhöz köthető Center for American Progress szervezettől. Szinte bizonyos, hogy a 2010 óta kapott Soros-apanázs – bár bizonyos Együtt-dokumentumok nem elérhetők online – meghaladja a félmilliárd Ft-ot, mivel korábbi sajtóértesülések például a 2013-as (választási felkészülési) évben 115 millió Ft körül adták meg a Haza és Haladásnak juttatott Soros-támogatást. Ez 2011–13-ban összesen 225 millió Ft-ot jelent.

Dr. Hajdu a Soros György alapítványai által csak 2015-ben 56 millió Ft-tal támogatott Átlátszó szolgáltatása (a KiMitTud közadatigénylő portál) számára készít közérdekű adatigényléseket, így többszörösen is személyesen érintettnek mondható a külföldről nagyösszegben támogatott NGO-k átláthatóságát célzó új törvényi szabályozás kapcsán. Ennek fényében kevéssé hiteles Putyint és Oroszországot kiáltani az új civil törvény betartása helyett, mint ahogy az is hiteltelenül hat, hogy Hajdu Nóráék Putyin orosz elnök Budapesten végigvonuló autókonvojának kifütyüléséről tartanak sajtótájékoztatót.

Dr. Hajdu Nóra hétfői napon Juhász Péterrel tüntetésen vett részt Putyin elnök budapesti látogatásakor.

2017.08.22.

HOGYAN SZÖVI BE SOROS HÁLÓJA A MAGYAR IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST. 5. RÉSZ.

1. A Soros György által finanszírozott Transparency International már 2010-ben meg akarta puccsolni a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökének kinevezését;

2. Bár Juhász Miklós megbuktatása csupán egy sikertelen kísérlet maradt, azóta is folyamatosan ott ólálkodik a Transparency a milliárdos ügyekben döntő „gazdasági igazságszolgátató” csúcsszerv környékén, miközben a GVH rendszeresen képviselteti magát a Transparency konferenciáin.

3. A Transparency International fókuszában nemcsak a GVH állhat, szeptemberben a területért felelős bíráknak tartanak konferenciát. A tervek szerint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) is delegál előadót. Indul a bírák versenyjogi „érzékenyítése”! A TI honlapjáról azt is megtudhatjuk, hogy milyen az ideális bíró.

4. Az ügyvédség sem marad intakt – újabb Soros-szervezet lepleződött le a Magyar Helsinki Bizottság mellett „szakmai partnerként”. Mindeközben a teljesen független Budapesti Ügyvédi Kamara „egész oldalas reklámot” szentel a Transparencynek, ismét nyíltan támadva a kormányzatot.

I. A GVH elnökének tűrnie kell…

A Magyar Távirati Iroda egyik 2010 augusztusában kelt közleménye szerint másodfokon is pert vesztett Juhász Miklós, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke a Transparency International (TI) Magyarországgal szemben. A szervezet első embere akkor jó hírnevének megsértése miatt perelte be a TI-t, eredménytelenül.

A közleményben foglaltak szerint a TI Magyarország 2010 augusztusában - Juhász Miklós kinevezése előtt - nyílt levélben hívta fel a miniszterelnök és a köztársasági elnök figyelmét arra, hogy a "Gazdasági Versenyhivatal elnöki posztjára jelölt személyt, illetve azt a céget, amelynek felügyelő bizottsága elnökeként a cég jogszerű működésének ellenőrzéséért a jelölt felelt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete olyan ügylet miatt marasztalta el, amelynek során bennfentes információval élt vissza". A TI Magyarország továbbá figyelmeztetett arra, hogy "az ilyen típusú tranzakcióban részt vevő vezető szakember hitelessége a tisztességes piaci verseny kikényszerítéséért felelős Gazdasági Versenyhivatal élén megkérdőjelezhető".

Mint az MTI közlemény alapján a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében kimondta, a TI Magyarország nyílt levelében nem állított valótlan tényeket, és közleménye, melyben felidézte, hogy a versenyhatóság elnöki pozíciójára jelölt személy bennfentes információkkal rendelkezett, bennfentes személynek minősült, és a saját maga részére közvetítőn keresztül üzletet bonyolított le, nem sérti Juhász Miklós személyiségi jogait. "A GVH elnökének pedig tűrnie kell, hogy a TI Magyarország ezzel kapcsolatban aggályát fejezze ki" rögzítették az átláthatóság bajnokai.

II. A GVH és a Trancparency szoros szakmai kapcsolata

Ha bárki azt gondolná, hogy ezt követően végleg elmérgesedett a GVH és TI viszonya, az súlyosan téved.

2012. április 26. napján a Trancparency egy esemény házigazdája volt, amely az Átláthatóság és nyilvánosság az önkormányzati közbeszerzésekben c. konferencia és workshop címet viselte. A szimpózium egyfajta mottójaként a TI előadta, hogy mint „korrupcióellenes nemzetközi szervezet” különös figyelemmel kíséri a közbeszerzéseket érintő jogszabályi változásokat és az elmúlt időszakban szakmai javaslatokkal, jogszabálytervezetek véleményezésével, nemzetközi legjobb gyakorlatok bemutatásával és a civil kontroll aktív részvételével kívánta elősegíteni a közbeszerzések szabályozási rendszerének és a hazai közbeszerzési kultúrának a fejlesztését.

Az előadók között pedig olyan prominenseket találunk, mint Dr. Gajdos Róbert, a Közbeszerzési Hatóság akkori elnöke, továbbá a Közbeszerzési Hatóság több munkatársa.

Közbeszerzési Hatóság

A Hatóság feladata, hogy a közérdeket, az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekeit figyelembe véve, hatékonyan közreműködjön a közbeszerzési politika alakításában, a jogszerű közbeszerzési magatartások kialakításában és elterjesztésében, elősegítve a közpénzek nyilvános és átlátható módon történő elköltését.

És bár a fentiek alapján meglepőnek tűnhet, a Versenyhivatal is képviseltette magát, a szervezetet Dr. Számadó Tamás a Gazdasági Versenyhivatal Jogi Irodájának irodavezetője képviselte. Dr. Számadó jelenleg is aktív tagja a GVH Bírósági Képviseleti Irodájának.

Megjegyzendő, hogy a TI ajánlások kidolgozását és magát az eseményt a budapesti Amerikai Nagykövetség, a Visegrádi Alap, illetve az Európai Unió "Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem" programja finanszírozták.

Időrendben haladva, 2012. decemberében a Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalást bocsátott ki, amelyben rögzítette, hogy vállalkozások kétharmada az erősebb gazdasági versenyt pártolja ugyan, de azt már a legtöbben nem tudják, milyen versenyjogi szabályoknak kell megfelelniük. A GVH által készíttetett átfogó kutatást „kiegészítette a Transparency International által készített kis mintás, nem reprezentatív felmérés, ami már kifejezetten a versenyjogi megfelelés elméleti és gyakorlati kérdéseire fókuszált.”

Adódik a kérdés, hogy miért a Transparency került említésre a GVH vonatkozó dokumentumában? Nos a válasz egyszerű, ennek a bizonyos „kismintás” felmérésnek ugyanis nem akárki volt az egyik támogatója - a TI a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központjának „szakmai és anyagi támogatása mellett” 2012. augusztus 1. és 2012. október 1. között folytatott „empirikus kutatás” eredményeit foglalta össze az érintett dokumentumban. A kutakodás keretében egyébként a Tranparency hazai kis és közepes vállalkozásokra fókuszát, és arra kereste a választ, hogy milyen módszereket („legjobb gyakorlatokat”) alkalmaznak a hazai KKV-k annak érdekében, hogy „a piaci tevékenységükkel kapcsolatos versenyjogi kockázatokat csökkentsék”.

A versenyjogi kockázat ugyebár az un. korrupció, amely a Trancparency szerint egyértelmű növekedést mutat a 2010 utáni Magyarországon. A Soros által pénzelt szervezet vonatkozó mondanivalójának szakmai hitelességét ugyanakkor erőteljesen megkérdőjelezi a TI időközben tapasztalható erőteljes és gátlásoktól mentes kormánykritikája. Ennek egyik csúcspontjaként 2017. májusában Ligeti Miklós a Trancparency jogi igazgatója – kizárólag persze a szakmai függetlenség jegyében – előadta, hogy a 2010 óta felfutó új arisztokrácia (!) és a hozzájuk kötődő cégek könnyedén belesimultak a (…) közbeszerzések eleve átláthatatlan és kartellgyanús világába. Ligeti szerint az általuk feltárt esetekben a kartellgyanú a közpénzekért folyó versenyt is torzítja, ami egyszersmind bűncselekmény.

Még ennél is döbbenetesebb az a tény, hogy a Trancparency International Magyarország szerint hazánk 2016-ban, hét helyet zuhanva, a világ korrupciós rangsorának 57. helyére esett vissza. Bezzeg 2008-ban, amikor az OLAF jelentése szerint virágzott a 4-es metró kapcsán a valódi korrupció a 47. helyet foglaltuk el és ez 2009-re nem változott. (!)

És, ha már OLAF, 2016. október 27-én a Transparency International Magyarország az uniós korrupcióellenes szerv támogatásával nemzetközi konferenciát szervezett az „uniós alapokat érintő csalások kockázatának detektálásával, értékelésével és elemzésével kapcsolatos tapasztalatok kicserélésére az Európai Bizottság, az OLAF, Magyarország, Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Litvánia és Lettország képviselőinek közreműködésével.”

Az előadói névsor alapján az előző konferenciához képest azt is mondhatnánk, hogy némileg csökkenhetett a TI ázsiója a versenyjogi szegmensben, bár nyilvánvalóan árnyalja a képet, hogy ott virít a listán Dr. Füzesi Géza neve, aki a GVH „Felderítő Irodájának” a vezetőjeként került feltüntetésre.

Az érintett szakmainak nevezett fórum újabb lehetőséget biztosított a Transparency számára, hogy előadja kedvenc mantráját: a Soros-szervezet meggyőződése szerint „a korrupció elleni fellépés záloga az lenne, hogy a politika ne avatkozhassék be illetéktelenül az ügyészség és a bíróságok működésébe. Ennek a feltételei Magyarországon persze jelenleg nem teljes körűen adottak.”

III. Szervezd be a versenyjogi területen ítélkező bírákat…

Kérdés persze, hogy mit tekintünk beavatkozásnak? A Transparency International Magyarország idén szeptemberben konferenciát szervez a „versenyjogi jogsértésen alapuló kártérítési keresetekre vonatkozó uniós és hazai szabályozás és a joggyakorlat megismertetésére.” Hivatalosan a konferencia célja az, hogy „minél részletesebb tájékoztatást adjon a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelv, valamint az annak a magyar jogrendbe történt átültetését megvalósító szabályokról.”

Az esemény érdekessége azonban, hogy arra bírókat és bírósági titkárokat invitál a Transparency, akik „versenyjogi ügyeket tárgyalnak, illetve akik ilyen ügyek elbírálásában közreműködnek.”

Az előirányzat szerint összesen 40 fő részvételére van lehetőség, és a biztonság kedvéért megjegyzik, hogy a részvételt a jelentkezés sorrendjében tudják biztosítani.

A konferencia időpontja: 2017. szeptember 21-22.
A konferencia helyszíne a Budapesten található Hotel President szálloda.

A konferencia nyelve magyar nyelv lesz, az idegen nyelvű előadások magyar nyelvre történő tolmácsolását biztosítják. A résztvevők utazási és szállásköltségeit fedezik.

A konferencián résztvevők közül öt főnek lehetőséget tudnak biztosítani a projektet lezáró bukaresti konferencián történő részvételre. További három főnek pedig arra lesz lehetősége, hogy Luxemburgban tanulmányozzák az Európai Bíróság munkáját.

A konferencia apropójául szolgál, hogy a Transparency International Magyarország Alapítvány – többek között a Soros-féle Freedom House romániai szervezetével együttműködésben – az Európai Bizottság Versenyjogi Főigazgatóságának támogatásával projektet indított a versenyjogi, illetve gazdasági jogi ügyeket tárgyaló bírók és bírósági titkárok képzésére.

Újra itt tartunk tehát, indul a magyar bírák versenyjogi „érzékenyítése”.

Hogy izgalmas legyen a dolog, a TI szándékai szerint a szemináriumon résztvevő bírók és bírósági titkárok közül öt főnek lehetőséget fognak biztosítani a projektet lezáró bukaresti konferencián történő részvételre. További három fő pedig abban a megtiszteltetésben részesül, hogy Luxemburgban tanulmányozhatja az Európai Bíróság munkáját. (?)

A TI honlapján található információk szerint köszöntő beszédet az Országos Bírósági Hivatal, illetve a Gazdasági Versenyhivatal képviselője is fog tartani.

Előreláthatólag olyan szakmailag független előadók teszik tiszteletüket továbbá az eseményen, mint dr. Csorba Gergely a CEU oktatója, és Gadó Gábor, aki 2006-tól az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkáraként tevékenykedett.

Megjegyzendő, hogy nem az első eset, hogy a Transparency a hazai bíróságok körül szaglászik, illetve sündörög. Az un. Nemzeti Integritás Tanulmány, illetve Az    igazságszolgáltatási rendszerek átláthatósága időközben a transparency.hu oldalról törölt dolgozatok a bírói kinevezések, a szignálás (ügyelosztás) és a felszámolási eljárások kapcsán beszélnek kiemelt korrupciós kockázatról.

A TI honlapját böngészve azt is megtudhatjuk, hogy milyenek a bírók általánosságban, továbbá, hogy mi tesz egy bírót korrupttá.

Az érintett irományból kiderül:

  • a bírók haszonmaximalizáló egyének. Ezt úgy érik el, hogy olyan értékeket keresnek számukra, amely végül a legmagasabb hasznossági szint eléréséhez segíti hozzá őket. Ezek a változók a következők: jövedelem, szabadidő, család, a munkával való elégedettség és az elismertség vagy hírnév;
  • a bíró döntése várhatóan nem lesz hatással a fizetésére, így emiatt nem kell aggódnia, amikor a „helyestől” eltérő ítéletet hoz külső befolyásolás hatására;
  • csak akkor lesz hajlandó a bíró egy korrupciós ajánlatot elfogadni, ha az ahhoz tartozó várható jövedelem magasabb hasznossággal bír, mint a normális tevékenységhez tartozó;
  • egy ideális bíró számára fontosabb az elismertség, a társadalmi státusz, mint a jövedelem, mégis a bírói bérek csökkenése a korrupció növekedéséhez vezet;
  • egy korrupt bíró azon elmélkedik, hogy milyen szép autót tud venni a kenőpénzből, míg a lebukásra úgy tekint, hogy úgysem fog vele megtörténni.

IV. És persze az ügyvédség…

Természetesen az ügyvédi kar sem maradhatott ki a TI szakmai érdeklődési köréből. A Budapesti Ügyvédi Kamara 223. számú elektronikus hírlevelének tanúsága alapján a Transparency International "A korrupció-ellenes jogintézmények működése és fejlesztése Magyarországon" címmel 2013. február 22-énképzést tartott a Budapesti Ügyvédi Kamarában.

A képzés nyitva állt minden olyan ügyvéd és ügyvédjelölt számára, akik érdeklődtek a  korrupció-ellenes (jog)intézmények működése és fejlesztése iránt.

A kurzus során a Transparency International Magyarország jogi vezetője és ügyvéd-szakértői áttekintették a hazai jog legutóbbi fejleményeit, az elérhető jogorvoslati eszközöket, illetve a közérdekű igényérvényesítési perek rendszerét, illetve bemutatásra került a Transparency International Magyarország által működtetett korrupció-ellenes jogsegélyszolgálat is. A képzés térítésmentes volt a Magyar Ügyvédi Kamara tagjai számára. 

A Budapesti Ügyvédi Kamara emellett a TI Magyarország több akciójáról is beszámolt, így a legutóbbi korrupciós jelentéséről is. Ebből kiderült, hogy egyre nagyobb hazánkban a korrupció, ugyanakkor a júniusban előzetes letartóztatásba került MSZP és DK közeli Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd valahogy nem fért fel a „sötét oldalra”. Helyette a Nemzeti Adó és Vámhivatal három munkatársának előzeteséről adott számot a BÜK, sőt „féktelen korrupciót” kiált a záhonyi határrendészeti kirendeltség kapcsán a lap, amelynek felelős kiadója Dr. Réti László a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

2017.07.31.

Exkluzív interjú Cvetin Chilimanov szabadúszó macedón újságíróval, a Macedón Hírügynökség angol nyelven író munkatársával; a Stop Operation Soros nevű mozgalom tagjával.

Cvetin Chilimanov, kép forrása: demokrata.hu

Hogyan kezdődött Soros beavatkozása Macedóniában, mik lehetnek az első jelek, amelyekre nekünk is fel kell figyelnünk?

Soros beavatkozása Macedóniában az 1990-es évek legelején kezdődött, akkor még azzal az álcával, hogy a Balkánon kirobbant véres háborúk befejezésében kíván segédkezni. Ezzel a Soros-szervezetek hozzáférhettek az USA kormányzat hivatalos forrásaihoz, valamint diplomáciai álcát és védelmet kaphattak. Hamar világossá vált azonban, hogy a szervezetek ittlétének részben más oka is van: az ország feletti politikai hatalom megszerzése. A korábbi Macedón Kommunista Párt üdvözölte a Soros szervezeteket és gyorsan szoros együttműködést épített ki velük – mostanra már nehéz megállapítani, hol végződik a Macedón Szociáldemokrata Párt (a korábbi kommunista pártnak ez az új neve) és hol kezdődik a Macedón Nyílt Társadalom Alapítvány. Az alapítvány felbukkanása rengeteg új médiaorgánum létrejöttét jelentette, melyeket teleraktak a régi rezsim újságíróival, és amelyet az azóta morálisan és pénzügyileg is tönkrement baloldal üdvözölt, valamint pénzügyi támogatást, amit tudományos kutatásokra, baloldali bírák és ügyészek támogatására költöttek. Számos kutatóintézetet hoztak létre Soros anyagi hozzájárulásával, és ezek futószalagon gyártották a legújabb baloldali ideológiákat, főleg az USA-t mintául véve. Ezután következett az úgynevezett „utcai aktivizmus” az úgynevezett nem kormányzati szervek előadásában. Néhány közülük helyi volt, néhány speciális területtel (például környezetvédelemmel) foglalkozott, néhány országos szinten foglalkozott sajtószabadsággal és a jogrenddel – egy azonban közös bennük. Valahányszor konzervatív pártok vannak hatalmon, ezek a szervezetek rendszeresen készítenek káros jelentéseket, viszont mélyen hallgatnak, amikor a hatalmon lévő szociáldemokrata pártok visszaélnek a hatalmukkal.

Pontosan mi a receptjük a káoszteremtésre és az ügyük előre vitelére?

Elsősorban van egy folyamatos tendencia arra, hogy angol nyelven adjanak ki híreket vagy tanulmányokat, melyeknek célja a konzervatív kormányok rossz színben való feltüntetése: korrupt, antidemokratikus, bűnöző és hozzá nem értő kormánynak állítják be őket. Ezek a jelentések rendszerint olyan területeket fednek le, melyeket nehéz objektív módon megítélni, mint például a sajtószabadság vagy a bírói függetlenség. Példának okáért a Soros féle NGO-k megpróbáltak negatív jelentéseket készíteni a gazdasággal kapcsolatban, azonban ezek el is buknak, amikor a GDP növekedés, a növekvő külföldi befektetések és a munkanélküliség visszaszorításának mutatószámaira tekintenek, és azokkal ne tudnak vitatkozni. Akkor azonban, amikor leültetnek egy asztalhoz 10 hasonlóan gondolkodó baloldali újságírót és azok megállapítják, hogy az újságírók veszélyeztetve érzik magukat ezt pedig megírják egy tanulmányban, kevés dolgot tehetünk. Hogyan vitatkozz érzelmekkel? Ehhez hasonló írásokat használtak fel annak a hamis gondolatnak az elültetésére, hogy valami gond van a macedón demokráciával annak ellenére, hogy összességében remek eredményeket ért el a kormány a gazdaság növekedése és a közigazgatás hatékonyabbá tétele terén. A jelentéseket a baloldali adminisztrációk üdvözölték, többek között az Obama adminisztráció, valamint európai hivatalnokok, mint Federica Mogherini aki az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájáért felel, valamint Németország, Svédország, Hollandia stb. szociáldemokrata diplomáciai testületei. Ezeket a negatív jelentéseket aztán arra is használják, hogy parttalan vitákat folytassanak róluk az Európai Parlamentben és elvegyék az amerikai vagy európai konzervatív politikusok kedvét attól, hogy közbeavatkozzanak és védelmükbe vegyék Macedónia konzervatív kormányát. Specifikus taktikákkal kapcsolatban két módszer figyelhető meg Macedóniában. Az egyik a lehallgatás, poloskák használata, melyekhez a baloldalnak sokszor viszonylag könnyű hozzáférése van a régi és sokszor nem teljesen megreformált titkosszolgálatoknak, valamint a külföldi támogatóiknak köszönhetően. Ezt a módszert használták fel 2000-ben és 2015-ben is, mindkét esetben azt a látszatot keltve, hogy a konzervatív VMRO-DPMNE kormány végzett lehallgatásokat, holott azoknak a legtöbb áldozata VMRO tisztségviselő volt, ami világossá teszi, hogy ellenük irányult a lépés, nem ők szervezték. Ez a módszer nagyon hatékonyan fordítja a közvéleményt a kiszemelt célpont(ok) ellen. Láthattuk, hogy egyre többször vetik be más esetekben is, például Lengyelországban vagy az amerikai elnökválasztási kampányban, de az példátlan, amit a Soros vezette baloldali ellenzék Macedóniában művelt. Azok a titkosszolgálati emberek, akik felelősek voltak a lehallgatásért, közvetlen szálakkal kötődnek a macedóniai Nyílt Társadalom Alapítványhoz, melynek vezetőségi tagjai közül egyébként, köztük annak vezetője Vladimir Milcin is, bizonyítottan együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal, például demokratapárti disszidensek letartóztatásának elősegítésével. A másik módszer a káoszteremtésre a parlament megtámadása. AZ SDSM párt három alkalommal rendezett színjátékot a parlamentben (2010, 2012, 2016), melyeket mindig ők provokálták, de olyan színben tüntették fel, mintha azokért a konzervatívok lennének felelősek. 2012-ben az SDSM megpróbálta lerohanni a parlamentet, 2016-ban pedig párhuzamos ülést tartottak pontosan akkor, amikor a VMRO szimpatizánsai gyűlést tartottak az épület előtt; úgy rendezték meg, hogy kiprovokálják belőlük, hogy berontsanak a parlamentbe. Ha Magyarországon hasonló esetek fognak történni, amelyek rendszerint azzal kezdődnek, hogy valaki beül a házelnöki székbe, vagy meg akarják akadályozni a költségvetés elfogadását (mint 2012-ben Macedóniában és a közelmúltban Lengyelországban is) akkor nagyon fontos lesz megőrizni a hidegvérüket és tisztában lenni azzal, hogy a baloldal célja az áldozatszerep felvétele és a jobboldal erőszakos támadóként való feltüntetése. A Soros által támogatott diákszervezetek rendszeresen szerveztek utcai tiltakozásokat is: többek között egyetemeket foglaltak el és megpróbáltak középiskolásokat meggyőzni, hogy lógjanak el óráról és csatlakozzanak a gyakran nagyon alacsonyan látogatott gyűléseikre. Ezek a demonstrációk általában olyan témák köré szerveződnek, amelyek érzelmileg túlfűtöttek: a baloldal szinte szó szerint „üldözi a mentőket” hogy olyan eseteket találjanak, amelyeket ráfoghatnak a kormányra. A mi esetünkben megpróbálták átpolitizálni egy fiatal konzervatív újságíró halálát, aki egy tragikus autóbalesetben hunyt el, egy fiatal konzervatív szavazó halálát, aki rendőri brutalitás miatt vesztette életét és egy olyan lány halálát, aki gerinc-rendellenességgel született. Ezeknek az embereknek a halálát a kormányra akarták kenni, mondván ezeket vagy ők rendelték meg, vagy próbálják eltusolni. Konzervatív politikusok ellen szélsőségen személyeskedő támadásokat indítottak. A baloldal azon dolgozik, hogy dehumanizálja a jobboldalt és minden konzervatív szavazót embertelennek állítson be.

Mire számítsunk a következő pár hónapban?

A magyar országgyűlési választások közeledtével arra számítok, hogy a budapesti amerikai nagykövetség részéről vagy az Obama korszakból megmaradt, más misszióhoz tartozó diplomaták (pl. EBESZ misszió Bécsben) részéről lesznek folyamatos beavatkozási kísérletek. Azt láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy Trump van kormányon, az USA adminisztráció még így is támogatja a budapesti Soros egyetemet, amely sok olyan baloldalinak ad otthont, akik nagyban hozzájárultak a régióban szervezett erőszakos tüntetésekhez. Szorosan együttműködnek és összehangolják tevékenységüket EU-s diplomatákkal, különösen azokban az országokban, ahol a külügyminisztériumot a baloldal vezeti, sajnos ez mondható el Németországról is. Az Orbán kormány elleni támadásban minden bizonnyal részt vesznek majd furcsa üzletemberek, akiknek ígértek valamit azért cserébe, hogy utcai tüntetéseket vagy olyan sajtóorgánumokat támogassanak, ahol kritizálják a kormányt. Színlelt támadások baloldali szervezetek vagy szimbolikus helyek, például emlékművek ellen szintén nagyon valószínű, hogy elő fognak fordulni. Ezeket úgy akarják majd beállítani, mintha a konzervatív párt erőszakos lenne és megtámadná az ellenfeleit. Arra számítok Magyarországon is, hogy akármilyen tragikus vagy megosztó esemény történik a választásokig, azt a baloldal fel fogja használni arra, hogy megossza a társadalmat és ürügyként használja fel tüntetések szervezésére ahol megtámadják majd a rendőröket. Hamisított emaileket vagy megszerkesztett hangfelvételeket szintén bevethetnek. Médiaorgánumok, mint például a Politico, a Buzzfeed, a Financial Times vagy az Economist általában a baloldalt támogatják és számíthatnak is rájuk abban, hogy bármilyen kárt okozó információt – legyen az igaz vagy hamis – felfújjanak, amit csak találnak. Egy hataloméhes baloldali szervezettel van dolgunk, amely az Obama adminisztráció alatt radikalizálódott és veszélyt jelent az európai politikai stabilitásra, megállni pedig nem fog.                                                                                                                                                                                                                                                                              

Hogyan tudunk ez ellen harcolni?

Egy jó módja a társadalom folyamatos tájékoztatása a radikális álláspontokról, amelyeket a Soros vezette szervezetek képviselnek. Ezek között nyilvánvalóan a vezető ügy az, hogy szerinte Európában nincs szükség határokra a Közel-Kelet felé, amely nézet már így is rengeteg terrortámadást és más incidenst eredményezett Európa szerte, valamint átalakította a kontinens politikai színterét. Nem kevésbé káros az a szándéka, hogy egy föderális Európát hozzon létre; ezt is folyamatosan közvetíteni kell a választópolgárok felé: ha a baloldalnak lenne rá lehetősége, boldogan lemondanának minden szuverenitásról azért, hogy egy nem választott politikus irányíthasson Brüsszelből. A családdal, örökbefogadással, abortusszal, droghasználattal, az egyházzal s a gazdasággal kapcsolatos nézeteik is rendkívül radikálisak. Már az is elégséges ellenben nagyon fontos, ha felsoroljuk ezeket a közvéleménynek és követeljük a baloldali csoportosulások politikusaitól, hogy foglaljanak állást a kérdésben. Miközben felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen veszélyes nézeteik vannak, a pénzmozgásokat is követnünk kell a Soroshoz tartozó és hozzá közeli alapítványoktól, a hasonló gondolkodású diplomáciai testületektől és gyanús üzletemberektől az NGO-k és tüntetésszervezők irányába. A polgárok közösségét folyamatosan tájékoztatni kell arról, hogy egy tüntetést egy valóban civilként működő csoport, vagy politikai összeköttetésekkel rendelkező egyén szervez, esetleg ilyen személyek külföldről támogatott csoportja. Az erre hatáskörrel rendelkező nyomozati szerveknek kötelessége lenne utánajárni a pénzáramlásnak, vajon van-e összefonódás politikai pártok és civilnek tűnő szerveződések között, ez esetben ugyanis szó lehet tiltott pártfinanszírozásról is. Azokban az esetekben, amikor diplomáciai küldöttségek támogatnak NGO-kat, őket és az őket küldő államokat figyelmeztetni kell arra, hogy a pénzügyi hozzájárulásnak politikamentesnek és méltányosnak kell lennie. Az európai és amerikai konzervatív partnereinket tájékozatni kell és a manipulatív támadásokra - amelyek jelentős részében a szuverenitáspárti kormányokat azzal vádolja, hogy nem demokratikusak – minél hamarabb válaszolni kell.  

2017.07.25.

A Civil Kollégium Alapítvány vezetője, Varga Máté a „Nyári egyetem – a közösségi részvétel fejlesztéséért” című rendezvényen a közelmúltban Budapesten lezajlott tiltakozásokat írta le annak kapcsán, hogy a kormányzat nonprofit szervezetekre vonatkozó új korlátozásokat vezet be. Szerinte a tömegek tiltakozása sikertelen volt, és megemlítette, hogy a külföldi finanszírozást igénybe vevő nem kormányzati szervezetek kötelesek nyilvánosan „külföldi finanszírozásúként" megjelölni magukat a kiadványaikban, honlapjukon és máshol is. A norvég kormánytól kapott támogatások ügye is jelenleg viták kereszttüzében áll. Felhozta azt is, hogy a Civil Kollégiumot olyan másokkal említették egy lapon újságok és televíziós híradások, mint például Soros György, a magyar származású amerikai milliárdos, aki jelenleg a magyar konzervatív politika mumusa. Varga arra figyelmeztetett, hogy a rendezvény kunbábonyi helyszíne betolakodó újságírók célpontja lehet, akik nem kívánt interjúkat kérhetnek.

Nick Thorpe, a BBC immár 31 éve Magyarországon élő tudósítója arra figyelmeztette a részvevőket, hogy a magyar politika jelenlegi állapotáról alkotott képük ellentmondásos. Thorpe szerint a magyar kormány offenzívája sokkal inkább gyengülőben van, nem pedig erősödni fog. Szerinte ugyanis a kormány megszállottsága a CEU ügyében túllépett egy határt, és elveszítette többek támogatását a kormánypárton belül is. Inkább a kormányzati arcvesztés elleni erőfeszítéseket érzékelt az elmúlt hónapokban, semmint a CEU „utolsó zihálását”. Kétkedően szólt a szemmel látható kormányzati túlerővel szembeni esetleges – baltól jobbig terjedő – ellenzéki választási összefogásról is, sőt egy „politikai szökőtár” kialakulásának lehetőségét is előrevetítette ezzel összefüggésben.

Forrás itt.

Ezeket a cikkeket olvastad már?